Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-08-14 / 33. szám

dalát a thulei királyról; Reineke meg ott az odú mellett farkát csóválva úgy tesz, mintha nem ö lopta volna el a szegény asszony tyúkját.

Ez azon ház, barátom, melyben a legnagyobb költő született, ki Homeros óta élt. Ha e házról és a benne pajkoskodó kis fiúról, ha a Vater Rath és a Frau Räthinröl, a Romerről és a császárválasztással összekötött népmulatságokról többet akarsz tudni, olvasd el a „Dichtung und Wahrheit“-ot.

A frankiurti képtárnak, mely a birodalmiak közt a legnagyobbak egyike, két gyöngye van: „Huss a constanczi zsinat előtt" Lessingtől és „Sturm auí der See" Achenbachtól. Az első körülbelül olyan hatást tesz, mint Munkácsy „Krisztus Pilátus előtt" czimü festménye, a második oly híven festi a vizet, hogy az ember szinte elugrik alóla és kiterjeszti esernyőjét.

A sok nevezetesség közt van egy utolsó is. Nem a Dóm, sem a Börse — egy négyszegletes kő. — Ez a kő nem épen kicsi, de nem is nagy, hanem hosszúkás és ép fél oly széles. Nem a városban bent van, hanem messze kint. Az ember kifárad útközben s azután még egyszer, míg oda ér. Mikor ott vagyunk, mindjárt vissza is fordulhatnánk, mert ezen a kövön nincs semmi szép, semmi feltűnő, csak két szó áll rajta, de ez elég. E két szó olyan, mint egy delej, órákon át képes bennünket ott tartani s mikor nagy nehezen elszabadultunk, bevonul lelkünk tág termeibe s néhány napig ott uralkodik, semmiféle uj benyomás nem képes onnét elűzni. E két szó egy bölcsész neve, ki a megkristalizált modern gondolkodást képviseli. — E sírkő alatt nyugszik Schopenhauer Arthur!

Frankfurtból Mainczba mentem. Mikor nagy nehezen átturta magát a vonat a félelmetes erődítéseken, melyeket a porosz kormány itt az utolsó évtizedben emelt, rögtön feltűnt a tiszteletet parancsoló vén dóm. Ez épület rendkívül Sympathikus. Sokat szenvedt, talán azért szeretjük oly nagyon. Nem oly remek alkotás, mint a milánói, melyet némi joggal neveznek a 8-ik világ csodának, még olyan sincs mint Szt.-István Bécsben. De van múltja. Tolt ő már minden. Volt rablóbarlang és börtön, rom és lakház, magtár és raktár, sőt protestáns is. Ma megint az, ami volt legelőször: a német herczegprimás székesegyháza. Hányatott múltja meglátszik még ma is rajta. Bármely oldalról tekintjük, tátongó sebhelyeket mutogat. A francziák voltak a lelketlen mészárlók, kik „meztelen karddal és meztelen lélekkel" rontottak neki 1797-ben. E templomnak Németország igen sokat köszönhet. Ha a Sz. Giovanni in Lalerano megérdemelte ezen büszke feliratot, mely homlokzatát ékesíti: „Sacrosancti Lateranensis ecclesia omnium urbis et orbis ecclesiarum mater et caput" —- a mainczi bazilika ép oly mértékben érdemli Németországra nézve. Innét indult ki a hit- térités és ez maradt központja. A mi magát az épületet illeti, biz az elég bizarr. Stylusa nincs, azaz ahogy vesszük. Azt is lehet mondani, hogy sokféle stylja van; minden építészeti korszak rajta hagyta bélyegét. Van ott góth, barock, román és czopf, de mindezek daczára a szebbek közé tartozik a Rajna vidékén.

A dóm mellett van Guttenberg emlékszobra. Guttenberg körülbelül itt született s pedig közép- számítás szerint 1400-ban. A szobor mint szobor, daczára hogy Thorwaldsen modellálta, nagyon középszerű, de annál szebbek ama szavak, melyek a főoldalon már távolról olvashatók:

Artem, quaé Graecos latuit latuitquae Latinos,

Germani tollers extudit ingenium.

