Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-23 / 43. szám

43 ik szám Gyula, 1887. október 23-án VI. évfolyam Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a. ház­ban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ...........5 írt — kr. Fé lévre ................2 „ 50 „ Évnegyedre .. .. 1 » 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Jj Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IBoclolr^ Zoltán. f------------------------^ Ki adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Jj Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. ez. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11, sz. Eckstein Bernéit fűrdö-utcza 4, sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Budolf és Bukes M. — Majna-Frankfurtban: Baube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Gyula, október hó 22. Ha az ember visszatekint Gyulaváros múltjára s a város akkori szellemére, csu­dálatos hasonlatosságot fog találni a múlt és a jelen között, különösen abban a te­kintetben, hogy a régi időben éppen úgy nem tudták eltalálni a város érdekét előmozditő utat s a város érdekeire ked­vező és előnyös módokat, mint a hogy nem tudják eltalálni most. Mintha valami bűvös erő tartaná le­bilincselve a lakosság gondolkozását, mintha valami álomkórban szenvedne, melyből fel­kelteni még nem jött el a mesebeli herczeg. Nem kell ez állításunk igazolására a múltból mást felemlíteni, mint a vasút kérdést, melynek szíiklátkörü emberek vé­leménye szerint való elintézése miatt el­veszítettük, úgyszólván könnyelműen el­dobtak magunktól az elő haladás s a fel- virágozás azon jelentékeny emeltyűjét, melyet most Csaba bir, azzal hogy vasúti csomó pont. Örömmel konstatáljuk, hogy ennek daczára városunk még is haladt, de nem oly rohamosan, mint Csaba vagy Oros­háza, de a ki a villamosság századában csak lassan halad, az csak vegetál, az a többi község rohamos haladása mellett e fog maradni s ha nem igyekezünk lépést tartani, ha nem ragadunk meg minden alkalmat, melylyel a város haladását elő­mozdíthatjuk, ha még ki is engedünk sik­lani kezünkből egyes tényezőket, melyek mindenesetre a város forgalmát elevenítik, akkor bizony megérjük, hogy mint Békés­megye székhelye s mint egyetlen rende­zett tanácsú várossá, a megye másod vagy harmadrangú községei közzé fogunk tar­tozni. S bogy ezeket a sokak által érzett és tudott igazságokat időszerűnek tartjuk most felhozni, arra indokul szolgált nekünk az V j&. Salvations-Army. Scherer Benedek. Augusztus 4-én este London egyik félre­eső városrészében sétáltam az alsóbb néposz­tály éjjeli dorbézolásait megfigyelendő. Az ut- czákon végig nyújtózott egy füstös-ködös an­gol éj borzalmas sötétséggel nyugtalanítva az ismeretlen idegent; a gyér lámpák halovány fénye alig tudott e tömegben tiz lépésnyire áthatolni; az a bátorító sürgés-forgás és az a (nekem legalább) kellemes zaj, mely nappal a belvárosban és a főbb utakon hallható s mely­hez a bécsi és berlini elenyésző prototyp, az itt teljesen hiányzott. Az utczasorokon egy- egy mogorva képű rendőr; a járókelők pedig többnyire a gyárakból hazatérő szomorú ki­nézésű de békés munkások voltak. A boltok bezárva, a dining roomok üresek, csupán a whiskihouse-okban volt még egy kis élet. Ma nem érdemes itt sétálni; fáradt is vagyok s azonfelül két órányira lakásomtól: visszaté­rek. E pillanatban egy egész belsőmet meg­rázkódtató menydörgés