Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-04-28 / 17. szám
17-ik szám* Gyula, 1889. április 28-án. 9 F VIII. évfolyam f" Szerkesztőség Főtér Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vlsaza. Előfizetési dij: Egész évre ..........5 frt — kr. Fé lévre ..............2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 » 25 „ Egyes szám ára 10 kr. J ___________A Társadalmi és közgazdászaid hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToa-3T Táura.os. f------------Ki adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bermít fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daübe G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Főispán változás. A napok óta rebesgetett hir, hogy Beliczey István Békésvármegye főispánja állásától megválik s utódjául a vármegye ékes tollú főjegyzője van kiszemelve — valónak bizonyult. lieliczey István neve és működése sokkal szorosabb kapcsolatban áll vármegyénk anyagi és szellemi fejlődésével, sem mint megelégedhetnénk e tények száraz constatálásával és eltávozása feletti sajnálkozásunk kifejezésével ; — Terényi Lajos neve és eddigi szereplése sokkal inkább kivivta már az egész megye sze- retetét és tiszteletét sem mint kineveztetése feletti örömünk nyilvánításával mi és velünk együtt a nagy közönség beérhetnénk. Beliczey István mint Gyula város képviselője s majd mint a vármegye főispánja hervadhatatlan érdemet s tnaradan dó emléket hagy maga után midőn liosz- szas rábeszélés s az irányadó körök minden a marasztalásra irányuló igyekezete daczára megválik ama díszes állástól, a melyet annyit a hivatottan és oly hosszá ideig közmegelégedésre betöltött. Azon magán okok, a melyek őt meg- másithatatlanul lemondásának fenntartására birták sokkal tiszteletre méltóbbak, minthogy azokkal foglalkozhatnánk s midőn ezen kizárólag magán okokra vissza vezethető lemondás felett sajnálkozásunknak adunk kifejezést, akkor nem az egyszerű udvariasság vezeti toliunkat, hanem azon igazi sajnálat, a melyet mindenkinek éreznie kell akkor, midőn egy érdemekben gazdag, fenkölt gondolkozású s nemes jellemű férfin elhagyja azon állást, melyet egyedül kiváló tehetsége szerzett meg számára s a melyben oly sokat tett a ditására, Nem szükséges újjal mutatnunk rá azon számos és igen nagy eredményre, melyet vármegyénk azon idő alatt elért, a mig élén beliczey István állott; bármely elfogulatlan ember, ba széjjel tekint a vármegyében, be kell látni annak rohamos haladását, — a demokratikus irány megteremtése, a közlekedési viszonyok tetemes javulása, kőutaink gyors és nagy mérvű szaporodása, községeink culturális emelkedése, az egész megye szellemi és anyagi gyarapodása, a közigazgatás minden ágában való javulás, köz és jótékony- sági intézeteink sokasodása, a megyei nyugdíjintézet s a mit talán első helyen kellett volna említenünk a nem magyar ajkú, de magyar érzelmű lakosság körében a magyar nyelv terjesztése, és fejlesztése, mind egy-egy levelek abban a hervadhatatlan koszorúban, a melyet a hálás vármegye távozó főispánjának nyújt. S hogy ezen érdemek méltánylása nem a nagyság előtt kegyet kereső hízelgés szülötte; hanem a nagy közönségnek elösmerése egy igazi államlérfiu érdemei és bölcsesége iránt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint azon tény, hogy ebben a vármegyében, a hol minden kerületben az ellenzék nyert győzelmet a kormány jelöltjeivel szemben, a vármegyeház termében a kormány képviselője, Beliczey István ellen nem lehetett ellenzéket teremteni s az ellenzék nem volt képes talajt nyerni a működésre Fáradhatatlan tevékenység, pártatlan