Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-27 / 48. szám

Az adatok mutatják, hogy az összes kiállított het<'tkönyvecskék tuluyoraó ré-ze, vagyis 70-587 magyar nyelvű volt, s hogy az érdeklődés a magyar ajkúak körében a népességhez viszonyítva, örvendetesen nagy. Hasonló jelenség con- statálható a német nyelvű betétkönyvecskék vi- szonyszáraaiüól; amint hogy tény, hogy e két nyelven váltott bet-Hkonyvecskék együttvéve 91’71%-át adják az összes kiállított betétkónyvecskéknek, inig a többi nemzetiségekre együttvéve 8-29°/0 jut.

Másrészt azonban constalálható, hogy arány lag legtöbb magyar nyelvű betétkÖDyvecske került végleg kiegyenlítés a'A, a kiegyenlített betétkönyvecskék 78-36°/0-a.

E tekintetben a német nyelvű betétkönyvecskék sokkal kedvezőbb viszonyt tüntetnek lel; s ugyanez áll a többi nyelvű betétkönyvecskékre nézve is.

Ha a lakosság számát az év végével létezett betevők számával összehasonlítjuk, kitűnik, hogy mindon ezer lakos közül átlag 5, vagyis minden 200-ik személy a postatakarékpénztár betevője, mely viszony azonban a fővárosban aránytalanul kedvezőbb, mert itt már minden 27-ik személy bir postatakarékpénztári betétkönyvecskével.

A betevők foglalkozását tekintve, a közölt adatok első tekintetre mutatják, hogy a postatakarékpénztárt már is jelentékeny mérvben veszik igénybe a tanulók és gyermekek 32,847-re rúg e fiatal betevők száma, vagy is az összes betevőknek 38 42 százalékát képezik azok.

A részesedésnek e nagy aránya, mely egyébként a'külföldi postatakarékpénztáraknál szintén tapasztalt jelenség — egyik ékesen szóló adat a postatakarékpénztári intézménynek erkölcsi jelentősége mellett is. A takarékosság erényét a fiatal nemzedékkel megkedvelteim, úgy, hogy azt tény- leg gyakorolja is, kétségkívül oly feladat, melyet] állami és társadalmi érdekek egyaránt megkövetelnek.

A tanulók és gyermekek után a betevők tekintélyes részét szolgáltatják a köz- és magántisztviselők 9 58°/0-al és a kisiparosok 9*81°/o'al- A ker'éskedő világnak aránylag csekélyebb részesedése magyarázatot nyer az intézet üzleti körének korlátoltságából. Annál kevésbé igazolható azonban az a közöny, melyet a gazdaközönség tanusit az intézmény iránt, a mennyiben mindössze 2,468 személylyel, vagyis 2-54°/0-,il járult a betevőkhöz. E tényt hajlandó vagyok arra visszave zetni, hogy a gazdaközönség előtt a postatakarékpénztár eszméje még meglehetősen ismeretlen. A tapasztalás igazolja, hogy a postatakarékpénztár eszméjét legjobban a városokban karolták fel, annál is inkább, mert a városi közönség az ott nagyobbrészt már létező basonczélu intézetek által a takarékpénztári intézmény hasznát felismerni tanulta; és remélem, hogy a mint ezen intézmény szélesebb kői ben is ismeretes lesz, a gazdaközönség érdeklődése is emelkedni fog.

(Folyt, köv.)

. ..A megyeilap kérdéséhez. .

Dr. Kovács István e lap két. számán keresztül foglalkozott azon kérdéssel, hogy a megyei lapokat egyesitoni kellene, egy lappá, mely azután az ő terve szerint évenként felváltva szerkesztett- nék azon községekben, melyekben ez idő szerint már egy vagy két lap szerkesztetik, s természetesén igy váltakoznának községenként a szerkesztők is s ezen cz£l elérése végett egy szerkesztői coQgressust hoz javaslatba, melyen az eszme vita tárgyát képezné.

A felvetett kérdéshez s magához az indítványhoz, hozzá szóllott már a megyei lápok közzül kettő, indokoltnak látjuk tehát, hogy hozzá szóljon most már a „Békés“ szerkesztősége is, a melynek laphasábjain a két közlemény megjeleutHozzá akarunk pedig szólani teljesen tárgyilagosan, úgy a hogy azt maga az észme megkívánja, mely ha többek nézete szerint nem kivihető is a jelenben, mégis megérdemel legalább annyi figyelmet, hogy tárgyilagosan szóljunk hozzá, mint a hogy reméltem többi laptársaink is — kik még eddig nem tették — hozzá fognak szólani.