hanghullámai verődtek a távolból hozzám, melyből egész tisztán ve­hettem ki | szót „hallelujah" — azután mély csend. A 19. század 87. évében a czivilizatio központjában ily körülmények közt s készü­letlenül hallva e szót, be kell ismernünk, hogy ennél ijesztösebb nincs az egész dictionaire- ben. Oly érzést keltett bennem e kiálitás, mint mikor belésüvit az orkán a félre vert a körülmény, hogy Gyulaváros lakossága a jelenben is éppen olyan könnyen, éppen olyan megfoghatlan közönnyel hanyagolja el a város érdekében teendőket, apró- cseprő hiába valóságokért, mint a hogy eljátszotta annak idején a vasutat. Azt hittük, hogy a regale megváltá­sával egy szebb idő fog következni a vá­rosra; azt hittük, hogy e város elhaladá­sának akadálya csupán a pénzhiány, s most szomorúan kell bevallanunk, hogy nem az, hanem egyszerű és világos oka, hogy nincs a városban egy vezér szel­lem, a ki az ügyek menetére befolyást gyakorolva azt helyes mederbe terelje; nincs egy vezér szellem a ki feltudja a né­pet világosítani, hogy ez a helyes, ez a czélra vezető ut, ezt kövesd s ne szaladj délibáb után ; az az óriási baj, bogy a nép bizalma külömböző körülmények és ese­mények szerencsétlen összejátszása folytán annyira elveszett, hogy nincs Gyulaváro­sában egyetlen egy ember a honoratior osztályban, kinek — ha azt mondja, hogy ez a város érdeke, ha szemébe nem vág­ják is, a háta megett el ne mondják : ne higyjünk neki: az az ő érdeke, nem a vá­ros érdeke. Egyszóval Gyulaváros lakossága ma vezér nélkül áll; egyes kérdésekben vető­dik fel egy-egy vezető, de a mint az a kérdés napirendről lekerül, az a vezető is éppen úgy lekerül; egyszóval vannak ve­zetők, de nincs vezér s ez óriási hiba a mi mindég megboszulja magát, s hogy ennek ki az oka, azt feszegetni e czikk keretén kívül áll . . . peccatur extra et intra muros ... de hogy ily viszonyok között, ha a város előhaladásába vetett hi­tünk nem veszett is el — a mitől az Isten óvjon meg — de alaposan megren­dült, az bizonyos. Azt mondjuk, hogy nincs vezér csak vezetők vannak, hát nem-e igaz ez ? * I vészharang zúgásába. Ha valaki Dávid idejé­ben, — mikor Izrael fiai a nagyobb ünnepeken öszegyültek a Garizim hegyén Jehova tiszte­letére psalmusokat énekelni, melyekre a né­hány kilométernyire fekvő Ebal hegy ormáról a honleányok ezrei rázuditák a refraint — hallotta e szót, bizonyára nem jött volna za­varba, de Londonban úgy hat, mintha Uj- Zeeland maorija éles bárdját már fejünk fölött forgatná és csupán társainak harmadik diadal- bőgését várja, hogy lesújtson vele. Hol lesel­kedik § mily czélból az az 1000 torok mely itt, e félreeső zugban az éjnek késő órájában I hallelujah *-t zengedez ? Komolyan mondom, ha London minden korhelye, pedig evvel na­gyot mondok, összegyűlt volna Istent és a kormányt a legválogatottabb vadsággal káro­molni, nem gerjesztett volna oly idegenszerü ijedelmet, mint ez a hallelujah, melyet egy negyedórányi távolságban introductio nélkül az éj sötétségébe menesztett 1000 vagy kétezer vallási rajongó. Az első rendőrt tört angollal megszólli- tottam, ki egy rendkívül megnyugtató, igazi britt ásitozás minden metamorphosisán nagy- nehezen átvergődvén, lakonice ezt válaszolta: „thete is the salvations-army.“ Ezt a szót már hallottam volt, vagy talán olvastam róla. El­határoztam, hogy felkeresem őket. Kérdésemre, hogy hol találhatnám a gyülekezetét, Albion büszke fia egy sokkal inkább igaz és világos mint udvarias válaszszal annyit felelt, hogy arrébb. Mentem tehát arrébb. Soká azonban nem kellett keresnem, mert a mindinkább tisztábban kivehető lárma és felkiálltások sokkal biztosabb kalauz volt a rövid beszédű police tnannél. Ha arról van szó, hogy építsünk egy pavillont — a mire talaj dónképpen nincs szükség — Isten látja lelkünket, hogy nem reeriminatióbói, hanem csak példa kedvé­ért hozzuk fel, akkor elő áll a vezető, s lesz pavilion. Ha arról van szó, hogy a fogyasztási adót kapaszám szerint kell kivetni s bérbe kell venni a kincstártól minden áron, akkor elő áll a vezető, s lesz fogyasztási adó bérlet és lesz kapa és mintán ez kell min­denáron, a pénzügyigazgatóság is eszéhez kapott s a város 25,000 frtos ajánlatát visszadobva, azt mondja kell 28500 írtért vagy nem? S a városnak bizonyára ke! - leni fog. Itt tehát elveszít a város az ed­digi bérösszeghez viszonyítva 5500 irtot s a kapa kérdéssel bekövetkezhető regale- bérlő bukással a regale értékéből körű belől vagy 40000 irtot, de hát mi ez Gyu­lavárosának, a melynek lakossága csak 23000 frt körösszabályozási költséggel van hátralékban, lehet azokra még városi adót vetni, ez a veszteség csak bagatell. Ha arról van szó, hogy egy haszna­vehetetlen terület megvétessék az urada­lomtól mesés áron 20000 írtért, akkor elő áll a vezető s a kiküldött bizottság már meg is szavazta a vásárlást s bizton hisz- szük, hogy a képviselő testület is megfogja szavazni, hogy ne, hisz ebből is lehet vesz­teség, Gyulavárosának 20000 frt csak ba­gatell, s lesz földvétel. De ha arról van szó, hogy Gyuláró elakarják vinni a honvédséget Jászberénybe kárpótlásul az onnét elvitt lovassági isko­láért, de ha arról van szó, hogy ezt meg- gátlandó adjuk oda a Koronát kaszárnyá­nak s ezzel nemcsak megtartjuk a most itt lévő katonaságot, de még kapunk egy zászlóaljat ; de ha arról vau szó, hogy Gyula városában nincs hely a hol a vidéki színészet — az egyedüli műélvezet, mely egy kisváros lakosságának kínálkozik — A ház ki volt világítva és homlokzatán e szavakat olvashattam : Sinuers saved (meg­váltott bűnösök.) Megváltott bűnösök — ezek veszedelmes lények lehetnek. Előtte való nap beszélte el nekem egy londoni ismerősöm, hogy Brighton- ban (breitn) egy hasonló gyülekezetből 4 to­lakodót, kik már felekezethez tartoztak, ki­utasítottak, de oly kézelfogható igazi vallásos meggyőződéssel, hogy mind a négy belehalt. Egy ideig ingadoztam, de azután úgy tettem, mintha régi ismerőse volnék a háznak s be­nyitottam. Éppen annyi időm volt, hogy az ajtót mögöttem betehettem, mert egy tetőtől talpig veresbe öltözött hohérlegény megra­gadta karomat s szónélkül kivezetett egy ab- rosznagyságu plakát elé, hogy azt elolvassam. Ezen a plakáton sok furcsa és nevetséges, do­log volt olvasható, miből rám összesen csak annyi vonatkozott, hogy mint még meg nem váltott bűnösnek egy shilling belépti-dijat kell fizetnem, mit is rögtön nagy ájtatosan és bű­nöshöz illő alázattal lefizettem. Az ajtó meg­nyílt, ismét bent voltam. A vallási őrjöngés és az ember veleszü­letett sejtelme érzékfölötti lényről a közép és ókorban oly kinövéseket hajtott a folytonos haladás törvényének alárendelt emberiség tör­ténelmén, melyek valóban kétségbeejtők vol­tak. A hindu ascetától kezdve Torquemadáig egy hosszú, szakadatlan lánczolatát ismerjük azon szerencsétlen, mondhatnám önkénytes lelkibetegeknek, kik a legmagasztosabb érze­lem legtévesebb felfogása szerint élve egyen- kint többet ártottak az emberiség erkölcsi, de különösen szellemi életének, mint azon bű­nösök egész tömege, kik Ephialtes kereszt­felüsse sátorát, építsünk hát egy színkört; de ha arról van szó, hogy nincs Gyula­városában egyetlen egy hely sem, a hol a városunkba jövő idegen „borzalom nél­kül megszálljon“ — hát építsünk egy szál­lodát, annál inkább, mert a regale-bérlő fizeti az épitési költségnek &°/0-át s így a város nem veszithet csak nyerhet . . . . . akkor nincs vezér, a ki a kezdeményezést kezébe ragadja, akkor nincs vezér a kit a nép kövessen, akkor nincs egy ember Gyu­lavárosában, a kinek el bigyjék, hogy ez a város érdeke. S nem lesz honvédség. S nem lesz színkör. S nem lesz szálloda. S nem lesz semmi. Hol van tehát a város poros aktái között, vagy azon kivül az az ember, a ki ebből a semmiből fog teremteni valamit, hol van hát az a város, a melyik ilyen gondolkozás mellett előhaladni fog ? De hát mit tartozik ez reánk, minek törjük mi ezen a fejünket :eppour si muover Hisz azért forogni fog a föld! __________ B. Békésvár megye legtöbb adót fizető megye­bizottság tagjainak 1888. évre összef­utott névjegyzéke. (Vége.) Id. Medveczki József birtokos és gyógysze­rész Szarvas 395 frt 90 kr. kétszeres, Zsilák Mi­hály birtokos B. Csaba 394 irt 59 kr., Szikes Márton birtokos B.-Gyula 389 frt 19 kr., Dia­mant Jakab birtokos K.-Ladány 384 frt 45 kr., Csonka Pál birtokos Szarvas 384 frt 18 kr., Za- baráo Mátyás birtokos B.-Csaba 383 frt 76 kr. Fachs Lipót birtokos M.-Berény 382 frt 84 kr., \ Grályik András birtokos B.-Csaba 381 frt 80 kr., Schreiber Dávid birtokos Kondoros 381 frt 55 kr., Zubor I. István birtokos Öcsöd 380 frt 16 kr., Prág Lajos birtokos Csorvás 379 frt 67 kr., apasága alatt Sallustnál tanulták a haza és nép ellen intézett merényletek összekuszált tömkelegének finom lebonyolítását. De néhány század és különösen a franczia forradalom ál- dásdus hatása folytán, legalább Európában, oly örvendetes haladást jelzett Clio, hogy már-már kételkedni kezdtünk Mephisto sza­vaiban : — „der kleine Gott der Erde bleibt stets von gleichem Schlag, und ist so wunderlich, als wie am ersten Tag.“ és azt hittük szeretettel, hogy az emberiség a mennyei küldött a földön, a felekezeti to- lerantia és a külsőségek iránti közönyösség utján haladva fel fog kúszni a szellemszabad­ság és egyenlőség boldogító Olympusába. Csalatkoztunk. Akkor, mikor szánalmas mo- solylyal ujjainkon számláljuk Magyarország­ban az antiszemitákat és mikor a legvalláso­sabb országnak tartott Itáliában a Quirinál tekintélye képes elhomályosítani a Vatikánét, akkor a cultura zászlóvivőinél, mint elhanya­golt földön a gaz, úgy burjánzanak hallatlan sikert aratva a legképtelenebb felekezetek és a népek legkomolyabbika Angolországból, az „eszmélet“ hazájából apostolokat küld, kik betörnek a legtávolabb confessiók birodal­maiba és oly önfeláldozással csempészik be tanaikat a ceyloni rejtelmes buddhista és a hindu pária szivébe, melynél csupán tudatlan­ságuk nagyobb. Azok az emberek, kik tegnap még tantalusi opedéssel csak két dolog után vágyódtak: megszerezni a mindennapi whiskit és megbuktatni a kormányt, azok ma egy ez­rekre menő néptömeg előtt prédikálnak és holnap lázas buzgalommal útra indulnak Pa­tagonia vagy Ausztrália felé — mint miss;- onáriusok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom