Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-11-24 / 47. szám
47-ik szám Gyula, 1889. november 24-én VIII. évfolyam 1 Szerkesztőség: Főtér Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vistza. Előfizetési dij: Egész évre .........5 frt — kr. Fé lévre ................2 „ 50 „ Év negyedre .... 1 B Egyes szám ára 10 Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: üoToay Tátn-OS. f------------^ Ei adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daübe G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Tisztujitási elő mozgalom. i. Több oldalról" és több ízben interpelláltak bennünket, hogyan történik az, miszerint egy árva szót sem szólunk az év végén ‘megtörténd megyei tisztujitás- ról, amidőn más törvényhatóságok tisztujitási mozgalmai nemcsak a vidéki, hanem a fővárosi hírlapokat is hónapok óta foglalkoztatják ? Igaz, mi czélzatosan hallgattunk e thémáról; sőt nem vettünk tudomást ama, tegyük mindjárt hozzá, hogy negyed- ötödrangu mozgalomról sem, mely a csabai szolgabirói állás betöltése érdekében megindult, helyesebben irva, megindítani czéloztatott. Eme passiv viselkedésünknek három oka volt. Az első, hogy alig néhány hete, nevezetesen amióta a grf. Teleky belügyminiszter által kibocsátott és általunk is közölt körrendelet napvilágot látott, lett csak eldöntve, hogy egyáltalában lesz e még tisztujitás, és hogy különösen lesz e a régi törvénynek megfelelő 6 évi időszakra, vagy csak a küszöbön állónak hirdetett közigazgatási reform életbeléptéig. Ennek a kérdésnek eldöntése előtt meddő lett volna bármilyen kombináczióba bocsátkozni. Második oka passi vitásunknak volt, hogy a választott megye bizottsági tagok nagyobb felének mandátuma lejárván, be akartuk várni a folyó hó 19-én tényleg megtörtént uj választásokat is, hogy kellőleg tájékozva legyünk, kikből és minő elemekből fog a bizottság további három évre alakulni. Harmadik és legfőbb okunk volt azonban, hogy a tisztviselői kar hivatali tevékenységét nem akartuk zsibbasztani hónapokra terjedő kedélyizgalmakkal, a minőkkel a tisztujitás még oly megyében is össze van kapcsolva, mint Békésvár- megye, mely pedig az ujabbi alkotmányos korszak alatt olyannyira konservativ és méltányos volt tisztviselőivel szemben, hogy évtizedek óta egyetlen egy eset volt csak, amidőn tényleges tisztviselőt tisztujitás alkalmával mellőztek; Juszth Gyula volt gyulai fŐszolgabiró esetétértjük, mint amely 20 év óta páratlanul álla megyei választások krónikájában; gyöngédebb érzésű egyének az ő kibuktatását isaprehendálták, pedig ez esetnél meg volt az enyhítő körülmény, hogy a kin az állítólagos jogtalanság történt, dúsgazdag egyén, akire nézve a tisztviselői állás nem volt kenyérkérdés, csak puszta nobile officium, és megvagyunk győződve róla, ha nem így lett volna, akkor az ő mellőzése sem történik meg. És ezzel a példával mint kivétel fel- emlitésével szerencsésen eljutottunk a szabály felállításáig, amidőn manifesztálhatjuk, bog Békés vármegye közönségének méltányossági érzülete mellett egyetlen tisztviselőnek sincs oka állását a választás esélyeitől félteni, bármilyen intriguák merüljenek fel egyik vagy másik tisztviselő ellen, mely intriguákról is azonban meg kell jegyeznünk, hogy azok is inkább ráfogásokon, rémlátásokon, mint a valóságon alapulnak. A vármegyének évtizedet meghaladó időkön át köztiszteletben állott íőispánja Beliczey István, mint a független megyebizottsági tagok között a vármegye viszonyainak, óhajainak és tisztviselői karának leghivatottabb és legjobb ösmerője lépett a tisztujitási mozgalom élére; — az ő főispánsága alatt történt restauratiók szelleme fényesen bizonyítja a fentebb prok- lamált elv és álláspont győzelmét, és igy már egymaga ama tény, hogy a tisztujitási mozgalom élén a vármegye volt népszerű főispánja áll: teljesen megnyugtathatja, amint hogy tényleg meg is nyugtatja a tisztviselői kart az iránt, hogy senkinek sincs oka meglepetésektől tartani. senkinek sincs oka becsülettel betöltött állását félteni. Mindig az volt ambicziónk, hogy a vármegye hamisittatlan közvéleményének tolmácsolói legyünk, és most a nélkül, hogy I csabai előértekezlet tanácskozásait legkevésbé is praejudikálni akarnánk, jó