Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-04 / 1. szám
'fizetési felhívás * „(Békés“ \-ik évi folyamára néha változott czimek alatt is, de c legrégibb lapja, mély a folyó nőse 23-m évfolyamába lép, fórunk és városunk nagyérdemű ol- géhez pártolásukat a * Békés« Mára kéjve; — tesszük ezt mteljesebhfen, mert 22 év alatt lünk arról, hogy az akkor lapunk >ult közönség nagy részben nemit is támogat, hanem daczára, ■egyénk nagyobb községeiben még izett, megyénknek nincs községe, agy több példányra élőfizetőink 5. pártfogásnak jelé az, hogy la- g követett irányával megyénk és gúla városa közönsége meg van' mák további létjogosultjágot kátrányunk nem feltűnést hajhászó hírek közlése, hanem feljegyzése nyéknek oly hűen, hog/ azok egy ik megyénk történelmi megírásá- szolgáljanak, mit csak úgy érhe- az eseményeket, a köúren műkő- feljegyezzük. — EzUpezte káig, s ez leend vezérelünk a jö- - hogy meddig? az regyénk és izönségének további támogatásától tünk a folyó évben Uönösen a munkatársakat gyüjtet, hogy a nyék közlése az eddigiénél foko- n, s különösen hogy napibb közsé- ws haladása megörökítés találjon. Ily iránnyal, ily értelemben kérjük lapunk támogatását és az előfizetés szives megújítását. Az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. Kiváló tisztelettel: Dobay János a „Békés“ felelős szerkesztője és kiadója. Boldog új-évet! 1891. Az emberi szív egyek legszebb, legáldásosabb érzése űl vidám ünnepet : a remény. Ki ne vidulna lel új-év napján, ki nek ne volna bár csekély reménye ? Még a legszomorúbbak arczán is átfut egy sugár és szívében édes viszhangot kelt a szózat, mely ajkról ajkra röppen : Boldog új-évet! Az ember a reményben mintha újjá születve érzi magát : tettvágya, ereje felpezsdül, bizalma nő, boldog új -évet kíván ismerőseinek, szeretteinek; elhatározássá érlelődik benne az óhaj, hogy iparkodni is fog szeretteinek boldog új-évet szerezni. Vajha e kívánság tetté is válna, vajha mindenki őszintén, igazán törekednék, hogy amennyire az emberek törekvésétől telik, boldog új-év derüljön reánk. . . . E gondolat foglalkoztasson bennünket új-óv ünnepén s e szándékkal kívánjunk egymásnak boldog új-évet. És mi, a »Békés« szerkesztősége, azon tudattal, hogy erőnkből kitelhetőleg megtettük kötelességünket megyénk és városunk szolgálatában, és azzal a szándékkal és feltevéssel, hogy azt iparkodunk megtenni tovább is : kívánunk a »Békés“ t. előfizetőinek, olvasóinak boldog új-évet. De a midőn ezt előfizetőinkkel szemben első sorban tesszük, csak megyénk nagy közönsége iránt tartozó kötelezettséget teljesítünk, midőn jó kivánatainkat azok min- denikére kiterjesztjük. Legyen az egész éven át boldogsága, megelégedettsége azoknak, kik a közügyek terén folyton munkálva fáradva, tetteik, működésükben sokszor félre értve vagy félre ismerve az emberiség javának előmozdítását vallják vezérelvül, s mint a nemzeti előhaladás napszámosai tekintélyt érdemlő, de rideg pályájukon önmegadással munkálnak és segítik a nemzetet felküz- deni a polczra, melyen mint önérzetes, művelt, az emberiség magasztos czélját előmozdító és átérző nemzetnek állnia kell. Lelje meg vágyait az, kit a sors arra utalt, hogy a fejlődő ifjúság mentora legyen; legyen kitartó fáradozásában, küzdve magasztos hivatása eléréséért; érdemeinek, fáradozásainak elismerése még késik, de lankadatlan buzgalma meghozza az időt, midőn munkájára nyugodtan tekinthet, s azt hála is fogja kisérni. I te a föld rögét túró polgártárs fogadd jó kivánatainkul, hogy munkádat aldja meg a világegyetem fenntartója; munkád fáradalmainak verejtékező gyöngyei, harmat legyen vetéseden, melynek minden csöppje.éltető balzsammá legyen fáradságod vetésének, s tavaszi és nyári munkád eredménye nyugalmas teiet biztosítson számodra. S végre ti soha nem pihenő, és pihenhető kereskedők és iparosok, s ezekkel rokon foglalkozók, kik a pihenésre nem is vágytok, kik nyáron át két havi szabadságot nem kértek, még kevésbé törvényileg követeltek, legyen fáradozástokon ez év folytán is szorgalmatok, törekvéstek áldása: ne tekintsen benneteket az állam- hatalom adó molochja kónye-kedve szerint taksál hatónak, s ne vegye adóalapul a hátatokon levő jó kabátot, vagy gyermekeitek nevelésének törekvését, hanem respektálja I munkás szorgalmat, tisztességes, fáradságos törekvést ; vegye figyelembe, hogy ti vagytok azon osztály az államban, mellnek biztos existentiája az (állami felvirágzásnak is hőmérője, és a béke és czivilizáczió legszilárdabb talpköve. Ezek a mi őszinte óhajtásaink ; — ezektől vezéreltetve nemcsak, „boldog új,“ de „boldog egész évet kívánunk!“-JV-békésmeayei régész- és müvelödéstörté- lJ§Jfflj_|Ö^iuvasa7aE^p^deczem^er*>?5^rnTaflT“ évzáró közgyűlését Gyulán a megyeház kis termében a helybeli közönségnek nagyon is szerény érdeklődése mellett. Göndöcs Benedek apát-elnök megnyitó beszéde lapunk más helyén közölve lévén, annak ismertetésébe nem bocsátkozunk. — A megnyitás után Oláh György olvasta fel munkáját „A forradalom költészete Békés vármegyében", tőle megszokott tanulmányra valló mii, inert hisz ő az 18l8(9 forradalmi korszak megyénkre vonatkozó adatainak búvárlója és feldolgozója oly sikerrel, minőt másutt tán jobban méltányolnának. Utánna Dr. Karácsonyi János főtitkár olvasta fel történelmi búvárkodásának eredményét: |Olasz fogoly Gyula várában 15ifi-ben.“ — Mindkét felolvasás lapunk tározójában közölve leend, és az egylet évkönyvébe is felvétetik. — A leiolvasókat jelenvoliak elismerő „éljen“-zése jutalmazta fáradozásukért. A főtitkári jelentés általában tudomásul vétetett; de mert megyénk múltjára vonatkozó több oly adatra hivia fel a ügyeimet, a melynek bírása megyénk nagyon is homályos múltjára világitó fényt vethet, ezek beszerzésére a főtitkár felméretett az egylet anyagi erejéhez mért támogatása melle,t. — A peuztárnoki jelentés sajnosán tárja fel a részvétlenséget, mely a tagdij betize- téseknél nyilvánul, s jelzi, hogy az ügyeszi beavatkozás eddig elé nagyon is meddő, miuem íolyVadászat. k I (Monolog.) k 'raim és hölgyeim! 11 jagvagyok lőve 1 Iitx nők azt kérdezik, hogy miért Ki . a szép, majd elmondom. Biité » hát miért nem kérdik azt, °gy ®i- |3sc hiszen önök nagyon jól tudják, °gy ó’iy em«^ eszközt melynek hivatása azlat' élet ioltasa még a kezembe sem roek venni zó táj mióta egyszer, életemnek egy;xtrava* áns pillanatában megfeledkeztem a?b hogy t ember is állat s annak daczára, 'S) e§y ■tjszálnyi folytonossági hiányt S3tff£0Zta,n* égy napig kellett teljes folytonosan a utyiban ülnöm. Persze, ezen önök csak nevetn Na szép, — majd nem neveti?®^' [monalom rettenetes sorsomat.-&4$r az magában véve elég ienetesj a egy olyan helyen a mely neifnnyira icsi, mint a mennyire alacsony, 28 ?M íon ssze a ki mind egyszerre eszik és át még ha ez a 28 ember mind vadís min" ég a vadászatról beszél, — képzelj?* mar őst annak a sorsát a ki e között a®m°®r özött huszonkilenczedik és nem vad s a'£‘ or beláthatják miszerint annak dacz) ‘10Sy ppen vad én sem vagyok, még isí> va* yok lőve. , Na szép! De hogy ? HáfAugy hogy { Vegyék kérem azt, hogy az ember szén vedélyes vadász s arról álmodik, hogy meglőtt egy suta oroszlánt (nem is tudom ezt sza bad-e lőni) erre felébred, felkel, a felkelés részleteit nem akarom részletezni, esetleg lehet köztük degustáló is — meg iszik három négy csesze theát, meg észik mellé öt-hat szelet sonkát, hét-nyolcz darab pogácsával; a, tetejébe iszik kilencz-tiz pohár valódi hamisított anisettet, s igy bévül jól berendezve bele ül egy szánba a mibe már előre be let' készítve tizenegy-tizenkét láda patron, ma gára rak tizenhárom-tizennégy darab pokrócot hogy gyenge testét a szellő csak távolból le- gyinthesse, s tizenöt-tizenhatod magával megérkezik egy hóval borított síkságra a hol már tizenhét-tizennyolcz fáczán repked s tizenki lencz-húsz nyúl szaladgál, ezekből mindegyikből le lő huszonegy-huszonkét darabot, akkor haza megy, — dehogy megy haza —- el megy a casinóba megeszik egy huszonhárom-huszon- négy tál ételből álló ebé let akkor mikor más ember vacsorái, — természetesen a hozzá mért mennyiségű fluidummal, elmond mellé huszonöt-huszonhat vadászhistóriát a mikhez képest báró Demanx fantáziája csak vadász kutya, s végezetül összes fáradalmai kipihenéséül alszik vagy huszonhét-huszonnyolcz órát. Hát ez nagyon szép és kellemes. Vagy vegyék azt, hogy az ember főispán s egyszer csak reggel hire futamodik, hogy meg van lőve, (mert nem csak én lehetek meglőve) a városba rémesebbnél rémesebb hie rek szálldogálnak, ütik verik a drótot, a fő-j ispán aspiránsok sietnek zóna jegyet váltani* banquetteken öt-hat toaszt mondatik az agyonlőtt főispán egészségére, hogy az emberiség legvégső határáig éljen, de persze nem agyonlőve. S este az ember haza érkezik s örömmel tapasztalja, hogy nincs semmi baja Sőt ő lőtt meg vagy 150 fáczánt s tiszta mese' hogy a íáozánok vissza lőttek volna. Hát ez is nagyon szép és kellemes. Vagy vegyék azt, hogy az ember nyűi s egyszer csak azon veszi észre magát, hogy vagy kétszáz ember törekszik az élete után áy most szaladjunk a merre látunk, dirr, durrr ísitij^’ és ismét, szólnak a puskák miként az végre a századik lövésre elterül az emflPjmár t. i. ha nyúl az ember) hogy Ízletes pjcsenyéül szolgáljon valami főispánt püspöki vagy presbyteri asztalon. Hát ez is nagyon szép és kellemes. De már most vegyék kérem azt, hogy az ember sem nem főispán, sem nem vadász, sem nem nyúl, hanem tisztán és kizárólag ember, egyéb semmi. Na szép, hát még ilyen is van? De mennyire van. Itt vagyok például én, hallgassák meg, hogy mi történik énvelem. Felkelek reggel 7 órakor stb. stb. megiszom egy csésze theát és nem eszem mellé semmit, hanem e helyett legeltetem szemeimet egy meghívón a melynek értelmében szívesen láttatom este hat órakor vadász ebédre, s tűnődöm azon, hogy már most én add g ne ebédeljek. Na szép, hát nem fogok addig ebédelni. Azt hiszik, hogy ezen határozat minden lelki turdalás nélkül történt, óh akkor nagyon csalódnak, már mindjárt az is szeget ütött a fejembe, hogy ki az ördög hallott olyat, este hat órakor ebédelni; mikor fogok én akkor vacsorálni ? Ezzel még csak kibékültem volna valahogy, de nekem polgári berendezésű gyomrom van, a mely délbe » órákor, délután 5 orakor es este ‘/„ö orakor lejár, mivel biztassam azt, hogy majd kapsz enni este 6 órakor; nem hiszi az el nettem, hogy este hat orakor is lebet ebédelni, — na de végre hősiesen elszántam magamat, hogy a mint a burkus mondja: koszt vas koszt, este hat óráig (a mint a magyar mondja) nem lesz koszt. Igen de hátra volt meg . . . ugy-e azt niszitt a likete leves? Nem, en nem szoktam ilyen hétköznapi közmondásokkal élni, nem az volt hátra, hanem 1 házi asszonyom, hogy vall- jaui én b; annak, hogy azért nem eszem nála, mert másutt akarok ebédelni. Ennyi erkölcsi oátorságom nem voit, féltem a következményektől, a mely a más ebédjének többre be- csúlésének logikai folyamányaként netán a fejemet hozta volna nem annyira szervi mint múló ossz .-köttetésbs valami nem cseppfolyós anyaggal. Már csak bevallom, őszintén azt hazudtam, hogy beteg vagyok, fáj a gyomrom azért nem eszem. Na szépl Még hazudnom is kellett, pedig úgy növessze meg Allah a szakállomat, hogy soha sem szoktam, legfeljebb néha tartom vissza az igazságot s azt is csak pillanatnyilag. De bezzeg a gyomrom, az más véleményben volt, sokkal erkölcsösebb mint én, az nem akart sehogysem bele egyezni abba, hogy hazudjam, s akaratom ellenére vissza téritett az igazság ösvényére, este 6 órára csakugyan megfájdult, bizonyosan nem tudta meg emészteni a már fentebb érintett híreket, a késedelmet stb. stb. Sióval a mint a franczia mondja: gyo nroranak méltóztatott az étvágyat Scártba tenni. S igy este hat órakor már meg volt oldva az »enni vagy nem enni“ kérdése, a mint egy dán királyfi szokta feltenni a kérd-st
