Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-05-01 / 18. szám
18-ik szám. Gyula, 1887. május 1-én VI. évfolyam r Szerkesztőség: r Magyar-utcza H9. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: ^,é;zévre 5‘rt-kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap * elévr© .. ...........2 „ 5® n JLr Év negyedre .... 1 „ 25 n MEGrJELElTIZ MUTDEIT VASÁRNAP. Egyes szám ára 10 kr. J Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság.------------------—Felelős szerkesztő: Dr. Kovács István, segéd szerkesztő: Bodoky Zoltán. ks.---------------------------^ Ki adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttór sora 10 kr. Jé Hirdetésük felvétetnek: Budapesten: Goldberger A.. V. V&ozi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Véczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fOrdö-utcza 4. sz. Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Bukes M. — Majna-Frankfurtban: Baube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon A fél utón. Gyulaváros közönsége a reá neheze* dö tagadhatatlanul nagy terhek kisebbítésére s a város vagyonosodására megtette a fele utat akkor, midö'n magához váltotta és bérbe adta a regálét. — Hogy az ut másik leiét is megfogja-e tenni a vagyonosodás felé, az attól függ, váljon helyesen és jól fogja-e felhasználni a feleslegül maradandó jövedelmet ? Az a sok kétség, az a sok félelem a regale megváltásától, mint füstfelleg a kedvező széltől tűnt el azon valóban fényes ajánlatokból, melyek a regále bérbe vételére tétettek, de ez még nem minden, a vagyont megszerezni nem elég, a vagyonnal élni is kell tudni. Megvagyunk róla győződve, hog; Gyulaváros képviselői — ha néha-néh egy-egy pavillont építenek is — megfogják tudni találni a helyes módot a melyen és a helyes czélt a melyre fordittas- sék s mi csak egyre akarjuk felhívni úgy a közönség, mint a képviselők figyelmét 8 ez a szálloda kérdése. Nézetünk szerint a regále-bérletbőí fennmaradó igen tisztességes jövedelmet három czélra kellene fordítani, és pedig egyharmad részben tartalékalap alakításáéba, egyharmad részben a regále értékének emelésére s egyharmad részben a város egyéb czéljaira. S a regale értékének emelésére használandó egyharmad részt első sorban és mindenek felett egy modern igényeknek megfelelő szálloda építésére kell fordítani. Nem hisszük, hogy legyen is Gyulaváros polgárai között a ki ennek égető szükségét be nem látná, a ki egy szálloda építésének ellene mondana. S a képviselőtestület melynek többsége oly nagylelkűséget tanúsít, hogy egy semmi értelemmel sem biró pavilion építésére könnyen kidob 10Ü00 frtot, az nem F JL regále. Hejl korcsmárosné hegyi bort a kupába! így fog ezentúl felkiáltani ezer szomjas torok, a melyiket ezelőtt az árendás bora csiklandozott; már ezután szabad verseny lesz a borivásbán, igy határozták el Gyula város atyái. S ha valaki netán megütődnék azon, hogy már a regale is vonal alá került, nyugodjék meg abban, hogy ha lehet írni tárcza- czikket a haj hullásáról, a cserebogarakról és más mindenféle egyéb bogarakról, mért ne lehetne a regáléról is. Hogy mi az a regale, azt nagyon köny- nyü megmondani: a regale nem egyéb, mint a sok zsebben lévő pénznek a bor, sör és pálinka közvetítésével egy zsebbe való összpontosítására szolgáló szerves intézmény. Megjegyzem, hogy ez nem jogi, hanem úgynevezett