Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-28 / 17. szám

17-ik szám* Gyula, 1889. április 28-án. 9 F VIII. évfolyam f" Szerkesztőség Főtér Dobay János kereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vlsaza. Előfizetési dij: Egész évre ..........5 frt — kr. Fé lévre ..............2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 » 25 „ Egyes szám ára 10 kr. J ___________A Társadalmi és közgazdászaid hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToa-3T Táura.os. f------------­Ki adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bermít fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daübe G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Főispán változás. A napok óta rebesgetett hir, hogy Beliczey István Békésvármegye főispánja állásától megválik s utódjául a vármegye ékes tollú főjegyzője van kiszemelve — valónak bizonyult. lieliczey István neve és működése sokkal szorosabb kapcsolatban áll várme­gyénk anyagi és szellemi fejlődésével, sem mint megelégedhetnénk e tények száraz constatálásával és eltávozása feletti saj­nálkozásunk kifejezésével ; — Terényi Lajos neve és eddigi szereplése sokkal inkább kivivta már az egész megye sze- retetét és tiszteletét sem mint kineveztetése feletti örömünk nyilvánításával mi és ve­lünk együtt a nagy közönség beérhetnénk. Beliczey István mint Gyula város képviselője s majd mint a vármegye főis­pánja hervadhatatlan érdemet s tnaradan dó emléket hagy maga után midőn liosz- szas rábeszélés s az irányadó körök minden a marasztalásra irányuló igyekezete daczá­ra megválik ama díszes állástól, a melyet annyit a hivatottan és oly hosszá ideig közmegelégedésre betöltött. Azon magán okok, a melyek őt meg- másithatatlanul lemondásának fenntartására birták sokkal tiszteletre méltóbbak, mint­hogy azokkal foglalkozhatnánk s midőn ezen kizárólag magán okokra vissza ve­zethető lemondás felett sajnálkozásunknak adunk kifejezést, akkor nem az egyszerű udvariasság vezeti toliunkat, hanem azon igazi sajnálat, a melyet mindenkinek éreznie kell akkor, midőn egy érdemekben gaz­dag, fenkölt gondolkozású s nemes jellemű férfin elhagyja azon állást, melyet egyedül kiváló tehetsége szerzett meg számára s a melyben oly sokat tett a ditására, Nem szükséges újjal mutatnunk rá azon számos és igen nagy eredményre, melyet vármegyénk azon idő alatt elért, a mig élén beliczey István állott; bármely elfogulatlan ember, ba széjjel tekint a vármegyében, be kell látni annak roha­mos haladását, — a demokratikus irány megteremtése, a közlekedési viszonyok tetemes javulása, kőutaink gyors és nagy mérvű szaporodása, községeink culturális emelkedése, az egész megye szellemi és anyagi gyarapodása, a közigazgatás min­den ágában való javulás, köz és jótékony- sági intézeteink sokasodása, a megyei nyug­díjintézet s a mit talán első helyen kel­lett volna említenünk a nem magyar ajkú, de magyar érzelmű lakosság körében a magyar nyelv terjesztése, és fejlesztése, mind egy-egy levelek abban a hervad­hatatlan koszorúban, a melyet a hálás vármegye távozó főispánjának nyújt. S hogy ezen érdemek méltánylása nem a nagyság előtt kegyet kereső hí­zelgés szülötte; hanem a nagy közönség­nek elösmerése egy igazi államlérfiu ér­demei és bölcsesége iránt, azt mi sem bi­zonyítja jobban, mint azon tény, hogy ebben a vármegyében, a hol minden ke­rületben az ellenzék nyert győzelmet a kormány jelöltjeivel szemben, a várme­gyeház termében a kormány képviselője, Beliczey István ellen nem lehetett ellen­zéket teremteni s az ellenzék nem volt képes talajt nyerni a működésre Fáradhatatlan tevékenység, pártatlan igazságszeretet, irigylendő