Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-01-09 / 2. szám
általában az egész tervezetről és annak módozatairól a megye és a megyebeli községek érdekeinek latba vetésével kimerítően megösmerkedni s énnek utánna a kérvény tárgyában a megye közönségéhez indokolt javaslatot tenni szíveskedjék. Miről a megye alispánja, mint a kiküldött bizottság elnöke, a bizottság összehívása, s az értekezletnek megtartása végett, továbbá a bizottság tagjai, és végül folyamodók Budapest főváros tanácsa utján ezen határozattal értesitendők. Kelt mint lent. Kiadta: Fibry Sándor, m. aljegyző. „Személyi vagy egyszersmind dologi szolgálmány-e az egyházi adó?4* így szól a kérdés, melyei a tisztelt szerkesztő dt. Kovács István ur a múlt számban felvetett vitatkozásra invitálván az érdeklődőket. Átgondoltan szövegezetc sajátságosán összefűzött egy kérdés, melyet óvatosan irt czikk követ, de meg nem old. A szerkesztő ur gordiusi csomót kötött, ezt azonban ketté metszeni már nem kivánta. Másokat kiv oldani vagy átvágni a bogot. Tagadhatatlan, hogy a gondolkozás művészi erejével von, vezet bennünket a czikk s egész iránya szerint azt látszik kifejezni, hogy az egyházi adó sze-\ mélyi és egyszersmind dologi szolgálmány is. Vagyis, ha e kijelentést nem akarjuk önmagának ellentmondó logikai alakzatként tekintetni, azt tartalmazza, hogy az egyházi adó dologi teher ugyan, de oly dologi teher, mely az adózó személyes minőségében is feltételét bírja. — E szöveg magyarázatot indokolja a következő passus: »Az egyházak törvényes autonom joguknál fogva kimondhatták mindenütt a birtokaránylagos adóztatás elvét s ha egyszer ezt hi veik képviseletének hozzájárulásával kimondották, ez oly intézkedés gyanánt tekintendő, mely azon egyént, ki azon birtok tulajdonosává lesz, bárhol lakjék is máskülönben mindaddig kötelezi mig az illető egyház kötelékébe tartozik.“ Más szóval a föld adózik, de csak az esetben, ha tulajdonosa a reformált egyházhoz tartozik. Ha a vevő katholikus vagy zsidó, avagy az eredetileg református tulajdonos az egyház kapcsolatából kilép, az általa birt föld megszűnik a reformált egyház adótárgya lenni. Ez a tisztelt czikkiró ur elmélete a közigazgatási bizottság álláspontjában érvényesült s általa „látszólagos igazságnak“ elnevezett azon elvvel szemben, mely szerint a reformátusok egyházi adója személyi szolgálmány. Pedig a jogásznak ez utóbbi elv mellett kell lándzsát törni és fokozott meggyőződéssel ép akkor, ha a dr. Kovács István urnái megszokott történelmi álláspontra emelkedik. Az ez alkalommal is hangsúlyozott történelmi fejlődés nem ő mellette tesz tanúságot! Vagy mint a protestáns egyház tagja eltörülné az 179°/! XXVI. t. czikkben biztosított önkormányzatot, — feladná az 1848-iki törvényhozás dicső vivmányait, elhomályosítaná egyház alkotmányuk legfényesebb lapjait ? ! Mint protestáns tért enged-e oly felfogásnak, miszerint egyházi adójuk nem kizárólag önkormányzati hatáskörben kirótt személyi járulékokból áll — elfogadja azt a középkor hűbéri jogintézményeiben gyökeredző földtehernek; — hajlandó egy hamis elmélet alakjában visz- szaállitani a szabadság ébredő lehétől elfojt „papi tized“ minősitvényét; — szót emel az egyházi adónak a földes úri jog keretébe való elhelyezése érdekében. Hát hiába folyt volna annyi hősük vére, hasztalan szenvedtek volna vértanúik? Meddő lett volna a szellemi tábor jeleseinek, annyi önfeláldozó buzgalommal s a legutóbbi időkig tartó küzdelme az ósdi felfogás meg-megjelenő kisértései ellen ? Azok a sarkalatos jogok, a lelkiismereti szabadság biztosítékai, — a protestáns vallás szabad gyakorlatának védvonalai, az egyház önfenntartásának léteszközei, melyek az önkormányzat következetes és engedményeket nem tűrő létesítésében előteremtettek, megtp,gadtatnának ? Oh nem! Még azok