Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-22 / 21. szám

M.-Berény község képviselő testületének hason irányú kérelme. 44. Tót-Komlóa község képviselő testületének, a községi kötelékbe való felvételi dijakról alkotott szabályrendelete felett. 45. Kót- egyház községének a közgyűlések tanácskozási ügyrendjéről szóló szabályrendeletét illetőleg. 46 Ugyanannak a közgyűlések száma és idejéről szóló szabályrendelete iránt. 47. Gerla-Póstelek községnek a közgyűlések száma és idejéről s a tanácskozás ügyrendj röl szóló szabályrendelete tárgyában. 48. Öcsöd községnek 6000 frt kölcsön engedélyezése iránti kérelme tárgyában. 49. M.- Berény községének a községi gyámpénztár tartalék tökéje évi 6°/0-tóh kamatjának és a kamat tizeduek jövőben egészben a község pénztárába leendő áttételének engedélyezése iránti kérelme felett. 50. A b.»gyulai kir. tvszék elnökének a szeghalmi kir. jbíróságnak telekkönyvi hatósággal felruházása tárgyában kelt átirata és a szeghalmi járás főszolgabirájának ugyan e tárgybani jelentése. 51. Doboz község képv. testületének 11-od jegyzői állás rendszeresítése iránt benyújtott kérelme felett. 52. Uj-Kigyós község és gróf Wenckheim Frigyesnó közötti adás-vételi szerző- tárgyában. 53. Gyoma község és a kir. kincstár közt létre jött kisajátítási egyezség tárgyában.. 54. Csaba község és Bagyinka György s neje közötti csere szerződés felett. 55. M.-Berény község elöljáróinak a gyoma-m.-berényi vasút vona Ion lévő utjáró kiszélesbitése iránti kérelme felett. 56. Csaba község képviselő testületének a községi árvaügyi szabályrendelet módosítása iránti] kérelme felett. 57. Szeghalom község képv. testületének hason irányú kérelme felett. 58. Csaba község képv. testületének a kihágásokról s azok büntetéséről alkotott m. szabályrendelet módosítása iránti kérelme felett. 59. Kepes Gyula bpesti lakosnak, mint az orosházi tót-komlósi vasút enge- délyessének az ezen helyi érdekű vasút létesithe- tése végett 16,000 frt törzsrészvénynek jegyzése és átvétele iránt. 60. Nagy-Szénás községének 1887. évre vonatkozó kétrendbeli pótköltségvetése iránt. 61. Gyula-Vári községének a közgyűlések száma és idejéről s a tanácskozás ügyrendjéről alkotott szabályrendelete felett. III. A közegészségügyi bizottság előterjesztése, K.-Tarcsa községében személyes joggal felállítandó gyógytárjog engedélyezése iránt. IV. A megyei közigazgatási bizottság a gyulai m. kir. folyammérnöki hivatal által a gyomai 33. számú átmetszés kiszélesbitése czéljából elfoglalandó megyei útrészek kisajátítási tervezet aláírására egy albizottság kiküldetése tárgyában beuyujtott kérvény folytán kötött egyezség egy példányát elfogadás végett bemutatja. V. Küldöttségi jelentés közigazgatási szakkönyvtár létesítése iránt. VI. A megye alispánja fegyelmi ügy tárgyában jelent. VII. Tiszti főügyésznek hat heti szabadságolás iránti kérelme.

Békésmegye törvényhatósági bizottságának rendes közgyűlése.

(Májas 16—21.)

I.

B e 1 i c z o y István főispán a közgyűlést délelőtt 10 órakor megnyitván és a szép számban összegyűlt bizottsági tagokat szívélyesen üdvözölvén, első tárgyul felolvastatik a lapunk múlt heti számában egész terjedelmében közölt

Alispánijelentés a vármegye állapotáról és ennek folyamán felmerült indítványok, mikre nézve a következők határozattak:

A hadkötelesek ideiglenes felmentési igényeit szabályozó azon egyik elv megbirálása, mennyi legyen azon birtok maximum, amelynek alapján a hadkötelesek elbocsájthatók, de a melyen túl az elbocsájtás vagy ideiglenes felmentés megtagadandó lenne, még mindig csak általánosan bevett régibb keletű szokásokon alapulván, ezen körülmény az eljárás egyöntetűségét s tiszta igazságosságát gátolván, amennyiben a vármegye közönségének a honvédelmi ministerhez a birtok maximum megállapítása iránt intézett felirata ez ideig elintézést nem nyert, feliratilag felkéretni határoztatik a honvédelmi minister, hogy a már jelzett felterjesztésben kifejtett elvek figyelembe vétele mellett a birtok maximum biztos alapon leendő eszközlése iránt intézkedni méltóztassék.