társadalmi definitió. Lássuk tehát már most, hogy az érdemes városatyák miképen gondoskodtak és tanácskoztak kedvelt fiaik gyomráról és torkáról, mert e tekintetben nagyon eltérők voltak a nézetek, a mi nem is csoda, mikor oly nagyfontosságu dologról, torkunk és gyomrunk ápolásáról van a szó, A kik tehát valaha ivának bort, sört, avagy piálinkát, avagy a jövőben szándékoznak inni, ne sajnálják felfáradni a tanácsfog elzárkózhatni akkor, ha ajtaján egy szálloda épitése végett kopogtatunk. Ha nem lenne olyan szomorú dolog az, hogy Gyulavárosában Békésmegye székhelyén még most sincs egy tisztességes vendéglő, nevetségesnek találná az ember, hogy vezérczikkben sürgettetik egy szálloda épitése, de hát mi nem foglalkozunk országos ügyekkel, a mi feladatunk az, hogy a város érdekeit tartva szem előtt, egy város kis körén belől lelkesít síink, figyelmeztessünk, a nagyra nézve talán kicsiny, de egy kis városra nézve nagy fontosságú kérdésben s mi ilyennek találjuk a szálloda kérdését. Hogy ez mennyire fontos a regále értékének emelkedésére az minden kétséget kizárólag kitűnik abból, hogy a regále bérletére ajánlatot tevők többségének ajánlatába benn foglaltatott, hogy azon esetre, ha a város vendéglőt épittetett, a befektetendő tőkének 6°/o-át a regálebérlő hajlandó fizetni. Ezek pedig üzletemberek, a kik ösmerik a pénz értékét, a kik bizonyára egy krajczárt sem Ígérnek úgy, hogy abból maguknak előnyt ne várjanak, ki merné ily körülmények között kétségbe vonni, hogy egy szálloda a regále értékének emelésére egyik legalkalmasabb eszköz. S hogy Gyulavárosának — attól eltekintve, hogy törzsvagyonának jövedelmét emeli — milyen rendkívül fontos érdeke az, hogy egy tisztességes szállodája legyen, azt bizonyítani talán felesleges is, érezni kell azt mindenkinek a ki csak egy morzsányi jó indulattal viseltetik a város és annak jövője iránt. Az indokok egész sora, melyek már részben felhozattak, részben oly természe tesek, hogy felhozásuk is felesleges, — ál rendelkezésre a fentebbiek bizonyitására. Jelen czikkünk keretén túl esik, hogy számadatok felsorolásával indokoljuk nézetünket, kijelöljük a közelebbi módozatokát, más alkalommal vissza térünk erri most csak elkerülhetlen kötelességünkne tartottuk a figyelmet ismételten felhívni szálloda építésére. S e mellett a szükséges befektetése egész sora áll még — a melyek mind későbbi feladatok — szemben a város közönségének ama nagyon méltányos kívánalmának, hogy adó terhén is könnyeb bitve legyen. És ezt meg is kell tenni; ama hasznok és javak fejében, melyeket az utódoknak szereztünk a regále megváltásával s szerezni fogunk a jövedelem helyes ezé- lókra fordításával: ezen előnyök fejében, a terhek egy részét az utódokra kell hárítani. A város érdekében teendő építkezések, befektetések s más egyéb szükségletek, melyek mind pénzt és pénzt kivannak, a város polgárai adóterhének köny- nyitése és a terhek egy részének az utódokra áthárítása, oly nagy fontosságú kérdések, melyek közt a helyes utat a helyes aráoyt megtalálni igen nehéz feladat. Mi hisszük, hogy Gyulaváros közönsége meg fogja találni a helyes módot és eszközöket, melylyel az ut másik felét, a vagyonosodás felé megtegye s ezen törekvésben a város közönségét s a képviselő testületet nézeteinkkel, véleményünkkel tehetségünkhöz képest támogatni nemcsak polgári, de