Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-08-21 / 34. szám
34-ik szám* Gyula, 1887. augusztus 21-én. VI. évfolyam* r~ Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vitaza. Előfizetési dij: Egész évre ...............5 írt — kr. Fé lévre ................2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 , 25 , » Egyes szám ára 10 kr. ks____________Á Tá rsadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Bod.cűS3T Zoltán. r Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váozi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schdlék Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Szent István király. Midőn a népvándorlások áradata az 6 kór alkotásainak romjairól elvonult s a polgárosodás jelenségei államok rendszeres alakulásában, nemzetek szerves tömörülésében kezdenek feltűnni; midőn a politikai és társadalmi intézmények mindinkább határozottabb alakban bontakoznak ki a bar- bar korszak általános zűrzavarából; s a megállapodottság némi jellegével alakult államok, a szervezkedett, tömörült nemzetek szellemi és anyagi előhaladásra irányzott törekvése, erőteljes, öntudatos tevékenységben kezd nyilvánulni; s midőn a századokig tartó küzdelmekben feltűnt s lesülyedt népek vérével öntözött Európa téréin uj életre kél, s hatalmas erővel hódit a keresztyén vallás: a fejlődő polgárosodás határvonalán feltűnik a népvándorlás utolsó raja, a magyar, — s győzelemről győzelemre szállva a négy folyam téréin, ott, hol nehány századdal előbb a hun és avar elődök által alkotott hatalmas birodalmak szerves belélet hiányában ösz- azeomlottak, megtelepszik. Erőteljes, a szünet nélküli harczok küzdelmében megedzett, szabadságszerető nép volt a magyar, — eltelve „az ifjúság tett erejével, az ősi hagyományok által élesztett dicsőség és kalandvágygyal nyers de tiszta erkölcsükkel, alapjaiban nemes jel lem vonásokkal.“ Ki sem pihenve a honfoglalási har czok fáradalmait a dicsőségteljes győzelmek mámorában, féktelen harczszomjtó! űzetve, szilaj paripákon végig száguldnak vitéz harczosai Európán. Északról Hamburg, Bréma tájáig lobogtatják diadalmas zászlóikat, nyugotra a nagy Oczeán vet határt harczaiknak, délre Olaszország alján Otrantóig zúg küzdelmeik riadalma, s keletre Konstantinápoly érczkapuján üt rést Botond. Pusztító harczaik feltartóztatják, a haladás megindult áramlatát, visszavetik Békésvármegye utolsó követei. I. Csaknem egy ezredév merült el az idők végtelen folyamában az óta, hogy a magyar hadak egy nemzetté tömörülve Európa szivébe törtek s dicsőség teljes győzelmekkel megvívták a honfoglalási harczokat: s e nemzet bölcsen szervezte s fentartotta államát, megvédte idegen népek közzé ékelt faját, hatalmas élet erővel küzdve ádáz ellenségek beolvasztási vagy megsemmisítési törekvései ellen. Ha megingatták is az állam szilárd épületét, ha veszélyeztették is a nemzet függetlenségét az alkotmányos jogokat, intézményeket, a hon felett elvonult századok viharai: nem volt képes romba dönteni, segsemmisi- teni, elrabolni azokat sem kül, sem bel ellenség minden törekvése. — A haza — a fajszeretet melegétől áthatott s táplált erő, szívós kitartással küzdött, hogy az ősöktől nyert kincseket az utódokra átörökitse. De mig a honvédelmi harczokat vívta nemzetünk, mig vért s életet áldoztak legjobbjaink az alkotmány védelmében, a közművelődés a polgárosodás biztosítása érdekében : a nehéz küzdelmek csaknem felemésztették a hatalmas nemzeti életerőt; s mig Európa népei a polgáriasodás magaslatáig feljutottak, pusztulásnak indult a „hajdan erős magyar.