Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-06-23 / 25. szám
25-ik szám Gyula, 1889. junius 23-án. ~f V VIII. évfolyam r Szerkesztőség: 1 Főtér Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak viasza. Előfizetési dij: Egész évre .. .. .. 5 frt — kr. Félévre ............ •* * » 5° » Évnegyedre .. •• i . *5 » l Egyes szám ára 10 kr. ,-A Társadalmi és közgazdászat^ hetilap MEOJELENIK MINDEN VASÁSHAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: HDcTbay János. f--------------Ei aió hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dóba) János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér aora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-uteza 11. sz. Eckstein Berndt fOrdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon A laktanyaépités kérdéséhez. Nem először szólunk e kérdéshez lapunkban, és ha e kérdés megoldásának hátráltatását fogjuk tapasztalni, a város jövedelmeinek megrövidítésével, eme fel - szóllalásunk nem leend az utolsó sem. Sajnosait kell jeleznünk, hogy a laktanya kérdésivel ott vagyunk, hogy a mit a képviselet egyik gyűlésen határoz, azt a másik gyűlésen a kérdés és viszonyok nem ismerése miatt némelyek meg akarják semmisiteni a nélkül, hogy az ügyről ismeretet szerezni fáradságot vennének maguknak, és az ügy tanulmányozását csak meg is kísérelnék. — Hisz legköny- nyebb azt mondani : nem költünk semmit, — nem kell laktanya, — ha kell az államnak, építsen az állam !! — ehez hasonlókat már évekkel ezelőtt mondtunk, és az eredmény az lett, hogy nem építenek Gyulán, hanem Csabán, de fizet hozzá aránylag Gyula, a jövedelem pedig a vármegyéé lesz épugy, mint a gyulai kőuton, és nekünk még közvetve sem hoz jőve delmet a fogyasztás és egyéb szükséglet beszerzése által. Mikor fogjuk belátni, liogy azon tőke, a mely nemcsak a kamatokat és törlesztést hozza meg, de még számbavehető többletet is biztosit, az nem adósság még az esetben sem, ha kölcsön vétetik, mert oly és annyi jövedelmet hoz, melyből évek múltán az adósság megszűnik ? — ki állíthatja, hogy a kis-pili legelő véte lére felvett összeg adósság, hisz 5 év óta nemcsak a kamatok és tőke részletek tör lesztetuek, de már külön tőkéje is van ? Vagy ki állíthatja, hogy a múlt évben laktanya czélból vett sóházra felvett 15,000 írt adósság? hisz ez összegnek egy évi összes kamata 900 frt, és a jövedelem egy fél év alatt 1400 frtot meghalad, a most folyó második félévben pedig még foko zódni fog, mert a legénység létszáma nagyobb. Azok közé tartozunk, kik minden okos, átgondolt érv előtt meghajlunk, de midőn érveket hallunk, a melyek népszerűséget hajhászó üres szavak, már engedjenek meg, hanem megmondjuk véleményünket, mely ha követőre talál, örülünk rajta, ha nem, elfordulunk és a vakságon legfeljebb sajnálkozunk. Hogy is áll hát a laktanya szükségletének kérdése ? — Elmondjuk, ki okulni akar, tájékozást szerezhet: — a ki nem — annak úgyis hiába beszélünk Midőn a múlt év közepén szükséglete merült fel a honvédség fejlesztése által annak, hogy a legénység együttes elhelyezéséről az akkori létszámnak megfelelően gondoskodjunk, a város közönsége az egyes lakosságnál elszállásolni kelletett legénység részére a „Sóház“ épületet vette meg és alakította át az akkori viszonyoknak megfelelően ; — ámde az akkori polgármester illetékes felsőbb helyen már figyelmeztetve lett arra, hogy a honvédség szervezetében lényeges szaporulat és változás fog bekövetkezhetni, a melyet a véderőjére mindenkor büszke nemzet csak üdvözölni fog, minélfogva