Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-07 / 14. szám

14-fk szám.

Cryula, 1889. április 7-én.

~r * w

VIII. évfolyam

r

Szerkesztőség':

Főtér Dobay János kereskedése, hova1 a lap szellemi részét illető 1 közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési díj:

Egész évre .. .1 .. 5 írt — kr.

Félévre ............. 2 , 50 ,

Év

negyedre .... 1 „ 25 „

\ Egyes szám ára 10 kr. /

___________A

r

Tá

rsadalmi és közgazdászati Hetilap.

MB«JELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ÜDoToa,^ János.----------------^

Ki

adó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban.

L

Nyilttér tora 10 kr.

J

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa

hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon

Lapunkról.

Azon szoros érdekkötelék, mely lapunkat Gyula városa közviszonyaihoz fűzi egy századnak ötöd része óta, feljogosit bennünket, hogy azon alkalomból, midőn a lap a régi kezekbe származik vissza, arról egyet-mást a nyilvánosság előtt említésbe hozzunk.

Húsz évi fennállás a vidéki sajtó mai előhaladottsága mellett is a ritka — sőt fényes — sikerek közé számítható. Egy húsz éves lapnak kell, hogy mély gyökeret vert legyen azon társadalomban, melynek púméit, gondolatait, érzelmeit, tüitekvéseit és küzdelmeit kifejezésre juttatja, ; annak létjogg már a meghaladott álláspontok közé sorolható, melyet vitatni még a rosszakarat sem szokta.

A „Békés“-röl SZ(jiva) mely 1869 ben látott napvilágot, nem mellőzhetjük hallgatással, hogy e lap volt a számbavehető időszaki sajtó első terméke megyénkben. Gyámoltalan, csecsemő korától mai megizmosodott állapotáig sok minden történt vele: látott kemény tusákat, vívott éles polémiákat, változtatott szerkesztőket, — de önérzettel jegyezhetjük fel, hogy sem viszontagságai, sem győzelmei kitűzött czéljától el nem tántoriták. E czél : Gyula város közérdekeinek szellemi támogatása s törekvéseinek buzgó istápolása.

És lapunk húsz éves fennállása épp arra az időre esik, melyben a polgárodul tság duzzadtabb vitorlákkal járta be az altöld rónáit, és a haladás eszméi tisz- tultabb alakban jelentkezve, a korszellem szavával hívott fel bennünket, hogy megvalósíttassanak.

Az eszméknek nélkülözhetetlen szüksége volt szószólóra; lapunk hasábjain megtalálták azt. A korszellemnek égető szüksége volt egy orgánumra, mely békés intentióit megértve, fejlődésének lendületet adjon; lapunk csendes, békés törekvéseiben megtalálta azt.

Ez múltúnk és ezt kínálhatjuk zálogul a jövőre nézve.

Ezek voltak a szerkesztés általános elvi álláspontjai, de a részletek talán még több figyelemre tarthatnak igényt. Ezek közt első helyen kér felemlitést lapunk azon józan önmegtagadása, hogy látókörét soha sem igyekezett oktalan önteltséggel kijebb tolni Gyula város határain. Mint e város szellemi életének szülötte, soha sem szegődött idegen érdekek szolgálatába, gyulai maradt következetésen és mindig.

A honboldogitás nagyzó hóbortjai nem széditék el egy pillanatra sem, a harcz szenvedélye soha túlzásokba nem sodorta 8 hangjának, modorának feltétlen tisztességes voltát az is dokumentálhatja, hogy 20 évi fenállása óta — sajtópöre nem volt. Nevének megfelelően békés“ munkálkodása mellett megtanulta tisztelni a mások meggyőződését, b ezért mindig jogosan számot tarthat arra, hogy szava komoly figyelem tárgya legyen.

Mi sem jellemezheti lapunk consoli- dált irányzatát jobban mint az, hogy nem kíván politikai lap lenni, holott a törvényes kellékeknek e tekintetben most is elég van téve. De mi komolyan leszámoltunk a viszonyokkal, s minthogy el- vitázhatlan tény, hogy a politikai küzdés hullámai Gyulán az utóbbi időben sok salakot és szemetet vetettek fel, e hercze- hurczát tovább folytatni, azt nyilvánosan taglalni, mást nem eredményezhetne, mint

újabb visszavonások támasztását s kóros állapotaink elmérgesitését.

