Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-07 / 27. szám

A csabai patronatus. (Folytatás.) 2. Az egyház álláspontjának kritikája. Az egyház jogi szaktudomány controvers kérdéseit alulírottak lehetőleg kerülni óhajtván messze vezetne feladatunktól azon kérdésnek vi­tatása, váljon a magánosok kegyuraságának for­rása kizárólag a legfőbb kegyúri jogban kere­sendő-e, avagy megszerezhető fundatio, aedifica- tio és dotatio által is. Tény, hogy a csabai egyház kegyúri vi­szonyban állott az adományos Haruckkern csa­láddal, akár a kir. adomány megszerzése, akár a csabai róm. katb. hitközség alapítása, illetőleg a templom és papiak telkének adományozása s azok felépítése folytán. Ámde nézetünk szerint nem helyes alapra épit az érdekelt egyház akkor, a mikor a fenn­forgó esetben e kegyúri jogosítványok Csaba vá­rosára az adományos birtokkal való átszállását vitatja, mert Csaba városa a Haruckkern utó­dok adományos birtokait nem szerezte meg s illetőleg az ezen adományos birtokoknak csak jobbágy tolki adománya jutott Csaba község jobbágy lakosainak tulajdonába az I. részben felhívott örökváltsági szerződés folytán, s csak némely elenyészőleg csekély allodialis természetű ingatlanok jutottak Csaba község tulajdonába, a püspöki panaszlevélhez fektetett örökbevallási szerződés szerint s csupán a kir. kisebb haszon­vételek vétettek meg teljesen Csaba község által. Az allodialis birtokok a földesurak kezén maradtak s ezeket jogutódaik birtokolják ma is. A kegyuraság átháromlásának jogalapja nem ebben, hanem az örökbevallási szerződésben létezik, miért is az egyház ama további követ­keztetése, hogy t. i. a patronus kötalezettsége a Haruckkern-téle összes uradalmak jövedelmeiben leli forrását, sem állhat immár meg, mert a szer ződó felek e tekintetben is másként állapod­tak meg. De nem szabatos az egyház álláspontja a kötelezettség mértékére nézve általában kifeje­zettek tekintetében is, mert habár a csabai róm. katb. egyház feletti kegyúri jogosítványt teljes­nek is kell tekintenünk, keletkezésének lehető tényét s a szerződés magyarázó szavait össze­vetvén, nem lehetünk kétségben az iránt, hogy a kegyuraság kötelezettsége nem a szaporodó hívek szaporodó igényeiben találhatja meg igaz mértékét.- Ilií i, A város álláspontja, f Csaba község képviselőtestülete categorice kimondja, hogy „a csabai róm. kath. egyház fe­letti kegyuraság jogaival és kötelezettségeivel együtt nem a várost illeti,“ s képviselője ezen anticipált álláspont elfogadhatóvá tételére külön- félekép érvel és concludál. Elsőbb abból indulváu ki, hogy a csabai róm. kath. egyház feletti patronatus az adomá­nyos birtokkal szereztetvén meg, azzal elválaszt- hatlan kapcsolatba jutott és maradt is, 8 az örök- bevallási szerződés nem ruházta át ezen jogo­sultságot, mert eltekintve a kegyúri jog dologi teherként jelentkező mivoltától — miután az át­ruházás ténye nélkülözi a legfőbb kegyúri, sőt V Salamon és a magvető. (Rückert.) Trónját szabad mező ölében, Állitá fel Salamon régen. Ott egy magvető embert látott Szórni mindenfelé a magot. „Mit művelsz te ott?“ szólt a király, „E talajtól aratást ne várj. Itt CBak homok. Munkád hasztalan, — Kezdetén — küzdelmed hagyd abban. A férfi lebocsátva karját Némán, veszteg, gondolkodva állt; Előlépve, félelem nélkül, Bölcs királynak szól feleletül: „Semmim sincs énnekem CBak e föld, Megmüvelém miként tőlem tölt. Nem tudom a jövő mit hoz majd, Munka enyém, áldást Isten ad!