Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889-09-29 / 39. szám

39-ik szám

Gyula, 1889. szeptember 29-én

VIII. évfolyam*

1

f-----------f Szerkesztőség:

Főtér Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nam adatnak vittza.

Előfizetési dij:

Egész évre...........5 írt — kr.

Félévre .................2 »50 „

Év

negyedre .. .. 1 „ 25

\ Egyes szám ára 10

ks__________________

25 »

J

Társadalmi és közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Üolost3r Tátnos.

f 1

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők

Hirdetése k

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban.

Nyilttér tora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váozi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa

hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon

midőn a nehezen kivívott szabadság orvul meg- tániadtatott, Kossuth lángra gyújtó szava teremtett a földből hadseregeket s vezette a szabad nemzetet szabadságáért dicsőséges csatákba. S midőn kihűlt az ellenségre félelmetes s a vitéz magyar nemzetre dicsőséges kard a szabadságáért bős oroszlánként élet halál harczot vívó nemzet legjobbjai s a névtelen félistenek kezéből s Kossuthnak honjából elbujdosnia kellett, az idegenben is megmutatta, miként lehet ott is élni a házánál), ha nem lehet ólni a hazában. Kossuthnak a nemzetet megváltó prófétai alakját körttlövező nimbus, hosszú 40 évi hontalanságában ma is a szabad haza szeretetére tauit s magasztos alakja a távolban is, mint a nemzet legszentebb s legjogosultabb vágyainak őreként ragyog előttünk. Közös dicsősége, közös emlékei a múltnak, közös fáradalma a jelennek, közös reménye a jövőnek egyesit vole minket s most midőn minden város, minden község vetekedve siet Kossuth Lajost polgárának vallhatni, a közös szeretet vezesse Csaba városát is, hogy a többi községek dicsőségében osztozva Csaba városa is polgárának vallhassa hazánk legnagyobb Gát, ki eszével, szivével s ha- zafiságával legelső lett nemzetében.

E szomorú pillanatban, midőn egy merevségében szerencsétlen törvény folytán az önkéntes számkivetésben élő hontalan legnagyobb magyar, a magyar bonpolgárság elvesztésére is lett kárhoztatva, adjunk hajlékot a hontalannak, nem csak kebleinkbeu, de városunk polgárává választása által városunk talai között is. Egy oly fértiu egy oly bazaG a ki szive melegével, lelke egész erejével és szelleme kifogyhatlanságával folyton közöttünk él, ki vezérlő eszméivel ma is a nemzet legbivatottabb s legjogosultabb vezérszelleme nem szakadhat, nem szakittathatik az őt bálványozó s általa imádott nemzet kebeléből s ha a sors kegyetlensége gúnyt üz is a nemzet legszentebb érzelmeivel, — a nemzet hálás Gainak legszentebb kötelessége tiltakozni s azzal tüntetni e gyászos merénylet, végzet ellen, hogy mindnyájan egyenként és összesen, városok s községek sietünk a magunkénak vallani, tiszteletbeli porgár- jog adása által maguuknak, sőt utódainknak is követendő magasztos példányképül örökké meg tartani s szent bitem, hogy e rajongó szeretet és tisztelet kifejezése által nemcsak Kossuth Lajos, de önmagunkat tiszteljük meg az egész ország sőt a világ szemében s azt tanusitjuk, hogy mél tők vagyunk e nagy hazafihoz s dicső nevéhez. S e ragaszkodásunk és tiszteletünk kifejezéséhez egyik legalkalmasabb nap, a történelem által is, megörökitendő ezen szent nap, melyen hazánk megváltója Kossuth Lajos ez előtt 87 évvel született, — ünnepeljük meg s tegyük emlékezetessé az áldott napot Csaba városára nézve a legméltóbban akként, hogy e napon iktassuk be Csaba városának első díszpolgárát, s legyen első díszpolgára az, kinél méltóbbat és nagyobbat magyar anya nem szült, kinél méltóbbat és nagyobbat a mágyar nemzet nem ösmer, — egyértelmű, egyhangú hazafias lelkes érzéssel határozzuk el s mondjuk ki: legyen Csaba város első díszpolgára Kossuth Lajos és Csaba város legifjabb uj polgára sokéig éljen!“