Lehetetlen azonban, hogy bizonyos recrimi- natióval ne kezdjük meg e tárgyalást, lehetetlen pedig azért mert Dr. Kovács István czikke e lapban jelenvén meg, az arra tett némely megjegyzések vonatkoznak magára e lapra is, melyet védelmezni, elfoglalt álláspontját indokolni szerkesztői kötelességünknek tartjuk.

S hogy teljes őszinteségünknek bizonyítékát adjuk, kezdjük először is a „B.-Gyulai Hiradó“-n s nincs rá okunk ki nem jelenteni, hogy ameny- uyire rosszul hatott reánk az a vehemens támadás melylyel első czikkében foglalkozott a felvetett kérdéssel, annyira örömet okozott az a modor és hang, melylyel második czikkében tárgyalta nyugodtan s czáfolta érvekkel a megyei központi ap szükségtelenségét. Kijelentjük ezt annak daczára, hogy a „B.-Gyulai Hiradó“-nak elvégre is mindegy, hogy rosszul hat-e czikke vagy örömet okoz 8 nem is .azért tesszük, mintha a lapunk ellen intézett- támadástól félnénk, korántsem, hanem örvendünkí«gyszerüen szórt, mert. óhajunk hogy e nézetünk szerint megfontolást érdemlő nditváuy beható és tárgyilagos bírálatban részesüljön. — S ezzel a magam részéről fátyolt vetve a „B—Gyulai Híradó“ első czikkének részben személyemet, részben lapomat kisebbíteni törekvő megjegyzéseire, áttérek tárgyilagos méltatására a második czikkben felhozott tárgyilagos indokoknak.

Első sorban ki kell jelentenem, hogy nem

mindenben osztom Dr. Kovács István nézetét, dn nagyban és egészben, indítványát a magara részéről elfogadhatónak és kivihetőnek tartom, s a mennyiben észrevételeim vannak, azok csupán az indítvány indokolására vonatkoznak.

De nem osztozhatom azon megdönthetien igazságban sem, s az abból levont következtetésekben sem ranlyekböl a „Hiradó“ kiindul, hogy t. i. „minél több a lap, annál nagyobb az olvasók száma és igy fokozódik az irodalom utáni érdeklődés.“ Már pedig lehet-e hírlap irodalomról beszélni akkor, mikor megyénk területén csak egy lap van? Nézetünk szerint nem, mert egy szál hirlap nem képez irodalmat!“

All bizonyos mértékben az, hogy minél több a lap annál több az olvasó, de csak is bizonyos mértékben, és ez nem csak Gyulán, illetőleg a vidéken, hanem a fővárosban is igy van, a minek biztos jele az, hogy csak egy példát említsünk, hogy Jókai Mór, a ki pedig a szépirodalmi téren első emberünk, nem volt képes fenntartani egy szép- irodalmi lapot, — lám ő szaporította az olvasók számát, de ezek egyrészét elvonta a többi lapoktól, más részét megtartotta nagyon rövid ideig s igy járt most utóbbi időben a fővárosban csaknem mindén uj lap vállalat, rövid idei fennállás után megszűnt s ennek nem volt legtöbb esetben az az oka, hogy a pártolásra nem lettek volna méltók, hanem volt az, hogy nem voltak képesek oly számban szaporítani az olvasók számát, a mely féutartásukhoz elegendő lett volna. S ez az a szaporítás, melynek mi nem vagyunk barátai, mely tart ideig-óráig s ez vezetett azon gondolatra, hogy úgy szaporítsuk olvasó közönségünket egy lsp mellé tömörítéssel, mely szaporítás állandó és valóban az irodalom iránti érdeklődés fokozására szolgál.

