Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-11 / 41. szám
41-ik szám Gyula, 1891. október 11-én X. évfolyam Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ! 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 | Évnegyedre .1 1 25 » Egyes szám ára 10 kr. íj Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: HDoTosty T^a^uos. Riadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernéit fürdö-utcza 4. sz. Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Körgát kalamitások. Tizenkét év óta vajúdó körgát építésünk folyó évi augusztus második felében nagynehezen kezdetét vette, és változó szerencsével részint halad, részint haladna — ha lehetne. Nem a munka vezetőn múlik, ha az építés nem halad úgy, mint a hogy haladnia kellene hogy az idén még elis készüljön, hanem a sajátlagos viszonyokon, melyek az építés haladását minduntalan megakasztják. Hát hiába! a tudákos észnek megcselek- vése mindenkor megboszulja magát. így van ez most is: a három nagy körültekintéssel, viszonyok számbavételével és mérlegelésével készített tervek ezelőtt két évvel nem fogadtattak el, hanem felszínre jutott egy negyedik terv azon motívummal, hogy »mentül hosszabb kolbász, annál rövidebb körgát.« Ezen tetszetősnek látszó érv győzött, és megállapitatott a rövidebb vonal az előző három tervhez egyenlő költséggel; e költségből megtakarítások reményében még levonások is tétettek, s ime most kitűnik, hogy nem csak a költségvetés ösz- szege szükséges, de azon kívül ellehetünk készülve arra, bogy az előre nem számított, de jogosan felmerülő költségek szám- bavehetően emelni fogják a végleges kiépítés szükségletét. Akár miképen álljon is a dolog, tény az, hogy a végrehajtásnál oly nehézségek merültek fel, a melyekre az erőszakolt tervezésnél nem számítottak; tény az is, hogy a körgát emelése által senkinek sincs kedve jogos birtokában magát úgy megháborittat- ni, hogy abból jövőben anyagi veszteségei legyenek; de tény az is, hogy az ilyen esélyekkel számolni kell s azok lehetőleges elhárítása békés úton kisérlendő meg. Ez pedig költséget okoz, nagyobbat, mint a minőre előre számítás tehető volt. Lapunk 1889-ik évfolyamában mindenkor foglalkoztunk a körgát kérdésével, valahányszor az nyílt ülésen szőnyegre került; megmondtuk nemcsak saját nézetünket, de kikértük a nálunknál avatottabbak nézetét is; óva intettük képviselőink többségét a jól átgondolt tervek mellőzésétől S kijelentettük, hogy az ügy sürgősségénél fogva nem lehetünk barátjai nagy hangon előadott, tetszetős szóba burkolt laikus nézeteknek, szavainkat a nyomda festék talán megértette, a döntő többség "nem; s ily körülmények között ma hol vagyunk? ott, hogy sebbel- lobbal el lett készítve a negyedik terv, ez a többség kívánatéhoz képest el is lett fogadva, arra a felsőbb jóváhagyás kieszközölve, költség megszavazva és elő is teremtve, a munkához hozzá fogva és — beláthatlan nehézségek előtt állunk ma a munka íolyamán. Megtörtént tényeken nem változtathatunk, a kimondott határozatot többé vissza nem vonhatjuk, nem vonathatjuk, legfeljebb annyit tehetünk, hogy a mai helyzetet s a helyzetből kifolyó akadályokat még inkább nem nehezítjük s igyekezünk tenni annyit, amennyit saját biztonságunk érdekében a szükség parancsol. Tény az, hogy az előhaladott idényben az idei kiépítésről már le kell mondanunk; de még inkább tény az, hogy a tervezet végrehajtására a költség kevés s igy újabb módokról keilend gondoskodnunk arra, hogy a több költség honnan fedeztessék; ez pedig hosszadalmas eljárásunk mellett nem olyan könnyű. Nézetünk szerint tehát jövő biztonságunk érdekében az okvetlenül szükséges vonalak kiépítése volna az első, még az idén mulhatlanul végrehajtandó cselekvény; ez pedig a tyúkmajortól az Erkel-malomig illetőleg csak a vasúiig terjedő rész, továbbá a Bodoky-tanyától a már meglevő déli körgátig terjedő vonal, a melyen a kisajátítások nem oly költségesek, s a terepviszonynál fogva a munkálat is köny- nyebb; de meg oly vonalat képeznek, a mely egy esetleges katasztrófa esetén leginkább hivatva van arra, hogy bennünket védelmezzen, s a melynek kiépítésére a költség is remélhetőleg eléggé bőven fedezve van. Az Erkel malomtól a Bodoky tanyánál építendő zsilipig, jelen körülmények között az építés elhalasztható volna, mert maga a vasút töltés is az 1855-ki vizszin fölé építve, s többször magasítva, eléggé biztonságot nyújtónak Ígérkezik, legalább egyelőre, különösen ha figyelembe vészük azt, hogy közelebb beállható esetleges szükség esetén annak védelme is könnyebb, mint egy hirtelen kiépített meg nem ülepedett töltésnek, az esetben ha azt egy véletlen árvíz csakugyan ostromolná, mire ugyan kilátásunk nem lehet az eddigi tapasztalatok szerint, mert mióta vasút töltésünk fennáll, az, eddigeló daczára az 1876- ik, 1881-ik és 1888-iki — utóbbi Gerláról jövő — árvizeknek, megtámadva nem volt; de igenis szükségét látjuk különösen a tyukmajortól az Erkel malomig, illetőleg vasútig terjedő vonalnak kellő móretekbeni sürgős felépítését, mely vonalnak veszélyes voltát az 1881-iki árviz eléggé igazolta. Eme nézetünket csakis az esetben tartjuk fenn, ha csakugyan kevés volna a költség a teljes kiépítésre, vagy idő rövidsége miatt a tervezett egész körgát kiépíthető nem volna, s eme felszólalásunk ne tekintessék olyannak, mely a — habár nézetünk elleni — tervet meghiúsítani akarná. ZSé^rész Bálint. (1816—1891.) A hires ima iró, a páratlan imádkozó, a minden tekintetben kitűnő férfi és lelkész, a tiszántúli ref. egyházkerület szeretve tisztelt püspöke, kir. tanácsos és főrendiházi tag, Fő- tiszteletü és méltóságos Révész Bálint úr gyászravatalon pihen. Ajkainkra vehetjük méltán szívünk fájdalmában a biblia azon szavait : „Elesett a mi fejünknek koronája, siralomra fordult a mi örömünk, jaj minekünk 1“ Alig lehetne méltóbban jellemezni, életrajzát adni, mint az 20 évvel ezelőtt Szász Károly által leirva lön, melyből legyenek ide iktatva a következők ! * * * „A kitűnő tehetségek, melyek Révész Bálintot mint szónokot s egyházi Írót a magyar protestánsok első rangú jelesei közé emelik, s fáradhatlan munkásság, melynek lelkészi, tanári pályáján s az egyház kormányzatában annyi tanújeleit adta, a szilárd hazafias és valódi protestáns jellem, mely a legnehezebb időkben sem hazudtolta meg magát: mindez eléggé kimagyarázza a népszerűséget, melylyel a tiszántúli helv. hitv. egyházkerület új szuperintendense már évek hosszú sora óta bir nemcsak Debreczenben és egyházkerületében, de az egész magyar protestáns egyházban, sőt hitfelekezeti különbség nélkül országszerte; s mely őt, — a kerületéhez tartozó egyházak szavazatainak közel ^-részével (471-gyei 577 közül) emelte a sznperinten- densi székbe, a reform, egyházkerületek legné- pesebbikében, mely hatodfélszáz egyházgyülekezetben közel 800 ezer lelket számlál. Révész Bálint 1816. január 16 án Debreczenben született. Szülői szegény sorsú s közre ndü polgáremberek voltak; de nagyobb iskolákkal biró helyeknek megbecsülhetlen előnye lakosaikra nézve, hogy a szegényebb sorsú is, ha tehetségei s hajlamai a tudományos pályára vonják, bőven menthet az ismereteknek keze ügyében levő s gazdagon áradozó forrásaiból. Révész Bálint az elemi iskolákat végezvén, az ottani főiskolába lépett s folytonosan a debre- czeni kollégium növendéke maradt, mig gymná- ziumi, bölcsészeti, jogi és hittani tanfolyamot mind elvégzett. Szép érczes hanggal I fogékony kedélylyel és tanulékony elmével megáldva, korán, úgyszólva gyermekkorában kitűnt a szónoklat