Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-08 / 45. szám

Ily előzmények után bizonyos Nagy (Kre- kács) Mihály kezdeményezésére a szolgabirói hi­vatal felé indultak, de útközben a főszolgabiró- val találkoztak. Rövid szóváltás után úgy őt, va­lamint a vele volt rendőrbiztost földre teperték, s rajtuk súlyos testi sérelmeket ejtettek. A. zavargásoknak a gyakorló térről futó lé­pésben előjött katonaság vetett véget, mely az ellenszegülőket fegyvertusa és szuronydöfésekkel űzte szét; a zavargók közül kelten veszélyes se­bet kaptak, kik közül az egyik a rajta ejtett szúrás következtében négy nap múlva meg is halt. A. zendülés főbb emberei részint a zavar­gások színhelyén, részint lakásaikon azonnal el­fogattak. A május hó 2-án végbement csabai zavar­gásban, a fennebb említetteken kivül, mégő rendőr és egy katona szenvedett súlyosabb sérülést, s 8 katona kapott kődobálástól származó könnyebb zúzódást, A remény, hogy a május 2-ikán történtek után a zavargók csendben maradnak, s hogy a zavargás teljesen elfojtatott, nem valósult, mert már másnap, május 3-án, vasárnap az isteni tisz­telet után a Jamina nevű külvárosból mintegy 200 főből álló tömeg, különösen asszonyok, az elfogott főkolomposok rokonai, a városháza elé vonult s a letartóztatottak szabadon bocsátását követelte. A városháza udvarán elhelyezett gya­logsági század a kapu előtt állt meg a tömeg feltartóztatására. A községi biró és később Gyuláról kikül­dött vármegyei főjegyző az erkélyről beszéltek a néphez s békés hazatérésre intették a lázan- gókat, de azok kijelentették, hogy addig nem távoznak, mig elfogott társaikat ki nem adják nekik. A tömeg folyton nőtt, de a laktanyából elő­jött 750 katona, egy vezérőrnagy vezénylete alatt a lármázó és fenyegető tömeget, szuronyszegezve lassú előrehatolással hátrálásra birta, mely az, után minden nagyobb ellenállás nélkül szétosz­lott. Ekkor sebesülés nem történt. A lármázok közül többen ismét elfogattak. Békésvármegyében a munkás zavargások kitöréseit katonaság segitségével tehát sikerült ugyan egy-két nap alatt elfojtani, de bizonyos forrongás a szeghalmi járás kivételével, a me­gye egész területén folyton észlelhető volt. A földbirtokosok, a földes gazdák és ezek képvi­seletében a gazdasági egylet nyugtalankodtak és aggodalommal néztek a nagyobb mezei munkák, különösen az aratás elé. Maga a vármegye sem volt az iránt megnyugtatva, hogy ha az egyes községekben elhelyezett katonaság onnan távo zik, vagy hacsak a munkás összejövetelek to­vábbra is megengedtetnek, vagy bármely alak­ban csak megtűretnek is, nem fog-e az egész idei termés tönkre menni. Az ebbeli nyugtalan­ságnak a kormány előtt ismételve kifejezés adat­ván, ez nem tudta felelősségével megegyeztetni azt, hogy a dolgok tovább fejlődésének szabad folyást engedjen. Azért sietett a kormány a volt békésvármegyei főispánnak, a ki kormánybiztos kiküldését szintén szorgalmazta, de terhes fel­adataira maga vállalkozni nem volt hajlandó, felmentésével Reiszig Ede Vasvármegye alispán­ját Békésvármegye főispánjává és egyúttal a munkás-zavargások megszüntetése czéljából rend­kívüli hatalommal ugyanoda kormánybiztossá ki­nevezni. A kormánybiztos-főispán rögtön