Visszatérve a mi városunkra, itt is láthatjuk, hogy a két lapnak mely most megjelenik nincs annyi előfizetője, mint volt a „Békés“-nek akkor mikor Zsilinszky szerkesztette, s* ha több van annál mint amennyi a „Bekés“-nek az utóbbi években volt, az kétségtelenül abban leli magyarázatát, a mit nincs miért titkolnunk, hogy vannak kik a „Békés“ irányával nem lévén megelégedve, előfizetnek egy másik lapra s beáll az az eset, hogy a kik megvannak elégedve a „Békés“-se), azok nincsenek elegen arra, hogy azt fenntartsák, a kik pedig nincsenek megelégedve a „Békés“-sel, azok nincsenek annyian, hogy egy más lapot fenntartsanak, — de azért a két lap nem szaporította az olvasók számát, mert ismételem olvasóközönségünk nincs kimerítve, mert ketten együtt nem tudtunk annyira menni előfizetők számában, mint Ü~„Bákés“ Zsilinszky szerkesztése alatt egy maga. Nem szaporítottunk tehát, hanem fogyasztottunk. S ezt be kell ösraernünk, ha resteljük is. Merthogy bajainkon segítsünk, annak első kelléke az őszinteség.

Még kevésbé áll az, hogy a hol egy lap van, ott nem lehet szó irodalomról, dehogy nem lehet, csak álljon az az egy lap irodalmi ssinvonalon, hisz az irodalomban nem a menuyiség, hanem a minőség határoz, s megeshetik, hogy éppen ott nem lehet szó irodalomról, a hol nyolcz lap van.

Térszüke nem engedi, hogy tovább foglalkozzunk a „Híradó“ nak a maga szempontjából h< lyes indokaival s a „Békésmegyei Közlöny“ czikkére csupán két helyreigazítást lehet tennüuk T— fenntartva magunknak, hogy bővebben más alkalommal foglalkozunk csikkével — az egyik az a tévedés, hogy azt állítja: „a „Békés“ azt vindikálja, hogy ő megyei lap, ő a megyei lapok mat- tadora“; hát ezt kérem, nem mi mondtuk, hanem a „B.-Gyulai Híradó“.

Ezért tehát nem lehet minket ütni, a kik nem mondtuk. Hogy megyei lap vagyunk, az bi zonyos, de távol van tőlünk, hogy ne respectál- nánk többi laptársainkat.

A másik az, a mit zokon vesz a „Közlöny“ hogy éppen akkor bántjuk, mikor szerkesztőt cserél. Szükséges tehát kijelentenünk, hogy az ami a „Közlönyéről mondva volt, nbm vonatkozott sem a mostani, de még a Fáyék szerkesztése alatt inegjolent „Közlöny “-re sem, hanem vonatkozott I Báttaszéki szerkesztése alatt megjelent „Közlönyére. S azoknak felemlitésében Dr. Kovács Istvánt nem vezette recziminatió s nem vezette az, hogy a „Békésmegyei Közlöny“-t megtámadja, hanem egyszerűen a megtörtént dolgokat használta fel indítványa indokolására.

S ezek után végeredménykép nekünk az a véleményünk, hogy Békésvarmegyének nincs oly hirlap olvasó közönsége, mely a fővárosi lapoktól eltekintve, még hat lapot képes legyen fenntartani.

Ez kétségkívül megyei hírlapirodalmunkra baj s ezen segíteni kell s ba laptársaink nem tartják kivihetőnek az egy'lap mellett való tömörülést, nem látunk okot arra, hogy a szerkosz tők össze ne jöjjenek Csabán megbeszélni megyei hírlapirodalmunk bajait, a mivel ha más czélt el nem érünk is, talán azt elérjük, hogy a colle- giális viszony szorosabbra fűződik s ez is elég nyereség volna.

Felhívjuk tehát megyei laptársaink szerkesztőit, nyilatkozzanak arra, hogy hajlandók lennének- e

pl. B.-Csábán, talán karácsony hetében vagy egy közösen megállapított más időben. értekezletre ösz- sze jönni *

Talán merülnek fel jó eszmék, jó indítványok, melyekre nézve megegyezni tudunk. Kisértsük meg!

A „Békés“ szerkesztősége.

Hírek.

Tüzek a megyében. Endrödön f. hó 13 án délután 4 órakor Mészáros János háza nádfödele — valószínűleg gondatlanság folytán — ki- gyuládt és egészen leégett. Az épület 500 forintra volt biztosítva. Csabán f. hó 17-én Podalnu János házában volt tűz, mely a nádtetözeten kivül elhamvasztotta az ajtókat, ablakokat s több gazdasági szerszámot; a hatóságilag felbecsült kár 670 frt, biztosítva nem volt semmi. Ugyancsak Csabán i. hó 3. és 8-án is voltak tüzesetek, de nem a városban, hanem a tanyákon, gyújtogatást gyanítanak.

