Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891-04-12 / 15. szám
15-ik szám Gyula, 1891. április 12-én X. évfolyam. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap i szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: j y Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. lygfc m Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: XDoToay János. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Berndt fűrdö-utcza 4. sz. Uaasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. A napszámosok mozgalma. I. Nem becsüljük túl, de nem is kicsinyeljük azt a mozgalmat, mely a „munkáskörök“ czége alatt Békésvármegye sok községében a napszámosok között megindult. A mozgalom — mint az napról-napra jobban kiviláglik — a magyarországi szó- cziál-demokrata párt agitácziójára vezethető vissza. Ez a szocziál-demokrata párt ugyanis, miután hazánkban a gyáripar kevéssé van kifejlődve, igen lassan tud tért hódítani, még a főváros összes munkásait sem dominálja, a vidéken pedig elszórt kis számban vannak követői, ami még nagy időkön át igy lesz Magyar- országon, mert nálunk a gyáripar fejlődésének természeti s politikai akadályai vannak. És ha a szoczialisták mint eddig kényszerültek, csupán az ipari munkásokra támaszkodnak, még évtizedek múlva sem fognak ambicziójukat kielégítő pozi- czióra szert tenni, annál kevésbé fognak pedig a társadalomban érvényesülhetni. Régóta tudják ezt az országos munkáspárt vezetői, és régóta gondolkodnak és működnek azon, hogy a mezőgazdasági munkásokat a szoczialista mozgalom körébe belévonhassák. És ez nem olyan könnyű feladat, mint első pillanatban lenni látszik. A mezőgazdasági munkás sérelmei, (amennyiben sérelmei vannak) s vágyai egészen más jellegűek, egészen más természetűek, semhogy eme sérelmeket szoczialista ar- canummal orvosolni, semhogy eme vágyakat szoczialista jelszavakkal kielégíteni lehetséges volna. — A szoczialismus nem oly prokrustesi ágy, melyben a mezőgazdasági munkások vágyai s sérelmei idomithatók lennének. D A bogarak bálja.*) Irta Pósa Lajos. . . . Zöld erdőbe érve, a kerek tisztásra, Szól már a muzsika, a cigány cifrázza, Ezer lámpa csillog sötét lombok közül, Nevető vadrózsák szerte köröskörül. Tömérdek a vendég, csupa úri fajta, Biboros, bársonyos diszöltözet rajta. Pávaszem herczegnő és gróf szarvasbogár, Egymáshoz illenek, gyönyörű mátkapár. Hős Czinczér a vőfóny, a vitéz kapitány, Most jött a lakziba egy sánta paripán. Oldalán gyikleső, mindig jár a szája, Izeg-mozog fején két nagy micsodája. Ki a nyoszolólány f Méhecske kisasszony, Sokat munkálkodik, egyszer hadd mulasson Kezet is csókol ám Szöcske urfi neki, Két potrohos darázs sandán nézegeti. Sétál a pillangó a rózsabogárral, Szitakötő bácsi kedves családjával, Isten tehénkéi a menyasszonyt nézik, Aranyos ruhája nagyon tetszik nékik. Ide-oda repdes Szentjánosbogárka, Mindegyik kezében fénylő ezüst lámpa. *) Ezt a gyönyörű költeményt, melyben „Páva- azempillangó-berczegnő“ és gróf Szarvasbogár menyegzői ünnepélye van leírva, „Az én újságom" czimű kitűnő gyermoltlap egyik utóbbi számából vrsszük át, „ V bogarak bálja" egy részét képezi „Az én CJjságom"-ban megjelenő „Bandi álma" czirnü hosszabb elbeszélésnek. Ezért nem