elfoglalván állását, idő vesztegetés nélkül igyekezett a hely­zetről kellő tudomást szerezni magának. Erély- lyel, tapintattal és belátás mellett odaadó fárad- hatlan tevékenységgel fogván a nagy munkához, csakhamar kénytelen volt tapasztalni, hogy itt egy rendkívüli erélylyel szervezett szétágazó munkás-szövetséggel van dolga. A munkás kö­rök, habár alapszabályaik jóvá nem voltak még hagyva, tényleg működtek, amennyiben a socia- 1 ista, szellemű iratokat százával, ezrével terjesz­tették, mi által mind jobban izgatták a népet, mely azoknak tilalmát legnagyobb részt félre­magyarázta. Ezenkívül azon határozott czélra működtek az egész vármegyében, hogy aratási munkákat senki ne vállaljon, az engedékenyebb és békésebb szellemű mezei munkásokat pedig megfélemlíteni igyekeztek. A körhelyiségekben tartott, de betiltott tanácskozások azután kiván­doroltak a korcsmákba, az utczára, az ország­utakra, sőt végre a fürdőkbe is, hol a paraszt socialista elvtársak egybegyűltek, hogy összebe­széléseiket tovább fűzhessék. A czél egy nagy­szerű strike rendezése volt egész Békésvárme­gyében és pedig közvetlenül az aratás előtt. — Erre, mint a munkabér felemelésének leghatályo sabban alkalmazható módjára, budapesti social- demokraták oktatták az orosháziakat, kik álta­lában fürge, mozgékony, leleményes és vállal­kozó szellemű emberek lévén, igen jó tanítvá­nyoknak és késóbb buzgó és hathatósan működő apostoloknak bizonyultak. A kormánybiztos te­hát első teendőjéül azt ismerte fel, hogy ezt a strike-ot megakadályozza, mert annak a mező gazdaság terén az egész évi termés betakarítása alkalmával és pedig a munkaadók és a munká­sok érdekeire egyaránt sokkal pusztítóbb hatást kellett tulajdonítania, miut ugyanott máskor, vagy a hol rendszerint szokott alkalmaztatni, az ipar terén bármikor. Az eredmény megmutatta, hogy a kormánybiztos működése czólszerüen volt intézve, mert nemcsak újabb zavargások nem voltak sehol, hanem a folyó évi takarás Békés- vármegye egész területén simán, minden nagyobb baj nélkül folyt le. Csanádvármegyóbe a munkás-mozgalom első szál ú Békésből május hó első felében terjedtek át. A kezdet e részben a kovácsházi járásban volt észlelhető, hol munkás-gyűlés tarthatása iránt kérelem adatott be a szolgabirósághoz. Egy ily munkás gyűlés a főszolgabíró által meg lön engedve, s az május 10-én mintegy 400 munkás részvétele mellett hatósági ellenőrzéssel s a fegy­veres erő készen tartásával meg is ejtetett. E gyűlésen semmiféle aggasztó jelenség nem me­rült fel. Ugyanazon időben Mező-Kovácsháza és Református-Kovácsháza községekben észleltettek mozgalmak, de ezek is minden fenyegetőbb jel­leget nélkülöztek. A hatósági intézkedések e já­rásban sikeresek voltak, mivel habár ott is mu­tatkozott a munkások között némi ingerültség, aggasztóbb jelenségek többé nem fordultak elő. (Folyt, köv.) 2951.