igazságszeretet, irigylendő bölcseség, a viszonyok és körülmények gyors és tapintatos felösmerése, a közjónak minden irányban és minden erővel való előmozdítása jellemezték a főispánt; — nemes közjó előinozlelküség, igazi jó indulat, nyájas leereszkedés, mindenkivel szemben jót tenni akaró jószívűség jellemezik Beliczey Istvánt, ezen erények egyesülése biztosították számára osztatlan nagyrabecsülésünket. Az egész vár- inegye közönségének hálás elösmerése é* azon szívből jövő óhaja s reménye követi őt a megérdemelt nyugalomba, hogy a fő- ispáni állástól való visszavonulása nem jelenti egyszersmind a közügyektől való visszavonulását is, magunkénak fogjuk nevezhetni őt továbbra is s nem kell sajnosán nélkülöznünk bölcseségét s tapasztalatainak gazdag tárházát, és ha elhagyja is a hajó kormányát, néni szűnik meg szellemének világitó erejével megóvni köz- igazgatásunk hajóját a zátonyra jutástól s a hajó töréstől. S valamint az eltávozó iőispánnak a közügyek iránt való igaz lelkesedése és szeretete mellett a nyugalomba vonulásnál csak az adhatja meg a teljes nyugalmat, hogy utána a közügyek vezetése oly kezekbe lett letéve, mint Terényi Lajosé úgy nekünk és Békésvármegye közönségének is az ő eltávozása felett való igaz fájdalmunkat csupán az enyhítheti, hogy a korona és a - kormán^ bizalma Terényi Lajos személyében összpontosult, oly férfiút helyezve vele a főispáni székbe. a ki Békés vármegye nagy közönségének bizalmát is bírja. Osztatlan örömmel és lelkesedéssel fogadtuk a kormány ezen választását, mert a választás méltóra esett. S efcen örömünk nemcsak a nagy- tehetségű és rokonszenves egyént illeti, hanem sokkal nagyobb az örömünk a felett, hogy ezen kinevezésben az állami igazgatás azon nagy iránya és elve megtestesülésének garantiáját látjuk, a mely az államélet nagyfontosságu, úgyszólván fenn tartó erőmek betöltésénél, nem a születés és vagyon, hanem az ész aristokratiáját a bivatottságot és igaz érdemet keresi. Ez az, a mi határtalan örömre kell hogy gerjesszen minden igaz hazafit, a kit a közügyek terén nem a barátság, nem az önérdek, hanem a jól felfogott közérdek vezet, midőn látja, hogy úgy a minisz téri, miut a főispáni székek betöltésénél az az ambitió kerestetik fel, melyet nem a hiúság, hanem az igazi tehetség szül, az igazi tehetség nemes ambitiója, a mely éppen olyan áldásos és termékenyítő, mint a mily vészteljes és romboló a hiuság- szülte ambitio, ez az, a miért véghetetlen örömmel üdvözöljük az uj főispánt. Az igazi tehetség ambitiója párosulva a közügyek iránti szeretettel, fenkölt gondolkozással, fáradhatatlan munkássággal azon erények, melyek hivatottá tették Terényi Lajost a férfikornak úgyszólván elején, úgyszólván egész ifjún a főispáni állás „ nehéz és terhes kötelmeinek betöltésére. Mi nem tartozunk azok közzé, a kik bűnül vagy érdemül tudják be a fiatalságot, fiatalság és öreg kor előttünk egyaránt tisztelt, ha a tiszteletre érdemes, a mi elvünk az, hogy a „fiatalság kötelez«, s kétszer annyit várunk, s kétszer annyit követelünk a fiatal tetterőtől. Vármegyénkben sok még a teendő, sok a megkezdett mű, a mi befejezésre vár, a vármegye közönsége nagy reményekkel és nagy várakozásokkal néz az nj főispán tevékenysége elé. S hogy ezen reményekben, s hogy ezen várakozásokban csalódni nem fogunk, azt mi nem hisszük és nem reméljük, hanem tudjuk, és erre nekünk ga- rantia Terényi Lajos egyénisége. Es mert tudjak, hogy czélja és törekvése csak nemes és a közjóra irányuló lehet, készséggel ígérjük meg előre is önzetlen támogatásunkat. Abban a biztos tudatiján, hogy kiváló tehetsége meg fogja találni az utat