Ez pedig Gyula városa sem anyagi, sem erkölcsi érdekeinek előnyére nem lehetne, s épp azért óvatosan elkerülni határoztuk minden olyannak feszegetését, mi e tekintetben az antagonizmust uevelhetné. Nekünk mindenek felett békés egyetértésre van szükségünk, hogy a megvalósításra várakozó reformok — ne hiába várakozzanak.

Deák Eerencz azt monda egyik hires beszédjében, hogy a nemzetiségi ellentéteket társadalmi utón lehet csak elenyész- tetdi. Igyekezzünk levonni a haza bölcse e kijelentésének következtetéseit:— s önmagától fog kinálkozni számunkra azon tétel, hogy nálunk Gyulán a felszított politikai ellentéteket, a féktelenül tombolt szenvedélyességet csak társadalmi utón lehet és kell elenyésztetni.

Ez a törekvés képezi mostanság lapunk programmját.

Kívánatos, hogy sikerüljön e program- mot mielőbb megvalósítani. Ennél fontosabb érdeke ma Gyulának nincsen, mert közeljövőjének minden sikere vagy kudar- cza ezzel van szervi összefüggésben.

Hogy magunk részéről minden emberileg lehetőt el fogunk követni a társadalmi kiengesztelődés müvének létrejöttéhez, azt ezennel ünnepélyesen Ígérjük e lapok tisztelt olvasóinak.

De mint a központon megjelenő lap, módunk lesz szeretett Békésmegyénk érdekeivel is foglalkozni; a hivatottak Ígéretét bírjuk, hogy e tekintetben higgadt iránynyal támogatni fognak.

És most bocsánatot kérünk, hogy első vezérczikkünk csupa általánosságokkal foglalkozott, de ez általánosságok kivételesen nem meddők, s az adott viszonyok javallották ezek felemlitését.

Dobay János, a „Békés“ felelős szerkesztője és kiadója.

Az alispán, a központi tisztikar és ón.

A „Békés“ 12-ik számában, Bodoky Zoltán ügyvédjelölt, mint .volt szerkesztő, megyénk köz- becsülésben megöregedett alispánja ellen, egy „ Uj csuda szülött“ cziraü czikket eresztvén meg, abban ennek a polgármesteri választásnál követett eljárását több rendbeli törvénytelenséggel vádolván, köv'etkezökép iejezi be czikkét: „az alispán ur csudátatra méltó rafinériával gondolja ki, tnikép lehetséges a törvényt kijátszani ; — s mert nem hihetjük, hogy ne tudná a törvényt, azt kell hinnünk, hogy szántszándékkal szegi meg azokat. “

Én nem az alispánunk intézkedéseinek bírálását, hanem Bodoky uruak e végsorokban kifejezett gyanúsító vádját közmegbotránkoztatónak hallváu jelezni másoktól, b miután azt elolvastam, annak tartván magam is, bárom tiszttársam felhívására központi tisztviselő társaimat egy hozzájuk czimzett felhívásomban magamhoz Kértem, hogy véleményüket nyilvánítsák ezen czikk fent- jelzett zárszavai felett.

Az összejövetel hivatalos helyiségemben megtörténvén, 15 perez alatt be is végződött azzal, hogy ón röviden kifejezést adtam azon nézetemnek, hogy bár a sajtó jogosítva van tetteinket bírálata tárgyává tenni, de bennünket gyanúsító szándékos roszbiszemüséggel vádolni jogtalanság, ezért felhívtam az értekezletet, nyilatkozni az iránt, hogy ezen, szerintem jogtalan bírálat ellen hirlapilag nyilatkozzunk ; — mire Terényi Lajos főjegyző alispánunk iránt elösmarő szavakkal kárhoztatólag nyilatkozott ugyan a

czikknek általam idézett sorairól, de nem tartja szükségesnek, hogy az ellen testületileg hírlapi nyilatkozat tétessék ; hasonló értelemben beszélt dr. Kovács István ur ; mire egyhangúlag el lett fogadva főjegyző ur indítványa s azzal a tanácskozás feloszlott.

