Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-03 / 18. szám

Csereüzletet s szép jövedelmi forrást eszközölt.

Szép remények fűződtek még a vászon és gyapjúszövetekhez is. Alig van az erdólyrószi magyarság közt ház, melyben egy-egy csinosan faragott szövőszék ne volna, több helyen kettő, három, környezve mindem k család nőtagjára finom és vastagabb orsózatu rokkával, melyek óvenkint ipar- vállalati tekintetben több keresetet biztosítanak az erdélyrÓBzi magyarság részére, mint az anyaország összes fonó és szövő ipara együtt.

A Királyhágón innen a Maros, Körös, Tisza folyók közti vidék majd mindenik városában ismerik a székely nőket, kik saját fonatu és szövetű vásznat, asztalne- müeket, törülközőt és másféle kiváló szépségű és tartósságú szöveteket árulnak tavasztól késő őszig; csak a tél kezdetén érkeznek haza; már akkorra megderesUl- nek a fák, fehérré lesz az egész vidék ; a székely család is behúzódik a meleg szobába, sorakozik mindenki a saját munkájához; a házi körben a legöregebb nő kiosztja a napi és heti teendőket, a külső munkálkodást a férfiak rendezik; a fiatalabb nők orsóznak, a menyecskék gombolyítanak, az izmosabbak szőnek ; mig végre ismét itt a kikelet, midőn újra zöldülni kezd a rét, fa, uj élet, uj virág, sötét lomb a fákon, a tavaszi szellőn szárogatják az uj szöveteket, mángorolják, simítják; azután az üzletvezetők — az uj kelmékkel ismét útra kelnek. És igy foly az élet, múlik napok után hét, hónap. év. A család felnő tanulásban, munkában, becsületesség ben, vallásosságban, takarékosságban, tiszteletadásban szaporodva a természet törvényei szerint, mig az aggkor be nem következik ; mert a szentirás szavai szerint: minden ember megöregszik végre!

Az elmondottakból következtetni lehet, hogy az erdélyrészi magyarság az emberi és társadalmi családban meglehetős magas polczon áll!

Valóban megáll az ember esze, ha az erdélyrészi iparosok, kézművesek és a székelyföldi fuvarosok anyagi helyzetét látja.

Mindazon régi szép rendben folyt egyetértés, munkásság, csereviszony, a román kormány 1886. évben történt intézkedésével megszűnt, az erdélyrészi ipar- czikkekre kimondatott a vámmal való megrovás, és ez — a forgalomban nagy megakadást eredményezett.

Nem kicsinylendő dolog ez azoknál, kik az egy napról a másikra való megélhetésre vannak utalva, kiknek nincs tőkepénzük, se terjedtebb birtokuk, a személyes hitel is megapadt s néha kétségbeesetten néznek a jövő elé, mikorra ezen vámháboru megszűnik és az okozott viszály a végkibékülés útjára vezet; — mig a török-, a bolgár-, bosnyák- és szerbpiacz ismertebben megnyithatnak és meghódíthatók lesznek a kelet és délvidék más pia- czai, azalatt az iparosok ezen ezreinek a mindennapi megélhetésre van szükségük; ez az a gyászos következésü károsodás, mely erdélyi testvéreinket a vámháboru folytán sújtja és sújtani fogja még egy ideig, mig végre a mi kormányunk is megegyeztető módot talál az ügy rendbehozatalára.

Erdólyrószi testvéreink helyzetén ne künk kell segíteni, különösen kötelessége ez kereskedőinknek és iparosainknak.

Nem kérnek ők kenyeret, nem Ruházatot, nem kérnek koldusként alamizsnát; hanem kérik, hogy a könnyű német, morva, cseh, olasz, franczia és más gyártmányok helyett vegyük meg az ő tartós, forma és ízlés tekintetében is versenyképes ipar- czikkeiket.

