Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-29 / 48. szám
29. Szikes Márton 30. Léderer Lajos, kereskedelmi kamarai tag 31. Bodoky Mihály, gyógyszerész 32. Özv. Jondz Ferenczné 33. Ladies György, ügyvéd 34. Prág Albinné 35. N. Szabados Antal 36. Bogár Lázár 37. Weisz Mór 38. IQ. Uferbach János 39. Szabó András, Új-Kigyós 40. Özv. Löffler Mérné, Uj-Kigyós 41. Grimm A. József, Arad 42. Özv. Nuszbek Józsefné 43. Deutsch Jakab 44. Nagy Jenő, gyógyszerész 45. Sánta János 46. Schriffert József 47. Széchenyi Lajos, Új-Kigyós 48. Hoffmann Rezső 49. Helv. hitv. egyház 50. Özv. Császár Károlyné 51. Gubás Péter, lelkész 52. Özv. Kempf Józsefné 53. Bezsán József, lelkész 54. Schröder Kornál, ügyvéd 55. Schriffert István 56. Sál József, állatorvos 57. Özv. Reinhart Józsefné 58. Góg András 59. Jantsovits Emil, ügyvéd 60. Illés József 61. Szent-Mihályi Lajos, mérnök 62. Stír Pál 63. Kozics Pál 64. Stefánovics Péter 65. Moskovicz Herman 66. Schmidt Gyula 67. Czinczár József (Aszaló) 68. Csausz Lajos 69. Dr. Berényi Ármin, ügyvéd 70. Goldstein Mór 71. Herodek István 72. Démusz József 73. Purka Mihály 74. Gombos György 75. Schwarcz Herman 76. Gergely Pál 77. Novák Kamill, ügyvédi oklevél 78. Biberea Péter, lelkész 79. Braun Dávid 80. Schwarcz Simon 81. Kalmár Mihály, ügyvéd 82. Illich Beinhart 83. Bangó János 84. Schriffert István 85. Schriffert Mihály 86. Schriffert István 87. Özv. Mogyoróssy Jánosné 88. Metzner Manó 89. Alb György 90. Oláh György, ügyvéd 91. Góg Mátyás 92. Zöldy János, ügyvéd 93. Szverle János 94. Szilágyi István 338*70 95. Békésmegyei takarékpénztár 166*12 96. Miskucza Illés örök. 163*25 338*2( 97. Ifj. Mondák György 163*25 32698. Özv. Bodoky Károlyné 161*96 315*31 99. Wieland Károly 158*26 313*60 1100. Biró Perencz 155*21 304 304 302 295 29534 294-16 293-37 283-30 275-22 274-69 273-82 26904 262*91 261-84 261-16 258-71 254*84 252-64 249-47 245-36 244-72 238-08 235-10 233-60 231-76 229. 228-37 224-42 222-56 222-17 213-99 211-08 207-96 203-53 203 07 202-— 200 75 20065 200-41 199-75 196-07 194-79 193-85 192-10 181-20 180-61 178-58 178-— 178.— 177-69 176-18 17509 173-36 173-— 172-98 171-43 168-— 167-73 167-70 166-71 166.69 zettem, én a mellékszobába meghúzódva, leverve, reményeim foszlányát is mintegy szétroncsolva látva, karszékembe esve — keservesen zokogtam. Oh Istenem! miért adál nekem kebelt ? miért szívét? . . . Ha Hedvigemet is elveszt- ném, ha a végzet elszakítaná tőlem, úgy e kékszinü világ reményeivel tovább hiába kecsegtetne ; válnék semmivé, lennék porrá. ... Az orvos szobámba nyitott be, baljóslat tükrözött le igaz őszinte öreg arczárói, s egészen erős férfiúhoz illöleg igy nyilatkozott »minden roszra készüljön el, nem én, hanem a természet lesz további orvosa.“ Megsemmisülten rogytam össze. . . . m. Temetőben vagyok. Tavaszi lágy szellő lengedez; a nap magasan tartja égető tányérját, sugarait hőn löveti az előttem mereven álló keresztre is, melyről megtörtén ragyog — könyböl eláradó szemembe. Igen, ismét itt állok e sírkereszt előtt, ez egyszerű emlékkő előtt, melyen csak e név olvasható: Hedvig. A vándor hidegen szemléli e betűket, s szónakozva ennyit mondhat „oh, szegény nő“, de én földig lesújtva, s fuldokolva: „oh te kincsem, mindenem.