Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-30 / 35. szám

35-ik szám

•

______________1891- augusztus 30-sui. X. évfolyam*

Sz

erkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij : Egész évre . 5 írt — kr. Félévre ... 2 | 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

Egyes szám ára 10 kr.

Társadalmi és .köz^azdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és Kiadó tulajdonos: H)oToa.3r J*á,:nLOSKiadó hivatal:

í Főtér, Prág-féle ház, :

Dobay János könyvárus ;

i; üzlete, hova a hirdetések 1

í! és nyilt-téri közlemények !

küldendők. I

v 1

■i Hirdetések '

11 szabott áron fogadtatnak i

i el Gyulán,

v a kiadó hivatalban. t

1 Nyilt-tór sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. Maasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési

irodáiban, a szokott előnyös árakon.

Figyelmeztetés lapunk egy hirdetésére.

(Körös-szabályozási ügy.)

A mit Gyula város birtokos közönségének türelmetlensége és saját viszonyainak és jól felfogott érdekeinek nem ismerése 5 évvel ezelőtt előidézett — az ártér műszaki fejlesztésének nagy munkálata — ma bevégzett tényként első stádiumában készen van, s ennek igazolásáúl utalunk a körösszabályozási társulat elnökének, Zőldy Jánosnak folyó évi augusztus

21-én kelt és az összes alsó-fehér-körösi érdekeltekhez szétküldött hirdetményére, mely szerint a műszaki ártérfejlesztés elkészült, és annak eredménye az 1891. évi szeptember hó 7-ik napjától kezdve, bezárólag dz 1891. évi október hó 7-ig napjáig Gyulán, a társulat székhelyén 30 napi közszemlére ki lesz téve oly figyelmeztetéssel, hogy ezen munkálat a társulat hivatali helyiségeiben a fenti határidő alatt a hivatalos órákban mindenki által megtekinthető lesz. >

Ennyi és nem több a hivatali hirdetés tartalma; többet nem kívánhatunk, többre a társulat közegei törvényszerűen nem kötelezhetők, s igy elmondhatjuk azt, hogy a Gyulavárosa birtokos közönségének nagyrésze által ezelőtt öt évvel insce- nált actió a befejezés első stádiumában van.

E befejezést jelezte a földművelési miniszter a képviselőháznak f. hó S-án tartott ülésében Csatár Zsigmond gyulai képviselőnek ez ügyben hozzá intézett inter- pellatiojára, melyet lapunk augusztus 16-ik 33-ik számában híven idéztünk, s igy módjában lesz kedélynyugalomnak lenni Gyulán azok körében, a kiknek jelszava : »legyen védtöltós, de fizetni : nem fizetünk.«

Városunk birtokos lakosaitól függ, hogy mennyiben és mily joggal fognak érdeklődni 30 nap alatt, mig a közszemlére kitétel tart; e 30 nap alatt csakis az ellen történhet felszólamlás, hogy elismeri-e

e>

A szabadságharcz kiállítása.

Irta: Tábori Róbert.

A történeti nagy korszakok emlékeit minden nemzet híven őrzi meg emlékezetben, mert ezek képezik fejlődésének úgy szólván állomásait. — De lassanként, hosszú századok elmúltával, mégis el elmosódik egy emlék, feledésbe megy egy nevezetes tény ; miáltal pó- tolhatlan ür támad, nem ugyan a fejlődésben — mert ez nem függ egyes eseménytől — hanem a nemzeti érzésben. Mi volna például, ha az egész Rákóczy-korszak hiányoznék a magyarok, a Teli-század a svájcziak történetéből? (Ezt az utóbbit már úgyis el próbálják disputálni a történészek a svájcziaktól, legendának mondván azt 1) — Bizonyára félig sem volna olyan egységes a nemzeti érzés e két nemzetben, mert nem szilárdítaná egy hatalmas és fejlődésére nagy befolyású korszaknak emléke. Mert a nemzeti érzés korántsem áll egyszerre elő, hanem fejlesztése évszázados munkát igényel, s nem is tart mindenkor egyenletes lépést egy népnek anyagi vagy egyéb tekintetbeni gyarapodásával. így például a német sokáig volt már gazdag és földrajzi tekintetben „nagy“ nép, a nélkül, hogy nemzetnek lehetett volna mondani, mert nem ismerte a nemzeti érzést. — Valósággal csak 1815. óta ismeri, mikor egy kívülről jövő hatalmas befolyás nyomása alatt fölóbredt benne s azóta mindent is elkövetett, hogy a nemzeti érzésnek megfelelő nemzeti állammá legyen.

