Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-29 / 18. szám

A harmad osztályú kereseti adó kivető bizottság Gyulán § hó 1-én kezdi meg működé­sét ama adóköteles foglalkozásokra nézve, melyek a múlt évbeu nem voltak megadóztatva. 1-én a köz­ségek : Gyula-Vári, Doboz, Kétegyháza, 2 án és 3-án Gyula városa kerül tárgyalásaid. A békési adóhivatal kcrületrei nézve a tárgyalás szintén május elsején kezdődik és kőzetkező sorrendben tog megejtetni: 1-én Körös-Ladány, Füzes-Gyar­mat és Vesztő, — 2-án Szeghalom, Körös-Tarcsa, Mező-Berény, 3-án Mező-Berény, 4 és 5-óu Békés városa; a csabai s szarvasi adóhivatalok területén levő kivető bizottságok f. hó 1-éig befejezik mű ködösüket. Békésiek a közlekedési miniszternél. Békés város küldöttsége Jantsvoits Pál fő- szolgabiró vezetése alatt szerdán tisztelgett B a- r o s s Gábor közmunka- és közlekedésügyi mi­niszternél. A küldöttség vezetője, miutáu a mi­niszternek forró köszönetét mondott azon számta­lan jótéteményért, melyet tőle a község a leg­utóbbi árvízveszély alkalmával nyert, mely által a nép szivében a kormány iránti bizalom s külö­nösen a közmunka- és közlekedésügyi miniszter iránti hála vert gyökeret, — magvas beszédben fejtegette a községet ért legutóbbi árvíz kataszt­rófa okait, olyanokul különösen a Kettős-Körös szana-zug-povádi medrének s hullámterének szűk voltát továbbá a vashalmi és povádi kanyarok általi iszapolást és jégtorlódást tüntetvén fel, és arra kérte a minisztert, hogy a szabályozás eme hibáit állami költségen orvosolni kegyeskedjék; — kérte továbbá a minisztert, az árvízvédekezés költségeire kiutalt tízezer forint államkölcsöut el­engedni, illetve ez összeget állarasegélykép a köz­ségnek adni. A miniszter a küldöttséget igen szívesen fogadta, s biztosította, hogy a szabályo­zás hiányain tőle telhetőleg még ez évben segí­teni fog s reményt nyújtott a tízezer foriut elen gedóséhez is. A küldöttség a miniszteri válasz által teljesen megnyugtatva mondott azokért kö­szönetét, s vezetőjük kifejezést adott annak, hogy a miniszter erélyessége s tapintatosságában toljes biztosítékot látnak arra nézve, hogy az ideihez hasonló katasztrófa, ha emberi erővel s előrelátó intézkedések által megelőzhető, többé előfordulni nem fog. Népbál. A nagy román városi gör. keleti ifjúság f. évi május hó 7-én (az ó hitüek husvét 2-ik napján) a Korona vendéglő táucztermében ŐO kr belépti dij mellett népbálat rendez — melynek esetleges Jövedelme fele részben az al­föld vidéki árvíz károsultak, felerészben pedig a nagy román városi olvasókör alapja javára fog fordittatni. — A meghívók a legközelebbi napok­ban szétfoguak küldetni. Az árvízveszély, hála az Égnek, megszűnt ugyan megyénk miudeu pontján, de a kiszakadt ár levezetése sokkal nehezebb, mint gondoltuk volua. A nagyobb akadaly a Hármas-Körös s Be­rettyó magas vízállásában rejlik, mely nem enge­di meg a rohamos levezetést. A kettős Körös bal­partján Körös-Tarcsa fölött át a Belenczéresen lassan folyik az ár a Körösmederbe vissza, a Fe­hér-Körös balpartján készült kivágáson idestova két hét ótu folyik a viz Nagy-Fenékről a Körösbe, de még két hét kell- legalább, hogy egészen le­folyjék. Legnagyobb baj, bogy az ÉUlvizcsatorna nem képes a csikosér, szeregynáz, gerla posteleki, nagyréti, borosgyáni s dobozmegyeri árvizkiöntést levezetni, pedig ennek az árnak az Élővíz-csatorna volna egyedüli levezető medre. Az alsó torkolati zsilipen volna ugyan elég esése a víznek, de a békési uj híd építésénél óriási hibát követtek el, hogy igen keskeny — összesen két méter