bölcseség, a viszonyok és körülmények gyors és ta­pintatos felösmerése, a közjónak minden irányban és minden erővel való előmoz­dítása jellemezték a főispánt; — nemes közjó előinoz­lelküség, igazi jó indulat, nyájas leeresz­kedés, mindenkivel szemben jót tenni akaró jószívűség jellemezik Beliczey Istvánt, ezen erények egyesülése biztosították számára osz­tatlan nagyrabecsülésünket. Az egész vár- inegye közönségének hálás elösmerése é* azon szívből jövő óhaja s reménye követi őt a megérdemelt nyugalomba, hogy a fő- ispáni állástól való visszavonulása nem jelenti egyszersmind a közügyektől való visszavonulását is, magunkénak fogjuk nevezhetni őt továbbra is s nem kell saj­nosán nélkülöznünk bölcseségét s tapasz­talatainak gazdag tárházát, és ha elhagyja is a hajó kormányát, néni szűnik meg szellemének világitó erejével megóvni köz- igazgatásunk hajóját a zátonyra jutástól s a hajó töréstől. S valamint az eltávozó iőispánnak a közügyek iránt való igaz lelkesedése és szeretete mellett a nyugalomba vonulás­nál csak az adhatja meg a teljes nyugal­mat, hogy utána a közügyek vezetése oly kezekbe lett letéve, mint Terényi Lajosé úgy nekünk és Békésvármegye közönsé­gének is az ő eltávozása felett való igaz fájdalmunkat csupán az enyhítheti, hogy a korona és a - kormán^ bizalma Te­rényi Lajos személyében összpontosult, oly férfiút helyezve vele a főispáni szék­be. a ki Békés vármegye nagy közönségé­nek bizalmát is bírja. Osztatlan örömmel és lelkesedéssel fogadtuk a kormány ezen választását, mert a választás méltóra esett. S efcen örömünk nemcsak a nagy- tehetségű és rokonszenves egyént illeti, hanem sokkal nagyobb az örömünk a fe­lett, hogy ezen kinevezésben az állami igazgatás azon nagy iránya és elve meg­testesülésének garantiáját látjuk, a mely az államélet nagyfontosságu, úgyszólván fenn tartó erőmek betöltésénél, nem a születés és vagyon, hanem az ész aristokratiáját a bivatottságot és igaz érdemet keresi. Ez az, a mi határtalan örömre kell hogy gerjesszen minden igaz hazafit, a kit a közügyek terén nem a barátság, nem az önérdek, hanem a jól felfogott közérdek vezet, midőn látja, hogy úgy a minisz téri, miut a főispáni székek betöltésénél az az ambitió kerestetik fel, melyet nem a hiúság, hanem az igazi tehetség szül, az igazi tehetség nemes ambitiója, a mely éppen olyan áldásos és termékenyítő, mint a mily vészteljes és romboló a hiuság- szülte ambitio, ez az, a miért véghetetlen örömmel üdvözöljük az uj főispánt. Az igazi tehetség ambitiója párosulva a közügyek iránti szeretettel, fenkölt gon­dolkozással, fáradhatatlan munkássággal azon erények, melyek hivatottá tették Terényi Lajost a férfikornak úgyszólván elején, úgyszólván egész ifjún a főispáni állás „ nehéz és terhes kötelmeinek betöl­tésére. Mi nem tartozunk azok közzé, a kik bűnül vagy érdemül tudják be a fiatal­ságot, fiatalság és öreg kor előttünk egy­aránt tisztelt, ha a tiszteletre érdemes, a mi elvünk az, hogy a „fiatalság kötelez«, s kétszer annyit várunk, s kétszer annyit követelünk a fiatal tetterőtől. Vármegyénkben sok még a teendő, sok a megkezdett mű, a mi befejezésre vár, a vármegye közönsége nagy remé­nyekkel és nagy várakozásokkal néz az nj főispán tevékenysége elé. S hogy ezen reményekben, s hogy ezen várakozásokban csalódni nem fo­gunk, azt mi nem hisszük és nem re­méljük, hanem tudjuk, és erre nekünk ga- rantia Terényi Lajos egyénisége. Es mert tudjak, hogy czélja és törek­vése csak nemes és a közjóra irányuló le­het, készséggel ígérjük meg előre is ön­zetlen támogatásunkat. Abban a biztos tudatiján, hogy kiváló tehetsége meg fogja találni az utat és mó­dot, a melyen a vármegye közgazdasági és culturális fejlődését tovább vezesse, abban a biztos tudatban, hogy fiatal erélye nemes czéljait keresztül is tudja vinni, s hogy munkaszeretete és fáradhatatlan tevékeny­sége nem fog ismerni legyőzhetetlen aka­dályt, — abban a biztos tudatban, hogy minden lépését a hazaszeretet, s a közjó fogja vezérelni, és abban a biztos tudatban, hogy nemes s férfiúhoz méltó tevékenysé­gében és törekvéseiben minden igazak és jók támogatásával fog találkozni, őszinte örömmel, igaz lelkesedéssel, s a múltban szerzett érdemeivel már kiérdemelt szere­tettel és tisztelettel üdvözöljük Terényi Lajost, Békésvármegve főispánját. A csabai regale ügy. A vármegye legközelebbi rendkívüli közgyűlésének legfontosabb tárgyát ké­pezte a csabai regale ügy. Mint mai lapunkban érintettük, a csabai közbirtokosság s Csaba község, a köztük fennforgó vitás kérdéseket egyez­ségiig rendezték; azonban a törvényha­tósági bizottság a jog s törvények alap­jára helyezkedve, az egyezségtől jóváha­gyását megtagadta, s Csaba község érde­keit CTintő igen fontos intézkedéseket tett A törvényhatóság' határozat ellen, úgy tudjuk, Csaba község képviselőtestülete már fel folyamodását beadta s beadni ké­szül a közbirtokosság is, s ezTSn fontos ügyben a belügyminiszter fog döuteni. Mi is igen fontosnak s .általános ér­dekűnek tartván a csabai regale-Ugyet, azzal — állandóan figyelemmel kisérve az ügy fejleményeit, — lapunkban állan­dóan foglalkozni fogunk, ez alkalomma közöljük a vármegye t. főügyészének, a rendkívüli közgyűlésen elmondott előter jesztését, mely a csabai regale ügyre vo­natkozólag tájékoztatni fogja a közönséget. egyesség, melynek életet adni képezi a törvény* hatóságnak feladatát. Az egyesség felebbezéssel támadtatott meg, legfőieépeu azon okból, hogy az egyesség létesíté­sénél az 1886. évi XXII. t.-cz. 110.113. § ai figyel­men kívül hagyattak. Ha az egyesség különben a jogelvek szigorú bírálatát k iái lan á, s ha valóban oly vitás tulaj­donjogi kérdések, bonyolult jogviszonyok forog­nának len, melyek a békés megoldást szükséges­sé, a per utján való rendezést a községre nézve kétessé tehetnék : eltudnék tekinteni az egyesség törvény által kívánt alakszerűségének hiányaitól, s az e^yességet feltétlenül jóváhagybatónak tar­tanám, megjegyezvén, hogy véleményem szerint van törvényes ok azon alakiságoktól való eltekin- tésre ; de miután meggyőződésem szerint az egyes- ség a jog?!vekbe ütközik s vitás tulajdonjogi kér­ések, bonyolult jogviszonyok egyáltalán nem áll­nak fenn, az egyességet érvényre emelnünk nem lehet. Minden jogügylet érvényességének alap fel- 'étele, hogy jogszerzésre, képes jogalanyok közt köttessék. Ilyennek tartom Csaba községet, mely mint törvényes jogi személy, törvényszerű alakiságok megtartása mellett, jogügyletet jogórvényesen köt­het ; de nem tartom annak a másik felet, mert a a csabai közbirtokosság — keletkezése idejét te­kintve, nem bír azon törvényes ismérvekkel, me­lyek létezését feltételezik a közbirtokosságnak, a compossessoratusnak, de ettől eltekintve a jelen jogviszonyokat véve figyelembe, nem tekinthető jogszerzésre képesített jogi személynek, testület­nek, mert keletkezése, létezése, működése a tör­vény engedélyén, vagy a kormány által megerősí­tett alapszabályokon nem nyugszik, jogszerű szer­vezettel nem bir. Mi tehát a vármegye faladata ? Nem lehet más mint az 1886. évi XXII, t.-cz. 115. §. értel­mében intézkedni. Engedje meg nekem a tek. törvényhatósági bizottság, hogy erre nézve indokaimat kifejt­hessem. , Az 1836. évi VIII. és 1840. évi VII. tör­vény csikkek feljogosítják a jobbágyokat arra, hogy egyes jobbágyok, akar egész községek föl­des úri tartozásaikat, szolgálataikat s adózásaikat ,frök időkre megválthassák 8 a királyi, adomány­ból származó haszonvételekre s úri jussokra néz­ve ideiglenes kötéseket tehessenek ; kimondván a törvény, hogy ezen két különböző joghatályu szer­ződések együtt nem köthetők, ezek az örökös úr­béri kötésekuek tárgyai nem lehetnek. Csaba község jobbágyai, jobbágy telkes és curialis nemesei, a voltföldes urakkal kötöttek ily úr­béri szerződéBtsenuekatörvény rendelkezése ellenére a kir. kisebb haszonvételi jogok vétele is tárgyát képezé; a szerződés ezen része felbontatott és így jött létre az 1844. évi IV. t.-cz. alapján as 1846. évi szeptember 19-én az érvényre emelt szerződés. Miután az 1886. évi XXI. t.-cz. 70. §-a sze rint minden olyan ügyben, melynél a jogi szem pont a döntő, határozat hozatal előtt a tiszti ügyész véleménye mindig meghallgatandó; s mi- atáu a tárgyalás alatt levő ügyben kétségtelenül jogi szempontok az irányadók; s miután az ál­landó választmány határozati javaslatának indo­kait sem tartom teljesen kimerítőknek : bátorsá­got veszek arra, hogy véleményemet előterjeszem Már évek óta képez vitás jogi kérdést _az, hogy a csabai volt földes úri birtokok törvény­szerű tartozékát képező kir. kisebb haszonvétele tulajdon ioaa kit illet: Csaba község egyetemét- e, vagy az úrbéri terhek és szolgáliuányok alól megváltakozott volt jobbágy telkesek s jobbágyok jog utódait? Mindez ideig a vitás jogviszony megoldása egetö szükséget nem képezett, a felsőbb hatósági beavatkozás csak a kezdetnél maradt, mert a kir. kisebb haszouvételi jogok jövedelme Csaba község kulturális elöbaladásánák legbőségesebb életerét képezte; különösen a legközelebbi időkben méltó elismerés illetheti a kir. kisebb haszonvételi jo­gok birtoklóit azért, hogy eme jogok jövedelmei legnagyobb részét szerzésre, a közérdek előmoz­dítására hasznosítók; miután azonban az 1888. évi XXXVI. t.-cz. megalkottatott: eladázhatlanná lett a vitás jogviszony rendezése, s a rendezés módozatai a törvényhatóság elé kerültek barátsá­gos egyesség alakjában. Előttünk fekszik a béke szerződés az éve­ken át vitatott jogok felett kötött barátságos Ezen okmány fog útbaigazítást nyíltam ar­ra nézve, hogy kit illet a kir. kisebb haszonvé­telek tulajdonjoga Csabán. A kik a vételárt kifi­zették ? méhoztatik mondani; majd megfelelőiek erre is, de most még csak a szerződésnél kívá­nok maradni. Engedje meg a tek. bizottság, hogy egy Itissé a szerződéssel foglalkozzam. A szerződés igy szól: „Alulírott-tekintetes, nemes Békés megyében kebelezett Csaba mezővárosa teljes földes urai és birtokossai, ezennel adjuk emlékezetül, jelent­vén mindeneknek, kiknek illik: hogy tekintetbe vévón B.-Csaba mezővárosa községének, már a múlt 1844 ik évben létesült legelő elkülönzósi úrbéri örökös egyesség alkalmával nyilvánított azon óhajtását, hogy amaz által eszközlött birtok tisz­tába hozatala későbben egy ez örökváltsagnak, mint ezen városban levő többi földes úri birtoka­ink örökös megvételének is kulcsául szolgáljon, _ miután a nevezett városi község a vegett több Ízben hozzánk folyamodott, bogy őt úri tör­vényhatóságunk alól kivenni, felszabadítani, ée a benn levő egész úrbéri s ezzel össze kötetesben mind azon többi birtok és tulajdonosi jussainkkal, melyeket a nevezett városban, határában besze­relve bírunk nekie örökösen megvenni enged­nénk ; mi a folyamodó város kérését meghallgat­ván, mivel a városban volt minden úrbéri joga­ink, haszonvételeink és beneficziumainkat örök­váltsági utón immár a városnak külön ^ szerződés mellett átengedtük és eladtuk és a városban és

Next

/
Oldalképek
Tartalom