Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-09-18 / 38. szám
Melléklet a „Békés“ 38-ik számához. A közegészségügy rendezéséről széllé 876. évi XIV. tvczikk életbe lépte óta a ;özségek tiszti orvosaira oly sok teendő ehezedik, hogy épen e miatt nagyobb özségeink, mint Csaba, Szarvas, Komlós, »erény, Gyoma, és Endrőd több községi rvosról voltak kénytelenek gondoskodni, °gy a közegészségügyi szolgálat fennaka- ást ne szenvedjen. — Idetartoznak : a sze- énysorsn betegek ingyenes ellátása ; ott ol községi kórház van, mint Csabán és zarvason a kórházi betegek kezelése, ha- íttvizsgálat, prostituáltak ellenőrzése, piaczi gészségügyi rendőrség ellátása, gyárak, endéglők, korcsmák, iskolák, neveldék, inodák koronkinti látogatása, nyolcz na- onkint az elhaltakról kimutatás készitése, árom havonkint statistikai adatok szerkesztése, törvénykezési vagy rendőri szem- ontokból szükséges hullabonczolások esz- özlése stb. Oly községekben, melyek több özségi orvossal rendelkeznek s melyekben anélíogva a teendők okszerű beosztása ihetö, talán még terhelhetők volnának a özségi orvosok e himlő-oltási névlajstro lók összeállításával. Azonban méltóztassék gyelembe venni, hogy a megyében számos özség van, amelyben az egy községi or- oson kivül más orvos nincs s e községi rvosnak teendői közzé tartozik, a magán yakorlat ellátása is. Az orvosi gyakoriban pedig rendes körülmények között is ípten és nyomon merülhet fel eset, midőn z illető nem órára, hanem napokra van beteg ágyához kötve, ha hivatásának lel iismeretesen meg akar felelni. És ha ez mdes körülmények között is megtörtén- etik, méginkább beállhat esetleges járvá- yok idején, amikor a hatóság sokszor zon helyzetbe is jön, hogy a járványok irtainára az orvosok létszámát szaporítani énytélén. — Ennélfogva tek. közigazgaz- atási bizottság, ón részemről egyátalában em tartom okszerű dolognak azt, hogy községek orvosainak teendői reájuk néz- e szakszerűnek egyátalán nem nevezhető, Jformán irnoki teendőkkel szaporittasanak lint amilyen valóságos irnoki teendő az Itási névlajstromok összeállítása is, és félő, ogy míg ez egy oldalt az illetőkre nézve a ötelesség összeütközés eseteit idézően eiu, ddig talán ürügyéül szdlgálhat komoly riasztásoknak. Mig ezek azonban csak esetlegességek illetnek, van egy más körülmény, mely z oltási névlajstromok előállítására más íódot javasol, de mely körülmény aztán llandó. Ugyanis: méltóztatnak tudni, hogy aig községeink politikai tekintetben mind- .nnyian egy szerves egészet képeznek, gyházi téren e szerves egység hiányzik, fannak nagyobb községek, azonban igen evesen, mint p. o. Gyula, Csaba, Békés, I.-Berény, Szarvas, Orosháza, a melyek- iek területén született gyermekek vallásálak megfelelő egyházak talán mind meg 'annak ; de az említett községek kivéte- ével a többi községekben vannak ugyan, iá szabad e kifejezéssel élnem, a lakosság öbbségének megfelelő úgynevezett ural- :odó egyházak, de a melyeknek területén i többség mellett számosán születnek is- nét olyanok, kik más egyházhoz tartozván, nás szomszédos községek területén keresz- eltetnek és anyakönyveltetnek, és pedig öbb község területén szétszórva a szerint, i mint a született gyermek vallásának negfelelő anyaegyház egyik, vagy másik, isetleg haimadik község területére esik. — Például: a hozzánk legközelebb eső gyulavári községben csak reformált egy láz van, pedig vannak lakosai között ratholikusok és móz. vallásuak, kik Gyu- án kereszteltetnek és anyakönyveltetnek rovábbá az általam előterjesztett és