Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-13 / 41. szám

41-ik szám VIII. évfolyam Szerkesztőség: 1 Főtér Dobay János kereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vistza. Előfizetési dij: Egész évre ..........5 írt — kr. Fé lévre ...............2 „ 50 „ F.vnegyedre .. .. 1 „ 25 L Egyes szám ára 10 kr, ____________________ 2 Gy ula, 1889. október 13-án. V? Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ID010=137* T=un.os. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér tora 10 '■-A Hirdetések felvétetnek. Budapesten. Goldbery er A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Sch/warz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fűrdö-uteza 4. sz. Bécsben: Schulek Henrik, Moose Jludolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon A regále bérlete. Nincs talán ügy, a mely miatt az utóbbi időben annyi teuta folyt volna el, mint a regále-ügyben és ez nagyon ter­mészetes, mert mindenkit legjobban érde­kelnek azon dolgok, mindenki legérzéke­nyebb azon dolgok iráni, a melyek mint polgáriasán kifejezni szoktak, zsebbe vágók Gyula városának többszörösen volt és van oka ezen kérdéssel foglalkozni s ma talán jobban és inkább mint valaha. Midőn az urádalomtól megvette a város a regálét, bátran elmondhatjuk hogy jutányos áron ; és talán helytelent kiadta haszonbérbe igen magas áron, az egyes regále bérlő által okozni szokott képzelt és nem képzelt sérelmekért, az igen magas csapbéréit s más többféle kellemetlenségért vigasztalui tudtuk ma­gunkat azzal, hogy a búsás bérleti jöve­delemből nyerendő haszon és összegyüj- tendő városi vagyon a városnak culturalis előhaladást s egy szebb jövőt lesz hivatva megteremteni s ennek az érdekében szí­vesen áldozott, szívesen tiirt mindenki, s az egyesek készséggel áldozták filléreiket 8 tűrték a kellemetlenségeket a köz érdé kében, de ezen vigaszunkban csakhanu.r fájdalmasan kellett csalódnunk, s ma a helyzet egészen máskép áll. Az állam időközben megváltotta a regálét s ma már úgy állunk, hogy nem csak jövedelmet nem fog a városnak haj­tani a regále (eltekintve a nyerendő 20°/0 kárpótlástól) de talán ki sem fogja futni a nyerendő váltság dijj kamata a felvett köl­csön kamatát. A mily természetes volt tehát hogy addig mig a városnak tetemes haszna volt a regáléból, a város polgárai szívesen és z> harisról. (Folytatás) Színház után kimennek sétálni a nagy boulevardokra. Innen származott a nálunk is ismert közmondás, hogy színház után jönnek a legszebb vendégek. Mert a mi a nagy bou- levardokon ilyenkor elegantiában, fényűzés­ben látható, az felülmúl minden képzeletet. A nagy boulevard, ez a párisi elneve­zés, mely kezdődik a Place de la Republic­töl és végződik a Place de la Concordaon _ ne m más mint egy szabálytalan félkörben fu­tó hosszú széles ut. Minden egyes mintegy 5 pereznyi járó részének persze más neve van. Első a Porte St. Martin boulevard, azután jön bd. Porte St. Denis, bd. de Bonne Nouvelle vagyis a jó újdonságok bdja, mely onnan vette elnevezését, hogy 70-ben a fran- cziák első győzelmét itt tudatta a Petit Jour­nal czimü néplap, azután jön bd. Prissoniere, bd. Montmartre — ez a félvilág találkozási helye — azután a bd. des Italiennes, hol a legelegánsabb közönség jár, azután a bd. des Capucines, hol a nagy opera van, és végül a bd. Madeleine, mely a hasonnevű templomtól nyerte elnevezését. Mint mondani