Nunc quidquid veteres sapiunt sapiuntque rezentes,

Nos sibi, séd populis omnibus id sapiunt.

E felírás magyarul ezt jelenti:

„Azt a művészetet, mely rejtve volt görögöknek és rómaiaknak, egy germán kutató szelleme hozta napvilágra. Amit most a régiek és újabbak tudnak, azt nemcsak önmaguknak tudják, hanem a világ összes népeinek."

Innét a temetőbe siettem. A mainczi sirkert nem glyptotheka mint a milánói, nem is oly roppant szent, mint a pisai, de van itt mégis kei dolog, mely nevezetessé teszi. Az egyik az, hogy éppen ezen a helyen volt az 1900 évvel ezelőtt Mogontiacumban (a mai Maincz édesanyja) állomásozó római légió temetkező helye, melynek kiásott antiquitásait a városi Museuinba szállitott- ták. A másik pedig ugyanazon kor vízvezetéke, mely nem állja ki az összehasonlítást avval, mi a via Appia mellett látható, de mert ily távol esik a római birodalom központjától s mert a körülbelül 60-ra rugó oszlopok egynémelyike teljes magasságában van még meg, mindenki fölkeresi. A múzeumról nem akartam beszélni, de miután már fent említettem, néhány tárgyát előveszem. Talán nem veszed tréfának, ha legnevezetesebbnek a római csizmadiaműhelyt tartom, melyet a Schillerplatzon 4 méternyi mélységből ástak ki. Hogy hogyan került oda, arról különféle kisebb és nagyobb valószínűséggel bíró vélemények keringenek. Egy körülményt tudnak róla, hogy ez az egyedüli teljes műhely, melyet az ókor ránk hagyott. Megvan ebben némi variatióval minden szerszám, ami ma található egy suszternél, azonkívül kivágott és kész czipő, úri és parasztnak való. A csizmadiamühely mellett van nehány kőkoporsó és benne a csontok, hajfürtök, gyűrűk, nyaklánczok, láb- és karpereczek, fegyverek, üvegedények stb., ugyanazon helyzetben ahogy találták. Ezeknek szemlélete egész elegikus hangulatot kelt.

Sietünk is el innét egy szomszédos terembe.

A Traján által épített hídnak maradványai, melyekre a Mogontiacumot és Kastelt összekötő óriási vasbid felépítésénél bukkantak, szintén itt csodálható k s oly mérvűek, hogy Italiában hiába kutatnánk hasonlók után. Némely tölgyoszlop 15—20.

m. magas és különösen azon részében, mely szilárdabb talajban volt, oly egészséges, mintha egy hétig lett volna ott.

Wiesbadenben is voltam, belé is ütött a menykő, de csak egy embert ütött agyon. Szép hely, be kell vallanom, habár a fürdőhelyekkel sehogy

sem tudok rokonszenvezni. Milyen toilletek — de sokkal többet érnek a nők, a kik belebujtak. Ezek idejönnek üdülni, ezek mind betegek! úgy néznek ki mint a bét bő esztendő. De engem nem ezek a dolgok érdekeltek. Látni akartam azon meleg forrásokat, melyekből már Flinius ivott s melyekről a hist. nat. XXXI. 2. azt állítja, hogy quorum baustus tridus fervet, a mi ugyan nem igaz, de személyesen akartam róla meggyőződni.