a me- >ye alispánja által el is fogadott javaslat izerint Gerlapóstelek a gyulai oltó-körbe isztatott be; Gerlapósteleken pedig egyet- en egyház sincs, a katholikusok Békésen, i reformáltak, ha jól tudom Dobozon, az igostai hitvallásuak Csabán anyakönyveltetnek. Ugyancsak az általam tett és a megye alispánja által elfogadott javaslat alapján Szénás, Puszta- és Szabad-Szent Tornya, továbbá Földvár egy oltó-körré egyesítettek; mig azonban Szénáson csak kath. és evangélikus egyház van, addig a két Szent-Tornyán nincs anyaegyház, mig a földvári katholikusok a szomszédos Csa nádmegye területére eső Apácza község beli anyaegyházhoz tartozván, ott anyakönyveltetnek. Ebből aztán önként következik, hogy ha az oltó-orvos a gyulavárii oltó-lajstromban minden ott szülött gyermeket fel akar venni, a reíormáltakat megtalálja ugyan a községben, de a katholi kusok összeírása végett kénytelen lesz i gyulai kath. parochián zörgetni. Épen igt a gyulai oltó-orvos, ha gerlapósteleki ol tási lajstromot össze akarja állítani, keresheti a katholikus gyermekeket Békésen, i reformált vallásuakat Dobozon, az ágostai hitvallásuakat Csabán; - az orosházi járásba eső fentebb említett oltó-körré egyesített községek névlajstromának összeáll! tása czéljából vándorolhat az oltó-orvos i szomszédos községekben össze vissza, utazhat a szomszédos Csanádmegye területére, a nazarénusokat pedig keresheti a szolgabirói hivatalban. És ez' a viszony fenáll a fentebb érintett nagyobb községet kivételével kisebb-nagyobb mértékben a megye minden más községeire nézve. Bátor vagyok ennélfogva azt kérdezni: terhelhetők-e községi egyúttal oltó-orvosaink ily vándorlásokkal anélkül, hogy azok illető községeikkel szemben fenálló kötelezettségeik teljesítésében ne legyenek gátolva. — De felmerül azon kérdés is; hogy ha nem terhelhetők: milyenek lesznek az általok igy előállítandó oltási-név- ajstromok? Itt ismét térjünk vissza az előbb idézett példák egyikére, hogy az ál talános helyzetet vele illustráljuk. A gyulavárii oltó-orvos az ottani ref. egyház anya- iönyvéből Összeírja a reformált vallásu gyermekeket, de ugyanazon lajstromból természetesen ki fognak maradni a katho- ikusok és móz. vallásuak; ha pedig a Gyulaváriban született, de Gyulán anya- cönyvelt katholikusokat és izraelitákat kihagyva a maga oltási-névlajstromából a gyulai oltó-orvos azon alapon, mert Váriban születvén, az ő oltó-köréhez nem tartoznak^) következik, hogy az illetők úgy egyik mint másik névlajstromból egyszerűen kimaradnak; ha pedig ez utóbbi őket felveszi, egyiké _ többet, a másiké pedig nevesebbet fog tartalmazni kelleténél. És épen ezen eset állana akkor is elő, ha nem az oltó-orvosok, hanem az illető leírásai hivatalok fognák az oltásra kötelezettek nóvlajstromát összeállítani. Szóval tek. közigazgatási bizottság! ha azt akarjuk, hogy teljesen kimerítő oltóéi nóvlqj. stromunk legyen, más módokról kell gonLtiHHgr - J __1. Van még egy fontos tekintet, mély szerintem eléggé súlyos ismét arra nézve, hogy az oltási-névlajstromok előállítását más módon eszközöljük; — és ez a szülök kényelmi tekintete vagy is helyesebben az, hogy a szülők indokolatlan zaklatásoktól megkiméltessenek. — Méltóztatnak ugyanis tudni, hogy a halandóság általában az első évben, különösen pedig a születés utáni első hónapokban legnagyobb és sok gyermek már előbb meghal, mint az oltásra érett kort elérné. Feltéve már most, hogy valakinek 1888. január 1-én egy gyermeke születik, de még az oltásra érett kor előtt elhal, de mert mint élő