“ Ford. Dombi Lajos> Nyugatról. A környékbeli tehenek körülbelöl há­rom évvel ezelőtt korszakot alkotó ünnepélyt rendeztek. A legnagyobb ellenségüktől sza­badultak meg. A kormány a soproni ezu- korgyárat fegyházzá alakíttatta át. S igy a répaállomány az idő óta a tehenek tejet fab­rikáló gyomrába vándorol. A Szepi jó félóráig noszogtatta girhes gebéit, mig végre előttünk állott a néhai ezukorgyár megifjodva, átalakítva. A kőmű­vesek ügyessége az „öreg lányt“ fiatal „me­nyecskévé“ alakította át. Az óriási, három emeletes H formájú épületet két öles kőfal veszi körül. S ha azok az élő-halottak szökni az egyházhatóság kifejezett jóváhagyását is a kegyúri jog még ez id« szerint is elválasztatlan tartozékát képezi a volt földesurak tulajdonában megmaradt (allodialis) ingatlanoknak, s igy a csabai róm. kath. egyház kegyurai ezen birtokok tulajdonosai, vagyis a kegyuraságot megszerzett Haruckkern család birtok utódai. És uem lehet kegyura az egyháznak érvel tovább a községi megbízott sem Csaba községe, sem a mogváltakozott jobbágyok összesége (mely hihetetlen talán a közb. testület értetik?) mart sem egyik, sem másik személyi szerzési képes­séggel a patronatusi jogosultságra nem birt. Ha azonban terhelné is a földesurakkal szerződött jogalanyt a kegyúri teher, ez csak abból folyólag és oly részben terhelhetné, a mennyiben s a mily részben e jogalany a földes­uraktól a tiltó törvények daczára, nemesi java­kat szerzett. Későbbi kiinduló pontja a község képvise­lőjének a tényleges állapot, mely szerint a föl­desurak tényleg megszűntek a róm. kath. egyház feletti patronatusi gyakorolni s azt tettleg más jogalany gyakorolta a vonatkozó szerződés kelte óta. Elsorolván tehát a város által kezelt örök­váltsági cassára vonatkozó egyes momentumokat s felhiván az örökbevallási szerződésben a föl­desurak által felajánlott 2000 ezüst forintoknak hova és mikénti beutalására vonatkozó jegyző- könyvi passust — következtetéseiben arra a fel­fedezésre jut, hogy Csaba községe a földesurak által a patronatus pótlékául lefizetett 2000 ezüst forintnak letéteményese s administrativ kezelője volt. Ezen feltevést azzal véli egyebek közt tá­mogatni, hogy a község elöljárósága csupán ezen 2000 írtnak törvényes kamatait utalványozza a róm. kath. egyház szükségleteire évenként visz- szatéróleg, tekintet nélkül arra, hogy az egyház a patronatusi teher kötelezettség szükségét ki­mutatta volna s ebbe az egyház is hallgatag be­lenyugszik, felvevén mindenkor a kiutalt kamat- jövedelmet. Mivel pedig az örökváltsági pénztár és patronatusi cassa is a város adminisztratiója alól tettleg a csabai közbirtokosság kezelése elá és tulajdonába került, a róm. kath. egyház kegy­ura s illetőleg mert senki több jogot nem ruház­hat át másra, mint a mennyivel maga bir, a kegyurasági cassa kezelője most már a csabai közbirtoko8sági testület. Ezen conclusioja további támogatása gya­nánt felhozza még a község képviselője azon, szerinte fontos körülményt, hogy a róm. kath. egyház hatósága, a nagyváradi püspökség nem egyszer egyenesen a közbirlokossági testülethez, mint a csabai róm. kath. egyház kegyuraságáboz közvetlenül megkereséseket intézeti s ez által ezen testületet kifejezetten patronatusnak is­merte el. Végül hivatkozik az 1863. évben megejtett praesentatiora, melyet állítása szerint a csabai közbirtokossági választmány eszközölt. (Folyt, köv.) akarnak, előbb Ikarustól kell szárnyakat ki- árendálniok. A kőfalon kívül, apró házakban laknak a fegyörök családostól, gyerekestől. A kinek pedig itt még helye nincs, az a városban lakik; s delben, télen, nyáron