Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-12-25 / 52. szám
52’ik szám. Gyula, 1887. deczember 25-én VI. évfolyam r Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak viaaza. Előfizetési dij: Egész évre .............5 írt — kr. Fé lévre ..............2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 „ v Egyes szám ára 10 kr. ^___________Á r v T ársadalmi és .közgazdászaid hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Bod-oHs:^ Zoltán. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Berridt fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Sehalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Előfizetési felhívás a „Békés“ 1888. évi VII. évfolyamára. Olvasóinkhoz ! Midőn egy féléve jóakaróink és barátaink biztatásainak engedve, e lapok szerkesztését átvettük, tettük ezt azon kitűzött czéllal, bogy mellőzve az országos ügyeket, melyek úgy is bőven tárgyaltatnak a fővárosi sajtó által, kizárólag megyénk és városunk ügyeinek szószólói leszünk. Nyugodt lélekkel számolhatunk be a lefolyt félévről, mert e fél év alatt a mi tőlünk telt, mindent megtettünk megyénk és városunk érdekében. A kitűzött zászlóra most is azt látjuk felirva : Békés vármegye s Gyula város érdekeinek előmozdítása! Békés vármegye s Gyula város jóléte ! Békés vármegye s Gyula város boldogsága! Ezt a zászlót ragadjuk ismét kezünkbe, ez alatt a zászló alatt akarunk küzdeni továbbra is önzetlenül mint eddig, szivünk egész hevével mint eddig, függetlenül minden irányban mint eddig. A kiknek czéljuk a megye érdekei mellett Gyula város érdekeinek előmozdítása, azok sorakozzanak a mi zászlónk alá. Mi küzdünk fáradhatatlanul, harczo- lunk lankadatlanul, de hogy győzelmet arathassunk, hogy zászlónkat a diada babérjával k oszoruzhassuk, ahhoz a nagy közönség támogatására van szükségünk. Ezt kérjük az uj év közeledtével. Ha valaha, úgy a mai viszonyok között van úgyszólván égető szüksége Békésmegyének és Gyula városának egy oly hírlapra, — mely megmondja az igazat minden ügyben, minden egyénnel szemben. Ezt teltük.eddig és tesszük ezentúl is, mire hogy eddig úgy volt, garantia lapunk ez év folyama, s hogy jövőben úgy lesz, arra garantia szerkesztőnk, ki közhivatalt Karácsonykor. — 1887. — Édes Jézus, jöjj be hozzánk, Hozd el a mi karácsonyfánk I Fenyőágat, szépet, zöldet, Hittel szivünk teletöltsed. Hittel: bírni jó Atyádban, Üdvünk utján hogyha gát van, — Nyomor, ínség, s más e fajta Átalsegit minket rajta Édes jézus, jöjj be hozzánk, Hozd el a mi karácsonyfánk 1 Fenyőágat, szépet, zöldet. Reménységgel szivünk töltsed. Reménységgel, hogy búbánat Után egy szép napunk támad, Mikor öröm és boldogság Sebünk gyógyítani fogják. Édes Jézus, jöjj be hozzánk, Hozd el a mi karácsonyfánk I Fenyőágat, szépet, zöldet. Szeretettel szivünk töltsed. Szeretettel, mely az eget, Még akkor is, mint a tied, Ezer kínban haldokolva, Bocsánatért ostromolja. Domonkos János. Békésvármegye a honvédelmi harczban. A nemzetőrség táborozása. (Folytatás.) Ha vizsgáló tekintetet vetünk a Békésről táborba szállt nemzétőrök névsorára, úgy tapasztaljuk, hogy a város értelmesebb egyénei nem viselvén minden körülmények között függetlenül, kimondhatja és kimondja az igazat bátran és önzetlenül, a mint tette eddig is. Lapunkban tért nyitunk minden jogos és igazságos panasznak, szóljon az bárk' ellen is, de kizárunk az uj év tő kezdve minden s z e m é 1 y es j el leg t polémiát, mely úgy is csak a közügyek tői vonja el a tért. Felrázni közönségünket a közügyéi iránti közönyösségből, ostorozni a bűnt, 2 hibát a kunyhóban és a palotában egyaránt s e mellett élvezetes olvasmányt nyújtani közönségünknek, előre vinni Békésmegye és Gyulaváros jólétének s boldogságának lobogóját, ez lesz czélunk és feladatunk. Erre kérjük a támogatást. Nem ígérünk semmit, teszünk mindent, s ha a nagyközönség törekvéseinkben támogat s nagybecsű bizalmával megtiszte bennünket, csalódni nem fog. Egyesült erővel, válvetett munkássággal elérjük mindazt a mit megyénk és városunk minden jó lelkű s igaz polgár;! a közérdek javára óhajt. A „Békés“ szerkesztősége. Előfizetési feltételek: Egész évre 5 frt. Fél évre 2 frt 50 kr. Évnegyedre 1 frt 25 kr. Az előfizetési pénzeket kérjük az alulírott kiadóhivatalhoz postautalványnyal beküldeni. A „BEKES“ kiadóhivatala. amikor a keresztyének milliói emlékünnepet szentelnek a Megváltó születésének; ez zeng ma is a keresztyének ezernyi-ezer templomaiban ; ez hangzik fel az ünneplő hivek összesített énekében, ez ujul meg az evangyélium hirdetőinek ajkán mindenütt, a hova a krisztusi elvek eddigelé elhatottak. „Dicsőség a magasságban Istennek.“ Mint omlottak le ez igék hatására a pogányság isteneinek bálványoszlopai; mint dőltek romba a pogány áldozatok oltárai s mint emelkedtek azok Helyén a kérész ténység egy igaz Istenének templomai: azt csak a múltak ködébe vissza szálló emlékezet tünteti immár elénk. —A krisztusi elvek tömkelegéből eldobva erkölcsi balfogalmainak foszlányait, uj világosságra, tisztább erkölcsi nézletekre ébredett s bízva Krisztus elveiben a vezérfényt, látva Krisztus életében az eszményképet a fejlődés útjára léphetett. A haladó századok folyamán aztán a keresztyénség nevelő szelleme mind előbb s előbb vezérlé az emberiséget a tökéletesedés fokozatain s az egyenlőség, testvériség eszméinek, a szeretet érzetének magvait hintve szét, az egyénekben mind inkább- inkább áthatolta, mind közelebb bozá egymáshoz a különböző nemzeteket. Messze van ugyan még s az ábrándok sorába utasítható a nemzetekre vonatkoztatott valósulása ama szózatnak: „békesség a földön,“ mert miként az elmúlt századok történetének sötét lapjai dúló háborúkat, vészes csatákat mutatnak, — megannyi jeleiül a hatalom és terjeszkedési vágynak: úgy a felvilágosodás XIX. századának békés virágzását is zavarták meg emberirtó háborúk rémei. De azért a keresztyénség elveinek diadalába vetett hit tel kimondható, hogy habár rendkívül hosszú léptekkel, de mindenesetre közéig a nemzetek életében a békének ama üdvös kora, melyben a mai napokban mii liónyi áldozatokkal fenntartott fegyveres békére parancsolt áldozatot közművelődési czélokra fordítva, az egymás ellen kivont fegyvereket lerakva, a testvériség s szeretet magasztos eszméinek engedve és egymáshoz. közeledve, nem a harczi babérok után kapkodnak, hanem a békés felvirágzás, a nemes erkölcsök meggyökereztetése, a közmivelődés és felvilágosultság öregbítése képezendik törekvésük főtárgyát. De eme dicső kor boldogságának alapját első sorban az egyének, családok, társadalmak erkölcsi életének tisztulása képezendő Igen! mert ezeknek szól első sorban a „békeség“ evangyelioma. Egyénekben születhetik újjá valamely társadalom, ha azok a krisztusi elvek fényénél ott keresik a szív nyugalmát és békeségét, a hol az valóban kereshető: a szeretet és igazság követésében. Ez terelheti nemes irányba az egyénekben a társadalmak életét. — Egy oly társadalom, mely tagjaiban az igaz érdemet mélta'já, a léhaságot ostorozza; mely egyéneinek értékét a hivatásszerű működés minőségétől számitja; mely a szeplőtlen jellem, az egyeneslelküség homlokára fűzi az elismerés babérait: egy oly társadalom volna az eszménynek megfelelő. Ebben nem találnának siket fülekre a jótékonyságra serkentő szózatok sem; nem, mert az az összetartó szellem, mely áthatná az egészet, serkentené az egyeséket az „emberekhez való jóakarat,“ az emberszeretet gyakorlására; — buzdítaná a „minden ország támasza és talpköve,• a tiszta erkölcsiség előmozditására s ezzel együtt a vallásosság ápolására, mert tiszta lelkiisiuerettül, becsületérzéstől vezérelt tagjaiban van a társadalom boldogságának forrása. Igaz, hogy az érintett eszményi vonásoktól távol vagyunk, s az egyes egyének érzületének nemtelensége, az egyes családoknak keresztyéntelen szelleme sok társadalmi kórjelenséget szül, s az önzés és kalmár szellem bénitő hatása vajúdó korunkban nagy mértékben gyengíti az Karácsony. „Dicsőség a magasságban Istennek és i földön békesség és az emberekhez jó- ikarat“ — igy zengett a mennyei seregek carácsonyi dicsőítő hymuussa a Jézus >ölcsője felett. Ez ujul meg mindannyiszor nagy számmal sorakoztak a nemzetőri zászló alá; de igen sokan keltek útra az iparosok s túlnyomó számban a vagyonosabb földmive- sek közül. Résztvettek a nemzetőrség első táborozásában Hajnal Abel ref. lelkipásztor, Kiss János főszolgabíró, Kiss Károly jegyző, Mezei Balázs jegyző, Nuszbek Ferencz urad. számtartó, Vieland József tiszttartó, Elekes Antal bölcsészet tanuló, Kovács Lajos ügyvéd, Kon- koli Ferencz ügyvéd, Gyöngyössi Sándor írnok, Mészáros József isk. rector, Koszta Sándor, Lavatka József, Pap Kristóf kereskedők, Farkas Beniamin, Jó'.sa Gábor, Bélteki Sámuel, Szabados Sándor, Bertalan Áron, Gyöngyössí István tanítók, Hajdú Péter biró, Hídvégi István város kapitány. Fegyverük kard, lőfegyver s leginkább kasza' és lándzsa volt. Békés városa lovas nemzetőrséget nem küldött táborba. Lássuk, Orosházán s Tót-Komlóson minő hatást keltett a vármegye határozata, az alispánnak felhívása. „Buzgó elszánással — igy ir a szolgabiró az alispánnak — feláldozással kész e vidék népe a közelgő veszélylyel szembe szállani, védeni a hont, hódolni a törvényeknek, és ezek ellenei irányában véres boszut kiáltva, készeknek nyilatkoztak élet-halálra minden perczben megvívni minden ellenséges elemmel. — — — Uram! Itt szép lelkesedés van mindenütt és a Tót-Komlósiaknak legyen különösen becsületekre megjegyezni, hogy itt még a nők is — mind oda nyilatkoztak, miként ők igen is készek férjeikkel és hozzátartozan* dóikkal a haza ellenei ellen élet-halálra küzdeni és tenni mindent együtt és egy közczélra munkálva, mit elszántság, elhatározottság módjukba, tehetségükbe fog adni, s mit a közszükség idejében tőlük a közügy jóvolta kívánhat, igénybe vehet. Ezek lelkes nők s isten engedje, hogy jó, szép, nemes érzelmükben soha ne csüggedjenek.“ A szolgabiró — Jugovics József — eme lelkes szavai szép színben tüntetik fel az orosháziak s t. komlósiak hazafias lelkesedését, s hogy a buzgalom oly előnyös festése nem volt túlzás, azon erő mutatja, melylyel e két község a haza védelmére táborba szállt. Orosháza a vármegye rendelete szerint 227 nemzetőr kiállítására köteleztetett, részint gyalog, részint lovas nemzetőröket, — s kiin- dittatott összesen a tisztekkel együtt 407, s ezek közül 81 lovas nemzetőr volt, tehát csak nem még egyszer annyi, amennyinek kiállítására kötelezve volt. A gyalogságnál 70-en puskával, 20-an pisztolylyal s a többiek lándzsával és vasvillával voltak felfegyverkezve. Gyakran lehet hallani, hogy az orosháziak közül jóformán a szegényebb sorsú lakosság szállt táborba, s a vagyonosabb rész nem nagy kedvet mutatott a hazafias kötelesség teljesítésére. Ez, legalább az első alkalommal útnak indított orosházi nemzetőrségre joggal nem mondható, — mert a táborba szállt nemzetőrök névsora mellett, ott van azok vagyoni kimutatása is, s ebből minden kétséget kizárólag lehet kimutatni, hogy többnyire a legvagyonosabb polgárok vettek részt a táborozásban. Tót-Komlósról is többen, a kirendel 129 helyett 21+ nemzetőr indult ki, s mindany- nyian gyalogosok, s lándzsával, puskával és pisztolylyal fegyverkezve voltak. Gyomáról 85-én rendeltettek ki a vármegye által, s midőn közhírré tétetett a rendelet „egy szívvel és szájjal kiáltanak fel a gyomai nemzetőrök: menjünk el mindnyájan, mert mi magyarok és pedig lelkes magyarok vagyunk,“ — s i64-en indultak el. A sárrétiek sem maradtak el. K.-Ladányból 39 nemzetőr szállt táborba. Szeghalomról az első felszólításra io4-en ajánlkoztak s ii4-en elindultak. Vésztőről 85-én mentek el, F.-Gyarmat pedig 112 nemzetőrt küldött, kik mindannyian önként vállalkoztak a táborozásra, — legtöbben lándzsával s kevesen karddal és lőfegyverrel voltak ellátva. M.-Berényböl 275-en indultak ki s ezek között 5 lovas nemzetőr. K.-Tarcsáról 84 gyalog nemzetőr s egy lovas, Hivesi Károly szállt táborba. Öcsöd nemzetőrsége — a vármegye felhívására „nehány gyengébbeket kivéve — 'örömmel s valódi lelkesedéssel állott ki.“ —