széles ségü — átereszt hagytak, melyen a víznek nincsen kellő lefolyása. A békési hid keskeny áteresze miatt nem lehetett megnyitni a vészéi zárgátat; a Bodoky-féle major fölötti zárgátat csütörtökön megnyitották ugyan, minek folytán az ÉLöviz- csatorna vízállása a városban mintegy lábnyit esett is, de miutáu a vészéi zárgátig folyhatott csak le, a viz be ment volna Gerlára, és igy a Bodoky-féle zárgátat pénteken délelőtt újra be kellett tömni. Óriási baj származik abból a sze­rencsétlen idea szerint épült békési kőbidból, száz meg száz hold föld van csak a gyulai ha­tárban, mely e miatt nem lesz ez évben tavasz, alá som használható, eltekiutve attól, hogy Szt. György nap elmúltával sem lehet a csordát ki­hajtani, mert a Galbácskerten és evvel együtt a Bárdosér laposán mindvégig sik víz terül el. Hogy a roppant ár és belvizek kigőzölgése rend­kívül megfertőzted a levegőt, a mi nagy veszély- lyel jár a különben is gyönge lábon álló köz­egészségre, azt felesleges is megemlítenünk. . Uj Ulísés pap. Magasztos ünnepély színhelye volt a békési rom. kath. templom. E bo 15-én va­sárnap délelőtt 10 órakor tartotta ott Puskás Gergely — az erdélyi egyházmegyéhez tartozó nkózdi-lembe“-i segédlelkész első szeut-miséjét. Ez alkalomra az oltár igen szépen fel volt virá­gokkal diszitve s az ünnepély lényét nagyban emelték a szép koszorús leányok is. — A szent­beszédet, — mely igen szépen volt átgondolva s előadva, s mely a zsútolásig telt templom­ban a hívők közül nagyon sokat könyuyek- re indított, — Kozma Augellus békési segéd- lelkész tartotta. A szentmise után az ebéd K n y Antal plébánosnál, az esteli mulatság pedig az uj pap mostoha atyjánál, T. Veres Istvánnál volt, hol a kitűnő magyaros vacsora elköltése után — mely alatt sok szép pohárköszöntő volt — úgy a fiatalok, mint az idősebbek tánczra perdültek s kitörő kedvben rakták a magyaros csárdást viradtig. A gyulai járásban az ujonczállitás f. hó 23 és 24-en ejtetett meg következő eredmény­nyel. A kivetett jutalék volt 32 njoncz és 5 pót- tartalékos, a honvédség legkisebb kiegészítési szükséglete 8 fő. Ezzel szemben besoroztatott a hadsereghez 9 ujoncz és 7 honvéd, összesen tehát 16 hadköteles (343 közül!)' felülvizsgálatra küld­tek 14-et. A népfelkelőkhöz soroztak fegyverrel 174. fegyver nélkül 98-at. A járványok krónikájából. A vármegye alispánjához érkezett hivatalos jelentés szerint, Sámsonban a kanyaró megszűnt; ellenben Vész­tőn a vörheny, és a hólyagos himlő — utóbbi két heti szünetelés után — újból fellépett ezút­tal a kisdedóvodában, amelyet ennél fogva ható­sági intézkedés folytán bezártak. Párbeszéd Dr. Somerville Sándorról. No 1 édes leikeim, hallották-e már, hogy egy öreg ánglius (helyesebben skót) pap jő Gyulára — igy kérdezte egy jó magyar asszony F . . .ué körbegyült beszédes társait, midőn még az öreg skót pap meg nem jött, de jövetele bírlett, — vájjon mit keres nálunk? Mit akar ide jöttével? Hát igazi ánglius ? Nem valami csaló ? — Hát meglehet az, nőném, hogy valami uazarénus-féle lesz ő, meg akar bennünket venni szép szóval, úgy gondolom, — szólott egy fiatalabb nő e be­szédre, sok minden megeshetik ma édes lelkem Meghallotta, hogy meghalt a jó papunk, hátha tudna vásárt csinálni. Az ördög nem szokott aludni! ? Vagy talán azt akarja megtudni, hogy az ő pártjukon leszünk-e, ha kiüt a háború ? Hátha az ánglius királyné küldöttje! Ellenke­zőleg, csak nem járna olyan bátran az ország ban, még a mint hallom, valami magyar pap is jár vele, csak nem meune vele, ha csaló volna ? No! akármint legyen, jó lenne, ha már eljön, hogy sokba ne kerítené az ekklézsiát itt létével. Az egyházon most is sok a teher 1 — Óh ! ne féljen lelkem, nem fogad az el — a mint hal lottam —egyetlen egy krajezárt se; az ón uram presbiter, megkérdeztem tőle, kell-e valamit neki dotálni ? Azt mondotta ő kelme, Dem kell annak még szállás se. Akkor — szólék vissza — alig ha jó szándékkal jár mégis az az ánglius. Semmit se kívánni, maga pénzén járni, nekünk mégis hasznunkra akar lenni, érthetetlen mai időben ! Ellenkezőleg — felelt ő kérni, — a leg­jobb szándékkal van utjával, ismerni akarja a mi vallásos életünket, főleg az asszonyainkat! hogy minő szeretet van náluk az egyház, férjeik és főleg Krisztus iránt! Akkor — gondolám — nagyon jó, hogy az özvegy asszonyok a múltkor bevonatták a templom belsőjét szép lelkű áldo­zatukból, arra is csak szól valamit, ha ékesnek látja I templomunk belsejét! A már igaz — szólt az én férjem ; de annál jobb lesz s drá gább előtte, ha igyekezel édes feleségem arra, hogy minél többen legyenek jelen az IsteD házában! — És a nő ment, lelkesített, járt, kelt, beszélt, megnyert kit-kit erejét felül haladó fáradhatlan szólással; nem volt ismerős, barát, rokon, egyetlen egy se, a kit fel ne kereset, volna, kit fel ne hívott legyen az okvetlenül megjelenésre, csaknem eskü Ígérete alatt, — Hát ez a nő is lett valamit a gyülekezetünk felöli jó vélemény növelésére! R. Egyről másról. Mióta a sorsnak ügyészi keze (mert én úgy képzelem, hogy a sorsnak különböző fuDCtiókra különböző kezei vannak, a mikkel a halandókat markolássza) megizleltette velem azt a váczi com- fortot, a melyet a magas állam bűnös lelkek pu- rificatiója czéljából naponkénti 15 kr. lefizetése mellett élénk phantásiával szobának nevezett tar tozkodási helyül nyújt, annyi mindenféle történt mindenhol és mindenkivel, hogy annak csak váz­latos előadása is félesztendei unalom szerzésére tökéletesen elég lenne. Én magam is, miután több mint egy hóna­pon keresztül kihúztam magam azokból a vesze­delmekből, a mik itt kis városunkban történtek, talán tartozom annyi kárpótlással magamnak, hogy nagy utazásomról a fővárosba és vissza egyet-mást| elbeszéljek; nagyon érdekes dolgokat lehetne pe-' dig fővárosunk haladásáról és társadalmi életéről elmondani, de miután ma napság már a ki Gyu­láról Varsándra utazik is ,ki$zokta adui úti napló­ját, amit azután nem szokott elolvasni senki, én nem nyújtok ilyen kedvező alkalmat az olvasók nak a nem olvasásra, s az egész öt-hat heti tá­voliét élményeinek leírását megváltom egy törté­net elbeszélésével, a minek egy bpesti omnibusz­ban voltam fültanuja. Ha az embernek nincs sietős dolga s ráér nem gyalog menni, akkor fővárosi elegancziával bele veti magát egy súlyos alkotmányba, a mit két, hosszas vizsgálódás után lónak vélhető négy­lábú állat repít koezogva végig egy óra alatt a pompás Audrássy-uton, a lassú menetelért bő kár­pótlást nyújtva az által, hogy minden 50-ik lé­pésnél meg-megáll felvenni egy-egy kövér asszony­ságot, a kik azután potykaBzerü ábrázatukkal a gyalogjárók előtt valóságos mozgó aquariummá változtatják az omnibuszt, mert igy nevezik min­denkire nézve alkalmatos volta miatt ezt a kocsi- kázó szerszámot. Egy megállapodás alkalmával szokás ellenére egy igen csinos, élénk szemű, magas sugár nő ült .az akkor éltem hajójául szolgáló omnibuszba s csakhamar a mint az uj kedves teherrel a bárka megindult, a piszokrétegekkel borított kocsivezetö (magyarul conductor) ismét megállásra fütyölt s beszállott a bolgár fejedelmi trón egyik jelöltje, a ki máskor saját fogatán szokott utazni, mind­járt gondoltam, hogy azok az élénk szemek von zották a rangjához nem illő helyre, tudva azt, hogy a török szultánságot szívesebben vállalná, mint a bolgár tejedelemséget, s hogy bitemben nem csalódtam, az kitűnt a párbeszédből, mely közöttük folyt s melyet a következőkben próbálok meg lehetőleg híven reprodukálni. Szép idő van ma. (A uő hallgat, a kísérlet nem sikerült, kezd­jük a támadást érthetőbben.) _ Ugy-e bár nagysád ma szép idő van? kérdi a bájos ösmeretlenhez intézve szavát. Nem tudok magyarul, válaszol ez kitérőleg. No ezt már a hazafiság sem hagyhatja szó nélkül, mert az a bizonyos úri ember igen nagy hazafi is és szemrehácyólag mondja: Hogy lehet az, hogy Budapesten valaki nem tud magyarul ? Csak egy fél éve lakom itt uram s gyerek­koromban kerültem külföldre s igy még nem volt időm hazám nyelvének megtanulására. Ah az már más, tobát nagysád csak most jött haza, férjével ugy-e bár? Igen uram! Hát gyermekei vannak? Van kettő. Ugyan kérem látta már a régi és modern képek kiállítását? Nem, de szándékozom megnézni. Tudja mit, jöjjön el holnap reggel, majd én is ott leszek s magyarázni fogom a képeket. Köszönöm, majd csak a férjemmel megyek el Apropos, hogy hívják a férjét? Érdekli talán, kiváncsi a férjem nevét tudui? Igen, mindenesetre. Tudja mit, jöjjön el holnap reggel a kép kiállításba, majd bemutatom! Tableaux. A Dou Juan kisompolyog a kocsiból, s ha önök nem nevetnek olyan jóizfit mint én ezen az igaz történeten, azt csak annak tulajdonítsák, hogy hiányzik belőle a közvetlenség ami páratlanul mulatságossá teszi az ilyen jeleneteket. S ezzel térjünk vissza B -Gyulára, a hol ilyen kísértések már csak azért sem történhet­nek, mert nincsen omnibusz, de azért megörökí­tésre méltó jelenetekben itt sem szűkölködünk. A legközelebb tartott városi képviseleti köz­gyűlésen a többi között például mőst is mosolyt gerjeszt, ha eszembe jut az a jelenet, mikor a sok viszontagságon keresztül ment apát ur végre az amerikai szőlővesszőbe kapaszkodott, de itt sém hagyott neki békét egy németvárosi képvi­selő, s mikor a leglelkesebben szónokolt az apát ur, hogy hozatni kell amerikai szölővesszőt, elég mahtiózusan közbe kiáltott: „Hát fügefát ne hozassunk?11 Az árvíznek is a maga szomorú következ­ményeivel meg volt a humoros része, mert hiába a legnagyobb szerencsétlenség sem nélkülözi a humort. Csabán mikor már a Körösön túli részt el­öntötte az árvíz s a város | legnagyobb izgatott­ságban emberi erőt túlhaladó erőfészitéssel védte magát a vész ellen, a permanens vészbizottságba beállít egy polgártárs s igy szél: Ugyan kérem azt ballom, hogy most itt egy .kis viz van, én nagyon szeretnék az udva­romba egy halas tavat csinálni, ha nélkülözhet- néuek egy kis vizet erre a czélra. De bizony kicsi híja volt, hogy ki nem dobták azt a nyugodt vérü polgárt, a ki még az árvíznek is nemzetgazdasági hasznát akarta ki­aknázni halastó alakjában. Hát a miuiszterszökt'jtés Csabán, na meg a hivatalos jelentések az árvíz okairól, a melyben a legszebb stylusban constatáltatik hogy a vesze­delmet tulaj Ionképpen az okozta; mert nem volt tudatva előre a kiszakadás időpontja, a táviratok, a melyekben aggódóan kérnek azonnali válas/t, hogy lesz-e még árvíz ? A humornak mind e gyöngyeit magával sodorta az árvíz. A csütörtök délutáni irtózatos vihar is, a mely a városban nagy károkat okozott, pajzán kedvében volt, mikor egy ösmeretes fehér kala­pot gazdája örök bánatára, mert párját aligha kaphatja, szárnyaira vett s még most is repitit tovább s nem tudni, hol