Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1888-09-02 / 36. szám
36-ik szám Gyula, 1888. szeptember 2-án VII. évfolyam f---------^ Sz erkesztőség: Fö-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vittza. Előfizetési dij: Egész évre.........5 frt — kr. Félé vre .. .. .. .. 2 „ 5° „ Évnegyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: XDr. IBod-olsy Zoltán. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér »óra 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Ménéi Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schdlek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési Irodáiban, a szokott előnyős árakon Békésvármegyei helyi érdekű vasutak. II. Azon nézet, a melynek a vármegyei helyi érdekli vasutak kiépítését illetőleg ezen lap múlt számában kifejezést adni bátor voltam — s a mely szerint a vármegyét, neveztem meg oly tényezőül, a mely a helyi érdekű vasutak kiépítését legczélszerübben eszközölhetné — vármegyénk tekintélyes és közkedveltségű lapja a „ Békésmegyei Közlöny“ által is elfogad tatván, általánosságban kifejezett nézetem helyessége iránt bizalmam erősen növekedett és a vasutak mily módon s irányban leendő kiépítése tekintetében ígért elmon- dandóim közre bocsájtása kétségtelenül megkönyi tettetett. Ujjólag is hangoztatom tehát, hogy vármegyénk egyes vidékein immáron elke- riillietlen szükségé vált helyiérdekű vasutak létesítése és ez által a közohaj teljesítése s érdekeink emelése a vármegye közönsége nemes és el nem odázható feladatát képezi. Nem késem hangoztatni azt sem, hogy a sárréti községek egyrészről s másrészről Tót-komlós községe azon pontok a melyeket a már meglevő vasúti hálózatok legalkalmasabbnak mutatkozó pontjaival hova hamarabb összekötni kell. Ez utóbbinak vasútja csakis Orosháza község pályaudvarába futhat be. A sárréti községek személy és teher forgalmát közvetítő helyiérdekű vasutak azonban e vármegyében három helyen találnának végpontot, és pedig Gyotnán, M. Berényben és Békésen. A vármegyei érdek a melynek akkor a midőn ezen vasutak kiépítése a vármegye által eszközöltetnék előtérbe kell nyomulnia, azt kívánja, hogy a forgalom ne a vármegye széle de szive felé öszponto sitassék. Én tehát ezen elvből kiindulva s számításba véve a kedvező talaj viszonyo kát s az ennek folytán felmerülő költség kevesbletet a sárréti vasutak irányát. Füzes-Gyarmath, Szeghalom, K. Ladányou fálilá« Báli photographiák. Azok közzé tartozom, kik Terpsichore istenasszony ő nagyságának az áldozatot igen csekély mérvben szokták leróvni s igy az ő kegyeit egyáltalában nem bírom, s igy majdnem szerénytelenségnek tűnhet fel, hogy az áldozatok helyére betolakodva, a papnők és papok viselt dolgairól nemcsak felveszem a photographiát, de még közzé is teszem, s ha a fénykép nem lesz jó, kérem a gyorsaságnak és annak tulajdonítani, hogy a szív, a melyre a felvételek történtek igen kicsiny lap, a melyen a gyakran változó behatások a képit egy kissé összekuszálták. Nem vagyok annyira indiscret, hogy a boudoirok titkait is kilessem, bármennyire vonzók lennének is azok a képek, midőn a gondos mama még egy pillantást vetve a hóditó háborúba induló amazonra, még ezen igáéi tani valót talált „Oda oda tegyél még lányom egy rózsát, azzal fogod megadni a kegyelemdöfést“ stb. stb. s igy a felvételeket csapán a helyszínén eszközlöm, négy felvételt tettem, ime a képek: Első felvétel: A bál kezdete. A harcztér a Korona nagy terme. Sok oltom van rá harcztérnek nevezni, előttem legalább úgy tűnik fel minden bálozó leány mint egy harczba induló amazon, a ki felfegyverkezve szépséggel, bájjal és keltemmel, minden mosolyával arczának s minden át Békés község jelenlegi induló házába, vélném megállapitandónak s emellett Szeghalom Vésztő községgel illetve a Bihar vármegyei helyiérdekű vasutak végpontjával Kóttal Összekötendő lenne. Idegenszerűnek s tatán ellenszenvesnek is látszik e vonal s megvallom azon egy indokból hogy vármegyénk egyik virágzó magyar községe K. Tarosa a vonal irányából kiesik, előttem sem egészen rokonszenves. Tekintve azonban hogy e vasúti vonalnak ily irányban való vezetése vármegyénk egyik legéleterősebb, s népesebb községének Békésnek emelkedését vonná maga után, tekintve, hogy a forgalmat a vármegye közepében öszpontositaná, s tekintve hogy K. Ladánytól Békésig az úgy nevezett fehérháton át a legkevesebb földmunkával s igy legkevesebb költséggel volna vezethető, ezen irány mellett kell állást foglalnom. Egyébként a d dog lényege s az indok a melyért e czikkecskét megkoczkáz- tatám nem a fenntebbi eszme futtatásban rejlik. Békés vármegye közönségének bői csessége bizonynyára elfogja találni a helyes utat. A fődolog az hogy a vármegye közönsége mondja ki miszerint a heyiérdekű vasutakat kiépitendi, kérjen az általa leghelyesebbnek találandó vonalra előmunkálati engedélyt, a tervezet és költségvetést arra- való szakemberrel készítesse el, s ezek megállapítása után az épitési engedélyt magának törvény hozásilag biztosítva, a szükségeltető összeget szavazza meg. Ezen módozatok keresztül vitele mig egyrészt a vármegye határozatainak megkívánt felsőbb jóváhagyásánál akadályokba nem ütközhetik, addig másrészt a vármegye lakosságának külön megterheltetését maga után nem vonandja. Ez utóbbi körülményre óhajtok különös súlyt fekietui, mert a közszükségletek létrehozatalánál különben erős terhek nyomván, polgárainkat újabb kiadásokkal járó oly intézmények létesülésére irányzott törekvés, a melyek közvetlen érdekeket nem mindenhol érintenek, azt hiszem ez idő szerint eredménytelen maradna. A Tót Komlós-orosházai és a sárréti vasútvonalak hosszaságát átlagosan 75 kilométerre s a kilometer költségeket átlag 25000 írtra számitva, a vasútépítés 1800000 írtba kerülne. Ezen összegből 300000 frtot részben a községek, részben az érdekelt magánbirtokosok annyi értékű törzsrészvény átvételével a legnagyobb valószínűség sze rint fedezni fognak. A vármegye által kiadandó összeg tehát 1500000 frtot tenne ki' A mai olcsó pénzviszonyok mellett ezen összeget vármegyei közmunka alapunkat terhelőleg 40 évre legfeljebb évi 5°/q tőke-kamat törlesztéssel megkaphatnánk, s igy közmunka alapunkból évenként 75000 frtot kellenék e czélra kifizetni. A közmunka pénztár évi bevétele helyes és szigorú összeírások után meg fogja ütni a 200000 frtot s a fentebb jelzett teher mellett, még 125000 frtot fordíthat útjaink fejlesztésére s hídjaink javítására. Nem akarom e helyen felemlíteni a vasúti forgalomból befolyható jövedelem mértékét, mert a vármegyét nem a jövedelem utáni vágy, de polgárai jogos érdekeinek kielégítése kell hogy vezesse, s mert csakis ezen alap az, a melyre támaszkodva a költség összeg nagy numerusai mellett is a vasútépítés nagyobb nehézsé gek nélkül keresztül viliető lesz. Nem akarom jelezni, hogy a jelenleg szokásba vett másodrendű vasutak helyett az érintett vonalokon az u. n. közúti vaspályával is közlekedhetnénk, a mely fele költséggel építhető fel s a mely a forgalmat éppen igy közvetítené. Nem akarom egyeuként felsorolni és részletezni azon módozatokat, a melyek a vasút építésének kezelésénél a lejczélirá- nyosabban alkalmazhatók leimének. Nem akarom felemlíteni, hogy elsőbbségi kötvények által az épitési költségeknek 2/5-e fedezhető lévén, a vármegye által felveendő kölcsön összeg nagy mérvben redukálható lenne. Ezen részletek tárgyalására -elég idő, tér és alkalom nyílik akkor, ha a vármegyeközönsége a vasútépítés ügyét magáévá teszi. Czélom ez alkalommal s e fontos kérdésnél , csupán az volt, hogy a közeledő őszi közgyűlés előtt a közönség becses figyelmét e tárgyra irányítsam, s nagyon tág vonásokban, éltalános s egyszerű számításokban vázolt eszmék felett a különben megérdemelt eszmecserék folytatására alkalmat nyújtsak, s felkérjem az illető érdeklődőket, hogy erre alkalmat venni szíveskedjenek. Terónyi Lajos. Békésvármegye törvényhatósági bizottságának f. évi augusztus hava 27-én tartott rendkívüli közgyűlése. Jelen voltak: Bajczai Beliczey István főispán elnöklete alatt, Jancsovics Pál aiispáu, Tereuyi Lsjos főjegyző, Nagy Karoly árvaszéki elnök, Olaii György t. főügyész, Popovics bilveszter i-sö aljegyző, Lukács Endre il-od aljegyző, Szombat- helyi Gyula töszáuivevö, Bandüauer György ló- pénztáruok, Ujfalussy Dezső Janc&ovics Peter árvaszéki üluokök, Cliriszlo Miklós t. árvaszéki ül- uök s jegyző, Kiss Gyula és beiuiel Lajos alszám- vevok, Haviar Lajos kir. mérnök, — a csabai, gyulai, békési, orosházi és gyomai tőszoígabirák, a gyulai és békési szolgabirák, Haviar Dániel, Novák Kamill Dr. Hajnal István, Keiler Imre, Száu- thó Alajos, Kalmár Miiiály, Geiszt Gáspár, Zsilinszky Endre, Mezey Lajos, Fábry Karoly, Hoffmann Mihály, Finta Iguacz, Schröder Kornél, Sail József, Moudák György, Petik Ambrus es még egynéhány bizottsági tag. Elnöklő főispán a kölcsönös üdvözlés után székét elfoglalván a gyűlést megnyitja s mielőtt napirendre térue a közgyűlés, a megye alispánja érzékeny szavakban adja tudtára a közönségnek az országot 8 közelebbről Békésvármegyét ért azon nagy vesszteséget, melyet minden hazaimnak éreznie keli TreloruAgoston vallás és közoktatás- ügyi m. kir. miniszter elhunyta felelt, s indítványára a közönség elhatározta, hogy a 60-as években a gyomai kerületben volt országgyűlési képviselő, az 1861-ik évben Bókésmegye volt I-ső alispánja, az utóbbi 16 év alatt vallás és közoktatásügyi m. ránczával ruhájának s szemének minden sugarával tör rá a gyanútlan ellenségre, hogy rab- lánczra fűzze annak a szivét s az megy haza a legnagyobb diadallal, a kinek legnagyobb a zsákmánya. Persze ez csak csatározás, a döntő ütközetben már részt vesznek a mamák is, a kik addig tartalékban voltak, midőn azután oda haza kiválogatják a sziveket, ezt el kell dobni, nem arra való, ezt meg kell tartani. A baj csak az, hogy a ki sebeket osztogat, az sebeket is szokot kapni és gyakran mire már az erösitő csapat a mama alakjában megérkezik, a háború döntő ütközet nélkül el vari' veszve s a halálosan sebzett amazon sebére egyetlen ír az Isten házában lelhető, a hol a papi vigaszra begyógyulnak a sebek, hogy azután ketten folytassák egymás ellen a hét éves, harmincz éves, vagy még ennél is hosz- szabb háborúkat a csendes családi tűzhely mellett, Mig ezeket elfecsegtem, hogy figyelmüket ébren tartsam, elkészült az első kép, tessék megnézni t Fényesen világított terem, melynek hiányai díszítésekkel vannak elfedve, telve eleven rózsákkal, a szinpompa megkapó, fehér, piros, halványsárga, kinyilt, nyíló félben lévő rózsák büszkén tartva fejőket, kihivó mosoly- lyal néznek a napra-forgókra, a háttérbe ennél egy halvány rózsa, amott a rózsák királynéja, a szende ibolya, a szelid nefelejts stb. stb. lejtenek kábitóan. Nekem tetszik ez a kép, s azt hiszem, nincs az Istennek olyan pápaszemes hajlott derekú botanikusa, a ki megőrizze tudományával hideg vérét, onnan gondolom, mert én nem vagyok botanikus s mégis megszűrt egyik rózsának a tövise s azt mond?am rá ! Beh jó volna azzal a rózsa szállal végig botanizálni az életet. Második felvetői: A szivek harcza, őszintén megvallva, itt közbe hiányzikj egy kép, nem sikerült, a vacsorát ábrázolta volna s úgy hiszem a ki ott volt, az mindenki tudja, hogy az nem sikerült, boruljon tehát rá a feledés fátyola, Minden bálnak fénypontja a Vacsora csárdás, (nem tudom jobban leforditani, a ki tud rá jobb magyar szót, jelentkezzék az akadémiánál, ott bizonyára méltányolni fegják,) De hát beszéljünk komolyan a souper- csárdás jelentőségéről, kétségtelen dolog, hogy ez az a táncz, a hol ki-ki a maga párjával, járja járja addig járja, mig megtudják. Én a csárdást úgy tekintem, mint a népdal megtestesülését, s ha az ember komoly figyelem tárgyává teszi a párokat, kiválaszthatja egyenként a népdalokat, — tegyünk ogy pár próbát. Ott van egy kezdő pár, et még Csak azt énekli a lábával t „Ne nézz reám, süsd le szemed“, s le is süti a kicsike úgy, hogy ember legyen, a ki bele néz, Amott egy másik pár, ezek már előbbre vannak, nini hogy tánczolják, „a szemébe néznék de nem merek, de nem merek.“ S mintha csak folytatná ott az a kis szőke leány, olyan magyarosan rakja, „Nézz rózsám a szemembe,“ Lehetetlen, hogy az emDer kedvet ne kapjon bele nézni. Ezek a szemes tánczosok, ezekből még lehet valami; most jönnek a csapda párok, ezeknek más a nótájok, ott az a kis barna lány azt tánczolja l „Csalfa lettél, mással éled világod“, mellette meg egy világfi rakja elkeseredetten „Jár ide, jár oda, ide-oda jár ez a barna kis csapodár." Ezek a csapodárok, vagy ha úgy tetszik a válogatósok, s ezekből lesznek a jövendőbeli agglegények, és ás stb. stb. De ott mindjárt a Czimbalom mellett az az igazi, a kik, ha a szájokkal néznének, bizonyosan megennék egymást a szemökkel, ott már más nóta járja „Szeretlek én egyetlen egy virágom“, „így teszek, úgy teszek, nem bánom“, „hogyha szeretsz, szívből szeress rózsám* stb. stb. Ezeknek az életét nem becsülöm többre egy farsangnál. Leghátul pedig a conventiós tánczosok egészítik ki a csoportozatot, a kik mutatják, mintha tánozolnának, és tánczolnak, mintha lenne mit mutatniok, nótájuk, a mire legszívesebben tánczolnak „Ugyan édes párnám Csúcsa“. Ez a Staffage ahhoz a képhez, a mit a szívek hafczának neveztem, s hogy miért neveztem annak ? hisz azt Úgy is tudják, a kik már bálba voltak, a többieknek pedig maradjon meglepetésül az első bátra. Ez a kép részletekben, lássuk tehát, milyen az egészben : Nagy teremnek egyik szögletében egy csomó ember, a kiről nem lehet tudni, hogy valljon az a része tánczol-e, a melyik muzsikál, vagy az a része muzsikál, a melyik tánczol, félkör alakba körülvéve, az éd3S otthon után vágyódó s a boldogabb korra vissza“ emlékező édes mamák álmos pillantásaival.