czélszerü nek jeleztetett az építkezést úgy foganatosítani, hogy az szükség esetében még pótolható legyen. Az akkori kilátások az idei VI. törvényczikk által szentesítve lettek, és ennek következménye az, hogy az állandó század keretek felállításával a honvédség tettleges állománya lényegesen szaporodik úgy a gyalogság, valamint a lovasságnál is ; — a kellő rend és fegyelem Xiapuols mai azáméthoz i fentartása pedig nem az egyes, hanem a laktanya elhelyezést teszi szükségessé, minélfogva a város által 1872-ik évben épített és a m. kir. honvédség részére átbocsátóit laktanya kizárólag az egy századdal szaporítandó honvéd lovasság rendelkezésére fog bocsáttatni, annál is inkább, mert eme laktanyába az állam már számot tevő beruházásokat tett; itt tehát a városnak jövőben sem kiadásai, de jö védelmei sem lesznek. Máskép áll a helyzet a helyben állomásozó két gyalogzászlóaljjal; ezek egyike eddigelé a lovassággal egy laktanyában volt elhelyezve, most azonban a lovasság szaporítása áltál onnan el kell mennie ; a másik zászlóalj, az állam által még 1876 ban vett kincstári laktanyában volt, — de ez a temérdek raktári készletek által szűknek bizonyulván, elhelyezésére vétetett meg múlt évben a „Sóház“ épület, a hol el is helyeztetett; de a legközelebb életbe lépendő század keret rendszer által ez szűknek bizonyulván be, intézkedés szüksége forog fenn annak ke lő kibővítésére. A kibővítés lehető, csak akarni kell, és hogy a város közönsége ezt akarta, annak bizonyítéka a folyó évi február 16-ki képviseleti közgyűlés határozata, a mely a polgármesteri előterjesztést elfogadva, javaslattétellel a városi tanácsot — igen he- lyesen — megbízta. Ennek eredménye a sóház épületnek emelettel ellátása és kiépítésének tervezete. A városi laktanyából kiszorulandó másik zászlóaljnak elhelyezésére javaslatba hozat ék a „Korona“ vendéglőnek átalakítása és a még szükséges férhelyeknek építése. A „Korona“ vendéglő ma már a városnak nem jövedelmet hajtó, hanem csak kárára álló épület, annak kellő értékesítése és kellő jövedelmezővé tétele a városi képviseletnek egyik legfontosabb feladata; a regale törvény által az épületek a város rendelkezésére bocsáttatnak s mindnyájan tudjuk, hogy a „Korona“ vendéglő fekvésénél fogva értékének nagyon cse kély jövedelmét hozta ; most itt a kínálkozó alkalom azt értékesíteni, mert egy laktanya czéljának teljesen megfelel. Vessünk számot a b’fektetendő költ ségekkel és a nyerendő jövedelemmel. A „Sóház“ épület szükségletnek megfelelő tervszerű kiépítése tervezve van 21.- 861 frt 51 krra, a Korona vendéglő átalakítása 11.414 frt 19 krra, s igy ösz- szeseu 33.275 frt 70 krra. — Mi a költ ségvetést összesen csak 30,000 írtra tesz- s/ük, mert meg vagyunk győződve hogy árlejtés utján ezen összegért Lármely építész alku nélkül is át fogja vállalni ; — a kincstár által a városnak megtéríttetik 2703 frt 79 kr., azon felül joga van a városnak az elszállásolási pótlékra is, melynek hozzávetőleges számításába bebocsátkozni ma még nem akarunk, az első év eredménye fog erről tájékozást adni, — ha már az építkezésre 30,000 forintot számitunk, a melynek 6°/0 kamata és tőke törlesztése 1800 forint, már a kincstári fedezet is 900 forint többletet mutat, pedig a legénység elhelyezésének pót összege is figyelembe veendő. — így hát a befektetett tőke nem adósság, hanem hasznot hajtó jövedelem. A számok beszélnek; sokat lehetne még erről felhozni, de lapunk tere ezt ma nem engedi; ha szükségét látjuk, még többször is hozzá fogunk szóllani, de az