a születési anyakönyvekből ki iratik ki; vagy az fog történni, hogy az oltóbizottság a szülő egyszerű azon bemondásával kénytelen lesz megelégedni, hogy gyermeke elhalt, vagy, ha a bizottság kellő szigorral akar eljárni, az illető szülőt oda kényszerítheti, hogy gyermekének időközben történt elhalálozását halotti anyakönyvi kivonattal igazolja. — Az első esetben az oltó-bizottság igen könnyen ki lesz téve félrevezetéseknek, az utolsó esetben a szülők azon zaklatásnak, hogy gyermekeik elhaltát okmányilag igazolják, még ha nem tekintjük is azt, hogy az afféle igazolás anyagi áldozatot is követel a szülőktől. A múlt 1886 évben a három első hónapban 1711 gyermek halt el a megye területén; feltéve most már, hogy a reánk jövő 1888. év három első hónapjában ugyan ezen halálozási arány mutatkoznék, 1711 esetben állna be az illető szülőkre nézve annak szüksége, hogy a csecsemő elhalálozását igazolni legyenek kénytelenek és ez annál inkább beállhat, mert úgy tudom, hogy az egyházaknál azon szokás az uralkodó, hogy a bizonyos évben szülöttek anyakönyvébe az ugyanazon évben elhaltak halálozását csak a következő évben vezetik be az illető szülöttek anyakönyvének észre vételi rovatába. — Méltóztatnak látni, hogy az ezen módozatot között összeállított oltási-lajstrom e miati sem fog lenni tökéletes. Felmerül tehát azon kérdés, mikéni hárítható k el ezen akadályok, minő eszközhöz kell nyúlnunk, hogy az oltási-név lajstromok előállítását minél könnyebbé s minél megbizhatóbbá tegyük. — Er megvallom hosszas gondolkozás után sen bírtam más megoldási módozatot találni mint azt, méltóztassék egyelőre elvben el fogadni és kimondani: hogy a reánk követ kezö 1888. január 1-től kezdve községinkben i szülöttek félekezet nélküli anyakönyve leend vezetendő. Ezen anyakönyvek következő rovatokat tartalmaznák: 1. az év és hó nap felüljegyzésével a sorszám ; 2. a szü lök neve; 3. a házszám, a mely nagyobb községekben az oltásra kötelezettek előállítását könnyítetté meg, 4. a gyermek neve, 5. neme, 6. vallása, végül »7. a gyermek időközben történt elhalálozása s annak ideje. — Miután köztudomásúlag a halott kémek minden nyolcz nap elforgása után a község területén elhaltak névlajstromát beterjesztik a községekhez, egyáltalán semmi nehézséggel nem járna az, hogy az azok között előforduló elhalt s oltásra kötelezettek illető rovatába a halálozás bevezettessék. Egy ily anyakönyv következő előnyö két nyújtaná. Minden a község területéi született bármely felekezethez tartozó gyér mek egy anyakönyvben foglaltatnék, nem pedig mint eddig a különböző felekezetek anyakönyvébe szétszórva, esetleg más köz ség területén eső egyházak anyakönyvé ben; bármely perczben az oltásra kötele zettek biztos áttekintését nyújtaná, a mely anyakönyvből az oltásra kötelezettek az oltási-névlajstromba csak egyszerűen átíratnának; megkímélné községi orvosainkat a fentebb általam vázolt azon nyűgös s reájuk nézve egyáltalán nem szakszerű teendőtől, melylyel az oltásra kötelezettek névlajstromának összeállítása járna, s mely őket mint fentebb kifejtettem, fontosabb teendőkben akadályozná; megkímélné a lelkészeket hivatali helyiségükben leendő sokszor őket talán teendőikben gátoló kellemetlen látogatásoktól; kizárná annak lehetőségét, hogy az időközben elhalt gyermekek szülői az elhalálozás igazolása végett indokolatlan zaklatásoknak tétessenek ki; idővel az ujra-oltásra kötelezettek kész névlajstromát tartalmazná, sőt ugyancsak idővel a tankötelesek összeírását megköny- nyitő register fogna