Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-29 / 13. szám
13-ik »zürn. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak viasza. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 | 25 » Egyes szám ára 10 kr. Gyula, 1891. márczius 29-én. X. H ! lU>e, hozzál hatvanöt tó. mely felhívásnak iankz ismeretlen fiavei,'nagot a púidon , ^^ked^nséggel kilé- w: »n 2lomagolt szi- 37<rták, hogy Főtér, Prítv.^ kezdett T» - t . yáhálcöd- Dobay Janos. me; üzlete, hova a i tártálés nyilt-téri közlfeint\ elküldendők. . .-Bt M . Hirdetések 7 jsTársadalmi és közg^zdászati lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Tán ng. szabott áron fogadtatna&oel Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. 1! Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Berndt fürdö-uteza 4. sz. Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Előfizetési felhívás a „B É K É S“ 1891. évi folyamának II. negyedére. A közeledő évnegyed vége előtt felkérjük azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végén lejár, szíveskednének azt mielőbb megújítani, s egyúttal körükben a lapunk irányával rokonszenvezők között előfizetőket gyűjteni. Az előfizetési dijak lapunk homlokzatán jegyezvék. A „Békés“ szerkesztősége és kiadóhivatata. Zokogva ült az éj az üdvözitő sirkővén ; halál szárnyaival befedte a vétkes Jeruzsálemet, mely gyilkos kézzel megölte a halhatatlan Isten embert. A nép legnagyobb jótevője volt, a nép boldogságáért fáradott, mindig csak jót tett, hibát még ellensége, a rósz akarat sem fedezett fel benne ; és még is minő sorsra jutott ? Keresztre feszittetett! — Megnémult az isteni ajk, agyonra kínozták, itt fekszik egy szikla koporsóban. De még halva is félnek tőle, nehéz kődarabot helyeznek sírjára, fegyveres őröket rendelnek melléje. Ah I de im, a pirkanó hajnal első arany sugára tündéri látványt idéz elő, egy angyalt állít szemünk elé ; arczán a tavasz bája ömlik el, ajkán biztató remény mosolyog, szemében az Az emberiség lázban él.. . (A .Békés“ eredeti térezéjs.) Az emberiség lázban él; Önzés, gyönyörvágy, szenvedély, Pihenni egy perczig se hagyva, Beoltja kínjait vérbe, agyba, Ezer kéj, millió nyomor Szilaj harcz egy medrébe’ forr — S e végtelen pokoli láva Sodorja a lelket halálba. Az izzó szenvedés alatt Megful a tiszta gondolat, És iojtó füst ködébe veszvén, Delirium-kép lesz az eszmény. Virágos, édes érzelem Tövében buja gyom terem; Barát barátot meg nem ösmér, Mocsár forrása a nemes vér. éden csábja, és boldogító kéj ragyog. Majd fölhasad a szép angyal piczi piros ajka, s szeráfi hangokon zengi : „Kit kerestek ? a názáreti Jézust ? Nincs itt, — feltámadott!“ Minő szózat ez ? A fegyveres katonák remegnek, kétségbe esnek, az egyik elfut, a másiknak lábai gyökeret vernek ; a gyönge asszonyok és jámbor emberek pedig, — mintha bűvös hárfát hallanának — édes vigaszszal telnek el, s imára kulcsolt kezekkel borulnak térdre az üres sir előtt. Úgy szeretnék most a legmagasabb hegyre állani s a világ minden népének fülébe harsogni: „Feltámadt Krisztus e napon — Szét tépte véres szeihfödelét, kibontakozott a halál karjaiból, új- rá megjelent övéinek hogy: — mit megkezdett 'befejezze, mit megígért teljesítse, — a világot istenségéről meggyőzze, mert hiába született, hiába tanitott, hiába szenvedett és halt meg, — ha fel nem támad, soha nem hinné senki róla, hogy több lett volna mint egy ujabbkori próféta, egy korát megelőzött bölcs, és miként a többi bölcs halála után lassan-lassan elhalt bámulatra ragadó neve és csodált tana — úgy a Jézns neve, és tana is nagyon elavult volna ma, s nem alakítaná át az egész világot most is — 2 ezer év után, ha ő elporladt volna a sírban. Ügy átalakította a világot Jézus feltámadása, hogy az ez előtt 2 ezer évvel éltek nem ismernének ma arra. És még is mennyi van még átalakulni való ? Kezünkben van a tan, mely szerint élve boldogok lehetünk, és még is mi boldogtalanok vagyunk ! Előttünk a példa, hogyan kell élnünk, hogy még halálunk után is rajongjanak értünk ? és mi mégis szeretetben, nagyra becsülésben ritkán részesülünk. Mi ennek az oka ? Az, hogy Jézus csak sírjából támadt fel, de nem egyszersmind a mi sziveinkben is! És hogyan támad' fel Jézus az emberi szívben P Az által, ha él szívünkben a Jézus tana, mely a szeretetre van alapítva. Számunkra csak úgy lesz igazi feltámadás, egy szebb, egy boldoSolxa. III A telhetetlen tudomány Léséig a képzelet nyomán, Hogy bája titkát elorozva, Fordítsa a szépet gonoszra. Fenséges, égbe szárnyaló Eszmékre súlyt rak a való; Szent jelszavak varázsa szárnyán Kapaszkodik fel buta sárkáuy. A lélek vak, a szív beteg; Egymásra törnek nemzetek, Jog és testvériség nevében Kész a tömeg gázolni vérben. Nem tudni már, ki mit akar ? Kenyérhez nem nyúl béna kar; Bágyadt erő, kéjért epedve, Rózsát kötözget a sebekre. Genre-kép. Irta: Chriszto Miklós. (Vége.) „Az életrajz“ Diriczy Péter született Kis- Cséffányban 18**, atyja Diriczy Sámuel tekintélyes kis kereskedő (aliás grajzler), anyja Harmati Márta a lelkes magyar nők igazi példányképe volt, kis Pétiké, mint édes anyja őt nevezi, nevelése érdekében mindent elkövettek. Iskoláit Nagy-Cséffányban kezdte, Pozsonyban folytatta. A technikát a József műegyetemen végezte és ösmeretei gyarapítása czéljából Zürichbe ment, hol két évet töltött. Mire haza került, az alig 26 éves ifjat megválasztották városi főmérnöknek. A társadalom hamar felkapta, elkényezgabb életre, a mi Jeruzsálemünk: Magyarország; csak úgy fog virágzásnak indulni, áskálódó elemektől, dúló ellenektől megszabadulni, ha a szeretet édes köteléke fog bennünket egy családba fűzni, ha félre téve a pogány indulatokat, szenvedélyeket : haragot, gyülölséget, megszólást, rágalmat, lenézést, megvetést, mindinkább ápolni és gyakorolni fogjuk a Jézus által hirdetett erényeket: a hitet, reményt és szeretetet. Ezen erények nélkül soha nem volt még igazi nagy sem enlber, sem ország, mert arany igazság : „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész Róma ledől s rabigába görnyed /*---------------- Sz. Hú svéti gondolatok. Mosolygó kék ég alatt, verőfényes tavaszi fuvalmak árján, verdesi szárnyát a dalos pacsirta. A megkésett kikelet siet helyrehozni mulasztásait: millió láthatatlan munkáskézzel dolgozik éjjel-nappal, hogy a virágtalan virágvasáruapért ragyogó husvéttal kárpótolja a világot. Mig a megáradt vizek sebes hullámai iszapot sodornak a tenger ölébe, hegyeken és völgyeken nyüzsög a természet sok apió mesterembere, hogy mindenek örömére jól végezze ünnepi tisztét. Zümmög a kis bogárhad a lágy levegőben. A piros hátú isten-tehénkéi, ezek a tavaszi hévsóg fokmérői, kiülnek a kerítések aljába, a házak tövébe, meg az ut- széli porondra, sütkérezni a napon. A méhek is kandikálnak már kifelé a köpűből; szeretnének egy-egy korai ibolya s tavaszi kökörcsin kelyhéről édes csókot lopni, de a szegények csalódva vonulnak vissza özvegy téli magányukba. 1 mig a pezs- dülő föld hátán hangya seregek indulnak kémszemlóre és a rög picziny lakói fürge igyekezettel kezdik az uj életet: a fákra, bokrokra s a mezők virágaira felkúsznak XiQipunls mai B3SRiCaáita.oz félív melléklet van. osatolva. a tavasz kedves bájos, ügyes diszitői, — a rügybontó napsugár, a levélfakasztó melegség, a virágnevelő üde áramlatok és az új márczius összes kellékesei: a fészekrakó madarak, a szárnyrakelő lepkék, meg a remek zöld szint festő eleven fűszálak. Nagy a készülődés, nagy a sürgés-forgás a szabad természetben. — Minden erő megmozdul és alkotni törekszik. Minden vágy alakot ölt és szárnyakra emelkedik. Szinte elárulja a sok tündöklő szem, a tömérdek fényes ábrázat és a szokatlan derű, hogy az ünnep öröme uralkodik az egész természetben. S ez az ünnep mi volna más, mint a föltámadásnak s a rákövetkező vidám húsvéti reggnek elér- kezése. Olyan esemény ez a természet apró világában, mint például, hogy nagyot ne mondjak, az új főispán bevonulása a megye székhelyére. Az új férfiút tán senki sem ösmeri; de azért virágot szórnak eléje, illatos fűvel hintik be útját, éljenek zúgnak a zászlós levegőbe s a bizalom és hódolat koszorúival halmozzák az ismeretlen X-et, akit. ipegillet a dicsőség, a hozsánna ! A tavaszról sem tudja, de még csak nem sejtheti a jámbor földi lélek: mennyi virága fog bimbóban elfonnyadni, mennyi magját sorvasztja aszúvá a terméketlen idő s mennyi szép Ígéreten suhan végig a gyilkos dér lehe ? De azért mégis hozsánna néki ! Hiába nyomja a földet a tavalyi avar, — kizsendűl alatta az élet! A gyenge virágszál még a durva kő alatt is mozdul- ni kezd és a mikor a követ lehengeriti róla a föltámadás ihlető varázsa: egyszerre teljes erejével és pompájával emeli színes fejét az égnek. fekete angyal, — elérje a 20 évet. — Már csak néhány nap hiányzott, mikor mindent tönkre tett a — pletyka. A csalódás. Igen a pletyka, ez a bőgő* molyként növekedő, kávésnénikék, irigy emberek kedvencz eledele. Ez, a tűszúrásnál roszabb, méregnél ártatlanabb, de biztosabban ölő pletyka. Ez ölte meg a szerelmét, ez kergette a halálba Pétert, —■ t. i. Diriczy Pétert. Az eljegyzés előtt ugyanis azzal állott elő a szép leány mamája, hogy Diriczy Péter másnak is curizál, hogy iszik, kártyázik, hogy kicsapongó, hogy emilyen, hogy amolyan, szóval nem olyan férfiú, akire egy ilyen melegágyi virágot rá lehetne bízni. Diriczy Péter a néhai (nyugodjék békével), mikor védekezni akart, a mama nem engedte szóhoz jutni, a kisasszony pedig sirt, zokogott erősen, és szép szemei a sok dörzsöléstől egészen veresek lettek. Megboldogult barátunk, ki különben lapunknak félfizetéses munkatársa volt, jobb hiányában, — eltelvén lelke keserűséggel, — kezet csókolt s ment haza meghalni. A végrendelet. Mielőtt azonban örökre itt hagyott volna beunünket, barátait, tisztelőit, a gyógytárba ment, — a mint később kiderülend, — gyógyszerész barátjától mérget szerzett. Itt mellékesen megjegyezzük, hogy a köny* nyelmü, a törvényeket épen nem ismerő, vagy talán respectálni nem akaró patikás segédet, — eláruljuk nevét, megérdemli, Veréb Mátyást már megyénk fizikusa a kir. ügyésznek bejelentette.*) Innen, mint legmegbízhatóbb forrásból értesültünk, egyenesen haza ment. — Leborult iró asztalára és a férfi, ki világot semmisít meg, *) Megérdemli a legszigorúbb büntetést. Sserk, tette. Mindenütt szívesen látott vendeg volt. itt szemünk előtt lett nagygyá, itt vesztette el szivét, s mint olvasóink már tudják, csalódott szerelem miatt itt lett öngyilkos. |Előzmények.“ Ismerve lapunk nemes hivatását, a czélt, melyet szeme elé kitűzött; pro- grammunktól ezúttal sem térünk el, nem feszegetünk titkokat, s avatatlan kezekkel nem markolunk bele egyes családok szentélyébe; — nem, mi ezt nem tesszük. Nem áruljuk el nevét annak az igéző szépségű leánynak, kinek családja városunkban vezérszerepet játszik, kinek még mindig szép mamája nem egészen hivatlanul pengeti a lant húrjait; — nem szakítjuk le a leplet a titokról, nem árúljuk el, ki kergette e nemes férfiút a halál karjai közzé! Bár ki légyen is az, feleljen e tettéért Isten előtt. A szerelem. Szerelem, szerelem, mily nagy is a te hatalmad! Mily boldog az a kebel, hova te beköltözői, és mily rideg, akár csak a Sahara sivatagja, — melyet elhagyál! Te vagy az élet! Te vagy a világosság! Te vagy minden! Szerelem! Szerelem! Két megértő szív egybeolvadásai A csillagoknak az angyalokhoz intézett üdvözletl Egy nyári mulatságon szerették meg egymást a souper csárdás alatt. A szép leány vállalta a bár nem szép, de corpulens, jellemes, tudományos férfit. —- Utóbbi pedig csakhamar rajongott azokért a szép szemekért, beszédes, keskeny metszésű szájért, apró, alabástrom fogakért, junói termetért stb. stb. Diriczy Péter járatos, később minden napos lett a háznál. Szívesen ment, szívesen láttatott. Csak azt várták, hogy az angyal, gp mint utólag kiderült, Óh iszonyú zavar, homály! A czifra váz oltáron áll; A szellem izmos, ifjú vállán Emelkedő vén torz a bálvány. Nem kérdi senki: fényt vet-e Még az igaz költészete? A szív, a láng most csupa festék, S bukfenczez a hős, hogy nevessék. Mily lomha élet I mennyi láncz j Nem csillog a bűvös zománcz, Föléje százrétün lerakja Kérgét a földiség salakja. Vad, esztelen fölfordnlásl Mindenkit elkapott a láz j Nincs már a létnek egy oáza, Mely a hitet virulni lássa. Ki § világba boldogan, Magas czél álmában rohan: Hamar megbotlik durva kőbe S útszéli koldús lesz belőle. Rudnyánszky Gyula»