“ Az állam épülete kezdett meginogni szilárd alapjain; s az enyészet fuvalmai lengték azt körül. A nemzet függetlensége zásza polgárosodást a múlt századok zűrzavaros állapotába, — elvonják a védelmi erőfeszítések a népeket a kulturális tevékenységtől; az államok erőteljesebb kifejlődését, a nemzetek szervezkedésének befejezését megakasztják, egyes világuralomra törő népfajok tömörülését végkép lehetetlenné teszik; mignem a félszázadon át vivott harczokban elhullanak a nemzet legjobbjai pusztulásnak indul a nép ; de mielőtt hatalmas életereje forrásai végkép kiapadnának, születik megváltója szent István király. 0 volt ki felösmeri a nemzet fennmaradásának feltételeit s meghódol s isteni erővel meghódoltatja azt az általánosan tért foglalt polgárosodás hatalmának, s az irtó háborúra készülő Európa bosszúja elő a keresztény vallás védszárnyai alá ve zérli nemzetét vitéz fegyvere porba sujtjt a haladás ádáz ellenségeit bent, megtör a nemzet vesztére törőkét kint, s alkot erőteljes államot mely nemcsak beillik az európai államok keretébe, de azok közt igen előkelő helyet is foglal el; s mely rendelkezik mindama tényezőkkel, melyek a polgárosodás jelentékeny pontjává, — sőt századokon át megtörhetlen védbás tyájává emelkedni képesítik. Hálaadásra zeng ma egy ezredév után a nemzet buzgó imája, hálaadásra a fokonként kifejlődött a kor igényeihez képest átalakult ifiju erővel uj életre kelt magyar nép áldva emlékét a nagy királynak ki hazát alkota fajának. Buzgó imánk száll hozzád magyarok Istene, hogy a közel beköszöntő uj ezredévnek biztosítására e nemzetnek, mely oly sok veszély után „megfogyva bár de törve nem“ „megbünhödte--------— a múltat s jö vendőt“ adj, még egy megváltót milyen szent István király volt. O. Qy. Iáját ellenségei megszaggaták, — nemzeti jellegének legszebb ékességeit elrabolták. A hatalmas ország, melyet a beolvadástól, az enyészettől népe ereje, erényei századokon át megmenték e korszakban, — melyet történelmi lapjaink a nemzeti hanyatlás, a nemzetiséget s alkotmányt veszélyeztető zsarnoki önkény korszakának tüntetnek fel, nem volt más „mint ezernyi viszontagságai következtében meggyengült középkori állam, mely hajdani nagyságának romjai közt tengve, már csak a múltak emlékezetének élt; melynek még törvényes önállását, ódonszerü, hagyományos alkotmányát is mindinkább elnyomta megnyirbálta, összeszoritofta a kényuralom hatalma; ------------hol ipar- és kereskedelem leny űgözve, elhanyagolva, nem becsülve, fejletlenül pangott; hol tudomány, művészet még gyermek pólyáiban szunnyadóit, vagy meg sem születve hiányzott, hol a nevelés intézetei, jobbára a szellemi butítás, erkölcsi sat- nyitás, vak hit s előítélet iskolái valának.“ S a büszke nemzet melynek fegyvere hatalmát fél Európa nyögte, s mely polgáriasodás ellenségeinek meptörhetlen védbástyául állitá ki férfiait, nem volt más, mint „egy élettelen, álomba merült társaság, — — — melynek társadalmi viszonyain a mozdulatlanság átka feküdt; melyben semmi élet semmi egyesülés, semmi eszmecsere és haladás sem létezett s minden mély álomban der- medezett.