hírlapírói kötelességünknek fogjuk tartani. B. Gyula városa képviseleti közgyűlése. (ápril 23—25.) A képviseleti közgyűlésnek a regále bérbe adására vonatkozólag tartott tanácskozásáról és határozatáról már lapunk múlt heti számában hoztunk tudósítást. Grimm A. József ajánlata tudvalevőleg 6 szótöbbséggel fogadtatott el az Illicb és társai féle ajánlattal szemben. Olvasóinkat bizonyára érdekelni fogja, hogy kik szavaztak másodízben a Grimm és kik az Mich-féle ajánlat mel" lett, a miért is a szavazók névsorát egész terjedelmében ide iktatjuk: Mich Reinhart és társai ajánlata mellett szavaztak: KertayZsigmond, Deutsch Mór, if. Mis- kucza György, Braun Mór, Winkler Ferenoz, Bánhegyi István, Ludvig Mihály, Tőkés Sándor, Hoffmann Mihály, Endrész András, Pivár János, Chriszto Miklós, Schriffert József, Schmidt Gyula, Moldoványi Gyula, Herodek Lipót, Eaudersz Zsigmond, Popp József, Nagy Sz. János, Szika János, Moskovicz Hermann, Gergely Pál, Jantsovits Emil, Reisner Emánnel, Exner Mátyás, ifj. Huszka János, Cs. Demkó József, Lindenberger Ignácz, Fik- ker Ferencz, Uferbach Rezső, Bálint Antal, Tóth Lajos, Szénási György, if. Ludvig József, Laczkó Péter, Prág Mátyás, Cziffra Imre, Schmidt József, Czinczár Adolf, Dászkál Endre, Márkus György, Eisele József, Pflaum Ádám, Gróh Márton, Hoffmann József, Sál Sebestyén, Kiss István, ifj. Schriffert Antal, Steigerwald Ádám, Illich Reinhard, J. Schriffert Mihály, Finta Ignácz, Homolya István, Némedy Ferencz, Szemeti Imre, Márkus János, Nyikora Sándor, Miskucza Péter, Rusz Demeter, Papp Demeter, Terényi Lajos, Popovics Jusztin, Asbóth Kálmán, Végh Gábor, Stefáno- vies Péter, Dr. Kovács Károly, Kádár Henrik és Steinfeld Ignácz, összesen 69 képviselő. Grimm A. József ajánlata mellett szavaztak: Bodoky Zoltán, Kalmár Mihály, Göndöcs Benedek, Bandhauer György, Végh József, Serer Benedek, Lukács Károly, Szilágyi István, Czinczár József, Kneifel János, Bogár Lázár, Ladies György, Sánta János, Gremsperger József, Illés József, Deimel Lajos, Szabados József, Pettner János, Borbély János, T. Szilágyi Ferencz, if. Mogyoróssy János, Konsiczky Ignácz, Tar János, Uferbach József, Sziber Nándor, dr. Kovács István, Sál József, Nagy Károly, Szénásy Józef, Másik János, Bauer Lipót, Sz. Kiss Mátyás, Sóvári József, if. Góg Mihály, Follmann F., Kukta Ferencz, Mondák Gy., Petik Ambrus, Balog György, if. Moldoványi István, Geszner Sebestyén, Japport József, Fridrich György, Kertész András, Fábián Ferencz, Vidó Istváu, Szilvási István, Rozsos Ferencz, Junászka Sámuel, D'imény Lajos, ifj. Oláh György, Rozsos terembe, a hol a városatyák gondterhelt tejei teljes számban ülnek és állanak; ültek pedig azok, a kiknek jutott szék, állának pedig azok, a kiknek nem jutott. Három pártra voltak oszolva a különben mindig egy véleményen lévő városatyák, a szerint, a mint három érdeket érint a regale, t. i. a zsebpárt, a torokpárt és a gyomorpárt. A zsebpárt véleménye az volt, hogy : „pénz, pénz, pénz,“ a ki többet fizet, azé a regale bérlet, a torokpárt vagy a lefelé liczi- tálók pártja éppen ezzel ellenkezőleg abból indult ki, hogy a ki_a legkevesebbet ígéri, azé legyen a regale, mert ők az italt csak addig méltányolják, mig a torkon lecsorog, annak tehát jónak kell lenni, jó bor, sör és pálinka pedig csak szabad verseny mellett lehet, szabad verseny mellétt pádig