Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1888-10-21 / 43. szám
43-ik szám. 1 f-------------Sz erkesztőség: Fö-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre..........5 Irt — kr. ,i 'élévre ..............2 »50 * Év negyedre .. .. 1 „ 25 » Egyes szám ára 10 kr. A Gyula, 1S88. október 21-én. VII. évfolyam Társa dalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Dr. Bod.ols:3r Zoltán. Kiaió hivatal: Főtér, Prág-féle ház Doha , János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyllttír tora 10 kr. A Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. ez. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Berndt fűrdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Scluilek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon A regále megváltási törvényjavaslat. Gyula, ókt. 20. Előttünk van „az Állami italmérési jö vedékről szóló törvényjavaslat* indokolásával együtt; — megtanulhatjuk belőle, hogy az italmérési jognál a kártalanítás alapját rendszerint a jog után az 1882. évi január 1-től 1886. évi deczember 31-ig adó alá vont összes jövedelemnek egyötöde képezi, melyből még 15°/o kezelési költség fejében levonatik. Az ekként megállapított tiszta kárpótlási alapnak húszszoros összege képezi a kártalanit.ás teljes összegét. Eme összeg sem adatik ki a községeknek kész pénzben, hanem e helyett 1890. évi január 1-től kezdve kamat jár. Ez a kamat ®/»%. Ettől a rendszerinti alaptól csak az esetben tér el a javaslat, ha a mai regále tulajdonos magán egyén vagy község, jogát 1882 óta az államtól vette s azért többet adott, mint a mennyit most a kártalanításnál az általános szabály alkalmával kapna; az állam vevőjével szemben olyan helyzetbe jönne, mely az államra, mint ilyenre polgáraival szemben alig volna fentart ató s indokolható. „Ez az oka. hogy ilyenkor a kártalanítás alapját a vételár képezi“, igy mond az indokolás, de rögtön hozzáteszi: „Más eladásoknál a szabálytól nem lehet eltérni s a vevő egyszerűen jó vagy rósz üzletet csinált, a szerint, a mint drágán vagy olcsón vásárolta Békésmegye községei közül számosán, nevezetesen Gyula, Békés, Mező-Berény, Kfírös-Ladány, Szeghalom stb. a törvény- javaslat. szerint ama mértékben kapnák a kárpótlást mostanában vásárolt regáléjukért, a mily jövedelemvallomás az uradalmak •által 1882—1886. években adó alá beter- jjesztetett. A törvényjavaslat szerint nem jön t> A hypnotisniusról. m. Most pedig szóljunk a hypnoticus álomnak legtalányszerübb, de egyszersmind legkomolyabb jelenségéről, mely a legújabb időben komoly megdöbbenésre szolgáltatott okot és tálén nem ok nélkül, hogy miért, alantabb látni fogja az olvasó. Azok, kik a lapok közleményeit figyelemmel kisérték, emlékezni fognak, hogy Budapesten az év folyamán megejtett bizonyos végtárgyalás alkalmával, egy nő ült a vádlottak padján. Nem emlékezem már arra, hogy mivel volt terhelve, a végtárgyalásnál azonban, az arra megidézett törvényszéki orvosnak dr. Ajtai egyetemi tanárnak feltűnt a vádlott külleme és sajátos viselkedése. — Figyelmeztette a törvényszéket az észlelt jelenségekre, majd ott mindjárt felidézte nála a hypnosist s az egyénre nézve utólagos észlelést hozott javaslatba, felemlítvén, miként nincs kizárva a lehetőség, hogy az elkövetett bűntény úgynevezett suggestio utján hajtatott végre. Hogy mi volt a vádlott későbbi sorsa, nem tudom. Mi tehát az a suggestio. — Legjobban megfogja érteni az olvasó, ha egy példával