Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-05-12 / 19. szám
19-ik szám* G-yula, 1889. május 12-én. r ~ w Vili. évfolyam Szerkesztőség: Főtér Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre ..........5 Irt — kr. Fé lévre ..............2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 „ \ Egyes szám ára 10 kr. / ks_________________^ r Tá rsadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDÉIT VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: 3DoToa<3r János. 1 Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dóba) János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Siráetisek szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttár tora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Véezi-utcza 11. az. Eckstein Berndt fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, á szokott előnyős árakon A főispán székfoglaló beszéde. Őszinte s benső örömmel hallgattuk a vármegye uj főispánjának formai s tartalmi tekintetben egyaránt kiváló és magasröptű székfoglaló beszédét. Nem tudjuk és nem is keréssűk, voltak e, akik ellenszenvvel, vagy legalább is közönynyel fogadták Terényi Lajos fő ispáni kinevezését; de lia voltak, és nem irigység, vagy egyéb emberi gyarlóság a rugója ellenszenvüknek: lehetetlen hogy érzelműk rokonszenvvé s bizalommá ne változzék ama férfiúi szózat után, mely a fő- ispáni díszes székből elhangzott, és amely szózat igazságáról, bensőség sugallatáról bizonyítékot ád ama közvetlenség, ama hév, amely a különben is remek szónoklatnak koloritját, igaz értékét és súlyát megadja. Lapunk más helyén egész terjedelemben közöljük a székfoglaló beszédet s felhívjuk rá megyénk közönségének figyelmét. Tökéletesen igaza van Terényi Lajos főispánnak, midőn konstatálja, hogy vármegyénk az ország legjobban adminisztrált vármegyéi közé tartozik. Eme örvendetes tényben, mely mindenkor büszkeségünket képezte, tekintélyes osztályrésze van községeink előhaladottságának, kiegészített szervezetüknek, a járási íőszolgabi- rák s a központi tisztviselői kar ügy buzgalmának, de első sorban a vármegye ősz alispánjának Jancsovics Pálnak, ki mint a vármegye bölcs kormányzója hervadhat- lan és eléggé soha nem méltányolható érdemeket szerzett magának a pontos és becsületes közigazgatás inaugurálása és fejlesztése körül. Nem mondjuk, hogy az administrátió mai jeles volta mellett is fokozatos haladást ne igényelne; a fejlődő élet, az állandó forrongásban levő politikai s köz- gazdasági viszonyok mindig újabb és újabb követelésekkel lépnek fel a közigazgatással szemben; a haladás minden téren és igy a közigazgatásban is életszükséglet, a stagnáczió lehetetlen, vagy legalább is egyértelmű a visszaeséssel. A fokozatos haladás, a viszonyokkal való lépés tartás mint eddigelé, úgy bizonyára ezután is meglesz megyénk közigazgatásában s a főispán teljesen betöltendi hivatását, ha — mint székfoglaló beszédében mondja — hatáskörében minden módon és eszközzel oda fog hatni, hogy a békésmegyei közigazgatás iránti jó és dicsé retes véleményt tovább is fentartsa. Ez oly kipróbált jeles erők mellett, melyek a közigazgatást vezetik, nem lesz nehéz feladat s nem foglalja el annyira főispánunkat, hogy tettvágyát, akarat erejét és belolyását a közigazgatásnál sokkal elmaradottabb és reformokat igazán igénylő részektől elvonná. Terényi Lajos főispán érzi is, hogy főispáni tevékenységének kiváló működési terül kínálkozik a társadalmi mozgalmak istápolása. „Egyik föczélul tűztem ki magam elé, a bennem megérlődött eszmék hatása alatt, úgy mond — hogy a társadalom nemes nagy mozgalmait e teremben istápolni fogom s viszont a törvényhatóság üdvös törekvéseinek a társadalomban szives fogadtatást biztosítok. S ha ezt Isten segedelmével elérhetem, egyik büszke reményemet valósítottam meg.“ Tudjuk, hogy ezen szép Ígéret nem egyszerű phrasis ajkain, hanem oly reális czél, melyet elérni a főispán komolyan el ván határozva. Nem adott és nem is volt szükség rá, hogy részletes prograramot adjon, mily utakon fog a kitűzött czél felé haladni. Örvendünk, hogy oly hangsúlyozva adott ez irányú vágyának kifejezést és biztosíthatják róla, hogy a vármegye minden igaz fia, a társadalom minden számottevő tényezője örömmel és igaz lelkesedéssel sorakozik kibontandó zászlója alá és a legnagyobb várakozásokat fűzi társadalmi tekintetben kifejtendő törekvései elé. Sajátságos tünet, hogy Békés vármegyében, melynek úgyszólván egységes társadalmi alakulása van, ahol osztályérdekek számbavető kontroversiákat nem idéznek elő, az összetartozandóság érzete kevésbé van kifejlődve, mint sokkal divergálóbb tényezők alkotta vármegyék társadalmában. Ezen semmi által sem indokolt összetartozandósági érzület hiánya bénitólag hatott a legüdvösebb társadalmi mozgalmaknál, legtöbbször lehetetlenné tette és elfojtotta a legüdvösebb eszméket már csiráiban, és ami történt is, az többnyire magán viselte a készületlenség, disharmónia és félsiker bélyegét és ferdeségeit, alaposan elkedvetlenítve a legüdvösebb eszmék heroikus kezdeményezőit újabb és nagyobbszabásu kisér letektől. De az alig lezajlott ünnepi napok után nem akarunk fájó rekriminácziókba bocsátkozni. Terényi Lajos főispánt — állásának méltóságánál — de kiváló egyéni tulajdonainál és sok más itt elő nem sorolt mellékkörülményeknél fogva is teljesen hiva tottuak és első sorban hivatottnak tartjuk arra, hogy a társadalomban feutorgó — nem tényleges, csak látszólagos és mesterséges — érdekellentéteket elsimítsa s kiegyenlítse. Oly működési tér van előtte, a melyen a legüdvösebb eredményeket, produkálhatja s a társadalmi élet, az ösz- szetartozandósági érzület fejlesztése, hogy igaz nevén nevezzük: a társadalmi regene- rátió magasztos feladata sikerrel megold- va : ez lesz főispáni működésének koronája, igaz gyöngye s legszebb eredménye. Eme reményben, eme várakozásban és eme óhajban ismételten üdvözöljük őt és szivünkből hangoztatjuk : Éljen Terényi Lajos, Békésvármegye főispánja ! Terényi Lajos főispán beiktatási ünnepélye. ürömünnepe volt a vármegyének, különösen örömünnepe volt Gyula városának, melyben az elejétől kezdve mindvégig imposans lefolyású ünnepély lezajlott. A napok óta esős idő is derűssé változott, az ég boltozatot beborító terhes esőfelhők, melyek Damokles kardjaként lebegtek az ünnepélynek szabad ég alatt lezajló x'észei fölött, szépen elsimultak; gyönyörű májusi napra ébredtünk, mosolygó napsugár az égen, őszinte örömérzet a keblekben, melynek nyilvánulásai nem voltak tulzajosak, nem programm- szerü lefolyásuak; teljesen mentek voltak a szinszerüségtől, de nyilatkozásai egyszerűségükben szívből fakadtak és szívhez is szólották. A Gyulán lefolyt főispáni beiktató ünnepélyek lehettek és bizonyára voltak is pazarabb, fényesebb külső lefolyásuak, talán jobban is elkápráztatták a szemet, de a szélesebb körben vett nagy közönség érzületével egyetlen egy sem volt annyira összhangban, mint a mostani, és ezen körülmény kölcsönöz annak sokszorosan nagyobb jelentőséget, mint aminőt pazarabb külső fény nyújtani tudna. A beiktatási ünnepélyek lefolyásáról adjuk a következő tudósítást: A fáklyásmenet. Kedden tömegesen jöttek vidékről vendégek Gyulára. A délutáni vouat meghozta a bi- harvármegyei küldöttséget, melynek tagjai voltak Radnay Farkas kanonok, Örley Kálmán, Kis Elek főszolgabíró, Szunyogh Péter m. aljegyző, Baranovics Ferencz és Lovassy Ferencz. A szomszéd vármegye díszes küldöttsége a vármegyeház főispáni lakosztályában lön elszállásolva. Délutáni vonattal a vármegye minden részéből igen tömegesen érkeztek bizottsági tagok ; a vendéglők, különösen pedig a „Komló“ és „Király“ helyiségei zsúfolásig megteltek közönséggel, nagy élénkség uralkodott ezen kívül az utczákon és köztereken is. Alkonyat tájban a közönség a városháza leié gravitált, melynek udvarán fáklyák, szám- szerint 400 darab osztatott ki a törvényhatóság vidéki tagjai, Gyula városa képviselőtestületének, a különböző társadalmi testületek, nevezetesen kaszinók, ipartársulatok és az iparos itjusági egylet tagjai között. Nyolcz órakor a fáklyákat meggyujtották és ezzel az imposans menet, élén nemzeti zászlókkal és zenekarral megindult a városházától fel a „Komló“ leié, majd a vármegyeház utczán keresztülvonulva, az uj főispán gyakori viharos éljenzései között felvonult a gör. kel. templomtérig, Terényi Lajos lakása elé, hol a fáklyavivőket a nemzeti sziuü szalaggal dekorált rendezőség nagy félkör alakbau állította fel, a kör belsejét már előzetesen nagy közönség — és közötte városunk s a vidékről bejött díszes hölgykoszoru — foglalta el. A viharos éljenzésekre, melyek felhangzottak, az uj főispán fedetlen fővel kijött a zsúfolásig megtelt térre, hol ia az ünnepély rendező bizottság előzetes felkérése folytán Dr. Bodoky Zoltán következő szép beszédben üdvözölte őt: „Méltóságos Főispán ur : Engem méltatlant és érdemetlent ért a kiváló szerencse, hogy a méltót és érdemest üdvözöljem; — kétszeres az en örömöm, mert Békésvármegye nagy közönségének érzelmeit tolmácsolhatom, és mert éppen Mé.tóságoddal szemben adhatok annak kifejezést, a kihez engem mindnyájunk által őszintén erzett ragaszkodás, szeretet és tiszteleten kívül az igaz barátság köteléke is fűz; — s ez szolgáljon mentségemül, ha az ész mellett szivem is megszólal. Gyenge az én szavam ahhoz, hogy Békésvármegye közenségének érzelmeit híven tolmácsoljam, kicsiny az én szavam ahhoz, hogy Méltóságod érdemeit kellően méltányoljam, nem kellett keresni s találtak volna erre érdemesebbet és ékesebben szólót, de keresni kellett s nem találtak volna, a ki tisztább szívből s igazabb érzéssel üdvözölje ! Ha valaha, úgy most érzem feladatom súlyát, de nehéz fjladatomat megkönnyíti Méltóságod általánosan ösmert bölcsessége és a közigazgatás minden ágában való kiváló jártassága, a mely feleslegessé, és az en cse • kélységem, amely lehetetlenné teszi, hogy Útmutatással vagy tanácscsal szolgálják ; de nem is ezért jöttünk mi ide. Eljöttünk, hogy e fáklyák fényével és szivünk lángjával bevilágítsuk az igazság sötét útját, mert tudjuk, hogy Méltóságod ezen az utón akar haladni. A nép ezrei szomjuhoz- zák az igazságot; hogy ne jöttek volna el hozsannát zengeni az uj forráshoz, a melyről tudják, hogy abból mindég és mindenha az igazság tiszta vize fog csörgedezni. Eljöttünk meríteni ebből a forrásból erőt a jelenhez, reményt a jövőhöz, bizalmat vármegyénk és községei fejlődéséhez s kiöl thatatlan vágyat hazánk előhalad&sához 1 Gyors szárnyakon repült a hir, a mely e vármegye nagyrabecsült főjegyzéjenek a főispáni méltóságra való emelkedését tudatta, s e hírre mindnyájunk szive örömmel dobbant meg, nemcsak e vármegye és e város lakóié, de széles e hazában minden igaz hazafié, mert Méltóságod kinevezésében egyúttal a demokrácia diadalát is ünnepeljük, azét az igazi és egyedül jogos demokratiáét, a mely a hivatottak kiválasztásánál nem a születés és vagyon, hanem az ész, jellem és szív ari$tokra- tiáját keresi fel 1 Ez az aristokrácia, az igazi tehetség nemes ambitója, a közügyek iránti szeretet, fen- költ gondolkozás, szilárd jellem és fáradhatatlan munkásság azon erények, a melyek hivatottá tették Méltóságodat a férfikor delén a főispáni állás nehéz és terhes feladatainak teljesítésére, s a nép igaz szeretete és támogatása az, a mely lehetővé teszi, hogy nemes és magasztos hivatását méltóan betöltse. Állami intézményeink csak akkor fejlődhetnek, ha azok élére oly érdemekben gazdag férfiú állittatik, akit a nép szeretete környez, örömmel üdvözöljük tehát uj állásában, mert. fejlődve intézményeink, ezáltal hazánk felvirágzásához juthatunk s azon boldogító tudat hat át bennünket, hogy az isteni bölcs gondviser lés által vezéreltetve, a democratia utján haladva, népünk jólétére törekedve s egyesült erővel fáradozva és munkálkodva, még a jelen nemzedék beteljesedve fogja látni hazánk nagy fia jóslatát s büszkén hirdetheti a Kárpátokon és Adrián túl, hogy Magyarország nem volt, de van ! Mindnyájunk által örömmel fogadott méltóságodban hidd el, hogy nincs nagyobb, nincs szebb kitüntetés, mint a nép igaz szeretete s ragaszkodása, a melyet férfiúhoz méltó, jellemes és következetes munkálkodással szereztünk meg s a mely áttörhetetlen gyűrűt fog képezni körülötted, — őrizd meg magadnak e szeretetet, vezérelje minden lépésedet a magyar nép jóléte, legyen szived minden dobbanása a hazáé és akkor a mi sziveink éretted fognak dobogni, legyen minden gon- polatod és törekvésed e vármegye előrehaladására irányozva s akkor gondolataink s törekvéseink egygyek lesznek; ne ismerj csak egy pártot, az igazság pártját és akkor mi mindnyájan a te pártodon leszünk. Mi kik gyermekkorodtól fogva ösmerünk s büszkén hirdetjük, hegy a mienk vagy, tudjuk, hogy bölcseséged nem bolygó, mely a hatalmasoktól kölcsönzi fényét, de álló csillag, mely öntüzétől fénylik, tudjuk, hogy a te jellemed, szived tiszta gyémánt, melynek nem a foglalás ád fényt, reméljük, hogy minden törekvésed, minden igyekezeted e vármegye és lakosai jólétére lesz irányozva, s hisszük, hogy ezen törekvésedet a minden igaz hazafi által kívánt siker fogja koronázni; — és ebben a tudatban, ebben a reményben, ebben a hitben zárandokolt ide Békésvármegye apraja-nagyja, ifja és örege, hogy itt az isten szabad ege alatt uj pályád kezdetén üdvözölve, társadalmi, felekezeti és pártkülömbség nélkül tiszta szivből és igaz lélekkel azon fohászát küldje a Mindenhatóhoz, hogy Terényi Lajos, Békésvármegye főispánja, éljen!“ A fiatal szónok, ki magyar díszruhába volt öltözve, alakilag és tartalmilag egyaránt igen sikerült szép beszédjét messze hallható hangon, igaz szónoki hévvel mondotta el; az éljenzések markánsabb részeknél folytonosan kitörtek és a Lapunk mai számához egy ív melléklet van csatolva.
