Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-11 / 2. szám
ban, I ily módon 170 róm. kath., 85 ev, ref., 69 ág. ev., 54 izr., 7 gör. kel. és 7 unit., összesen tehát {392 tanítói család gondjait enyhítette s ezen felül a „Tanítok országos arvaházának fenntartásához is 1370 forinttal járult. Tökési- tett vagyona azonban csak most erte el a 40,000 frtnyi összeget. Kétséget sem szenved, hogy az „Eötvös-alap országos tanítói egyesülete“ a reá bízott országos tanítói jótékony intézet hatáskörét tetemesen kibővítette; ámde az njonnan tervbe vett czélok mindegyike olyannyira természetes feladatai közé tartozik az „Eötvös- alapnak“. hogy az alapszabályokat átdolgozó bizottságot méltán megróhatta volna mindenki, ha ezeket az „Eötvös-alap országos tanítói egyesületének“ megalkotása alkalmával teljesen figyelmen kívül hagyta volna. A hosszabb ideig tartó és nehezen gyógyítható betegségekben sin- lődő tanítók segélyezése, az elhagyatott és el- nyomorodott agg tanítók menedékhelyeinek szervezése, a „Magyarországi tanítók fővárosi házának“ felállítása ma már el nem odázható feladataivá váltak hazánk legrégibb tanítói jótékony intézetének. Hiszen az alapszabályokat átdolgozó „Eötvös-alap gyűjtő és kezelő országos bizottság“ tudhatja a legjobban, hogy hányán fordultak már eddigelé is az intézet rendes tagjai közül az alap támogatásáért, ha életük megmentése czéljából valamely költségesebb fürdőhelyre avagy más drágább gyógyintézetbe kellett volna menekülniők, és hogy hányszor kellett tétlenül és tehetetlenül néznie azt, hogy miként hagyják el a fővárost és választott életpályájukat a tanítók és tanárok legtehetségesebb és legszorgalmasabb fiai is csak azért, mivel Budapesten még nincsen olyan intézet, a hol a jelesen tanuló szegényebb sorsú egyetemi hallgatók és a többi magasabb fokú szakiskolák növendékei méltányos és mérsékelt díjért avagy esetleg teljesen díjtalanul is tisztességes ellátásban részesülhetnének. Azonban amily szépek és magasztosak azok a czélok, a melyekkel az „Eötvös-alap országos tanítói egyesülete“ a tanítók országos jótékony intézetének feladatait kibővítette, époly nagy és erélyes munkásságot kell a nemzet népnevelőinek az újonnan megalakult egyesületben kifejteniük. A kitűzött czélok, ha egyrészt megérdemlik, hogy a haza összes néptanítóinak tevékenysége igénybe vétessék, úgy másrészt meg is kívánják, sőt meg is követelik azt, hogy necsak a 25 ezernyi néptanítóság, hanem még a tanítóképző intézetek és a polgári s felsőnépiskolák tanárai és a királyi tanfelügyelők is élénk .részt vegyenek azoknak megvalósításában. Az „Eötvös-alap országos tanítói egyesülete“ által kitűzött nagy feladatot csak az egész nemzet népoktatásügyi összes munkásainak egyetértő közreműködésével és a polgárságnak, valamint az ország kormányának pártfogása és támogatása mellett lehet megoldani. Es mi, a magyarországi tanítók Eötvös- alapjának gondozásával foglalkozó országos bizottság, számitottunk és számítunk is arra, hogy a haza összes néptanítói, kisdedóvói és a magasabb fokú népoktatásügyi intézeteknek összes tanárai is a tanfelügyelőkkel egyetemben egytől- egyig mind belépnek egyesületünkbe és nem vonják meg a kitűzött szent czéloktól azt a hetenkénti két-két krajezárnyi, évenként