Tekintsenek be az anya-ország kereskedői és iparosai Kolozsvárott a „jDemeter czég erdélyrészi különlegességek árútárába% Temesváron az ez évi „kiállítási iparcsar- csarnokbau, meglepetve lesznek azáltal, hogy az erdélyrészi kézműipar mennyire fejlett, izlésteljes és a maga nemében páratlan is. Hiszen az utánnézés csak egy levélírásba kerül; és ezáltal mennyi szép és hasznos iparczikkel lesznek ismeretesek, melyek eddig a fel nem fedezhetós sötét homályába voltak burkolva, a múlt 1885 ik évi országos kiállításig. Ott van Kolozsvárott a magyar királyi erdélyrészi iparfelügyelő, ki egész készséggel áll a közönség felvilágosítására, Binder Lajos ur, ki közvetítést is eszközöl.

Vegyük tekintetbe csak az erdélyrészi szövő, bőr, és lábbeli iparczikkeket. Az erdélyrészi posztó, mindamellett hogy minden másneműt és országbelit tartósságra

nézve felülmúl, elég finom is ahhoz, hogy Magyarország akármelyik földesura is viselhesse.

Mindezeket tekintve, a legkomolyabban szólunk hazánkfiaihoz, hogy az erdélyi ipart, a mi legközelebbi magyar testvéreink iparát pártfogolva elősegítsék, idebent az anya-országban számára raktárakat állítsanak; ne küldjék pénzüket külföldre oly áruczikkekért, melyeknél a mi hazánk- beli sokkal jobb, nem is számítva a különbözőiét a nyereségnél és haszonnál, mit a külföldről szállított áruk, vám- s szá'litási- költségén megtakarítani lehet.

A fogyasztó nagyközönségen van a sor, hogy az erdélyrészi ipart, mely nemzeti fejlődésünknek egyetlen tényezője, soha többé el ne hagyjuk !

Szabó János,

statisztikus,

1849-ik honvéd-osztályparancsnok.*)

A békési főpénztárnok öngyilkossága.

Békésről a községi elöljáróságtól vesszük és közöljük a következő sorokat I

Miután a „Békés“ czimű lap folyó hó 26- diki számában Békés község volt főpénztárnoka Pesli Alajos öngyilkosságára vonatkozó közlemény a valóságnak nem felel meg, kérjük tekintetes szerkesztő urat méltóztassék alábbi nyilatkozatunkat becses lapjában közölni.

Békés, 1891. ápril hó 29.

Békés község elöljárói :

Mezey Lajos, Salamon András,

főjegyző. biró.

„Békés község elöljárósága folyó év már- czius hó 9 dikén 1119. szám alatt jelentést tett járási fŐ8zolgabiró úrhoz, hogy Pesli Alajos fő- pénztárnoknak és az adókezelő személyzet közül névszerint megnevezve többeknek 1889-dik év végével fennmaradt 97 frt 11 kr községi adó tartozása az 1890 dik évi még le nem zárt főkönyvből kivakartatott, továbbá, hogy 155 frt 40 kr adóhátralék nem rendesen vezettetett el.

Járási főszolgabíró úr a fegyelmi vizsgálatot nyomban elrendelvén, Pesli Alajos főpénz- lárnokot, Mucsi Mihály adótisztet és Andrási János adóvégrehajtót állásaiktól felfüggesztette.

Miután a vizsgálat nem volt képes kideríteni, hogy ki eszközlé az adófőkönyvben említett vakarást, tekintettel azon körülményre, mely- szerint egyébként a hátralékok pontosan vannak átvezetve, a főkönyv pedig még egyeztetve és lezárva nem volt, sőt épen a hátralékok helyes átvezetése tekintetéből foganatba vett egyeztetés alkalmával vétetett észre és kellett venni, hogy nem bűnös czélzással és nem a község megkárosítására irányuló szándékkal eszközöltettek a vakarások, hogy a község nem is károsodott I járási főszolgabíró úr a főkönyvek rendetlen kezeléséért a felfüggesztett tisztviselőket egyenként 25 frt pénzbírságban marasztalván el, a határo zat jogerőre emelkedésével hivatalaikba vissza helyezte.