is, a kik a békési egyház igénye mellett kardoskodnak, visz- sza fognának rettenni attól, hogy a reformált hívek adóját dologi teliernek minősítsék. Egyházpolitikai okokkal fognak előlépni, de nem ösmerendik el, hogy a ref. egyháztagok adója nem az autonom hatalomban gyökeredző önmegadóztatás folyománya, lényege és alakulása szerint nem az egyház és hi vei viszonyán alapuló fizetés, de a földben inhaereáló teher f rsl * u.ijr-veszélyes ösvényt nyithat ily frlfo- gás, mily szomorú kilátást a jogász közönség ily megtévedése ! Hisz ha az egy- lázi adó íöldteher, ha az nem közjogi, de magánjogi szolgáltatás, úgy csak kissé elevenüljön fel a retrográd szellem, mi a minduntalan visszaeséseket mutató jelenkorban nagy meglepetést sem képezne, terekedjék felül az ultramontanismus, töröltessék el ennek folytán a bécsi és lin- czi békekötésekben, illetve az 1790/j-ik XXVI. t -czikkben megerősített mentesség s a protestáns birtokolta föld a katholikus parochia egyházi adóját fogja szolgáltatni, mi pedig ellenkező álláspont mellett be nem következhetik. Dr. Kovács ur ellentétben áll az egyházában uralkodó szelemmel, mely csak nem régiben, 1882-ik évben is nyert nyilvánulást a hazai két protestáns felekezetnek a kormányhoz intézett oly értelmű feliratában, mely ly el ép a tisztelt szerkesztő ur által pártfogásba vett elv ellen keltek síkra. S a jogász birálata is a protestánsoknak fog igazságot szolgáltatni. Az egyházi adó nem magán, de közjogi szolgálmány; mint az önkormányzatból kiinduló önkénytes teherviselés nem lehet az ingatlanhoz kötött dologi tehernek nyilvánítható. Az egyházi adó csak arra hárulhat, a ki a parochialis kötelék- lez tartozik, csak ezek személyes kötelezettségén alapul s a földesúri jogtól idegen. Hasonnemü alapokon hozta meg a m. kir. curia is a múlt évben a párbér kérdésében kelt nagynevezetességü döntvényét s igy bár szőkébb körből kiindulva, a hazai igazságszolgáltatás legmagasabb tekintélye által is megerősítést s jogi hatályt nyert azon vélemény, mely a dologi teher elvének alkalmazását tarthatatlannak nyilvánította. Hogy Békésmegye közigazgatási bizottsága csak saját )ó hírnevének tett szolgálatot, midőn az egyházi adók közjogi s személyi természetére alapított elmélethez csatlakozott, nem lehet kétséges. Álláspontjának helytelen következményei mint lidércznyomás nehezednek dr. Kovács István urra is, — ki ennek hatása alatt kénytelen engedményeket tenni az ellennézet javára — elfeledvén hogy ez által eredeti elméletét semisiti meg. Ily engedmény az, hogy a föld a dologi terhet csak addig viseli, mig tulaj<Jr^ nosa a reformált egyházhoz tartozik. De hát ha dologi teher az egyházi adó, az ingatlan azt vinni tartozik minden vonatkozás nélkül a tulajdonos személyére ; — a föld adózik s egészen közönyös : rom. kath., oláh, zsidó vagy quek- ker a tulajdonosa ! Ha pedig a tulajdonos személyisége a döntő : akkor megszűnik dologi szolgálmány lenni! Dr. Kovács István ur „vegyes“ elmélete egészen uj s a jogász világ előtt nem kis meglepetésre számíthat, mert a „személyi és dologi szolgálmány“ együttes fogalma eddigelé a jogtudományban ismeretlen volt! Dr. Berényi Ármin. (Folyt, köv.) A kritika kritikája. A „Békés“ ez évi első számábaa Dr. Kovács István tollából — a nálla megszokott szellemmel biró — czikket közöl, „a polgári iskolai vitához“ czim alatt. A czikk azzal végződik, bogy „ha a kritika helyes, mindég üdvös, eredményében termékeny, ha nem helyes a kritizálót teszi első sorban kritika tárgyává.