A Rajna. Minden ami szép Budapesten ami nagyszerű Scbwaiczban és ami kedves Olaszországban kellemes változatosságban egymásmellé sorakozik. Margitsziget és zuglíget, rablóvár ée rablólovag, kopár hegyek és őserdők, füstokádó kémények és fenyegető ágyutorkok, bucsujáró templomok csodatévő képekkel s mellettük egy sötét barlang, hol gonosz koboldok mutatkoznak, mikor nem látja őket senki. Az a hires sárkány, mely megette Krimhildát és Kunigundát, sajnos nem éi már; Siegfrid megölte, habár a legenda azt mondja, hogy megijedt egy kereszttől s visz- szautazott hazájába, a pokolba. A Rajna nagyon szép. A touristák Bingentől Kölnig hajón szoktak menni; a hajóról jobban lehet élvezni a vidéket; én is hajón mentem. A niederwaldi colosst most alulról is nézem. A hivatalos vizitet tegnap tét tem nála. Donatello és Ghiberti túl vannak ha ladva a német nemzet győzelmi jelvénye által. Vele szemben festői fekvéssel Rbeinstein vára. Egy kicsit északra tőle pedig egy sürü erdő. Ez erdő magaslatán volt a 2000 éves Kelták szent ligete. Ott állott az oltár, mely körül a hajnali órákban a druida által egy lassú tempóban ütö- getett rézkoronggal hivattak áldozatételre.

Csendes éjeken a halászok lent a Rajnában most is hallják a fájdalmas visszhangot. — A germánok keletfelől a rómaiak nyugatról rontottak e jó népre; ma csak régiségtárakban találjuk csontjaikat.

A hajó szabályos zakatolással folytatja útját; a hajós legények pontosan végezik munkájukat ; a vidék őket már nem érdekli. Az utasok is szótlanok; tele vannak gyönyörűséggel. Egyszerre az arczok kissé elkomorodnak. Fejünk felett egy apró kis fekete felhő egész mérgesen tekint ránk; irigyli dolgunkat s meg akar fürösz- teni. De mig ő habozik és gondolkodik a gyors hajó elszalad alóla. Ezért aztán még jobbau megharagszik s mert szél urfi nem engedi utánunk, piszkos hadával tábort üt egy szép hegy magas ormán és eltakarja bő köpenyével a rajta levő romokot. Még a napsugaraknak is ellent áll; egészen belesápadunk mig át tudnak rajta vergődni.

Nemcsak szép időben : esőben és zivatarban is kell itt utazni.

Múlik az idő gyorsabban mint akarnók. Egyszerre csak azt hallom, hogy az egész utazó közönség dalol. Seukisem kezdte s mégis mind énekel. S mit ? „Ich weiss nicht was soll es bedeuten, das ich bo traurig bin. Ein Märchen aus alten Zeiten, das kommt mir nicht aus dem Sinn. A Lorebynál vagyunk.

Továbbra egy félórával már látszanak a jobb oldalon Ehrenbreitenstein vára, hol sziklákká nőtt falak és falakká simított sziklák Bzázadok óta versenyeznek egymással szilárdságban ; a bal oldalon pedig Coblenz Anlagenjai, melyeket Vilmos király alapított.

Folytatás következik Landonból, onnan meg fogom írni czimemet. Mi újság ? Sokszor gondol rátok Barátod

Scherer Benedek.

E i r e k.

Lapunk jövő heti számában kezdjük meg Oláh György megyei főügyész jeles tollából „Békésvármegye utolsó követei" czimü érdekes tárczát.

Kinevezés. A közmunka és közlekedésügyi miniszter Pécby László kir. segéduiérnókot, a iotyammérnoki hivatalok személyzeti létszámába kir. mérnöknek nevezte ki.

