Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-04 / 1. szám

'fizetési felhívás * „(Békés“ \-ik évi folyamára néha változott czimek alatt is, de c legrégibb lapja, mély a folyó nőse 23-m évfolyamába lép, fór­unk és városunk nagyérdemű ol- géhez pártolásukat a * Békés« Mára kéjve; — tesszük ezt mteljesebhfen, mert 22 év alatt lünk arról, hogy az akkor lapunk >ult közönség nagy részben nem­it is támogat, hanem daczára, ■egyénk nagyobb községeiben még izett, megyénknek nincs községe, agy több példányra élőfizetőink 5. pártfogásnak jelé az, hogy la- g követett irányával megyénk és gúla városa közönsége meg van' mák további létjogosultjágot kát­rányunk nem feltűnést hajhászó hírek közlése, hanem feljegyzése nyéknek oly hűen, hog/ azok egy ik megyénk történelmi megírásá- szolgáljanak, mit csak úgy érhe- az eseményeket, a köúren műkő- feljegyezzük. — EzUpezte ká­ig, s ez leend vezérelünk a jö- - hogy meddig? az regyénk és izönségének további támogatásától tünk a folyó évben Uönösen a munkatársakat gyüjtet, hogy a nyék közlése az eddigiénél foko- n, s különösen hogy napibb közsé- ws haladása megörökítés találjon. Ily iránnyal, ily értelemben kérjük la­punk támogatását és az előfizetés szives meg­újítását. Az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. Kiváló tisztelettel: Dobay János a „Békés“ felelős szerkesztője és kiadója. Boldog új-évet! 1891. Az emberi szív egyek legszebb, leg­áldásosabb érzése űl vidám ünnepet : a re­mény. Ki ne vidulna lel új-év napján, ki nek ne volna bár csekély reménye ? Még a legszomorúbbak arczán is átfut egy su­gár és szívében édes viszhangot kelt a szózat, mely ajkról ajkra röppen : Boldog új-évet! Az ember a reményben mintha újjá születve érzi magát : tettvágya, ereje felpezsdül, bizalma nő, boldog új -évet kí­ván ismerőseinek, szeretteinek; elhatáro­zássá érlelődik benne az óhaj, hogy ipar­kodni is fog szeretteinek boldog új-évet szerezni. Vajha e kívánság tetté is válna, vajha mindenki őszintén, igazán töreked­nék, hogy amennyire az emberek törek­vésétől telik, boldog új-év derüljön re­ánk. . . . E gondolat foglalkoztasson ben­nünket új-óv ünnepén s e szándékkal kí­vánjunk egymásnak boldog új-évet. És mi, a »Békés« szerkesztősége, azon tudattal, hogy erőnkből kitelhetőleg megtettük kö­telességünket megyénk és városunk szol­gálatában, és azzal a szándékkal és felte­véssel, hogy azt iparkodunk megtenni to­vább is : kívánunk a »Békés“ t. előfizető­inek, olvasóinak boldog új-évet. De a midőn ezt előfizetőinkkel szem­ben első sorban tesszük, csak megyénk nagy közönsége iránt tartozó kötelezettséget tel­jesítünk, midőn jó kivánatainkat azok min- denikére kiterjesztjük. Legyen az egész éven át boldogsága, megelégedettsége azoknak, kik a közügyek terén folyton munkálva fáradva, tetteik, működésükben sokszor félre értve vagy félre ismerve az emberiség javának elő­mozdítását vallják vezérelvül, s mint a nemzeti előhaladás napszámosai tekintélyt érdemlő, de rideg pályájukon önmegadással munkálnak és segítik a nemzetet felküz- deni a polczra, melyen mint önérzetes, mű­velt, az emberiség magasztos czélját elő­mozdító és átérző nemzetnek állnia kell. Lelje meg vágyait az, kit a sors arra utalt, hogy a fejlődő ifjúság mentora le­gyen; legyen kitartó fáradozásában, küzdve magasztos hivatása eléréséért; érdemeinek, fáradozásainak elismerése még késik, de lankadatlan buzgalma meghozza az időt, midőn munkájára nyugodtan tekinthet, s azt hála is fogja kisérni. I te a föld rögét túró polgártárs fo­gadd jó kivánatainkul, hogy munkádat aldja meg a világegyetem fenntartója; munkád fáradalmainak verejtékező gyön­gyei, harmat legyen vetéseden, melynek minden csöppje.