Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-24 / 30. szám

30-ik szám* Gyula, 1887. julius 24-én VI* évfolyam f----------------------------“"'I Sz erkesztőség: Fő-utcza 39. szám a. ház­ban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre..........5 Irt — kr Fé lévre .. ..........2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 „ \ Egyes szám ára 10 kr. # ^______________-A Tá rsadalmi és közgazdászai hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZBocLo3s3r Zoltán.------------1 Ki adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér ion 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Viczi-utcza 9. ez. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula V&czi-utcza 11. sz. Eckstein Berndt fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. X. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Papválasztás és politika. Nagy időket élünk; Isten kedvező ke­gyelméből oda iutottunk, hogy mi protes­tánsok is úgy beszélhetünk már valahára, hogy egy református pap választásának is köze lehet a politikához, vagy megfor­dítva: a politikának a papválasztáshoz.— Nagy időket élünk! Hogy az esztergomi érsek ki legyen, kétségen kívül nagy fejtörésébe került mindannyiszor azoknak, kik az érsekben nemcsak a magyar kath. egyház fejét, de egyúttal a politikai tényezőt is keresik. És midőn mi protestánsok aggódva kutattuk, hogy tulajdonképen miért keresnek az esz­tergomi érsekben mást, mint a magyar cath. egyház fejét, ma már — még egy­szer ismétlem — Isten vagy talán Tisza kedvező kegyelméből oda jutottunk, hogy még a gyulai megválasztandó ref. papban is kutatjuk és keressük, nem a papot többé, de a politikai tényezőt. Úgy látszik a példa nagyon ragadós!! Természetes, a ragály ellen védekezni nagyon bajos, ki­vált ha az a ragályosság még hízeleg is, akár egyéni, akár párt érzékenységeknek. Vagy talán a mi még nagyobb: a szen­vedélyeknek. Hanem hát beszéljünk nyíltan és őszintén! Őszintén egyszer már , a mely őszinteségnek nincs ugyan nagy kelete; de én, — még ha, tisztelt gyulai refor­mátus atyámfiai megköveznétek is s ha ki­dobnátok is magatok közül — a mihez ugyan nincs jogotok — most az egyszer először és őszintén fogok hozzátok szólani. Tetszik vagy nem tetszik, tőletek függ. Én továbbra is az maradok a ki vagyok, t. i. hitsorsosotok, ki telkemet többre becsü­löm minden politikánál; de hogy ti mik maradtok, kik a hitben is politikát keres­tek : ám lássátok !! Tehát beszéljünk őszintén !.! Gyulán, a megye székhelyén, még egyszer ismételjük : a megye székhelyén, a ref. lelkész kidőlt, legyen áldott emléke­D Hogy ha eddig . . . Hogyha eddig csendesség volt, Vége lett már annak nálunk 1 . . . Mert a csendet nem szereti A mi kedres kis leányunk 1 Panaszkodtunk eddig mindig: Mily unalmas itt az élet 1 . . . Irigyeltük azokat, kik Városi vig zajban élnek . . . Meg van most már mit kívántunk .... No, feleségi kell több ennél? . . . Csinál ő zajt, s a legtöbbször Mikor máskor pihenhettél . . . S mi különös, reá ezért Neheztelni még sem lehet 1 Mert a mikor csendet bont ö, Talán akkor legkedvesebb 1 . . . Van is itt ám zene-bona — Mert a hová tipeg, topog, Lesz rögtön felfordult világ . . . Az már aztán biztos dolog I Oh I hányszor feltettük mi, hogy Megtanítjuk rendre végre, Hisz’ ha igy megy