“ Midőn már csaknem összecsapott a hullám, hogy örvényében temesse a nemzetet, — „ázon nagy átalakulás, melyen a franczia forradalom vérkeresztsége az emberi szellemet Közigazgatási bizottsági jelentés 1887-ik év I-ső feléről. VI. Közegészségügy. A f. 1887. év. I-sö felének egészségügyi viszonyai kedvezőtlenek voltak s különösen kedvezőtlenekké tették azokat a bőrrendszernél mutatkozó megbetegedési alakok, a melyek váltakozva s a megye egyes községeiben szétszórva merültek fel. — Ilyenek voltak a vörheny majd csak mágában, majd roncsoló toroklobbal párosulva ; nagyobb kiterjedésben s több helyen súlyos megbetegedési alakokkal a vörös himlő, továbbá a kanyaró s végül a legnagyobb aggályra okot szolgáltató hólyagos himlő, a mely ez év első hónapjaiban fokozódott járványnyá. Meg kell emlitenünk, hogy a tavaszi hónapokban a tüdőlobb mutatkozott nagyobb terjedelemben, súlyos lefolyással és sok esetben halálos kimenetellel. A jelzett járványok közül a kanyaró Gy.- Váriban, Kondoroson, Szeghalmon, Békésen, Vésztőn, nagyobb kiterjedésben Dobozon, Uj-Kigyóson, Orosházán, B.-Csabán és Kétegyházán, a vörheny és roncsoló toroklob B.-Csabán, Gyomán, Mező- Berényben, K.-Tárcsán, Szarvason, Szeghalmon, B.-Gyulán, súlyosabb mérvben Füzes-Gyarmaton és Szent-Andráson. A hólyagos himlő szórványosan a megye majdnem minden községében, nagyobb terjedelemben azonban csak is Szarvason, Endrődön, Kondoroson, Szent-Andráson, Szeghalmon, Gyulán és Orosházán léptek fel. Ezen utóbb jelzett járványban összesen 771 egyén betegedett meg, a kik közzűl be volt oltva 419, nem volt beoltva 350 egyén, az oltás nem volt megállapítható 2 esetben, az ekként megbe- tegültek közül meggyógyult 505, s meghalt 255 egyén, ez utóbbiakból beoltott 57 s be nem oltott 198. Jelenleg gyógykezelés alatt áll 11 egyén. E járvány terjedelméből a melegebb évszakok alatt igen sokat vesztett, úgy hogy jelenleg már csak négy községben mutatkozik. Reméljük különben, hogy a védhimlőoltás kötelezettségét megállapító 1887. évi XXII. t. ez küszöbön álló helyes végrehajtása a hólyagos himlő járvány veszélyességét nagy mérvben csők* kenteni fogja. A többi jelzett járványos betegségek főleg a csecsemők s az iskolai gyermekek között ural* kodtak s ezek közzül szedték áldozataikat. Meg kell emlékeznünk még az orosházai járásban mutatkozott fejkoszjárványról, melynek elfojtása iránt hatósági intézkedések tétettek, s melyek kielégítő eredménynyel foganatosíttattak. Veszett ebek által Gyulán 3 a Gyomán két egyén lett megmarva, a kik a rögtön alkalmazott s szintén hatóságilag ellenőrzött szigorú gyógykezelés folytán ez ideig a marás borzasztó következményeitől megmenekültek. A cholera elleni óvintézkedések a hatóságok folytonos s éber ellenőrzése alatt állottak, a kellő erélylyel foganatositattak. A közegészségügy terén örvendetes jelentésként említhetjük, hogy az ez ideig orvos nélkül volt Gy.-Vári községben 600 frt évi fizetéssel orvosi állás rendszeresittetett. Megyei közkórházunkban a f. év első fel»-. ben kezelt betegek s ápolási napok kitüntetésére a következő adatok szolgálnak: A f. év első felében ápoltatott összesen 168 fi és 61 nő, összesen 229 beteg. Három hónapon túl ápoltatott 8 fi és 7 nő, összesen 15. Ápolási nap volt 7636 fizetéses, 135 ingyenes, összesen 7771. A múlt év első felében ápoltatott 242 beteg 9445 ápolási napon. E szerint e félévben 13 beteggel és 1674 ápolási nappal kevesebb volt. A beteg létszám legkisebb volt ápril 21-én 20 fi és 8 nő, összesen 