Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-04-24 / 17. szám

IMk szám

Gyula, 1887. április 24-én

VI. évfolyam

f---------------1

Szerkesztőség:

Magyar-utcza 119. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij:

Egész évre

...........5 írt — kr.

Fé

lévre ................2 „ 50 •„

Évnegyedre .. .. 1 » 25 „ Egyes szám ára 10 kr.

w

Társadalmi és közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság.

Felelős szerkesztő: Dr. Kovács István, segéd szerkesztő: Bodoky Zoltán.

f---------—^

Ki

adó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban.

Nyilttér tora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-uteza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utoza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa

hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon

Az italmérési jog bérbeadása.

Tisztelettel hajiunk meg Gyula városa képviselő testületének tegnapi határozata előtt, amelylyel felülemelkedve minden magánérdeken és magántekinteten, de felülemelkedve az engesztelhetlenül szigorú s tulmerev fináncziális állásponton is, úgy adta bérbe az italmérési jogot, hogy egyrészről nem tévesztette szem elől a város mint erkölcsi testületnek pénzügyi érdekeit, de másrészről nem zárkózott el a közönség tetemes részét képviselő szőlőtulajdonosok jogos óhajától sem, egyszóval oly helyzetet teremtett, mely a városnak mint erkölcsi testületnek reményeinket felülmúló jövedelmet biztosit, más oldalról pedig az eddigi monopóliumhoz viszonyítva mégis határozott javulást és haladást képvisel.

Nagy elégtételünkre szolgál, hogy a képviselő testület határozata teljesen azonos ama állásponttal, amelyet mi lapunk múlt heti számában elfoglaltunk volt, különösen nagy elégtételünkre szolgál annyival is inkább, mert lapunknak nem olcsó népszerűséget bajhászó, hanem a közérdeket képviselő álláspontja sok oldalról súlyos támadásoknak volt kitéve.

A képviselő testület, többsége szánk- czionálta azt, bogy a tagadhatlanul nagy áron vásárolt regálét a város tulajdonába jutott oly kincsnek tekinti, melyet nem szabad apró pénzzé felváltania, s az igy szerzett aprópénzt magánérdekek kielégítésére fordítani, de nem tekinti oly csavarnak sem, mellyel az eddigi italmonopólium békóit még szorosabbá akarná az italmérő s fogyasztó közönségre szorítani.

Hogy sem az egyik sem a másik túlzásba he essék, a képviselő testület többsége nem járult hozzá sem az Mlieh és társai sem a Klein-féle ajánlathoz, hanem elfogadta a Grimm-félét, mely a mi viszonyaink között nemcsak legelfogadhatóbbnaJc, hanem határozottan üdvösnek is bizonyul.

Az immár elfogadott Grimm-féle ajánlat nagyon tisztességes jövedelmet biztosit a város részére, melylyel meg vagyunk, de meg is lehetünk elégedve.

Mi a legnagyobb elismerésünket előlegeztük, de nyilvánítjuk utólag is ama városi képviselőknek, kik nem nézve, nem tekintve egyebet, csupán a város mint erkölcsi testületnek pénzügyi érdekeit, a Klein-féle ajánlatot támogatták szavazatukkal; de azt hisszük, bogy eme a minden jogos vagy nem jogos magán érdeken felülemelkedni tudott városi képviselők is bizonyos nyugalommal fogadják a képviselő testület abbeli határozatát, mely lehetővé teszi, hogy az ezentúl bizonyára teljes szigorral kezelendő italmérési jog megszorító intézkedései alul a Gyula városát nemzetgazdászati tekintetből is mélyen érintő bortermelés és boreladás a lehetőség legszélsőbb határáig ki fog vonatni.

Ha meggondoljuk azt, hogy 1200 szőlő termelő gazda és a borfogyasztó közönség mennyi zaklatástól lesz megóva, nem fogják sajnálni azt a tagadhatlanul jelentékeny összegre rugó áldozatot, amelyen annyi meg annyi polgártársunk nyugalmát megvásároljuk és érdekeit kielégítjük.

Talán nem mondjuk minden mandátum nélkül, ha azt állítjuk, hogy a képviselő testület határozatát esetleg megfeleb- bező városi képviselők nem a Klein-féle táborból fognak kikerülni, mely utóbbiak zöme a másodszori szavazás alkalmával

különben is a többségre jutott ajánlat kóré sorakozott, hanem meg fogják esetleg fe- lebbezni ama városi képviselők, a kik a városra nézve pénzügyileg még hátrányosabb ajánlatot voltak hajlandók elfogadni.

Mulasztást követnénk el, ha a legna gyobb méltánylattal nem emlékeznénk meg Illich és társairól, akikkel mi nem beszéltünk ugyan, mielőtt lapunk múlt heti czik- két, s az abban reájuk vonatkozó személyes természetű részt megírtuk, de hogy mégis helyesen és igazán fogtuk fel az ő iütententiójukat, erről elégtételt és tanúságot nyújtott Illich és társainak megbízottja Scherer Benedek ékes felszólalásában akkor, amidőn magyarázattal szolgált, hogy mi vezette tulajdonképen németvárosi 3 derék polgártársunkat arra, hogy ajánlatukat a versenytárgyalásra beadják. Vezette pedig őket nem magánérdek, hanem kizárólag Gyula városa érdeke. Azt akarták — amit imputáltunk is — hogy miután nem lehetett előre látni, hogy egyá'alában minő ajánlatok adatnak be; nem volt kizárva, hogy az ajánlatok mindenike alacsony lesz; nem volt kizárva az az eshetőség, bogy a város talán alig fog valamivel többet kapni, mint amennyi a kölcsöntörlesztésre és a kezelési költségekre szükséges, ők ily — ismételjük előzetesen nagyon is számba veendő — eshetőségek meghiúsítása végett adtak be egy tagadhatlanul tisztességes ajánlatot, amely mellett férfiasán megálltak és amelyhez ragaszkodtak volna az esetben, ba az ő ajánlatuknál magasabb és előnyösebb nem adatott volna be. Ilyenül — t

i. ily eshetőség meghiúsítására alkalmas ajánlatnak kérték ők a magukét — elbírálni, nem pedig üzletemberek ajánlatának, melynek keresztül vitelét az önérdek szemeivel vizsgálják, az önérdek figyelmével kisérik. — És amely önzetlen intenczió őket az ajánlat beadására, ugyanama önzetlen intenczió vezérelte őket annak kijelentésére, mert Scherer felszólalása man- dátumszerü kijelentés volt, hogy ők nemcsak kielégítve, hanem túlszárnyalva látva agy a Klein valamint a Grimm-féle ajánlatok által ama közczélt, melyet maguk elé tűztek, nem kívánhatják, de nem is kívánják azt hogy a város az ő kedvükért áldozatot hozzon, mert ők ajánlatukban nem mint magánemberek, hanem mint a város érdekei iránt érzékkel biró képviselők cselekedtek és mint ilyenek ép oly szívós kitartással ragaszkodnának ajánlatukhoz, ha az övék volna a városra nézve legelőnyösebb, mint amily könnyű vérrel ajánlják a nálukénál tényleg hasonlithatlanul előnyösebbet, nehogy ép a város érdekében beadott ajánlatuk a be nem bizonyult aggodalmak folytán a váro3 érdekeit sebző fegyverré váljék.

Nem keressük, hogy miféle tekintetek vezérelték ama először 74 másodízben 69 szavazatot képviselő kisebbség túlnyomó részét, amidőn Illich és társai eme férfias és lekötelező nyilatkozata s felvilágosítása után sem akartak hallani egyébről, mint a Illich és társai féle ajánlatról. Nem akarunk semminemű rekrimináczióba bocsátkozni, de hogy a kisebbség minden tagját ép az az önzetlenség vezérelte volna, amely Illichéket az ajánlat beadására, majd később a Scherer által tett előterjesztésre vezérelte, ezt nem vagyunk hajlandók elhinni.

Ismételten megelégedésünket nyilvánítjuk és gratulálunk a képviselő testületnek, hogy a többség nem használta fegyverül a bizonyos esetekre védpajzsul kitűnő szolgálatot tehetett Illich-féle ajánlatot, hanem vette azt annak, a mi tényleg volt, feleslegesnek bizonyult, óvszernek, melynek készítői bizonyára igazságosabb elbírálást érdemelnének, mint aminőben utólag részesülnek.

Még egyhez gratulálunk a képviselő testületnek ; nevezetesen gratulálunk ahhoz, hogy a beadott két utóajánlatnak csaknem egyhangúlag történt visszautasítása által megóvta a tanácskozás komolyságát és megóvta a város renomméját. Nem szólunk jogi szempontból a tárgyhoz ; megengedjük hogy hiba volt a pályázati feltételek közé világosan nem iktatni, hogy a kitűzött határidőn túl utóajánlatok nem fogadtatnak el ; megengedjük azt is, hogy az ajánlatok felbontása előtt az összes ajánlattevők jelenlétében élő szóval tett elnöki enuntiátió, mely szerint utóajánlatok nem fognak elfogadtatni — ami ellen egyetlen ajánlat tevő [sem tiltakozott — nem képes ellensúlyozni ama mulasztást, hogy az utóajánlatok az írásbeli feltételek között nem lettek világosan és kategórikusan kizárva: ismételjük nem szólunk a tárgyhoz jogi, hanem tisztességi szempontból, mely szempontnak önérzetes magán egyént, önérzetes magántestületet és annál inkább oly erkölcsi testületet, aminő Gyula városa képviselő testületé, kell hogy vezéreljen.

Gratulálunk hozzá a képviselő testületnek, hogy az utóajánlatok — mert utó-, ajánlatok — által nem engedte magát oly lejtőre sodortatni, melynek mélységét alig tudnánk hirtelenében megállapítani, de félünk tőle, hogy eme mélység oly örvénybe vezette, mely a város anyagi érdekeit is magával sodorhatta volna.

És amidőn ismételten megelégedésünket nyilvánitjuk, hogy a képviselő testület az utóajánlatokkal szemben csaknem egy hangú tiltakozást tanúsított: másrészről nem mulaszthatjuk el igazi és őszinte sajnálkozásunkat kifejezni a fölött, hogy úgy a Lippe- valamint és különösen a Deutsch féle második ajánlat csak utóajánlat, tehát mint ilyen tanácskozás és megfontolás tárgyát sem képezhette. Ha akár a Lippe, akár és különösen a Deutsch féle ajánlat április 15-én délelőtti 10 óráig adatott volna be, nagy kérdés, ha váljon a mai napon nem e más, és talán a közérdeket ép oly vagy fokozatosb mérvben kielégített határozatot regisztrálhatnánk-e? Meglehet, bogy nem, mert tudomásunk van róla,hogy az Illich féle ajánlatot támogatott képviselők közül számosán szenvedélyesen ellene nyilatkoztak a Deútsch-féle második ajánlat érdemleges részének és különösen felemelt tarifáinak, meglehet az is, hogy igen, de miért bocsátkozzunk meddő feltevésekbe: „Was man von der Minute ausgeschlagen, gibt keine Ewigkeit zurück.“

A képviselő testület teljes önérzettel és nyugodt lelkiismerettcl bocsáthatja tegnapi határozatát akár — esetleg ha meg- felebbezik — felsőbb hatóságok akár a városi közönség és a közvélemény elbírálása alá. A képviselő testület lelkiismerte teljes nyugodt lehet, mert az adott helyzetben leghelyesebb álláspontot foglalta el, melyből városra és lakosságra egyaránt a legtöbb előny és a legtöbb kedvezmény háramlik.

A békés-bánáti ref. egyházmegye közgyűlése. *

Becskerek, ápril 15.

A tractualis gyűlés tagjai legnagyobb részben 13-án az esti vonattal érkeztek meg,

I Lapunk múlt heti számából térszüke miatt ki- maradt. Sz erk.

a becskereki egyház nevében Vécsey István főgondnok által fogadtattak mély üdvözléssel és a vendégek a szives házi gazdák által fogatokon szállíttattak be. Az ismerkedési eztélyen 50—60 vendég volt jelen, a hangulat emelkedett, szinte ünnepélyes vala, ismételten hangsulyoztatott, mily jelentősége van e gyüléstartásnak a becskerekiek hitéletére, s a délmagyarországi ref. egyházak jövőjére.

i4-én d. e. 10 órakor a városház nagytermét betöltő tekintélyes testület ülését Szabó János főesperes emelkedett szép imával és lelkes elnöki bevezető beszéddel megnyitván, a napirend tárgyai előtt felhívta Kovács Fe- rencz hódmezővásárhelyi nagybirtokost, mint legidősb tanácsbirót, hogy a világi elnöki széket, melyet gr. Ráday Gedeon gondnok betegség folytán be nem tölthet, foglalja el. — Mindkét elnök meleg szavakkal üdvözölte a becskereki lelkes kis egyházat, melyet mint anya a távolban fejlődő, küzdő, növő édes gyermekét látogatja ezúttal az egyházmegye meg. Az esperesi megnyitó beszédnek jegyzőkönyvbe iktatása határoztatott. Kulifay Lajos polgármester mint házigazda üdvözölte szép szavakkal a város vendégeit, az egyházközség nevében pedig Szalay József lelkész mondott köszönetét a megyei gyűlés itt tartásával ért kitüntetésért.

Egy tanácsbirói állás betöltetett, megválasztatván Nagy Károly gyulai presbyter (árvaszéki elnök) számvizsgáló, államsegély és közalapi segélyosztó, meg szavazatszedő bizottságok alakíttattak. Szavazás rendeltetett lelkész jelölő bizottság, missio bizottság és egyházkerületi gyűlési küldöttek megválasztására.

Az első napi ülés főtárgya az esperesi általános jelentés volt, melyből közöljük a következő nagyérdekü adatokat:

A templomi istenitiszteletek szabályszerűen s szertartásainknak megfelelőleg tartatnak : a templomlátogatók száma — bár sok helyen nem emelkedett még a régiekben ös- mert fokra, általánosan szaporodik. A vasárnap megünneplése kiemelendő a b.-szeg- szárdi, f.-gyarmati, öcsödi, vésztői, különösen pedig a klopodiai egyházban, e tekintetben haladás jelezhető Debelliácsán; elhanyagol- tatik Hertelendifalván: akadályozva van Szapáryfalván, hol egy alkalommal hatósági vadászatra épen vasárnap rendeltettek ki hajtők, a presbitérium tiltakozása sikertelen maradt; több helyen, mint Bánfalván s Gyo- mán, akadályul szolgál a vasárnap megünneplése, s különösen a templomlátogatás teljesítésére nézve az a körülmény, hogy a nagy- birtokosok napszámosai munkásai között vasárnapon az istenitisztelet ideje alatt osztatnak ki a heti bérek, — a kincstári telepes községekben a vasárnapra eső mezöhegyesi hetipiacz von el igen sokakat a vasárnapi vallásos foglalkozásoktól: — K.-Tarcsán a múlt évben volt első Ízben feltűnő eset a vasárnap megrontására mezei munka végzése által, ily eseteket azonban a felsőbb polgári hatóság bárhol is könnyen megakadályozhatna. Vadházasságok száma 20 egyházban [48,483 lélek között) jelentetett 210. Legkedvezőtlenebb Hertelendyfalva, Debeliácsa. Ez utóbbi helyen azonban a vadházasságok száma a törvényes egybekelés által évről-évre fogy. Említésre méltó jelenségek a valláserkölcsi élet terén az adakozások és hagyományozások szaporodása egyházi és iskolai czélokra. — Ez örvendetes jelenség mellett azonban jelentést kell tennem azon figyelmen kívül nem hagyható kedvezőtlen hangulatról, melyet a közalapi munkálatok mostani szabályainak keresztülvitele, még azokban az egyházakban is keltett, melyek egyébként teljes odaadással teljesitik e munkálato-