soha sem lesz Hajlékunknak csendessége 1 . . . Feltettük, de ki fog ám ki Kettőnk közül váljon rajta ? . . . E kérdésnél mind a kettőnk Maga magát meg is adja 1 Túl jár ő a mi eszünkön . . , Tudja szivünk milyen gyenge 1 zete. Kérdéssé vált: hogy ki legyen utódja. Egyáltalán nem titok, hogy sokan, kik a megye székhelyét a megválasztandó ref. gyulai papban is megtisztelve akarták lát­ni : Szabó János esperesre gondoltak. Hanem persze ennek a férfiúnak ér­deme, hogy 8 kiváló tisztelet tárgya min­denki előtt ; érdeme, hogy kiváló lelkésze egyházának, érdeme, hogy kiváló egyházi szónok, érdeme, hogy modern és társa­dalmi érintkezésével mindenkit lenyűgöz, érdeme, hogy kiváló képzettsége öt talán még magasabb állásra is hivta, mint a gyulai papság. És épen ezért nem kell, — de nem kell különösen azért, mert ennyi érde­meivel szemben egy megbocsáthatlan bűne van! — Kérditek: mi lehet a bűn? Ta Ián elárulta egyháza érdekeit, talán meg­tagadta protestáns hitét, talán hűtlen pász­tora nyájának ; talán vétkezett isten és a társadalom törvényei ellen, vagy talán va­lamely tettével a büntető törvényekbe üt­között ? Oh nem! Ez mind nem történt, ez mind semmi, ennél rettenetesebb bűne van: ő kormánypárti!! Boldog Isten! Hát ide jutottunk? A megválasztandó ref. lelkésznél mi protes­tánsok úgy látszik nem azt nézzük többé, hogy az Isten egyházának, magyar pro­testáns egyháznak állítsunk oda hű sáfárt, hanem a politikai pártnak keressünk kó­lóm post. Nyílt titok, hogy az általam és pedig engedelme nélkül idézett férfiú személyére, mint gyulai leendő lelkészre többen reflec- táltak; de nyilt titok az is, hogy a mint politikai pártállása köztudomásúvá lett, minden más különbeni érdemei mellett a józan felfogás minden törekvései daczára személyét el kellett ejteni s ma már többé nem is emlegetik. Nem kérdezzük ki a vesztes fél, de hisszük, hogy a gyulai egyház benne csak nyert volna, de ott, a hol nincs meg a vágy a nyereség iránt, a veszteséget is azok érzik, a kik becsülték volna a nye­reséget. Ábránduljanak ki hát az illetők e bol­dog álmukból, de én, ki ez álomképnek nem voltam képes magamat csak egy perezre is átengedni, komoly szavakkal fordulok hitsorsosaimhoz. Midőn a római birodalom romjain a keresztyén egyház felépült, midőn a kö­zépkori népvándorlás viharaiból a keresz­tyén egyház kiemelkedett s mint mentő hajó jelent meg a hullámok felett, diada­lának felségét egyedül annak köszönheté, hogy az egyház magát lehetőleg elszige­telni törekedett a világi események küz­delmeitől, hivén az üdvözítő azon magasz­tos kijelentésében, hogy az én országom nem e világból való. Az egyház ezen diadalainak fensége, mely diadalt a martyrok kiontott vére pecsételt meg, mindaddig tartott, mig az egyház hű maradt alapítója inten- tiójához. Azonnal kezdett az azonban meg­rendülni, mihelyt az egyház magának nem­csak a hívők vallásos erkölcsi s lelki éle­tének vezetésében, hanem a világi esemé­nyekben is irányadó szerepet követelt, és ez időszak beálltával folytonos rázkódások­nak volt kitéve s azon egyház hajóját ta­lán mindenki tudja, hogy a cath. egyház­ról szóltunk, nem elvilágiasodott klérussá, hanem az asketicus alapokon szervezkedett szerzetes rendek mentették meg. A mi áll nagyban, ép úgy áll kicsiben. —Ki lehet mondani, hogy minél távolabb