lélekkel konstatálhatjuk, hogy az előér- tekezletnek és későbben egybehívandó általános értekezletnek is számolnia kell a megyeszerte uralgó hangulattal, mely hangulat mindazon tisztviselőknek, kik állásukat jövőben is elfoglalni akarják, állásukat és ezzel kenyerüket tényleg biztosítja. Es miután nincs tudomásunk róla iiogy akármely tisztviselő saját elhatáro zásából visszavonulni óhajtana, sőt miután < mit különlegesen és bizonyos mértékig man dátumszerüleg kell hangsúlyoznunk, — ar ról igen is van tudomásunk, hogy az egész tisztviselői kar és pedig kivétel nél kül mindegyik reflektál állására : azt hisszük hogy az előértekezlet és majdani értekez leinek nagyon meglesz könnyitve helyzete a tisztviselői jelölésekkel, mely jelölé alapja a tisztikar következő névsora: Alispán: Jancsovics Pál. Főjegyző: Dr. Fábry Sándor, Árvaszéki elnök: Nagy Károly, Tiszti ügyész: Oláh György, Főpéuztárnok: Bandhauer György, Gyulai főszolgabíró: Kövér László, Csabai Békési „ Szarvasi „ Orosházi „ Szeghalmi „ Gyomai B Árvaszéki ülnökök Jancsovics Péter, Árvaszéki jegyző Első aljegyző : Popovics Szilveszter, Másod aljegyző: Lukács Endre, Alpénztárnok : Körös Kálmán, Szolgabirák: Ambrus Sándor, Seüer Elek, Huszka Kálmán, Praznovszky Ferencz Hivessy Károly, Vangyel Sándor és Jantyik Mihály. Sztraka György Ifj. Jancsovics Pál Salacz Ferencz, Eördögh Lajos, Kovács Mihály, Bóhoska Mihály, : Ujfalusy Dezső Chriszto Miklós, Békésmegye közigazgatási bizottságának f. év november hava ll-én tartott rendes üléséről. (Vége.) Pénzügyigazgatósági előadmányok: A gyulai m. kir. pénzügyigazgatónak rend- szerinti havi jelentése alapján, melyszerint az elmúlt október havában egyenes állami cziméu 91412 frt 73 kr, — hadmentességi adó czimén pedig 11000 frt 64 kr folyt be, — mely összegek a múlt év hason havi bevételeihez viszonyítva, az egyenes adónál 14742 frt 68 krral, a hadmentességi adónál pedig 2109 irt 86 krral kedvezőtlenebb az eredmény, s hogy általában nagy mérvű a hátralék, — miért is felhivatnak, Csaba, Gyula és a szarvasi járási főszolgabirák miszerint a járásukhoz tartozó községekben, a községi elöljáróknak az adók behajtása körüli tevékenységét szigorú bírálatuk alá vevén, állapítsák meg, hogy a kedvezőtlen befizetési eredmény nem-e az illető elöljáróság mulasztásából eredt ? ős ha igen} úgy a mulasztás tényét a pénzügy igazgatóságnak jelentsék be, s azonnal intézkedjenek, hogy észlelt mulasztások még e hó folyamán szigorúan és haladéktalanul pótoltassanak, szükségeseién a végrehajtást — személy válogatás nélkül — felelősség terhe alatt, a legerélyesebben alkalmazzák, és foganatosítsák. Rolkó Béla csabai jegyző IV. oszt. kér. adójából 4 forint, Körösi László csabai jegyző IV. oszt. kér. adójából 4 forint, Szilágyi Antal k. ladányi jegyző IV. oszt- ker. adójából 2 frt, Szemián Sámuel csabai jegyző IV. oszt. kér. adójából pedig 6 forint törlése elrendeltetett; — mig Soós József és Bencze János szeghalmi községi jegyzők, hasonló adójuk leírása iránti kérelmükkel elutasítva lettek. Drachsler Mór gyulai lakos IV. oszt kér. adójából 8 forint töröltetik. Grosz Lambert szarvasi lakos házbér adója és ugyan az adója ügyében reá kirovóit pénzbírság elleni felebbezésének hely nem adatott, Z> Ismerd meg1 rn.ag-ad.at. Mint sas magasba azáll: röpkéd a gondolat, Mélység s magasságot túl szárnyalva halad, Sokszor, bizakodva parány erejében, Csalódás árjában úszik messze, mélyen; Fáklya világától nem látja a napot. Egyetlen sugárl bir; s véli: fény árt kapott.... Pedig virágkebely felfogja vizcseppet, S ha harmat száll reá, tőle üdül, éled, Ámde vízáradat virágot dönt, sodor: Épen ily kártékony az önhittség mámor’ .... Isteni bölcseség, mélység s magasságát Emberi véges ész hogyan ölelje át? S ha mégis száll messze : terül kétség árja, S lelket a csüggedés sötétségbe zárja; Fékvesztett indulat szélvésze zug, tombol; Száraz galy képződik a zöldelő lombból; Gyémánt helyett üveg; hit helyett tagadás ; Mennyei fény tűnik s rajtad lidércz nyomás; Éjtől fordult lelked titkos rejtőkében Birvágy, bűnök árja fészket rak bent, mélyen, Elorzött javakért sírok kínos jajja Bűntől terhelt lelked nyugtát nem zavarja .... Emberi gyarló emberi ismerd meg magadat, — Kevélység, önhittség kárhozatba ragad, — Hallgasd a bölcs szavát: „Kicsoda tudhatja Mily mósszé van és mély az Ur goudolatja?