iránti hajlama i a legjobb szavallónak és előadónak tartatott társai közt. A felsőbb tanpályákon is mindig megtartá osztályában az első helyet, s a hittani taniölyamot végezve, a protestáns kollégiumokban dívó szokás szerint esküdt diák, majd osztálytanító lett, előbb a grammatikai, azután a felsőbb rhetorikai osztályban, s végre contrascri- bai és seniori hivatalokat is viselvén, az iskolai élet arisztokrácziájának minden fokozatain átment a legmagasabbig. Ekkor már mint egyházi szónok is kitűnt a kollégiumi oratóriumban, sőt a nagy templomban is tartott szónoklata által s a papi hivatalra készülvén, belőle mindenki elsőrangú egyházi szónokot várt. Ő nem is csalta meg e várakozást. Mint egyházi iró is már ekkor kezdte próbálgatni szárnyait és pedig oly sikerrel, hogy diákköri egyházi beszédei közül több a Török és Székács által szerkesztett „Beszédtársba is fölvétetett, imái közül pedig a legtöbb, csaknem változtatás nélkül jelenhetett meg a „Templomi imák“ ama későbbi gyűjteményeiben, melyeket évek múlva bocsátott közre s melyek a reform, egyház legkedveltebb imakönyvei az újabbak közt. 1842-ben befejezvén szenióri hivatalát, az iskolából egyenesen a tanári székre léphetett, a mennyiben az azon évi egyházkeruleti gyűlés őt a debreczeni főiskolában az éppen akkor fölállított gyakorlati lelkészeti tanszékre tanárul választotta. Az egyház atyái bíztak az iskolában tanúsított tehetségeiben s szerzett tanulmányaiban; ő azonban magasabb tudományos képzés után sóvárgott I tanulni akart még, mielőtt taníthasson. Engedelmet kért tehát, hogy két évet külföldi egyetomeken tölthessen, mielőtt tanári székét elfoglalná. A berlini egyetemen fél évet töltött, azután a bázeli, hallei, göttingeni, gies- seni, heidelbergi és lipcsei egyetemekben hallgatott egyes előadásokat a szakába tartozók közül. Időközben a hajdúböszörményi népes egyház is lelkészül választotta, de ő lekötelezve érezvén már magát a főiskolának, a választást nem fogadta el. — 1844. novemberében tehát elfoglalta tanszékét s 14 évig hirdette azon, ékesszóló ajakkal a gyakorlati lelkipásztorkodás tudományát s az egyházi szónoklattant, melynek gyakorlatilag is kitűnő mestere volt. Ez idő alatt jelentek meg s nyertek nagy elterjedést: Vasárnapi, ünnepi és alkalmi, úgy szintén hétköznapi templomi imái, — egyházszertartási (liturgiái) beszédei, magán használatra szánt imakÖDyve, melyek két, három s több kiadást is érve, ezer meg ezer példányban vannak elterjedve. Tizenegy évi tanárkodása alatt egyes fon- tosb alkalmakon, kivált nevezetesb temetéseknél, papi szolgálatot is végezvén: folyvást kedvencze volt e téren is a debreczeni népnek. S midőn Szoboszlai Pap István halálával (1855) az egyik lelkészi szék megürült, arra közakarattal ő választatván meg, tanári hivatalát a debreczeni papsággal cserélte föl. 1856-ban az egyházkerületi főjegyzőségre választatott meg, s e díszes hivatalához még 1860-ban a debreczeni egyházmegye esperesi hivatala is járult. E hármas: lelkészi, esperesi és főjegyzői minőségben találta őt Balogh Péter szuperintendens halála, kinek elhunytakor — mig utóda megválasztatnék — helyettes szuperintendesi minőségben, az egyházkerület kormányzatának ideiglenes vezetése ráruháztatott; mig az ápril 20-án felbontott szavazatok őt a szuperintendensi tiszttel véglegesen is fölruházták. * * $ Ezeknek befejezéséül legyen elég röviden felemlítenem, hogy az elhunyt ama két évtizeden át, melyet mint püspök töltött el, általános szeretet és tisztelettel volt környezve nemcsak azok részéröl, kik mint hit- sorsosok kezelési körébe tartozunk, de ősz-' tatlanúl más felekezetek részéröl is s mint valódi nagy' élt, munkálkodott híven, lelki- ismeretesen s halála közös veszteségi Nyugodjék csendesen 1 Legyen áldott emlékezetei Dombi Lajos. Alispáni jelentés. Békésvármegye rendes őszi közgyűlésén 1891. szeptember 21.