és módot, a melyen a vármegye közgazdasági és culturális fejlődését tovább vezesse, abban a biztos tudatban, hogy fiatal erélye nemes czéljait keresztül is tudja vinni, s hogy munkaszeretete és fáradhatatlan tevékenysége nem fog ismerni legyőzhetetlen akadályt, — abban a biztos tudatban, hogy minden lépését a hazaszeretet, s a közjó fogja vezérelni, és abban a biztos tudatban, hogy nemes s férfiúhoz méltó tevékenységében és törekvéseiben minden igazak és jók támogatásával fog találkozni, őszinte örömmel, igaz lelkesedéssel, s a múltban szerzett érdemeivel már kiérdemelt szeretettel és tisztelettel üdvözöljük Terényi Lajost, Békésvármegve főispánját. A csabai regale ügy. A vármegye legközelebbi rendkívüli közgyűlésének legfontosabb tárgyát képezte a csabai regale ügy. Mint mai lapunkban érintettük, a csabai közbirtokosság s Csaba község, a köztük fennforgó vitás kérdéseket egyezségiig rendezték; azonban a törvényhatósági bizottság a jog s törvények alapjára helyezkedve, az egyezségtől jóváhagyását megtagadta, s Csaba község érdekeit CTintő igen fontos intézkedéseket tett A törvényhatóság' határozat ellen, úgy tudjuk, Csaba község képviselőtestülete már fel folyamodását beadta s beadni készül a közbirtokosság is, s ezTSn fontos ügyben a belügyminiszter fog döuteni. Mi is igen fontosnak s .általános érdekűnek tartván a csabai regale-Ugyet, azzal — állandóan figyelemmel kisérve az ügy fejleményeit, — lapunkban állandóan foglalkozni fogunk, ez alkalomma közöljük a vármegye t. főügyészének, a rendkívüli közgyűlésen elmondott előter jesztését, mely a csabai regale ügyre vonatkozólag tájékoztatni fogja a közönséget. egyesség, melynek életet adni képezi a törvény* hatóságnak feladatát. Az egyesség felebbezéssel támadtatott meg, legfőieépeu azon okból, hogy az egyesség létesítésénél az 1886. évi XXII. t.-cz. 110.113. § ai figyelmen kívül hagyattak. Ha az egyesség különben a jogelvek szigorú bírálatát k iái lan á, s ha valóban oly vitás tulajdonjogi kérdések, bonyolult jogviszonyok forognának len, melyek a békés megoldást szükségessé, a per utján való rendezést a községre nézve kétessé tehetnék : eltudnék tekinteni az egyesség törvény által kívánt alakszerűségének hiányaitól, s az e^yességet feltétlenül jóváhagybatónak tartanám, megjegyezvén, hogy véleményem szerint van törvényes ok azon alakiságoktól való eltekin- tésre ; de miután meggyőződésem szerint az egyes- ség a jog?!vekbe ütközik s vitás tulajdonjogi kérések, bonyolult jogviszonyok egyáltalán nem állnak fenn, az egyességet érvényre emelnünk nem lehet. Minden jogügylet érvényességének alap fel- 'étele, hogy jogszerzésre, képes jogalanyok közt köttessék. Ilyennek tartom Csaba községet, mely mint törvényes jogi személy, törvényszerű alakiságok megtartása mellett, jogügyletet jogórvényesen köthet ; de nem tartom annak a másik felet, mert a a csabai közbirtokosság — keletkezése idejét tekintve, nem bír azon törvényes ismérvekkel, melyek létezését feltételezik a közbirtokosságnak, a compossessoratusnak, de ettől eltekintve a jelen jogviszonyokat véve figyelembe, nem tekinthető jogszerzésre képesített jogi személynek, testületnek, mert keletkezése, létezése, működése a törvény engedélyén, vagy a kormány által megerősített alapszabályokon nem nyugszik, jogszerű szervezettel nem bir. Mi tehát a vármegye faladata ? Nem lehet más mint az 1886. évi XXII, t.