Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891-04-05 / 14. szám
II-ik szám Cryula, 1891. április 5-én X. évfolyam* Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 | Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. íálH Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDÉIT VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: üoToa.37- János. Kiadó hivatal: Ji Főtér, Prág-féle ház, 1 Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések \; és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések i' szabott áron fogadtatnak ; i el Gyulán, v a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Berndt fürdö-utcza 4. sz. Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Harmadik kísérlet ipartestüiet létesítésére. A város polgármestere áltál az összes iparosokhoz külön szétküldött meghívó szerint ma, april 5-én délelőtt 10 órakor tartatik meg a városháza termében már a harmadik értekezlet az ipartestület létesítése végett. Az értekezlet kettős okból hivatik egybe. Az első és nyilvánosságra hozott ok, a földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszternek rendelete, mely szerint ideje volna Gyulán — hol az iparos osztály nagy számmal van képviselve — az 1884. évi XVII. t.-cz. 122. §. stb. alapján is ipartestületet létesíteni ; a második ok, hogy a rendőrkapitányi hivatal, mint melyhez az ipar ügyek beosztva vannak, egy nemcsak nyűgös, de egyéb fontosabb hivatalos ügyködést háttérbe szorító munkálattól megszabaduljon, és hivatalos idejét közrendó- szeti ügyekre fordíthassa. Az első okra nézve az a megjegyzésünk, hogy ha ipartestületek a kormány intencziója szerint nem létesültek, számos nagy iparos közönséggel biró városban, annak, a törvényjavaslatot szakférfiak (?) által tárgyalt többség az oka; mert az előértekezleteken a budapesti iparoskörben résztvett iparos viszonyokat ismerő kisebb iparral foglalkozó, de értelmes egyének határozottan kimondták, hogy a javaslatnak bürokratikus czopfrészóből törölni kell, de a testületek létesítését kényszerüleg kell kimondani, s különösen figyelembe venni azt, hogy az ipartestület létesítésére szükséges terhek, mentői csekélyebbek legyenek ; ez pedig csak úgy érhető el; ha az ipartestűletek mentői számosabb tagból fognak állani. A doctrinairek s különösen kormányApró versek. Irta : Rudnyánszky Gyula. I. Boldog poéta. Boldog poéta ! verseit Mindenfelé jól ismerik ; Könyvét sokan betéve tudják, Vagy minden este végig futják. S e nagy hatásnak mi a titka ? lm’ itt előttem könyve nyitva ! Biz azt ismerni nem nehéz . . . Nagy érdem, ha a vers — kevés. II. Blaha Lujza asszonynak. („Jézus»“ czimű könyvemmel.) Múlandó fénye az örökkévalónak, Halhatatlan bája röpke dalnak, szónak, Igézetes eszmény - - tűnő pillanatra, Mely semmiből támad egy napról más napra : Ez a te varázsod, ez a művészeted ■ Isteni erőd van, mégis meghal veled! Zokogni szeretnék, a mikor csodállak : Örökszépet alkotsz a — múlandóságnak. III. A gavallér. Varróleányka és gavallér Szeretik egymást s boldogok. De válni kell . . . tűnő az ábránd ! Az úrfi megy . j . a lány zokog. A hű lány bízik kedvesében S ez őt lerázza mint sarat . . . férfiak azt mondták : veszedelmes nézet, mert compact hatalmas testületek még a politikába is bekanalazhatnak ; de meg a kényszer e tekintetben nem is alkotmányos elv (?); bízzuk szabad elhatározásukra. A törvényjavaslat tárgyalását megelőzőleg egy, szakférfiakból álló országos enquette tanácskozott szakférfiak nélkül, mert a kik ott jelen voltak, minden tekintetben kitűnő férfiak lehettek, de egyetlen egy, a hazai kisebb iparos viszonyokat ismerő egyén nem volt köztük, a meg- hiva volt gyöngyösi kötélgyártó, Streit- mannt kivéve, ezt pedig a tanácskozások előtt a jászberényi temetőbe kisérték örök nyugalma helyére, az anyaföldbe, s igy történt, hogy az elől idézett töi vény- czikk 122, §. stb. megszületni ettek a következő miniszteri indokolással : Hl testületek megalakítása még a városok• ban sem mondatik ki átalában, hanem e részben is az iparosok tekintélyes többségének kivá- nata lesz irányadó ; de még ekkor is az illetékes kamara meghallgatása után a törvényhatóság dönt. Igen kényes volna oly intézményt elrendelni, a mely esetleg az érdekeltek akaratával ellenkezik. Ha valahol az iparosok a testületi .