Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891-07-12 / 28. szám
28-ik szám. Gyula, 1891. julius 12-én. X. évfolyam, mm IF' Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre ! 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. «äai Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToa-sr Tános. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. K_________________m Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. ez. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Berndt fürdö-utcza 4. sz. Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. A látszat. Társadalmi életünk egyik ferdesége az, melyet czimül írok s melyet meg lehet találni minden körben, minden téren. Befurakodik a legnemesebb czélú társulatokba, megtermi sokszor a rút viszálykodást, a legszentebb czélnak is megélőjét. Ott van, a hol szerencsétlenek vannak, de nem nemes érzésből, hanem hogy lássák az emberek, hogy hire legyen, hogyan enyhítette a fájdalmat, a nyomort. A társadalom ezen divatos hibáját, a látszatot, mikor használ, talán még meglehet bocsátani. De mikor a látszat a társadalmi élet szentélyébe, a családba befurakodva, a legnemesebb érzéseket ki<m- nyolja, összetiporja, ilyenkor nem találunk szót, melylyel elitéljük azokat, kik a látszatnak hódolnak. Az ember rendeltetésénél fogva törekszik szive szerint egy kis fészket alkotni magának, a mely édes otthonban a szeretet és őszinteség tanyázzék, a hová szeretettel várják, s a hová édes örömmel siet. Fájdalom! a családi szentélybe is befurakodott a látszat, mely a világnak mást mutat, mint a hogyan otthon van. Hány család van, mely a világ előtt boldog családnak látszik, s úgy viselkedik az emberek előtt, mint ahogyan az egymást igazán szerető családtagok szoktak viselkedni; otthon azonban egészen másképen van. Veszekedésre ébrednek, napközben is ez folyik, este sirva feküsznek le s mindennek okozója a szeretetlenség, mely a látszat szerint kívül boldog családi életet mutat. Ha a napilapok hírrovatát figyelemmel kisérjük, megdöbben a szív, mennyi öngyilkossági eset van ott feljegyezve. Ezeknek legnagyobb része a látszat és a szeretetlenség áldozata. A látszaté, mert v BltTJLrLt. (Egy tengerész elbeszélése.) A fekete benszülöttek nagy számmal rohanták meg az öblöt. Ezernél többen voltak, mindannyi erőteljes alak. A hadnagyot és a harmincz tengerészt ép akkor lepték meg, mikor a »Náiade» vízkészletét megújították. Amott a csendes habokon ringott a nagy hajó, s itt, a magas fűben, a napernyő alakú pálmák alatt, megkezdődött a kémény haroz. A tengerészek óvatosan és folytonosan küzdve vonulnak vissza. Szétszórva harczolnak s meglapulva futnak, hogy elkerüljék a suhogó nyilakat. — Minden lövésük talál a nagy tömegben: de a feketék harczi zaja tulkiáltja a sebesültek nyögését, a haldoklók hörgését. Az a feladatuk, hogy elérjék a esolnakokat, anélkül, hogy a vízzel megtöltött hordókat cserben hagynák. A matrózok fölváltva gurítják azokat; nem hagynák cserbe, akár három havi zsoldért! Ketten közülök súlyosan megsebesülnek. Föl akarják őket emelni, de már meghaltak. — A nyilak meg voltak mérgezve. A feketék megújítják a rohamot, de a matrózok már is elérték a parti homokot. Egy, kettő, három, a hordók a csolnakokban vannak, s most még egy utolsó istenhozzádot a tolakodóknak. Húsz puska egyszerre dördül el s a feketék hátrálnak. A második kormányos már is parancsot adott, a parttól távozni s az evezők verdesik a habokat. Egyszerre fölkiált egy hang : többet költött, mint megbirta, hogy nagyobbnak látszassák, m:nt a minő