-cz. 115. §. értelmében intézkedni. Engedje meg nekem a tek. törvényhatósági bizottság, hogy erre nézve indokaimat kifejthessem. , Az 1836. évi VIII. és 1840. évi VII. törvény csikkek feljogosítják a jobbágyokat arra, hogy egyes jobbágyok, akar egész községek földes úri tartozásaikat, szolgálataikat s adózásaikat ,frök időkre megválthassák 8 a királyi, adományból származó haszonvételekre s úri jussokra nézve ideiglenes kötéseket tehessenek ; kimondván a törvény, hogy ezen két különböző joghatályu szerződések együtt nem köthetők, ezek az örökös úrbéri kötésekuek tárgyai nem lehetnek. Csaba község jobbágyai, jobbágy telkes és curialis nemesei, a voltföldes urakkal kötöttek ily úrbéri szerződéBtsenuekatörvény rendelkezése ellenére a kir. kisebb haszonvételi jogok vétele is tárgyát képezé; a szerződés ezen része felbontatott és így jött létre az 1844. évi IV. t.-cz. alapján as 1846. évi szeptember 19-én az érvényre emelt szerződés. Miután az 1886. évi XXI. t.-cz. 70. §-a sze rint minden olyan ügyben, melynél a jogi szem pont a döntő, határozat hozatal előtt a tiszti ügyész véleménye mindig meghallgatandó; s mi- atáu a tárgyalás alatt levő ügyben kétségtelenül jogi szempontok az irányadók; s miután az állandó választmány határozati javaslatának indokait sem tartom teljesen kimerítőknek : bátorságot veszek arra, hogy véleményemet előterjeszem Már évek óta képez vitás jogi kérdést _az, hogy a csabai volt földes úri birtokok törvényszerű tartozékát képező kir. kisebb haszonvétele tulajdon ioaa kit illet: Csaba község egyetemét- e, vagy az úrbéri terhek és szolgáliuányok alól megváltakozott volt jobbágy telkesek s jobbágyok jog utódait? Mindez ideig a vitás jogviszony megoldása egetö szükséget nem képezett, a felsőbb hatósági beavatkozás csak a kezdetnél maradt, mert a kir. kisebb haszouvételi jogok jövedelme Csaba község kulturális elöbaladásánák legbőségesebb életerét képezte; különösen a legközelebbi időkben méltó elismerés illetheti a kir. kisebb haszonvételi jogok birtoklóit azért, hogy eme jogok jövedelmei legnagyobb részét szerzésre, a közérdek előmozdítására hasznosítók; miután azonban az 1888. évi XXXVI. t.-cz. megalkottatott: eladázhatlanná lett a vitás jogviszony rendezése, s a rendezés módozatai a törvényhatóság elé kerültek barátságos egyesség alakjában. Előttünk fekszik a béke szerződés az éveken át vitatott jogok felett kötött barátságos Ezen okmány fog útbaigazítást nyíltam arra nézve, hogy kit illet a kir. kisebb haszonvételek tulajdonjoga Csabán. A kik a vételárt kifizették ? méhoztatik mondani; majd megfelelőiek erre is, de most még csak a szerződésnél kívánok maradni. Engedje meg a tek. bizottság, hogy egy Itissé a szerződéssel foglalkozzam. A szerződés igy szól: „Alulírott-tekintetes, nemes Békés megyében kebelezett Csaba mezővárosa teljes földes urai és birtokossai, ezennel adjuk emlékezetül, jelentvén mindeneknek, kiknek illik: hogy tekintetbe vévón B.-Csaba mezővárosa községének, már a múlt 1844 ik évben létesült legelő elkülönzósi úrbéri örökös egyesség alkalmával nyilvánított azon óhajtását, hogy amaz által eszközlött birtok tisztába hozatala későbben egy ez örökváltsagnak, mint ezen városban levő többi földes úri birtokaink örökös megvételének is kulcsául szolgáljon, _ miután a nevezett városi község a vegett több Ízben hozzánk folyamodott, bogy őt úri törvényhatóságunk alól kivenni, felszabadítani, ée a benn levő egész úrbéri s ezzel össze kötetesben mind azon többi birtok és tulajdonosi jussainkkal, melyeket a nevezett városban, határában beszerelve bírunk nekie örökösen megvenni engednénk ; mi a folyamodó város kérését meghallgatván, mivel a városban volt minden úrbéri jogaink, haszonvételeink és beneficziumainkat örökváltsági utón immár a városnak külön ^ szerződés mellett átengedtük és eladtuk és a városban és