tart magá­tól valamely egyház bárminemű alapokon szervezkedett pártküzdelmeket, minél in­kább elutasítanak az irányadó férfiak ma­guktól mindent, mi az egyháznak, aS£e»fe& ezen egyességének nyugalmát csak legkevésbé megzavarhatná: annál nyugodtabb de épen nyugodtságában annál tiszteletreméltóbb azon egyház élete, annál szilárdabb léte, s annál zavartalanabból teljesíti magasz­tos hivatását. Sajnos, hogy saját úgyneve­zett magyar protestáns Sionunkban is sok oly jelenséget kell ma már észlelnünk, melyek oda mutatnak, hogy tanyát ütött benne a bomlás azon legveszedelmesebb tényezője, melynek neve : politikai párt­szenvedély! Mondják, sok oldalról hallottam, hogy egy előkelő magyar protestáns egy­házban megürült papságra egy kiilömben arra minden tekintetben minősitett férfiút azért nem jelöltek, mert erős negyvennyol- czas velleitásairól volt ismeretes. És ime a mi megtörtént amott, megakar történni a gyulai egyházban más kiadásban, itt ismét nem kell egy külömben kiváló férfiú azért, mert kormánypárti! És igy aztán lassan­ként majd igen szépen eljutunk oda, hogy elővesszük a képviselő-választási jegyző­könyveket, kiolvassuk belőlük, hogy az egyes ref. egyházak hívei közül hány a kormánypárti és hány a négy venyolezas s gyönyörűségesen osztályozni fogjuk a töb- ség szerint egyházainkat, kormánypárti és négy vennyolezas egyházakká. És csodálkozhatunk-e majd rajta, ha előáll a mérsékelt, vagy helyesebben, a mesterkélt ellenzék vagy az antisemita párt s egyházunkból követelni fogja a maga osztályrészét? Na hát ez az utóbbi Békésmegyében legalább a maga osztály­részét már kivette, ad majorem Dei gló­riám lutheranorium! De aztán mi fog majd történni, ha megürül egy kormány- párti vagy negyvennyolezas egyház s kí­nálkozik a zsíros koncz ? Felelet: a zsí­ros konezért kormánypártivá leszsz az, a ki lelkének bensejében negyvennyolezas ; negyvennyolezassá fogja magát hazudni a kormánypárti, mert hát a jó ecclesia mégis csak zsíros koncz! Ez eljárással pedig tág tért nyitottunk azon legundokabb egyéni sajátságnak, melynek neve hipokri- taság! a melyet gyűlölünk ugyan még a legvilágiabb érzelmű emberben is, de a mely bűnt megfogunk bocsátani a pap­nak, mert hát hivatva leszsz azt mondani: szavaimat hallgassátok, de tetteimet ne kö­vessétek/« — Ügy-e urak : Tiszteletes és nem tiszteletes, hanem csak egyszerű pap­választó polgártárs urak! szépen kezdünk JLapunk mai számához fél ív melléklet van csatolva. Kogton ehez folyamodik, S meg van neki minden nyerve! Ő mosolyog gy őzedet mén . . . Mi mosolygunk együtt véle . . . S a legnagyobb komolyságnak: Mindig — játék lesz a vége 1 Seyfried Ernő. A »gyulai kör“ életéből. (Folytatás.) Békés vármegye népközgyülésének lelke­sedése a legmagasabb fokra hágott, midőn Báró Wenckheim László lépett a szónokok számára készített emelvényre. — Alig volt képes a lelkesedés kitöréseitől szóhoz jutni, — mig nem megszűnt az elragadtatás zaja s szólni kezdett a néphez, mely szavait áhítattal hall- gata. — A századokon át elnyomott, politikai jogokat nélkülöző, szolgaságban sinlödő köz­nép érdekeiről beszélt — a köznéphez. Üdvö­zölte a közszabadság napjának felviradását, mely milliók részére biztosit jogokat, biztosit jóllétet, mely felemeli a magyar nemzetnek legerőteljesebb alkat elemét a jobbágyságot