állásban van; a szeretetleuségé, mely rideg közönynyel viseltetve övéi irányában, halálba kergeté áldozatát. Egy-egy öngyilkosság egészen váratlanul lep meg; felkiáltunk : ki hitte volna?, milyen boldogan élt az egész család! Igen a világ előtt, de azokat a tengernyi könyeket, melyeket az ártatlanul üldözött, kínozott hitves, vagy a szeretet- lenségével hideg szülői szív csikart ki a gyermek szeméből, azt nem látta senki, a zokogást nem hallotta senki; azt nem vitték világgá. Jaj és százszor jaj annak a családnak, a hol az igaz, őszinte szeretet helyébe a látszat, tettetés -1 a hol nem az őszinteség — üti fel tanyáját; ott felbur- jánzik a békétlenség, mely azt a kis szentélyt felzavarja örökre; az ilyen családban I boldogság és megelégedés vidám nevetése helyett, a keserű csalódás és fájdalom könyei hullanak zokogás között alá. A társadalom egy nagy család, romlását jelenti, ha a szív nemes, igaz érzése helyett, a látszat uralkodik. Javíthatni lebet, mert az ember szívében van fogékonyság. Javíthatunk, ha oda működünk körünkben, hogy az igazság emberei legyünk, s mindent a mi nem őszinte, üldözzünk. A gyermekeket szívvel neveljük; ha felnőttek, ne a világ előtt való látszatra, hanem szívből szeressük. A családot nem úgy kell tekinteni, mint azt a helyet, a hol kötelesek irányunkban jól viselkedni, hanem olyan szentélynek kell tartani, a hol mindenkinek legszebb, legjobb érzelmeivel kell és lehet léteznie; mert őszinteség és szeretet nélkül nincsen nemes értelemben vett család. A családok ióléte, boldogsága egyik alapfeltétele az állam boldogulásának. Mind az, a ki üldözi a szívtelenség és látszat enlberét, mint családtagot és igyekszik azon, hogy a családi szentélyben igaz szeretet, békesség lakozzék, közvetve használ az államnak, hazájának Ha a látszat nem fog uralkodni, a családok boldogabbak lesznek! Gyulafi Endre, oki. tanár. Az önkéntes tüzoltótestiilet ünnepélye. Julius 5-én. Hetek óta tett előkészületekkel julius 5-ike megérkezvén, feszült figyelemmel néztek különösen önkéntes tüzoltótestületünk tagjai az ünnepély sikere elé; és a siker nem is marad el, ha az elemek harcza nem vegyül a legjobb szándékú törekvésbe, de hát hiába, a tűznek elleneleme a viz, ez pedig ez egyszer alkalmatlanul jött; jöjjön akkor közbe, ha tűzoltóink a tűzzel küzdenek, s nem akkor amidőn emlékünnepet akarnak ülni! De hát a mi megtörtént, azt meg nem tör téntté tenni jogkörünkön kivül esik s igy a végzetben meg kell nyugodnunk, és a deficitnek hounan fedezéséről gondoskodnunk ; terhes gond, de hát ezen nem változtat senki. A programm végrehajtása a legjobb reményekkel indult meg, mert az előző napok kedvezők s a vasárnap reggel is oly kedvezőnek mutatkozott, hogy senki sem tételezte fel az idő hirtelen változását; a műsor kezdetét vette az ébresztővel reggel 6 órakor bejárva a városnak főbb utczáit az arad-szentmártoni gyerek zenekarral, mely az indulnkat precise játszotta; majd 8 órakor gyülekezés, és 9 óra előtt a rom. kath. nagytemplomba vonulás, hol a nagy misét Gön- döes Benedek apát fényes segédlettel végezte, nagy közönség és az összes tűzoltók jelenlétében. Offertorium alatt a dalkör szabatos éneke és Ur- felmutatás alatt czimbalom solo hegedűvel kisérve emelték a vallási szertartás magasztosságát, kiegészítve Takácsy Lajos kántornak remek tem plouii énekei által. Fél 11 órakor a nagymise végeztével a zenekar kíséretében a dalkör és az összes tűzoltók a népkerti pavillonba vonultak, hol a vidéki tűzoltók küldötteivel az ismerkedés történt meg. — Vidékről képviselve voltak: a