“ . . . Helyes önismeret termékeny földében Tenyész örömvirág, virul üdén, zölden, Boldogság csarnokát itt építheted fel, S bírni fogsz gyémántnál drágább, becses kincsesei I . . Dombi Lajos. A kishivatalnok szerelme. (Rajz.) Irta : Sipos Sándor. (Vége.) Megpróbált a nyert bátorítás alapjára lyrai társalgásba elegyedni Zenóbiával. De oly nagy volt boldog fölindulása, hogy mihelyt közelíteni látta maga felé „hölgyét“, azonnal eltűnt minden önálló gondolata. — Kavargóit, kóválygott agyában a sok eszme, de rendbe szedni nem volt képes. Azonban bármily czifra ideák röpködtek körűié, a sok zűrzavar közepette tisztán, világosan látott lelki szemei előtt lebegni egy csinos kis tanyát, sok lovat, ökröt, birkát, apró jószágot, és különösen egy gyönyörű svájezi tehenet. És a jó fiú, ezen kedves látomány hatása alatt, hosszú karjait kinyújtva, mintha a svájezi tehén kötelét akarná megmarkolni, önfeledten rebegte : Oh, drága lény 1“ — Micsoda drága lényt emleget Harcsa ur? — kérdezte a mellette borozgató kiváncsi városi mérnök, a ki el nem tudta képzelni, miféle ihlet szállta meg a fiatal embert, hogy már monologizál is. — Hagyja, szólt keser- édes .mosoJylyal Harcsa, — hagyja; ön reális ember, ön úgy sem értene meg engem í . . . — Sohasem hittem volna, szólt a jóféle bakatort szürcsölve a mérnök, hogy Harcsa ur ilyen könnyen becsip. Ez estétől fogva Harcsa arcza a savanyúság mellé bizonyos sajátságos vonást is vett föl, de nem az ügyetlen szerelmesek szórakozott tekintetét, nem, hanem a nagy terveié hadvezérek karvaly vonását, lesve a lecsapásra alkalmas pillanatot. Önérzete óriássá növekedett, de ennek nyilvánulását a külvilágtól gondosan visszatartotta. — Majd akkor, majd akkor! . . . gondolta gyönyörrel. — Egyébiránt ezjntul is köszöntgetett jobbra-balra, de érezte, hogy ő immár a köszöntéseket csak viszonozza; a „nagy esemény“ után is kezet adott a főjegyzőnek, de titkon úgy tekintette a dolgot, hogy most már ö az a fél, aki leereszkedik ; Mákos Rezső boltjában is megjelent, de csak azért, hogy megmosolyogja magában a „kis emberek nevetséges aprólékoskodásait.“ Öltözekére sokkal több gondot kezdett fordítani s május elején teljesen világos színű ruhát öltött magára. így látjuk őt sétálni reggel 7 óra tájban. Léptei lassúk. Olykor meg-megáll, mintha fontos gondolatai támadnának. Eljut Gereblyésék házához s itt egyszerre nagyon sok gondolata látszik kimaradni, mert a házzal szemben hosszasan megáll, I művészi áttitude- be helyezvén magát, bámulni látszik a kéklő eget. Arcza fájdalmasan merengő. De nyílik az ablak s Gereblyés Zenóbia kisasszony bekötött feje bukkan elő s körülnézvén, a portörlő ruhával hatalmasat csattogtat az utczára. — Harcsa, mintegy ábránd világából lerántva, enyószetes mosolylyal kiván „jó reggelt“ s hosszú, sokat mondó pillantást vet a gyorsan eltűnő, s az ablak mögött szobaleányával kaczagó Zenóbia után. Ez igy ment aztán napról-napra — majd egy évig. Harcsa László minden reggel megállt. — — Gereblyésék háza előtt, félresze gett nyakkal, elábrándozva a futó föllegeken. Viszontszerelmi nyilatkozatot nem várt, de minek is, hisz a forró kézszoritás elég beszéd volt egy egész életre. Egy Ízben finoman hajtott kis levélkét hoz Harcsa barátunk részére a Gereblyésék szolgálója. — Ah, Zenóbia Írása ! Csakugyan. Mohón olvassa: „Édes Harcsa ur 1 Mint családunk bizalmas barátját, holnapra szívesen látjuk egy kis ünnepélyességre; eljegyzésemet üljük meg Döngö János földbirtokossal. Kapás Zenóbia.“ Harcsa László barátunk kiállotta a szörnyű csapást. De azóta arczán a savanyúság mellett ott honol a keserűség vonása, is. Nem régiben találkoztam vele, s egyről másról tudakozódtam tőle. Ő elég okosan megfelelt, de midőn az ő sorsáról kérdezősködtem, egyszerre csak félrevont s hosszú cingár karjaival hadonászva panaszosan nyögte. — Igazságtalanul bántak velem, kiját- szetták őszinte érzelmemet . , . Többet nem mondok el . . . Titkomat a sírba viszem . . . Vegyen példát rólam, sohase bizzék a nőkben! . Szegény Harcsa, végül csakugyan hitte, hogy szerelmes volt.