becsüliük túl a napszámosok mozgalmát, épen azért nem, mert egy velük összeférhetlen tényező szítja azokat; múló szimptomának tekintjük, mely, ha a hatóságok — mit elvárunk tőlük — ép annyi tapintatot mint erélyt fognak kifejteni, mai jelszavaival nem fog veszedelmessé válni. Egy sajátságos szimptomát azonban megjegyei,tünk. Nevezetesen azt, hogy a napszámosok mozgalma a vármegyének épen ama járásában, épen ama községeiben terjed, hol arra legkevesebb oka volna. Ahol rendesen legnagyobb a munkáskereslet, legnagyobb a munkabér s legkisebb, mondhatnánk alig van számba- vehető nyomor. Ez a járás : az orosházai. Megállapítva a tényt, vonjuk le egyúttal a tanúságot is belőle. Az orosházi járás két követválasztáson át a legféktelenebb faji s felekezeti gyü- lölség szitásának színhelye volt. — Helyi szempontokból elbírálva s kiindulva a felekezeti s faji gyűlöl ség akkori szítása, melynek czélja egy mandátum szerzése, tehát egyéni hiúság kielégítése, ép annyira természetellenes, ép annyira indokolatlan volt, mint a minő természetellenes és indokolatlan most a napszámosok gyűlölködése a gazdagabb földmivesek ellen. Mert az szintén megállapítható, hogy a napszámosok gyűlölködése első sorban nem is az urak, nem is az urodalmak, hanem a középbirtokossá vált gazdag parasztok, épen ama gazdag parasztok ellen irányul, kiknek túlnyomó része anélkül, hogy legkis- sebb oka lett volna rá, négy és hét évvel ezelőtt polgári szavazataikkal szankczio- nálták a gyűlölet szításának jogosultságát. Nem állítjuk, hogy az akkori faji s hitfelekezeti gyűlölködés és a mai napszámos mozgalom között a legkisebb okozati összefüggés is volna, hisz épen az ellenkezőről van tudomásunk; egészen más tényezők érvényesülnek most, és pedig nem is közreműködve hanem szembenállva az akkori tényezőkkel, — de másrészről lehetetlen eltagadni, hogy a mai mozgalmaknak, igen is úttörője, igen is talajelőké- szitöje volt a felekezeti s faji gyülölség kultiválása, olyan mag, a melyből csak a fajt, hitfelekezetet és nemzetiséget nem respektáló universalis gyűlölet csemetéje fakadhatott. „Bellum eorum qui nihil habent, contra eos, qui aliquid habent“. Magyarul Írva: nem nézve azt, hogy ur, mesterember, földmives, katholikus, református, luthe • ranus, görögkeleti vagy zsidó-e, háború azok részéről, akiknek semmijük sincsen, azok ellen, a kiknek még valamijük van. Elnöki beszéd------me lylyel a békésmegyei régész- és közmüvelődés-törté- nelmi-társulatnak B.-Gyulán 1891. évi ápril 5-én tar ott közgyűlését megnyitotta : Göndöcs Benedek, társulati elnök. Tisztelt közgyűlés! Ha Békésvármegyének östörténelmét megismertetni és megvilágosítani óhajtjuk, akkor a legrégibb leleteket kell felkeresnünk, melyek őseink életmódjának, szokásainak, működéseinek hű képét adják. Ha megyénk középkori történelmét akarjuk megismerni, a régi okmányokat és iratokat kell összegyűjtenünk nemcsak a vármegyéből, nemcsak az egész országból, hanem a külföldi levéltárakból is, ott, a hol azok feltalálhatok. Ha végre az újabb kor telteiről és eseményeiről óhajtunk valamit népünk tudás vágyának kielégítésére felsorolni, újra csak a levéltárakat kell kutatnunk az üdvös szellemi verseny felébresztése végett: e nélkül társulatunk hivatásának