Azon súlyos elemi csapás, mely a legköze¥>

Séta Kordovában.

(Nordau után.)

(Vége.)

A mint a mechrabhoz közeledtem s elmerülve szemléltem a mélyedést, melyet az ide zarándoklók térde a kövezetbe vésett, kiknek hétszer kellett a mechrabot térdelve körülcsuszni, — hirtelen egy embert veszek észre; ott áll, mindkét kezével mintegy a mechrab egy oszlopához tapadva, és annyira megfeledkezve az őt környező külvilágról és annyira elmélyedve önmagába, hogy jelenlétemet észre sem vette. Az észak-afrikaiak szokásos öltözékét viselte; ez emberek az An- dulsiak városaiban mint papucs árulók — bambusok — nagy számmal szoktak bo- lyongani, mint nálunk hajdanában a drótosok, öltözete a moriskók feszes kaftánja, bő bu- gyogója s papucsa volt, előtte pedig a földön batyuja hevert a mely egymásba dugott papucsokból állt. .A mai mórok egyáltalán nincsenek költőileg ihletve, érzékeik csak üzletük iránt van s megvannak elégedve, ha olcsó árúkból valamely kávéházban vagy utcza végén vevőikre valamit rá tukmálhatnak. Azonban úgy látszik, hogy emberem élénk képzeletében e szent hely szemlélésénél, a költői emlékeknek s a múltak dicsőségének, egész sora merült fel.

Egy ideig a mórnak láthatólag mély és fájdalmas izgatottságát némán néztem, majd kérdést intéztem hozzá spanyol nyelven, hogy tudja-e olvasni a mechrab arabs feliratait. A mint mégszólitottam mintegy mély álomból

lebbi múltban Eperjes és Nagy-Károly városokat, nemkülönben Toroczkó s Kurtics községet érte, s amely számos családot tett hajléktalanná s juttatott nyomorba, a megye közöusége által mély részvéttel vétetvén tudomásul, a károsultak szomorú helyzetéuek némi enyhítéséül a megyei házi pénztár 1. évi'előre nem látható kiadásai terhére Eperjes, Nagy-Károly városoknak és Toroczkó községnek egyenként száz lohnt, Kurticsnak pedig ötven iormt segélyösszeg szavaztatik meg.

Az alispáui jelentés itt nem érintett részéi tudomásul vétetnek. Felolvasottnak és egyúttal tudomásul vétetik továbbá a megyei közigazgatási bizottságnak lapunkban szintén közölt rendszerinti féléves jelentése is.

A számonkérő szék a megyebeli tisztviselők tevékenységére vonatkozólag beterjesztett kimutatása s ennek határozata az árvaszéknél fenforgó restantiákra vonatkozólag lefolyt némi vita után tudomásul vétetett.

Kandidáló bizottság alakíttatott a Deb- reczeni Endre elhalálozása folytán üresedésbe jött gyomai főszolgabírói és az eme állás betöltése folytán üresedésbe jövő más tisztviselői állásokra vonatkozólag.

A jelölő bizottság délután ülést tartván, a gyomai főszolgabírói állásra jelöltettek Fabry Sáudor m. közigazgatási első aljegyző s H uszka Kálmán békési szolgabiró, — az esetleg megüre sedendő első aljegyzői állásra P o p o v i c s Szilveszter másod aljegyző, = a másod aljegyzői állásra pedig LultácB Endre közig, gyakornok.

A másnap folytatva tartott közgyűlésen, melyre a bizottsági tagok nagy számban jelentek meg, a választás megejtetett és pedig miután a gyomai főszolgabírói állásra vonatkozólag hús« bizottsági tag névszerinti szavazást kért, szavazás utjáo.