“ Ezen végső sorokat én is aláírom s megpróbálva kimutatni, hogy az ön kritikája nem volt helyes, engedje meg, hogy önre is alkalmazva a fentebbi axiómát, kritika tárgyává tegyem a kritizálót. Bármennyire érdekes lenne is keresni, hogy micsoda fontos okok kényszeriihették Dr. Kovács Istvánt arra, hogy e lapnak uj folyamában tárgyaljon újból egy olyan czikket, a mely még e lap múlt évi folyamában s nem az ő szerkesztősége alatt jelent meg, s a melyre jól vagy roszszul, de felelt maga a tanári testület, — ez úttal nem keresem az okot, a mely reá birta arra, hogy most, védelmébe vegye a polgári iskolát, hanem elfogadva az adott helyzetet reá térek magára a czikkre. „Korunk kiváló sajátsága a mükedvelés, a dilletautizmus, a mely nagy kárt tehet, ha komoly vitális érdekek közül akarja magát minden áron érvényesíteni, ha van komoly kérdés, a melynél a dilletantismus igazán kárt tehet, az az oktatás és nevelés kérdése“ — mondja a czikk. Tehát miután én — magam is készséggel beösmerem — dilletáns vagyok e téren, nagy kárt tettem vagy legalább tehettem azzal, hogy a polgári iskolát megkritizáltam s ezen komoly vitális érdek közül minden áron érvényesíteni akartam magamat. Ám legyen, de akkor méltán felvethetem a kérdést, hogy ki az, a ki minden áron érvényesíteni akarja magát az-e a ki egy jó akaratú czikkben reá mutat bizonyos létező bajokra, vagy az a ki ezt a czikket fél esztendő múlva úgy szólván hajánál fogva elő rántja, hogy arra reflec- táljon s magát ez utón érvényesítse. Valóban nem tudom, hogy Dr. Kovács István dilletáns e ezen a téren, vagy nem, de mi után annyira hibáztatja a dilletantizmust s ennek daczára ő is hozzá szól e kérdéshez, feltételezem, hogy ő egy kiváló paedagogus, s nem használva ki e reám nézve rendkívül előnyös helyzetet, megmaradok csupán annak vitatása mellett, hogy váljon igazán vagyok-e én azzal vádolható, hogy mint dilletáns bele avatkoztam olyan dolgokba, a mikhez nem értek? Nézetem szerint illethetne engem ez a vád akkor, ha vitatkoztam volna tanügyi problémák felett, vagy épen a felett, hogy melyik jobb, a szakrendszer-e, vagy az osztályrendszer ? de én ezt nem tettem, hanem csupán hivatkoztam paedagogusok véleményeire, hisz a tanári kar meg épen azt hibáztatta czikkembe, hogy miért nem vitattam egyik vagy másik rendszer előnyét. Kinek van tehát igaza, a tanári karnak-e, vagy Dr. Kovács Istvánnak; — vagy talán nekem ? Mit tettem én abban a sok oldalról excom- municált czikkben ? Egyszerűen concrét tényekből s elért eredményekből, helyesen vagy helytelenül, levontam a következtetést. Ehhez pedig csak nem kell paedagogusnak lenni. Hogy én is példával éljek: ha nekem egy gazda azt mondja, hogy 40 hold búza vetése 9 köböl búzát termett, a nélkül, hogy szakavatott gazda lennék, még dilletánsnak sem kell lennem a gazdászat terén, bátran kimondhatom, hogy biz az rósz termés; — ha a polgári iskolából oly csekély quantuma kelül ki a jó tanulónak, mint az idén, a nélkül, hogy paedagogus lennék, mint dilletáns is kimondhatom, hogy ez is rósz termés; de tovább megyek: ha ugyanaz a gazda azt mondja, hogy egy vagy két jobb esztendő leszámításával már 10 esztendő óta mindig ilyen t r- més volt, bátran kimondhatom, hogy ez a föld legalább erre a czélra rósz, s ha a gazda belátva hogy a föld búzatermésre nem alkalmas, — gazdasági rendszerét megváltoztatja, bátran kimondhatom, hogy az a föld eddig feladatának meg felelt; és ha a polgári iskola tauárai azt mondják: kérlek iskolaszék változtasd meg a tanrendszert, mert e mellett a rendszer mellett nem tudnak kellő eredményt felmutatni, s az iskolaszék azt belátva, hogy sok jogos panasz merült fel az iskola ellen, azt mondja ; jól van, változtassuk meg tehát a rendszert, hátha igy jobb termésüuk, szebb eredményünk lesz, akkor mint dilletáns is kimondhatom, hogy az az iskola eddig nem fe- lelt ’ eg feladatának. S hogy ezentúl meg fog-e feleik az a jövő kérdése. ^váre valamint az a gazda, mikor gazdasági re^««ek, ét megváltoztatta, nem az elvetett mag- uet képezi a; és találja a hibát, hanem a müvelés- ftebb és az iskolaszék