Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1888-09-30 / 40. szám
40-ik szám Gyula, 1888. szeptember 30-án VII. évfolyam f ^ Szerkesztőség: Fő-utcza 39. széni a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak viiaza. Előfizetési díj: Egész évre ..........5 frt — kr. Fé lévre ..............2 „ 5° „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 » Egyes szám ára 10 kr. TársacLaJmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Di. IBocLcűsy Zoltán.-Ki adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttár tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bér mit fűrdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Előfizetési felhívás. Lapunk ezen száma ez évnegyedben az utolsó s csak a szokásnak hódolunk midőn ezúttal felhívjuk olvasóinkat hogy előfizetéseiket megújítsák. Nincs okunk rá hogy programot adjunk, elég programm lapunk múltja, a mely röl meggyőződhetett bárki is, hogy úgy a megyei mint a vidéki közligyekben a szigorú igazságosság elvét követjük. Előttünk nincs rang, nincs tekintély, a mely elnémítsa a hibák ostorozását, egyedüli elvünk az igazság, a molyét követtünk eddig és követni fogunk ezentúl is. Szerénytelenség nélkül hivatkozhatunk e tekintetben működésűnkre s felemelt tővel mondhatjuk, hogy ha érzi a közönség szükségét egy oly lapnak, a mely önzetlenül s minden magán érdek nélkül támogatja a helyes és jó törekvéseket s bele nyúl a visszaélések darázs fészkébe ostorozza a hibát kíméletlenül, akkor so rakozzék lapunk köré s előfizetőinek számával is járuljon ahhoz a súlyhoz a mellyel lapunk igazságszereteténél fogva bir. A politikát kivéve, lapunk felöleli a közdolgok összességét, tért pyujt minden közérdekű felszólalásnak, a legkímerit'őbb értesilést nyújtja a vármegye s városunk Ügyeiről, nem hanyagolva el a többi községek ügyeit sem s anyagi áldozatoktól sem riadunk vissza, hogy olvasóinkat minden tekintetben kielégítsük. Abban a tudatban, hogy törekvésünk nemes és jó s teljes erőnket a közügyek szolgálatára fektetjük, bátran s önérzettel hívjuk fel a nagy közönséget, hogy lapunk támogatásával törekvéseink elérésében is támogatni szíveskedjék. Gyula, 1888. szept. 27. A szerkesztőség. z> A hétről. Hires asszonyság volt a maga idejében Bigéné asszony, s híressé ötét az ö bacsináltja tette, a mely vala a közepén édes, a szélén savanyu. Ki ne hallotta volna hírét Bigéné becsi- náltjának a mit vendégeinek úgy kínált: „tessék kérem ebből a becsináltból, a közepe édes a széle savanyú“ s igy megfelelt minden vendége ízlésének. Ehhez a becsinálthoz hasonlít legjobban a múlt hét története, s ezt az adomát éppen nem az újdonság kedvéért elevenítem fel, mert bizony az igen csak egykorú a tiszteletben megvénült lőcsei kalendárium születési esztendejével, de annyira dominált a héten a hasonlatok által való értelmezés, hogy magam is kényszerülve voltam ezzel a hasonlattal kéz deni meg a hét történetét; a melynek közepén ment végbe a honvéd huszár tisztek táncz- mulatsága s a szélén a vármegye gyűlés. Édes az egyik, savanyú a másik. Egy tálba adom fel mind a kettőt, tessék kinek kinek gusztusa szerint választani. Én az édeset ajánlom elsősorban, mert igy legalább a kinek megárt a sok édesség, kúrálhatja magát a savanyúval. Aligha szerzett még mulatság olyan örömet — pedig egyáltalán nem szoktam búsulni a mulatságok miatt — mint az a tánczmulatság a melyet a honvéd huszár tisztikar rendezett; de most az egyszer kivételes in nem a mulatságnak örültem, hanem azoknak a kik rendezték. S lehetetlen hogy ne ösmerjam el érdemét első sorban annak a huszár tisztnek, a ki társadalmi fesztelen érintkezésével a jégtörő szerepét, mondhatni nehéz szerepét vállalta magára, midőn ezzel a mulatsággal is megtörte azon jeget a mely tudja isten haragból A „Békés“ előfizetési ára: Egész évre . . 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 I 50 „ Évnegyedre. , 1 „ 25 „ A kiadó hivatalVármegye és vasút. A vármegyei vasút létesítése iránt beadott nagytontosságu inditvány tárgyalása folyamán előterjesztett módositvány megokolásában felemlittetett, hogy a köztörvényhatóság egyátalán nem vonhatja be törvényszerű hatáskörébe a vármegyei vasút létesítését úgy, miként az az indítvány által czéloztatik; a vármegye nem lehet hivatva üzletbe bocsátkozni, nem alkalmas vállalatot létesíteni és fentartani. Felemlittetett, hogy a vármegyei vasút létesítésére az inditvány szerint irányzott törekvés, — ellenkezik azon jogokkal és feladatokkal, melyek a vármegyét tör- vényszerint megillethetik, s melyek főképen a politikai kérdések megvitatásában, köz- és magánjogi sérelmek esetén a felírás a védekezés jogának gyakorlásában határozódnak meg. Kifejezés adatott annak, bogy a törvényhatóság önkormányzati jogaiból folyó s törvény által biztosított eme jogok s legszebb feladatok kicsinylése, megtámadása, — alkotmánysértés; de mindenesetre a vármegye jogainak s feladatainak nem helyes ismeretére enged következtetni. Ha hangzatos szónoklatokkal mély sebet lehetne ütni az értelmen, — ellehetne nyomni a közjó előmozdítására irányzott legnemesebb törekvéseket; ha ki lenetue elégíteni a haladó kor követeléseit, — s talán vissza lehetne vezetni a vármegyét azon régi állapotba, midőn még a közszabadság, az alkotmányos jogok őrének, véd- bástyájának szerették tartani: az índitvagy közönyből a tisztikar és a polgárság között emelkedett s reméljük hogy a jég utolsó maradványa is felolvadt azoktól a tüzes pillantásoktól, a melyek a csaknem teljes számban megjelent intelligentia díszes hölgyeinek szemeiből ragyogtak. Hisszük, hogy társadalmi életünk tetemesen meg fog, és pedig előnyére változni, ha a szívélyes viszony továbbra is fennmarad, s a melynek fenmaradását oly sok ok teszi kívánatossá. Az kétségtelen, hogy ezt a hadjáratot a vitéz honvédek megnyerték s mi csak örülni tudunk a győzelemnek. Az ostromot a honvéd őrnagy vezette; 9 órakor vonultak fel a csapatok, a felvonulás lassan történt s igy az ütközet csak '/aio órakor vette kezdetét, ekkor fuvatott a riadó s az ármádia egyik vitéz kapitánya kezdette meg az ostromot, a mely aztán nagy hévvel reggel 6 óráig tartott. Harcztéri tudósitönk hiteles feljegyzése szerint az első bomba a/4to órakor repült; ne tessék megijedni, csak bókokkal bombáztak, s hogy a tüzelés erős. volt, annak igazolására elég felemlítenem, hogy a bálban jelen volt a bókok Maxim Hirámja, a ki ugyanannyi idő alatt éppen annyi .bókot tud mondani, mint a hány golyót Maxi/n Hirám kilő, — s mindig azt vártam* mikor produkálja, hogy a nevét kilövöldözze; bókokból, mint Maxim Hiram az ágyúgolyóból. Két bombát, akarom .mondani, bókot megtaláltam, fed vettem, megtörülgettem, gondolva, hogy jó lesz mutatványnak. Két kis leány ült a sarokban, nevezzük őket Irmának és Ágnesnek. K ét fiatal sela- don tette nekik a szépet, vagy csinálta nekik az udvart, a melyik kifejezés joibban tetszik, nevezzük őket A-nak és B-nek. Nem tehetek róla, hogy mo st ismét egy régi mesét kell felemlítenem, d e kénytelen vagyok a történeti hűség kedvéért. A fent említettek között tehát a következő bombát találtam. topunk nini számához fél ív melléklet vau csatolva. ványt valóban komoly veszély fenyegette volna. Nem lehet hallgatással mellőzni a módositvány mellett felhozott érveket. Az ország alkotmányos és felelős kormányzata mellett, nem illeszthetők be a törvényhatóság tevékenységi körébe a politikai kérdések felett való vitatkozások s nem tartom a vármegye legszebb feladatai közé tartozónak a köz- és magánjogi sérelmek esetén a védelem, az orvoslás keresést. Maga a törvényhozás szűk határok közé szorította e tekintetben a vármegyék jogait. A közérdekű s országos ügyekkel, mondjuk pobtikai kérdésekkel, köz- és magánjogi sérelmekkel való foglalkozás tekintetében a törvényhatóság joga jóformán csak tanácskozási, de semmi esetre sem törvényhozási; közgyűlésein megvitathat országos ügyeket, e tárgyban határozatokat is hozhat s ezen határozatokat közölheti hozzájárulás végett a többi törvényhatóságokkal és kormáuynyal, de azok ténylegesitésére nézve összes joga csak annyiból áll, hogy „megállapodását kérvény alakjában a törvényhozás bármelyik házához lelterjesztheti“; a mely azutan, ha jónak látja, hozzájárul ahoz s megadja az alkotmányos foganatot, — vagy pedig egyszerűen félreteszi a kérvényt s a törvényhatóság e tekintetben semmi további jogorvoslattal nem élhet; legfeljebb a következő ülésszakban ismételten felterjesztheti kérvényét a törvényhozás elé, — újra kezdvén a meddő s czél nélküli küzdelmet. Ugyan kinek lehet kedve s ha van is, okszerűnek tekinthető-e, hogy ily körülmények közt a törvényhatóság idejét és erejét politikai ügyek feletti vitatkozáA. Hallotta Irma kisasszony mit mondott Richelieu herczegnek Francziaország legszebb nője. Azt mondá: „én csak két szép nőt ismerek Francziaországban“, s erre a l.eTCzeg azt kérdé tőle „melyik a másik?“ Én is azt felelném,rha . . . B. És ha Richelieu ismerte volna Ágnes kisasszonyt, bizonyára nem kérdezte volna, hogy melyik a másik. Tessék már most kiválasztani, melyik lőtt nagyobb bombával; nein tudom, talált-e a lövés de az kétségtelen, hogy elkeseredett harcz lehetett, a hol ilyen lövegek járhattak. Az ütközet tetőpontját a souper-csárdás alatt érte el; nem tudoni a sebesültek számát, de ezután megkezdődött: a visszavonulás, a mi azonban a harcz hévéit nem csillapította, kitartóan folyt az 6 óráig, a mikor lefúvattak, — hogy történt-e kapituláczió és hogy menynyi, azt még ha tudnám sem árulnám el. A látvány felséges volt, a mulatság kitűnő, azoknak a kik ott voltak édes; s már most a kik élvezték az édeset, ne sajnáljanak a savanyúba is belekóstolni. * * * A vármegye gyűlése rendes körülmények között nem szokott savanyu lenni, most az egyszer azonban beleesett a hajduruha s megsavanyitotta. De ne vágjunk az események elé, kezdjük az elején, kidugták a zászlót, gyülekez bek a vármegye követei 1 végig hallgatva az alispáni jelentést, a melynek kiváló érdekességét rövidsége nagyban emelte, feléltek a vasparipára, a mivel a vármegye derék főj ígyzője akarja a sárrétieket megajándékozni, 3 reméljük, hogy ez sikerülni is fog, ha nem bízzák megint részvénytársaságra, a hol is egyik gründar is elvisz egy patkót, a másik is egy-két kis vasdarabot, s a vége az, hogy ott rekedünk a sárba. Megindult a vita, az egyik a közmunkából nem akar mást upiteni mint köútat, pedig hát- a vasból jobb kőutat lőhet csinálni, s az annak, a ki fizeti a közmunkát mindegyt sokkal a köz- és magánjogi sérelmek orvoslása iránti kérelmekkel eméssze fel. Szerintem tévedés az önkormányzat egszebb jogai s feladatai közé sorolni a mai alkotmányos s előhaladottabb kulturális viszonyok között a politikai kérdések tárgyalását, a köz- és magán jogok védelmét. Akkor, midőn nem volt népképviseleten alapuló kormányzat, a törvényhatóság utasítással ellátott követei által mintegy részese volt a törvényhozásnak; midőn az államhatalom idegen és ellenséges volt: cüzdeni a vármegyének az alkotmányos ogokért lehetett, volt annak értelme; bár iá alkotmányunk történetét vizsgáljuk, — tudni fogjuk, hogy a vármegyének sokszor elkeseredett küzdelme teljesen sikerte- en volt, tudni lógjuk, hogy a vármegye a politikai kérdések megvitatása által alkotmányunk fejlődését soha elő nem mozdította s általában nem tulajdonítható a vármegye politikai tevékenységének a köz- és magánjogi viszonyok fejlődése, nem tulajdonítható reform az országos közélet bármely irányában. De hát ama szomorú időkben minden eszköz jó volt, melyet felhasználni lehetett; azonban ma jogosult lehet-e a köz és magán jogok védelmét a politikai kérdések megvitatását a vármegye szűk hatáskörébe szorítani? A nemzet saját nemzeti kormány- nyával áll szemben, s okszerű-e bénítani a nemzetnek kormányában önmagát s bénítani oly testület által, melynek szerepe az alkotmányos kormányzat rendelkezéseinek, a népképviselők által alkotmányos utón alkotott törvények végrehajtásában nyilvánul. Valjou nem természetes-e, hogy az, ki egészséges állapotokat óhajt, ma már óvakodik oly jogokkal felruházottnak, oly akár köb; verik a pénzét, akár vasba, a másik attól tart, hogy földrengés lesz s akkor ir.i lesz a vasutból, mi meg már attól kezd- dúnk tartani, hogy elsülyed a vasút abba a kátyúba, a mibe bele igyekeztek húzni nagy jóakarattal, de végre is az inditvány eltogad- tatott s egy bizottság lett kiküldve, hogy a módozatokat kieszelje. E feletti örömömben a főjegyző szobájába mentem inni egyet az egészségére, mikor egyszer óriási lármát hallok a teremből. Ijjedve szaladok be, hogy talán már meg is kezdődött a földrengés, de hál’ Istennek csak Göndöcs rengett elkeseredésének partra nem jutható hajójában. Fő sintér, gonosz lélek, és eféle tónusból foly a mise, — actiót, eret vágni, rendre, rendre 1 ministrálnak hozzá a bizottsági tagok. Mint autenthicus forrásból hallottam, arról volt szó, hogy a vármegye hajdújától el kell venni a zsinórt, csákót és tarsolyt; nem tetszett ez a szolgabiráknak, hová lesz akkor a hivatalos tekintély, de tetszett Gön- döcsnek, a ki nem szereti a czifra ruhát s pártolván melegen az indítványt, leült s jó emberhez illően, — mert az ismeretes példaszó szerint a ki alszik, az jó ember — az úr nevében elszundikált s álmodott szépet és gyönyörűt. De hajhl megirigyelte a vármegye fóti sikusa s elkezdte tárgyalni az episcopalis misét, nem is halhatott mást a főtisztelendő a beszédből, mint ahajdut és az episcopust, s igy együtt hallva emlegetni, a mi óhajt és nem óhajt lenni, felriad álmából s félreveri a harangot. És# erre azután bátran meg lehet kérdezni! És miért? Pedig különös. Ettől savanyodott meg a megyegyülés, a moral pedig kettöjökre nézve az, hogy nem jó mindég álmodozni s nem mindég jó valakit az álmában háborgatni, — az olvasóra nézve pedig, a ki megunta ezen históriák olvasását, az a morál, hogy nem jó mindent elolvasni.