a szabadság magaslatára. S midőn kijelentette, maga s testvérei nevében, hogy a közös te­her viselés elvének hívei, s a jobbágyi vi­szonyból eredő tartozások megszüntetését ezélzó törvényjavaslatnak törvénynyé emelését szivükből óhajtják, — sőt, már most kijelen­tik, a törvényjavaslat sorsát nem tekintve, hogy minden jobbágyaikat teljesen egyenjogú honfiaknak tekintik s örökre lemondanak mind­azon szolgálatokról, melyek eddigelé őket ter­heltéK: óriási, szűnni nem anaro eijenzesea közt emelték vállaikra, s hordozták körül a lelkesült tömeg sorai közt. „Édes kötelesség, s jól esik rokon indu­lattól hevült lelkeinknek — igy hangzik a ha­tározat — e nap egyik emlékéül ideiktatnunk Báró Wenckheim Lászlónak testvérei nevé­ben is tett azon ünnepélyes kijelentését, hogy ő amaz uj törvények szentesítését és kihirde­tését sem akarja bevárni, s lelki tiszta sugal­latából lemond minden volt jobbágyaik irá- nyábani minden robotbeli szolgálat, füstpénz és dézsma iránti úri jogairól, — mit eddig is a zavar kikerülése tekintetéből nem tehetett. A márczius 15-ki nagy események után rohamosan fejlődött a közszabadság ügye. Békésvármegye népközgyülésének lelke­sült zaja még el sem csendesült már újabb hazafias mozgalmak színtere lett Gyula. Amint az országos események fejlődtek, s az események hire szárnya öltött, a „gyulai kör“ lelkes ifjúsága fáradhatlan tevékenységet fejtett ki, hogy az eszméket a nép leikébe át­örökítse, — hogy a szabadság kivívott győ­zelmei dicsőségének, örömének minden hon­polgárt részesévé tegyen. Szította a lelkese­dés szent tüzét, szárnyakat kötött a népsza­badság iránt táplált vágyaira, segité felszállni azokat óvatosan, hogy biztosan elérhessék a közjóllét magaslatát. A tevékenység központja a „gyulai kör“ volt, hol a naponként lefolyt országos esemé­nyekről vett híreket közölték egymással, kö­zölték a nénDel. A vármearve követei naoról­lemények felett élénk eszmecserék folytak; tanácskoztak, hogy véleményüknek mikéi adjanak minél hatásosabb kifejezést, — s es: méikkel miként vegyenek részt az országosa megindult mozgalomban. Alig egy pár napra, a megyei népkös gyűlés után a „gyulai kör“ élénk mozgaloi színhelye volt. A bekövetkezett országos eseményei folytán szükségesnek mutatkozott, hogy vármegye közönsége véleményének, óhajaina kifejezést adjon, — s a kör ifjabb tagjai ii ditványára márczius hó 31-ére rendkívüli kői gyűlés hirdettetett. Nemcsak a kör tagjai, d igen sokan a megyéből is jöttek a közgyü lésre, s a gyulaiak úgy ellepték a kör helyi ségeit, s az utczákat, a kör helyisége élőt levő közteret, hogy alig lehetett közlekedő: A közgyűlés óriási lelkesedés közt kezdt meg a tanácskozást, elragadó hatást keltett kör egy ifjú tagjának szónoklata, ki vázolt a rohamosan fejlődő eseményeket, melyeket nemzet nehány nap alatt villám gyorsasággá élt át, s ezzel szemben a törvényhozás szere pét, mely a nemzet közvéleményeként nyilvá nuló óhajainak törvénynyel szentesítésében kellő tevékenységet, erélyt kifejteni késik, inkább csak a tényeket formulázza, a helyet hogy a közszabadság elvei alapján a demok ratikus elveknek a nemzet óhajainak megfele lően gyorsan törvényeket alkotna, az állan alkotmány átalakításán működni sietne. Mäid HldltvánVOZtatrtft. Virxrfxr a 1rnr 9 \rormn

Next

/
Oldalképek
Tartalom