világítom meg. Tegyük fel, hogy valakit hypnotisáltunk s ez alatt eljutott a somnambulismusig. Most azt mondom ez illetőnek : Itt, ebben a szobában, ezen az asztalon, mely itt a szoba közepén van, van egy kalap, ezt a kalapot 4t fogja tenni a szegletben levő másik asztalra, — A* illetőt magához térítem, s első figyelembe, mit jövedelmez a regále a községtulajdonosnak, mely tudvalevőleg 50 —100"/0 el jobban tudja kiaknázni az italmérési jogot, mint az uradalmak tudták; nem jő figyelembe, nyer-e vagy vészit-e, — amint hogy a megváltási kulcs szerint mindenik fennelősorolt község veszítene a vételáron — a javaslat indokolása kimondja, hogy a vevő egyszerűen jó vagy rósz üzletet csinált, a szerint, a mint drágán vagy olcsón vásárolt. A községek minden korrectivum alkalmazása nélkül egyszerűen ki vannak szolgáltatva, hogy tizenöt perczent hijján megelégedjenek annak húszszorosával, a mit jogelődjeik jövedelem alá jónak találtak bejelenteni. A szivek és vesék titkát ismerő jó Isten a tudója, hogy a tett vallomás megfelelt-e a tényleges jövedelemnek. — a község nem tudhatja, vagy ha tudná is, a volt birtokos a ki a regále vételárát egyszerre készpénzben rég megkapta a községtől, ugyancsak óvakodnék a kár- pótlaudó jogutód érdekében előállani, hogy ő annak idejében, mikor az övé volt a jog, kevesebb jövedelmet vallott be, akár jóhi- szemüleg, akár szántszándékkal történt vallomása, mert az erkölcsi kompromission kívül még annak is kiteuné magát, hogy az eltitkolt jövedelem után utólagosan négyszeres adóval fogják sújtani. Békésvármegye regáletulajdonos községei — a melyek a regále kifizetésére fordított vételárat különben is pénzintézetektől vett kölcsönökből fedezik és eme kölcsönök még évtizedekig fogják őket terhelni — igazán nagy mulasztást követnének el, ha most, a midőn a megváltási törvényjavaslat hiteles szövege van előttük és az utolsó krajczárig képesek kiszámítani, mily óriási kárt szenvednének, ha a törvényhozás a javaslatot mai alak jában fogadná el, ismételjük, megbocsáthatatlan mulasztást követnének el, ha sérelmeiket sürgősen nem tárnák fel a kép- viselöház előtt és nem igyekeznének minden alkotmányos eszközt felhasználni, hogy a regále megváltás kártalanítási módozata (kártalanitás! mily szatíra) a községekre ne alualmaztassék. A miniszterelnök ismételten kijelentet te volt, hogy a regále megváltásáról az államot pénzügyi tekintetek nem vezetik. Azt is sokszor hallottuk és olvastuk, hogy a regálét a községekkel kellene megváltatni, sőt egy időben és nem is régen, a kormány maga sem idegenkedett eme módozattól; erre az időre esik, hogy Nagyvá rád városa és a békésmegy e» községek megvásárolták a regálékat, mindenik ama csaknem biztos feltevésben, hogy amit most önként tesznek, arra néhány év múlva különben is törvény fogja őket kötelezni, de egyetlen egynek sem volt eszeágában sem, hogy alig néhány év múlva maga az állam fogja a drágán vásárolt jogokat tőlük potom áron koutiskálni, mert ha ezt gyanítják, bizonyára óvakodtak volna évtizedekre kiható nagy adóságokba bocsátkozni. A mostam törvényjavaslatot is mint kényszerhelyzet kifolyását védik, azt mondván, a községek túlnyomó része olyan, hogy lehetetlen a regále megváltását rájuk ok troy.ilui, és mert a községek nem képesek, ezért áll elő annak szüksége, hogy maga az állam váltsa meg az italmérési jogot. Ha ez az érvelés őszinte; ha továbbá igaz az, hogy az állam nem akarja a regálét pénzügyi czélokra kiaknázni (mely kijelentések őszinteségében nincs jogunk kételkedni): akkor mi sem bizonyíthatja be jobban eme tétel igazságát, mint ha az állam nem váltja meg ama községek italmérési jogát, melyek eme jogot továbbra is megakarják maguknak tartani. Hiszen ha az állam csak azért nem váltatja meg a községekkel az italmérési jogot, mert ezek arra nem képesek, legyen legalább méltányos ama községek iránt, a melyek igen is megtudták váltani a regálét és akaratjuk ellenére ne vegye azt el erővel tőlük! Vagy ha — a mit a miniszterelnök kijelentésével szemben sem tartunk valószínűtlennek — a kormányt a regále megváltásánál az állam részére busás jövedelmi forrás szerzése vezérli: akkor tessék a jog kisajátításáért, aminek nevezve van, tényleg is: kártalanítást adni és pedig teljes kártalanítást, mely csak akkor lesz igazságos, ha a legutolsó, vagyis 1888-ik év tényleges tiszta jövedelme vétetik megváltási alapul. Az állam még akkor is jó üzletet csinál, mert a községekben a regále jövedelme folytonosan fokozódó, a községek még ezesetben is nagy jövedelemről mondanak le, mely őket kulturális miBsiójuk teljesítésében jövőben érezhetőleg fogja gátolni. Ha az államnak a községek fejlődése igazán a szivén fekszik, akkor nem fogja őket prosperálásuk egyik legfőbb tényezőjétől, a fokozódó jövedelmi redálejogtól megfosztani, annál kevésbé teheti pedig azt, hogy hamis bázison — mert a más birtokos áltál adó alá bevallott L882—1886-évi állítólagos tiszta jövedelem nem azonos ama jövedelemmel, amit a regále a község birtokosoknak ad — a sic volo sic jubeo egyoldalú álláspontra helyezkedve százezrekre rugó károkat okozzon oly községeknek, melyek épen azért vásárolták meg a regálét, mert annak általuk fokozott jövedelmével kulturális czélokat akarnak istá- polni, és ez irányban már messzkiható lépéseket is tettek; oly községeknek, melyek millió károkat szenvedtek ez évben is az árvíztől, a mely községek roskadoznak dolga lesz a felébredés után, hogy ezt a pa rancsot végrehajtja. Ha már most éber álla potában azt kérdezem tőle : hogy mi szükség volt azt a kalapot a másik asztalra tenni: ö egy bizonyos belső kényszerűségre fog hi' vatkozni a nélkül, hogy emlékeznék arra kogy a belső kényszerűséghez hogy jutott í ki volt e kényszerűség okozója. Ha pedig e belső kényszerűség okozta ténykedés végre hajtásában gátolni fogom, vagy áttör az aka dályon, vagy ha azon áttörni nem tud, egy görcsrohammál végződik be a tréfa, hogy an nak múltával a dolog újból ismétlődjék. — Az efféle kísérletek ma már száma nélküliek — A mint azonban a suggestio vonatkozha- tik bizonyos ténykedés végrehajtására, épen úgy vonatkozhatik képzeletek megalkotására így p. o. a Salpetriere kórházban volt egy beteg, ki nagyon könnyen hypnotisálható volt. Egy ilyen hypnoticus álom alatt, elővettek húsz egyforma darab papirost, ezek közül egyet oly jellel láttak el, mely azoknak figyelmét kikerülte, kik e jelről semmit sen tudtak. E darab papirost a hypnoticus álon alatt az illető elibe tartották, következő párbeszéd kíséretében. Ismeri ön N. N.-t. ? — Ismerem, jó barátom. — Kívánja ön annak fényképét bírni ? — Igen, rég óhajtom, hogy fényképéhez jussak. — Itt van barátjának fényképe ; s itt az eg-'sz toilette leíratott. Ekkor a darab papír, mely az illető elé lett tartva, a többi tizenkilencz hason nagyságú papír közzé vegyittetett. — az illetőt magához térítvén, felhivatott, hogy barátja fényképét mutató ivet, az ott levő hason papír darabok közül válassza ki ; ö pedig minden tétova nélkül az általa nem ismert jellel ellátott papír darabot, mint a fénykép talaját biválasztá. leírva nnntnsan annak nltö/Zb-Zh A kísérlet tovább lett folytatva. — Az egyén nő volt, a társadalom alsó osztályából ki semmit sem tudhatott az üveg priomák opticai hatásáról. Az állítólagos fényképe tartalmazó papir és szemei közé egy üveg hasábot alkalmazva, megkérdezték tőle : hogy mit lát most ? 0 pedig minden kétkedés nél kül megjelölte, hogy két képet lát, egyiket fent, a másikat alantabb. — E nőnek késöb ben egy egész ily képzeleti — imaganarius — fénykép gyűjteménye volt tiszta papirle mezekből s pontosan meg tudta mindig mondani, hogy melyik papir szelet kinek fény képét mutatja. Itt van tehát előttünk a képzeleti suggestio. Az újabb időkben szerzett tapasztalatok azonban még tovább hatoltak s megállapították, hogy a suggestio lehetősége az egyén életének nem csak magasabb úgynevezett értelmi sphaerájában mozog, hanem kiterjed az egyén vegetativ életére is. Azt hisszük, hogy sokan vannak e sorok olvasói között olyanok, kik figyelemmel kisérve a napi lapok híreit, a hírek rovata- oan olvastak egy nőről hozott közleményt, E nő, kivel a budapesti Rókus kórházban történtek kísérletek, annyira alá volt vetve a suggestio lehetőségének, hogy minden or vosa, — természetesen hypnoticus álom alatt jelezte, hogy most tüzes vassal fogják érinteni alkatját, — holott az érintő eszköz egyészen közömbös és még hozzá a környező lég hömérsékével birő eszköz volt, — az érintés után az égési sebek tulajdonságait mutató sebet kapott. — Ilynemű kísérletek, melyek azt mutatják, hogy a suggestionak az egyén tengélete is alá van vetve, e nőnél több hajtatott végre, mindig ugyanazon siKfirrul * a nA mint tiiHinl? ÍAlpnlAcr (Trár/Ka«i van a hires psychiatra Kraft Ebing megfigyelése alatt. — Abban pedig, hogy a vegetativ élet is tárgya lehet a suggestionak nincs semmi hihetetlen, részint azért, mert tények igazolják, részint pedig azért, mert hiszen az ember vegetativ életét is az ideg- rendszer kormányozza, azon idegrendszer, a mely a maga egész működése körében az ily egyéneknél rendellenes. A suggestio azonban lehet határidőhöz is kötve, a mikor a tényt az illető a reá parancsolt időben pontosan fogja végrehajtani, s e tekintetben a tapasztalatok azt mutatták, hogy az illető, a suggerált parancsot 63 nap múlva is végrehajtotta. Természetes dolog, hogy ha az efféle kísérletek csak a klinikák észleleteinek körében maradnak s ártatlan, közömbös dolgokra vonatkoznak: ebben társadalmilag semmi, legkisebb veszély nincs. Nagy baj azonban az, hogy büntettek elkövetésére irányuló suggestiók is lehetők és pedig a klinikák falain kívül az életben, a mire már nem egy példa volt. És épen ez teszi a hyp- notisatiót aggályos jelenséggé. E tekintetben azonban a szerzők nézete nagyon eltérő, mer- mig de la Tourette e veszélyt kicsinyli, ad * dig egy másik szerző, nevezetesen Liegeois, talán némileg túlozva, a veszélyt nagyobbnak látja, mint tényleg a minő. — Egyébiránt, bármiként álljon a dolog, legyen a veszély akár kicsiny, akár nagy, ha egyszer a veszély fenáll, az okszerűség azt parancsolja, hogy e veszélynek korlátozó rendszabályok vettessenek. Számolnunk kell még a suggestio egyik sajátos jelenségével. Ki oldhatja fel, kérdjük a hypnotisatio alatt létrejött suggestio alul VtimnnHcfiltat- ? A milvAn aaiáfr»«s iol vncárr