a regálét bérbe adni csak olcsón lehet: mint ebből is látszik, ezen a párton a logika teljesen korrekt volt s ők ott hibázták el, hogy előbb határoztak s azután tanácskoztak, tudniillik az ülést megelőzőleg íveket Írattak alá, melyben kötelezőleg kijelentették, hogy kire szavaznak s azután mentek fel a gyűlésre tanácskozni, ennek azután az lett a következése, hogy szónokoltak maguk n ellett s szavaztak a másik pártra, a mint számos példa mutatta. A győzedelmes' párt a melyikkel tehát illik, bővebben foglalkozni, habár pártvezére nem volt Illich, (idézet a „B.-Gyulai Hiradó“- ból) a gyomor párt yagy „minden becsületesek és józan ész“ pártja lett, a mely abból az elvből indult ki, hogy a sör és a pálinka ártalmas léven a gyomorra, ezeket minél drágábban s minél rosszabb minőségben kell árulni, az egyedül üdvezitő borra azonban szabad verseny kell. — A pártvezér Göndöcs Benedek volt, a ki mellesleg megjegyezve, minden kérdésben legelőször szokott szónokolni, (nem tudom, azért-e mert a városatyák között ő a legokosabb, vagy azért, mert ő a legkövérebb), erre való tekintettel engedjék meg tehát, hogy mielőtt az 6, érvekben gazdag beszédére áttérnék, egy adomát mondjak el, a kik ismerik, azoknak meg van engedve, el nem olvasni. Az ötvenes években élt X. vármegyében egy szentatya, a ki, mikor a házasulandó feleket hirdette ki, azt a megkülönböztetést tette, hogy mikor valami mesterembert hirdetett igy szólt: becsületes N, N. csizmadia mester: eljegyezte magának stb. stb. — ha pedig valami úrról volt szó, akkor: tekintetes N. N. ur eljegyezte stb. Egyszer azonban, mikor egy úri ember eljegyzését kellett kihirdetni, megcsúszott a páter szája s igy találta kezdeni: becsületes N. N. ur, — — de sietett is kijavítani : „ah nem becsületes, tekintetes N. N. ur. Éppen igy cselekedett a városatyákkal Göndöcs Benedek szentatya és (a nős városatyák feleségei meg ne ijedjenek, nem eljegyzésről volt szó) szónoklatának conclu- siója az volt, hogy minden becsületes ember az ö véleményén van. S mikor azután ezért égy, magát — az apát úréval ellenkező .véleménye daczára — becsületes embernek tartva, az apát urat az ilyen handa-bandákért amúgy magyarosan megdögönyezte (már t. i. szóval), akkor az apát ur sietett kijelenteni, hogy „áh nem becsületes, hanem józan eszü.“ Különben a rósz nyelvek azt beszélik, hogy az apát ur azért volt olyan nagy gyomorpárt, mert az uj regálebérlő ígéretet tett neki, hogy minden italt meg fog keresztelni, a mit a régi soha sem tett. S a nagy háborúba azután megfeledkeztek arról, a mi a leglényegesebb lett volna, hogy hol fogjuk hát ennek a bor szabad versenynek gyümölcsét élvezni, pedig hát nemcsak az érdekes dolog, hogy mit iszunk és mennyiért iszunk, hanem az is, hogy hol iszunk és mennyit iszunk ? A végeredmény pedig az, hogy nagyon roszul vagyon megcselekedve, hogy ezután mindenki olyan bort mérhet, a milyent akar, mert eddig ha rósz volt is a bor, de legalább volt kit szidni érte; szidtuk az árendást s ez jobban esett, mint ha jó bort ittunk volna. De kit fogunk ezután szidni ? Erről felejtkezett meg a képviselőtestület s ennek az lesz a természetes következménye, hogy ezután ha rósz bort mérnek, a városi képviselőtestületet fogják szidni. Sic transit gloria mundi. Ilyen furcsa bogár ez a regale, még némelyik városatyánál is furcsább. Csintalan.