fog megállni egykoron, hogy a kalap ipar dicsőségét hirdesse a fedetlen fővel járó zulu kafferek között. Még az igen szomorú sorozás sem marad nyom nélkül. Igaz, hogy ez már a mulatságosabb sorozási ebédéken történt, a miből az ujonezok nem kaptak, csak a sorozó-bizottság, a mi égbe kiáltó igazságtalanság, — egy ilyen sorozó- ebéden a parochián tréfálta meg az orvosi kar egyik szellemes tagja a lelkészeket, midőn az öngyilkosságról volt szó s a papok nagyon ki­keltek az öngyilkosság ellen s határozottan azt javallták, hogy annak meggátlására nem szabad az öngyilkos tetemét eltemetni, igy kell elriasz­tani az embereket ettől az istentelenségtől. Na ez a legnagyobb materialismus, mely nem fér össze a vallással. Szól a közbe az orvos, Persze általánzs elszörnyedés követte e sza­vakat s a papok siettek tiltakozni. Hát én megmagyarázom önöknek, bogy iga­zam vám ; ugye bár az embei két részből áll, anyagból és erőből, vagy a hogy önök szokták mondani testből és lélekből? Igen, úgy van, siettek helyben hagyni a lelki atyák. Az öngyilkosság elhatározásánál a test nem játszik semmi szerepet s csupán a lélek, az erő teszi az elhatározást. Minden bizonynyal sietett a elérnő helyesel­ni a mondottakat. Nos tehát az öngyilkosság után a lélek el­száll a testből s igy önök az el nem temetéssel a testet büntetik a kinek pedig semmi része uincs az elkövetett bűnös cselekvónyben, hát nem matériái izmus ez? A társaság jót nevetett az igy meg csípett cleruson s ittak egyet az öngyilkos jelöltok egészségére, S ezt az elhatározást is hogy igyanak, a lólak tette, de hasznát a test vette, s igy ^kide­rült, hogy a társaság is materialista, mert ők is olyanért jutalmazták a testet, a minek elhatáro­zásában annak semmi része sem volt. Váljék egészségükre! Irodalom. „Pelyhek“ czim alatt 12—14 ivén Povázsay test vérek kiadásában a békésmegyei árvízkárosultak javára Jámbor Lajostól egy kötet elbeszélés jele­nik meg legközelebb, mire már csak a jótékony czél érdekében is figyelmeztetjük olvasóinkat s egyszersmind felhívjuk figyelmüket ugyanezen szer­zőnek „Meteor“ név alatt pár hő múlva megje­lenő „Hit, Család, Hon“ czimü költemény kötetére. A müvekről megjelenésök után bővebben meg fo­gunk emlékezni. A legszebb herczegnő. Regény, irta P. Szatbmáry Károly. Ez czime az Egyetemes regény- tárban legújabban megjelent regénynek, mely említett vállalat III. évf. 13—14-ik kötetét képezi. Szathmáry, ki regényeit rendesen a történelemből meríti, ezúttal is, egy igen. érdekes lapját a történelemnek mutatja be — Mária Terézia korából Mig egyrészről a legszebb her­czegnő megható sorsa kelti fel az olvasó legmelegebb ér­deklődését, addig másrészről Szathmáry e regényével, melyben élénk színekkel festi az akkori kor erkölcseit, szokásait, II. József császár önzetlen-nemes jellemét a magyar főurak pazar bőkezűségét, fényűzését, az igazi magyar vendégszeretetet, — igy valóban becses munkával gazdagította eredeti regény irodalmunkat. Az Egyetemes Regénytár kiadóit elismerés illeti, hogy e kitűnő regényt, oly díszes kiállításban s szerfelett olcsó áron bocsátották a könypiaczra. — Mindkét kötet ára díszes piros vászon­kötésben 1 frt. Kiadja Singer és Wolfner könyv­kereskedése. Törvényszéki csarnok. Súlyos testi sértés. Nagy Balog házánál Gerlán fosztókával egybekötött István-napot ültek.' — Természetes, hogy a fosztóka bállal végződött. — A táncz hevében lángra lobbant Veres István szive a piros-pozsgás, tenyeres-talpas Okányi Julcsa irá­nyában, s hogy némiképen obligóba mártsa szi­vének testes bálványát, zsebre vágta annak a selyem kendőjét. Ez magában nem lett volna baj, de hát a casus bellit az adta meg, hogy azt a keszkenőt Vass Mihály vette Jutkának. — Nagy volt a riadalom, zaj, midőn a gerlai Othello megtudia a veszedelmet. — A reaclio két hatal­mas pofonban nyilatkozott. — Veres István, vagy mert nyulszivü, vagy mert tiszteli a tör­vényt, nem tudni mi okból : békével tűrte a kézzel fogható dorgatóriumot, azt hívén, hogy majd vége lesz a jónak magától is. Ámde Vass Mihálynak a féltékenység ördögétől amúgy is pezsgő vére még jobban fölfortyant eme hallatlan béketürésen; s most már nem puszta kézzel, hanem bicskával rontott riválisára, s azt kétszer kegyetlenül megszurta, úgy hogy a szurkálózás következtében jó Veres István bat hétig nyomta az ágyat. — Vass Mihály pedig súlyos testi sér­tés bűntette miatt nyolez hónapig eszi a vékony rabkosztot: naponként egy font kenyeret s egy raeszely paszulyt. _________ Sz erkesztői üzenetek. Zih K. Szt.-András. A beküldött levelet már azért sem közölhetjük, mert az már más lapban előbb megje­lent, külömben pedig a panaszlott bajon nem lehet segí­teni az ön terve szerint, hanem segítve lesz rajta, ha a 18-a átmetszés 5 méterrel kiszélesittetik s a gát kiépíttetik. Ez tehát az önök érdeke s nem a fiók gát épités, ami már azért sem ér semmit, mert attól a talaj viz éppen úgy elönti a területet mint eddig. Meteor Békés. Kívánságának csak a lapban lát­ható módon tehettünk eleget, miután mutatványt nem küldött be s zsákba macskát árulni bajos. HIRDETÉSEK. 437/1889. tkvi. Árverési hirdetményi kivonat. A szeghalmi kir. járásbiróság mint telekkönyvi ha- tiság közhírré teszi, hogy Mészáros Gáspár és érdek- társai végrehajtatónak — Szalai Géza, Béla, Teréz, Kálmán és Etel mint Szalai Bálint és Csala Mária örökösei végre­hajtást szenvedők elleni 90' frt, 40 frt, 163 frt és 62 frt tőke követelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a b.-gyulai kir. törvényszék (a szeghalmi kir. járásbiróság) területén levő, a szeghalmi 597. sz. telekjegyzőkönyvben fekvő 1465—66. hrsz. ház udvarral, házikert 560 frt, és a 2433. hrsz. kenderföldre 7 írtban ezennel megállapított kikiáltási árban az árverést elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlanok az 1S88. május 26-ik napján délelőtti 9 érakor Szeghalom községházánál megtartandó nyil­vános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatui fognak. Árverezni Szándékozók tartoznak az ingatlan becs­árának 10%*át készpénzben, vagy az 1881. LX. t. ez. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. sz. a. kelt 1. M. rende­let 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kikül­dött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t. oz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál elöleges elhelye- lyezéséről kiáll szabályszerű elösmervényt átszolgáltatni. Kir. járásbiróság mint tkkvi hatóság. Szeghalmon, 1888. márzzius hó 20-án. Sál, 83, i _i, kir. albiró. FÉ NYMÁZA, szagtalan, azonnal szárad és tartós. Gyakorlati tulajdonságánál és egyszerűségénél fogva nsgyou alkalmas saját házi fényezésre a pa­dozatoknak szobákban, melyek 2 óra alatt használ­hatók. Eme féuymáz különféle színekben (hasonló az olajfestékhez) valaminnt szinnélkül (tényt kölcsö­nözve) készletben van. Minta mázak és használatai utasítás a raktárhelyiségben kapható. B.-Gyulán : Szv Féhn Jánosnénál. Arad: N. Steinitzer. Nagy-Várad: Hirschmann Ede. Christoph Ferencz, feltalálója és egyedüli gyártója a valódi padozat fénymáznak. 53. 6—6 Prága és Berlin.

Next

/
Oldalképek
Tartalom