apró komacsé- székben hordja ki az oldalborda a menázsit a fegyőrnek. Télen is j Milyen idő van itt akkor ? a kutyát is ölbe viszik ki ugatni, s a hft élettárs azért békeszeretően daczo] hideggel, viharral, hófúvással s egyéb ve­szedelemmel, de azért a férje-urát éhezni nem hagyja. De azt sem engedi meg, hogy a fegyház mellett levő korcsmában egyék ; drága portéka az, a gázsi meg csúnya kevés s otthon éhségtől csipognak a gyerekek. Aztán mondja valaki, hogy a paraszt nem tud szeretni. A fegyháznak jelenleg hétszáz harmincz lakója van. S erre a nagy csorda zsiványra nyolczvannégy őr ügyel fel. De nincs ám ez mind szolgálatban, csak egyharmada. _ Má r most, ha összetartás volna a czimborák közt, azt a maroknyi embert szőröstől-bőrös­től felfalhatnák, mire a városból kivergőd­nék a segítség. S hogy összetartás nincs, az az igazgató fifikája. Kiszemeli a legellen- tétesebb jellemű frátereket s azokat csukja össze. Bárányt a farkassal, zsidót a zala­egerszegi antisemitával, gyilkost a csalóval, rablót a sikkasztóval, s két évre elitéltet olyannal, a ki életfogytig itt kosztol. így aztán lehetetlen a zendülés. Mégis, valami furcsa érzés fog el, mikor belépünk a laka­tosok műhelyébe. Nyolczvanöt gonosztevő ráspolyoz, kalapál, üti-veri a tüzes vasat eszeveszett dühvei: legalább azon adja ki mérgét, ha már az „urakat“ nyársba nem 925/89. Hivatalos hirdetés. Kivételesen ismételten felhivatnak mind­azok, kik 1888/g évekre lőfegyverek bir­tokában voltak, s vadászatra használható fegyvereiket a mai napig adó alá benem jelentették, hogy jelen hirdetéstől számí­tott 3 nap alatt annál bizonyosabban a városi adóhivatalnál bejelentsék, mivel ellenesetben a mulasztás úgy fog tekin­tetni, mintha fegyvereik megvolnának, és a törvény értelme szerint, jövedéki vizs gálát mellett blintettetni fognak. Gyulán, 1889. julius hó 6. Dutkay Béla, polgármester. Eirek. Lapunk mai számát mindazon tisztelt ol­vasóinknak megküldjük, akiknek előfizetése június hó végén lejárt. Felkérjük azonban az előfizeté­seknek e hét folyamán leendő szives megújításá­ra, miután jövő számunkat C9ak a lap megrende­lőinek fogjuk megküldeni. — A lap prog- rammja, mellyel éveken át sikerült a közönség osztatlan bizalmát megnyerni, jövőben is a régi marad. Bókésvármegye és abban a megye szék­helye Gyula városa közigazgatási, társadalmi és közgazdasági érdekeit képviselni, tárgyilagosan, higgadtan, függetlenül, de óvakodva mindennemű személyeskedéstől, ezen eszmét tűztük ki zász­lónkra, s ezen eszme szellemében fogunk ezután is működni. Összeköttetéseinknél fogva ama kel­lemes helyzetben voltunk és vagyunk, hogy el­vont elméletek fejtegetése helyett kizárólag me­gyei s községi érdekeink istápolásával foglalkoz­hatunk, s eme törekvésünkben megyénk és váro­sunk kiváló fiainak közreműködése támogatja la­punkat ; a megye közönségétől reméljük az ed- digelé is hálásan tapasztalt további becses támo­gatást. Lapunk előfizetési dija szintén a régi ma­rad, és pedig a julius —szeptemberi évnegyedre 1 frt 25 kr, julius—deczember bóra 2 frt 50 kr, mely összeg vidékről a „Békés kiadó-hivatalának Gyulán“ czim alatt postautalványon küldendő be. Báró Wenckheim Béla, Békés vármegye feledhetlen nagy fiának, egykori töispánjának és Magyarország volt miniszterelnökének szobor le­leplezési ünnepélye a mai nap kiváló eseménye. A szobor leleplezéssel átadják s megnyitják a nép­kerti pavillont is, melyen utóbbi napokban lázas sietséggel dolgoztak, noha e sorok Írásakor még mindig kétes, vajon betudják-e úgy fejezni, hogy megnyitás utáura is ne maradjon még rajta végezni való. A szobor leleplezési s pavilion megnyitási ünnepélyt Göndöcs Benedek apát és lelkész ren­dezi, és — annyit eleve konstatálhatunk — hogy nem az ő egyéni fáradozásán múlik, ha az ünne­pély nem lesz oly nagyszabású, mint aminőt báró Wenckheim. Béla szobráuak leleplezése igényelt, és aininő nagyszabású, más viszonyok, b több oda­való tényező közreműködésének igénybe vétele mel­let az ünnepély lehetett volna. A fen forgó körül­mények között úgy a pavilion megnyitás, valamint a szobor leleplezés sikere — mit szívből óhajtunk — osztatlanul GöndÓcs Benedek apát és lelkész érdeme. Az üunepély programraja, melyet lapunk múlt heti számában közöltünk, és ezúttal ismét- lünk, következő: Délután 5 órakor a népkerti pa­vilion termében 1. „Isten áldd meg a magyart“ énekli a dalárda. 2. Emlékbeszéd báró Wenck­heim Béla felett, tartja Göndöcs Benedek 3. „Ha­zádnak rendületlenül“ énekli a dalárda. Este zárt­körű tánczvigalom ugyancsak a népkerti csarnok­ban. Göndöcs Benedek apát és lelkész az ünne­pély, egyúttal tánczvigalom meghivóját 1400 pél­dányban küldte szét helyben és vidéken ; meg vannak híva a törvényhatósági bizottság összes tagjai is. A tánczvigalmi jegyek válthatók : Fa- rentzy Alajos és Dobay János kereskedésében és este a pénztárnál. — Családjegy ára 2 frt, ma­gánjegy 1 frt. A.oépkerti pavilion jövője. A népkerti pavilion felépültével és átadásával felmerült au- nak szüksége is, hogy a csarnok jövőjéről, annak mikénti kezeléséről gondoskodva legyen ; annyi­val inkább szükséges ez, mert — tudvalevő do­log, hogy az épület és a szobor, nemcsak a vá­ros által e czélra a regále kölcsönből folyóvá tett 10,000 forintot, nemcsak a megye által ki- utalváuyozott Wenckheim alapot emésztette fel, hanem — nyílt titok — az építésre s szobor fel­állításra vállalkozott Göndöcs Benedek apát és lelkésznek is pár ezer forintjába került, a mivel az építésre ráfizetett, úgy bogy a város és ezzel a pavilion pénztár mindössze mintegy 300 forint fölött rendelkezik, ama összeggel, mely a népkerti mulatságok tiszta jövedelméből eddigelé össze­gyűlt. A csarnok és mellékhelyiségeinek beren­dezésére és a mi elkerülhetlen lesz, a folyosó majdani beüvegezésére még 3—4000 forint kell, mert eme felszerelések nélkül a pavilion ké­szen van ugyan, de képtelen lesz a hozzá fűződő várakozásoknak és igényeknek megfelelni. Arról most ne is szóljunk, bogy a népkertböl is akkor lesz igazán népkert, ba a szomszéd terü­leteket idővel hozzá lehet vásárolni és a kertet nagyobbitani. A város mai pénzviszonyai mellett pedig meddő dolog arra számítani, hogy az elő­sorolt czimeken felmerülő s felmerülni fogó költ­ségeket a város fedezni vagy csak előlegezni is fogná; de miután a felszerelési költségekre ok­vetlen szükség van, gondoskodni kell róla, hogy a népkert és a csarnok ügyét a társadalom hi­vatott tényezői vegyék kezükbe, csak így lévén rá remény és kilátás, bogy a pavilion míssióját, amely pedig igen nagy, betölteni tudja. Göndöcs Benedek apát és lelkész múlt szombaton délután 6 órára magánértekezletet hivott össze, melyen számosán megjelentek és behatóan foglalkoz­tak a pavilion jövőbeni kezelésének kérdésével ; a vélemények elágázók voltak ugyan, de abban min­denki megegyezett, hogy a népkertnek és csar­noknak prosperálása akkor lesz leginkább bizto­sítva, ba a városi hatóság a közvetlen kezelés és rendelkezés jogát, és egyúttal terhét átruházza a társadalom tagjaiból alakult népkerti bizottságra, és maga a társadalom vállalkozik a népkerti pa­vilion felszerelésére, mulatságok, szórakozások rendezésére, a népkert fejlesztésére, egy szóval annak összes ügyei vitelére. Eme kiindulási pon­tot mindenki elfogadta, de az útvonalat illetőleg már elágaztak a vélemények. Eme vélemények közül magunk részéről azt tartjuk legszerencsé­sebbnek, mely ugyan első hallásra nem nyerte meg íúzhatja. Ezt a nyolczvanöt betyárt egy szál aörtönőr őrzi, s annál sincs semmi, csak egy ékony nádpáleza.------Hát minek is volna? Mit é r a szúnyog hatalma egy falka elszánt íleven ördöggel szemben ? Egyszerre elcsendesül minden, egy her- kulesi alak óriási pőrölylyel a kezében, elénk igrik;-------na most mindjárt,--------dehogy, zé p csendesen megáll s katonásan jelenti a létszámot. Odasug az igazgató, hogy ez a mester, nagyon becsületes, jó szivü ember, életfogy­tig tartó fegyházra van elitélve, szerelem- féltésből meggyilkolta riválisát. * A másik, e mellett levő munkaterem­ben síri csend honol, mintha senki sem volna ott, pedig hatvan szabó bajmolódik a kék posztóval, csinálják a muszkák czéltáb ■ Iáját, a katona monturt. Ezek a legveszedelmesebb gonosztevők, többen életfogytig vannak ide eltemetve. Itt már a bűn nagyságát, a lélek gonoszságát a természet is kipingálta az arezokra. Komor tekintetek, sötét pillantások kisérik a kiván­csit lépten-nyomon. Úgy elüt ezektől az arcza annak a vidor arczu, kopasz képű gye­reknek ott a szögletben. Azt mondják : fü- työl, danol egész nap, s hízik mint a man- golicza. Ezt bizonyosan beletódozták a bűnbe a rossz czimborák. Hisz az arczárói az ártat­lanság, a naivság olvasható le. Szabó Péter- nek hívják, Pécs vidékéről való. Egész kö­zönynyel meséli el, hogy igazságtalanok az urak, mert életfogytig becsukták. Pedig hát az anyja, a kit meggyilkolt már féllábbal a sírban volt. Megölte pedig azért, mert keve­set adott a korcsmára, s hogy ölte meg ? tü­zes vassal a szó szoros értelmében agyon­sütögette. És ennek a fekete léleknek az arcza mennyire meghazudtolja a valót. A többi munkatermekben szintén seré­nyen foly a munka. Gyártják a csizmát czipót, kosarat, bútorokat, papircsipkétj pápa- szentet gőzerővel. Még a legrenyhébb is dol­gozik, csak egy öreg hétszilvafás sikkasztó­val nem tudnak boldogulni. A kosárfonóban szédül, a lakatosmü- helyben a tyúkszeme fáj, a csipkekészitők közt köhög, s ha ezeken átmenve, a sötétbe, teszik „kúraképen“, ott meg őrültet simulál. Most is a sötétre van Ítélve, de napon­ként kieresztik egy-egy órára, hogy szívja a friss levegőt, most is ott csámpáskodik ga­csos lábaival az udvar közepén s adja a bo­londot, hogy vissza ne vigyék a sötétbe. A nagy rondóban gänzemarssal vagy 150 finom gyerek, nem párosával mennek, ha­nem egyenként. Még a beszéd is tilos nekik. A rondó közepén serényen foly a munka. Még csak az alapot ássák, de a direktornak erős a reménye, hogy nyár derekán az uj templomot felszentelik. Pap van hozzá bő­ven. Az egyedül üdvözítő római katholikus vallásnak plane két apostola is táplálja ma- laszttal a hunezutokat. Azonkívül van egy vastagnyaku hitsorsosom, a kinek lelki okta­tását végig élveztem. Ennek igéit hallgatják a kétkulacsos lutheránusok is. A zsidóknak azonban egy egész Messiást kell tartani, mert egyik nyáj közé sem lehet őket csapni. De azért azt az erőszakot mégis elkövetik rajtuk, hogy a neologust az orthodoxal együtt járultatják Jehova szine elé. Ezeknek csalfa lelke egy fiatal rabbi kezeire van bízva. Áb-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom