Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-11-27 / 48. szám
szerény közreműködéséből és ezen saját helybeli erőinek közreműködése által is képes volt a fővárosi erők fényes vezérczikk^ cultusát ön szerint megrontani, mondom előrebocsátásával ennek, azt vagyok bátor kérdezni : mit tart ön egy vidéki lap legfőbb erényének ? Hogy ön mit tart, nem tudom; hanem én azt tartom legfőbb erénynek, hogy ha abban a vidék intellectualis ereje nyilvánul. Már pedig nyilvánul-e a vidék intellectualis ereje egy oly lapban, mely az említett férfiak fényes vezérczikk cul- tusát hívja fel, hogy az asthenia nervosa provinciális redactoria aszkórján segítsen! Pedig lássa ön: ha mi tömörülni bírnánk, nem volnánk kénytelenek saját szegénységünk cultusát (már úgy bele szerettem ebbe a kifejezésbe, hogy akaratlanul toliam alá tolakodik) az Eötvösök, Torsok, Kaasok és Beksics Gusztávok fényes vezérczikk cultu- sával takargatni. Azonban tömörülés; óh áldott szó! hát oly bűnös egy szó, vagy is a szóban kifejezett oly bűnös fogalom vagy te, hogy ezzel szemben már minden hang jogosult? Oh nem; hiszen ennek szükségét egy évvel ezelőtt a Híradó szerkesztőségében is érezték, vagy legalább nem voltak tőle idegenek. Körülbelül egy évvel ezelőtt történt, hogy én megpróbáltam itt helyben Gyulán egy lap körül tömöríteni a hivatott erőket; e czélból szerény lakásomon conferentia is tartatott, e conferentia alkalmával ön is megtisztelte szerény la kásomat s nem rajtam, s nem önön múlt, hogy a dolog nem sikerült. Hanem hát azt vagyok bátor kérdezni, hogy a mitől a Iliradó szerkesztősége egy évvel ez előtt idegen nem volt, miért irtózik attól egy év után? Én azt hiszem, hogy a helyzet egy év múltán semmit sem változott, a helyzet ugyanaz, ha pedig a helyzet ugyanaz: annak csakis azon orvossága lehet, — már még ha 500 grammos recepten Írjuk is meg — mint volt egy évvel ezel >tt. És ha változik a helyzet, változott egy tekintetben. Van ugyanis ennek a gyulai társadalomnak egy mumusa, neve clique! vagyis lapfenntartó consortium. E consortium beadja derekát, mert nem elég ostoba ahhoz, hogy saját költségén dudáljon a közönségnek. A clique, vagyis a derekát beadott konsortium létezni megszűnt, s ime midőn már az Istenben boldogultak csendes nyugalmát aluszsza, a Hiiadó szerkesztőségében a nem létezőre még mindég ráfogják, hogy létezik, hogy egyeduralomra tőr, hogy a bunkót kezébe az ebből kifolyó kenyéririgység adta és adja ! Szent Isten! A konsortium be adja derekát, létezni megszűnik és mégis egyeduralomra tör, kezébe bunkót vesz, mert irigyli a Híradó kenyerét; pedig hát az a boldogult, s már nem létező isten adta konsortium a kenyéririgységet annak idején drágán fizette. Ugyan tisztelt olvasóm hallottál e már valaha kenyéririgységet a melyre ráfizetnek ? Komoly beszéd ez uram, vagy csak tréfa!? Komoly beszédnek nagyon tréfás, tréfának pedig nem eléggé komoly, mert hát a tréfában is szokott nyilvánulni bizonyos komolyság ha értünk hozzá. Azonban ez az irigység vádja is elég komikus ahoz, hogy reá válaszoljunk ! A békést az anynyira nehézményelt konsortium, vagy clique 1886. január havában kezdette kiadni ; ekkor még a Híradónak nem csak hogy híradója, de hire sem volt mert mintegy fertály év múlva ezután kezdett a Híradó megjelenni. Ha már most azt kérdezem : hogy irigyelhette meg a consortium az alakuláskor, még nem is létező Hiradó kenyerét, ugyan mit fog ön erre válaszolni ? ! És nem sokkal természetesebb bárki részéről is ezen feltevés, hogy a későbben keletkezett Hiradó irigyelt valamit az előtte keletkezett Hé késtől? — A kenyeret úgy hiszem nem irigyelte, hanem talán megirigyelte a de- ficzitet; — nahát hiszen a kenyérnek e sajátságos neméből ki is jutott neki is úgy mint annak a hirhedt consortiumnak, azzal a különbséggel, hogy még a kenyéririgység ezen éh séges állapotával szemben a consortium a derekát beadta, a Hiradó még mindég kenyéririgykedik a már tényleg nem is létező consortiummal szemben. Legvégül egy latin grammatikai hibára kell önt figyelmeztetnem. — Ön ugyanis egy latin szót csinál, igy hangzik : reflektacio. — Jegyezze meg ön, hogy ilyen latin szó nincs. A latinnak négv conjugatioja van; az első conjugatio-ra tartozó igékből származnak oly alakulásu szavak, mint az ön reflectatioja, p. o. e szóból navigo, navigatum,. navigare származik: navigatio; e szóból imito, imitatum. imitare, származik: imitatio; de mihelyt a szó harmadik conjugatioju, már a szóképződés egészen más. P. o. condo, conditum condere-ből származik conditio; lego, lec- tum, legere-ből származik lectio; igy reflecto, reflexum, reflectere-ből származik: reflexió és nem reflectacio. Ha pedig valamely lap minden más régi megyei lapot túlszárnyal, szükséges, hogy ilyen dolgokra is reflecláljon, nem reflectacióval, hanem reflexióval. Ismétlem, az erő, a tömörülésben s nem a versengésben van ott, hol a nemes versenyre nézve az erők nincsenek meg s tessék elhinni, hogy a tömörülés által feltételezett lemondásban, van valami nemes! Dr. Kovács István. Reformátusok tanúvallomása a katho- likus szentszék előtt: — Olvasóink még emlékezhetnek a lapunkban ismertetett azon esetre, hogy a m.-herényi evangélikus lelkész a vele egy községben lévő róm. kath. parochiára mint tanú elö- vezettetés terhe mellett megidéztetett s az — igen helyesen — tiltakozott ezen eljárás ellen. A dolog nem maradt annyiban, ugyanis e tárgybau Dr. Schlauch Lörincz nagyváradi 1. sz. püspök Békésmegye alispánjához az alábbi megkeresést intézte : „Nagyságos Jancsovics Pál kir. tanácsos urnák, Békésvármegye alispánjának Békés-Gyulán. Gy. M. és B. J., a Csanádi róm. kath. szentszék előtt perben álló viszálkodó házasfelek ügyében nevezett szentszék 1887. évi szept. 23. 395. szám alatt kelt határozatával megkereste a nagyváradi latin 8zertartásu püspöki szentszéket az iránt, hogy a perben álló felek által hivatott és e püs pöki megye területén lakó némely tanút, köztük id. Jeszenky Károly mezöberényi envagelikus lelkészt, a békési evang. esperesség tanácsosát a beküldött kérdőpontokra nézve biróilag hallgattassa ki. A tanúkihallgatás a biróilag kiküldött Kny Antal békési plébános és Apostol Ubald mezöbe- rényi lelkész által megtartatván: egyedül id. Jeszenky Károly mezöberényi evang. lelkész, hivatott alperesi tanú vonakodott a birói megidézés- nek megfelelni, sőt másod Ízben is hivatalosan felhivatván, a megjelenést megtagadta. Miután pedig a polgári törvénykezési rendtartás 22. §-a értelmében is a házassági ügyek elbi<- rálására Magyarországban az egyházi törvényszékek illetékesek és az ezek által elrendelt intéz kedéseknek mindenki engedelmeskedni tartozik; miután ugyanezen polg. törvk. rendtartás 206. §. szerint a tanuzásra telhivottak megjelenni és /állomást tenni köteleztetnek s az alapos ok nélkül ellenszegülőkre büntetések is szabatnak ; miután a fenforgó ügyben minden gondolható felekezeti sérelem vagy zaklatás ki van zárva; tiszteletteljesen kérem Nagyságodat, szíveskedjék id. Jeszenszky Károly mezöberényi lelkészt alantas közege által eljárásának helytelenségről felvilágosittatva, utasittatni, miszerint a birói kiküldöttek előtt megjelenjen és tanúvallomását annak rendje szerint jegyzőkönyvileg felvétesse. Egyébiránt kiváló tiszteletem nyilvánításával maradok Nagyságodnak Budapesten az országi gyűlés tartama alatt 1887. november hó 1-én alázatos szolgája dr. Schlauch Lörincz s. k. nagyváradi latin szert, püspök.“ A teljesen indokolatlant megkeresésre az alis- páni hivatal miután az evangélikus félkész jelentését bekivánta, ez utóbbi a következő átirathoz intézte : „718/1887. Békésmegye alispánjától. Nagy- tiszteletű és tudományu id. Jeszenszky Károly evang. lelkész urnák Mezöberényben. Folyó évi nov. 5-én 702- szám alatt kelt átiratomra folyó évi november hó 7-én 190. szám alatt kelt becses válasza folytán hivatalos tisztelettel értesítem, hogy a nagyváradi latin szertartásu püspök urat a mai nap fenti szám alatt kelt átiratomban felkértem, miszerint méltányos és jogos indokait figyelembe venni, a vizsgálati egyház; küldöttséget ezekről értesítve odautasitani inéltóz- tassék, hogy ha a szóban forgó egyházi válóperes ügyben Címed hivatalos bizonyítványa raegkivánta- tik, a tanúkihallgatási eljárást mellőzve, a szükséges hivatalos bizonyítványt hivatalos utón beszerezni igyekezzék. Fogadja egyébiránt tiszteletem kijelentését. Békés-Gyulán, 1887. nov. 9. Jancsovics Pál, alispán. A legteljesebb megelégedéssel vesszük Bó- késvármegye alispánjának hazai törvényeink szerint egészen correct határozatát s ha a nagytudományu püspök ur megkeresésében arra hivatkozik, hogy a házassági ügyek elbírálására Magyarországban az egyházi törvényszékek illetékesek, arról raegfe- lejtkezett vagy nem akart rá emlékezni, hogy az a római és görög katholikusokra s a többi tele- kezetekre áll ugyan, de a kát evangélikus hitfe leke/.etü egyház híveire az illető világi törvényszékek illetékesek, már pedig mindenki csakis illetékes bírósága utján hallgatható ki, a katho- likus szentszék pedig soha sem volt és nőm lesz illetékes református emberre, — a két evangélikus egyház hívei tsbát a katholikus szentszék, vagy annak küldöttei előtt megjelenni s tanu-vallomást tenni nem kötelesek, — hanem igenis, ha a szent szék a kihallgatást szükségesnek látja, megkeresheti az illetőknek illetékes bíróságát, vagy ha hivatalos személy vallomásáról van szó, megkeresheti azt hivatalosan írásban s az felelhet szintén írásban, — de még, vagy inkább már annyira hál’ Istennek nem vagyunk, hogy a szent-szék előtt meg nem jelenés miatt elővezettessünk. Tapintatos és helyes és a törvényeknek teljesen megfelelő volt ez ügyben úgy Id. Jeszenszky Károly ev. lelkész, mint Békésmegyo alispánjának eljárása s reméljük, hogy ez az utolsó eset lesz, hogy túlbuzgóságból bár melyik róm. kath. lelkész ily lépést tegyen s bár melyik 1. sz. püspök ily lépést támogasson s ha csalódnánk, hisszük, hogy minden vármegyének lesz olyan derék alispánja, ki a törvényeket megoltalmazza mindenkivel szemben. Egy református. A m. kir. postatakarékpénztár 1886. évi működéséről és eredményéről. A ra. kir. postatakarékpénztár működésének első évében a közönség rendelkezésére bocsátott 2000 közvetítő hivatalnál összesen : 2 677,098 Irt 32 kr. tétetett be és 1.257,532 frt 24 kr. visszafizetés eszközöltetett; a betevők javára fennállott tiszta követelés ezek szerint 1.419,566 frt 08 kr. A fenntebbi* eredmény teljesen kielégítőnek mondható. Figyelembe veendő ugyanis első sorban, hogy a postatakarékpénztár már a törvényben megállapított keretnél fogva, a kisebb tőkére van utalva; a kisebb kamat, melyet nyújt, és a kamatozó összegek korlátozása természetes gátat képeznek a betéteknek tételenként nagyobb összegekben való rohamosabb felgyülemlése ellen; 8 tényleg túlnyomóan csekély átlagú betétek összege adja meg az összeredményt, mely természetszerűen csak lassan, bár fokozatosan emelkedik. A külföld hasonló intézeteinél az első években ugyanezen eredményt észlelhetjük; hazánkban ezen eredményt kedvezőtlenül befolyásolják még az aránylagos tőkehiány, másrészről a betéti és takaréküzletet folytató intézetek aránytalan nagy száma, melyek a kamatozást kereső tökét már a megajánlott nagyobb kamatlábnál fogva is magukhoz csábítják és lekötik. Természetes tehát, hogy miután a postatakarékpénztár, eltekintve rendeltetésének erkölcsi részétől, már szervezeténél és ügykörénél fogva is kiválóan az eddig fel nem használt, illetve csekélységük folytán fel nem használható, tehát egészen uj tőkéknek a felszínre hozatalára és gyü- mölcsöztetésére czéloz, az ily uj tőkék gyűjtése szükségkép hosszabb időt vesz igénybe és csak lassúbb lépésekben történhetik. Nem hagyható figyelmen kívül azon körülmény sem, hogy az 1886. év, melyben a postatakarékpénztár működését megkezdte, a töke-gyüj- tésre nem volt kedvező. Tekintetbe veendő továbbá, hogy a 2000 postahivatal,..a mely a betétek átvitelével volt niegbtáva, csak fokoeatosan növekedett erre a számra, hogy a közönség egy uj, eddig nálunk még ismeretlen intézraénynyel állott szemben, s hogy a kezelésben is előbb a kezdettel együtt járó nehézségeket kellett leküzdeni. 1886-iki év folyama alatt összesen 106,742 db. betétkönyvecske állíttatott ki, azok közül .végleg kiegyenlittetett 21,225 db. vagyis I9;88°/0 úgy, hogy 1886. deczember 31 én 85,517 db. betétkönyvecske volt a betevők kezeiben. Miután pedig az 1885. IX. t. ez. 16. §. értelmében ugyanazon egy betevőnek egynél több betétkönyvecskéje nem lehet, a betétkönyvecskék az év végével fenmaradó fentjelzett száma egyúttal az akkor létezett betevők számát jelenti. A nemzetőrség táborozása. Alig derült fel a szabadság napja hazánk felett, már is sötét felhők tornyosultak, hogy eltakarják éltető sugarait. A testvéri szeretettel keblünkre ölelt s a közszabadság áldásaiban velünk egyenlően részesített nemzetiségek körében megindult az izgatás a haza, a szabadság, a magyar faj ellen. Az ámítok által elhintett mag csaknem mindenütt termékeny talajra talált. Már ápril havában a Bácska és Bánát vidékein véres jelenetek merültek fel szláv szellemben és érdekben. Kikindán a nemzeti lobogót megtépték, földre tiporták s a felizgatott fékvesztett tömeg, gyilkolt, gyújtogatott. Ó-Becsén a kerületi-házat szétrombolták, a levéltárt megsemisitették, közpénztárt kirabolták, a rabokat szabadon bocsájtották s a várost több helyen felgyújtották. Újvidéken, Zomborban, Bács-Monostoron, Baracskán, Jarkováczon erőszakot-erőszakra halmozott a felbőszült nép. A szerbek szakadást proclamáltak. Az izgatók hazaárulással vádolva mindazokat, kik magyar rokonszenvet táplálnak, — , kitűzik a lázadás zászlaját. Slavonia, Horvátország népeihez felhívást intéznek, hogy a magyar kormánynak ellenszegüljenek. Izgattak a Magyarországtól való elszakadásra, s egy a magyar részek s aldunai tartományokból összeszerkesztendő ilyr birodalom alakítására. A gonosz izgatók kiterjeszték tevékenységük terét az oláh lakosságú vidékekre. Megjelentek a tótok között is, s ígéretekkel, fenyegetésekkel igyekeztek, s nem eredményLCICUUi ------ d-Z.UK.dL J.ÖUIIIII, <X Ildi,cl cucii mo zgalmakhoz csatlakozzanak. Jelacsich, „kit a szintoly rósz szándékú, mint boldogtalanul számi tó volt kormány, utolsó rémeként horvát bánnak kinevezett,“ — nyíltan feltámadt a magyar kormány ellen, s megkezdte az ellen forradalom szervezését. És------------de minek részletezzük az esemé nyeket ? 1 Történelmi lapjaink eme szenyfoltját elég részletesen lefestve találjuk. Eléggé ismertek a félrevezetett nemzetiségek bűnös törekvései, tényei e korból. Midőn a mozgalmak kezdetüket vették, s a törekvések ■ egyes helyeken előidézett véres jelenetek s hadikészületek által igazoltattak: a szabadság ősz bajnoka Br. Wesselényi Miklós első volt, ki a közfigyelmet azokra felhivta. A pesti „radicálkör“-ben ápril 29-én tartott szónoklatában megható színekkel ecsetelve a kitört lázadást, azon törekvéseket, melyeket az elámított nemzetiségek, az önkény uralom visszaállítása végett czélul kitűztek, — a lázas készülődéseket, hogy a haza, a szabadság, a magyar faj ellen irtóháborut viseljenek. „Belekapaszkodni — igy szólt — a szabadság egész Európán át ellenállhatlau hatalommal robogó diadalszekere forgó kerekeibe: balga vállalat. Régi szolgaságot, s önkényt visszaidézni, s főként állandósítani nem lehet. De lehet erre törve vért ontani özönnel, s lehet nemzeti ellenszenvet felkorbácsolva, nemzeti létünkön csapást, veszélyest, halálosat ejteni. Hogy a bécsi karoarilla s bureaucratia, mely mint némely kígyó szétvagdalva is mozog s összeforrni törekszik bármi áron, bárki által, igyekszik visszanyerni azt, mit vesztes; ezt előrelőhetett látni szintúgy, mint azt, miként még arra is kész leend, hogy a muszkát, honunk s az összes monarchia sok okná; fogva legveszélyesb s természetes ellenségét is szenyes érdekeire felhasználja. Szintúgy lehetett látni azt is, hogy az orosz absolutismus kész leend, a fejlődő szabadság, ezen, őt csak megsemmisítő szelleme ellen harezot vívni életre-halálra. És imhol! azon kabinet ismeretes politikai ügyességével kikapta a legjobb módot, e harezot nem is vívni ki, hanem mási sál vivatni érdekében. Felbujtatja a horvátok s ilyrek, szerbek ferde bár, de dühös nemzet, érzetét s irántunki ellenszenvét; reánk uszítja az elámítottakat. Lehető s hihető, hogy a végbevitt és sikerült marczangolás után lánczra- füzendi a feluszitottakat ; de az is lehet, sőt hihető, hogy e neki bőszültek majd nem fogják lánczrafüzetésüket szenvedni, s uszitóik- nak fordulva a velők nemzeti s érdekrokonságban álló sok millióval a szlávoknak szabadságot vivandnak ki magoknak. Minden bizonytalan ! Csak annyi bizonyos, hogy akár muszka absolutismus, akár szláv liberalismus vivand ki magának diadalt: a mi szabadságunk s nemzeti létünk megleend semmisítve, és hogy kárpátkarolta honunk, vagyis e föld, melyet Magyarországnak nevezünk, akkor minden lehet: boldog vagy boldogtalan, gaz dag vagy szegény, szabad vagy elnyomott; de magyar többé nem 1 „Veszélyben van tehát a hon, s föl minden, ki magyar, ki e hón hü fia 1“ Valamint elmúltak már a kivivottakon kérődző , örömnek órái, úgy felekezetekre oszlásnak, s vélemények feletti vitáknak s czi- Vakodásnak sincs most korántsem ideje. Uralkodó házunktóli elszakadás s respublicai (magában véve dicső) lét mellett ki most izgat: az orosz gonosz törekvéseinek helyességi ürügyet kölcsönöz, s oly czél felé kész taszítani nemzetét, melynek kivivására ereje koránt, de koránt sincs, s igy könnyelműen sodorná honát bizonyos veszélybe. Egyetértés, összeolvadás tehát most l Polgártársaim 1 Fegyverre minden, ki azt csak valamennyire is bírja! Használjuk fel a sajtót, a szónak hatalmát s a petitió jogát- igaz ügyünk mellett minden becsületes ember s az egész világ rokonérzetét felkölteni. Tudassuk e hon lakosaival s tudassuk a föld minden népeivel az illyrek merényének vétkességét s az orosz kormány átkos ezélzatát. Szóljunk magok az ilyrek, horvátok jobbjai józanabb eszéhez s helyesebb érzetéhez. Mondjuk meg nekik, minő kétes az ut, melyre csá- bittatnak, s hogy hasonlíthatatlanul jobb reánk nézve a szabadságot, melyet oly örömest osztunk meg velők, élvezni velünk, s azt együtt, összes erővel védve, folyvást és bizr tosan élvezni, mintsem vér és átok bérén vásárolni valamit, minek eredménye nagyon is bizonytalan. Szólítsuk fel tót honfitársainkat a kivívott közös szabadság nevében, mondjuk meg nekik: hogy habár fajrekonaik is azok, kik mi ellenünk törnek: de az ö szabadságuk ellen is törnek azok, s rájok is a régi roszak özönét akarják visszaidézni. És mondjuk á monarchia minden részeinek, melyekre mos. tan általánosan derült a szabadság napja: miként Jelasich ilyreivel nem csak mi ellenünk,- hanem szintúgy izent ellenük háborút. Azt akarja ö semmivé tenni, miért Bécs nemes fiainak vérök folyt, s mit a legjobb király áldásként nyújtott hü népeinek. / , ; | ■ (Folyt, köv.) _________ * O. Gy.
