Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-20 / 12. szám

a „szent önzetlenség“ maszkjában fellépő egyéni érdekek és sértett hiúságból eredő személyeskedést velleitások kavarják fel a P®r^, bátran szembe álljak a port kavaró széllel vagy szelekkel, és segítsem kibontakoztatni azokból a valóság komoly alakját, hogy elvalahára a közönség tisztán láthassa azt, a mire szüksége van : a kérdést, az ügyet magát.

Meg fog azért nekem a t. szerkesztőség :bocsátani, ha a felvert por ellenében kellő szűrő-eszközt használva, mindenekelőtt magával a kérdéssel igyekszem behatóan foglal kozni. A személyem ellen szórt gyanúsítások :és rágalmakra majd végül, és a mennyire lehet, röviden felelek.

Hát t. olvasó, ha én is élczelni akarnék, mint a „Reductió“ Írója ama bizonyos con- ferentiánál tette, nekem is ilyenformán lehetne -kérdenem : Volt egyszer egy hires paedagogus aki, legalább saját hite szerint, mindenhez értett elméletileg, beszélt, legalább úgy hitte, sok-sok nyelveken, de fájdalom, vágott dohánya mégis mindig kevés vala : persze mesz- sze, talán az Óperencziás tengeren is túl volt . .. No de, ne csináljunk tréfát a doj logból I

Elég az hozzá ; történt egyszer, hogy itt e mi városunkban, az Úrnak 1883-ik esztendejében, február havának i4-ik napján, megjelent Zichy Jenő gróf és J. Péterffy József miniszteri biztos, és a városháza nagy termébe összehívott népes értekezlet színe előtt lelkes beszédeket tártának a hazai ipar, kel zeskedelem stb. fejlesztéséről s e fejlesztés^ eszközeiről. A vers vége oda ment ki, hogy a város közönségét áldozatra hívták fel (a barát beszédének rendesen alamizsna a végei) egy létesítendő iparostanoncziskola érdekében, mint a mely az ipar emelés*», felvirágoztatása stb. stb. czéljából, mint fő-fő eszköz és remedium tüntettetett fel. Csak néhány, 3—400 forintnyi évi csekély segélyt szavazzon meg e cze'lrai a város, — mondták a t. emissariusok, többit majd fogja fedezni a kormány! Ez volt aztán az igazi mézes madzag 1 Rágódhatunk rajta akár ma is I) — A jobbára iparosokból álló népes gyülekezet hitt a szép szavaknak; lehettek ott oly naivok is, a kik talán még azt is elhitték, hogy a hazai ipar jövőben -leendő hatalmas lendülete egyedül és kizárólag az iparostanoncziskoláktól fog függni, el- annyira, hogy azok minden bajra gyógyír gyanánt szolgálnak majd a szegény iparos -^életében.

A kért segélyt csak nagy ügygyel-baj- •jal lehetett keresztülvinni a képviselőtestületnek nehány nappal azután tartott ülésén; e sorok Írója is egész erővel küzdött a 4oo forint megadása mellett; s a kétkedő (és bizony most már kimondhatjuk, hogy nem ok nélkül kétkedő), sőt ellenséges kedélyeket azzal igyekeztünk lefegyverezni, hogy azt az évi 4oo irtot nem fogjuk épen megsínleni, s -aztán többet úgy sem adunk, hisz’ a kormány majd pótolja a többit. A képviselőtestület többsége is ily értelemben határozott, kimondván, hogy megszavazza ugyan az évi állandó segélyt, de oly világos és határozott kikötéssel, hogy 400 frtnál többet e czélra nem adhat, | ezt mindaddig folyóvá teszi, mig a kormány évenkint a megígért 500 frt államsegélyt megadja. — Ez tény, ez ellen nem lehet disputáim; ezt százan meg százan hallották. Ott áll ma is megírva a város jegyzőkönyvében.

Az iparos tanoncziskola tehát létrejött. Megnyittatott 1883. szeptember 20-án.

Már mindjárt az első (i883/4) iskolai év ben csak nagy nehezen lehetett a kormánytól az egész 500 irtot megkapni. Két részletben adta meg, ismételt kérelmezésre; előbb 300, utóbb 200 irtot engedélyezvén. A második (1884/».) és harmadik (i885/e.) iskolai évben pedig, daczára az ipartanodái bizottság minden fáradozásának, az 500—500 frtból mind össze 200—200 forint, tehát az Ígért állandó segélynek csak “/„-részét engedélyezte. I aztán, mert a kiadások is évről-évre rohamosan növekedtek (osztályok, tanerők szaporítása, bútorok, nyomtatványok stb, tömeges beszerzése miatt) a bevétel pedig egyre-job- ban csökkent, — be kellett állania a krach nak okvetetlenül. S mert már a múlt iskolai évről is 199 frt 91 krnyi hiány, mint „függő tartozás“ terhelte a budgetet, — a folyó iskolai évre 335 frt 50 kr. bevétellel szemben 1954 frt 91 kr. kiadás, és igy 1419 frt 41 krnyi hiány mereszti reánk sivár szemeit. — Hát bizony, kérem, ezek sem valami „szép szemek I

Hy szorult helyzetbe jutván az iparos tanoncziskola, nagyon természetesen az a kér dés merült fel még a múlt évben : vájjon mi lészen ebből? Hol veszünk pénzt, ha az állam kormánya megvonja a segélyt, a városi közpénz tárból adott 400 frt pedig kevés t — A dolgok ilyetén állásában némely „önzetlen“ emberek pék az jutott eszébe, hogy hát hiszen igaz,

hogy a kormány 500 forint segélyt helyezett kilátásba, s mi csak ezen előfeltétel mellett men tünk bele az iskola szervezésébe: de hát azért, hogy az Ígéret csak szép szónak bizonyult, — mi tartsuk meg szavunkat híven, í necsak a 4oo forintot adjuk ki a közpénztárból, de fedezzük azonfelül az összes hiánylatot is magunk, és pedig igen egyszerű úton módon : adóból l — Az adóról úgy is azt mondta egy valaki, hogy az nagyon elastikus valami. Próbáljuk meg mi is. Emeljük fel a községi adót 2°/0-al 1 hiszen az úgyis nagyon csekélység (persze, kivált olyanoknak, a kik egy krajezár városi adót sem fizetnek); 2 kraj czár egy forint utáni Különben is meg van már alkotva az i884. XVII. t.-cz. 87-ik §-a. mely az adókivetést e czélra megengedi!

Az adókivetésben rejlett megmentés esz méje eközben szép csendesen, igaz, hogy sok köddel, de mégis fejledezni kezdett, mig az tán a múlt évi deezember 23-án tartott kép viseleti közgyűlésen testet öltve, — egész sivárságában kiugrott a zöld asztalra a bámuló városatyák elé. Ekkor tudtuk meg, hogy a némely adónemekre (ház-, jövedelem- stb. adó) kivetendő 2°/0 iránt már engedély is kéretett a városi hatóság által a bel- és pénzügyminisztériumoktól, s hogy a megyei közigazgatási bizottság még ezenfelül a földadóra is kiveten- dőnek rendelte a 2°/0-os adót. — Ez eljárás ellen a képviselőtestület sietett azonnal erélyesen tiltakozni, és épen e sorok Írója isi több felszólalókkal együtt világosan kimutatta, hogy e város képviselete csak az államsegély megnyerésének reményében és feltétele alatt szavazta meg az évi 400 frt segélyt, de ily\ tekintélyes hiánylatnak külön adókivetés utián\ leendő fedezésére soha nem is gondolt, s arra fel- Ihatalmazást sem adhatott. Ebből folyólag, j képviselőtestület még ez üléséből, a polgár- mester elnöklete alatt 10 tagú bizottságot küldött ki, oly utasítással, hogy „az iparos\ Itanoncziskola viszonyai és helyzetének tüzetes ta- nulmény tárgyává tétele mellett tegyen veleményes\ jelentést arra nézve, miként lehetne ez iskolát a város nagyobb megterheltetése s ekként külön adó kivetése nélkül fentartan.“ E bizottságba aiólirott is beválasztatván, a bizottságnak ismételten tartott ülésein a helyzet ge- nesisét igyekeztem én is minden tekintet nélkül Pálra vagy Jánosra, egyedül a maga valóságában, hogy úgy szóljak : a történelmi fejlődés szempontjából megvilágositani. A bizottság tagjai pedig ismét abban a nem kért és nem is óhajtott szerencsében (?) részeltettek, hogy a beható vita után nagy vonásokban körvonalozott egyértelmű határozatot én szövegezzem, illetőleg a képviselőtestület határozata által bekivánt „véleményes jelentésit készítsem el.

A jelentés elkészült. A bizottság azt egész terjedelmében helybenhagyta, elfogadta. S mi volt abban az incriminált jelentésben? Az iparos tanoncziskola anyagi állapotának hiteles adatokból merített vázlata, keletkezésétől máig; végül pedig egy indítvány, mely szóról-szóra ekképen hangzott: „Mondja ki a képv. testület végzésileg, miszerint az iparos tanoncziskola szervezésékor 1883 ban megszavazott 400 frtnál többet, ez iskola fentartására ma sem szavazhat meg; mert a különben is magas százalékokat tevő községi adónak az adózók tetemes terheltetésével járó olyatén növelését, minőt az ip. t. iskola majdnem 2000 forintra rugó kiadásainak egészen és egyedül e város által leendő fedezése okozna, a maga részéről egyéb, culturalis tekintetekből is fontosabb s nagyobb közérdeket képező szükségleteknek határozott háttérbe szorítása, sőt teljes mellőzése nélkül meg sem kísérelheti, és mert az 1884. XVII. t. ez. 87. §-ának az ily czélból kivethető adóra vonatkozó intézkedése különben sem imperativus intézkedés, s a mi helyi viszonyaink között egyátalán nem is lehetséges. Ezzel kapcsolatban intézzen a képv. testület a nm. vall. és közokt. minisztériumhoz egy olyan tartalmú feliratot, a melyben egyfelől a város, másfelől a. ip. t. iskola je'en anyagi helyzetének meggyőzően hű képét adva, s különösen oz iskola szervezésekor nyilvánosan megígért 500frt államsegélynek, a vá ros által megszavazott évi 400 frt-nyi dx-összeg alapfeltételéül szolgáló minőségét hangsúlyozva, kéije fel a fent tisztelt minisztériumot arra, hogy vagy a többször említett 500 frtnyi évi segélyt állandóan megadni, vagy pedig abba kegyeskedjék beleegyez1 hogy a heti órák száma korlátoztatván, hetenként legfeljebb 4 órán, éspedig vasárnap délelőtt 10—12, és délután 2—4 óráig történjék az oktatás. Ez esetben egyfelől a tanitói és igazgatói tiszteletdijak megfelelő leszállítása, másfelől az érdekelt iparosok megnyugtatása által a város 'azon helyzetbe jut, hogy az évenként megszavazott 400 frt, s az 1884. XV 11. t. ez. 4. 21. 51. 156. 158. és 164. §§-aiban jelzett forrásokból, nem különben az adományokból befolyó 4—500, tehát összesen 8—900 frttal az iparos tanoncziskolát továbbra is tentarthatja. El lenkezö esetben, sajnálattal bár, de a város is kénytelen lesz támogatását a jövőre megvonni s az iparos t. iskolát beszüntetni.“

Ily alakban került a jelentés a tanács helyeslő véleménye s azon indítványával, hogy az adókivetés ellen közbevetett fellebbezés leérkeztéig az ügy hagyassék függőben, — a legutóbb (február 28.) tartott képviseleti közgyűlés elé, a hol — daczára egy pár személyeskedésig menő, igazán „szent önzetlenséggel“ intonált kitörésnek, — a képviselő testület 91/100-része a jelentést helyeselte, s a tanácsnak arra adott véleményét elfogadván, — kimondta, hogy az ip. t. iskola ügyében érdemlegesen a fellebbezés leérkezte után fog majd határozni.

íme, t. olvasó, ez. a tényállás! Minden egyéb, — csak por és köd, mely annál gya- nusabb, minél vastagabb.

Homolya István.

(Vége böv.)

Márczius tizenötödike.

A korszakalkotó események dicső napját, a sajtószabadság kivívásának pirkadó hajnalát, az alkotmányos szabadság főlvirulásáuak évfordulóját nagy ünnepélyességgel ülték meg megyénk minden községében. — Egész halmaz tudósítást vettünk az ünnepélyek lefolyásáról, de térszüke folytán őszinte sajnálatunkra csak a következőket örökíthetjük meg lapunkban :

Békésen.

Szép hazafias ünnepély folyt le f. hó 15-én városunkban. Békés közönsége e nagy nap emlékéhez méltó ünnepet ült. A polgári kör rendezte ezt, meghiván szeretett képviselőnket Irányi Dánielt is, ki e meghívás folytán folyó hó 14-éu T b a 1 y Kálmánnal együtt városunkba érkezett. Nagy közönség fogadta őket a vasútnál s kisérte be zeneszó mellett a városházához, hol mindketten beszédet tartottak.

Az ünnepély napján zászlós szánmenetek robogtak végig zeneszóval a főutezákon; vártuk G y ő r y Elek képviselőt is Budapestről, de ő nem érkezett meg. Estve fél hétkor a bérház nagytermében kezdetét vette az ünnepély.

Szeretném ennek lefolyását elbeszélni t. szerkesztő urnák, de a Thaly nyelvén ; szeretném leírni, de az Irányi tollával. Elbeszélésem vagy leírásom igy lenne csak méltó tárgyához.

A lobogókkal díszített nagyterembe több mint 350 tagból álló diszes közönség gyűlt egybr helyből és vidékről pártkülömbség nélkül. A terem homlokzatáról Kossuth Lajos képe tekintett le ez impozáns gyülekezetre.

Békés még ilyet nem produkált! Bérházunk nagy termét jan. 8-án csak megnyitottuk, de most felszenteltük. E felszentelésen Irányi és Thaly pontifikáltak. Valami delejes áramlat hatotta át ezt az egész társaságot. A plafonról a villám, a parkettről a lelkesültség intenzív fénye ragyogott. Valóban ílluminált nép. Az az arczkép ott a terem homlokzatán, mintha egyet-egyet mosolyogna örömében. Ide szállott a lelke, a kinek földi alakját viseli. Aztán mintha eljöttek volna a békési honvédek szellemei is, kik egykor „a békésmegyeiek közül legjobban megállották a sarat“ s ott estek el a szabadságharcz küzdelmeiben. Sírjaik szerteszét domborulnak a hazában, unokáik tehát csak emlékük előtt borulhattak le.

Nyitányul a békési dalárda énekelte a „Hymnust“ Szépen énekelt. Majd Irányi emlékezett meg fenkölt szellemű beszédben e nap emlékéről s a véle kapcsolatos 48-iki eseményekről. Hosszan tartó viharos éljenzés kísérte lelkes szavait, melyekben végül az eshetöleges háborúról s ezzel szemben a magyar nemzetnek ma is lángoló honszeretetéről, hősi lelkületéről emlékezett meg. „E nép — úgymond — nem feledi, soha kötelességét a haza iránt; nem fogjuk megengedni hogy őseink szent sírjait vad ellenség lova patái tiporják ; hogy tűzhelyeinket idegen betörése szent- ségtelenitse meg, nem I ezerszer nem 1 Vért, életet áldozunk ha kell, de édes hazánk nem log Lengyelország sorsára jutni soha !“ Szavai gyújtottak, mint a villám s mikor beszédje végeztével a dalárda a „Háromszinü zászló“ czimű darabot elénekelte, óriási éljen kiáltáB rázkódtatta meg a levegőt. Majd felállva az egész gyülekezet egy szívvel énekelte el a Szózatot.

Következett a bankett. Stark Pali az uj vendéglős és felesége a „szép asszony“ dicséretre méltó pontossággal s pompás vacsorával látták el e nagy társaságot. A közönség egy része nem fért el a nagy teremben noha itt is geometriai pontosságai volt felhasználva minden talpalatnyi hely. Azoknak a polgári kör szomszédos termében kellet teríteni. Dapsy Géza az ünnepély rendezésének lelke, mindenütt gyorsan és pontosan intézkedve az ünnepély lefolyását oly szépen intézte, hogy ott senki semminemű hiányosságot nem tapasztalt.

Vacsora alatt Irányi mondta az első pohár köszöntőt Kossuthra, szállván Thaly nak, ki aztán gyönyörű beszédben emlékezett meg Rákócziról és Kossutbról, mint a kikben ugyanazon eszme testesült meg. Hosszantartó éljenzés szakította meg olykor-olykor lelkesítő szavait, mely végül szűnni nem akart. Majd Jancaovics

Pál alispán éltette e nap emlékét és eszméit mint olyanokat, melyek pártkülömbség - nélkül tnindeu magyar embert lelkesítenek. Környei a polgári kör nevében köszönetét mondott Irányinak, hogy meghívásukat ez ünnepélyre elfogadta. Felköszöntőket mondtak még Szegedi Károly, Benczúr Samu, N á n á s y Imre, S ti 1 u t z Sándor, ifj. Jancaovics Pál szolgabiró, ki a karzaton levő hölgyközönségért emelt poharat. Majd a dictiók végtelen sora következett; a polgárság részéről különösen talpraesett felköszön- tőket mondott 0 z i r a Gergely.

A társaság éjfélig legkevésbbé sem bontakozott. Ekkor távoztak Irányi és Thaly, de- többen csak reggel felé végezték be az ünnepélyes e s t v é t. ..............- . . ;i :

Irányi és Thaly másnap délben utaztak vis?- sza Budapestre számos tisztelőik által Földvárig

elkisértetve. ........................' *“■* -**-*

— V» rr

Gyulán- v. •»»

A Gyulán lezajlott márczius 15-ki ünnepélyekről * nem emlékezhetünk meg a nélkül, hogy Csatár Zsigmondnak itteni szerepeltetését ne reprodukáljuk. Mert Gyulának jutóit osztályrészül ama problematikus értékű szerencse, hogy a két évvel ezelőtt Gzegléden lezajlott óriási botrány után Csatár Zsigmondnak szereplési helyül szolgáljon.'

Bizony büszke is lehet rá Békéi vármegye székhelye: Gyula városa: de hogy’is ytfe lenne az, hiszen a dicső férfiú-' „a természet szent templomában“ tartott beszédében »ütiné- pélyesen megígérte a hallgatóságnak,, hogy- iáég fog bennünket dicsérni nem kisebb helyen; miiit — M o n 0 r o n, ahová váudofapöstoikódása szintén elvezérli. Bizony szép szerencse1'-Gyulára nézve, hogy a monoriak elismerését ily olcsó utón meg tudja Szerezni. — Sokra vittük, és ezt a-dicső férfiúnak köszönhetjük. •• / 1:1

Különben a történelmi 'igazságnak tartózunk annak kijelentésével, hogy Csatár Zsig- mond Gyulán uagyon tisztességesen' viselte magát. Azt hiszszűk, hogy „nép előtt“ oly higgadt, mérsékelt beszédet még nem tartott, mint Gyulán mérczius 15-én. Szinte érezhetőleg feszélyezte is, legalább úgy látszott a szűkre szabott keret, melyben ezúttal mozgott, sokszor alig találta Bele magát, mert — bej — nem az i 1 y beszédekkel szerezte ő meg magának az egri nevet. Csongrád a megmondhatója, most is ; sírva néz utána, j- Hogy jó népszónok, azt meg kell aduj, de az is igaz, hogy a népszónoki babérok könnyebbén teremnek az egy nyelvű s egy vallásu Csongrá- don, mint ahogy a három nyelvű s három vallása Gyulán teremnek.

Nem lévén politikai hirlap, nem áll. hatáskörünkben kritikailag megvilágítani j Csatár „természet szent templomában“ elhangzott phrásisait. Csak annyit konstatálunk, hogy a beszéd kilencz tized része Gyula városa országgyűlési képviselője ellen irányzott kortesbeszéd volt és alig Jutott egy tizedrész a márczius tizenötödikének méltatására, Pedig talán ez lett volna a théma s nem a képviselő mosdatás. . j

No de nem felejtkezett meg a „Békésiről sem. Amint hogy ezt meg is vártuk tőle. A föld alá bújnánk — rettenetes örömünkben, ha a dicső férfiú elismerését vívtuk volna ki. Vigasztal- hatlanok lennénk, ha igy történik, szerencsére* a sors megkímélt ettől .bennünket. Hanem a hallgatóságot kapaczitálta arról, hogy mily ostobaságot ir róla a Békés. „Ordíts kapu, kiálts yá- ros.“ Hogy lehet ily ostobaságot feltenni^? <;„a kapu ordítson, a város kiabáljon“l hiszen a kapu nem ordíthat, kiabálni is csak a „kutya“ . tud. Amint hogy igaz is.

Egyébként Csatár beszédje folyamán tö>bb ízben is megígérte, hogy nem fog „költséget kímélni“ Gyulára annyiszor eljönni, ahányszor a 48-as párt érdeke kívánja, s ahányszor csak el- hivják. Nem a maga érdekében, hanem a 48-as pártjelölt érdekében, mert őt mindenkor és minden téren csak a szent önzetlenség és a 48-as párt érdekei vezérlik. (Istenem! a hálátlan országos negyvennyolezas párt máig sem tudja méltányolni, hongy a czeglédi skandalumot Csatár voltaképen a negyvennyolezas párt érdekéhen sceuirozta, pedig Ugront is, Herman Ottót is majd agyonverték.)

Kiyáncsiak vagyunk, hogy a negyvennyolezas pártnak gyulai képviselőjelöltje fog-e reflektálni Csatár szívességére. De arra már nem vagyunk kiváncsiak, mert azt már tudjuk, bogy mit szól hozzá az országos negyvennyolezas párt.

Este áldomás volt városunkban:

a polgári körben, a hol; mintegy 80 tag gyűlt össze a nagy nap emlékére. — Első pohárköszöntőt Dr. F 011 m a n János mondotta, szép szavakban emlékezvén meg a nap jelentőségéről. Utána dr. B e r é n y i Ármin viharos éljenzést keltő gyönyörű beszédben éltette a haza száműzött legnagyobb fiát Kossuth Lajost. C h r i s z t ó Miklós a hazáért, — majd ismét dr. F o 11 m a n n János a banketten résztvevő negyvennyolezas honvédekért Batik Elekért és

I