Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-13 / 37. szám
37-ik szám. Gyula, 1891. szeptember 13-án. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: j i Egész évre . 5 frt — kr. 1 Félévre ... 2 » 50 » ■ Évnegyedre .1 » 25 » : Egyes szám ára 10 kr. 1 X. évfolyam. Társadalmi ás közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDo*toa,3r Tám.osEiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. VSí » Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczl-utcza 11. sz. Eckstein Bér mit fürdö-utcza 4. sz. Saasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. A nők helyzete a társadalomban. A kor egyik legnagyobb kérdése a nők helyzete a társadalomban. A leányos apa borzadálylyal néz a jövőbe, a leányok előtt egyetlen czól a férjhez menés, de a virágzási idő nagyon rövid s ha az arcz rózsái hullanak, s mindegyik lehulló szirom csak a reménytelenséghez visz közelebb, aggódva kérdi magától az apa: mi lesz leányaimból? Borzasztó vén leánynak maradni! Úgy tekintjük őket, mint az emberiség kinövéseit, mint e nagy gyárnak, az életnek hulladékait; de mialatt a löldmi- ves és a chemicus azon vannak, hogy a hulladékból hasznost, sőt valami szépet készítsenek, addig azokat, kik esetleg vérrokonságban is állnak hozzánk, egykedvű szemmel nézzük, s ha forró szivük a 30 év körül még érdeket talál a fiatalság örömeiben, tánczban, jó, ha gúnyt nem űzünk belőlük és megvető szánalommal rázzuk vállainkat, ha nincs elég hatalmuk uralkodni önmagukon és észrevétetik valakivel, hogy bennük is megvan az a nőies vágy, szeretettel csügghetni valamelyik férfiún, és hogy egyáltalában még mindig szeretnének férjhez menni. Pedig a házasságok ritkulnak, s azok az önző férfiak mind hovatovább követe- lőbbek. Valami olyanforma felfogás kezd lábra kapni, ha ugyan már nem uralkodó, hogy a házasság közmegélhetési társaság, melyben ha a férfi hoz munkája után jövedelmet, az asszonynak is hasonlót tennie szükséges, és kérik a házasulók a cautió letevését épúgy, mint a katonáknál. Váljon jó-e ez igy, nem vitatom most. Egyszerűen csak arra utalok most, mikép szerzi meg a házassághoz szükséges évi jövedelmet a férfi. Felelet: az által, hogy valamely hivatalos állást, vagy ipari, művészi stb. foglalkozást szerez magának. Hogy jut hozzá, hogy szerezhessen? Felelet: a nevelés által. S bizonyára nagy kötelességmulasztással vádolná magát az a e> Szabadságharczunk emlékei. — A „Békés* eredeti térczéja. — Maholnap sírba száll az utolsó honvéd s a nagy idők nagy tanúinak ajkai örökre elnémulnak. „Nagy mester a történelem, de még nagyobb a harczok viharában megrokkant katona; de a mi összeköt a múlttal, a mi feltámasztja dicső halottait, az az emlék : egy foszlány öltönyükből, egy-egy fegyver, mely az ő kezükben villogott I“ Elmerengve álltam meg a vigadó előtt, melynek lobogói nemzetünk színeivel büszkén integettek felém, mig amonnan a szőke Duna csillogott, morajlott hozzám s komoran tekintett rám Buda vára, midőn a távolból szilajon zúgott föl a Rákóczi s vérem hullámzott, szívem remegett, mintha eltűnt századok véres viharai örvény lettek volna körülöttem. Ilyen érzéssel léptem a vigadó homályos boltívei alá, s midőn a szabadságharcz kiállításának „első folyosójára léptem, megille- tődve nyomtam háborgó szívemre a kezemet. Bent voltam a nagy idők kohójában, büszke, lelkesen égő szemek tekintettek rám, szinte hallottam dörgő szózatukat: mi mertünk! mi akartunk 1 Széchenyi István, Batthyányi Lajos, szülő, a ki fiát valamely életpályára nem neveltetné. Hát a leányok ? A leányok helyzete az egészen más. Minek azoknak valamely életpályára készülni? Menjenek férjhez. Ez a természetes hivatásuk. De hátha nem mennek férjhez? Ha az apától a jövedelem biztositása nem tellik s a leányt nem veszik el és ő szegény! az ő érző szivével ott marad vén leánynak, szenvednie kell a gúnyos pillantásokat csak azért, mert az idő elhalad? Hátha őket is neveltetnők valamely pályára? Hátha annak a vén leánynak, a ki kü- lömben cseppet sem furcsább, mint a vén úrfi, alkalma nyílnék önkezével keresetet szerezni ? Mit miveljenek tehát azon anyák, kiket az isten leányokkal áldott meg, hogy őket az ilyen sorstól megmentsék? Férjhez