sem kereshette s nem ta- l*7!orri\ hibát az elvetett magban, a növendő- Jpö X J-nem kereste és találta a művelőkben, uiv g (ára az iskolaszék, mikor a tanrendszert megváltoztatta, nem képzelte azt, hogy majd az osztály rendszer mellett a tanulók folyékonyabban fogják felmondani Aesopus meséit (vagy nem tudom mit) s bizonyára nem abban a hitbeu változtatott rendszert, hogy az osztályrendszer mellett jobban fognak a növendékek tanulni, hanem azou hitben, hogy az osztály rendszer mellett jobban fognak a tanár urak tanítani. Tehát a tanításban kereste a hibát, mert egy iskolánál ez a fő dolog s a jó tanulás ennek csak eredménye s én daczara annak, hogy paedagogus nem vagyok, azt hiszem helyes azon nézetem, hogy a tanulásra igen lényeges befolyással bír a tanítás s az nem mindegy, akárhogy tanítanak, s az nem áll, hogy bármilyen legyen is a tanítás a ki jó tanul az jól fog tanulni, a ki pedig roszszul az roszszul, mert hisz akkor nem lenne szükség tauárra, s mint kártya-vár dőlne össze az egész elméleti és gyakorlati neveléstan, tauárostól és tamtóstól együtt. Lehet tehát a tanítás eredményéről vissza felé következtetni a tanítás minőségére, mert ez az iskola jóságának hévmérője. Ha valamelyik iskolából mind kitűnő emberek kerülnek ki, nagyon természetes, hogy azt mondják az az iskola jó, abban az iskolában jól tanítanak s ha elfogadjuk ennek az igazságát a mint elfogadják, akkor nem lehet ellenkező eredmény esetén még egy doctor maedicinaenek sem azt mondani, hogy ez csak egy járvány s a tanítás itt is kitűnő volt. Arra a sophismára, hogy „tehát legjobb lett volna annak is kitűnőt adni, aki roszszul tanult, mert igy azt mondták volna hogy jó a tanítás“ talán felesleges is reflectálnom, mert ezt czikkiró nem vehette komolyan, mert hisz ezzel megengedem lehetett volna áltatni önmagukat és a közönséget egy pár hónapig; de tovább nem s ekkor még súlyosabb vádak illették volna a tanári kart, mint igy. Egy nagy tévedése a czikknek az, midőn a rendszer-változtatásért az iskolaszéket hibáztatja, hisz czikkiró nagyon jól tudja, hogy a rendszerváltoztatást a tanári kar indítványozta s a na- gyobbára dilletánsokból álló iskolaszék nehogy azzal legyen vádolható a mivel most én vádol- tatom, hogy mint dilletáns beleavatkozott a nevelés ügyébe s nagy kárt okozott, azt mondta, — magam is belátom, hogy kell valami eszközről gondoskodni, hogy az iskola felvirágoztassák, s ha ti tanár urak azt hiszitek, hogy ennek legalkalmasabb módja a rendszer változtatás, ám próbáljuk meg! S hogy mennyire szükséges és czélszerü a dilletánsok beleszólása és közreműködése, sőt felügyelete a nevelési ügyekben azt legfényesebben demonstrálta a törvény, mikor iskolaszékeket állíttatott fel, mert nagyon jól tudjuk, hogy az iskolaszékek tagjainak túlnyomó része nem paedagogus, hanem egyszerű dilletáns a ki szivén hordozza a előszeretettel foglalkozik a tanügyekkel. S most záradékul világosítsuk meg a kritikát más oldalról is. Dr. Kovács István nagyon jól tudja, — sokkal jobban, mint én — hogy „rég rágódik annak az úgynevezett polgári iskolának életfáján olgan féregszerü valami“ s nem hiszem, hogy megtalálta volna azt a Zacherlin féle féregirtó port, mely három hét alatt ezt a férget gyökerestől kiirtotta; hiszen dr. Kovács István nagyon jól tudja, hogy „ott a baj magában az intézetben éppen úgy meg van, mint rajta kivülu; azt is nagyon jól tudja, hogy minden máskép lenne a polgári iskolában „ha az iskola beléletében működő tényezők jobban át volnának hatva hivatásszerű kötelesség érzettől“ de még azt is tudja, hogy vannak „a kik felé sem szeretnek közeledni annak az iskolának“. Ne az én rég múlt időben kelt dilletáns czikkemet, ezeket a paedagogus állításokat tessék megczáfolni s akkor én egyszerű laikus ember meghajlom az ön paedagogiai