Ez szárazon a tényállás ; melylyel senki ellen sértést el nem követtem ; — de a melyet Bodoky ur a „Békés“ 13-ik búcsúztató számában ellenemben felhasznált arra, hogy először nevetségessé tegyen, mint alispánom ellen intézett sértésébeni megbotránkozásomban tiszttársaim által magamra hagyottat; — 2-or, hogy kifejezést adjon annak, hogy az általa marczangolt alispán urat tiszteli becsüli, mint tudomása szerint talpig becsületes embert; — 3-or, hogy kitágítson engem arról, hogy neki joga van, mint a közvélemény tolmácsának megtámadni az alispán .tetteit, habár néha igazságtalanul is; — mert a jogosság és igazság nem egy; — 4-er - berekesztésül ítéletet mond felettem, bogy jogtalanul jártam el, midőn vele szemben a tisztikarral egyetemesen igazságot akartam azolgáltatni az alispánnak, s tanuljam meg, hogy én nem vagyok jogosítva főnököm (? !) tettei bírálata felett köz- megbotránkozui; s igy nem esik meg rajtam, hogy sólóban közmegbotránkozzam.

Az egész czikkben első pillantásra feltűnik azon felületesség, melylyel ö némely tárgyával elszokott bánni; nem arra számit, hogy igazat mondjon, hogy valót beszéljen, hanem, hogy úgy beszéljen mint Csintalan, azaz, hogy felvett tárgyát egyszerűen jóizüvó tegye, ő az én körlevelemet nem látta, nem ie olvasta, csak hallott róla valamit, s ráfogja, hogy az körlevél, hogy abban a vármegyei tiszti társak lettek felbiva, hogy segítsenek közmegbotránkozni; pedig én csak egyszerű magán levéllel, tehát nem körlevéllel, nem is a vármegyei, hanem csak a központi tiszttársakhoz czimezlem a meghívást; — nem azért, hogy segítsenek közmegbotránkozni, hanem hogy ha közmegbotránkoztak ők is, azt nyilatkoztassák ki. — Végre nem is magam maradtam, mint közmegbotránkozó, ellenkezőleg ott egyhangú közmegbotránkozás nyert kifejezést, nem a felett, hogy bírálat íratott az alispán tettei felett, hanem a felett, hogy Bodoky ur a megyei alispán tetteit saját szemüvegén megbírálván, abból azon ráfogását adja nyomtatvány alá, hogy az alispán bámulatosan kieszelt rafinériával gondolja ki, hogy miként kell kijátszani a törvényt 8 ez az, mely bennünk, központi tisztviselőkben megbotránkozást keltett ; mert ilyet csak fegyelmi eljárás utján lehet és szabad bárkinek is kimondani ; egy tisztviselőre rágalmazási téuy elkövetése nélkül; — és csúnya dolog az egész egy becsületben megőszült lo- tisztviselovel szemben, kinek magaslatára alig fogunk emelkedhetni és ki koránál lógva nem fenyegethet meg, hogy megbotoz, mint teszik az itju lapszerkesztő társak, s igy büntetés nélkül lehet rágalmazni az alispánt; ily gyanúsító rá- fogások, mi engem és most már mondhatom miuket megbotránkoztatott; de nem a bírálata, mit joggal tesz mindenki, akár az utczáu, akár a hírlapba.

A mi azon nyilatkozatát illeti B. Zoltán urnák, hogy az alispán urat tiszteli, becsüli mint embert 8 családapát, — ez előttem nem számit mást mint gúnyt oly ember szájából, ki ezután eDgem nyilvánosság előtt kikeresett vádlevélbe meghurezol, mint ki törvénytelenségek lánczolatával vezetem mint fötisztviselö a köz- igazgatást és megbélyegez, mint ki mesteri rafinériával törekszem a törvény kijátszására, vagy mint törvénytudatlan, vagy mint annak szándékos megszegője, — én is tudom, hogy annak az alispánnak van annyi esze mint nekem, s igy azt is tudom, hogy az ily hízelgő nyilatkozatnak semmi becset se tulajdonítson.

Az én abbeli kitanitáBomra szánt sorokat illetőleg, hogy a sajtónak joga van a tisztviselők tetteit bírálatuk tárgyává tenni, antequam scivi quam tu natus esu, s igy itt Bodoky ur magával beszélgetett, mert én ugyanezt mondtam a tárgyalást megnyitó beszédemben, hogy szabad bírálni, de szándékos gonoszságot ránk fogni jogtalanság, — mert est csak egy fegyelmi bíróság mondhatja ki felettünk.

A jogosság és igazság körüli tudományos fejtegetése sem állja ki ellenemben a próbát, mert én szerintem jogtalan az ily hírlapi kihallgatás nélküli elítélés, akár igazán, akár nem igazán történtnek fog az később bizonyosodni; — mert a bizonyító eljárásig az oly kinyilatkoztatás mindig jogtalan marad, mely a tisztviselőt hirlapilag szándékos rafinériával kigondolt törvénytelen intézkedés vádjával sújtja; mert tehette azt legjobb hiszemüséggel törvényszerüleg - az ő felfogása szerint; — a mint hogy majd minden fe- lebbozett ügybe kisebb-nagyobb változtatással, sőt többször az első biróság törvényre alapított igazságszolgáltatásával egészen ellenkezőleg ítélnek a felsőbb hatóságok, de azért senki se merte ez ideig azt mondani, hogy az alsóbb hatóságok előre kigondolt rafinériából vagy a törvény nem tudásából vagy szántszándékkali megszegéséből ítéltek ; ezt a jogosságot (tehát nem igazságot mondok), csak B. ur tartotta fenn magának szerintem jogtalanul.

Végre czikke végén mondott atyai tanácsait, hogy főnököm irányában tett és teendő bírálatokat tűrjem békével, nehogy máskor is solo botránkozó maradjak, köszönöm szépen, bár hasznát már nem vehetem, hanem ezért tőlem is tessék elfogadni azon atyai tanácsomat, hogy oly ilju ember, mint szerkesztő ur, babár némely itju barátok által támogattatik is szebb, ha mo- destus, e ha szerénységgel ildomos mérséklettel jár el a becsületben megöregedett tisztviselők tettei elbírálása körül, mintha kihivólag feltűnni vágyó arrogantiával teszi azt, és elbizakodottsággal tapos le maga körül minden tekintélyt, mert igy aztán megesik rajta, hogy mint polgármesterjelölt megbukik; s' ha azután az alispánt támadja meg, hogy miért merte az elválasztott polgármestert melléje kan lidálni, azt mondják, hogy Cicero pro domo sua; és megesik rajta az is, hogy ha a képviselői gyűlésbe szónokol egy öreg compaktor, megkéri, hogy hagyjon már békét, hogy tanácskozhassunk veszekedés nélkül, s ezekbe meg kell nyugodnia; mert compactor ur az ellenébe írott ilyetén hírlapi megjegyzéseket olvasásra se érdemesíti.

Nagy Károly«

Békésvármegye közigazgatása.

1888. év Il-dik felében.

(Vége.)

IV. A m. kir. igazságügy minisztérium ügykörét illetőleg.

Az igazságügyi szakra vonatkozó s tisztelettel ide zárt kimutatás adatai szerint a rab létszám 121 volt és pedig 113 férfi és 8 nő, — ezen létszám a félév végén 139-re emelkedett.

A fennmaradt létszámból elítéltetett 112 férfi és 12 nő, — felebbezés alatt áll az ügye 2 térfinek és 2 nőnek, s vizsgálat alatt áll 10 fi és 1 nő.

A félévi rabtartási költség 590? frt 90 krt tett ki, ebből munka keresmény által 1995 frt 50 kr. a befolyt téritmények által 1101 forint 62 kr s igy összesen 3097 frt 12 kr fedeztetvén! az állam által megtérítendő összeg 2810 forin, 78 kr.

A központi fogházat küldöttségünk a múlt félévben is megvizsgálta és annak helyiségeit a biztosság és tisztaság tekintetében teljesen kifogástalannak, az élelmezést kielégítőnek ób a fe-