véve is mindössze csak egy forintnyi áldozatot, a melyet a rendes tagok évi tagsági díjaként új egyesületünk tőlük kér és megkövetel. Vajha ezen számításunkban és reménységünkben ne kellene is mét keserűen csalódnunk ! — Ha csak 20 ezren lépnének is be a 25 ezernyi tagot számláló nép tanítóság közül egyesületünkbe, úgy már éven- kint 20 ezer frtot lehetne országos tanítói jótékony intézetünk czéljaira fordítanunk. Bízvást reméljük továbbá, hogy a népoktatásügyi intézetek, nevezetesen pedig a népiskolák kézikönyveinek a kiadói is támogatni fogják egyesületünket oly módon, hogy felajánlanak a népiskolai kézikönyveknek egy-egy krajezúr- ral felemelendő árából egy-egy félkrajezárt a- mi egyesületünk czéljainak legszebbjeire, t. í. a Tanítók országos áivaházának és a „Magyarországi tanitók“ fővárosi házának javára. — Két millió gyermek járván népiskoláinkba, egyre-egyre ha csak két kézikönyvet számítunk is, már is két millió krajezár, azaz 20 ezer forint juthatna ezen forrásból egyesületünknek, es a szülők eszre sem vennék és szívesen is meghoznák gyermekeik oktatóinak javára az ily módon reájok háramló csekély áldozatot. Rendithetlenül hisszük továbbá, hogy a nagy közönség, az egyes politikai községek es társulatok, valamint a magas kormány is kiterjesztik segítő és pártfogó jobbjukat az „Eötvös- alap országos tanitói egyesületének“ támogatására, még pedig az eddig tapasztalt mértékben ; mert hiszen tizenöt évi tapasztalatunk arra tanított, hogy a milyen mértékben fejlődik magában a néptanítóságban a kartársi szeretet és közer- zület, ép oly mértékben emelkedik a neptanitó- ság iránt való jóindulat es áldozatkészség az egész nemzetben. Mert a nemzet csak örvendve szemlélheti, ha népnevelői és tanitói között a nagyok iránt való kegyelettel az egymás iránt való testvéries érzület, a népnek például szolgálható kölcsönös segélyezést biztosítható társulati szellem évről évre fokozódik. — És ; nincs nem lehet magyar ember, a ki megtagadná a mi egyesületünktől támogató jobbját, a midőn megérti, hogy a magyarországi néptanitóság azzal készül államunk ezredéves fennállásának magasztos örömünnepét megszentelni, hogy az ország fővárosában ol^an hajlékot epit, amelyben legalább száz szegónysorsú egyetemi hallgató és magasabb fokú szakiskolai növendék mérsékelt díjért, avagy ha lehetséges lesz, teljesen ingyen, tisztességes ellátásban részesülhessen, és arra számit, hogy a magyarországi tanitók ezen házában az Eötvös-alap országos tanitói egyesületéhez tartozó rendes tagok gyermekein kívül más jelesen tanuló szegénysorsú tanúlóknak is biztos és kedves otthont nyújthat majd. A midőn az „Eötvös-alap“ gondozására hivatott uj egyesület alapszabályait megállapítottuk a IV. egyetemes tanitói gyűlés alkalmával, szemeink előtt a bécsi „Rudolphium“ és ugyancsak a bécsi „Szegónysorsú egyetemi tanulók asylu- mát“ fentartó egyesület áldásosán működő intézete lebegett. Az elsőben mintegy 80, a másodikban pedig közel 200 egyetemi tanuló nyer ingyen szállást. Mind a két intézet fölött egy, részint az egyetemi tanári karból, részint más, egyesületi tagokból választott igazgató tanács őrködik s mindegyik intézet házában a legpéldá- sabb rend uralkodik anélkül, hogy az egyetemi ifjúság szellemének és jellemének helyes és szabad fejlődést megakadályozó túlszigorú házi renddel kormányoznák az intézetet. Nem részletezzük ezúttal teljesebben, hogy miként óhajtja az Eötvös alap országos tanitói- egyesület a magyarországi tanitók házát mindenekelőtt Budapesten, később, ha Isten megsegít bennünket, Kolozsvárott is megalkotni; valamint azon terveinket sem ismertetjük meg most, a melyek az elaggott § mindenki által elhagyatott kiérdemült tanitók menedékhelyeinek szervezésére vonatkoznak; de felhívjuk mindazokat, a kik a magyarországi tanitók Eötvös-lapja iránt eddig is érdeklődtek és a néptanítók legszebb egyesületi törekvéseit figyelmükre készek méltatni arra, hogy fogadják kegyes gondjaikba az „Eötvös-alap országos tanitói egyesületének“ ügyét, kiváltképen pedig a „Magyarországi tanitók házának- eszméjét. Első sorban a sajtó szives jóindulatáért és hathatós pártfogásáért esedezünk, tudván, hogy ügyünk a nemzet szellemi hatalma legbefolyásosabb képviselőinek támogatása nélkül győzelemhez nem juthat. Egyesületünket és annak czél- jait minden nemesen érző honfitársunkkal egvedűl csak a sajtó utján ismertethetjük meg. Alázatosan kérjük, ne vonja meg tehát a mélyen tisztelt szerkesztő ur se segítő jobbját | nemzet legszegényebb napszámosainak jótékony intézetétől, és legyen a mi ügyeinknek ezentúl i s kegyes jóakarója és támogatója. Másodsorban alázatos esedezésünket e becses lapok mélyen tisztelt olvasóihoz intézzük : ne vonják meg filléreiket a magyarországi tanítók által felállított szent oltártól. Végül testvéreinkhez, a magyar haza néptanítóihoz intézzük hivó szózatunkat. Lépjenek be minél előbb, minél tömegesebben az Eötvös- alap országos tanitói egyesületébe. Küldjék be minél számosabban az egy forintnyi tagsági dijat alapunk pénztárnokához, Ő r 1 e y Jánoshoz (Budapest. VIII. kér., Szentkirályi-utczai iskola), még a folyó hó 25-éig, a midőn is az Eötvös- alap 1890-ik évi számadásai lezáratnak. Hadd lássa ország-világ, hogy a magyar néptanítóság is elért már a műveltségnek azon a fokára, a melyen állva, a németországi tanítóság már régen megalkotta évenkint százezerekkel rendelkező jótékony tanitói ietézeteit. Kéréseinket ismételve, maradtunk kitünü tisztelettel az Eötvös-alap gyűjtő és kezelő országos bizotttsága nevében : Budapest, 1891. január 2-án. Alázatos szolgái: Péterty Sándor, elnök. Léderer Abraham, másod-elnök. Örley János, pénztárnok. Lutten-j berger Ágost, titkár. Jeny József, ellenőr. Szöce István, jegyző. Hogy kezdődött nekem az új-év? Csakugyan itt volt az új esztendő. No ez még nem volna baj, hanem az a baj, hogy elő- postái vannak, mint a szegény ember nyavalyájának. Óh ha én ezeket a postákat lerázhatnám a nyakamról, akkor lenne nekem boldog új-esztendőm! Könnyű azokat elfogadni, a kik egyszerűen boldog új-évet kívánnak; de mit tegyek azokkal, a kik nem elégednek meg a viszont való, szép jó kívánattal, de állanak egy helyben, mig nem kapnak valamit?! Jött a postás, ennek még csak van értelme, mert hát néha jó levelet is hoz a házamhoz, a jó hírért pedig ki ne adna szívesen még pénzt is? De hát jött az is, a kit nem vártam, és ha elmaradt volna se vertem volna a falba fejemet Hej pedig a fejem drága portéka előttem. Fej nélkül, pénz nélkül élni nem lehet, főleg a mai világban; noha vannak pénzesek fej nélkül és fejesek is pénz nélkül még többen. De hát szóljunk a dolog érdeméről! Jött én hozzám, a jó Isten tudja, ki ki nem. Én nem is tudom, honnan kerítette ez az új- esztendő elé őket! Jó lábon állhatnak vele, ezt az egyet irigyeltem tőlük csupán, de egyebet aztán nem is. Eljött egy, 100 évhez közel álló beteges alak, panaszolván, hogy őt nem vitte el az ó-esztendő, pedig nem számított az új elérésére. Egy pohár pálinkával azután meg- enyhítettem a keserűségét Egy kevés hurka- útravalóval búcsút vett tőlem. Jött egy néma, szótalanúl, csak egy papirt mutatván, melyre már elődeim írogattak, ki 1, ki 2, ki 4, ki 10 krt, ritkán többet. Ne még ilyen segélykérőm se volt több rövid életemben Azt se jelezték a papíron, ki, mi ő? Ha más adott, nekem is adnom kell Itt van! A közügy érdekében jó volna, ha a rendőrség meglátná az ilyeneket! De jöttek én hozzám, mint valami búcsúsok, egyelőre azt hittem, hogy Radnán lakom I Abban az egyben mind egyetértettek, hogy kapni akarának valamit, én meg abban, hogy semmit se akartam adni. De kérem, rosszabbak ezek némely végrehajtónál. Annak hazudhatik is az ember, hogy „épen ma fizettem be az adómat“, és elmegyen; de ezek nem mennek el egy könnyen. Kell venni a számukra onnét is, a hol semmi sincs. Ez a nagy ügyesség! Hic Rodus, hic salta! Még ha kopott pénzt adok nekik, azt mondják, adjak mást, mert azt nem veszi el a pálinka konzorcium gazdája. Az elég baj, sóhajtom én, de hát ha nincs más, oly igen kopottan érnek én hozzám a krajezárok is, hát még a hatosok 1? Menni a kopott pénzzel vagy a nélkül, ez az én jelszóm! Szegény feleségem ki is fakadt már, hogy jobb lett volna, ha meg se született volna az új-év, ha ilyen nyűggel jár, veszne az ó-esztendő továbbra is. Igen ám, csakhogy nem vész, nagyobb hatalom kívánja az ő megújulását! Jöttek sokan dohányalj maradékra, ez igen kedves adomány néha napján, jó ízű is lehet! Jöttek nőfélék is, didergő hanggal kívántak boldog új-évet, jöttek onnét a város széliről, Otlaka felől, ezek szívesen fogadtak egy kevés zsírozó-félét is új-évi ajándékúl. De hát én Istenem! Nekem senki se adott új-évi ajándékot, miért kell nekem annyit elosztogatni ? Jó lenne, ha a rendőrség sat. Bizony jó lenne, de hát talán a rendőrség is elmegyen ilyenkor új-évi köszöntésre, aztán meg, ha kifosztottak, mit érek már én a rendőrség jóakaratu közbelépésével? Jöttek apróságok, kik saját zsebökre kívántak nekem boldog új-esztendőt. Ezek önálló keresetforrásnak tekinték ilyenkor az üdvözletét. Nem tudom, a népszámláló ügynök majd hogy veszi fel őket, önálló vagy nem önálló keresetűeknek? Olyao is jött, a ki első Ízben kívánt ez alkalommal nekem boldog új-évet. Milyen foglalást tett az adóbehajtás mezején magának, _ lám , nemcsak a kormány talál újabbi adóalapokra, hanem még az új-évi üdvözlők némelyike is; milyen fináncz kapaczitás veszett el némelyikben, nem is vélné az ember! Jött olyan is, ki 20 krost tartott a kezében, akarván rám hatni, hogy olyan arinmány;- nyal terhelném meg. De nekem nem adaték mód a hasonló megterheltetés elkövetésére, jó keresztyén lelkem van nekem, és a szerencsétlen még neheztelt, hogy meg nem terheltem! — Jóravaló ember örül, ha a teher alól kibúhat, mint némely