eszmét s annak keresztül vitelét elejteni nem engedjük, mert megvagyunk győződte! Ív mellélslet van osato ve arról, hogy az elvesztett italmérési jogért habár csak részben is, a város közönsége kárpótlást fog találni. Azoknak pedig, a kik a „Korona“ fekvését — ha laktanya lesz — az ott levő épületekre való tekintettel az erkölcsi ség meglazulásával hozzák kapcsolatba, röviden csak annyit mondunk : hogy akinek „az erkölcs hangzatosán mindig ajkain van, annak nem igen van a szivében ; — és hogy ma több erkölcs van a laktanyákban, mint a korcsmákban. — Ki az ellenkezőt állítja, győzzön meg arról bennünket, — és tán akkor mi is beállunk jóhiszemű nek. A községi gyámpénztárak kezelése és ellenőrzéséről. „ Az árvapénztárak ellenőrzése“ c limit junius 2-iki czikkemuek nem volt más ezélj», mint a gyámpénztári kezelés egyetlen egy ágára, nevezetesen a kölcsönök kezelésének mikénti ellenőrzésére nézve indítványt tenni; de midőn csupán erre szorítkoztam, jól tudtam — és cűkkem is ezt bizonyítja — hogy az indítványozott intézkedés egyáltalában nem meríti ki az ellenőrzést, és hogy egyéb ellenózési intézkedésekre még okvetlen szükég vauJancsovics Péter megyei árvaszéki ülnök urnák a „Békés“ múlt heti számában fenti czi- inü szakszerű fejtegetése felöleli a gyámpéuz- tárak kezelésének és ellenörzésének-minden ágát, és amidőn kijelentem, hogy eme fejtegetésekkel teljesen egyetértek, azokat helyesnek, életbe léptetésüket az árvaügyi szabályrendelet tagadhatla- nul hézagos intézkedéseinek módosításával és ki egészitésével szükségesnek tartom, egyszerűen egy észrevétel tételére szorítkozom. Nevezetesen fen kell tartanom junius 2-iki csikkemnek ama indítványát, hogy a gyámpéuz- tárak vizsgálata alkalmával a vizsgáló közeg kö- teleztessék az adósok főkönyve alapján minden egyes árvatári adóst személyre szóló s az elöljáróság utján kézbesítendő bárczákkal értesíteni róla, hogy az illető adós mily tőke összeggel szer.-pel a főkönyvben. Nem mondom én, hogy ha az elöljáróság szigorúan ellenőrizi, miszerint az árvatári adósok kötelezvényi feltételeiknek eleget tettek e, nevezetesen miudenik esetnél közvetlen meggyőződést szereznek róla, bogy az adós kötelezvényében előirt 10 %-tólt törlesztési és kamatfizetési kötele- zettscgéuek eleget telt és eme fizetések pontosan el vaunak könyvelve naplóbau és adósok fököuyvé- ban egyaránt, hogy ezzel a sikkasztások Ehetőségét e czimeu is nem nehezítik meg. Elismerem, hogy igenis megnehezítik, elismerem azt is, hogy a tényleg történt sikkasztásokat sok esetbeu fel is derítik, de másrészről állítom, hogy ezzel a vizsgálattal a sikkasztásoknak mindenkor még ’•em jönnek nyomára. Konkrét esetet hozok fel. Valaki 1888-ban 1000 frtos tökét vett kölcsön az árvatárból. 1889 beu az elöljáróság vagy bárki más, a gyámpénztárt vizsgálván konstatálja, hogy az illető adós ez óv január havában a kötelezvényben előirt 10 %-toli tőkét 100 frtot és a hátralékos 900 frt tőke után osedékes félévi kamatot 27 frtot befizette, vagyis ezen töke törlesztés és kamat úgy a naplóban, valamiül a főkönyvben az illető adós javára el van könyvelve. A gyámügyi szabályrendeletnek és a kötelezvényi feltételeknek elég van téve, I vizsgáló elöljáróság — ha csak tételes pozitív gyanúja nincs — ennyivel meg fog és meg is kell elégednie s nincs oka tovább inkvirálni. Pedig sikkasztás esete foroghat len. Nevezetesen az illető adós, akár mert termését, akár pedig mert valamely ingatlanát eladta, oly helyzetben volt, hogy 1889. évi jauuírban a kötelezett 100 frt