Ha már népeket képes ennyire átalakítani, megerősíteni és a fejlődés útjára vinni a nemzeti érzés, mennyivel inkább a kisebbe* két I Ezek egyáltalában még földrajzilag sem

a felszólamló azt, hogy birtoka ártérben van, vagy nincs? mert „a területeknek érdekeltség szerint való osztályozása és a hozzájárulási kulcs megállapítása egy külön, a közgyűlés által választandó 5 tagú bizottságnak feladata.«

Alább közöljük az 1885. évi XXIII, törvényczikknek 104—108. §§-ait, melyek arra vonatkoznak, hogy a jelenleg hirdetett eljárásnak mi a teendője? Ezt törvény állapítja meg, ettől senki kedvéért eltérésnek helye nincs, helye nem lehet. A kinek tehát a munkálatban foglalt mérnöki adatok netán sérelmeseknek tűnnének fel, az ezen adatokat csak hitelesen kimutatott, mérnökileg kitüntetett adatok alapján czáfolliatja meg; — és ezt jó lesz az esetleges felszólamlásoknál figyelembe venni, mert ennek a kimutatása már a felszólamló zsebének számlájára megy.

Minthogy pedig az ártérfejlesztés dolgában már ennyire haladtunk, kötelességünknek tartjuk e város közönségének jól felfogott érdekében még azt is őszintén kimondani, hogy a ki azt gondolja, hogy már most az alispánilag megállapított és minden létező fellebbezési forum által helybenhagyott és ideiglenesen törvényesnek elismert kulcs szerinti körösszabályozási költségek fizetése alól fel van mentve: az nagyon téved; — ez az eset csak akkor következik be, ha az osztályozás és hozzájárulási kulcs is meg lesz állapítva; — erre pedig még a legkedvezőbb esélyeket is számba véve, az 1892-ik év vége előtt alig szabad gondolnunk; igy tehát úgy a folyó, valamint még kedvező esetben is a jövő évi kivetéseket, a melyek az

1.400,000 forint kölcsönre történnek, fizetnünk kell, természetesen hogy azon ösz- szeg, a mit öt éven keresztül fizettünk, vagy fizetni fogunk, az ártérfejlesztési művelet teljes befejezte után leszámoltatni és vagy előnyünkre, vagy hátrányunkra betudatni fog.

Ennyi az, a mit kötelességünk volt elmondani; ennyi az, a mit e téren évek óta hangoztattunk; és ennyi az, a mit sokak által hangoztatott, de általunk soha el nem hitt népszerűségünk hajhászatának árán a jövőben is hangoztatni fogunk; mert őszinte nyilvánításainkat nagyobb eredményüeknek tartjuk, holmi agyafúrt, mindenkinek szolgálni akaró frázisoknál.

Dobay János.

Kivonat

az 1885. évi XXIII. törv.-czikkből.

104. §. Az ártérfejlesztési munkálat általában műszakilag készítendő.

Ezen kötelezettség alól kivétetnek az oly társulatok, a melyeknél az ártérfejlesztés jogerős, vagy ha nem jogerős is, de folyamatban van, ez utóbbiaknak különösen megengedtetik, hogy az ártérfejlesztést oly módon, a mint megindították, befejezhessék.

Az ártérfejlesztési munkálat megállapítja azon térséget, melynek határain belül az' érdé keltek a munkálatokhoz hozzájárulása hivatva lesznek.

Az alakulandó, nem különben a már létező közérdekű társulatoknál, melyeknél az ártérfejlesztés még folyamatban nincs, vagy a melyeknél az ártér újbóli megállapitása szükséges, az ártérfejlesztés alapjául az ezen ártérfejlesztésig ott tapasztalt legnagyobb árvizszin veendő.

Az ártérfejlesztés foganatosítása, vagy meg újítása iránt első fokúlag a társulat közgyűlése határoz, és ez iránti határozatát a társulati érdekeltekkel 80 nap alatt közli.

Az ily határozatban meg nem nyugvó fél panaszát az értesítéstől számítandó 15 nap alatt a társulati elnöknek benyújtani köteles, ki azt ugyancsak 15 nap alatt másodfokú és végérvényes határozathozatal végett a közmunka- és közlekedésügyi miniszterhez felterjeszti.

Az ártérfejlesztési műszaki munkálatnál követendő eljárás rendeleti utón fog szabályoztatni.

105. §. Az elkészült ártérfejlesztési munkálatot a választmány az érdekeltek által könnyen hozzáférhető helyen 30 napon át közszemlére kiteszi és a kitétel idejéről és helyről az érdekelteket értesíti.

Az érdekeltek felszólalásaikat ezen 30 11aMind a kettőnek határozottan nemzeti [volt a jellege; csakis nemzeti érzés inspirálta azokat, a kik részt vettek bennök s azért ugyanezért az érzést keltik bennünk, az utó- pokb-in is. De különösen a szabadságharcz ! Mint egy éltető és lelkesítő vérkeringés járja még mindig át emléke a nemzet testét. Művészek és költők belőle m mitenek ihletet, rajta [csüng a fejlődő gyermek lelke, mikor a tanító a hazaszeretet ébresztése szempontjából élni indja neki e korszak eseményeit. A felnőttek közül büszke, és boldog az, a ki elmondhatja magáról. „Én is ott voltam 1“ A ki pe dig nem mondhatja ezt, legalább azzal vigasztalódik, hogy valamely rokona — talán apja, vagy nagybátyja ? — beállhatott honvédnek lés végig hgrczolhatta a szabadság nagy har- czát. Mindannyi azonban, ha van egy kis kéz Izei fogható emléke abból a nagy időből — ha csak egy tépett, értéktelen bankó is, vagy egy régi szi ne vesztett kokárda — féltve őrzi, akár csak egy ereklyét. S jogosan, helyesen ! Mert az ilyen apró tárgy, a melyhez nagy esemény emléke fűződik, kiválóan alkalmas az általunk nem eléggé kiemelhető nemzeti érzés ápolására.

Kitűnő gondolat volt tehát Hentaller Lajos országgyűlési képviselőtől és Farnek Bélától, hogy összegyűjtik, egy kiállításban egyesítik mindazt, a mi a 48-as dicső eseményekre emlékeztető ereklye gyanánt még található széles Magyarhonban. Sok éve már, hogy e két férfiú gyűjtögeti a maguk nemében és különben is kincseknek mondható okmányokat, képeket, érmeket, emléktárgyakat stb. Most elérkezettnek látják az időt, hogy gyűjtésűk eredményét bemutassák a magyar közönségnek. Talán azért is épen most, mivel sejtik, hogy szükséges a nemzeti szellemre és a nemzeti érzésre appellálni? . . .

A vigadó több termében látható az a mintegy 46oo tárgy, melyet eddig sikerült

pon belül a választmánynak Írásban kötelesek benyújtani, amely azokat együttesen a közgyűlés elé terjeszti.

A közgyűlés a beérkezett felszólalások elintézésére külön és pedig ha szükséges, tekintettel a különböző vidékekre, több bizottságot küld ki. Egy egy bizottság 5 tagból, áll. Érvé nyes határozat hozatalára legalább 3 tag jelenléte szükséges.

A bizottság határozata az illető érdekeltekkel a választmány utján közlendő.

106. §. Ezen határozat ellen a kézbesítéstől számított 30 nap alatt a választmányhoz fel- folyamodás adható be, mely azt elintézés végett a 73. §. szerint illetékes törvényhatóság alispánjához, vagy törvényhatósági joggal felruházott városokban a polgármesterhez tartozik benyújtani.

Ha az alispán vagy polgármester a bemutatott iratok alapján határozatot nem hozhat, helyszíni szemlét rendel el, melyről az érdekelt felek legilább 15 nappala kitűzött határidő előtt értesitendők.

Ezen szemléhez a hatósági szakértőn kívül az érdekeltek is alkalmazhatnak szakértőket.

107. §. Ha az ártérfejlesztési munkálat végérvényesen megállapittatott, a területeknek érdekeltség szerint való osztályozása és a hozzájárulási kulcs megállapitása végett a közgyűlés 5 tagú bizottságot küld ki.

Az eljárásra nézve az osztályozás és hozzájárulási kulcs megállapításánál az előbbi 105., 106. §-ok intézkedései irányadók.

108. §. Az alispánnak (polgármesternek) az ártérfejlesztési munkálat, osztályozás és kivetési kulcsra vonatkozólag hozott határozatai ellen a határozat kézbesítésétől számítandó 15 nap alatt birtokon belül csakis a törvények meg nem tartása, vagy azok helyteleu alkalmazása alapján lehet a közmunka- es közlekedésügyi miniszterhez felfolyamodni, ki azon esetcen, ha a határozatot feloldja, az ügyet újabb határozat hozatal végett egy más alispánhoz utasítja. Egyébként az alispán által hozott ilyen határozatban meg nem nyugvó fél birtokon kívül a törvény rendes utján kereshet orvoslást.

Békésvármegye legtöbb adót fizetőinek névjegyzéke 1892-ik evre.

Br. Wodianer Albert, Budapest 3385405. Kárász Imre Szeghalom, 10638'67. Gr. Wenck- heim Dénes Doboz, 963L—. Gr. Almásy Dénes, Gyula, 9ü7ö’34. Gr. Almássy Kálmán, Kétegyösszehozniok — de azért még nem nyújt véglegesen befejezett képet a kiállítás ; mert még folyton érkeznek újabb tárgyak. A rendezőség, melyet Hentaller Lajos, gróf Károlyi Gábor és Pázmándy Dénes országgyűlési képviselők, valamint Farnek Béla képviselnek, azon volt, hogy az egyes csoportok bizonyos kimagasló központtal bírjanak, amely azonnal lebilincseli az érdeklődést. — A csoportosítás valóban jó ízlésre mutat, de egyszersmind szakértelemre és a históriai események teljes ismeretére is. Mert nem olyan könnyű dolog ám, történeti érdekű tárgyakat úgy elrendezni, hogy az egyik ne szorítsa háttérbe a másikat, hanem kölcsönösen kiegészítsék egymást. Körülbelül három főcsoportot lehet megkülönböztetni : I. Az arczképek csoportját. II. A fdgy verek csoportját, és III. A jelvények csoportját, amelybe az érmek, okmányok és zászlók is tartoznak.

Az arczképek csoportjában úgy szólván majdnem egész teljességgel föltalálhatók mindazok a képes ábrázolatok, melyek az i848—4<j- iki szabadságharczunkról és ennek szereplőiről hazánkban, Európában és Amerikában fel- kutathatók és megszerezhetők voltak. E gyűjteményben 1600 kép van mindenféle fajtájú és nagyságú olajfestményektől kezdve, a sok évvel a szabadságharcz lezajlása után készült fényképig s a szabadságharcz alatt elkészült metszett vagy litographált fényképig. Mig az elsők bizonyos momunmentális jeléggel bírnak és a történeti becshez a művészi érték is hozzájárul náluk, a fényképek egy későbbi nemzedék benső szükségletének megfeleltek, a mely tudni óhajtotta, milyenek jelenleg a nagy eseményekben szerepet vitt férfiak, milyen az egykori csaták színhelye stb ; a metszett és litographált képek pedig többnyire népies jeléggel bírnak, amennyiben többnyire azzal a czélzattal készültek a nagy események közepett, hogy a nép lelkére hassanak, fel*

létezhetnének nemzeti érzés nélkül. Elnyelni őket az idegen nép ;k körülözönlő árja, bekebelezné magába hatalmasabb szomszédokpuszta akarata s úgy eltűnnének a föld színéről, hogy nevük sem maradna fenn a történetben. Nemzeti érzés nélkül a magyar nép beolvadt volna vagy a törökbe, vagy a németbe. Annyit köszön ez-n érzésnek, mint talán egyetlen nép sem a föld kerekségén !

Azért is elismerés illeti azokat, a kik bármi csekély módon hozzájárulnak a nemzeti érzés fejlesztéséhez. A felénk sanditó külföld, különösen pedig a Lajtán túli szomszédok szeretnek minket »chauvinisták“-nak elnevezni, s nem sejtik, hogy a mit ők igy neveznek, az nem egyéb a nemzeti érzés egy-egy erősebb lüktetésénél és nyilvánulásánál, amely néha csekélyebb alkalommal is kitör, mert sok már az összegyűlt „fiuidum“. Honnan értené ezt meg az osztrák, holott benne soha sjm volt nemzeti érzés ? A mi őt lelkesíti, az lokális és legfölebb még tartományi patriotizmus és azonfelül hűség a dinasztiához: mindenesetre szép és dicséretes érzések, de koránt sem elegendők arra, hogy egy csomó népből egységes nemzetet alakítsanak. A Lajtán túl, ha van agy nép, amely a nemzeti érzést ismeri és magában erősen ápolja, ez csak a cseh le hét s azért valószínűleg övé a jövö a „testvérállamban.“.

A ki tehát igazán szivén hordja a magyar haza és nemzet jólétét és gyarapodását, az a maga körében és tehetségéhez képest mindent el fog követni a nemzeti érzés fejlesztésére és megszilárdítására, — Mondottuk már, hogy erre mi sem alkalmasabb, mint a nagy történeti események emléke. — S valamennyi történeti esemény közül leginkább azok, melyek az illető nemzetet egy nagy, jogáért végig küzdött harcz közepeit mutatják. Ilyenek a Rákóczy-korszak és a szabadságharcz eseményei.