életből magukra nézve előnyt nem várnak, avagy csak oly előnyt látnának, a melyet Különben is elérhetnek : nincs ok, miért erőltetni őket testületekbe. Ez okból testületek létesítése az iparosok két harmadának kivánatától s ezenkívül, minthogy a testületek bizonyos irányban hatósági működésre lesznek hivatva, a hatóság közreműködésétől tétetik függővé.“ Ezen indokolás a törvényszakasz értelmezése lévén, maga a kormány sem rajongott akkor az ipartestületek létesítése iránt, mert nem is általános, hanem két harmad többséget kívánt, hogy az létesüljön. Igaz, hogy az alakulás megkönnyitési módjához egy új és pedig a következő intézkedés járult : Jószivimek. A hir, dicsőség rózsái csak álmok : Az idő gyorsan elhervasztja mind ; Ha dús, ha szép vagy, ha merész, ha álnok: A szomorúság hamuval behint. De ha van lelked segíteni máson : Szivárványt látsz az élet fellegén : S bár elrejtőzöl, hogy senki se lásson, — Emleget áldva holtig a szegényt A letörült könny; az ég ragyogása, Benne az Isten mosolyog reád ; A megosztott jó : bőségnek forrása, — Érte 1 Jóság ezerannyit ád. Ki szenvedőket és szükölködöket Szeretet szárnyán magához emel : Csodásán egész kenyerekké nőhet, Mit | morzsánkint titkon hullat el. A magot áldott kezeid hát szórják A tarolt földre, a kopárra is : A mig együtt jár a nyomor s a jóság, „2. Ha az elsőfokú iparhatóság azt találja, hogy a benyújtott kérvényen a törvény által megkívánt kétharmad többség nincsen meg, de a kérvény legalább 20 oly iparos aláírásával van ellátva, a kik képesítéshez kötött mesterséget folytatnak : ez esetben az iparhatóság azt a körülményt. hogy ipartestület alakítását többen kívánják, kellő módon közhirré teszi azzal, hogy a I kézműves“ iparosok közül mindazok, a kik kívánják, épúgy mint mindazok is, a kik ellenzik a testület létesítését, ezt egy hónap lefolyása alatt szóval vagy írásban jelentsék be az iparhatóságnál. Ha a testület mellett jelentkezők a képesítéshez kötött mesterséget űző iparosok kétharmadát képezik, avagy ha az ellenzők nem képezik ezen iparosok egyharmadát : ez esetben intézkedik a testület létesítése iránt. Az Írásban való szavazás írásbeli nyilatkozat által történik; hamisítás ellen a megfelelő törvényes eljárás indítható meg. 3. Ha az iparhatóság maga belátná annak czélszerű voltát, hogy területén ipartestület létesüljön, ez esetben az illető iparosokat gyűlésre egybehívja ; megmagyarázza nekik az ipartestület czélját és feladatát: kiemeli előnyeit ; de rámutat egyszersmind a vele járó terhekre is, es felhívja őket a létesítésre. Ha az illetékes ipa rosok kétharmad része a létesítés mellett szavaz, megteszi az intézkedéseket, ellenkező esetben nem.“ És ezen intézkedések mellett két ízben lett itt megkísérelve az ipartestület létesítése, de sajnos, mindenkor eredmény nélkül. És mit adhatunk okul? Első sorban, mert maga a szervezet oly költséges és bürokratikus, hogy vidéki városok, hol az iparosok két harmada a napi megélhetés gondjaival küzd, az anélkül is túlcsigázott terheket önként nem akarja szaporítani. Másodszor, mert a bürokratikuz formaságok a „jó és ékes rend érdekében egyesek idejét annyira igénybe veszik, hogy a közjó érdekében csak saját anyagi kárán működhetnének közre, ezt pedig pusztán szereplési viszketegből potyára kívánni nem lehet. Felsülés. Hogy az „ősjogász“ mit csinál a főiskola székhelyén, hogy hol tölti idejét, mialatt társai a tanterem sűrű levegőjében magukba szívják a tudományt, hogy korcsmában, kávéházban, táncz- teremben hogyan viselkedik? mindazt megírták már; de az „ősjogász“ ama viselt dolgairól, miket vakáczió alatt elkövet otthon, abban a kis helységben, a hol született és a hol apraja, nagyja nagyreményű várakozással tesint reá, mind erről nem igen szól a krónika. Pedig gyakran igen tanulságos és a mellett rendkívül mulatságos dolgok történnek itt velő, olyan históriák, melyek a megörökítést méltán megérdemlik. Zámonyi Dani hat esztendő óta jogászos- kodik a fővárosban és valahányszor vakáczióra haza jön, mindig új nótáival és új divatú kalapjaival kelti fel a keresztszegi fiatalság sárga irigységét. De