nem adhatják őket; minden lépés, mit e végre tennének, nevetségessé tenné őket, és az óhajtott czélhoz még sem vinné őket közelebb, mert semmitől sem borzadnak inkább a mai fiatalok, mint egy házasság-szerző anyától. Természetes tehát, hogy minden törekvésük oda irányzandó, miszerint tanítás és nevelés által oda képezzék leányaikat, hogy kenyérkeresetüket biztosítsák, tekintet nélkül arra, férjhez fognak-e menni vagy sem ? Ha bármely anyát megkérdezzük, hogy akarja-e leányát boldoggá tenni, bizonyosan azt fogja telelni, hogy ez az egyedüli s legfőbb törekvése. És ez állítás igazságához semmi kétely nem férhet. Nincsen olyan szülő a világon, ki azt ne akarná, csakhogy az eszközt — a nevelést — gyakran olyan szerencsétlenül választják meg, hogy inkább eredményez boldogtalanságot, mint boldogságot. Egyik szerencsétlen cselekedet az, hogy a leány nevelést egyedül a nevelőintézetre bízzák, hol mindent tanul csak azt nem, a mire mint feleségnek, anyának és háziasz- szonynak okvetlenül szüksége lenne, hogy igazán boldog legyen s hozzátartozóit is boldogíthassa. Értjük amaz ismereteket, melyekkel egy igazi jó háziasszonynak — hogy a családnak és hazának dísze lehessen — okvetlenül bírnia kell. Mert bármily szépek is a szellemi ismeretek, különösen ha alaposak, elenyészik ezeknek szépsége akkor, ha a leány nem jó gazdasszony. Nem ezek díszítik a nőt a szó észté* tikai és etikai értelmében, hanem azok az ismeretek, melyekkel egy jó háziasszony bir. Ilyen ismeretek pedig kizárólag nevelő intézetben nem szerezhetők meg. Ez a tudomány csakis az anyától sajátítható el, s nagyon téved az, ki azt hiszi, hogy a szellemi ismeretek előbbre valók amazoknál. A másik szerencsétlenség az, hogy a legtöbb szülő nem anyagi viszonyaihoz mért nevelésben részesíti leányait. A tíz ezer forintnyi vagyonnal biró család olyan nevelést ád leányának, mintha 100,000-re' birna; a 20,000-rel biró család meg olyat, mintha félmillióval rendelkeznék s igy tovább. S ha a családnak hat leánya van, mind a hat ilyen aránytalan nevelésben részesül. A szülők feledik, szemök elől tévesztik azt, hogy ha meglevő vagyonukat csak leányaik közt osztanák szét — a fiúkról és saját magukról nem is szólva — egyre sem jutna annyi, amennyi nagyúri nevelésükből származott igényeiket csak részben is kielégítené, Már pedig a vagyont nem lehet csupán a leányok közt szétosztani; a fiúk is számot tartanak az őket megillető részre, azután meg az öregeknek is kell élni. Ruházkodni és a jó hirt, nevet fentartani szintén szükséges. A harmadik és a mondottakból folyó szerencsétlenség az, hogy a leányokat a vázolt nevelési mód nagyra, nagyzókká, fény és pompa kedvelőkké teszi, kik »finom nevelés- és műveltségüknél* fogva irtóznak attól a szivet és lelket nemesitő foglalkozástól, mit házi munkálkodásnak neveznek. E helyett minden tartózkodás nélkül beszélik, hogy 8k egy rántást sem tadnak csinálni; mintha a főzés tudása szégyen, a nem tudás pedig dicsőség volna! Gyulai! Endre. (Vége köv.) Póttárgysorozat az 1891. évi szeptemberi rendes őszi közgyűlésre. 1. A m. kir. kereskedelmi miniszter ur rendeleté a szentandráBi takarékpénztár által üzembe venni szándékolt kézi-zálogkölcsön üzletre vonatkozólag. 2. Csaba község határozata az ottani al- gymnézium részére 2500 frt évi segély biztosítása tárgyában. 3. Knaifel Mátyás és társai gyulai lakosok felebbezése a Gyula városánál f. évi junius 30-án megejtett orvosválasztás ellen. 4. Szarvas község képviselő testületének határozata mórtékhitelesitési hivatal felállítása iránt. j>. Szarvas község határozata községi kézbesítői állás szervezése iránt. 6. Endrőd község határozata a piaozokon helypénzszedése tárgyában. 7. Endrőd község határozata az I-ső jegyző fizetésének megváltoztatása tárgyában. 8. Vésztő közég határozata a kántor-korcsmái jogért nyert jövedelem mikénti használatára vonatkozólag. 9. K.-Ladány község kérelme vásárterének kiegészítése végett kötött csere-szerződés jóváhagyása iránt. 10. K.- Ladány község kérelme a békésmegyei helyi érdekű vasút részv. társasággal kötött adásvételi szerződések jóváhagyása iránt. 11. Moldt Mátyás és társai gyulai lakosok felebbezése Gyula város képviselőtestületének a nyers bőrvásár terének meghatározására vonatkozó f. é. 114. sz. határozata ellen.