összeírás végrehajtására kiszemelt — kiszentencziázott — egyéniség! Már az igaz, kérem, hogy sok tarkaságot felszínre hoz ez az új-év napja, akár egy téli zöld szőnyeg, felrózsázva, szarkalábozva, pap- szakállazva és tövisezve. Sok csodabogár életre kel ilyenkor. Brrl a hátam is borsódzik, — tudom még sokaké — ha rá gondolok, Jó volna, ha a rendőrség sat. — Spongyát rá! Rácz János. apró szőlőt vetettek belé, azután abból állott a mulatság, hogy melyik tudja előbb ki- szedni az égő folyadékból a szőlőszemeket. Miklós napja, decz. 6-ika is a karácsonyi ünnep közbe sorozható. E napon választották régen a gyermek püspököket, kiknek uralma decz. 28. Apró — szentek napjáig tartott, mely napon a gyermek — püspökök prédikácziót tartottak és részt vettek az isteni szolgálatban. A kis szent Miklós, mint nevezték, a megelőző napon, 27-ikén nagy díszben jelent meg a templomban, kezében pásztorbotjával, s az oltár felszáló tömjénfüstje előtt adta áldását a térdelő hívekre, s fogadta az egyházi méltóságok hódolatát. Ugyancsak Apró-szentek napján, de nálunk már Miklós napján is néha fűzfából font vesszővel szokás a gyermekeket megverni, hogy „kelése ne legyen* vol* taképen azonban Herodes mészárlására emlékeztetőül. A római saturnáliákat is a vigillária vagy a csecsemők ünnepe fejezte be, mely összeesett Apró-szentek napjával. Szent Miklós, mint a gyermekek pátro- nusának története röviden a következő. Jó családból született 309-ben Paturában, Lyciá* ban: korán felvéve a keresztény vallást, még mint gyermek minden böjtnapon szigorúan tartózkodott az ételtől. — Ezzel érdemelte ki hogy nagy Konstantin myrai püspöké tette elen volt a niceai zsinaton, hol arczul ütötte Ariust, a ki fölingerelte. Valószínű, hogy mint myrai püspök halt meg és sírjából szentelt olaj csurgott, s más csodák történtek egész 1087-ig, a mikor a szénu csontjait ellopták és Bariba, déli Olaszországba vitték, hol a Szent« bacchanáliaival, zajos kicsapongásaival, melyeket mindenféle keresztény legendák, babonás mendemondák, vaskos tréfák tarkítottak, teljesen megfelel ennek a föltevésnek. A római saturnáliák a téli saturnáliák a téli napforduló és az újév ünneplésére voltak szánva de egyszersmind bennök volt az ember boldog természeti állapota emlékének ünneplése is Saturnus idejében, az egyenlőség és szabadság korában s szerzője Janus volt az az isten, ki kettős arczával a múló év válpont- ján előre és hátra tekint. Csak 497 óta Kr. e. ünnepelték rendszeresen, s még csak egy napig, (decz. 19.) de Augusztus három, Tiberius 4 s Caligula öt napra terjesztette ki. Az egész ünnepszak alatt minden nyilvános és magán üzlet zárva volt, zabolátlan szabadság uralkodott mindenfelé. A foglyokról levették lán- czaikat, a rabszolgák uraikkal ülhettek asztalhoz, sőt ezek szolgálták ki. A tehetősebbek nyilt asztalt tartottak s a dőzsölök myr- tuskoszurukat öveztek fejük köré s rózsákkal s egyebekkel ajándékozták meg egymást. Otthon a család körében is kölcsönös ajándékokat cseréltek ki, s mindenféle játékok, czir- kuszi futtatások, gladiátorbirkozások s bo- hoczkodások egészítették ki az ünnepély időtöltéseit. Azt a kérdést, hogy Krisztus urunk mely napon született, azt a tudósok még nem döntötték végérvényesen, de túlnyomó rész de- czember huszonötödikét tartja a legvalószínűbbnek, ép úgy, mint a hogy deczember utolsó hétfőjét Judás Iskariót születés napjának. Az első keresztények karácsonyt január elsején ünnepelték. Chrysostom atya megjegyzi, hogy „Antiochiában csak újabb idő óta ünnepük karácsonyt külön a vizkereszttől, s e szokás is nyugatról eredt.