Járási főszolgabíró úr ezen határozata tár- gyaltatottt f. hó 14-én tartott közgyűlésen, mely alkalommal egyik képviselő indítványára, egykét ellenvélemény nyilvánulása mellett, egyébként egyhangúlag hozott határozattal felsőbb vizsgálat megejt.ése czéljából felebbezés határozta tott el a fegyelmi ügyben első fokúlag hozott határozat ellen.

Az igazság érdekében ki kell jelentenünk, hogy indítványt tevő képviselő beszédében sen kit sem gyanúsított, nem vádolt és a közgyűlésen elnöklő járási főszolgabíró ur folyó bó 25 dikén tartott közgyűlésen a képviselők átalános helyeslése mellett kijelentette, hogy indítványozó mint maga kifejező, nem a fegyelmi büntetés súlyosbítása czéljából, hanem azon czélból tévé indítványát, miszerint a főszolgabíró által ki nem deríthetett hamisítások tetteseinek kipuhatolása iránt a felsőbb hatóság által intézkedés tétessék, s indítványozó hangsúlyozta különösen, hogy ö a fegyelmileg büntetett községi tisztviselők egyike ellen sem táplál gyanút, egyátalán nem adott okot arra, mit az öngyilkos főpénztárnok hátrahagyott emlékiratában felhozott, hogy t. i. a felebbezés az ő ellene irányult zaklatást képezett volna és. ez kergette a halálba.

Az öngyilkosság okát következőkben véljük találni. A község első jegyzőjének feltűnt, hogy a bevetetleneknek jelzett községi adóhátralékos főkönyv egyik lap összege 611 frt 62*/a krt tesz mig a többi lapok összege alig 30 —40 frtra rúgnak, vizsgálódása folyián pedig annak jött nyomára, hogy 4582 tétol szám alatt 610 frt 18'/e kr ezen a czimen szerepel a főkönyvben „behajthatlan hátralék.“**)

Miután sem a főpénztárnok sem pedig az adó kezelő személyzet nem tudott felvilágosítást adni az iránt, hogy kiket terhel ezen hátralék, vizsgálat alá vette a községi adófőkönyveket 1890. évtől kezdve visszamenőleg.

Folyó hó 22-ikén azon felfedezésre jöttek, hogy az 1886. évi községi adófőkönyvben év végével maradt adóhátralék összege 600 forinttal többnek van kitüntetve a zárösszegben mint a mennyit a lapok összege tesznek.

A főkönyvet Pesli Alajos volt főpénztárnok zárta le olykép, hogy a .„summáriumban“ hat helyen 100—100 frttal emelte a hátralék összeget és igy hamisan zárta le a főkönyvet.

Ezen felfedezés közöltetett volt főpénztár- nokkal folyó hó 22-dikén délután | óra tájban, mire elsáppadt, azonnal bezárta pénztárát és

*) Tisztelettel kéretik fel különösen a vidéki sajtó, ezen oziknek átvételére. Szerk.

*•) Ezekre a dolgokra hogyan nem jött rá a vizagá lat annak idejében t Stérftí

sietve távozott hivatalából, másnap reggel pedig megvált az élettől. | | 6

Kitűnt később, hogy ugyanazon évben Dur- ko^ Foreucz községi adószedőtől átvett községi adót 173 tétel szám alatt 600 frttal kevesebb összegben bevételezte a főnaplóban és úgy az adóbeszedési napló zár összegezését, mint a főkönyv befizetési zár összegét 600 frttal keve sebbnek adta össze*) és azért emelte a hátralék összegét 630 frttal, hogy a befizetés és hátralék összege megegyezzék a „tartozás“ összegével és ezen hamisítás könnyen felfedezhető ne lehos ®en kitűnt az is, hogy | év január hó 8 án a békési népbanknál elhelyezett betétből kihozott 750 irtot nem könyvelt'', hanem elsikkasztotta és egyébb hamisításokat is eszközölt.

Az emlékiratban a 600 frtról szó sincs, sőt ja volt főpénztárnok azt állítja, hogy a község pénzeihez soha hozzá nem nyúlt, fájdalom ellenkezőről kellett meggyőződnünk.

A vizsgálat legnagyobb részben befejeztetett, az eddig kipuhatolt hiány 1606 frt 05 krt, tesz, mely hiány az óvadék által fedezve van.

IEZÖ!z;g'a,:zid.=isá,g'_

Az aradi kereskedelmi es iparkamara évi jelentése

(Folytatás)

Az ipar viszonyaira térve át, annak folytonos, de lassú fejlődését kell konstatálnunk Néhány gyár keletkezett vidékünkön, egyes iparágak körében szép haladást észlelhetni, de egészben véve az ipar terén gyorsabb haladás nem állapítható meg. Ezt a tapasztalatot szereztük a tavalyi alföldi és délmagyarországi kiállításon is, mely az aradi és temesvári kamarai kerületeket karolta fel, de voltakép inkább csak a mi kerületünknek ipari és gazdasági tárlata volt. A mi e kiállítás rendezését illeti, csak elismeréssel szólhat róla mindenki. Aradon a múlt évben a társadalmi élet fénypontjai közé tartozott annak megtartása, mert habár csak regionális kiállítás volt is, a fővároson kívül rendezett országos kiállításokon is nem egy tekintetben túltett. A ki állítok száma, az általuk beküldött tárgyak által elfoglalt térnek mértéke, a látogatás szép arányai, mind a kiváló tárlatok közé emelték azt Annak megnyitását a kereskedelemügyi minisz tér úr ő nagyméltóságának személyes megjelenése igen ünnepélyessé tette. Később is megjelent Aradon a kereskedelmi miniszter úr, midőn az Aldunáról jövet, hol a Vaskapu munkálatainak inaugurálásában vettek részt, a miniszterelnök és az osztrák kereskedelmi miniszter urak kai betért városunkba. A kiállítás az ő védnöksége alatt és hathatós erkölcsi és anyagi támogatásával létesült. E tárlat azutáu alkuimul szolgált arra, hogy az ipar-testületek második országos gyűlése és a kereskedelmi itjak társulatai nak ötödik congressusa Aradon tartassák, mely város később az ország minden részének képvi selői személyében egész Magyarországot vendégül látta, midőn október 6-án a nagy rnűbecs- csel biró és a honfikegyelet által emelt vértanúszobor itt lelepleztetett Ez alkalommal ezren és ezren győződlek meg úgy a városban, mint a kiállítás területén Arad fejlettségéről. Tiszteletre méltó gazdasági fejlettséget láthatott e kiállításon is mindenki, csakhogy az nem főleg a legutóbbi évek munkájának, hanem már a korábbi évtizedek törekvéseinek volt eredménye, mert hiszen új iparágak meghonosítása, vagy csak egy új ipirtelepnek is meggyökereztetése roppant erőfeszítésbe kerül mi nálunk. Ez az erőfeszítés örvendetes módon nyilvánul is, de bizony sokkal több eredményt érdemelne, mint a mennyit azzal el lehet érni. Az ipari haladás általában lassú, mert még maga az egész légkör nem elég kedvező az ipari élet gyorsabb felvirágoztatására. Es abban is van nemi ellcntmon dás, hogy mig új iparágak létesítése érdekében állami kedvezményeket szavaz meg a törvény hozás, addig régi nagy iparágak létérdekeinek koczkán létét évekig nyugodtan tűri. így vagyunk kerületünk legfontosabb iparágával, a szeszgyártással, mely az új szeszadótörvény meghozatala óta, a mivel pedig ez iparon is segíteni kívántak, sokkal roszabb körülmények közt van mint volt azelőtt. Igaz, hogy ennek oka főleg azon tévedésben van, mely 1887-ben az új szeszadótörvény alkotása alkalmával elkövettetett, vagy helyesebben azon nehézségben, hogy e tévedést az osztrák kormánynyal előbb megállapodásra kellvén jutni, nem tudjuk helyre hozni 1 — Ezenkívül az adózási viszonyok sem kedveznek ipari vállalataink fejlődésének. E jelentés készítése alatt is kaptunk iparvállalatok részéről panaszokat, melyeket a harmadosztályú kereseti adó túlmagas kivetése ellen emeltek E részben kívánatos lenne az adóreform keresztülvitele, mert az csakugyan nem helyes, hogy oly magas adókulcsunk legyen az említett adónemnél, melyet maga a kormányzat sem vél al- kalma/hatónak. De ha az adótörvény olyan, hogy a méltányosságnak szabályszerű gyakorlása nélkül nem is hajtható végre, akkor az önkénykedésnek tág kapu van nyitva, és valóban a panaszok, melyek e részben felmerültek, mind erre vonatkoznak. Egyet azonban őszintén el kell ismerni, azt, hogy a kereskedelmi miniszter úr fáradságot nem ismerő kitartással munkálkodik az ipar érdekében. Azon törvények, melyek a múlt évb»n az iparnak adandó kedvezményeket tartalmazták, s azon törvények melyek már az idén hozattak az ipari munkások védelmezése czéljából, valamint a számos adminisztratív intézkedés, melylyel a kereske delmi miniszter úr lépten-nyomon egy-egy aka dályát hárítja el az ipari fejlődésnek; azon tanácskozások, melyek ez általa kinevezett ipar- tanácsban, s az időnként külön összehívott szak- tanácskozmányokban az ipari tevékenység előmozdítása érdekében legnagyobbrészt az ő elnöklete alatt folynak: mind megannyi tanúságai

annak, kogy az ipari fejlődésre tényleg kedvezőtlen viszonyok közt is minden emberileg lehetőt elkövet a siker biztosítása érdekében Jellemzően jutott ez kifejezésre azon beszédében is, melylyel az aradi kiállítást megnyitotta, mondván, hogy jövőnk, fennmaradásunk biztosítása attól függ, hogy feladatainkat, kötelességeinket teljesíteni tudjuk, s ha azt akarjuk, hogy necsak a második, hanem a reá következő további sok milleneumok is áldásosán tűnjenek el fejeink felett, akkor midőn kötelességünket teljesítjük, ne tekintsünk semmit túlkicsinynek és semmit túlnagynak. És valóban a kereskedelmi miniszter úr, be kell vallanunk, a legnagyobb problémákhoz is bátran hozzá nyúl, de a legkisebb dolog sem kerüli el figyelmét és gondoskodását.

S ha még kell valami, hogy a közgazdasági életműködésünk vezetésének jellemzésését teljessé tegyük vele, akkor azt ugyancsak a kereskedelmi miniszter ur azon beszédében találjuk meg, melylyel a kiállítással egyidőben a kereskedelmi ifjak aradi országos kongresszusát megnyitotta, s melyben mindenek felett a hazafiui szolgálat- és áldozatkészséget ajánlotta az ifjú magyar kereskedői nemzedéknek. Ez a hang volt aztán erre a gyűlésre jellemző mindvégig, annak folyama alatt azonban egyes túlzásokkal szemben azt a figyelmeztetést is lehetett ott hallani, hogy a magyar kereskedőnek mindazáltal nemcsak hazafias érzelmű, hanem jó kereskedőnek is kell lennie, mert csupán egyik tulajdonsággal a másik nélkül, nem töltheti be hivatását.

Az „Alföldi és dél magyarországi általános kiállítás“ egyébiránt, amint említettük, egyes iparágaknak ujahb haladását is szépen és örvendetes módon tüntette fel. Az aradi bútorasztalos, kárpitos és műlakatos ipar olyan, hogy a legfel- csigázottabb igényeknek is képes megfelelni. Azonkívül a textil-ipar kivételével csaknem minden iparágban oly haladást értünk el, hogy a vidéki közönség igen számos szükségleti tárgyát iparosainktól bátran beszerezheti. Kiállításunk tehát sikerültnek volt mondható és pedig minden tekintetben. Mert az nemcsak jól volt rendezve, az ipari és gazdasági fejlődés mai fokát híven feltüntette, hanem vonzerőt is gyakorolt a közönségre és tartama alatt úgyszólván állandó üdülő helyül szolgált a nyári roppant hőség által eltikkadt városi és szomszédos vidéki közönség számára. Úgy tudjuk, hogy a kiállítás hiány nélkül záródott be, ami annál fontosabb dolog, mert az igen csekély anyagi erő igénybe vétele mellett kezdeményeztetett, s ahhoz a kereskedelmi miniszter ur anyagi segélyén kívül még csak a kereskedelmi és iparkamara járult a maga adományával. (Vége köv.)