A szavazatszedő bizottság Jancsovics Pál alispán elnöklete alatt dr. Szeberényi Gusztáv és Schiffner Ede bizottsági tagokból alakíttatott meg, a szavazás eredményé következő volt: Szavazott 177 bizottsági tag, ezek közül Fábry Sándorra 139 és Hu s z ka Kálmánra 38, s igy előbbi 101 szavazattöbbséggel gyomai főszolgabírónak megválasztatott. A szavazás eredményét a bizottság lelkes éljenzéssel fogadta.

Az első aljegyzői állásra Poporics Szilveszter, a másod aljegyzői állásra Lukács Endre, mindketten egyhangú felkiáltás utján választattak meg.

Az újonnan választott tisztviselők mindenike csinos rövid szavakban köszönte meg a vármegye közönségének bizalmát és ahivatalos esküt a közgyűlés szine előtt nyomban letették.

A megyei árvapénztár pénzkészletének elhelyezése tárgyában a közgyűlés névszerinti szavazás utján elhatározta, bogy a pénz fele a békésmegyei, — a másik ,fele pedig az I. Gyula városi takarékpénztárban lesz elhelyezendő.

Az állandó választmány tagjaiul közfelkiáltás utján megválasztattak: Zöldy János, Kalmár Mihály, Ladies György, Keller Imre, Hoffmann Mihály, Jancsovics Emil, Ferenczy Alajos, Party Ferencz, Nagy Károly, Göndöcs Benedek, dr. Kovács István, Schröder Kornél, Szombathelyi Gyula, Bandhauer György, Oláh György, Szénási József, Schmidt József, ifj. Koblmann Ferencz, Lukács Károly és Biberea Péter Gyuláról, — ifj. Hegedűs Mihály M.-Berényből, dr. Kiss István Gyomáról, dr. Hajnal István Békésről, Székács István Orosházáról, Szucsu Béla és Fejér Béla Csabáról.

A megyei központi választ mány-{ ba: Schröder Kornél Gyuláról.

Az igazoló választmányba Hoffmann Mihály ügyvéd Gyuláról.

A közkórházi bizottságba Dobay János polgármester Gyuláról.

Az árlejtező bizottságba Szalay József Csabáról.

Az építkezési bizottságba Szalay József Csabáról.

A tiszti nyugdíj intézeti igazgató választmányba Szucsu Béla Csabáról, továbbá orvosokul dr. Hajnal István Békésről és dr. László Elek Orosházáról.

Az adófelszólamlá8Í bizottságba

rendes tagokul Jancsovics Emil és Székács István póttagokul Zöldy János és Lukács Károly.

A kisdede y ódák felállítása iránt alkotott megyei szabályrendelet tárgyában, ameny- nyiben a kisdedóvó intézetek felállítása iránt hozandó bárminemű szabályrendelet a belügymiDis- ter 14160. számú reudelete miatt, megfelelő tör- áény hiányában kötelező erővel nem bírhat, ez idő szerint a szabályrendeletnek bárminemű te- kintetbeni átváltoztatása, módosítása szükségtelen; de miután a kisdedek megóvása s kőlönösen a nagy százalékban mutatkozó gyermek halálozás meggátlása s az ebből származó nemzeti veszély lehető elhárítását a vármegye közönsége kötelességének tartja, annállogva a járás íőszolgabirái s Gyulaváros polgármestere felhivatnak, hogy a községekben bizottságokat szervezzenek, s emberbaráti szeretetük által lelkesítve, úgy a bizottság tagjaira, mint a községi képviselő testület minden egyes tagjára oda hatni igyekezzenek, hogy lehetőleg minden községben a kisdedovodák, mint a □épnevelésnek csirái, a szellemi fejlődésnek élesztői s a hazánkban oly rendkívüli halálozási arányt feltüntető gyermekosztálynak sok tekintetben meg- óvói is, mielőbb felállittassanak. — Ahol pedig a községek anyagi viszonyai meg nem engednék, a buzdítás és megkedveltetés minden eszközével oda hatni igyekezzenek, bogy legalább a nyári szünidőkre az iskolák üresen maradt helyiségeiben menedékházak állíttassanak fel. Egyebekben pedig átlévén a megye közönsége hatva a kisdedóvodák felállítása szükségének érzetétől, feliratilag kérelmezi a kisdedovodák kötelező felállítására vonatkozó törvényjavaslat szerkesztését, s ezen feliratát az ország összes törvényhatóságának pártolás végett megküldi.

A többi ministeri rendeletek nagyobb vita nélkül intéztettek el.

Vasmegye közönsége átiratára a szomszédos Románia területéről a föld termékeinek és az állatoknak vámmentes behozatala a földművelés érdekeit tekintve a megye közönsége által is bénitó befolyással bírónak ismertetvén el, és a □emzetgazdászati életünkre vonatkozó azon aggályok, a melyek az áttett feliratban kifejezést nyertek a közgyűlés által is osztatván, a képviselőházhoz indokolt felirat terjesztetik oly irányban, bogy a szomszédos Romániával kötendő vám és kereskedelmi szerződésben nemzetgazdaságunk érdekeit figyelembe venni s a hazai terményeket és állat- tenyésztést a hasonló román termékek behozatala ellen megfelelő védvámban részesíteni .méltóztassék.

Az állandó választmány előterjesztései, melyek többnyire egyes községek zárszámadásaira és szabályrendeleteire vonatkoznak nagyobbára vita nélkül eltogadtattak.

(Folyt, köv.)

Hírek.

A vármegye közgyűlése képezi a lefolyt hétnek főeseményét; a közgyűlés az egész héten át tartott- és most sincs a tárgysorozat teljesen kimerítve, — hitelesítési közgyűlés még holnap lesz, a megyeház nagyterme azonban — mint előre is látható volt — csupán a közgyűlés második napján telt meg egészen ; a Debreczeni Endre elhalálozása folytán üresedésbe jött gyomai főszolgabírói állás ekkor töltetett be s mint min- denik választás, úgy ez is nagyobb érdeklődést keltett a törvényhatósági bizottság tagjainál. Különösen nagy számban voltak a közvetlenül érdünkéit gyomai járásból és Csabáról. A választás — mint előre is látható volt — Fábry Sándor első aljegyzőre esett, akiben a gyomai járás tehetséges, szorgalmas, űgybuzgó fötisztviselöt nyert, a ki a választás alkalmával egyénisége iránt tanúsított igen szép bizalomnak bizonyára teljes mértékben meg fog felelni. A Fábry előléptetése folytán üresedésbejött másod aljegyzői állásra P o p o v i c s Szilveszter másodaljegyző, — az ő helyére pedig L u k á c s Endre közigazgatási gyakornok lettek megválasztva, mindkettő közfelkiáltás utján. A

két fiatal aljegyző előléptetése eddigi szorgalmuk és munkásságuk szintén kiérdemelt elismerésének tanúságául szolgál. A közgyűlésen állandóan B e- 1 i c z e y István főispán elnökölt, mint rendesen, úgy ez alkalommal is élénk részt véve a tanácskozásokban, melyek különben miután „érdekes1* jelzővel felruházható tárgy alig volt egy-kettő, meglehetősen egyhangúan folytak le. A közgyűlés lefolyásáról egyébként lapunk más helyén terjedelmes tudósítást közlünk.

A színtársulat — melynek előleges színi jelentését alantabb egész terjedelemben közöljük

— kedden reggel érkezik városunkba és szerdán este fogja első előadását megtartani. A sajtónak tagadhatlan hivatása s kötelessége a saját szerény hatáskörében buzdítani, lelkesíteni a színészet pártfogására, mert a magyar színészet még mindig, és valószínűleg még évtizedek során át honfiúi missiót fog teljesíteni és mint ilyen, minden kultur egyletnél és társadalmi mozgalomnál hathatósabb mértékben emeli a nemzeti irányú magyar közművelődést; eme szempontból is kötelességszerüleg ajánlhatnánk ugyan közönségünk pártfogásába a körünkbe érkező színtársulatot, melynek annyival is inkább kijutott a honfiúi missió osztályrésze, mert eddigi működése Szabadkára, Nagy-Becskerekre, tehát exponált nemzetiségi helyekre esett: — mindazáltal ama kedvező helyzetben vagyunk, hogy nem kell ily indokokhoz folyamodnunk hangulatkeltés végett, miután a társulat — mint közönségünk meg fog róla győződni

— a szó szoros értelmében véve oly kitűnő, bogy a publikumnak nem ha- zafiuságból, hanem szórakozásból és magasabb műélvezet nyerése szempontjából kell a színkört látogatnia. A társulat minden tagja nívón álló, egyes tagjai, mint Ditróiné, Réthy Laura, Moluár Antal stb., pedig oly erők, aminők nincsenek ma a vidéken sehol. — Az első előadás — mint fenebb jeleztük — szerdán lesz; színre kerül Dóczy Lajos gyönyörű színmüve: „Széchy Mária", csütörtökön: „Gáspár one" operette, szombaton bérlet első számban : „Egy csepp méreg", ünnep első napján: „Paraszt kisasszony", másodnapján : „C z i g á n y b á r ó." — Miután a társulat prosperálásának főbiztositékát a bérlet sikere képezi, nagyon óhajtandó volna, ha a bérlét gyűjtése a közönség köréből indulna meg, igy kettős czél volna elérhető, nevezetesen a bérletnek is nagyobb eredménye lenne, a helyi igényeknek is jobban lehetne eleget tenni, mert az régi bérletgyüjtői tapasztalat, hogy nálunk Gyulán igen nagy súly van a bérlet helyre fektetve, 8 gyakran ezen múlik, hogy egyik vagy másik család bérel. Egy év óta nem volt színészetünk, ugyanannyi ideig nem lesz újra, közönségünk nem mondhatja, hogy Tbália nagyon igénybe venné áldozatkészségét, szabad legyen tehát remélnünk, hogy egy müveit család sem fogja magát a színtársulat pártfogása alul kivonni akarni.

— Előleges színházi jelentés. Tisztelettel értesítem B.-Gyula város müpártoló közönségét, hogy a „Thalia színész-szövetkezet" előadási sorozatát a „Korona vendéglő" u ivarán levő szinkörben szerdán, f. évi május hó 25-én megkezdi. A színtársulat alább olvasható névsora igazolja, hogy a társulat jeles erőkből van egybe- állitva 8 az alább jelzett újdonságok sorozata tanúskodik, hogy a szinmüirodalom legkiválóbb drámai, vígjátéki, népszínmű és.operette termékei fogják a műsort képezni. A színtársulat névsora : Nők: Ditróiné E. Mari, Réthy Laura, Ardai Ida, Hatvaniné Cs. Amália, Veressné M. Erzsi,

látszott felriadni a megvetésnek és gyűlöletnek átható, sajátos tekintetével nézett reám s a nélkül, hogy válaszolt volna, kezdette batyuját a földről felszedni. E feltűnő magaviselet ez embert előttem még érdekesebbé tette s miután tudtam, hogy a mórok egytől egyig tudnak spanyolul, ez azonban a hozzá intézett spanyol megszóllitásra semmit sem felelt, gondoltam, hogy ez az egy talán kivételt képez, megkísértettem vele olaszul beszélni, gondolván, hogy ezt a nyelvet jobban érti. Az ember élesen rám néz s igy szólt spanyol nyelven: „Ön nem ide való?" „Nem, idegen ' vagyok." „Tehát nem spanyol?" „Nem. Külföldi." Az ember ismét földre veté batyuját s bizonyos kitörő szenvedélyességgel, mely kezdeti ben megijesztett, emelte fel mindkét kezét s mintegy fogcsikorgatva, majd félig nyitott lajakkal, sziszegte felém I „Ezen mechrab előtt imádkoztak egykor őseim, atyáim, térde is segített e mélyedést Ide vájni; nemzetségem hatalmas és gazdag volt e városban, és ma .. és ma . .. nádié hejo, de nádié, csak sehonnai vagyok itt, senkinek gyermeke, nyomorult koldus, ki városról városra kóborol, hogy őse- s igy a maga birtokának rablóitól szerezzen kenyérre való egy pór reált.,“

Játékot űz talán velem ez az ember? gondolám magamban; nem valami ravasz csaló-e ki e melodrámát csak azért játsza le, hogy a könnyenhivő s romantikus érzelmű idegentől a szánalom alámizsnáját csalja ki vele ? Nem tartozik-e e jó ember a mecset azon törzsvendégei közé, kik az idegenre ólálkodnak, hogy e megható jelenet lejátszásával tántorítsák adakozásra. Azonban a mór szavai és viselkedése legyőzték kételyemet.

„Lovag — monda egy kis szünet múlva, mi közben szemei könnybe lábadtak — ön

nem is képzeli, minő hatást gyakorol reánk, marokkóiakra, ha egykori nagyságunk e színhelyét meglátogatjuk."

„Tehát önöknél még mindig oly élénk Spanyolországban átélt multjoknak emléke ?“ „Nem mindenkinél; a nép tömegénél e múlt emléke kihalt, de él az itt szerepelt nagyok és hatalmasok utódainál; ezek nem bírják feledni bukásukat s őseik dicsőségét s a múltnak emlékén rajongással csüggnek. Lássa ön, folytatá tovább, miközben kaftánja oldalzsebéből egy bőrtáskát húzott elő, én a szegény mór, a papucs áruló, oly nemzetségből származom, mely egykor Gordovában hatalmas volt, melynek a városban palotái és messze terjedő földbirtoka volt, a mely nemzetség a hazának vezéreket és minisztereket adott. A nemzettség palotája még ma is meg van Cor- dovában“.

E szavaknál táskájából szembe göngyölt csomagot vett elő a melyben egy pergament lap volt, a pergament lapon csakugyan egy palota rajza volt látható arabs feliratokkal, a mór engedte, hogy nézzem, kezéből azonban a világért nem ereszté ki.

„Ez az a palota lássa ön s ha úgy akarja megtekin th e tj ük. “

.„Ki festette a képet s mikor?"

„Elmondom uram! Mikor Cordova a spanyol királyoknak magát megadta, őseim háboritlanul maradtak birtokukban s egy ideig még gazdagok voltak s nagy tekintélynek örvendettek. Granada bukása után, nemzetségemet is kiűzéssel fenyegették, ha le nem mond ősei hitéről. Szinleg katholikusokká lettek, de belsejükben megőrizték őseik hitét. így tartott a dolog mintegy három nemzetségen át, midőn egyszer minden mórt, ki még Spanyolországban maradt, egy csapással földönfutóvá tettek,

elrabolták, mindenüket, kegyetlenkedtek rajtuk s azokat, kiket nem gyilkoltak le, Marokkóba küldték át. E sors érte őseimet is, Mielőtt azonban Cordovát elhagytak volna, a nemzetség ősi házáról, egy képet készítettek, ez az a kép, mely családomban apáról fiúra száll. Midőn Spanyolországba jöttem magammal hoztam, hogy őseim egykori lakhelyét felkereshessem."

„És megtalálta ön ?“

„Ha ön akarja, megnézhetjük" A mecsetet elhagytuk s a mór szűk utczákon keresztül vezetett egy négyszögü térre miközben felette érdekes családi nevezetességeket beszélt el.

Egyszerre csak megáll és egy házra mutat, mialatt a pergamen lapot újból kigöngyöli. Valóban, a ház a kép eredetije volt, homlokzatán századok óta semmi sem változott az ablakok ugyanazon helyen és Számban, a kapu ivezete s ősziopzata ugyanaz, mint a képen. Mig elbámulom, majd a házat, majd a képet veszem szemügyre, megragadja kezemet a mór s még közelebb visz az épülethez és egy szép rácskapuhoz, majd, vasból készült, de művészi kivitelű czimerre mutat, melyet a kapu gazdag arabeskjei vettek körül. A mór ez alatt megfordítja a pergamen lapot, melynek hátsó, részén ugyanazon rácskapu és czi- mer képe látható. A jelenet hovatovább megragadott, a mór ismét zsebébe nyúl, kihúz egy selyem zacskót s abból ismét egy szép metszésekkel ellátott s damaszk aczélból készült meglehetős nagy kulcsot.

„Lássa ön e kulcs e rácskapu kulcsa s ha attól nem kellene tartanom, hogy valak észre vesz, megmutatnám, hogy e kulcs a kaput még ma is kinyitja".

A kulcson ugyanazon czimer volt, mint