Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1888-08-26 / 35. szám
35-ik szám Gyula, 1888. augusztus 26-án VII. évfolyam r Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények ,i küldendők. Kéziratok fiain adatnak vltaza. Előfizetési díj: Egész évre .........5 frt — kr. Fé lévre .............2 „ 50 „ Évnegyedre .... 1 » 25 „ . Egyes szám ára 10 kr. . Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDz_ 33oclo3s:37' Zoltán. f 1 Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttár tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fűrdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schdlek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Bókésvármegyei helyi érdekű vasutak. I. Alig múlt egy éve, hogy vármegyénk közlekedési miseriákban szenvedő sárréti vidékére Móricz Pál és társai által tervezett helyi érdekű vasút létesithetése végett a vármegye közönsége 400,000 frt értékű törzsrészvény átvételét elhatározta, s a komolyan indult mozgalom feletti örömének kifejezést adott, s immáron azon tudat hangol le mindnyájunkat, hogy e vállalat további működését abbanhagyva, visszavonul, illetve a vármegye közönségének határozatában kikötött egy évi határidő alatt, a mely már letelt, a vasút építéséhez hozzá nem fpgott s ez által egyszersmind a vármegyét a törzsrészvények átvételének kötelezettsége alól felmentette. Nem tudjuk s nem is kutatjuk az okokat, a melyek a különben megbízható vállalatot a visszavonulásra késztették, any- nyi azonban tény, hogy a legközelebbi időben a sárréti vasutak kiépítésére Otterburg Antal majna-frankfurti lakos és egy más irányú vonalra pedig Kepes Gyula budapesti lakos nyertek a közmunka- és közlekedésügyi m. kir miniszter úrtól engedélyt. A vaskocsikázáshoz fűzött reményt tehát ezen jó urak kiveszni nem engedik, — újólag örvendhetünk, újólag átélhetjük és átcsinálhatjuk a községi elöljáróknak, a képviselőknek és a vármegye bizottsági tagoknak a megkivántató segély- összegnek megszavazása végett szükséges kapaczitálását, — újólag várhatunk egy esztendeig s mint már többször jártunk, egy év múlva mindezen proczessusokat újólag elől kezdhetjük. t> Nen akar a sarukáter kinyitni. Nem akar a sarukáter kinyílni, Beh szeretném azt a legényt behívni, Szél ne osapdoss, ne légy olyan goromba, Azt a legényt hajtsd inkább a karomba. Ede; anyám, a lelkemet elveszti. , Édes anyám, csak egy szóra ereszBz ki, Egy ölelést, egy csókot a babámnak. Be nyomorult sorsa is van a lánynak. Születtem vón inkább égi madának, Vagy szabadon száldosó napsugárnak, Tilalomszó, gonosz nyelvek mit nékik. Világukat, hol akarják, ott élik. Messzi földre költözik az én drágám. Esztendeig édesdeden elvárnám, Csak ne lenne annyi lány a világon, Ne kapna úgy mind a férd jószágon! Ki van már a sarukáter akasztva, Könytől nedves a virágos ablakfa, Zugó szellő vidd utána lelkemet, Esztendőre, ha ki nem vált, eltemet. (Doboz, 1888. augusztus 2.) E. Kovács Gyula. Trefort Ágoston Békésvármegyében. Az ország gyásza, mely hazánkat Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter elhunytéval érte, különösebben gyásza e megyének. Nem itt ringott ugyan bölcsője, közpályáját nem itt kezdette meg, hanem volt idő, midőn egészen megyénké volt, midőn őt kizárólag magunkénak mondhatók. A magyar szabadság-harcz lezajlása után csgbacsifdi, magányába vonulva vissza, itt folytatta azon közpályát,melynek fonala másutt szakadt meg. Sokan vannak még közöttünk, kik emlékezni Nincs éhesebb s jobb gyomru portéka a zsebnél, — jól soha sem lakik s csömörben soha