Hírek.

A vármegye tavaszi rendes közgyűlése folyó hó 25-é.ií kezdődik. Az állandó választmány, közgyűlést megelőző első ülését a napokban fogja tartani.

A közigazgatási bizottság május havi rendes ülését folyó hó 11-én fogja tartani.

A tavaszi vásár, mely az előjelekből következtetve, úgy a sertés mint különösen a szarvas- marha felhajtást illetőleg, igen élénknek és népesnek ígérkezik, e héten veszi kezdetét. Kedden és szerdán sertés , csütörtökön juh-, pénteken szarvasmarha-, szombaton ló- s szerszám-, vasáruapon belső vásár lesz. — Az útak a múlt hetek esőzései miatt ugyan erősen megromlottak, de ha — amint óhajtandó —- eső nélkül vonúí el fölöttünk a hét, a közlekedés nem fog nehézségekbe ütközni.

Az aradi színtársulat hétfőn játszott utol- szor Csabán, megtoldva a hat estére terjedő cziklust egy katonai jótékouy czélra rendezett előadással, mely zsúfolt ház előtt folyt le. A csabai közönség ezúttal igen szép támogatásban részesítette az igazgatót, s a társulat is a legkedvezőbb emléket hagyta maga után.

A színtársulat megérkezése s előadásai képezik a hét főeseményét, háttérbe szorítva minden egyéb társadalmi mozgalmat. Amit előlegesen ismételten is kilátásba helyeztünk, azt most mint a közönség osztatlan nézetét nyilváníthatjuk, hogy Qyulán Krecsányi óta nem volt ily nagy s jó tagokból szervezett színtársulatunk; egyes tagok, mint például a Somló pár, Köoesi oly jeles erők, aminőkkel a nálunk megfordult társulatok egyike sem dicsekedhetett. A repertoár eddigelé teljesen kifogástalan és reméljük, hogy e hét folyamán is a közönség igényei s óhajainak figyelembe vételével fog meg- állapittatni. A bérlet eredményével csak most számolhatunk be, oly fényes az, aminő soha sem volt Gyulán: ugyanis 117 körszékbérlő van; e czimen a napi bevétel 90 forinton felüli, és így a pavilion tágas terme minden nap megtelik közönséggel; hisszük, hogy a napi bevételek a még hátralevő öt előadás folyamán emelkedni fognak. A legmelegebben ajánljuk a nem bérlő közönségnek is az előadások látogatását* mert nagy idő telhet el, amíg a mostaninak megfelelő jeles színtársulat fogja újra városunkat felkeresni.

Az ujonczállitás eredménye a békési járásban következő : összeiratott az első korosztályban 384. a második korosztályban 325, a harmadik korosztályban 289, összesen 993 hadköteles. Ezek közül besoroztatott az ujonezjuta- lékba 134, a közös hadsereg póttartalékába 12, a honvédség póttartalékába 6, visszahelyeztetett 486, és felülvizsgálatra küldetett 42 hadköteles.

Május hó gyönyörű tavaszi időjárással köszöntött be hozzánk. A heteken át mindig alantas fokon álló légsúlymérő hirtelen felszökött és két napon át felhőtlenül élvezhettük az azúrkék égboltozatot. De legfőbb ideje is volt és volna, ha az idő felmelegedjék, mert gazdáink a legindokoltabb aggodalommal kisérték a felette ab- normis időjárást. A vetések fejlődése évek.óta nem maradt annyira vissza, mint ezúttal, a ve- getáczió mondhatni egy egész hónappal hátramaradt és a legkedvezőbb időjárás mellett is,: ma csak középtermésre lohet kilátásunk.