A boldog emlékezetű. Papp Mihály elhalálozása folytáu üresedésbe jött gyulai helvét hit- vall su lel a eszi állásra a kitűzött pályázati határidő e héten lejárt és a jelölés — mint értesülünk — szerdán fog Békésen megtörténni. Amint hallatszik, pályázók tekintélyes számban vannak és közöttük igen képzett jeles lelkészek, kik közül megválasztása esetében akárháuy díszére válnék a gyulai ref. egyháznak. A pályázók következők: Révész Mihály turkevei seged- lelkész, Dombi Lajos nagyváradi lelkész, Futó Zoltán temesvári segéd-lelkész, Szikszay József szalacsi lelkész, Szondi Béla sarkadi segéd-lelkész, Nagy Károly szomotori lelkész Zemplénből, Pazar István iskei lelkész Ungmegyéből, Ujj István ladmóczi lelkész Zemplénből, Rácz Károly (gyulai fi) szapáryfalvai lelkész, Szalai József nagy- becskereki lelkész, összesen tizen; egyébként maga a pályázat ténye a választásra nézve nem irányadó ; nem irányadó pedig azért, mert választás alá csak azok bocsáttatnak, akiket mint a zsinati törvényben előirt első osztályú képesítéssel bírókat a kandidáló bizottság a gyülekezetnek jelölni fog. Mig a jelöltek neve nem ismeretes, időelőtti volna bárminemű kombináczióba is bocsátkozni.

Pfi finer Paulina síremléke javára Váradi Ödön és társai által rendezett gyermek szini előadásból befolyt öt forint átvételét elismerem. Dömény Lajos hetes bizottság pénztárnoka.

Zivatar és villám, óriási zivatar vonult el szerdán este nyolcz-kilencz óra tájban városunk felett. Hetek óta tikkasztó forróságunk volt, mely már kiállhatlanná kezdett válni, de különösen megsínylette a legelő s tengeri, mely már majdnem egészen elsült a nagy szárazság és forróságban. F. hó 10-én végre az égboltozaton köröskörül setét felhők tornyosultak és 8 óra után .megeredt a jótékony zápor, nagy villámlás és égzengés közepette. A zivatar zöme ®/4 9 órakor vonult el a város felett, a mikor a villám a németvároson Múlt János kőművesnek 887. számú házának kéményébe csapott le, de végig szaladt

a ház gerinczén is, melynek nádfödele pár pillanat alatt lángokban állott. Néhány perez múlva özv. Viszt Ádámné igen közeli szomszéd házára is átcsapott a láng és mindkét épület teljesen leégett. Talán soha sem bizonyult be jobban a tűzoltó egylet nélkülözhetleosége, mint ez alkalommal. A nagy zivatar mellett még a babona is vissza tartotta a nép nagy részét az oltástól; szentül meg voltak győződve, hogy az Ég haragja okozta tüzet nem is lehet, nem is szabad oltani; az „ér- telmesebb“(?)jei ugyan konczedálták, hogy az oltás szabad is lehet, de csak — tejjel. Szerencsére a tűzoltók nem osztoztak eme hiedelemben és derekas munka után nagy nehezen tudták a tüzet lokalizálni, de eme siker csaknem kizárólag az ő érdemük, melyben alig kell valakivel osztoz- kodniok. A villámsnjtotta házban a háziasszony és anyósa voltak egyedül, mindketten már ágyban, szunnyadó félben ; szerencsére egyik sem sérült meg, noha a fiatal nőt némileg érhette a villám, mert egyik karján égési foltok vannak és nagy viszketegséget érez rajtuk. Mindkét leégett ház biztosítva volt.

A regáléhoz tartozó épületek külső javítása s takarítása befejeztetvén, eme épületeket e hó 10-én adta át a városi képviselő testületből kiküldött bizottság leltár mellett Grimm A. József regálebérlőnek.

Tűz volt f. hó 9-én délután Ambrus Sándor dobozi ut mentén levő szeregyházi tanyáján, melynek 1 uj istálló, 1 fagóré s 1 faszin lett áldoza. ta, — a színbe még beégett sok értékes gazdasági eszköz is ; a fiatal gazda kára ezerötszáz forinton felüli, és annyival érzékenyebb, amennyiben az elégett épületrészek nem voltak biztosítva. A tűzoltóság, mely a vész színhelyére a lehető leggyorsabban vonult ki, igen buzgón működött és sikerült is neki a tűz terjedését meggátolni.

Eljegyzés. Kolpaszky László szegbalm szolgabirói írnok f. hó 11-én váltott jegyet Csabán Fejér Etelkával, Fejér Imre urad. igazgató szeretetre méltó kedves leányával.