lenni. Őnkint értetik azonban és ezt különösen kivánom hangaulynom * L/t/ui Annan rtanmrtZ>n4d/ijyii/>7i n*.7- -«y Jm ministrativ czélokra szolgálnának s belőlük lökmányul szolgáló kivonatok semmi körűimé JTQ&tV ~ JÍWVVV »wrr. » t-íX E javaslat ellen tek. közigazgatási bizottság, két érv hozható fel. Egyik az, hogy talán a felekezetek fenálló jogait sértené ; másik, hogy a már úgyis túlterhelt községi administratiot terhelné újabb teendőkkel. — A mi az első ellenvetést illeti, én azon nézetben vagyok, hogy a mint nem sérti a felekezetek fenálló jogait az, hogy a községeknél halálozási anyakönyvek vezettetnek az állam anyagi érdekeinek minél gyorsabb érvényesítése czéljából épen úgy nem sértheti a felekezetek fenálló jogait az, hogy ha az állam bizonyos administrativ s jelen esetben közegészség- ügyi czéloknak minél gyorsabb és lcöny- nyebb elérése czéljából felekazet nélküli születési anyakönyveknek a községeknél leendő vezetését elrendeli. Végre is, az állam a maga közkormányzati czéljainak minél gyorsabb elérését nem teheti függővé oly tényezők közreműködésétől, amely tényezők közreműködése csak a kérelem dolga és szívesség, de amely tényezők megfelelő recompensatió nélkül az állam részórö úgy is eléggé igénybe vannak véve s a mely tényezők nem az államnak hanem az egyházaknak közvetlen közegei. A másik ellen érv ennél még gyengébb. Vegyük ugyanis a dolgot gyakorlatilag. A megyében legnagyobb község, Csaba; a legna gyobb születési létszám tesz ezen község ben 1800-at; ha ezt 365-el, — az évben eső napok számával elosztjuk esik egy napr; átlag 6 gyermek bevezetése, ami legrosz szabb esetben is egy fertály órát vesz igény be; oly községekben pedig a melyekben a szülöttek száma 100—120 között ingadozik, három napra esik egy szülöttnek lajstromozása ; az anyakönyvek vezetése pedig mindig az oltó-bizottság biztosaként szereplő előljárósági tag teendője lenne. Miután azonban jelenleg egy általános érvényű kormányi szabályrendelet bizonyos pontjának megváltoztatásáról van szó, szűk ségesnek látom, hogy a nmltsgu. m. kir belügyminisztériumhoz felirat intéztessék amelyben í’észletezésével a fennálló viszo nyoknak s e viszonyokból kifolyó akadá lyokuak, kifejezést adjunk azon kérelmünk nek, miként azon intézkedésünket hogy mi az oltási uévlajstromok előállítását czél szerübben községi anyakönyvek vezetésé vei akarván elérni, ez intézkedésünket he lyeslő tudomásul venni s annak életbelépte tését engedélyezni kegyesen méltóztassék. — Habár indítványom bizonyos meglepetést okoz is, kérem a tek. közigazgatás: bizottságot, hogy indítványomat elfogadni méltóztassék. A tett indítványt a közigazgatási bizottság nem fogadta ugyan el, de el sem ejtette ; eléggé fontosnak találta arra nézve hogy a felett magának gondolkozási időt hagyjon s abban állapodjék meg, hogy e tárgyat az octóber havában tartandó köz- igazgatási bizottsági gyűlésen újabb tárgyalás alá vegye. — Mint curiósumot megemlítjük itt, hogy a megye tanfelügyelője az eszmének rögtön védelmére kelt, látszik hogy a közigazgatási bizottság tagjai között ő leginkább azon egyén, ki a maga szakjának ellátása körül egy ily anyakönyv zükségét legégetőbben érzi. Felvetettük az eszmét most már a nyilvánosság előtt; kérjük a hozzá szóllást; ha valaki jobb megoldási módot tud, szívesen meghajlunk előtte; Contraria juxta se posita magis elucescunt. dr. Kovács István. A közigazgatási bizottság és a vizsgálóbíró. Békésvármegye közigazgatási bizottsága tárgyalás alá vevén Gyula város képviselő testületé- ek 5440/i887- sz- »• a bizottsághoz intézett felterjesztését, melyben a képviselő testület Mükovics Száva a b.-gyulai kir. tszék bírája, mint vizsgáló bírónak Gyula város rendőrségi ügyébe történt jogtalan beavatkozása miatt panaszt emel s a sé- elem orvoslása végett intézkedéseket kér, s tárgyaltatott ezzel kapcsolatban a vármegye alispánjának 609/is87- eln- sz- a. kelt jelentése, melyben Miskovics Szávának mint kir. tszki vizsgáló bírónak Gyula város rendőrségi ügyeibe történt jogtalan beavatkozása tolytán megkeresett b.-gyulai kir. tszéki elnök intézkedéséről, — a vonatkozó iratok bemutatása mellett a bizottságot értesiti ■ tárgyalás alá vett adatok és okmányok figyelembe vétele mellett mai napon tartott rendes yilvános ülésében következőleg: — Határozott: — „Gyula város képviselő testületének a köaÍgftXffJ<íéaLobbuiff‘iár-,'o«r**»á,,'uvl ~~o, -j --------po lgármestere, a városi rendőr kapitánynak állásától történt felfüggesztése folytán, mint rendőri uivarzviua own-iui—i :Jn;0lünncon Al intéző hatósági közeg, Bén (Drigics) Mihály gyulai illetőségű gyént, ki hamis kártyajáték s zsebmetszés gyanúja miatt, s mert foglalkozás nélkül munkátlan életet folytai s rovott előéletű egyénekkel társal- kodik — rendőri megfigyelés alatt áll — a gyulai szeptember 1—5-ig tartó országos vásár alkalmából hatósága elé idéztette s figyelmeztette, hogy a vásár tartama alatt a vásárban meg ne jelenjék, különben ellene a rendőri óvintézkedéseket, setleg a letartóztatást is alkalmazni fogja. Ezen a vásáros közönség biztonsága érdekében megkívánt hatósági intézkedést nevezett Bán (Drigics) Mihály figyelembe nem véve a vásárban megjelent s midőn a rendőri intézkedés megszegéséért Dióai József városi számvevő s ideiglenesen alkalmazott kül vásártéri rendőr biztos által kérdőre vonatott s a vásártér elhagyására felszólittatott, az engedelmességet megtagadta, felmutatván Miskovics Száva b.-gyulai kir. tszeki biró, mint vizsgáló biró által részére tszéki pecsét alatt kiadott igazolványt, melyben neki a vásár tartamára szeptember 1—5-ig, szemben a rendőr- hatósági intézkedéssel nemcsak menedék biztosit- tátik, de mely egyenesen kiveszi a közigazgatási hatóság hatalmi köréből s a nevezett vizsgálóbíró elrendeli a netán előforduló kihágás vagy bármi büntetendő cselekmény esetén, hozzá leendő elővezetését. Kitűnik továbbá a bemutatott indokból, hogy midőn a reudörbiztos az érintett vizsgálóbiró gazolványt Bán (Drigics) Mihálytól elvevén, őt a városházához felkisérni akarta, az földre vetvén magát ellenszegült s a rendőri erő elégtelensége niatt a rendőr hatóság elé kisérése lehetetlen volt s mig a rendőr biztos kocsiért és rendőrökért a városházához távozott, a m. k. csendőrök nevezett Bán Mihályt a városi rendőrségtől átvevén Miskovics Száva vizsgáló biró elé kísérték. A m. kir. csendőrség ezen ténye Miskovics Száva vizsgáló bírónak a mellette szolgálatot teljesítő m. kir. csendőrségnek szóbelileg adott s utólag 1887. év Bzept. 9-én Írásban is S7/tss7- vb. sz. a. kiadott rendelkezésén alapul, mely rendelkezésben Bán (Drigics) Mihálynak a rendőrség által történt letartóztatását elbírálva, azt törvényes alapot nélkülözőnek jelzi s nevezettett szabadlábra helyezi illetve a rendőri letartóztatásnak helyt nem ád s mégis ugyanakkor elrendeli, hogy továbbra is rendőri felügyelet alá vétessék s utasítja a csendőr parancsnokságot, hogy a mennyiben Bán (Drigics) Mihály befogatása a városi rendőrök által még is megtörténnék a csendőrség vegye át s annak idején elébe állítsa,