soha megfelelni nem fog. Tizenhét éve fáradhutlan buzgalommal, lankadatlan szorgalommal működik már szerény társulatunk, ez idő alatt megmentette azt az enyészettől, a mit megmenteni lehetett, s hogy többet nem menthetett meg, annak két főoka van: az egyik a szellemi munkásság, másik az anyagi pártfogás hiánya. Megyénknek sok fia nagyobb barátja a kényelemnek, mint a munkának, s annálfogva mit könnyen összegyüjthetne, elmulasztja megtenni, másik része nem tagja társulatunknak, sajnálja filléreit a megye oltárára letenni és áldozatot hozni annak a megyének, melynek ő fia, s melynek anyagi jóllétét köszöni. Ezen két állításomat bebizonyitják az újabban szétküldött társulatnakba való belépésre felhívó gyűjtő-ívek : az elhunyt tagok helyébe nem léptek be annyian, mint a hányán bennünket elhagytak, ez időszerint ugyanis társulatunknak 23 tiszteletbeli, csak: 29 alapító, i 17 rendes és 73 pártoló, s igy összesen 219 tagja van, tehát jóval kevesebb, mint a hányán a társulat megalakulásakor voltak, ezt részben annak kell tulajdonítanunk, hogy a volt pénztárnok a hátralékosokat nem szóllitá fel a tagsági hátralék lefizetésére, és igy ma többen vannak a tagok között, kik, hogy csak a társulat iránt elvállalt kötelezettségeiktől meneküljenek, egyszerűen azt állítják, hogy nem tagjai a társulatnak; de részben tulajdonítható a közönség részvét hiányának. Bizonyítja továbbá azon, még 10 arany jutalommal is összekötött pályázati felhívás is, molyét a társulat a vármegyei nép ajkán élő dalok, helynevekhez kötött regék, közmondások, népmesék s tréfás szójátékok összegyűjtése iránt hirdetett meg, sajnos, eddigelé még senki sem akadt a megye fiai közül, ki a kitűzött nemes czél megoldása végett pályaművel versenyezett volna. Mindezek daczára nem szabad lankadnunk, de sőt kettőztetett erővel és buzgalommal kell törekednünk nekünk keveseknek, kik magunkat a társulat tagjai közé számítjuk, hogy társulatunk azon nemes feladatot, melyet maga elé tűzött, hivatásához méltóan megoldhassa. Meg vagyok győződve, ha a kintlévő nagymennyiségű hátralék — ha nem is egészben — de csak részben be lesz fizetve, akkor- több ne- meskeblü fiai, számos társas körei, tehetős községei, gazdag pénzintézetei, erkölcsi testületéi,, melyek ez idő szerint még mindig nem tagjai társulatunknak, belátván nemes törekvésünket, szent czélunkat, végre is elérkezettnek fogják látni az időt arra nézve, hogy társulatunk felvirágoztatását szellemi és anyagi támogatásukkal előmozdítsák. Nem mulaszthatom el felhivni a tisztelt közgyűlés becses figyelmét arra nézve, hogy a társulat tisztviselőinek 3 éves mandátuma mai naOszlik a násznép is, jóizűn kaczagva Kiét a dolgára, ki erre, ki arra. Virágról virágra sz.ildos a méhecske, Fürdik a napfényben szitakötő lepke. 