—1891., Az 1892. évi általános adóösszeirás folytán felhivatnak mindazon háztulajdo­nosok, akik ez évben házosztály-adóval voltak megróva, vagy akiknek ideiglenes házadómentessége 1891. év végén meg­szűnik, hogy amennyiben házukat, vagy annak valamely lakrészét bérbe adták, hogy házbérvallomási íveiket november hó 15-ig a városi adóhivatalnál benyúj­tani el ne mulaszszák. Gyulán, november 2-án 1891. Dutkay Béla, polgármester. Hírek. Baross Gábor, kereskedelmi minisztert, a tavaszi munkászavargások alkalmából tett ígé­rete, melyben odanyilatkozott; hogy a várme­gyében meghonosítandó s fejlesztendő háziipar érdekében közvetlen tapasztalatot óhajt szerezni, Békés vármegye meglátogatására köti. Mint ér­tesülünk, a miniszter látogatása, melyet külön­ben Irányi Dániel, Békés város országgyűlési képviselője is jelzett múlt hónapi beszámoló be­szédjében, még e hó első felébzn be fog követ­kezni. Felesleges hozzá tenuünk, hogy époly örömmel, mint aminő várakozással nézünk a magas látogatás elé. A vármegye a rendszerint deczember hó­ban tartani szokott közgyűlését, noha a határ­nap még nincseu kitűzve, több mint valószínű, hogy e hó 30-án fogja tartani. A közgyűlésnek, melyre a meghívók jövő hét végén küldetnek szét, sok és fontos tárgya lészen. Reiszig Ede főispán és családja, nyolcz tiz napi tartózkodásra elutazott Vasvármegyébe. A főispán elutazása miatt a közigazgatási bizott­ságnak holnapi napra kitűzött rendes havi ülése elhalasztatott. A megyebizottság körében elhalálozás foly­tán üresedésbe jött tagok választása holnap lesz a megyében. Gyulán a belváros s a 11-ik kerü­let választ egy egy bizottsági tagot. Választási helyiség : a városháza s a „Magyar király“ ven­déglő. Fontos bizottsági tárgyalások voltak e héten a vármegyén kitűzve. Az ügyviteli szabályrende­let alkotása és megyebizottsági választókerületek megalakítása tárgyában tartott üléseken, érdem­leges határozatok nein hozattak; előbbiben csupán az alapelvekre nézve törtóut megállapodás, a részletes tárgyalás ezután fog lenni; a választó kerületek uj beosztását ama körülmény akadá­lyozta, hogy a javaslat az országgyűlési képviselő választók 1891-iki névjegyzéke alapján történt, holott az 1892. évin kell történnie. A gyámpénz­tári szabályrendeletnek a kölcsönökre vonatkozó része lényeges módosításon ment keresztül és pedig oly irányban, mely a gyámpénztári kölcsö- nö cet, illetőleg azok folyósítását ienyegesen meg­könnyíti, amely könnyítés — mellesleg megje­gyezve — nemcsak a gyámi, hanem a vármegye kezelése alatt levő többi pénztárakra is ráférne. A megkönnyítés annyiból áll, hogy a kölcsön kérvény nem fog heteken át függőben lenni, ha­nem 48 óra alatt érdemleges elintézést nyerend. A vármegye mindemellett nem remélheti, hogy a gyámpénztár nagyobb kölcsönkeresletnek fog örvendeni s ezt az uj szabályrendeletnek a tény­leges viszonyokkal nem számoló inpraktikus in­tézkedése fogja okozni. Az a rendelkezése ugyanis, mely a jelzálogul lekötendő ingatlan becsértékére nézve nem kér és nőm fogad el községi bizo­nyítványt, hanem becsértékének veszi a kataszteri jövedelem negyvenszeres összegét. Ezen az alapon indulva vegyük például Gyulát, hol egy 10,000 tőkés szőlőre nem lehetne nagyobb kölcsönt kapni 100 forintnál. Egy katasztrális hold szőlőnek ugyanis tiszta jövedelme 7 frt 50 kr. s a sza­bályrendelet értelmében vett maximalis becsér­téke 300 frt, holott tényleges becsértéke ma 1600—2000 de minden körülmények között leg­alább is 1000 forint. Másik eset, ha zsollérföldre kéretnék kölcsön, melynek évtizedet