“ Az örmények egész a 12. századig együtt ünnepelték a kettőt s a görögök ma is vízkeresztkor tartják Krisztus születése ünnepét és karácsonyt. János, niceai érsek, egy e tárgyal foglalkozó levélben, előadja, hogy jeruzsálemi szent Cyrill kérelmére Gyula pápa szigorú kutatást rendelt annak megállapítására, hogy mely napon született a megváltó s deczember 25-ikét találván ilyennek, e napra tették karácsonyt. Kiszámították azt is, hogy Krisztus megkereszteltetése január 6-án történt 30 éves korában. Első nyomait a karácsony megünneplésének a második század körül találjuk, Com- modus császár idejében. Némely .iró mindamellett még Commodus császár idejénél is előbbre teszi, a karácsony első ünneplését Pius teutonius idejére. Állítólag az ő uralkodása alatt (137. k. u.) rendelte el Telesphorus karácsony estéjén isteni tisztelet tartását és hymnus éneklését. Diocletiánus, a kegyetlen római császár, ki közönséges katonából lett császárrá, elég bizonyságot szolgáltat arra, hogy 6 alatta létezett már az ünnep, mert Nicodémiában, mikor épen udvara körében volt, észrevette hogy nagy néptömeg gyülekezik össze egy templomban Krisztus születésének ünneplésére s azonnal elrendelte, hogy a templom kapuját zárják be, s a templomot gyújtsák fel. A római saturnáliák és a mai karácsony között képezi az összekötő kapcsot a régi germánok jul-ünnepe, mint a téli napforduló Frónak, v. Freynak, a nap istennek szentelt ünnepe, úgy — szólva a nap születés ünne melynek jelképe a kerék volt. Ez az ünr is melyet minden germán megtartatott, a 1 napforduló éjjelén kezdődött, s vizkeresz tartott. Ez idő alatt minden visszavonás gyűlölködés szünetelt s az istenek a tizenl nap alatt ünnepélyesen jártak körül; vid lakomáknál gyűlt össze a nép s ünnepi éti jzöld lombbal díszített s Freyrnek szent vadkant adtak fel az asztalra, majd behozt jutókét s meggyujtották az év utolsó zénél; az ablakokat pedig kunyhókban palotákban egyaránt borostyán, télizöld Ion bal díszítették fel. A tőke pattogó tüze tánezoló árnyal vetett a padlóra s megkezdődött a mesemc dás bátor lovagok, deli szüzek, komor szer tesek kalandjairól, kísértetekről és szellem« röl, fejetlen kocsis által hajtott fejetlen Ioví tói húzott szekerekről, a mint némán görd nek végig a pusztán s temető lakók fogl nak benne helyet. Ily mesék még késői időben is főelemét képezték az eféle gyülel zeteknek, melyeknek többi része evés—h ban, tánezban, dalban, játékban tölt el. M ha, borjú, sertés, liba, pulyka pecsenye, mi annyi jól megmustározva, mert a mustár h hatos elősegitője a nemes szomjnak, sajt, ma, dió voltak a főbb karácsonyi eledeh Két szolga felgyújtott fáklyákkal szolgált a vacsoránál, a zenészek a tágas terem kö: pén felállított tűzhely felett álltak, s a zei bona vagy tréfa mester, kit tizenkét nap majdnem teljhatalommal választottak, mindé féle tréfa üzésekkel fűszerezte a lakomát. Ilyen volt az, hogy meggyujtották a pálink
