Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-15 / 20. szám

A Hármas-Körös gyomai 33. száma átmet sének kiépítése czéljából szükségelt megyei utré szék kisajátítása iráot a gyulai kir. folyammér DÖki hivatal által készített és beterjesztett egyes ség oly hozzáadással, hogy a hidmeghosszabbitá államköltségen létesitessék 's a leltöltésen veze tendő útrészek 25—2*5 m. távolságban kerékve tökkel látandók el ezennel elfogadtatik s helybei hagyatik, s annak egyik példánya a raegynbizott ságához oly kéréssel tétetik át, hogy azt hason lóan elfogadni s a közmunka és közlekedési ni kir. miniszter helybenhagyását kieszközölni szí veskedjék.

A kisajátítási tervezetnek a közigazgatái bizottság nevében leendő aláírásával a megye al ispánja és Thaly István kir. mérnök megbizatnal

Olvastatott a belügyminiszter körrendelet« melyben elrendeli, hogy oly halálesetek s leltára felvétele alkalmával, melyekbe katonai természeti iratok fedezhetők fel, azok a leltárba pontosa felvétessenek s erről a legközelebbi katonai pa rancsnoksághoz jelentés tétessék.

Ezen belügyminiszteri körrendelet a megye árvaszékkel és Qyulavárosával másolatba azo meghagyással közöltetik, hogy a halálesetek fel vételére is a leltározásra hivatott közegeiket esze rinti pontos eljárásra utasítsák.

Tárgyaltatott a közmunka és közlekedésügy miniszternek rendelete, hogy ezentúl az egész év ben működő gőzkazánokat is csak egyszer évenkén szemléltesse meg, s rendetlenségek esetében szűk ségessé vált szemléket pedig az illető fél költsé geire teljesítse.

Tárgyaltatott a szarvasi járási szolgabirájá nak jelentése a szent-andrási határban levő fűm gyi tanyai iskola iránt. Miután az 1868. évi 38 t. ez. 133. §-a és az 1879. 18. t. ez. 2. §-a sze riot tanítói hivatalra csakis oly egyének alkalmaz hatók, kik oklevéllel bírnak és a magyar nyelve beszédben és írásban aunyira elsajátították, Bőgj azt a népiskolákban taníthatják, s miután a szí. andrási határban levő gödényhalmi, borgaoldali oádasoldali és furugyi iskolákban alkalmazott ta nitók tanképesitő oklevéllel nem bírnak s e sze rint alkalmaztatásuk a törvénybe ütközik, utasít tátik Szl-Audrás község elöljárósága, hogy két két éveukint egy-cgy tanyai iskolát törvényes ala pon rendezzen be úgy a tanító minősítés s díjazása, mint a tanhelyiség felszerelése tekintetében ellenkező esetben a törvényes kellékeknek és alap feltételeknek meg nem felelő állapotban találta tandó tanyai iskolák mint zugiskolák be fognál záratni.

A tanfelügyelői, államépitészeti hivatali, ügyé szí s adófeliigyelői nagyobbára magánfeleket ér deklő jelentések s illetőleg előadmányok vita nél kül elfogadtatván, az ülés még a délelőtti órákbai véget ért.

Viszhang a „Mire van mindenek előtt szükségünk?“ czimü czikkre.

Colum búsról, Amerika halhatatlan emlékí felfedezőjéről, közmondásszerüleg kering az a< ismeretes tojás-adoma, a mely, ha csakugyar megtörtént, — a nagy felfedező találékonyságát igazán kézzelfoghatólag bizonyítja. — Egy kedélyes társas körben — igy szól a hagyomány — soká próbálgattak tojásokat végökör illitani meg. Nem sikerült. Végre a fennakadl sésedelmezők a jelenlévő Columbust is felhív- :ák a próbára. És Columbus könnyű szerrel negoldotta a nehéz feladatot: oda ütötte a to- ás végét a tányérfenekéhez, és csodák-csodája, negállott — nem a nap, hanem a — tojás I

Bocsánatot kérek, hogy emez ismeretes is jócskán elkoptatott hagyománynyal kezdem neg a t. szerkesztő urnák az előző számban negjelent, igazán nagyfontosságu, és épen ezért i legkomolyabb figyelmet érdemlő czikkére riszhang gyanánt Írott jelen soraimat. Nem ehetek róla, de nekem ez a tojás-eset jutott

eszemb\ mikor a t. szerkesztő ur ama czik- két elolvastam.