“ * * * így vesztém el múltamat, jelenemet s jö- vőmet; s mivel e szívvel szeretni csak egyszer lehetett, lett belőlem az, mivé lennem kelletett, egy érzéketlen tömegből gyúrt szellem nélküli — agglegény. Minimus« Az alföldi munkásmozgalom. (Irta és felolvasta: dr. Gaal Jen», országgy. képviselő a M. Tudományos Akadémia nemzetgazdasági és statisztikai bizottságában.) (Folytatás.) Áttérek most a battonyai és környékbei munkások viszonyainak jellemzésére. Lényegile, itt is ugyanazon állapotokkal találkozunk, azzal a különbséggel, hogy a battonyai nép sohasem tartozott a szelidebb lelkületüek közé. Én leg alább 1859. óta ismerem azt, és úgy tapasztal tam, hogy különösen a magyarok erkölcsi tulaj donságai nem voltak soha valami dicséretesek Azóta pedig sok minden történt, a mi a népet ronthatta, ezek közt nem a legutolsó helyre te szem a képviselőválasztásokat, melyek a már úgy is vásott népet megjavítani nem alkalmasak. Az iszákosság újabban is, midőn másutt az ital drá gasága folytán, ha időlegesen is, de szűnik, itt folyton növekvőben van. A népszaporodás e mel lett Battonyán rendkívül nagy volt az utolsó tiz óv alatt. Az t. i. 30%-ra rúgott, mert a most kerek számmal 12,000 lakossal biró mezőváros nak 1880-ban csak 9200 lakosa volt. Ugyanily gyarapodás mutatkozik Csanádvármegyének mind azon községeiben, ahol a fennebb előadottak sze rint munkásmozgalom nagyobb mértékben ész lehetett. Az igen nagy mérvű népesedésen felül még egy pár fontos körülmény is figyelmet ér demel e vidéken. Ilyen mindenekelőtt az, hogy szomszédban levő Mezőhegyesre az újabb idő ben máshonnan hozzák a nyári munkásokat. — Például 1890-ben 2400 férfi, nő és munkabiró suhancz, a felvidékről, leginkább Barsból, Nyit rából és Trencsénből fogadtatott a hat nyári hónapra. Ezek részint napszámban, részint szakmánybán végzik az egyes időszaki munkákat. — Élelemben és a férfiak 40, a nők pedig 30 ki- napszámban, szakmány-munka esetén megfelelő díjazásban részesülnek. Minden költséget számítva, egy nyári férfi munkás bére naponkint 75 krt tesz. Mióta a mezőhegyesi uradalom ily nyári munkásokat fogad, a környékről csupán aratásra alkalmaz szakmányosokat. A cséplést azonban már a felvidéki nyári munkások végzik, valamint napszámosok is közülök kerülnek ki. Nagyon természetesnek fogja mindenki találni, hogy ez az intézkedés, bármennyire érthető legyen is az uradalom tisztán gazdasági érdekének szempontjából, a vidék munkásnépére nagy csapás. Ä környékbeli munkások gyakran vannak oly helyzetben, hogy mankát nem kapnak. Én például személyes és hosszas tapasztalatom alapján mondhatom, hogy nemcsak oly romlottabb napszámosok, mint a battonyaiak, de még az erkölcsi tekintetben kifogástalan kis-pe- egiek sem tudnak keresethez jutni, és pedig az év nagy részében, miért is ott a kivándorlási hajlam oly nagy, hogy a népet alig lehet már visz- szatartani. Kár volna az ilyen jó népért, pedig ha most hamarjában nem történik érdekében valami, egy nagy része el fog széledni. Egy másik fontos körülmény, mely a munkások helyzetére nyomasztólag hatott e vidéken, az, hogy a kincstári nagybirtokok, melyek legnagyobb részén a régi bérlők kitűnő belterjes gaz dálkodást folytattak, részint ezen és szomszéd megyei községeknek, részint és nagyobb mértékben oly tulajdonosoknak adattak el, kik talán szintén jól és belterjesen fognak gazdálkodni jö vőre, most azonban még nem