A járványok krónikájából. K-Ladányból két hivatalos jelentés jött a hét folyamán a vör- henyről. Az első jelentés szerint a vorheny teljesen megszűnt és a zárva volt iskolák megnyittattak, nyomban két napra rá pedig, hogy újabb vörheny esetek merültek fel. G y o m á n és K.-T a r c s á n a roncsoló toroklob megszűnt.

Szinaberg Gábor tanító — kinek eltűntét jeleztük lapunk múlt heti számában — életjelt dott magáról. N.-Várad körül egy faluban kapott igen szerény állást, melynek szűk hozadékát Ígéri családjának megküldeni. Köröztetéséről — soraiból következtetve — levele írásakor még legkisebb tudomása sem volt. A szegény család boldog azonban, hogy most már bizonyosságban van az eltűnt családfő holléte felül.

A belügyminiszter a katona elszállásolási pótadó iránt alkotott megyei szabályrendeletet jóváhagyta.

A belügyminiszter a vármegyéhez iutézett leiratában Bajcsy Gusztáv megyei állatorvos kérvénye folytán megengedi, hogy a megye állatorvosa a tavaszi ló vizsgálat alkalmával minden megvizsgált ló után 2 kr. taxát szedhessen a lótulajdonosoktól. — A vármegye állatorvosa bizonyára meg is érdemli ezt a nagyon is mérsékelt dijat fáradságáért és mi mégis némi aggodalommal veszünk tudomást a miniszter ama intézkedéséről, hogy az állatorvos eme dijakat közvetlenül a lótulajdonosoktól szedheti be, mert tartunk tőle, ennek a közvetlen fizetési kötelezett^ ségnek az lesz a gyümölcse, hogy takarékoskodó gazdáink lóállományukat nem fogják szemlére felhajtani, aminek pedig az állategészségügyi óvintézkedéseknél lesznek sajnos következményei.

Az aradi kereskedelmi s iparkamara bizottsága f. hó hó 19-én tartott ülésében egyik tanácskozási tárgy volt Békésvármegye alispánjának megkeresése, melyben a békésmegyei hetivásárokon idegen iparosok készítményeinek elad- hatása tárgyábau alkotandó szabályrendeletre nézve véleményt kér. A kamara hosszas beható tárgyalás után oly irányú megállapodásra jutott, hogy minden községben lehetőleg az ottani iparosok kívánsága vétessék tekintetbe.

A Matula testvérek gymnasztikai s egyéb produkcziója szombat és vasárnap este csak annyi közönséget vonzott a „Koroná“-ba, hogy az előadást éppen meglehetett tartani. A mutatványok elég ügyesek voltak, a kis közönség teljesen meg volt elégedve.

Eudrödön a községi képviselő testület f. hó 21-én S z o m o r József gyomai szolgabirói írnokot választotta meg a most rendszeresített harmadjegyzői állásra.

Orosházán Go lián Mihály halálával megüresedett tanítói állásra az ottani presbyterium Varga Istvánt választotta meg, illetőleg léptette elő.

Eljegyzés. Bchwarcz Bertalan mezö-beré- nyi fiatal földbirtokos a napokban jegyei váltott ifj. ächwarcz Ábrahám biharmegyei birtokos kedves szép leányával Paulával. Az itju jegyesek fogadják legjobb szerencsekivánatunkat.

Esik eső nagy sár vau az utczan, mondja a nóta s igazat mond, térdig járunk a sárban, a mi sokkal rosszabb, mintha a rózsában járnánk térdig. Valljou nem jó lenne, ha a rendőrség figyelmeztetné a házi urakat, hogy seperjen mindenki a maga háza előtt. Megélhetünk a nélkül a mit a járdáról le sepernek.

Gyoniáu a műkedvelői előadás f. hó 20-áu a közönség élénk részvéte mellett folyt le a „Korona“ termében. Az igen díszes hallgató közönség köreben volt a Gyomáu tartóz-,odó földesur, Wo- diáner Albert báró is kedves nejével. A műkedvelők a lelkiismeretes tanulás és sűrű próbák után sok ügyességet fejtetlek ki szerepeikben, és ha még sem arathattak nagyobb sikert, az magán a darabon múlt, amely ugyan a legmulattatóbb vígjátékok egyike, de előadása dillettánsokét meghaladó művészi erőket igényel. A közönség egyébként elég jól mulatott és minden felvonás után megújuló tapsokkal fejezte ki a műkedvelők önzetlensége iránti hálás elismerését. Előadás után kivilágos kivirradtig terjedő tánczmulatság következett, melynek sikere méltán versenyezett a műkedvelői előadáséval.

Káros község. Gyula-Vári község az államtól egy értékes ménlovat vásárolt, mely a héten lépfenébe hullott el. — Az állategészségügyi óvintézkedések ennek folytán megtétettek.

Halálozás. Kindlovics János Gyulán több éven át állomáson volt s egy év óta Budapesten

tartózkodó honvédszázadost pótalhatlanul nagy csapás, súlyos veszteség érte. Szeretett neje hosz- szabb gyengélkedés és legutóbb súlyossá vált betegség után f. bó 18-án meghalt. A haláleset Gyulán, hol Kindlovics János honvédszázadosnak sok jó barátja s tisztelője van élénk részvétet kelt; ezen sokak szivébon fakadó ősszinte s méiy részvét is szolgáljon némileg enyhítő írül a mély fájdalom közepette, mely őt a rendkívül súlyos veszteség által érte. A boldogult nő földi hamvai vasárnap délután tétettek a kőbányai utón levő uj sirkertben örök nyugalomra. Béke lengjen porai fölött!

A németvárosi olvasókör múlt vasárnap este a „Nap“-ban, hol tudvalevőleg most a kör helyisége is van, tánczvigalmat rendezett, melyen meglehetős számban vettek részt. Az intelligenczia egy két úri egyén kivételével teljesen távol maradt, meglett polgárok is szokottnál kisebb számban gyűltek össze. — A tánczoló fiatalság azonban kivilágos kivirradtig jól mulatott.

Az üresedésben volt megyebizottsági tagok pótválasztása nem nagy érdeklődéssel ejte- tett meg a' megyében e hó 20-án. Nehány kerületben alig szavaztak husz-hnrminczan, s nehány tag tiz-.tizenöt szavazattal választatott be* A gyulai (II ik kerületben a választás a városház termében volt kitűzve. Nyolczvanon felül adtak be szavazatot, s ezek közül 63 szóval Sál Sebestény kovács iparos lett megválasztva. Az újvárosi rész tüntetőleg tartózkodott a választásban való részvételtől; ami azért is csodálatos, mert egységes szavazás esetében — ők lévén többségben — újvárosi embert vátasztottak volna be, másrészről a méltányosság is a mellett harczolt, hogy miután a biz. tag állása az ő részükön történt halálozási eset folytán jött üresedésbe, az újvárosi részről választassák bizottsági tag. Kétegyházán Serb Miklós községi jegyző, Csabán I. kerületben Gajdács András, a III. kerületben Kovács Mátyás, a IV. kerületben Varga K. Mátyás és dr. Molnár Antal, j Szeghalmon Makra Zzigmond, Szarvason a IV. kerületben dr. Szlovák Pál és dr. Haivár Gyula választattak meg megyebizottsági tagoknak.