meghaladó ideje, minimal ára 600 frt (ma ugyan 800 írtért is alig lehet kapni.) Vannak zsellérföldek és pedig százával, hogy egy darabnak kát. jövedelme 3 frt 30 kr., a túlnyomó része pedig 6 frt 86 kr., te­hát a vármegye által elfogadható legmagasabb becsértekük 132—275 frt, melyre természetesen csak egy harmad érték adható kölcsön. A fenti példák bizonyítják, hogy a becsérték megállapí­tásánál a kataszteri tiszta jövedelem nagyon mcgbizhatlan alap, és ha azt fogják becsértékül akczeptálni, akkor megint csak ott lesznek, ahol a szabályrendelet módosítása előtt voltak, vagy talán még ott sem, nevezetesen hogy senki sem fog a gyámpénztári kölcsönre reflektálni. Az általános adóösszeirás 1892-ik évre a megye minden községében kezdetét vette. Gyu­lán az összeírást ez évben is Kálin Dávid városi nyilvántartó teljesíti a tizedbeli tanácsosok közre­működésével. A képviselőtestület folyó hó 3-án Dutkay Béla polgármester elnöklete alatt rendkívüli köz­gyűlést tartott, melynek első tárgya volt a „Dö- bögö“ épület eladására vonatkozó árverési jegyző­könyv előterjesztése, de miután képviselők törzs vagyon elidegenítéséhez szükségelt számban nem voltak jelen, az eladás jóváhagyására újabb ha­tárnapul jövő hó 7-ike tűzetett ki. A községi közmunka összeírás, mely előzetesen 15 napi közszemlére volt kitéve, 1691 igás és 8545 kézi napszámmal elfogadtatott. Ezzel kapcsolatban, figyelemmel a járda építési szabályrendelet in­tézkedésére, melynél fogva egyfelől szépészeti tekintetekből, másfelől pedig, hogy a gyalog közlekedés az egész város területén minden idő­ben lehető legyen, a város összes útczáinak megfelelő gyalogjárdával leendő ellátása monda­tott ki olyként, hogy ez már az 1892-ik évben teljesen végre is hajtassák. A szabályrendelet szerint a város főbb útczái beton vagy aszfalt járdával lévén ellátandók, tekintve, hogy az asz­falt nyári napokban olvadásnak s ezzel gyors rongálásnak van kitéve, a beton járda nemcsak olcsóbbságánál fogva, de czélszerüségi tekinte­tekből is előnyösebbnek mutatkozik az aszfalt járdánál, miért is a város főbb útczáinak beton járdával való ellátása mondatott ki. Miután pe­dig a város terhére eső járda építési költségek első sorban a közmunka pénztárból nyerhetnek fedezetet, tekintettel arra, hogy az igy felmerü­lendő összes költségek egy évben a közmunka pénztárból ki nem fizethetők, azok öt év alatti törlesztése határoztatott el s megbizatik a városi tanács, hogy az összes beton, tégla s padló jár-, dák kiépítését nyilvános árlejtés útján adja át olyként, hogy a legkevesebbért vállalkozó a jár­dákat, 1892-ik óv folyamán teljesen elkészíteni köteles, a vállalati összeg azonban 5 éven át vagyis 1892. 1893. 1891.1895. és 1896. években fog vállalkozónak öt egyenlő részletben kifizet­tetni. — Ehhez képest, miután a városi mérnök által készített s bemutatott költségelések szerint a beton járda kiépítése folytán a városra eső hányád 24,290 frt 25 krt tesz ki, az 1892-ki költségvetésben felvétetett ennek '/5 része, vagyis 4858 frt 5 kr; — a téglajárdák kiépítése folytán esik a városra 4534 frt 72 kr, a költségvetésben ennek '/5 része vétetett fel, vagyis 906 frt 94 kr.; -- a palló járdákból a varosra