nem szenved. A vállalkozó urak zsebei a vasutak építéséből kaliforniai aranybányák kincseihez hasonló hasznot akarnak huzni, — s e mellett azt szeretnék, hogy az építési összegek legnagyobb része az érdekeltek által viseltessék. S midőn tudatára ébrednek, hogy 3— 4°/o haszonnál több nem vár reájuk, — s hogy saját pénzükből is jókora befektetést kell tenniök, magukat szives emlékeinkbe ajánlva a küzdtérről elpályáznak. Hát bizony ezen vitézi mutatványokból szerzett élvezet nekünk édes kevés s mondjuk ki nyíltan és határozottan: elég is volt, Békés vármegye polgársága értelmes, vagyonos, haladni vágyó és a független gondolkozás és a tevékenység oly magas latán áll, hogy a szerencsét próbáló idegen vállalkozók előtt ajtót zárhat s mind azon akadályokat a melyek culturális törekvésében hátráltatják, a melyek közgazdasági életükre zsibbasztólag hatnak, s a melyek közlekedési kényelmét zavarják ön maga is eloszlathatja, s el is kell oszlatnia. Békés vármegye polgárságát a vármegye bizottsága képviseli, a polgárok érdekeit annak kuli szivén viselni, bajaiban neki kell támogatni és segítségére lenni, s fejlődésükben minden telhető eszközzel elősegíteni. Többektől hallottam említeni hogy egyes vidékek érdekei vármegyei érdekeknek nem tekinthetők. Szerény nézetem szerint a vármegye legeldugottabb pontján a közületre jótékonyan ható intézmény létesülése, éppen úgy fognak az 1861-iki évi rövid alkotmányos aerára. Sajátos alakja volt az akkori megyei közgyűléseknek, dicasterialis helytartósági kormányzat az ország fővárosában , a megyékben a 48 ki népképviseleti rendszer alapján alakult bizottságokkal. A lánczaiból egyszerre felszabadult és* aléltságából egyszerre magához tért nemzet, azt sem tudta, hol vegye kezébe és hol folytassa történelmének meg szakadt fonalát. —> Az elnöki székben a forradalom előtti reformok egyik harczosa a daliás Wenckheim Béla ült, ki midőn egykor, a hires beigtatás alkalmával a nemesi bandériumot vezette, meg sem álmodta, hogy neki még egykor mint miniszterelnöknek, sokkal hatalmasabb paripát kell megülnie, mint a minőnek tajtékzó száját akkor léken tartotta. Mellette testvérének Lászlónak tiszteletet gerjesztő patriarchalis alakja, egy ó ember az uj korban a modern eszmék áramlatába dobott, azokat meg nem értő s azokkal nem rokonszenvező, különben meleg keblű és a haza üdvét csak a megyei rendszerben látó politikus, kinek minden szavából kiri a csökönös ragaszkodás a múltakhoz. Ott volt még akkor az öreg Szombathelyi, a nagy idők most már hanyatlásnak indult romja, utolsó felszóllalása az i86i-ik évi rövid alkotmányos aerábap a horvát kérdésben hangzott el, e felszólalásában utoljára villant meg a szónoki lángész kialudni készülő fáklyája: láttuk a romokat alakjában, mely nem sokára kidől, hogy csak emlékét hagyja fenn. A tarka kép mozaikjában két férfiú alakja volt az, mely felé akkor az általános figyelem fordult: Trefort és Terényi, mindegyik már bizonyos jogosult múlttal ahoz, hogy övék legyen a vezérszerep. E két ember a megye életében sajátos módon egészítette ki egymást, a mi hiányzott az egyikből, bőven meg volt a másikban; Trefort nem rendelkezett aszó hatalmával, nem volt per eminentiam szónok, felszólalásaiban azonban meglátszott a komoly tanulmány, az európai látkör, a sok oldalú olvasottság; Terényi a szónoklat - művészetének nagymestere -volt, bízott szerencsillagában gyors és a kér« dést egész terjedelmében rögtön felölelni kéhat vármegyénk jó hírének emelésére s éppen oly örömteljes büszkeséggel töltheti el a bizottság hírét, mint a mily közös a veszteség és szánalom érzete, s a segély nyújtás iránt való kötelezettség, a vármegye bármily részében felmerülő szerencsét lenségek esetén. Hát még mennyire megyei kérdés az midőn arról van szó hogy vármegyénk egyes gazdag népes vidékét megfelelő közlekedési eszközök segélyével magunkhoz közelebb vonjuk, — gazdasági és kulturális fejlődésében elősegitsük s vármegyénk szivében közlekedési góczpontokat alakítva magunkat izmósitsuk s községeinket a for galom által előidézett vagyonosodás rózsás utján hova tovább előbbre haladni engedjük. Békésvármegye bizottsága van arra hivatva;, hogy a helyi érdekű vasutak ügyét kezébe vegye, s szilárd elhatározással azok kivitelét biztosítsa. S én megvagyok győződve, hogy e bizottság, a mely feladata magaslatán öntudatos erővel halad a legnemesebb czél felé, megfogja tudni oldani a kérdést leghelyesebben s a vármegye közönségére, nézve legjobban. Most. csak rá akartunk mutatni arra a visszás helyzetre, a melyben a vasúti konczessiókkal vagyunk s hogy miképen véljük ezen kérdést leggyorsabban s a vár- megye közönsége érdekeinek legmegfelelőbben megoldani, azt jövő számunkban mondjuk el. Terényi Lajos. A békési ág. hitv- evang. esperességi közgyűlés. Arad, aug. 22. Ma délelőtt vette kezdetét Aradon, az ág. hitv. imaházban a békési evang. esperességi közpes eszében, de méginkább azon varázs hatásban, melylyel a legjelentéktelenebb kérdések körüli felszólalásában is elbírta bűvölni hallgatóit s e tekintetben vetélytársánál jobban is tudta biztosítani magának az általános rokon- szenvet. Ki lehetett volna tehát más akkor a megye alispánja mint Trefort és Terényi. És még is, minő különös dolog, itt a megye központjában az alkotmányos küzdelem tüzpontja körül egyiknék sem volt kilátása arra, hogy a központ vagy egyiket vagy másikat tisztelje meg az országgyűlési képviselőséggel; úgy látszik, hogy Gyula akkor sem bírt érzékkel ahhoz,1 hogy a megyének rendelkezésre álló kimagasló alakjainak megválasztásával tisztelje meg önmagát; az egyik Gyomán a másik Orosházán kapott mandátumot; -— fent a parlamentben Trefort a felirati, Terényi a határozti pártnak volt hive. — Legérdekesebb episodját a rövid alkotmányosságnak az országgyűlés szét- ószlatása után megtartott beszámoló beszéd képezte. —- Trefort beszámoló beszédje éles, mélyre ható kritikáját képezte a bécsi kormány politikájának, különösen sokáig emlékezetben maradtak azon szavai, midőn Schmerlinget saját szavaival fogva meg az alkotmányosság pár excelence kontár miniszterének nevezte. A rövid alkotmányos aerának vége lett a nemzetnek reményei újból füstbe mentek, várni kellett még, mig a Solferinonál elvetett mag Sadovánál gyümölcsé érik; mig azonban a gyümölcs ért, Trefort nem pihent; fáradt az Alföld-fiumei vaspálya létesítésén, mely a Békésmegyén keresztül vonuló pályáknak leghosszabb vonala; kitartó szorgalmas munkatársa volt e téren a megyének az 1861-ik évi rövid alkotmányosság alatt volt főjegyzője Szathmári Károly. A gyümölcs korábban megért, mint a legvérmesebb reményüek várták volna; a magyar nemzetre egyszerre szükség lett, a kiegyezés megtörtént s a kiegyezést létrehozó országgyűlés Trefortot, mint a gyomai kerület képviselőjét, újból a parlamentben találta, s ez alkalommal utoljára, mint tagját azon díszes csoportnak, mely akkor a megyét képviselte. Jött azon küzdelem, mely erős két pártra Lapunk mai számához fél ív melléklet van csatolva. gyűlése, melyre nagy számmal jelentek meg Arad-, Békés-, Csanád- és Csongrádmegyékböl. Az esperességi közgyűlés iránt ez alkalommal rendkívüli érdeklődés mutatkozott, mert tudvalevőleg az „Egyetértés" azt jelezte, hogy tót írók adnak ez alkalommal Aradon egymásnak találkát, hogy titokban hazaellenes üzelmekkel foglalkoznak. Az emelt alaptalan vádra Zsilinszky Mihály esperességi felügyelő megnyitó beszédében megfelel. A gyűlésen Zsilinszky Mihály felügyelő elnöklete alatt jelenvoltak: Acbim János szarvasi lelkész, Urszinyi János b.-csabai ügyvéd esperességi ügyész, Gajdács PáL.tótkom- lósi jegyző. Képviselve volt 22 egyház és pedig: Alberti: Gzinkovszky Márton, dékanus, Ambrózfalva: Molitorisz János jegyző, Apatelekr ől: Chovan Viktor dekanus, Arad: Hász Sándor, Institóris Kálmán, Szón- tagh Gyula, Frint Lajos, Kneffel Károly, Wa- dowsky Gusztáv, Glatz Antal, Prinner Vilmos, Réthy Lipót, Bánhegyes:. Kuttlik János, M e z ő b e r é n y: itj. Jeszenszky Károly«. B.- Csaba: Haau Lajos, Urszinyi János ügyész, Szemián Sámuel, Horváth János, Linder Károly, Vidovszky János, G y o m a: Schulcz Jenő, Kom- I ó s: Csermák Károly, Gajdács Pál, Povázsay Mihály, M a k ó : Draskóczy Ede, Vizingar Károly, Nagylak: Hrdlicska Károly, Orosháza: Harsányi Sándor, Veress József, Tavaszi János, Pitvaros: Koren Pál, Szarvas: Haviár Dániel, orsz. képv., Sárkány János, Benka Gyula, Szeged: Thomay József, S z e m 1 a k: Liffa János, Szentes.: Petrovich Soma, F.-V a r- s á n d: Csepregi György, H.-M.-V á sá r h e 1 y: Draskóczy Lajos. Zsilinszky Mihály következő beszéddel nyitotta meg a gyűlést: Az aradi vértanuk városában virágzó evangélikus egyház meghívása folytán szívesen jelenszakította a nemzetet, mely küzdelem különösen a 69-ben megejtett választások alkalmával lett legacutabb jellegűvé; e pártküzdelem áthatotta a társadalom minden rétegét a paloták lakóitól le egész a kunyhók lakójáig. Mi volt Trefort-politikai múltja utján természetesebb, mint hogy ő a kiegyezés őszinte hive gyanánt lépjen a küzdelem porondjára, s hogy álláspontjának megvédését választó kerületében megkísértse. Azonban ö nem ismerte megyéje érzületét, nem fúvtak reá nézve itt már akkor kedvező szelek. Nem lesz érdektelen, ha itt egy kis episodot beszövök. Trefort M.-Berényből alkalmasint Valami rozoga szekeren Gyomára volt menendő« választó kerületét beutazván, azonban a gyomai határ közelében kocsijának tengelye eltörik s gyalog bevánszorog egy tanyára. Bemutatja magát a tanyásnak, s miután akkor még a tanyás is politizált, ez nem jó szemmel nézte az ö ízlésének nem megfelelő jelöltet. Trefort felkéri a tanyást, hogy fogjon be s vigye öt Gyomára, Igen, ha az ur Éördögh Frigyes volna, bevinném, de miután nem az, menjen az ur a hogy tud. Indulatosan kérdezte ekkor Trefort, hogy kinek a tanyája ez? A vármegye födoktoráé, volt a válasz. Na, ha a vármegye fődoktoráé, hát most már parancsolom, hogy fogjon be, mert különben élcsapatom kendet. Hát ismeri az ur az én gazdámat? Persze hogy ismerem 1 Tudom, hogy az is afféle jó pecsovics, még kitelik tőle, hogy az ur kedvéért elcsap, no hát befogok. Így jutott szegény Trefort egy nem valami díszes fogathoz, melyen aztán sötét éjjel Gyomára bevánszorgott s Wodianer báró kastélyába szállt meg. Másnap már uton-utfélen dalolták a kortesverset, melynek minden vers- szaka e jellemző refrain-nel végződött : Éljen Eőrdögh 5 Nagysága I Nem szorult az uraságra! Trefort még csak meg sem kísérletté programm-beszédet tartani, ellenfelével a küzdelmet felvenni nem tartotta magára nézve valami hízelgő dolognak. — Ekkor jött aztán az akkor tájban annyira famosussá vált Bar«