ismervén a vidék viszonyait, tartózkodnak nagyobb beruházásokat tenni. A helyzetet teljesen ismerők állítása szerint az, hogy a kincstári birtokok tulajdonost cseréltek, több ezer ember keresetében idézett elő nagy változást — Mintegy 100 nagy bérlete volt az államnak e vidéken, hol mint munkás nép körülbelül 7000 lélek lakott. Az uj földes urak közül nem egy a maga régibb cselédségét alkalmazta, többen dohányosokat hoztak, akik nek előleget adtak, melyet ők napszámos mun kával fizetnek vissza. A birtokos igy akarja magának a szükséges munkaerőt helyben biztosítani, de előleg nélkül dohánykertészeit nem is tarthatná meg és mindig előnyös neki, ha az ezeknek adott kölcsönt időközben is törlesztheti nem vár a bizonytalan eredményű dohánymá- lálásig. Érthető ily körülmények között az a tény, hogy Battonyán, az ország egyik legtermékenyebb vidékének központján, a napszám, mint azt velem hatósági személyek voltak szívesek közölni, az utóbbi időben télen 20—30 krt, nyáron 50—80 krt tett ellátás nélkül. Nem akarok itt bővebben visszatérni arra, amit a harmados tengeri művelés előnytelen voltáról már előbb mondottam, csak azt hangsúlyozom, hogy az úgynevezett uzsora e vidéken még régebben dívik, mint Békésvármegyében. Azt sem kívánom részletesebben kifejteni, hogy egyes birtokosok, bérlők és uradalmi tisztek teljesen szavahihető és ítéletet e részben mondani nagyon illetékes egyének nyilatkozatai szerint korántsem járnak el egészen méltányosan a munkásokkal. Meg tudnám nevezni azokat, akiknek azért, mert úgy íves cselédeiknek, mint nyári munkásaiknak a szegődmény szerint természetben kiszolgáltatandó I n- conventiót, mint gabonát, szalonnát stb. rósz minőségben adják ki, folyton bajuk van munkásaikkal. Nem sokan vannak, elismerem, az ily munkaadók, de a náluk alkalmazott nagyobb számú munkás azután alkalom adtán hevesebb és veszélyesebb izgató lehet, mint bármely városi socialdemokrata. És végül, a teljesség kedvéért, még azt is el kell mondanom, hogy vannak hatóságok, melyek előtt a munkás nép soha som kap a munkaadókkal szemben igazat, mig más vidékén az Alföldnek az ily panaszokat, nehogy kellemetlenség legyen belőle, egyáltalán nem in tézik el. *) Ily állapotban találta az Alföld munkás né pét az áramlat, melyet mindjárt előadásom kéz detén emlitettem. Békésvármegyében az orosháziak terjesztették a socialisticus eszméket szóval és nyomtatványok utján. Csanádvármegyében pe dig az aradi „Közjólétiét illeti a szomorú dicsőség, hogy a gázokkal már telt légkörbe a fel- lobbantó szikrákat beleszórta. A tudatlan és ol vasni is alig képes munkás nép oly bőven e volt látva ezzel a maszlaggal, hogy helyenként százával foglalták azt le a megejtett házkutatások alkalmával. Az aradi socialdemokrata párt ezenkívül egyes kiáltványokat sok ezer példányban kapott terjesztés végett Budapestről. Békés ben szintén nemcsak a „Népszavát“, hanem i „Közjólétiét a legalsóbb osztályhoz tartozó za- jongók zsebeiben találták meg. Hogy az izgatás milyen hangon folyt, arra szolgáljon például r „Közjóiét“ harmadik számában megjelent költe mény, melyet ugyanaz az egyén irt, kinek pá lyanyertes ódáját az aradi vértanuk szobrának tavalyi leleplezése alkalmával, mint az ünnepély egyik programpontját, szavalták el. A pályanyertes ódában szerzője a nemzeti ügy matirjainak örök dicsőségét, socialisticus szellemű versezete- ben pedig a nemzetiséget nem ismerő internatio nalis mozgalom diadalát hirdeti ily formán: „Mutassuk meg, hogy nincsen ur felettünk, s szol gánk az, kit kormányra ültetőnk; császárok trónja eltörpül mellettünk, hogy a kerek föld a mienk j hogy minden rózsa számunkra termett es minden kincsre rátesszük kezünk, mi adunk jogot, mi osztunk kegyelmet és más hatalmat nem tűrhetünk. Mutassuk meg, hogy egy a földnek népe. a földön minden munkás ünnepel és kormányzóknak millió cselszövénye embert embert nem választhat el. Világ munkásai: egy nemzet va gyünk!“ Az ily szellemű költeményeket, hírlap czikkeket és számtalan példányban. terjesztett röpiveket egyesek maguk olvasták, masok sokak előtt felolvasták, a legtöbben pedig csak hallomásból ismerték meg azokat és tartalmukat iszonyúan elferdítve terjesztették tovább. A^ fogalom- zavar azután ennek következtében a képtelenségig fokozódott. — így például sokan azt hittek, hogy a „Népszava“ a kormány közlönye es az abban ajánlott munkafeltételekkel mentek be az uradalmi tisztekhez, követelvén, hogy a kormány ezen rendeletéit hajtsák végre velők szemben. — Mások azt hirdették, hogy Rudolf trónörököst azért száműzték Amerikába, mert a munkásoknak jót akart, de még vissza fog jönni, hogy raj tok segítsen. Voltak, sajnos, olyanok is, a kik azt a szörnyűséget prédikálták, hogy az oroszok invasiója be fog következni es a munkásokat, kik az urak által el vannak nyomva, azok majd felszabadítják. A budapesti socialdemokrata vezerek itthon, mióta művök kárhozatos voltára irányul a köz- igyelem, tagadják, hogy izgattak volna, de a külföldön, ott, ahol az ilyen beszéd pillanatnyi elismerést szerez nekik az elvtársak részéről, váltig eldicsekednek vele. Nem régiben például Engel- mann Pál, a budapesti német munkás lap szerkesztője, a brüsseli nemzetközi szocialista^ con- gressuson a magyar munkás mozgalmakról jelentést téve, elmondta, hogy mily értelmes a békés vármegyei magyar protestáns paraszt nép. O meg volt lepve, midőn azt tapasztalta, hogy annak kebelében egyesek előtt közülök Büchnernek és Darwinnak munkái sem ismeretlenek. Elmondja azután, hogy mikép terjedt Békés-, Arad- es Csa- nádvármegyékben a mozgalom, hogyan akartak a hatóságok a munkás-köröket elfojtani s a néptől a socialista sajtó termékeit elzárni. — Midőn azonban azt észrevették Budapesten, habar Orosházán a „Népszavát“ előbb 300 példányban vették is számouként az emberek, annak szerkesztősége ingyen kezdte a lapot a bizonyos olvasóknak küldözgetni. Időközben elérkezett a nagy munkaidő, midőn a mezei munkások 16—20 orat dolgoznak naponként. Ezalatt természetesen szünet állott be, mely azon balhiedelemre szolgált okul, hogy a szocialista agitatió hanyatlóban van; a miben pedig a vagyonos osztály határozottan csalódik. Az olyan nép, mely a csendőrök és ka,- tonák szuronyainak azon kiáltással megy neki, hogy: „Szúrjatok és lőjjetek, az életnek úgy sincs előttünk semmi becse“, az ilyen nép nem kapitulál. A dolgok jelen állásának higgadt megfontolása után el kell ugyan ismerni, hogy az agrár szocialistikus mozgalom a Közvetlen jövőben valami nagy jelentőségre nem fog vergődni. A mezei munkások szövetkezetek utján való szervezésére a kevés szükségü felvidéki tót munkások versenye miatt nem lehet gondolni, még ha eltekintünk is attól, hogy a tanulatlan munkások szervezése mily nehézségekkel van összekötve. De tagadhatatlan, hogy a szocialdemokratikus eszmék nem megvetendő mértékben törtek már utat maguknak a paraszt lakosság körében s hogy a mezei munkások osztályában különben is sokat Ígérő elemei vannak meg a socialista agi- tatiónak, mely azon mértékben fogja magát hatalmi tényezővé kinőni, amily mértékben a mezőgazdasági töke a földbirtok alakjában mindig kevesebb kézben összpontosuland, íme itt van a szocialisták reménye és igy fogják fel ők a helyzetet. Mindenesetre tanulságos lesz e felfogást is figyelembe venni. És most összefoglalva a felhozottakat, és a munkás mozgalmak által feltárt helyzet diagno- sisát röviden a következőkben állapítom meg: Az általam felhozottak tanúsága szerint kétségtelen, hogy az alföldi munkás nép megélhetési viszonyai általában nem kedvezőtlenek. Rendes körülmények közt az munkát, mely elég jól jövedelmez, szokott kapni. Csakhogy az alföldön a rendkívüli körülmények vajmi gyakoriak, midőn a munkaadó mellett a munkás is szenvedni kénytelen. Vannak azután oly rendkívüli intézkedések, mint például a mezőhegyesi, hova több ezer Ebben teljesen igazat adunk az írónak. Stark, felvidéki munkás hozatik le, melynek hatása a környékbeliek megélhetésére igen kedvezőtlen. A föld megoszlás nem mindenütt kielégítő, már pedig a beavatottak véleménye szerint most is leginkább ott terjedt el a szociális izgatás, a hol a lakosság aránylag szűk térre van összeszorítva, míg ellenben ott, a hol a népesség és a földterület között az arány kedvezőbb, például a békésvármegyei Sárréten, a mozgalom nem vájhatott magának mélyebb medret. — A népesség szaporodása az alföld egyes pontjain igen nagy. Ez maga is előidézheti az említett aránynak kedvezőtlenné alakulását. A hol azután a lakosság igy megtorlódik, ott a föld még a kissebb birtokosság körén belől is valószinüleg aránylag kevesebb kézbe kerül. A nagy birtok e vidéken legnagyobb részt erős kezekben lévén, viszonylag csak kis mértékben parczelláztatik. Mindezt tetézi, hogy az észlelhető örvendetes haladás daczára az alföldi gazdálkodás még mindig nagyon külterjes, tehát a nép szaporodásának megfelelő mértékben nem adhat több munkásnak keresetet. Ha ily körülmények között rossz, vagy gyenge termések vannak, és rendkívüli munka nem kinálhozjk, vagy az megszűnik, kész a munkahiány. Általában el kell ismerni, hogy a munkaadók és azok megbízottai jóindulatú bánásmódban részesítik a munkásokat, de nem hiányoznak a kivételek sem. Ugyanez áll a hatóságokról is. Mutatja továbbá általam idézett aradvármegyei példa, hogy szép szerével a hatóságok képesek a népet sokszor az izgalmak közepett is megnyugtatni. Végre a néppel az értelmiség általában kevésbé foglalkozik, mint kellene. A békésvármegyei hatóságok mentségére fel kell hoznom, hogy ott a népben az elöljárók iránti tiszteletet részint a korábbi politikai izgatások, részint egyes hatósági személyek szerencsétlenül alkalmazott népszerűség hajhászata már régebben tönkre tették.*) A békésmegyei nép nemr omlott, de nagyon önérzetes és mindinkább a maga lábára áll, melylyel szemben az atyai tanácsadás álláspontjára-helyezkedni sokszor valóban nehéz, vagy czéltévesztett dolog lenne. Mutatja ezt a battonyai eset is, midőn a zendülők kívánságának teljesítésével akarták azt megkérlelni, s ez által csak olajat öntöttek a tűzre. De van a hatóságok között is különbség, és léteznek oly kivételek, melyek valóban szükségesnek tüntetik fel a közigazgatás, de tovább megyek, az igazságszol - tatás reformját is. E részben csak azon tényt említem fel, hogy az aradi »Közjóiét« czímű lapot hónapokon át engedték lázítani minden ellen, ami szent, holott csak előbb kellett volna megállapítani azt, amire vonatkozálag később, midőn már vér is folyt miatta, a közönség köréből jött a figyelmeztetés, hogy hiszen voltakép annak még a törvény által megkívánt óvadéka sincs meg. Azonban daczára mindennek, valószínű, hogy nagyobb mérvű munkás-zavargások még hosszabb ideig nem lettek volna az alföldön, ha a socialisták annak munkás népére is ki nem vetik hálójukat. így azonban különösen most, midőn sok kivételes körülmény egyes helyeken a munkások megélhetését csakugyan megnehezítette, a kedélyeket elkeseritó, az értelmiség és hatóságok iránti tiszteletet és bizalmat alapjaiban megrendítette, nagyon kedvező talaj kínálkozott üzelmeik számára Egyátalában nincs tehát ok csodálkozni azon, hogy oly látványoknak voltunk tanúi, melyek nagyon mélyen elszomoríthatnak bennünket, de bővebb vizsgálat után elmaradhat- lanoknak tűnnek fel, mert természetes eredményei voltak sokak által még a hivatottak közül sem ismert, de valósággal létező és hatalmasan működő tényezőknek. Én ezeket négy csoportba osztom. Vannak olyanok, melyek elhárithatlanul megmaradnak. Ilyen a nép folyton haladó felvilágosodása, önérzetessége és öntudatossága. Ezt bizonyos mértékben lehet helyesen irányítani, de megszüntetni még ha akarnók is, vagy ha kívánatos lenne is, összes társadalmi és állami intézményeink befolyása mellett nem áll hatalmunkban. A tényezők második csoportja megszüntethető. Ilyen a közigazgatási és igazságszolgáltatási szervezet működésének hibás és hiányos volta; a hitelintézetek megfelelőbb ellenőrzése, a szükségtelen munkás mozgósítás mellőzése, és a munkaadók kivételesen jelentkező méltánytalansága. A harmadik csoportja a működött tényezőknek csak enyhíthető, de oly mértékben, hogy az enyhítésnek igen érezhető hatása lehet. Ilyen a munka alkalomhoz képest egyes helyeken je-, lentkező túlnépesedés. Ezt pedig czélszerü és az ország viszonyainak megfelelő nagyobb szabású telepítések által lehet nyerni. És végül vannak tényezők, melyeket lehetőleg meg kell előzni, ha szükséges, kellő biztosítékokkal ellátott rendkívüli intézkedések által is. Ilyen a munkás népet felizgató szocialista agitatió káros hatása. (Folyt, köv.) Jékésvármegye ügykezelési szabályrendeletének tervezete. Szerkesztette: Dr. Fábry Sándor vm. főjegyző. I. Fejezet. Iktató hivatal. A) Általános rendelkezések. 1. §. A vármegye részére posta utján érkezett iratoknak a postahivatalnál átvétele és az iktatóhivatalba átadása jegyzék mellett történik. E jegyzék négy rovatai közül I az elsőbe bevezettetik a postai kiadás éve, hónapja, napja és órája; a másodikba az ajánlott, a közönséges és az összes levélposta-küldemények száma; a harmadikba a postahivatal közegének aláirása. a negyedik rovat a netaláni észrevételeknek van fentartva. E jegyzék két végén lepecsételt zsinórral átfőzve és lapszámokkal, valamint ezekre nézve *) Ez is igaz. Stark.