eső hányád 12,610 frtoc tévén a költségvetésbe egy ötöd része, vagyis 2522 frt vétetett be. Az alsó-féhér- ,körösi ármentesitő-társulatnak október hó 8-án tartott rendes közgyűléséről felvett jegyzőkönyve, továbbá ugyancsak a társulatnak jövő évi költ­ségvetése tudomásúl vétetett. Ugyancsak tudo- másúl vétetett az október hóban tartott pénztár- vizsgálat jegyzőkönyve hinta ígnácz b neje kérvényének laktanya tartozás törlése iránt, hely nem adatott. Engelhardt György tűzkárosult ré­szere a kepviselotestület 50 írt segélyt szavazott meg. Végül tudomásúl vétetett a közigazgatási bizottság határozata, mely szerint a képviselő­testület azon kérelmének, hogy a súgárúti me­gyei kő-út mellett elvonuló gyalog Járdák tör­vényhatósági kezelÓB és fentartás alá vétessenek — hely nem adatott, és ezzel a közgyűlés, mely kivételesen nem volt legkevésbé sem izgatott ke­délyhangulatban, — j|g 12 óra tájban véget ért. Operettel hírhedtségre fogunk szert tenni, ha ugyan mér nyakig nem volnánk eddig is benne. Annyi bizonyos, hogy a fővárosi zsur­nalisztikának nincseu ma „érdekes--ebb várme­gyéje Békés.iél, melyről minden esemény, az is, amely megtörtént s az még inkább, amely nem történt, a leghalasabb anyag szenzácziós közleményekre, melyek azután olyan hírbe hoz­nak az ország közönsége előtt, hogy maholnap idegen helyt, ahol a fővárosi újságok közlemé­nyeiből Ítélnek rólunk, szégyelnünk s tagadnunk kell, hogy békésmegyeiek vagyunk. A napokbau —- a hatás tokozása végett — már nem adták alább király elleni merényletnél, nevezetesen Orosházát hozdák hírbe, hogy ott a király elleni merénylet és összeesküvés csíráit fedezték fel. A merénylet hírre Mari Ferencz nevű egyénnek Orosházáról való eltávozási ténye adott impul- sust, akiről azután kitűnt, hogy nem annyira merénylet, mint inkább munka keresés miatt ment fel 8 nap előtt Budapestre, ott az elevá­tornál kapott is munkát és saját igaz nevén je­gyeztette magát be a bejelentési hivatalnál, lakását is pontosan bediktálva, úgy hogy a fő­városi rendőrség az első sürgönyre el tudta csípni. Tudvalevőleg pedig merénylők hagyo­mányos szokása, hogy nevüket és lakásukat nem annyira publikálják mint inkább gondosan tit­kolják a policzia előtt. A boldogtalan ember úgy esett a merénylet szenzácziós vádja alá, hogy hetekkel ezelőtt néhány munkás társával beszélgetve a rosenthali merénylet felül, mely­nek részleteit az újságban olvasták, anélkül hogy komoly dolgot mondott volna, egy kicsit elszólta magát, ami nála okosabb emberen és okosabb társaságban is megtörténik, a nélkül hogy a fővárosi rendőrséget e miatt mozgósítani kel­lene Akadt ezután a napszámosok között olyan egyén, aki hetek múltán nagy érdemet vélt ma­gának szerezni, ha egy otromba s buta diskus- siót harmadhatványra emelve kiszínezi s igy in­dult meg a hivatalos eljárás is, melyről okosabb dolog ha először meg sem indul, másodszor, ha már megindították, okosabb dolog lett volna, ha gondoskodnak róla, hogy újságba ne kerüljön, s bizonyára nem is kerül belé, ha nem Békés- vármegyéről szól az ének, amelyre különös gondja van egynémely fővárosi lapnak, hogy annak „érdekes“ hírnevét fentartsa s gyara­pítsa. A tél, a hogy beköszöntött, folyton