—24-én. Méltóságos Főispán ur ! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság 1 A vármegye állapotáról és a f. évi május havi közgyűléstől a mai napig tett nevezetes ebb intézkedéseimről szóló rendszerinti jelontése met az 1886. évi XXI. t.-cz. 68. §-a s. pontja értelmében tisztelettel a következőkben terjesztem elő: I. Közegészségügy. 1. A vármegye lakosságának közegészség- ügyi viszonyai a május havi közgyűlés idejétől mind a mai napig kedvezőkül jelezhetők. Nagyobb mérvű járvány ez idő alatt egyátalán nem uralkodott, s a kevésbé belterjes járványos kórok is szűk körre szorultak és szelíd lefolyásunk voltak. Ily kevésbé belterjes járványos kóralakok voltak a vörbeny, mely Gyulán, K.-Ladány- ban, Békésen és Mező-Berényben uralkodott, s különösen az utóbbi helyen makacsul fenntartotta magát, a kanyaró, mely augusztus hónapban Gyulán mutatkozott, s a vérhas, mely Szeghalmon lépett fel. A veszélyesebb ragályos kórok közül első helyen kell megemlékeznem az agy és gerinczagy hártya lobról, mely május havában Csabán lépett fel. E betegségben annak egész tartalma alatt megbetegedett 6 egyén, kik közül meghalt 4, meggyógyult 2. Egy újabb esete merült fel e rendkívül veszélyes és terjedékeny bajnak augusztus havában Uj-Kigyóson. A gyorsan alkalmazott óvrendszabály oknak sikerült azonban e ragályos kór járványnyá fajultát megakadályozni. A bel terjes ebb kóralakok közül megemlítendő még a roncsoló toroklob, melynek Gyulán és Bánfalván fordultak elő szórványos esetei. A ragályos jellegű megbetegüléseknél a tö r- vényben előirt óvrendszabályok általában pontosan foganatositattak, s a közegészség megóvása tekintetéből kiváló gond fordittatott a köztisztaságra, a közhelyek fertőztelenitósére, s a közegészségügyi rendészet pontos foganatosítására. 2. A hasznos h ází állatok egészségi állapota a nyár folyamán t'ziuíén meglehetős jó volt, junius havában ugyan a sertés-orbáncz az orosházi, szeghalmi és békési járás községeiben, valamint Öcsödön a csürhébem nagyobb pusztitáso- kát okozott, de e kór hamar elmúlt, i a lépfe- nének, minden évben előfordulni szokott szórványos eseteitől eltekintve, eg/éb ragályos betegség nem veszélyeztette egész augusztus hava derekáig házi állataink egészségi állapotát, midőn Szeghalmon az u. n. szűz gulyában a ragadós tüdőlob fordult elő, nagyobb mérvet azonban nem öltött. Az állat megbetegüléseknél is minden egyes esetben foganatba vétettek az állat egészségügyi törvényben előirt óvintézkedések. 3. A közegészségügyi rovat kapcsán jelentem továbbá, hogy a várm. közkórháznál az ujj építkezések teljesen elkészültek, a berendezések azonban még mindig folyamatban vannak, I a betegeknek átszállítása az uj épületbe legközelebb várható. A közkórháznál e hó elején beható vizsgálatot tartottam, s a tapasztalt rendellenességek eloszlatása iránt a vármegye főorvosát mint a közkórház igazgatóját rendeletileg utasítottam. II. Kösbiztosság. A közbiztosság a május havi közgyűlés óta csupán holmi verekedések s kisebb rendű lopások által volt megtámadva. A május havában oly sajnos szerepet játszó munkás zavargások többé nem ismétlődtek, s a jelenségekből következtetve remélhető, hogy az agrár mozgalmak története vármegyénkben — legalább egyelőre — befejezést nyert. A Csabán és Orosházán május hó első napjaiban elkövetett zavargások tettesei felett a gyulai kir. törvényszék Ítéletét már meghozta, mely szerint a csabai főtettesek 5—5 esztendei, az orosháziak pedig 2—2 esztendei fogházra lettek ítélve, s azonkívül a csabaiak közül 28, az orosháziak közül pedig 35 vádlott kisebb mérvű, de kiérdemelt szigoruságu büntetéssel Bujtatott.
