Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-14 / 42. szám

43-ík szám

Gyula, 1888. október 14-én

VII. évfolyam

r

Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij:

Egész évre .. ..

.. 5 frt — kr.

Félévre ............

.. z » 50 »

Évnegyedre ..

.. i * 25 »

i Egyes szám

ára 10 kr. ,

Társadalmi és közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDr_ IBocLoüsy Zoltán..

r

1

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők

Hirdetése k

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban.

L

Nyilttér tora 10 kr.

A

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. ez. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa

hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon

Vízi ügyek.

Kínálkozik a hasonlat, hogy szinte árvizszerüleg özönlenek a miniszteri intézkedések a viz szabályozás terén, — alig zajlott le a községeinkre majdnem teljes vészt hozó víz ára közmunka és közlekedési minisztérium élén álló vasakaratú miniszter egymás után teszi a különböző intézkedéseket, melyek hivatvák az évenként fenyegetőbben -fellépő veszélylyel szemben a lehető biztosítást nyújtani.

Ez intézkedések közül kétségtelenül leglényegesebb a töltésbellebezés, mely ma már a kivitel stádiumában van, — a tervek elkészültek az ellene beadott észrevételek letárgyaltattak s meghozatott az alispáni határozat, — röviden néhány észrevételünk van az ezen ügy körül követett eljárásra s ezt leghelyesebben az alispáni határozat kapcsán tehetjük meg, a melyet már rendkívüli fontosságánál fogva is egész terjedelmében úgy is közölnünk kell. (Az alispáni határozat igy szól.)

„9711/1888. Békésvármegye alispánja az arad-békés megyei egyesitett ármente- sitő és belviz-levezető társulat elnökségének a f. évi aug. hó 11-én 72 sz. a. kelt megkeresése kapcsában a társulat keretébe tartozó alsó-fehér-körösi öblözet által a gyula-békési nagy csatoruáu a Szanazugtól Békésig a bal- s Békéstől a porádi kanyarig a jobb parton eszközlendő belebbezés- re vonatkozólag a nmltságu közm. és közi. ügyi m. k. miniszter ur előzetes rendelkezése alapján bemutatott tervezetek felett a vízjogi törvény 74 §-ában körvonalazott, eljárás foganatba vétele s ennek folytán a békési ev. ref. egyházi tanács, Gr. Wenck- heim Rudolf, Gr. Almássy Kálmán és társa Gr. Wenckheim Frigyes, a hosszúfoki ár- ment.esitő társulat, Gr. Wenckheim Antal örökösei Br. Wenckheim Viktor és társa, Mucsi János, Horváth János, K.-'Barcsa, M.-Berény Békés és Doboz községek által benyújtott észrevételek megbirálása és a gyulai m. k. folyammérnöki hivatal véleményének meghallgatása után és alapján a következőleg határozott:

z>

A hypnotismusról.

XL

Szóljunk e második közleményben arról, hogy idézhető fel a hypnoticus álom, mik azon tünetek, melyek ez álmot mint hypnoticus álmot jellemzik. — Mert a kérdés lényege különösen a külömbség körül forog.

Legszokottabb, de nem egyedüli módja a hypnosis felidézésének az, hogy az illető elibe egy fényes tárgyat tartunk és pedig a szemek rendes állásának tengelye felett. — Azok, a kik aztán a fény kábító hatása alatt nehány perez múltával elalszanak, természetesen, ha a kóros hajlam erre meg van — a legkülönbözőbb jelenségeket mutatják. — De ismételnem kell, hogy nem minden igy felidézett álom sajátlagosan úgy nevezett hypnoticus álom egyúttal. — És itt elmondok saját magamon gyermek koromban észlelt jelenséget. Mint gymnasialis tanuló Nagyváradon, a sas-utezában oly házban laktam, mely közvetlen a Sebes-Körös mellett feküdt, tanárunk, mindnyájunk által rettegett, úgynevezett kuruez ember volt; szombaton délben már általános volt az öröm, hogy legalább a következő hétfő reggeléig a rettegett

A bemutatott tervezetek szerint létesítendő vizi müvek a közérdekbe ütközőknek egyátalán nem tekintetvén, sőt az ármentesités és vizszabályozás czéljaira feltétlenül üdvösöknek és szükségeseknek ismertetvén fel, a kérelmezett munkálatok foganatositására a benyújtott észrevételekben felhozott indokok mellőzésével ezennel oly módosítással engedtetik meg, hogy a tervezett nyári gát az 1881. évi nagy viz vonala alatt 1*5 méter magasságban tartassék fenn. Ezen határozat felsőbb jóváhagyás végett a vízjogi törvény 74. §-a értelmében a nagymélt. közmunka- és közlekedésügyi m. kir. miniszter úrhoz felterjesztessék.“

Lapunk szűk tere nem engedi, hogy a határozat terjedelmes és szakavatott tolira valló indokolását közöljük, habár ezzel az ügyet teljes világításba helyezhetnők s igy csak konstatáljuk, hogy a kidolgozás teljesen korrekt s a közérdeknek teljesen megfelelő s igy csak helyeselnünk lehet, hogy ezen nagyfontosságu ügyben a nagy- birtokosok által érvényesíteni akart magánérdekek befolyást nem nyertek, s az ügy teljesen a közérdeknek megfelelő elintézést nyert; nem akarunk a vármegye nagy urai által elfoglalt álláspont bírálatába bocsátkozni, mert hisz a mit tettek, jogosan tették, habár talán csudálkozuunk lehet, hogy a vármegye minden ügye iránt egy csepp érzéket sem tanúsító s a közügyekkel éppen nem törődő nagy uraink ily tömegesen sietnek fellépni akkor, midőn óriási vagyonuknak a közjó érdekében ily csekély megterheltetéséről van szó.

Igazán szerencsétlen Békésvármegye ebben a tekintetben, mig más vármegyék mindegyikében akad egy főur, ha sokkal csekélyebb vagyonú is, mint a mieink, a ki a közügyekkel szeretettel foglalkozik, annak érdekében áldoz, tesz, buzgolkodik, addig nálunk sem a vármegye asztalánál, sem a társadalomban, sem a jótékonyság terén gazdag főuraiukkal nem találkozunk, (tisztelet a pár kivételnek), s legfeljebb akkor vehetünk róluk tudomást, ha rengetem erdeikben emv-emv sikerült vadászat

tartatik ; ha arról van szó, hogy építsünk vasutat, emeljük népünk gazdasági kulturális viszonyait, hozzunk áldozatokat, megjelenik az utolsó földmives és leteszi filléreit segiteni jóakaratával, munkájával s főuraink nincsenek sehol, nem találhatók sehol.

De ha arról van szó, hogy mérhetetlen birtokaik holdja egy krajczárral megadóztassák, hogy talán annak árán, de bizonyára mások hozzájárulásával virágzó községek mentessenek meg a végelpusztulástól, akkor bezzeg megjelenik sorban gr. Wenckheim Frigyes, id. gr. Almássy Kálmán és társa, gr. Wenckheim Antal örökösei, br. Wenckheim Viktor és társa, hogy felemeljék sajnálkozó vagy éppen tiltakozó szavaikat.

Cselekedetük jogos, de épen annyira jogos a mi óhajunk is, hogy vajha egyszer már ócsudnának fel tétlenségükből a vármegye annyi javakban duslakodó főurai s nemesebb példákat követve foglalnák el a helyet, mely őket társadalmi állásuk s vagyonuk folytán megilleti, hogy a közérdek is hasznukat venné végre valahára az ő erkölcsi és anyagi támogatásuknak, mert annak a mérhetetlen gazdagságnak bizonyára van nemesebb rendeltetése is, mint a kincsek egymásra halmozása.

Önkénytelenül ragadtatott toliunk e kitérésre, majd lesz még alkalmunk e tárgygyal bővebben foglalkozni, most tér jünk vissza a töltésbelebbezés kérdéséhez, a mely az alispáni határozattal a megvalósuláshoz közel hozatott, de a hosszufoki társulat magatartása által ismét kátyúba zökkent, a melyből tartunk tőle, hogy egy miniszteri biztos segélyével fog csak kivánszoroghatni.

Ösmeretes dolog, hogy a töltésbelebbezés elrendelésével egyidejűleg a miniszter felhívta az alsó-fehér-körösi öblözetet s a hosszufoki társulatot, hogy a hozzájárulás arányára nézve egyezzenek meg s miután hosszú időn keresztül a megegyezés létre nem jött, a miniszter záros határidőt tűzött ki, mely után miniszteri biztos küldését tette kilátásba.

A hosszufoki társulat megtagadta a hozzájárulást s így a legnagyobb valószínűség szerint miniszteri biztos fog leküldetni, miután az egyezség nem sikerült, s hisszük, hogy az fel fogja világosítani a hosszufoki társulatot azon tarthatatlan okoskodásának helytelensége felől, hogy miután a szakadás az alsó-fehér-körösi öblözet vonalán történt s ez tette a be- lebbezést szükségessé, ő a költséghez nem járul. Csak talán nem óhajtja a hosszufoki társulat, hogy az ő vonalán beállható szakadás győzze meg álláspontja helytelenségéről, a mely szakadás éppen úgy bekövetkezhetik nála, mint a másik öb- lözetnél, s miután az kétségtelen, hogy a töltés belebbezés éppen úgy erősíteni fogja a hosszufoki társulat töltéseit, mint az alsó-fehér-körösi öblözet: nagyon természetes tehát, hogy a költségek viseléséhez az ekként biztosabbá tett töltés vonala arányában neki is hozzá kell járulnia, ezt követeli a méltányosság.

A töltés belebbezés áldozatokat kíván, de oly áldozatokat, a melyek tetemesen alul maradnak a biztosság azon fokánál, a mely általuk eléretik, nem lehet tehát habozni azon áldozatok meghozásához.

S most, midőn újabb megterheltetés- ről van szó, kétszeresen örülünk, hogy az ártérköltség fizetése tekintetében erélyes miniszterünk, lapunk múlt számában közölt határozatát meghozta, s igy ezen költségek viseléséhez most már nemcsak a tulságig megterhelt tízezer hold ártér fog hozzá járulni, hanem az egész árterület, a mely eddig a fizetés alól hatóságaink mulasztásai folytán oly szépen kihúzta magát.

Nem bocsájtkozcnk ezúttal recrimi- natiókba, sem azon hatósági intézkedések birálgatásába, melyeket a miniszter rendeletében világosan és félremagyarázhat- lanul törvénybe ütközőknek jelent“ s szívesen megbocsájtjuk az elkövetett mulasztásokat, ha azt erélyes intézkedésekkel majdan jóvá tenni látjuk.

De azt előre kijelentjük, hogy őrt

tanár arczának színét nem látjuk. De mit ér az öröm, ha újból következett a hét a maga terhével s félelmeivel ; engemet már vasár nap délután bizonyos buskomor hangulat fo. gott el, s ily állapotomban a folyó partjára kiülve s elandalodva nézvén a víztükrére, akárhányszor gyönyörűen elaludtam s má akkor megfigyeltem, hogy az elalvás homá lyos időben nem állott be, a mikor t. i. í víztükre által visszavert fény nem volt elég erős a látidegek eltompitására. Miután azonban hystericus nem voltam, szervezetem meg elégedett egy jó alvással, de sem kataleptf oussá, sem somnambulává az igy felidézett álom hatása alatt nem lettem. — Azonban a fényes tárgy sem szükséges; akár hány úgynevezett hystericusra nézve elég, ha me' révén bizonyos ideig a hypnotisáló tenyerébe néz, a mikor a merev nézés egymaga felidézi az elalváshoz szükséges elbádgyadást. — De Faria abbásnak pedig volt oly betege, kire nézve elegendő volt, ha rá kiáltott e szóval iormez — magyarul: aludjál. — Nem ok nélkül használtam e szót I betege; mert annyi bizonyos, hogy ilyesmi csak beteg idegrend szerrel szemben lehető.

Ha pedip valaki e dolgot lehetetlennek találná, ismét elmondok valamit, a mit gyermekkoromban sokszor láttam s a mi aztán a per analogiam való okoskodást nagyon elfogadhatóvá teszi. — Volt egy szerencsétlen rehézkóros unoka testvérem, már nem ól,

: nehézkóros roham közben kútba esve halt meg. E fiúnál többször voltam szemtanúja annak, hogy miután szülei folytonos észlelés folytán már arcza elváltozásából tudták hogy nála nehézkóros roham készül elő, adott kedvező perczben nevének (Lajos I) reá rivallá- sával elhárították a kitörőben levő rohamot. És sajátos : a név reá rivallása egy idő múltán elvesztette hatását, — a magyar ember azt mondaná, a betegség rá ismert az orvosságra. — Tehát szülei a szót változtatták. Láttam, midőn apja, mintegy sajátos ösztöntől vezetve, a roham kitörésének előjelei között tüzet kiáltott s a már elbukni készülő fiú legelőször szaladt a kúthoz vízért; másszor ismét egy erős arczulütés téritette magához. Megtörtént egyszer az, hogy nállunk időzvén a szerencsétlen, falunk tornyába felmentünk, hogy gyönyörködjünk a vidék panorámájában. Alig időztünk azonban egy pár perczet a toronyban, midőn ijjedve vettem észre, hogy a fiú arcza kezd elváltozni, beállt az arcznak azon sajátos kábasága, melyet már azelőtt sokszor láttam, hiába szóltam hozzá, nem felelt, már elorditotta magát s tántorogni kezdett. Én hamarjába a toronyba vezető lyuk felett foglaltam állást, hogy azon esetre, ha oda tántorodnék, onnan ellökjem s a lezuhanás veszélyétől megóvjam. És ime csakugyan oda tántorodott, én a lezuhanás veszélyétől féltve a fiút, teljes erőmmel a torony falához löktem vissza, s a fiú a torony falához történt ütödés hatása alatt magához tért. Arra is emlékezem, hogy ugyanakkor az óra ütni kezdett, igy aztán nem tudom, vájjon az óra ütés gyakorolta-e reá a hatást, vagy a falhoz ütödés : ez teljesen mindegy, annyi áll, hogy rohama coupirozva lett. Már most, ha ily módokkal és eszközökkel bizonyos folyton fan- álló betegségnek időszakonként megújuló rohamait, előkészültökben igy lehet mintegy átmetszeni, nincs semmi hihetetlen abban, hogy egy másik fenálló hasonlóul idegbán- talmat, ily módokkal és eszközökkel elő lehessen idézni, mert hiszen egy betegesen izgult idegrendszer a legkülönbözőbb befolyásokra az őt általában uraló azonban lappanó jelenségekkel fog válaszolni. így tehát Faria abbás dormez szavának álomidéző hatása egyáltalán nem lehetetlen.

Azonban itt anticipálnom kell oly dolgot, melyet csak későbben kellett volna említenem, de miután a hypnosist felidéző tényezőkről szólok, itt van leginkább helyén. Észlelet utján meg lett állapítva az is, hogy hypnosisra hajlandó egyének testfelületén vannak egyes pontok, a melyeknek hosszasabb ideig tartó érintése egy magában elegendő a hypnosis jelenségeinek előidézésére, e pontokat nevezik aztán hypnogén pontoknak. így p. o. hogy többet ne említsek, tapasztalták, hogy a könyök ideg megnyomása elegendő volt hypnoticus álom előidézésére. E hypnogén pontok azonban nem állandók gr