tartja magát, s habár alig félóráig s apró pelyhekben, az első hó is megjelent, némely helyén Európá­nak pedig ugyancsak megjelent, úgy hogy köz­lekedési akadályokat teremtett és gőzÖBök akad­tak el benne. Nálunk épen, hogy megmutatta magát. Az első hópillangót értjük. A pár nap előtti kriminális hideg alább hagyott és szürke felhők takarják az eget, mely felhőkből szerdán virradóra elkezdettek szállingózni a legelső hó- pihék. Alig értek azonban a földre, az enyhébbé vált idő kebelén elolvadtak, de annyi hasznot mégis hajtottak, hogy megszabadítottak bennün­ket a szemre, tüdőre s mindenre alkalmatlan portól. Eső hiányában pedig hóval is megeléged­nének gazdáink, csak már a folyton tartó hal­latlan szárazságtól megszabadulnának. Házasságok. Vesztek Károly honvédfőhad­nagy folyó hó 4-én délelőtt 11 órakor vezette oltárhoz a ref. templomban kedves aráját, Hűké Szerénát. — Ugyancsak a ref. templomban folyó hó 3-án Gulyás János, a helv. hitv. egyház lel­kész tani tó ja, Cs. Tóth József polgártársunk bájos leányának Rózának esküdött örök hűséget. Meghívó. A gyulai dalkör folyó hó 14-én a népkerti pavillonban '/3-ad részben saját gyűj­tendő alaptőkéje javára, V3-ad részben pedig szegény gyermekek felruházására fordítandó tiszta jövedelemmel hangversenyt, utána tánczvigalmat rendez, melyre tisztelettel meghívja a dalkör ne­vében : Góndöcs Benedek, elnök. Sál József, al- elnők. Székely Lajos, igazgató. Krietóffy Ede, kar­nagy. Belépti dijak: Körszék 1 — 7. sorban 1 frt, a többi sorban 70 kr, állóhely 50 kr. Kezdete esti lífíS órakor. Jegyek előre válthatók Dobay János úr könyvkereskedésében és a hangverseny napján este a pénztárnál. A dalkör hangversenyének műsora a követ­kező : 1. Dalüunepen. Them Károly tói. Elő­adja: a dalkör. 2. „Valse de Concert.“ ‘Wie- niavskytól. Zongorán játsza: Dudinszky Ödönné úrhölgy. 3- Népdal. Zougorakiséret mellett énekli: Takácsy Lajos úr. 4. Monológ. Gabányi Árpádtól, Előadja: nt. Szabó Imre úr. 5. „Olyan a te da­lod“... Huber Károlytól. Előadja: a dalkör. 6. „Dichter und Bauer“ czimű dalmű nyitánya Sup- petől. Hat kézre zongorán játszák: Hajóssy Ilka, Flukk Bella és Schraucz Ilona úrhölgyek. 7. lJárisi ifjúság. A Janistól. Énekli: a dalkör. 8. „Vitéz Jónás.“ Vida Józseftől, dzavalja: Chriszto Miklós úr. 9. Népdal. Kisére.t mellett énekli: Takácsy Lajos úr. 10. Magyar rhapsodia. Liszt Ferencz- Itői. Zongorán játsza : Dudinszky Ödönuó úrhölgy. 11. „Honvéd takarodó.“ Erkel Ferencz „Névte­len hősök“ czimű dalművéből, katona-dob és zougorakiséret mellett énekli: a dalkör. A zon- gorakiséretet játszák: Hajósy Ilka és Flukk Cornelia úrhölgyek. Akik a f- hó 14-én tartandó hangversenyre meghívót nem kaptak volna és arra igényt tar­tanak, legyenek szívesek Dobay János úr könyv- kereskedésében ezt bejelenteni, hol is a meg­hívó azonnal kiszolgáltatik. — A hangverseny- terem jól fűtve lesz, valamint az összes mellék- helyiségek is, s igy a közönség a meghűléstől óva lesz. Árlejtési hirdetményt bocsátott ki a gyulai kir. törvényszék elnöksége a törvényszék és kir. járásbíróságok részére szükséges papír és Írósze­rekre. — Az árlejtés határnapja deczember 7-én délután 3 óra, V»

Next

/
Oldalképek
Tartalom