szegedi, orosházi, gyomai, sarkadi is mezőtúri testületek, képvise lóik által, kik szívélyesen fogadtatva körünkben jól is érezték magokat. — VJ2 órakor vette kezdetét az 5 éves szolgálati érmek kiosztása, melyet a dalkör szabatos éneke „Szent az érzet“ nyitott meg; a pavilion színpadán balról a dalkör félkörben pedig az önkéntes tűzoltók voltak felállítva, kikhez először is Dobay János elnök intézett beszédet, alapeszméül véve azon mondást: „küzdelmeitekben az elemekkel ne az emberek véleménye, hanem a czél a melyért küzdőtök. legyen irányadó.“ — A lelkes hangon tartott beszéd után a parancsnok minden egyes öt éves tűzoltónak a szolgálati éremet tűzte mellére, az elnök pedig az erről szóló okmányt adta át; minek végeztével a dalkör a „Hymnus“ két versszakát énekelte el. A kitüntetett tűzoltók következők: Cser János, Csernovszky József, Czikó Károly, Démusz János, Emhő György. Füredi István, Heczler Alajos, Kis Ernő, Koós Ödön, Krizsán András, Licska Ferencz, Licska Lajos, Lindenberger Alajos, Múlt Géza, Orbán András, Péchy Lajos, Renicle Antal, Sál József, Szállá Lajos, Tóth Márton, ifj. Uferbach JánoB, Varga Károly, Volent Pál. Délután 1 óráig az idő kedélyes társalgással töltetett el, s ekxor kezdetét vette a bankett, melyet sokkal népesebbnek joggal remélhettünk, a résztvevők száma alig 40 re tehető, holott 200-ra volt tervezve, de a már előzőleg jelentkezett közöny visszatartá úgy a vendéglőst mint a testületet is haszontalan költekezéstől. — Csak igazságot mondunk, midőn őszintén kijelentjük, hogy távollétökkel épen azok tündököltek, kik az iparos polgári elemnek mindenkor szemére lobbantják a közönyt társadalmi kérdésekben, viselkedésűk egyáltalában nem biztató társadalmi clzüllödésünk megakadályozására; tisztelet és őszinte elismerés a jelenvolt kivételeknek. Az egyébiránt kedélyesen lefolyt társasebéd mag\ as felköszöntőkben fűszerezte a nyomasztó kedélyeket; az első felköszöuiőt az elnök, Ö cs. és kir. fenségére József főherczegre, mint az országos tüzoltóegyletek fővédnökére és hazánk első tűzoltójára mondta, melyet a jelenvoltak állva hallgattak meg, kisérve osztatlan lelkesedéssel. — A többi felköszöntöket egyenként reprodukálni lapunk szükdbb kerete nem engedi, de a mit egyesek mondtak, azt szivük érzelmétől áthatot- tan mondták, s a jelenvoltak által jól megérdemelt figyelemben részesültek. A bankett jutányossága és Ízletes fogásai dicséretére váltak Huszka János és Herodek István társveudéglősöknek. ,av es s: — A hadnagy ! Hol a hadnagy? Huszonhat hang kétségbeesetten ismétli ezt fölkiáltást. Egy pillanatig tetőpontját éri a zavar le már a következő perezben felülkerekedik i megfontoló ész. Hisz a hadnagy maga adta a pa rancsot a visszavonulásra, nem lehet tehát mész szíré. Vissza | parthoz ! A feketék már eltűntek | matrózok megtalálják két társuk holttestét; az sgyiknek már fejét vették a kannibálok. Fölku ;atják a cserjéket, bokrokat, kilövik puskáikat; nem őröd ve azzal hogy újra maguk ellen csödithetik íz ellenséget; de nem találják meg, akit kerestek Eljött minden átmenet nélkül az éj, az egyen itö-vidéki éjszaka. A kétségbeesés vakmerővé teszi í derék matrózokat. Nem akarnak innen távozni mélkül, hogy hadnagyukat megtalálták volna, knnyira szeretik öt! Egész éjen át kóborolnak, íztán másnap reggel is folytatják. Isten csodája, logy a feketék egyenkint el nem pusztították iket. Dél felé megszólalt a hajó ágyúja, mely arra igyelmeztette a matrózokat, hogy a hajó indulni őszül. Fölhagytak tehát a további kereséssel és ;önybe borult arczczal keresték