éltető balzsammá legyen fáradságod vetésének, s tavaszi és nyári munkád eredménye nyugalmas teiet bizto­sítson számodra. S végre ti soha nem pihenő, és pi­henhető kereskedők és iparosok, s ezekkel rokon foglalkozók, kik a pihenésre nem is vágytok, kik nyáron át két havi sza­badságot nem kértek, még kevésbé törvé­nyileg követeltek, legyen fáradozástokon ez év folytán is szorgalmatok, törekvéstek áldása: ne tekintsen benneteket az állam- hatalom adó molochja kónye-kedve szerint taksál hatónak, s ne vegye adóalapul a hátatokon levő jó kabátot, vagy gyerme­keitek nevelésének törekvését, hanem res­pektálja I munkás szorgalmat, tisztessé­ges, fáradságos törekvést ; vegye figyelem­be, hogy ti vagytok azon osztály az ál­lamban, mellnek biztos existentiája az (állami felvirágzásnak is hőmérője, és a béke és czivilizáczió legszilárdabb talpköve. Ezek a mi őszinte óhajtásaink ; — ezektől vezéreltetve nemcsak, „boldog új,“ de „boldog egész évet kívánunk!“-JV-békésmeayei régész- és müvelödéstörté- lJ§Jfflj_|Ö^iuvasa7aE^p^deczem^er*>?5^rnTaflT“ évzáró közgyűlését Gyulán a megyeház kis ter­mében a helybeli közönségnek nagyon is sze­rény érdeklődése mellett. Göndöcs Benedek apát-elnök megnyitó beszéde lapunk más helyén közölve lévén, annak ismertetésébe nem bocsát­kozunk. — A megnyitás után Oláh György ol­vasta fel munkáját „A forradalom költészete Bé­kés vármegyében", tőle megszokott tanulmányra valló mii, inert hisz ő az 18l8(9 forradalmi kor­szak megyénkre vonatkozó adatainak búvárlója és feldolgozója oly sikerrel, minőt másutt tán jobban méltányolnának. Utánna Dr. Karácsonyi János főtitkár olvasta fel történelmi búvárkodá­sának eredményét: |Olasz fogoly Gyula várában 15ifi-ben.“ — Mindkét felolvasás lapunk tározó­jában közölve leend, és az egylet évkönyvébe is felvétetik. — A leiolvasókat jelenvoliak elismerő „éljen“-zése jutalmazta fáradozásukért. A fő­titkári jelentés általában tudomásul vétetett; de mert megyénk múltjára vonatkozó több oly adatra hivia fel a ügyeimet, a melynek bírása megyénk nagyon is homályos múltjára világitó fényt vethet, ezek beszerzésére a főtitkár felmé­retett az egylet anyagi erejéhez mért támoga­tása melle,t. — A peuztárnoki jelentés sajnosán tárja fel a részvétlenséget, mely a tagdij betize- téseknél nyilvánul, s jelzi, hogy az ügyeszi be­avatkozás eddig elé nagyon is meddő, miuem íoly­Vadászat. k I (Monolog.) k 'raim és hölgyeim! 11 jagvagyok lőve 1 Iitx nők azt kérdezik, hogy miért Ki . a szép, majd elmondom. Biité » hát miért nem kérdik azt, °gy ®i- |3sc hiszen önök nagyon jól tudják, °gy ó’iy em«^ eszközt melynek hivatása azlat' élet ioltasa még a kezembe sem roek venni zó táj mióta egyszer, életemnek egy;xtrava* áns pillanatában megfeledkeztem a?b hogy t ember is állat s annak daczára, 'S) e§y ■tjszálnyi folytonossági hiányt S3tff£0Zta,n* égy napig kellett teljes folytonosan a utyiban ülnöm. Persze, ezen önök csak nevetn Na szép, — majd nem neveti?®^' [monalom rettenetes sorsomat.-&4$r az magában véve elég ienetesj a egy olyan helyen a mely neifnnyira icsi, mint a mennyire alacsony, 28 ?M íon ssze a ki mind egyszerre eszik és át még ha ez a 28 ember mind vadís min" ég a vadászatról beszél, — képzelj?* mar őst annak a sorsát a ki e között a®m°®r özött huszonkilenczedik és nem vad s a'£‘ or beláthatják miszerint annak dacz) ‘10Sy ppen vad én sem vagyok, még isí> va* yok lőve. , Na szép! De hogy ? HáfAugy hogy { Vegyék kérem azt, hogy az ember szén vedélyes vadász s arról álmodik, hogy meg­lőtt egy suta oroszlánt (nem is tudom ezt sza bad-e lőni) erre felébred, felkel, a felkelés részleteit nem akarom részletezni, esetleg le­het köztük degustáló is — meg iszik három négy csesze theát, meg észik mellé öt-hat sze­let sonkát, hét-nyolcz darab pogácsával; a, tetejébe iszik kilencz-tiz pohár valódi hamisí­tott anisettet, s igy bévül jól berendezve bele ül egy szánba a mibe már előre be let' készítve tizenegy-tizenkét láda patron, ma gára rak tizenhárom-tizennégy darab pokrócot hogy gyenge testét a szellő csak távolból le- gyinthesse, s tizenöt-tizenhatod magával meg­érkezik egy hóval borított síkságra a hol már tizenhét-tizennyolcz fáczán repked s tizenki lencz-húsz nyúl szaladgál, ezekből mindegyik­ből le lő huszonegy-huszonkét darabot, akkor haza megy, — dehogy megy haza —- el megy a casinóba megeszik egy huszonhárom-huszon- négy tál ételből álló ebé let akkor mikor más ember vacsorái, — természetesen a hozzá mért mennyiségű fluidummal, elmond mellé huszon­öt-huszonhat vadászhistóriát a mikhez képest báró Demanx fantáziája csak vadász kutya, s végezetül összes fáradalmai kipihenéséül alszik vagy huszonhét-huszonnyolcz órát. Hát ez nagyon szép és kellemes. Vagy vegyék azt, hogy az ember főispán s egyszer csak reggel hire futamodik, hogy meg van lőve, (mert nem csak én lehetek meglőve) a városba rémesebbnél rémesebb hie rek szálldogálnak, ütik verik a drótot, a fő-j ispán aspiránsok sietnek zóna jegyet váltani* banquetteken öt-hat toaszt mondatik az agyonlőtt főispán egészségére, hogy az embe­riség legvégső határáig éljen, de persze nem agyonlőve. S este az ember haza érkezik s örömmel tapasztalja, hogy nincs semmi baja Sőt ő lőtt meg vagy 150 fáczánt s tiszta mese' hogy a íáozánok vissza lőttek volna. Hát ez is nagyon szép és kellemes. Vagy vegyék azt, hogy az ember nyűi s egyszer csak azon veszi észre magát, hogy vagy kétszáz ember törekszik az élete után áy most szaladjunk a merre látunk, dirr, durrr ísitij^’ és ismét, szólnak a puskák miként az végre a századik lövésre elterül az emflPjmár t. i. ha nyúl az ember) hogy Íz­letes pjcsenyéül szolgáljon valami főispánt püspöki vagy presbyteri asztalon. Hát ez is nagyon szép és kellemes. De már most vegyék kérem azt, hogy az ember sem nem főispán, sem nem vadász, sem nem nyúl, hanem tisztán és kizárólag ember, egyéb semmi. Na szép, hát még ilyen is van? De mennyire van. Itt vagyok például én, hallgassák meg, hogy mi történik énvelem. Felkelek reggel 7 órakor stb. stb. meg­iszom egy csésze theát és nem eszem mellé semmit, hanem e helyett legeltetem szemeimet egy meghívón a melynek értelmében szívesen láttatom este hat órakor vadász ebédre, s tű­nődöm azon, hogy már most én add g ne ebédeljek. Na szép, hát nem fogok addig ebédelni. Azt hiszik, hogy ezen határozat minden lelki turdalás nélkül történt, óh akkor nagyon csalódnak, már mindjárt az is szeget ütött a fejembe, hogy ki az ördög hallott olyat, este hat órakor ebédelni; mikor fogok én akkor vacsorálni ? Ezzel még csak kibékültem volna valahogy, de nekem polgári berendezésű gyom­rom van, a mely délbe » órákor, délután 5 orakor es este ‘/„ö orakor lejár, mivel biztas­sam azt, hogy majd kapsz enni este 6 órakor; nem hiszi az el nettem, hogy este hat orakor is lebet ebédelni, — na de végre hősiesen el­szántam magamat, hogy a mint a burkus mondja: koszt vas koszt, este hat óráig (a mint a magyar mondja) nem lesz koszt. Igen de hátra volt meg . . . ugy-e azt niszitt a likete leves? Nem, en nem szoktam ilyen hétköznapi közmondásokkal élni, nem az volt hátra, hanem 1 házi asszonyom, hogy vall- jaui én b; annak, hogy azért nem eszem nála, mert másutt akarok ebédelni. Ennyi erkölcsi oátorságom nem voit, féltem a következmé­nyektől, a mely a más ebédjének többre be- csúlésének logikai folyamányaként netán a fe­jemet hozta volna nem annyira szervi mint múló ossz .-köttetésbs valami nem cseppfolyós anyaggal. Már csak bevallom, őszintén azt ha­zudtam, hogy beteg vagyok, fáj a gyomrom azért nem eszem. Na szépl Még hazudnom is kellett, pe­dig úgy növessze meg Allah a szakállomat, hogy soha sem szoktam, legfeljebb néha tar­tom vissza az igazságot s azt is csak pilla­natnyilag. De bezzeg a gyomrom, az más vélemény­ben volt, sokkal erkölcsösebb mint én, az nem akart sehogysem bele egyezni abba, hogy ha­zudjam, s akaratom ellenére vissza téritett az igazság ösvényére, este 6 órára csakugyan meg­fájdult, bizonyosan nem tudta meg emészteni a már fentebb érintett híreket, a késedelmet stb. stb. Sióval a mint a franczia mondja: gyo nroranak méltóztatott az étvágyat Scártba tenni. S igy este hat órakor már meg volt oldva az »enni vagy nem enni“ kérdése, a mint egy dán királyfi szokta feltenni a kérd-st

Next

/
Oldalképek
Tartalom