íme, a regále-megváltás aerájának első esztendejében, mi gyulaiak is, mindjárt jóeleve feltálaltunk egy csomó tervet a képviselőtestület asztalára; felírtuk mindenikre, hogy ez > is, meg az is „nagyon szükséges volna*, s most már próbálgatjuk e terv-szüleményeket talpraállítani : vájjon megállanak-e, s melyikük áll meg talpán a legjobban f Egyik egy központi, „a város tekintélyének megfelelő“, korszerű® stb. stb. vendéglőt; másik a „Koronának® kaszárnyává varázslását; a harmadik plane népkerti í „díszes és modern® pavillont sürget. S ha már nekem is szakszerűen, és mint mainapság divat : némi érdekeltséggel kellene a dologhoz , szólanom, hát én meg a polgári iskolának hat osztályra vagy kereskedelmi tanfolyammal leendő kiegészítését hozhatnám elő. Vagy ha ez i nem tetszik, egy „díszes® gyermekkert és köz- . ségi óvoda, meg egy „minden tekintetben korszerű® felsőbb leányiskola, vagy ha még ez i sem lenne elég, hát akkor egy gazdasági iskola felállítását joggal ajánlhatnám, mint na- , gyón is szükséges dolgokat.

Azonban a szükséges melléknévnek ilyetén sokáig vajúdó fokozgatásai közben, szép csendesen megszólal a t. szerkesztő ur, s a nála megszokott erős logikával — Columbusként — ; elénk állít egy tervet, a melyről a legelfogultabb, sőt a legegyügyübb ember sem mondhatja, hogy annál csak egyetlen más terv is elébb való volna vagy lehetne. Joggal állíthatni arról, hogy ez az, mire mindenek előtt szükségünk van. Értem a furott, más néven; artézi kút tervét.

E terv nem annyira uj és meglepő ugyan, hogy meglepetésünkben szemünk-szánk elál- jon, mint egykor Columbus barátjainak; úgy bizalmasan sokat beszélgettünk már erről itt is, ott is, én is, mások is; sőt azon reményben, hogy hiú féltékenykedéssel nem vádol- tatorn, elmondhatom azt is, hogy én már évek óta foglalkozom egy furott kút eszméjével, a mint erről a t. szerk. ur is bizonyságot tehet» de hogy a terv elvégre a nyilvánosság levegőjére, és pedig oly hatalmas érvek kíséretében — eljuthatott, s ezzel az érdemleges tárgyalás •'árgyává lehetett, — ennek érdeme és dicsősége egyes-egyedül a nagyon tisztelt szerkesztő űré. És én lelkem mélyéből üdvözlöm őt ez önzetlen és nagyfontosságu terv mellett történt hatalmas felszólamlásáért. Adja Isten, hogy a kezdet nehézségein diadalmaskodva, a terv minél előbb meg is valósuljon, s pár év múlva, vagy előbb is, maga a t. szerk. ur ünnepélyesen nyithassa fel számunkra az ártézi kút üdítő forrásvizének lezáró csapjait.

Hanem hát, mindez még csak terv. Az a kérdés: hogyan, miként mi módon legyen abból élvezhető és üdítő valóság?

Miután a t. szerk. ur fent jelzett czikkét ezzel végezi: „Felvetettük ez annyira fontos kérdést, tessék hozzászólani, ki miként véli és minél hamarabb megoldhatónak,® — bátorságot veszek magamnak én is elmondani véleményemet a miként kérdése felett.

Nagyon természetes, hogy először, sőt másods;or és harmadszor is, csak pénz kell ehhez a tervhez is. Úgy de, miként kerítsük elő azt a minden esetre nevezetes összeget ? Ez a nagy kérdés. Ezzel kell legelőször leszámolnunk.

Egy ártézi kút költségeit előre sohasem lehet szabatosan meghatározni; itt minden attól függ, minők az illető hely földtani viszonyai és szakavatott ember-e a vállalkozó? Ha aránylag közel talál a fúró jó vizet, akkor io—12 ezer forintból is lehet ily kutat előállítani ; de ha nagy mélységben és talán közbejövő calamitásokkal küzdve lehet ahhoz jutni, akkor 25—30 ezer forintra is felmehetnek a

Isoha többé és semmi körülmények között újabb Iáldozat kéretni nem fog. És e kijelentés- Inek leghatározottabb szószólója épen Gön- . Idöcs Benedek apát ur volt. És ime uraim, lujabb száz perczentnyi áldozat szavaztatott meg amúgy könynyedén, felvett adós- "Iságból, mint ha már nem is emlékeznénk "(arra, a mit ez előtt egy pár évvel mon- "Idoftunk, határoztunk, sőt jegyzőkönyvbe rIis mint meginásithatlan végzést beigtat- kltunk. — És most azt vagyok bátor kér '’Idézni : mit mond azokra, kik e városban

0 [irányadó szerepet követelnek maguknak, Mde mit mond azon képviselőtestületre, mely *|vakon derűre és borúra, tüskön és bök Mron át, minden komolyabb meggondolás " nélkül rohan a kolomp után, az a nép, •’[mely végre is a terheket velünk együtt Mviselni kénytelen; vagy minő világításiban fogunk állani nyilatkozataink megbiz- >|hatósága dolgában, ha oly hamar elfelejt- ijük, a mit csak nem rég proclamáltunk, r hogy a népkertre több áldozatot kérni

[nem fogunk. — Ezt nem lett volna szabad Mfelejtenünk s a kérdésnek ez csakugyan •[árnyoldala, melynek homálya reánk esik. MÉpen ezért csak csodálkozni lehet a fejlett, hogy azon okszerű indítvány, melyet inémelyek e kérdésnél tettek, hogy t. i. a ’[ népkerti pavillonépités kérdése halasztas- Msék el : oly könynyeden eleshetett.

A kérdés a legközelebbi megyei köz- Jgyülésen tárgyalás alá kerül; hiszszük hogy a megye, mint gondos apa, figyel- Imeztetni fogja a tékozló fiút pazarlásának (veszélyességére, s meg fogja tanítani az l|okszerű gazdálkodásra, s nem hagyja Vajkon rohanni saját vesztébe; értésére fogja [adni, hogy mindenekelőtt a szükséges az, |a mit meg kell szereznünk, s azután jön [az, a minek czélja élvezet. — Mi pedig [addig is tanuljuk meg, hogy : nisi utile [est quod facimus, stulta est gloria.

Or. Kovács István.

A közigazgatási bizottság ülése.

(Május 9.)

Beliczey István főispán akadályozása folytán jJancsovits Pál alispán elnöklete alatt tartotta a

1 közigazgatási bizottság május havi rendes ülését, . melynek kiválóbb érdekű tárgyaiból közöljük a . kővetkezőket:

Az alispán havi jelentése, melyet lapunk múlt heti számában egész terjedelemben közöltünk fel- ( olvastatván, tudomásul vétetett. <

A kir. építészeti hivatal főnöke jelenti, mi- | szerint a m. kir. államvasutak igazgatósága a m. > kir. államvasutak nyári menetrend tervezetét megküldte s egyúttal arról értesített!, miszerint a m. kir. államvasutak tariffija előre láthatólag 1. évi junius hó 1-én fog a volt alföldi vasúton életbe léptetni.

Miután a kir. államépitészeti hivatal által f bemutatott menetrend tervezet szerint a f. évi ju- i nius hó 1-én életbe léptetendő menetrend szerint r a megye székhelye és a volt alföldi vasút mellett | fekvő községek közti forgalom — Csaba kivéte- t lével — felette megnebezittetik, amennyiben Oros- r házától Gyuláig és viszont közlekedő vonat csak á is egy fog indíttatni, ennélfogva felkéretni hatá- % roztatik a m. kir. államvasutak igazgatósága, hogy t a menetrendben egy olyan vonatról gondoskodni | szíveskedjék, melylyel Orosházától Gyuláig a reg- j; geli órákban menni és Gyulától Orosházáig az es- | teli órákban visszaindulni lehessen.

Tárgyaltatott a gyulai kir. folyammérnöki é hivatal kérvénye, melylyel a gyomai 33. számú n ítmetszés kiszélesítése czéljából elfoglalandó me- n gyei útrészek kisajátítása iránti egyesség meg- a «ütését, és a kisajátítási tervezet aláírására egy v iloizottság kiküldetését kéri. fr

A népkerti pavilion kérdése.

Motto : Nisi utile est, quod facimus,

Stulta est gloria. —

Magyarul : Ha nem hasznos az, a mit teszünk Minden dicsőségünk dőreség.

Jeleznem kell mindjárt bevezetés gya nánt, hogy Gyula városa képviseleti köz gyűlésén nem voltam jelen akkor, midői a regale megváltása czéljából 250 eze forinton túl felvett 50 ezer forintnál miként leendő felhasználása felett tanács kozott városunk képviselőtestülete ; nen voltam jelen akkor, midőn az okszeri gazdálkodás valóságos gúnyjára, a képvi seiet a népkertben felállítandó pavillonr: a 10 ezer forintot oly könnyedén meg szavazta. Midőn hallottam, hogy a tizeze forint megszavaztatott, eszembe jutott a: adósság csiuálás pénzügyi mfíveleteibő tengődőnek azon szerencsétlen eljárása ki, hogy anyagi helyzetét minél kedve zőbb színben tüntesse fel, épen akko: költ légpazarabbul, midőn már az ár fe lette összecsapni készül, hogy egy időn legalább port hintsen a világ szemébe Tehát uraim! kölcsön vett pénz s igj adósság, s mindamellett fényüzési czik kekre történő kiadás nem juttatja-e eszébt mindenkinek azon sokat mondó példabe szédet : fenn az ernyő, nincsen kas. Éf épen ezért csak méltányolni tudom ázol eljárását, kik az ily pazarlást, mert mondjuk ki őszintén hogy pazarlás, a felsőbb hatósághoz történt fellebbezés által igyekeztek meggátolni. — Ha a kérdés feleli tanácskozó képviseleti közgyűlésen jelen lehettem volna, egy perczig sem haboztam volna a felett, hogy igénytelen szavamul felemeljem a közvagyonnal való sáfárkodás ilynemű gyarlósága ellen.

Jelzem továbbá azt is, hogy bármily tisztelettel viseltetem is a uépkertben felállítandó pavilion kérdésénél magát any- nyira engagirozott s e kérdés körül magát anynyira kitevő Göndöcs Benedek apát és lelkész ur iránt, de mégis igyekeztem volna értésére adni, hogy ha polgártársaink életét már a mézzel megédesítettük, ne édesítsük azt még tovább is, mert végtére is a mi sok, még a jóból is megárt, s minden téren, utón és útfélen mutatkozó anyagi élvezet mámora, utoljára is a nemesebb élvezetek iránti fogékonyságot bénifja meg s anyagiakká s minden magasztosabb fellendülésre képtelenekké tesz bennünket. — Épen ezért jármennyire dicséretesnek kell is elismer-] íem azon nemes ügybuzgalmat, mely ál-j alában tevékenységét jellemzi; bármily] isztelettel hajlok is meg Gyula városa] elvirágoztatására törekvő nemes intention ilőtt: de kénytelen vagyok kimondani,] logy az utak és módok megválasztásáuál,] mely bennünket a czélhoz vezet, a leg-j lagyobb okszerűség követelményeiből kell] rala kiindulnunk.— És épen ezen kérdés-] tél hiába keresem az okszerűséget, sőt] pen ezen kérdésből kifolyólag már oly] urlódásokat láttam, a melyek nélkül —| szintén mondom — nagyon el lehettünk] olna épen okszerüségi szempontokból.

Van azonban e kérdésnek még egy] ajátos árnyoldala is; jó leszsz vele szá-j uolni.

Nemcsak én emlékezem de mindazok, ik a képviseleti gyűlésen akkor jelen] oltak, híven emlékezhetnek arra : hogy]) lidőn a népkertre az első 10 ezer forint]« legszavaztatott, azt a képviselőtestületh jak azon határozott kijelentés kapcsában]! savazta meg, hogy erre a czélra pedig'