föl a csolnakot, I két halottat is magukkal vitték. * Eltűnt 1 Fia eltűnt 1 A gyászba öltözött nő a kandalló előtt ül, Családját gyászolja. Apja a tengerbe fűlt, férje a árgaláz áldozata lett és hat hónapja, hogy értesi- ették fia eltűnéséről. Közel hozzá ül a vén cseléd és hallgatagon űzi úrnőjét. Hat hó óta a szerencsétlen anya eni hagyta el helyét a kandalló előtt és teljesen önyös minden iránt, a mi körülte történik. Vaumra várni látszik. nogy mit var < a távollevőt, a ki nem jón többé vissza. Talán az anyai szív még nem ha gyott föl minden reménynyel? — A szoba ajtaja zárva van; ezen át szokott ő azelőtt mindennap belépni, hogy anyját szeretetteljesen üdvözölje Ezen át távozott a hosszú útra, melyből nem tért többé vissza. Az anya még mindig vár. Eljöttek á hosszú téli esték, nehéz felhököpenyben és az elhagyott tájról, a magányos ház körül tompa zaj hatol az épület belsejébe, melyet | fütyülő szél okoz, amint a csupasz fákon végig sivít. Azután a kutyák pa naszos ugatása, amelyek a néphit szerint a halál közeledését érzik. A szobában halvány fényt tér jeszt a lámpa és sirboltias külsőt kölcsönöz az ott levő tárgyaknak, a vén cseléd elfojtja zokogását s oda hajol az érzéketlen nőhöz : — Asszonyom . j ! Semmi felelet. — Asszonyom, — szólítja másodszor és könnyedén vállon érinti a hallgatag alakot. Semmi felelet. Hosszú szünet áli be, mely alatt a cseléd csüggedten tekint maga elé. Hányszor kísérletté már ö meg e szobrot vissza hívni az életbe ; de mindig nasztalanul. Egyszerre csak kiderül a hallgató nő arcza. Gyönyörtelen mosoly játszik ajkai körül. A zárt ajtó kinyílt s valaki belép rajta. az öreg cseléd rémülten rejti arczát két kezébe. Térdre borul és imádkozni kezd. * Ő az gyermeke, az eltűnt. Egyenesen anyja felé tart. A lámpa kialudt. Idegenszerü fény veszi körül a késői látogatót. Talán a hold fénye okozza, hogy vonásai oly halványak? De azért az anyja újuk ismert. Ráismert szép göndör hajáról, melyet annyiszor csoKoxt es széna gyermeKaea mosolyáról. Egyetlen folt sincs egyenruháján; csak a nyaka körül — oh, mily szörnyű ezt látni! — egy véres vonal, melyet aludt vér vesz körül. Mind jobban közeledik. Az anya kitárja karjait és az éjjeli vendég lehajol hozzá s megcsókolja homlokát. A nő összerázkódik: mily hidegek ajkai! De azért viszonozza a csókot és panaszos hangon szólitja meg vendégét: — Mily késön jösz kedves fiam! Pedig tudtad, hogy várlak, te hálátlan! Hosszú napokon és kétségbeeséssel telt éjeken át magánosán ültem a kandalló előtt és vártalak. Hol voltál, kedves gyermekem ? Talán dideregtél hideg éjjeleken át, talán fáztál a földben? Annyiszor kértelek vigyázz magadra; annyiszor sírtam, hogy semmibe sem veszed a veszélyt s te nem hallgattál rám; Hol alszol most, kedves ham? Jól vetik meg ágyadat? De nem oly jól, mint anyád, aki minőén pelyhet kiegyengetett volna, hogy édesebb legyen álmod. Miért nem vittél magaddal, gyermekem? Karjaim közt és szivemen melengettelek, lemostam volna kényeimmel a vért e csúnya sebről és melléd temetkeztem volna én is. Mert mit ér nekem az élet, ha te nem vagy többé mellettem! Á gyászba öltözött nő felállt. Két keze közt melengeti azt a kezet, mely soha nem fog többé meleg lenni. — Csakhogy visszajöttél! Ugy-e, engem jöttél meglátogatni ? Látod, nem tart majd sokáig én követni foglak. Oly boldog vagyok, hogy veled utazhatom. Ahol te akarod, ott tartózkodunk; a csendes földben, vagy a napsugaras légkörben: valamely virág kelyhében, vagy a fák lombjai közt, a hol a madarak dalát hallgatjuk az egész örökkévalóságon át!