Színészek jönnek Csabára a jövő hó ; elején B á r ó d y Károly színigazgató viszi oda most Hódmező-Vásárhelyen játszó, negyven .tag- . bél álló társulatát, de csak az esetben, ha az - eiölegesen hirdetett bérlet sikerülni fog. Ha Bá- ródy komolyan ehhez köti Csabára jö- veteti szándékát, alig hisszük, hogy a csabai . Thália csarnokát társulatával benépesítse, mert a bérlet összehozatalára vajmi gyarló kilátásai vannak. B á r ó d y egyébként a hét elején a gyulai rendőrkapitányi hivatalnál is tett távirati kérdést, hogy vájjon kaphat-e Gyulán helyhatósági engedélyt előadások tartására, mire az a válasz ment, hogy engedélyt kaphat ugyan, de helyiség ahol játszhatna, olyan — nincs. Vigasztalódjék azonban Báródy, ha ugyan ez vigasztalására szolgálhat, hogy az országban levő megdönthetlenül első társulat — a Krecsányi társulata—;.: oly szervezettel, mint ahogy most Aradon van és ugyanannyi s ugyanama erőkkel, akiket junius hó 1-én a fővárosba fog felvinni, — aprii lö-ikétól május hó végéig Gyulán szeretne játszani; oly társulat s oly színi saison kínálkozik Gyulának amiuő Follinusz óta nem volt itt, s ennek a terv- ■ nek is úgy látszik hajótörést kell szenvednie az élelmesség hiányuyal kapcsolatos indolenczián,- mely bennünket sole egyéb kulturális kérdés között az uj színkör létesítésénél is jellemez. Bizony ideje volna, hogy az értelmiség szivére venné a dolgot és mozgalmat indítana ez ügyben, hiszen nem is annyira pénzen, mint jó akaraton múlik, és városunk ezen égető kérdését igen köny- nyen meglehetne és megkellene oldani.

A bideg időjárás, a uéháuy fagyos nap — amily váratlanul gyorsa i jött, ép oly váratlanul és gyorsan el is tűnt. A korcsolyázási sport, amelyet ugyan csak a nagyreményű iskolás-gyerek , sereg indított meg, pünkösdi királyságnak bizonyult, a kirakatokba nagy hirtelenül kitett Halifaxok helyét újra a nyárs polgárias esernyők fog- - lalják el. Az esernyőre pedig szükség van lépten- nyomon; hivatalból haza menetelig ötször-hatszor ki kell feszíteni s ugyanannyiszor be lehet csuk-^ ni; az eső minden perezben megered, és újra el-1 áll. Egy éjszaki időjárás metamorphosisainak pontos és hü leírása pedig hasábra szóló újdonságot volna képes adni, egyszóval az időjárás vetekedik az április legszeszélyesebbjeivel.

A piacztér ki kövezése teljesen be van fe- ; jezve. Üdvözöltük a kikövezés eszméjét, örömön-"v* két nyilvánitjuk a befejezés fölött is. Mi akikuek annyi jogos és alapos gáncsunk van sok minden »-; fölött ami történik és még több fölött, ami nem Xj történik, szívesen elismorjük, hogy ez derék do-'":' log volt. '

— Batyubál Öcsödön. Múlt héten dr, Baky Béla s Fejér Béla, Özv. Soós Dáuielné urhölgy házánál batyubált rendeztek, melyen az inteligen- tia nagy számban vett részt. A nők közül ott voltak: Soós Dánielné, Oláh Antalné, Molnár Mihály- ~ né, Molnár Kálmánnó, Győry Imréné, Suhajda 1 Antalné, Saja Sándorné, Buzesku Jánosné, Dezső Antalné, Biaskó Lajosné, Moravcsikné, Mónus Lászlóné, Deliné (Szarvas), Hutirai Lászlóné (Szt.- András) úrnők. — A láuyok közül: Bagi Ottilia és Margit, Ecsedi Erzsébet, Hutirai Margit (Szt.- I Audrás) Deli Hermin és Bóza (Szarvas), Kovács Emilia, Gyory Gizella, Dezső'Zzuzsika és Mariska, Mónus Terézin^A batyubál jól sikerült, igen kedélyes volt 8 hajnalig tartott.

Nincs többé tyúkszem, mióta az oly rövid idő alatt nagy hírre kapott Visnya-Meissner gyógyszerész tapasza tyúkszemek, szemölcsök és bőrkeményedések ellen feltaláltatott. Halljuk azok ítéletét, kik e kellemetlen bajtól megszabadultak. Megjegyzendő, hogy a minden lapban hirdetett és mindig uj meg uj elismerések valódiságáért a központi szétküldési raktár 1000 darab cs. kir ' aranynyal kezeskedik. Szegszárd, 1887. márczius 1-én. A küldött - kitűnőnek tapasztalt Meissner-féle tyúkszem-tapaszért az árt azon okból nem küldöttem be, mert az ára előttem tel- . -, jeseu ismeretlen. Kérem szíveskedjék postafordultával ré- s szemre még egy dobozzal küldeni és egyúttal tudatai velem !|| bogy a két doboz ára fejében menynyit küldjék be. Tiáz-