*) 12. Az orosházi r. kath. iskolaszéki elnökség felebbezése a községi képviselőtestület f. évi 78. kgy. sz. s az iskolák fenntartási költségeire vonatkozó határozata ellen. 13. Endrőd község kérelme módosított szervezeti szabályrendeletének jóváhagyása iránt. 14. Békés község határozata a községi ik*) Ezek agyán okosabbat is tehettek volna, nem tudjuk atyánkfiáit ki ugrasztottá be? Szerk. Klauzál Gábor, Eszterházy Pál, Batthyány Kazmér, Pázmándy Dénes, Madarász László Szemere Bertalan stb„ az egész 48-as kor mány és parlament emberei festve, rajzolva Mintha tanácskoznának, mintha most nondanák ki: életünket és vérünket a sza oadságért. E szavakra előpattan az egész honvéd sereg csillogón, daliásán, szemeikben a nemes tarag s az elszántság hatalma van. Megdördül az első ágyú is, s ők feltar ;óztatlanul rohannak a háromszinü lobogó itán s fut az ellen, a fezes szerezsán, a párt itő horvát s a hitszegő német. Aztán halljuk a nyomó gép zakatolását > megjelennek a diadalt hirdető kiáltványok najd a debreczeni proklamáczió, mely büszkén adja -tudtára a világnak, hogy Magyar- >rszág szabad, független állam 1 Leverve és száműzve a zsarnoki Hogyan történt, elmondják a harczok :épei. Ott a honleány markotányosnőként elkesiti a csüggedő honvédet, amott hős .mazonként mosolyogva nézi szivének bu- ;yogó vérét. Ah I itt a halál csak megdicsőülés. Ez az első folyosó már maga teljes ké- >et ad szabadságharczunk tényezőiről, a hon- édseregről, ellenségeinkről, s ellenállhatat- tnul ragad a dicső esztendők hangulatába. A rendezés ügyessége még inkább ki- Inik, midőn innen a jobboldali folyosóra ípünk. Itt már nemcsak a harczi jelenetek tá- , rulnak elénk, hanem maga a kor, a társadalom, mely annak a hősiségnek szülője volt Itt látjuk az akkori Budát, Pestet, Komáromot s a torzképek, a számos arczkép, tábori jelenet kifejezi a világ velünk rokonszenvező, lelkes hangulatát. A baloldali teremben fejeződik be ez a képes történelem egészen odáig, hol meghajlik a zászló s a hősöket gyermekké töri a fájdalom: „Világosnál, Világosnál huszárok köny- nyeznek.“ Ez a három terem szabadságharczunk ecsettel, irónnal irt történelme, hieroglyphi- cus könyv, mely apróra, feledhetetlenül vési emlékezetünkbe ennek a tüneményes kornak nagy jeleneteit. Midőn igy megismertük a szabadság- harczot a katasztrófáig, a nagy terembe fordulunk, hol a szekrényekben az ereklyék vannak elhelyezve. Zászlódarabok, kardbojtok, övék, rangjelzők, egyenruhák, fegyverek. Itt van Kossuth Lajos papirsimító kése, ez a néma tanúja a kormányzó hazaszeretetének és lángoló eszméinek. Az oláhok által meggyilkolt Vasváry Pál pipája, érmek, érdemrendek és pénzek s egy világosi emlék 1849. aug. 13-ról. Hogy el ne felejtsük mi ez után a gyászos nap után következett, ott sötétlik egy konstábleri-bunkó a Bach-korszakból. Elboruló lelkünket feltüzeli egy szomorúan fekete irigység színével, haragosan csüngő osztrák zászló. Honvédőink Budavár fokán csavarták ki a letiport ellenség kezéből. Itt vannak a szabadságharcz vezéregyéniségeinek levelei összegyűjtve, itt a szabadságharcz hírlapjai s számos emléktárgy, melyek Kossuth, Kmethy, Gáspár András, Des- sewffy alakjait idézik emlékezetünkbe. Még két szobán át, melyek becsesnél becsesebb, érdekesebbnél érdekesebb képekkel, okmányokkal vannak megrakva, fekete lepellel bevont terembe jutunk. Ez a gyászszoba. A 13 vértanú festett, rajzolt, domborművű képei komoran válnak ki a sötét háttérből. A legkeményebb szívet is felindulás fogja el, ökölbe szorul a kéz s átkot mormolnak az ajkak. Ott vannak a súlyos bilincsek, melyek az ő szent kezeiket nyűgözték, ott az aradi vár, honnan utolsó sóhajuk röpült az Ég felé. Szemeink előtt feltűnik a bitók erdeje s megindul a vérfolyam haragosan zúgva, egész világot temetve párolgó habjaiba. Ott vannak utolsó leveleik, melyekben elbúcsúznak szeretteiktől, s mintha most is ki volnának terítve, halk, elfojtott zokogás hallatszik; — igazi gyászszoba ez. Br. Mednyánszky László, gr. Batthyány Lajos, Kiss Ernő pisztolyai; Damjanich kardja, tőre, az akasztásig viselt nyakkendője, látcsöve és sapkája.