szerencsém volt, ezek együtt képezik a nagy boulevardot, mely a tulajdonképeni Páris kifejezése. Itt ismerhet­jük meg Párist olyannak, a milyen. Este 5 óra után kezdődik rajta az élet. De milyen élet, telve pezsgéssel, vidorsággal, szikrázó szellemmel. — Az emberek itt nem járnak, hanem sétálnak a szó chickes értel­készséggel tűrték az egyes bérlő utján ok­vetlenül előálló zaklatásokat és kellemet­lenségeket, éppen oly természetes hogy ma midőn már a város a jövedelemtől elesik a polgárok arra törek esznek, hogy a re­gálé bérletét ők nyerjék el, s ha már a városnak elesik a haszna, a polgárok is mentve legyenek az egyes bérlő által okoz­ni szokott kellemetlenségektől, mert a mily szívesen hoznak a polgárok áldozatot váro­suk előnyére, ép oly kevéssé hajlandók azt meghozni egy reájuk nézve idegen bérlő kedvéért. Ez a törekvése egy consortiumnak a mely a czélból alakul, hogy a regálét il­letve az italmérési adót haszonbérbe vegye s ez képezi válalatuknak erkölcsi alapját, a mely részökre minden jó indulatot meg­szerez. Százötven vagy hatvan — a szám nem lényeges — gyulai italmérő állott össze egy társaságba az italmérési adó bérbe vételére, s hogy szándékuk komoly, arra nézve elég bizonyságot adtak akkor, ami­dőn a megtartott tárgyaláson 28000 írtos ajánlatot tettek. S az ember csaknem haj­landó lenne a csudálkozásra, hogy ily ma­gas árért (a város 24 ezer forintért adta ki) a kincstár nem hajlandó a szerződést megkötni, ha nem látnánk a coulissák megé s nem tudnánk hogy valaki — igazán ért­hetetlen rósz akaratból — olyan feljelen­tést tett a kormánynál, hogy a gyulai ital- mérési adóért 40000 frt évi haszonbért le­het megkapni s ha nem tudnék hogy az összeirásnál azon hiba kö vettetett el, hogy egyes italmérőknél a kimért ital felvétet­vén. ugyanazon ital felvétetett az elárusí­tóknál is és igy tetemesen nagyobb mennyi­ségű fogyasztás lett feltüntetve a tényle­gesnél. * l Ez utóbbi hiba most már corrigálva lesz a megejtett ujjabb felvétel által s a mint tudjuk ezen tévedés folytán újabb tárgyalás lesz megtartva október hó 20 án. Az eredményt természetesen előre nem tudhatjuk, kérdés hogy menyire Uttetett le a fogyasztás menyisége az ujjabb felvétel alapján, s menyire közelíti meg igy az ál­lamkincstár ajánlata a consortium 28000 fitos ajánlatát, .és kérdés még az is hogy a consortium nem e fog esetleg nagyobb ajánlatot tenni, anynyi azonban bizonyos, hogy a magasabb ajánlat már minden re­mény nélkül tétetnék arra nézve hogy a fogyasztás kifizesse azon óriási haszonbért, s ha figyelembe vesszük hogy Orosháza, a hol pedig a regále bizonnyára megér an­nyit mint Gyulán, 19 ezer forintért nem volt hajlandó a bérletet átvenni, be kell látni minden elfogulatlan embernek, hogy a gyulai italmérési adóért 28000 forintnál többet adni bizonyos veszteség nélkül tel­jesen lehetetlen. De ismételjük, hogy semmi positivet nem tudunk a magasabb ajánlatról a po­sitiv csak a 28000 írtos ajánlat, s most csak ahhoz szólhatunk hozzá s a dolog ily állása mellett van nehény őszinte sza­vunk a megalakult cousoi tiumhoz és az ő 28000 frtos ajánlatukhoz. Mi a magunk részéről az oly nemű vállalatoknál mint az italmérési adó bérlete, sokkal helyesebbnek tartjuk ha az többek kezébe jut, s bizonyos körülmények között leginkább óhajtottuk volna hogy a váios maga vegye ki a bérletet, erről azonban szó sem lehetvén azon óriási ár mellett, a me­lyet a kincstár kíván, a város kötelessé­gébe állónak tartjuk, hogy támogassa er= kölcsileg azon polgárait a kik a bérletre vállalkoztak, s minden tőle telhető módon támogassa a társaságot, amely bérbe akarja venni az italmérési adót és pedig úgy azon kérdésnél hogy a bérletet elnyerjék, mint később s reméljük is hogy ez a tá­mogatás nem fog almaradni, s lesz gon­dunk rá hogy az a közérdek szempontjá­ból minél hathatósabb legyen. A megalakult consortium ha 28000 frtért az italmérési adót bérbe veszi, el le­het rá készülve, hogy az reá nézve vesz­teséggel fog járni, de ő ezen veszteséget könyebben elviselheti mint a város, mert az ital mérőkből alakult társaság ha veszí­tene a befolyandó adónál, ezt a vesztesé­get bőven kárpótolhatja az italok beszer­zésénél, a melyek jó minősége okvetlenül emelni fogja a fogyasztást is s olcsósága (t. i. nem lesz kénytelen egy bérlőtől vá­sárolni) ha ott vásárolhatja a hol akarja, kárpótolni fogja ama veszteséget a mely netalán az italmérési adó bérleténél őket érni fogja. Tehát a mit vesztenek a réven, megnyerik a vámon. Mi nem féltjük a consortiumot, hogy elválalt kötelezettségének eleget tenni nem tudna, s korainak tartjuk azok kárörömét a kik azt mondják na csak hadd menjenek bele majd meglátják egy év múlva, hogy fognak könyörögni hogy múljék el töllük a keserű pohár; mert hiszen a 28000 frtot csak nem fogják egészen elveszíteni, a s legroszabb esetben is 24000 frtot feltétle- nül bevesznek, s kell hogy be vegyenek, egyszerűen abból következtetve, hogy a mostani regále bérlő ugyan anyi bért fizet a városnak s óriási kiadásai s személyzete mellett továbbra is óhajtja a bérletet, ta­lán még magasabb árért is, igaz hogy te temes különbség az hogy a fogyasztási adó bérlet is az ő kezében van. Reá fizet­nének tehát 4000 frtot a bérletre, vegyük mében, mintha e rengeteg nagy ut egy tár salgó terem volna. A széles járda nagy ré ízét a vendéglők székei foglalják el, hol az emberek hűsítőként absyntot isznak. — Itt nutatják be a divat őrült gyorsasággal vál :akozó termékeit s a mi itt megtetszik, azt íárom év múlva már Békésmegyében viselik De a szeszélyes divat termékei alatt ki ;árólagosan a női viseletét kell értenünk íbben Páris csodákat teremt s Ízlésével mész- >ze tengereken túl is imponál, ez ágát az párnák szabad művészetnek nevezi és bizony művészet mesés leleményességének a gyulai érjek és apák ép úgy adóznak, mint teszem kelet-indiaiak. De a milyen megmérhetetlen mélységű l női divat e bányája, ép oly egyszerű a férfi riselet. A franczia sohe se visel mást, mint sgyszerü fekete kabátot, Monsieur Carnot, a köztársaság elnöke ép úgy, mint az utolsó rnok. Férfi piperkőcz, holmi Giegerl Párisban lem létezik. A párisi férfi legfölebb. esernyő lyelével űzhet luxust. De igy annál érdeke iebb az ellentét. Lesznek, a kik mosolyogni fognak, mi [őn azt mondom, hogy a párisi nők szeret­lek beszélni, sőt magukban azt fogják mon- ani — hiszen nálunk is akad . . . Kérem ,e nem úgy van. Tudom, hogy a mi hölgyeink zép ajkai is gyakran nyílnak meg, hogy sza- iorán termő eszméiket kifejezzék, de a párisi őké egyáltalán mindig nyitva van, és ha be- zél velük legalább annyit : ceca, parfaitment, xagtement, vous avez raison, voila — min- ig mondanak. De azt meg kell vallanom ogy nem fecsegnek, hanem csevegnek, és sevegésüknek meg van a maga sajátos bü- ája, rendszerint oly üres és mégis vonzó, oha olyanról nem beszélnek a mi kell :met ifi (hacsak otthon a férjeiknek nem.) Itt a nagy boulevardon érdekes őket megfigyelni, ha valamelyiknek egy jó ötlete támad, egész sans géve megállnak, hogy kényelmesebben kaczaghassanak. Ah, mert kaczagni szeretnek, a nevelés — mondja egy franczia iró — az élet fűszere, nélküle egész létünk ízetlen volna. E nagy boulevardon nem kevesebb mint i4 szinház van azonkívül itt van, a Grevin Mussée és a hírhedt Montagae Russe. E két helyen igazán érdemes lesz meg­állapodnunk. Az első a. Montagne Russe — vagyis orosz hegység nevét a most uralkodó orosz sympathia révén nyerte. Egy rengeteg nagy terem, melyet hosszában kigyózó alakú fahegys'ég szel ketté, melynek gerinczén orosz szánok rohannak egymással párhuzamosan őrült gyorsasággal. A szánokat egyszerűen a nehézkedési törvény hajtja. Ez a kolosszális terem, mely ötször ak­kora, mint a gyulai babilon, este 8 órától éj­fél utáni egyig van nyitva és egyszerűen arra szolgál a párisiaknak, hogy egymással talál­kozzanak. Hanem a mit itt találunk — az mind hamis 1 Az orosz zenét franczia muzsikusok ját- szák, a spanyol tánczot normandi nők lejtik, a mosoly hamis, a szerelem hamis, az áru- czikkek, melyeket a bazárokban árulnak ha­misak, a szingálok, kik fegyvertánczot ugrál­nak párisi hordárok. Szóval ez egy teljes tal­mi világ, és mégis idejár az egész — no kü­lönösen a félvilág. Találunk itt szerecsen, chinai, indiai, tonkini nőket, kiknél alig bír­juk felismerni, hogy nők-e vagy férfiak, mert egyformán czopfosak és egyforma ruhát vi­selnek. Hanem szerencsére oly ruták, hogy zavart nem idéznek elő. De vannak itt büsz­ke spanyol nők madonna arczczal, bűvös te­kintetű creol nők, Algériának sajátos női szépségei, kik rendkívül hasonlítanak a mi szép czigány hölgyeinkhez ; láttam sárga bő­rű anamita nőt, kikről egy előkelő franczia hírlapíró azt jegyezte meg, hogy egy párisi jól nevelt macskának sokkal több értelme van, mint nekik. Szóval este 8 órától éjfél utáni egy óráig átlag |—4ooo nő fordul meg e furcsa helyen. És mégis 1 — kiált fel a Fi­garó egyik számában — e helyen még egy házasság sem köttetett. Azt hiszem — nem a hölgyeken múlt. De mint mondám érdemes belépni, mert egy frankért — annyi a belépti dij — az ember megnézheti, hogy milyen szí­nű és viseletű nők vannak a kerek világon. Megnézni érdemes. A Grevin Muse, mint neve is jelzi egy -nuzeum, mely viaszk figurákban mutatja be a múlt és jelen történetét, de leginkább a nagy forradalmat. E viaszk figurák igazán megdöbbentő hűséggel állítják elébünk az ala­kokat és eseményeket. Itt láthatjuk Dantont amint a conventben szónokolt, a tengerzöld Robespieret, midőn a hegypártiak gyűlésen komorul elfoglalja az elnöki széket, a fiatal St. Justot, midőn egy szál ingben vezeti a lelőtt tábornok helyett a forradalmi hadsere­get, a szép Corday Saroltát a hogy a fürdő­kádban ülő vérszomjas Maratnak szivébe mártja tőrét, oly irtóztató realizmussal vannak a vércseppek odatapasztva, hogy az ember hátán hideg borzong végig. De láthatunk itt nyaktilozást és egyéb borzalmasságot, me­lyekkel nem akarom a t. halgatóim idegeit felizgatni. Az óriási pinc'.ehelyiségekben az inqi- sitió van viaszkban megtestesitve minden borzalmasságaival és hogy mennyire igyekez­nek természetesnek feltüntetni az abból is megítélhető, hogy például a tűz, melylyel a

Next

/
Oldalképek
Tartalom