Öngyilkosság. Zsadony Mózesné Ronyai Erzsébet öcsödi földmivesnő f. hó 1-én a házpadlásán felakasztotta magát. Mint mondják férje durva bánásmódja kergette halálba a szerencsétlent.

Emberölés. Kondoroson Adamcsek Sándor odavaló csizmadia julius 31-én összekocz- czant S i m k ó István szarvasi csizmadia kollegájával és egy sámfával úgy tarkón ütötte Sicakót, hogy az rögtön elvesztette eszméletét s néhány nap múlva meghalt. Adamcseket letartóztatták.

Államsegély. A vallás és közoktatásügyi miniszter a mező-herényi kisdedovoda költségei fedezéséhez 150 frtot utalványozott ki.

Eltűnt községi jegyző. Salacz Géza uj- kigyósi jegyző f. hó 2-án minden hir nélkül eltávozott a faluból, és azóta teljesen nyoma veszett: azt sem tudják, él e vagy [meghalt. Salacz nehány hét óta, mióta fiatal nejét eltemették, szemmel láthatólag búskomor vólt és nyomtalan eltávozását eme búskomorsággal hozzák kapcsolatba. A csabai főszolgabíró ily értelemben tett jelentést a vármegye alispánjához.

A népkerti első zeneestély csütörtökön este alig volt megtartható közönség hiányában. Ha a hirtelen meghűlt levegőnek nem tudnók be, csaknem tüntetésnek vehetnénk a közönség elmaradását. Vájjon nem volna-e czélszerübb a csütörtöki zene estélyt szombati napra áttenni ?

Az államépitészeti kir. mérnöki hivatal főnöke f. hó 22-étöl négy heti szabadságidőre megy, mely időtartam alatt H a v i á r Lajos kir. mérnök fogja őt helyettesíteni.

A békésvármegyei tanitóegylet közgyűlése T.-Komlóson minden tekintetben egyike a legsikerültebb ilynemű összejöveteleknek. Rendezését a t.-komlósi fiók-tanitóegylet s annak érdemes elnöke nagyt. uajdács Pál ev. lelkész ur fáradhatlan buzgalommal intézték. Orosházánál küldöttség várta számos kocsival a vonaton érkezőket, kiket a t.-komlósi határnál nagyt. Csermák Kálmán ev. lelkész ur az egyházi elöljáróság élén és nevében lelkes szavakkal üdvözölt. Másnap aug. 9-én délelőtt nagy gyűlés volt, melyben számos egyházi és világi férfiak közt 43 tanitó vett részt. Horvát Béla t.-komlósi tanitó előadása az egészségtan köréből dialektikai becsű munka volt.

A közgyűlés részletei a lapunk 31-ik számában közölt programm szerint és kitűnő szellemi sikerrel folytak le. Délben bankett, estve hangverseny és bál. Az estély sikerét Chován Kálmán zongoraművész és bécsi zenetanár urnák szives közreműködése tette teljessé, a kinek több kitűnő szerzeménye szerepelt a programúiban. Novák Lajosné szép játéka szintén sok tapsot aratott, valamint Nagy Sarolta k. a. szavalata és Török Mariska kellemes felolvasása is. A tót-komlósi dalárda, melyei Horváth Béla tanitó ur szervezett és vezet nagy buzgalommal, igen szépen énekelt. A konczertet reggelig tartó kedélyes bál követte, hol a közeli és távoli vidékiek szépségei nagy számmal voltak képviselve. Szünóra alatt Bartóki Lászlóné ajánlott fel a bál jövedelmének emelésére egy szép katrinczát, mely azonnal el is ár- vereztetvén, 6 frt 50 krral nevelte a tanítói árvaház javára küldendő több mint 100 frt tiszta jövedelmet. Másnap reggel nagyszámú társaság vett részt a mezőhegyesi kirándulásban s mintegy 35 km. körutat tett a nagyszerű gazdasági telepen. Nagy elismerés illeti a kincstári uradalom igazgatóságát, mely számos fogatot bocsátott a társaság rendelkezésére. Délben banquett a hotel centralban; délután a központi istállók megtekintése következett. Az esti 6 órai vonattal szétoszló társaság szívélyes búcsú után vált meg a t.-komlósiaktól, a kiknek részéről igazi magyar vendégszeretettel fogadtatott e közgyűlés alkal mából. Dicséretet érdemel a t.-komlósi elöljáróság áldozatkészsége is, a ki a gyűlés napján történt bankettre vendégeiül hívta a gyülésező tanítói kart. V.