A lelkes éljenzésekkel fogadott be széd után az elnöklő bíró Kliment János az indítványt egyhangúlag elfogadottnak és Kossuth Lajost Csaba város díszpolgárául egyhangúlag megválasztottnak jelentette ki. Ezek után Szemián Sámuel fő- jegyző felkérte a képviselőtestületet, hogy a díszpolgári oklevél szövegezése és kiállítása egy bizottságra bizassék, melynek tagjaiul megválasztanak : Beliczey Rezső, Fábry Károly, Szemián Sámuel, Szuesu Béla, és dr. Zsilinszky Endre, feliiatal- maztatván e bizottság egyben arra, hogy a diszoklevelet minél fényesebben állíttassa ki. Elhatároztatott, hogy Kossuth Lajos azonnal a városi képviselőtestületből táviratilag értesittessék díszpolgárává megtörtént választásáról s hogy a diplomát egy küldöttség vigye el Kossuthnak. E küldöttségbe megválasztattak : Kliment János biró, Szemián Sámuel főjegyző, Fábry Károly ügyvéd, Szalay József, Szuesu Béla és Zlinszky István. A közgyü lésből azonnal elküldetett Kossuthnak a megválasztásról szóló távirat, — továbbá elhatározták, hogy az egész indítvány a jegyzőkönyvben megörökittessék.

Békésvármegye törvényhatósági bizottságának folyó I889. évi szeptember hava 23-án és következő napjain tartott rendes közgyűléséről.

Tcréuyi Lajos a vármegye főispánja a feltűnően csekély számú törvényhatósági bizottság (25—30 voltak) szívélyes üdvözlése után, a közgyűlést a megyei székház kisebb tanács termé- beu megnyitván, a tanácskozás kezdetét veszi az alispán rendszerinti időközi jelentésének tárgyalásával, melynek alapján a vármegye közegész- s ég ügyi bizottsága megbizatott, hogy úgy a járást mint a tauyai orvosi állomások rendszeresítése

Kossuth Lajos Csaba városa díszpolgára.

B.-Csaba városa f. hó 21-én egy külön e czélból egybehívott rendkívüli közgyűlésen Kossuth Lajost díszpolgárává választotta. A közgyűlésre kibocsátott meghivók nemzeti szinü szegélylyel voltak díszítve. A közgyűlésre megjelent majdnem az egész képviselőtestület A nagy tanácsterem szépen fel volt díszítve, középen volt Kossuth Lajos életnagyságu arczképe koszorú s déli növények közt. Szemián Sámuel városi főjegyző lelolvasta a Fábry Károly s társai által Kossuth Lajosnak a város díszpolgárává való megválasztása iránt beadott s igen szépen szövegezett indítványt. Az éljenzés elhangzása után, mely az indítvány felolvasását követte, Fábry Károly ügyvéd a következő beszédet mondotta :

„Az imént elhangzott indítvány nem szorul bővebb indokolásra. Kossuth érdemeit, bölcsességét, hazafiságát, elért sikereit, azok eredményeit és hatását a nemzetre a valóságnak megfelelően méltányolni, hálánkat, rajongó bámulatunkat és általános szeretőiünket híven leírni Demosthenes- nél is ragyogóbb szónoki képességgel kellene bírni, de ezen magasztos pillanat s általános öröm által előidézett felindulás s elfogultságban nem is találnék szavakat az átérzett érzelmek méltó kifejezésére s felesleges is volna azokat szónoki szépséggel ecsetelni, mert ez érzelmek nem a nyelven, de a szivben vannak s meg vagyok győződve, hogy minden igaz hazafi szivében egyenlőn élnek a örökké élni is fognak, mig Buda állni s inig egy magyar élni fog. Mert a mint a fényes múltnak lelkesítő példái, a Zrínyi, Rákóczi, Bercsényi, Tököljek korukra évszázadokon keresztül lelkesítő hatással voltak, úgy Kossuthnak korszak- alkotó eszméi, a nevével összetört szent szabadság-által eszményesitett alakja a magyar nemzetnek egy oly örökké ragyogó, vezérlő csillaggá vált, kit honszereline bálványnyá emelt nemzete előtt, s a szabadság méltó bajnokává idegen nemzetek előtt, melyeknél dicsőséget s bámulatot szerzett a magyar névnek s vitézségnek. Kossuth hatalmas gyújtó szavának köszönheti ez imádott nemzet, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség szent eszméi e földön ia megvalósultak, hogy szabaddá lett az ember, szabaddá lett a föld. Kossuth szavával ogy népet szabadított fel a szolgaság láncosaiból, önállóvá, maga urává tette s

t>

Egy elvesztett fogadás.

(Vége.)

Velők kell vacsoráznom, hogy is gondolok az elmenetelre! S diadallal vezet vissza az ebédlőbe s leültet maga mellé. Az ebéd már régóta tart, de se a mama, se a leánya, se a barátom, — egyik sem akarja megtenni a bizalmas közleményt. Feszengeni kezdek a széken, s mikora pezsgős palaczkot felbontják, és érzem, hogy az első poharat bizonyos ünnepélyességgel kell kiüríteni, felállók s dicsőitő ódát zengek a házasságról. De evvel csak rontottam a dolgon. A szép hölgy szertelen jókedvű lett, barátom pedig elkomorult és a vacsorának csakhamar váge szakadt.

— Hát még mindig nem vagytok tisztában ? szakitám meg a csendet, mikor hazafelé ballagtunk.

— Hagyj el barátom, ec egy kaczér lány, a kinek nincs szive. Ne is beszéljünk róla többet. Holnap elutazom.

Többé nem is láttam barátomat.

Tavasz lett. És tavaszszal minden virágnak, minden szívnek ki kell nyílnia. így okos ködern, midőn egyszerre magam előtt látom a virágot magát: szép ismerősömet.

“ Fölséges, hogy találkozunk. Az idő gyönyörű, kimegyünk a szabadba valami vendéglőbe vacsorázni.

A hölgyek tiltakoztak, de én kijelentettem, hogy ez a fogadásunk érdekében történik igy és kisétáltunk a „Tyukketrecz*-be. Ez ugyanis egy vendéglő az Andrássy-ut mellett,

hol a fiatal festő művészek és szobrászok szoktak találkozni. Leültünk egy asztal mellé és megrendelem a vacsorát. A szomszéd asztalnál egy festő b irátom ült, ki feltűnő érdeklődéssel szemlélte szép ismerősömet. Hirtelen egy gondolatom támadt. Mindkettő művész-természet, hátha összeillenének. Károly kitűnő fiú, ki tavaly az első dijat nyerte el festményeivel és ki, mint a hölgyek mondani szokták, igen „érdekes“ ember. Megkértem ismerőseimet, engednék meg, hogy Károly barátomat bemutassam.

— Hiszen nem tiltakozhatom, mondja a kisasszony, mert bizonyára ez is fogadásunk érdekében történik, tévé hozzá tréfás mosoly- lyal.

A bemutatás megtörtént. Igen jól éreztük magunkat mindannyian, úgy hogy elhatároztuk hogy legközelebb megint találkozunk.

— Dj akkor töltsünk egy napot, vagy legalább egy délutánt a szabadban, ajánlám. Nincs nagyszerűbb mint a tavaszi nap verőfényében fürödni. Szabadabban érzi magát a lélek, a szív elkezd mozogni.

— Önnek igaza van mondá a szép hölgy. Tehát a legközelebbi vasárnap kirándulunk a Svábhegyre. A fogas kerekű vasútnál találkozunk pontban 2 órakor délután.

És így történt. A kirándulás nagyszerűen sikerült. A fölszál-lás a hegyre, a kóborlás a hegytetőn végtelen élvezetet nyújtott; hát, még mikor a hegyről lefutottunk, a puha bársony kezek egyike barátom kezében, a másik az enyémben, és rohanvást haladva lefelé, szi- lajabb lett a szív verése. S ki tudja, hát ha egyikünk szive nem csupán a rohanástól dobogott sebesebben ?

Károly barátom elhatározta, hogy megörökíti e jelenetet egy festményben. Fölkérte

érdekében kimerítő véleményes javaslatát a legközelebbi közgyűlés elé tegye meg, az alispáni jelentés egyéb részeiben tudomásul vétetett.

A közigazgatási bizottságnak a folyó 1889. év I sö feléről szerkesztett rendszeriuti jelentése, amennyiben az a helyi érdekű lapok utján ösme- rotes a közönség előtt, — felolvasásának mellőzésével — egyszerűen tudomásul vétetett.

A vármegyei számonkérö szék jegyzőkönyve, úgy szinte a vármegyei tisztviselők tevékenységi kimutatásai, amennyiben azokból a vármegye közönsége meggyőződött tisztikaránák lelkiismeretes és szorgalmas munkálkodásáról, — tudomásul vétettek.

A vármegyei beteg ápolási alap javára az 1890. évben beszodendö 1% megyei pótadó, valamint az 1890. évi katona beszállásolási pótadó,

— minden ellenvetés nélkül megszavaztattak, — s az ezen megszavazott megyei pótadók beszedésére vonatkozólag beterjesztett szabályrendeleti javallat elfogadtatván, — az jóváhagyás végett beterjesztetik a m. kir. belügyminiszterhez ; — mind két rendbeli ra. pótadó annak idején leendő beszedésével a vármegye alispánja raegbi- zatott.

A vármegye főispánjának, a vármegye hivatali helyiségek czélszerfibb elhelyezése érdekében tett intézvénye tárgyaltatván elhatároztatott, hogy a kir. törvényszék telekkönyvi osztályát jelenleg befogadó szomszédos épület, — mely különben is a vármegye tulajdonát képezi — visszavétele iránt a szükséges intézkedések m9g teendők lesznek, — mely épület helyiségében lese azután elhelyezve a vármegye központi árvaszék összes hivatala ; a joleulegi vármegyei árvaszóki helyiségekben pedig elhelyezést nyernek, a vármegyei tiszti főügyész, — a közigazgatási nagy iktató,

— am. kir. államépitészeti hivatalok.

Ezen intézkedése alkalmával elhatározza a vármegye közönsége hogy mind addig, a mig Gyula városa kir. törvényszéki székhely leend, a kir. törvényszék telekkönyvi Jiivatali alkalmas helyiségekről gondoskodni fog, — miért is már ez alkulommul elbatároztatik, hogy ezen czélra, Gyula városától, jelenleg a m. kir. adó hivatalt befogadó épületét, — miután a m. kir. adó hivatal onnan újévkor kiköltözik, — 500 forint évi haszonbér mellett 12 évre kilógja venni, — mely 500 írttal a megyei házi pénztár tényleg megterhelve nem lesz, — amennyiben a m. t. főügyésztől miután hivatalos holyiséget kap, tűzifa és irodai átalánya törlésbe fog hozatni, s a m. kir. államépitészeti hivatal részére adandó helyiség utáu is remélhetőleg be fog folyni a méltányos haszonbérleti összeg, mely két körülményben biztos fedezete van a lent jelzett 500 forinta kisasszonyt, hogy üljön neki e képhez modellt, mit a kisasszony meg is Ígért.

Sok szór .láttam aztán barátom műtermében szép ismerősömet fehér ruhában, szabadon hagyott nyakkal, és hogy elsötétült annak a ruhának fehérsége a mellett a hókebel mellett. A kép előre haladt, de barátom arcza napról-napra komorabb lett. A modellnek már rég óta nem kell ülnie és csak az utolsó vonások hiányoznak még. Meg nem állhattam, hogy őszinte elragadtatásban törjek ki. De a művész erre még szomorúbb lett és igy szólt:

— Barátom elvesztettem őtl

Többet nem szolt s én azt hittem, hogy egy más alkalommal majd csak megtudok mindent. De barátom beküldte a képet az őszi kiállításra és elutazott Rómába. Elutazása előtt nem látogatottt meg és én csak akkor vettem hirt távozása felöl, mikor már a kiállítás megnyílt és mikor mindenki bámulva állt a kép előtt és a jó barátok sajnálatukat fejezték ki, hogy nincs itt a művész maga és élvezheti sikere gyönyöreit. A szemlélők nem tudták az elragadtatás hangjait visszafojtani. Különösen a főalakot csodálták és sokan szerették volna tudni, hogy ki ült | remek alakhoz modellt. De ezt senki sem tudta. Csak hároman voltunk a titokba avatva, de barátom a kép befejezése után rögtön elutazott, én megőriztem a titkot, — dj hát a modell maga, a bájos ismerős? 0 bizonyára nem fog megjelenni, nehogy a titok valahogy kitudódjék.

De ott 1 kép előtt egy nőt látok néma szemlélésbe merülve. A termet, a fő, mind ő rá emlékeztet. Oda sietek. Fölrezzen szemléléséből. Nem mertem megszólítani, de ö karomba fogódzik és esengve szól;

— Vezessen ki.

Bevezettem a titkári szobába, a hol senki sem volt. És ott abban a sötét szobában láttam egy jelenetet, melyet soha sem fogok elfeledni. Azokból a gyönyörű szemekből könnyek csordultak ki: nem a büszke ünne- p ;lt szépség ez, a kit, a kiváncsi tömeg oda bent istenit, hanem egy szegény szenvedő nő.

Vigasztaló szókat intéztem hozzá és lassan magához kezdett térni. És ekkor nem volt arczában semmi parancsoló, valami csodálatos gyöngédség szólt vonásaiból. Ilyen a vad madár, mely a fészekről álmodik. Egy pillanatra elszédültem. Láttam az örvényt, melynek szélére jutottam. Oda akartam borulni lábaihoz, megakartam simogatni e madár szárnyait, magammal akartam azt vinni, hogy aztán daloljon nekem boldogságról, szerelemről. E pillanatban belépett a titkár és az egész jelenet véget ért, mint egy álom. A szép hölgy már teljesen magához tért, felajánlottam neki karomat és haza vezettem.

Hogy ö aztán mit csinált othon ? nem tu dom.

Annyi bizonyos, hogy én a váczi utczá- ba rohantam és megrendeltem a csokrot, melyet önök ma láthatnak a kirakatban. Azonban őrizkedni fogok, hogy egy hamar szép ismerősöm elé kerüljek. Mert hiába, elvesztettem ugyan a fogadást, de hát hogy ha megnyerném utólagosan és mégis kellene egy csokrot rendelnem — tiszta fehéret, olyat éppen, a minőt a mennyasszony tart kezében, midőn esküvőre mén.

Gyomai Zsigmondi