28, legnagyobb február 23-án 37 fi és 22 nő, összesen 59. Legkevesebb ápolási nap volt júniusban 1071, legtöbb volt márcziusban 1624. A gyógyulási arány volt 576%oo °/oi a h®* lálozási arány volt 1179/100 %. VII. A gyámoltak és gondnokoltak létszámáról, az árvaszék tevékenységéről, a gyámpénztárak állásáról, a magánfeleknél elhelyezett tőkepénzekről, a gyámi hatóság alul felszabadult állami és társadalmi viszonyaiban egyaránt átvezette“: hazánk felett sem vonult el hatás nélkül. Felrázta aléltságából s uj életre kelté nemzetet melynek jelszava lett, a népek bol dogságának hitelve: szabadság, egyenlőség, testvériség, — s milliók ajkairól hangzott fel mint buzgó ima: „a haza minden előtt.“ Áthatották a honfi kebleket a hazafiság, nemzetiség s szabadság érzelmei, s a tévé kenység minden terén feltűnt a korszak jel szava: „Hass, alkoss, gyarapits, s a haza fényre derül.“ Általános törekvése volt a nemzeti elő' haladás harezosainak, feltartóztatni a hányát lás szeszélyes áramlatát, megmenteni egy jobb sorsa érdemes nemzetet a zsarnoki önkény rablánczaitól, megmenteni az elsülyedéstől a hont, melynek „pusztaságban nyúlnak el vi déki,“ — a népet, mely „megbünhödte — —• — múltat s jövendőt.“ Feltartozhatlanul haladt a nemzet előre eszméi, elvei kezdtek kiforrni, — akarata szilárdulni, kitartása erősbödni, a mint felismerte az utat mely a nemzeti jóllét, közboldogsághoz, a haza felvirágzásához vezet. A tudomány, ipar, művészet megteremtése, s fejlesztése által fokozni a nemzeti erőt, volt a legszentebb törekvése a nemzet apostolainak s igyekeztek történelmünk korszak ilkotói tért nyitni a nemzeti erő minél hatásosabb s szabadabb kifejthetésének előmozdítása által a népet a közboldogságra vezérelni. Küzdtek bátran, kitartással az alkotmányos jogokért; kitűzték tevékenységük czéljául részesévé tenni az elnyomott, szolgaságra kárhoztatott köznépet is a szabadság s alkotmányos jogoKnaK; ígyeKezteK leiemeim a nemzetet a polgárosodás azon fokára, melyet Európa előhaladottabb népei már elértek. A tevékenységbe eredt nemzet hatalmas erővel tágitá napról-napra eszméinek, elveinek körét s mind inkább nagyobb tért foglaltak azok a honfi szivekben, buzdítva, lelkesítve fent a politikai jogokkal bíró nemzet rész sorai között, hiveket toborzva a hatalmasok közül, s lent a nép alsóbb rétegeiben s a köztevékenységnek életere, a nemzet ihletett prófétáinak lánglelkeiből fakadt. A magyar nemzet, állam életének történelmi lapjait nagyszerű fegyver fényeivel, az önfeláldozó hazaszeretet, a szabadság közművelődés érdekében vivőt dicsőség teljes küzdelmeivel irta tele. Felhevül a lélek „sebesebb dobogásra* késztik a honfiszivet a múlt eseményei. Jól esik elmerengni „régi dicsőségünk“ emlékein, Árpád, s hadrontó népe hatalmáról hallanunk — a költő regéit. Büszkén tekintünk a rég letűnt időkre, midőn „Nyögte Mátyás bus hadát Bécsnek büszke vára.* — Szivünk mélyéig hatnak a, szabadság hősök tárogatóit könnyeket facsar „a vesztett csaták zaja, az árulók bal suttogásai,“ — midőn az önkény, zsarnoki hatalom tiporja földre a szabadság, az alkotmányos jogok bajnokait. Elragadó képek a nemzet életéből; de nem hatnak oly melegen, nem hevitnek oly áthatóan, mint ama korszak eseményei küzdelmei, melyet a szellemi ébredés, a nemzeti átalakulás korszakának ismer a történelem, — mely e századdal veszi kezdetét s az i8l3, év elejével végződik.