Körözött gyermekek. Ambrus Lajos szeghalmi illetőségű, Wittman Ignácz kórószigeti pusztáján szolgálatban levő béresnek 15 éves fia Lajos és 13 éves fia Mihály a pusztáról szüleik tudta nélkül még julius hó 1-én eltűntek s azóta

nem kerültek vissza. Ugyancsak Szeghalomról a halasi pusztáról még múlt hó 25-én eltűnt F. Tóth Károly nevű 15 éves suhancz is. A szeghalmi főszolgabíró jelentése alapján a vármegye alispánja az elszökött gyermekek megyeszerte való körözését elrendelte.

Szarvason — mint az „Egyetértésinek Írják — folyó hó 9-én tették fel ünnepélyesen az evangélikus templom renoválás alatt levő tornyára az uj aranyozott gömböt s a szélkakast, ezrekre menő közönség jelenlétében. A nyaktörö vállalat igen jól sikerült s az ünnep lefolyását nem zavarta egyéb, csupán az, hogy Achim Adám evang. lelkész s esperes kizárólag tót nyelven beszélt 8 ráadásul a tanitói karral is csak tótul énekeltetett egyházi dalokat, úgy hogy az ünnep a magyar szó tüntetésszerü mellőzésével folyt le, a mi Achim ismert tótsága mellett is visszatetszést szült, amennyiben ez az aktus nem is szorosan egyházi jellegű volt s Szarvason a nép minden tagja nemcsak ért, hanem beszél is magyarul s végre az evang. templomban magyar nyelvű isteni tisztelet is tartatik, tehát az egyház nem mondható kizárólagosan' tótnak. Az efféle tüntetésszerü tótoskodás kétszeresen sértő a tu- rócz-szent-mártoni rugdalódzások idején itt az Alföld szivében, hol csak is ilyen Achim-féle meg- csökönyösödött tótok állják útját az evang. tót- ajku nép végleges megmagyarosodásának — mondja helyesen az „Egy." tudósítója.

Meghívó. A békés-gyulai csizmadia ifjúság 1887. év augusztus hó 20-ik napján Gerebenits István ur házánál zártkörű nyári tánczvigalmat rendez. — Belépti dij személyenként 50 kr. — Kezdete 8 órakor. — Kellemetlen idő esetén a mulatság f. hó 28-án tartatik meg.

Meghívó. A Gyomán, f. évi augusztus hó 17-én a Korona vendéglő nagytermében tartandó zártkörű tánczvigalomra és az ezt megelőző, a Korona vendéglő nyári színkörében adandó műkedvelői előadásra van szerencsénk tisztelettel meghívni. A rendezőség. Beléptidij a tánvigalomra személyenként 1 frt. A tiszta jövedelem a gyomai zsidó nőegylet javáva fordittatik. Előadatik : A végrehajtó. Eredeti vigjáték.egy felvonásban. Irta Ábrányi Emil. Személyek: Özvegy Majomé Kell Emma k. a. (Aradról.) Birike, fogadott leánya Lang Róza k. a. Fehérvári Nándor köz- és váltóügyvéd Tárnoky Béla ur (B.- Pestről.) Szaday Lajos Klein Zsigmond ur. Csaby Gáspár, magyar kir. végrehajtó Klein Frigyes ur. Koppancs Fe- rencz társvégrehajtó Lang Miksa ur. Náni, szakácsnő özv. Majoménál Lang Laura k. a. Történik Budapesten, özv. Majomé lakásán. — Idő Jelenkor. Belépti dijak az előadásra: körszék 1 frt ; zártszék 70 kr ; földszinti állóhely 50 kr.^; -- karzat 30 kr. Kezdete 8 órakor.

Majdnem tüzhalált szenvedett három kis gyermek f. hó 9-én reggel a nagyoláhvároson. — Szüleik nem voltak otthon, őket pedig bezárták egy szohába, hol gyufához jutva, azzal játékközben felgyújtottak egy ágyat és ha az isteni gondviselés nem vezérli arra Bene György csizmadiamestert, ki figyelmes lett az ablakon kilátszó lángra, a három kis gyermek néhány perez alatt menthetlenül el van veszve. Bene hirtelen betörte az ablaküvegeket, az ablakon keresztül behatolt a házba és a halálra ijedt gyermekeket egymásután vitte ki a vastag füst borította szobából.

Körös-Tarcsa községe nagyon szivén viseli megyebizottsági tagjainak érdekeit. — Ugyanis kérvényt adott be a vármegyéhez, melyben kéri megengedtetni, hogy a megyei közgyűlésekre be- rándúló bizottsági tagok napdijait és utazási költségeit a falu kasszájából fizethessék meg. Tagadhatatlan dolog, hogy vannak érvek, melyek a kérelem méltányossága mellett bizonyítanak, de nyomosabb érvek szólnak ellene és igy a tar- csaiak kérelme aligha fog figyelemben részesülni.

A kereskedő iíjak társulata által a népkertben rendezett nyári tánczmulatságon nagy volt a kínálat s kicsi a kereslet, volt szépen elkészített tánezhely — de kevés volt a ki tánczol- jon benne; volt nagyszerű görögtüz, de kevés volt a ki gyönyörködjék benne, szóval anyagi siker nem volt de a kik ott voltak azok jól mulattak, ez szolgáljon vigasztalásul a buzgó rendezőségnek.

Gyilkossági kísérlet. Tamásda községben f. hó 5-én rendkívüli esemény folyt le; az ev. ref. egyházközség iskolarektora oly brutális tettet követett el, hogy lelkészét fegyverrel megtámadva, azt agyon akarta lőni. Nevezett egyén az utóbbi időben rendkívül az italnak adta magát, igy dolgai rendszertelenül folytak, ingerlékeny, napról- napra dühösebb lön, mint a ki közeli vesztét érezi. Tanítványain kegyetlenkedett, úgy hogy a szülék a lelkészhez, mint az iskolaszék elnökéhez feljelentették, a ki természetesen szintén kárhoztatta sőt határozottan elitélte a tanitó brutális bánásmódját. Mivel emiatt állásától felfügesztetett, erre mit se hajtva, csakúgy akarta végezni a temetési szertartást, mint a felfüggesztés előtt, de a lelkész eltiltotta ettől. Ezért véres bosszút esküdött ellene és az épen temetésen s temetőben talált lelkészre a végtisztességre jött közönség előtt fegyverével rálőtt és miután nem találta halálosan, a lelkész futni kezdett a gyilkos előtt, de mint nehéz testű ember hamar elfáradt a egy korhadt fejfában megbotolván, földre esett, itt gyilkos üldözője utolérte és még két lövést tett a senkitől nem védett, földön heverő lelkészre. Csak az Isten védelmezte, hogy a vérben forgó szemekkel üldöző nem tudta rendszeresen czélbavenni noha a mint mondják, katonaviselt ember volt e rektortauitó bőrbe bujt vadállat. Góndolván, hogy áldozata meghalt, elment a községházához feljelentette magát, hol megkötözve elzárták s most várja megérdemelt büntetését. Mondják rendkívül ingerült lett, a mint meghallotta, hogy a lelkész sebe nem baláloix