8ürögnek, forognak a szorgalmas hangyák, Zizeg erdő, mező, zúgnak a bokrok, fák. Arany-iga. (.Tanulságai, — fiatal házasoknak.) — A „Békés" eredeti tárcsája. — — Jétnini 1 beh szerencsétlen is az én nemes famíliám I hm, hm. Az egyik bátyám örök- kön-örökké a ezukrászdát bújta; nem annyira vonzotta őt oda az a kis rhum, arrak, mismás likőr, mint a ezukrász-leány karmin-piros, édes ajaka. Persze az lett belőle, hogy azt a ezukrász leányt vette feleségül. — No, van is most karmin piros ajak elég a házánál I Epen hat leányka bőg a fülébe mindennap, pedig még csak öt éve, hogy nyakába vette az arany-igát I A másik bátyám, az még nagyobb bolondot cselekedett. Épen ügyvéd bojtárkodásának vége felé találta principálisa elkövetni azt az ügyetlenséget, amit leírni is alig merek. ... A hamis ügyvédné (nem az ügyvéd volt hamis, hanem az ügyvédné); tehát a hamis ügyvédné, meg az én tapasztalatlan bátyám . . . eh, a principális mindent észrevett. S mi lett belőle ? Az lett belőle, hogy az én együgyü bátyám kénytelen volt elvenni a hamis, a kétszer hamis ügyvédnét! De ez még mind semmi. Én vagyok a legszerencsétlenebb. Én színésznőt vettem feleségüli JOh.! — De meg is hagyom, átok alatt hagyom Libériás darázs kettő is a bakon, Csákó a fejükön, tarsoly oldalukon. Hős Czinczér, a vőfély, a vitéz kapitány Mellettük lovagol a sánta paripán. Puffogat erősen ócska pisztolyábul, Kis Katiczabogár menten el is ájul, Lovas bandérium előttök, utánok, Zöld mentés leventék, kaboca-huazárok, Repdesnek felettük tarkaszárnyu lepkék, Mintha a szivárványt ott fenn lebegtetnék. Hosszú sorba hintók gördülnek el haza, Kurjongat a násznép; ihaja, tyuhaja! A banda meg huzza a Rákóczi nótát, Bezengi a hegyet, bezengi a rónát. Erdő szélén a sok szarvasbogár várja, A vőlegénynek mind hűséges szolgája. Eljenzik, bókolnak, a virágot szórják, Menyasszony ölébe hullanak a rózsák. Végre megérkeznek tölgyfapalotába, Az örömapának grófi odújába. Pávaszem herczegnő sírva karolja át Szarvasbogár papát, Szarvasbogár mamát. Hős Czinozér előáll, köszörüli torkát, Buosuztatóképen beszél ilyenformát: „Uram, uram, öreg szurvasbogár uram, Szállók az úrhoz, mert haza visz már utamí „Haljuk azt a szép szót, haljukl “ —kiabálnak Torkán akad a szó a hős kapitánynak. Pók, a hires tudós, hiába súg neki, Belesül, elakad, a násznép neveti. Nagy szégyelletébe a vitéz kapitány, Elbiczeg, eldöczög a sánta paripán. Kagyogo csapatja le-leszái a tube, Majd csillagraj gyanánt száll a levegőbe. | Húzd rá, more, húzd rá!0 — kiált a hős Cinczér, Ne sajnáld a gyantát, nem csinálod ingyér! Tudod a nótámat, húztad is sokszor már, Azt, hogy:„Cserebogár, sárga cserebogár“. . . Szól Tücsök a prímás: „Igen is, instálom, Vitizs kapitány ur, azsonnal csinálom. De bizsony jó lenne egy-kót rongyos bankó, El is sakad a húr, íhes is a rajkó“. Hegedül a tücsök, szekundál a szúnyog, Dongó a bőgővel bele bele dunnyog. Aprózzák a tánczot, ki-ki fogja párját, Majd, mint a forgószél oly sebessen járják. Izzad a hős Czinczér, csurog a viz róla: „Jaj de jó volna már egy pihenő órai“ Katiczabogárka legjobbkor belépett, Hogy kiszolgálja mind a szomjas vendéget. Takaros szobalány, kis Katiozabogár, Hűsítő itallal ügyesen körbe jár. Pöttyős piros kötő libeg a derekán, Nyájas, vidám mosoly játszik az ajakán. Zöld papsajtlevélen, gyöngyvirágpohárba Hajnali harmatot hajlongva kinálja. Hej, van kelete a gyöngyvirágpohárnak, Hős Czinczér is fölhajt egymás után hármat. Mikor a nap fölkelt s madarak daloltak: Vége lett a fényes nagy lakodalomnak. Előáll a batár, beül a mátkapár: Pávaszem herczegnő és gróf Szarvasbogár. Tizenkét pillangó a kocsiba fogva, Sárga cserebogár gyeplőszárat fogja,