ismeretei előtt; de addig engedje meg, hogy a nagy közönség bírálatára bizzam megítélni: váljon abból származik e a közre s speczialitér a polgári iskolára nézve nagyobb előny, ha az egyszerű dilletáns rámutat a létező s ön által is nagyon jól ismert bajokra, s orvoslást kér, vagy abból, ha ezek a bajok uagy paedagogikus ismeretekkel legyezgettetnek és dédelgettetnek ? Hivatalos tudósítás. Gyulaváros tanácsa a tegnapi napon tartott ülésen hozott határozata értelmében a kémények tisztán tartása czéljából a város belterületét a jelentkező két kéményseprő között akként osztotta fel, — hogy az I-ső kerület, mely Belváros, Nagy-oláhváros és Újvárosból áll: Pöller Andrásnak; a Il-ik kerület, mely a Nagy-magyarváros, Kisváros, Kis-oláhváros és Németvárosból áll : Lövei Imre iparosnak jutott. A kir. adófelügyelöségnek m. évi 17829. sz. alatti rendeletére hivatkozva, ezennel figyelmeztetem — mindazon egyéneket, kik oly hasznot hajtó foglalkozással bírnak, a mely után III-ad oszt. kereseti adó rovandó ki, hogy a megadóztathatásra szükséges — és már általam előzetesen kiküldött — bevallási iveket — Praznov- szky Sándor városi könyvvezetőnél folyó iió 15-éig annál bizonyosabban beadják: mivel annak elmulasztása esetén, adójuk hivatalból fog megállapittatni. B.-Gyula, 1887. január 4-én Dobay János, polgár- mester. Hírek. Gyula városa képviseletében virilis jogaik gyakoilására megbízottakul megnevezték, a békásmegyei takarékpénztár : Bodoky Zoltánt, az I. Gyulavárosi takarékpénztár : Kertay Zsigmon- dot, a helv. hitv. egyház: Papp Mihály lelkészt özv. Nuszbek Józsefné: dr. Berényi Ármint, özv. Jontz Ferenczné : Bánhegyi István kir. tanfelügyelőt, Almássy Kálmán gróf: Szekér Gyula számtartót, özv. Bodoky. Károlyné : Deimel Lajost, — Wenckheim Károly gróf Blascsok Gyula gazdatisztet, a Wenckheim grófi család: Zöldy Jánost. Gyomán H, Kovács Sándor községi másodjegyző állásáról lemondva, nyugdíjaztatása iránt kérvényt adott be a megye közönségéhez. Meddig köteles az iparos tanoncz iskolába járni ? Az uj ipartőrvény ez iránt nem rendelkezvén elég világosan, felmerült ellentétes intézkedés folytán a vallás- és közoktatásügyi miniszter e kérdésben következőleg döntött : Az iparos tanulók közül azok, kiknek a tanszerződésben kikötött tanidejök még le nem járt, azonban a mesterinas iskola harmadik osztályát jó sikerrel bevégezték, a mesterinas iskola rendes látogatására, illetőleg a harmadik osztály számára megszabott általános ismeretek tantárgyainak ismétlésére tovább nem kötelezhetők, mert e részben az iskolába járás czélja eléretvén, az illető jó sikerrel tanult tanulókat ugyanazon elméleti tananyagnak ismétlésére nem kell szorítani. Ellenben a rajztanitásnál az ipartörvény 82. §-át szigorúan kell venni a rajztanulásra kötelezett minden tanulónál, mert a rajzolásban minden tanuló folytonosan nyerhet magasabb kiképeztetést és szükséges, hogy rajzolni tanuljon tanidejének egész tartama alatt. Gyula városa 1886. évi hivatali ügyforgalmát a következőkben közöljük : Közgyűlésen 92, tanácsülésen 779, elnöki szám alatt 124 ügy intéztetett el, a közigazgatásnál 6416, — a kapitányi hivatalnál 1935, az adóhivatalnál 2366, az árvaszéknél 1601 igtató szám fordult elő; — községi bírósági ügy 2735 intéztetett el, —1 kiadatott 63 iparigazolvány, a beszüntetett iparok száma 20, iparigazolványi dijakból 350 frt, ipar- birságokból 127 frt 50 kr. folyt be. Békésen az előljáróságválasztás folyó hó 2-án nagy érdeklődés mellett folyt le. A régi birót, Mester Andrást újra megválasztották, törvény biró lett Salamon András, gazda Samu István, ügyész Igaz Károly, segédgyám ő r i Lajos. Esküdtek; Szűcs Mátyás, Pataki János, Csávás Péter, Kiss Sándor, K. Kovács István, Hídvégi Imre, Tokár János, DomokoB Péter, Oláh Mihály és Nagy Sándor.