helyett 500 forintot törlesztett tökében. Ilyen a kötelezett tőketörlesztésnél nagyobb összeg lefizetése megengedett és igen gyakori eset és ha a vizsgáló közeg megelégszik a kötelezett tőke lefizetés ellenőrzésével, az árvagyám, ki bölcsen tudja, hogy tételes gyanú hiányábau normális körülmények között mire terjeszkedik ki a noha legszigorúbb és pedig a Jancsovics Péter ur intentió- jának is megfelelő s azt teljesen kielégítő vizsgálat : ily tőke többlet lefizetések el nem könyvelése által januári vagy júliusi hóban különösen nagyobb községekbeu ezreket sikkaszthat el, anélkül hogy ezt a gyámpénztárak vizsgálata kiderítené. Ilyen töke többlet törlesztési esetek kitudására szolgáló expediensnek tartom a junius 2-iki csikkemben és fenebb is formulázott indítványomat í mert ha az eredetileg 1000 forint tőkével és arra már első ízben 500 forintot törlesztett adós — kinek javára 100 tőke fizetés van elkönyvelve — bárczáu arról vesz tudomást, hogy 500 frt helyett még 900 frt töke tartozással szerepel a főkönyvben, a sikkasztás ténye mindenik esetnél 24 óra alatt kiderül, mig az indítványozott értesítés mellőzése mellett gyakran csak hetek hónapok vagy ha a közgyám eléggé ügyes és óvatos hogy 1891-ben újra elkönyvel a múlt évben felvett 500 frtból 100 frt tőketörlesztést az illető adós nevére és ezt mindenik esetre applikálja, ha számba nem vehető véletlen eset nem pattantja ki: a sikkasztás csak évek múlva derűibe felt. Jancsovics ur czikkéuek ide vonatkozó részével szemben tehát fen kell tartanom a gyámpénztári adósok ellenőrzésére tett, különben is kevés munkával járó de, az e czimen tett sikkasztásokat feltétlenül csakis ez utón kideritő indítványomat ; Jancsovics Péter urnák a gyámpénztárak többi ágainak ellenőrzésére vonatkozó fejtegetésével ismételve kijelentem: teljesen egyetértek. 25L D. Békésmegye közigazgatási bizottságának junius hó 17-én tartott reudes üléséről. Az alispáni reudszerinti havi jelentás tudomásul vétetett. A m. kir. pénzügyminiszter úrnak a magyar országi reform, egyházak által kivetett adok köz- igazgatási utón való behajtására vonatkozó rendeleté tudomás és alkalmazkodás végett a vármegye alispánjának, a járási főszolgabiráknak és Gyula varos polgármesterének kiadatui rendeltetett. A szarvasi közgyámi sikkasztási ügyben, a közigazgatási bizottság által Tepliczki János Szarvas község bírája és társai ellen, miut az ellenőrzésre hivatott hatósági közegek ellen elrendelt vagyoni biztosítás bekebelezését megtagadó kir. törvényszéki határozat tudomásul vétetett. Árvaszéki elnök rendszerinti havi jelentése tudomásul vétetett. A kir. ügyésznek a felügyelete alatt álló állami fogházak állapotát feltüntető f. évi május bavi rendszerinti kimutatása, amely szerint az el- mu t hóban 122 fi és 16 nő volt a rab létszám, — s 1281 munka nap után az állam részére 7 frt 75 kr, — a munkások részére pedig 19 frt 74 kr folyt be — tudóméul vétetett. Megyei tiszti ügyészi elöadmányok: Dobozmegyeren tartózkodó Kohn Bernét*, uak, Doboz község, — községi kötelékbe leendő felvétele iránt hozott elutasitó határozata ellen beadott felebbezésének hely nem adatott. A csabai regale ügyben Kocziszki Mihály s társai által beadott felebbezós, — amenuyiben az ezen ügyben felmerült vitás kérdést illetőleg a kellő intézkedések már megtétettek — tárgytalanná vált. Glauber Miksa orosházi lakosnak, bordély üzlet helyiség kijelölése tárgyában beadott felebbezésének, amennyibeu III od fokú határozat ellen jogorvoslatnak helye nincsen, — boly nem adatott