még az öregebbek is kénytelenek bevallani, hogy Dani messze túlszárnyalja őket tapintatban és tudományban, mert valahányszor nyilvános mulatságon megjelen, orrfiutorítva beszél a rendezés silányságáról. Ezt így, amazt pedig úgy kellett volna csinálni; semmi sem tetszik neki, és kifogást emel minden ellen. Mindenki elismerte az ő szakvéleményének helyességét, és már bizonyos csajhatatlanságot kezdtek neki tulajdonítani. Harmadszor, mert hazánknak még számos, tekintélyesebb városai: mint Pozsony, Sopron, Újvidék stb., még mindig nem akaródzó, várakozó állást foglalnak el e kérdésben, mert átlátják azt, hogy a felmerülendő terhek nem állnak arányban azon előnyökkel, melyeket a törvény részükre biztosit; hisz saját iparügyekből és viszonyokból kifolyó belügyeiket is csak az esetben intézhetik el, ha a felek nagy kegyesen beleegyeznek a békéltető bizottság határozatába; ez a testület tekintélyére lealacsonyító, s ez által a perlekedés legtöbbször csakis oda kerül, a hol ma előszörre van: a városi tanácshoz, s ennek legalább az az előnye van, hogy nem kell kétszer időt vesztegetni. — Végre Negyedszer, mert több ipartestületben nem igen távol a szomszédban is gyakran a személyeskedésig fokozódó czihelődések vannak, hol egyik tekintélyre aspiráló a másikról még a keresztvizet is leszedi: de a hol halgatagon meg van is az egyetértés, ha kérdezzük a megelégedettséget, azon sajnos nyilatkozatot halljuk, hogy feloszolnánk bizony mi, ha lehetne, mert terhet viselünk, de előnyt nem látunk. Tessék a törvényt oda módositani, hogy a terhek mellett azokat megérő előnyök legyenek, tessék gondoskodni arról, hogy a vidéki iparos keresete a betolakodóktól védve legyen, és ha hatósági szervezetet adnak a papíron, ezt az életben is érvényesíteni, s akkor meg lesz a kedv a terhek viseléséhez, meg lesz a kedv még a circumspectus iparosainknál is az ipartestületek létesítéséhez. Ez az én véleményem, melyet nem kívánok irányadóul tekinteni a mai értekezleten, mert hisz a polgármesternak felfelé és lefelé is meg kell tenni a maga kötelességét. Dobay János. Szegény bukott lány — megvetett le S az űrfi. — gavallér marad ! IV. A lúd és a divatbáb. Nagy vízben egy ludat látok : A helyett, hogy úsznék, — gágog. Addig gágog botorúl, Mig a vízbe belefúl. A parton meg egy ficsúr, Ki szép nőknek szemet szúr, A helyett, hogy kacsingatna, — Megszólal az istenadta ! Vájjon melyik ostobább : A lúd | vagy a divatbáb. Jut minden sebre balzsam és paizs. Ha szívét s kínosét elzárja a dőre : Halálos ínség rejtőzik oda . . . Ha fájdalmat látsz : ne térj ki előle — És boldogságod ki nem fogy soha! Rudnyánszky Gyula Mert Zámonyi Baui jól értett a „tekintély“ megóvásához. Mikor érezte, hogy az ő egyéni nézete ellen környezetében bizonyos ellenzéki hangulat kerekedik, azonnal csirájában igyekezett elfojtani a lázongó ellenvéleményt azzal, hogy nálánál nagyobb autoritásokra hivatkozott. Ha valamiről volt szó, mi a színészetet illette, azonnal hivatkozott Nagy Imrére, vagy Jászai Marira, kik az ő puszipajtásai; a politikában azért volt olyan döntő szava, mert azzal dicsekedett, hogy Tisza Kálmán neki köszönheti, hogy a kocsiját fel nem döntötték, és hogy Ugrón és Apponyi már messziről süvegeinek neki az utczán. Hát még az irodalmi körökben! Jókai ő vele közli legelőször regényei tárgyait és esküszik, hogy Komócsy már ódát is írt hozzá. A ki az irodalom, a művészet és a politika nagyjaival ilyen sűrű érintkezést és ily jó viszonyt tart fenn. az bizonyára nem közönséges halandó és méltán megérdemli a bámulatot Keresztszegen. Egyszer azonban a jó keresztszegiek mégis megsokalták a Dani öcsénk fölényét és Czakó Márton uram imigyen szólott a szomszédjához I — Hallod-e komám, az bizony nagy gyávaság, hogy mi olyan vakon engedelmeskedünk annak a Dani gyereknek; ha tovább is igy engedjük diktálni, maholnap még a saját feleségeink előtt is elvesztjük a respektust. A szomszéd vakarta a fejét, de nem válaszolt, még nem tudta szegény, mit mondjon. — No hát én azt mondom, hogy ezt a zsarnokságot mi tovább nem tűrhetjük, — foly- tatá Márton gazda. — Persze, hogy nem, mormogott bozontos bajsza alatt a szomszéd. — Az a lakházi kántor fia, a ki szintén
