Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-07-24 / 30. szám
30-ik szám* Gyula, 1887. julius 24-én VI* évfolyam f----------------------------“"'I Sz erkesztőség: Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre..........5 Irt — kr Fé lévre .. ..........2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 „ \ Egyes szám ára 10 kr. # ^______________-A Tá rsadalmi és közgazdászai hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZBocLo3s3r Zoltán.------------1 Ki adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér ion 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Viczi-utcza 9. ez. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula V&czi-utcza 11. sz. Eckstein Berndt fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. X. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Papválasztás és politika. Nagy időket élünk; Isten kedvező kegyelméből oda iutottunk, hogy mi protestánsok is úgy beszélhetünk már valahára, hogy egy református pap választásának is köze lehet a politikához, vagy megfordítva: a politikának a papválasztáshoz.— Nagy időket élünk! Hogy az esztergomi érsek ki legyen, kétségen kívül nagy fejtörésébe került mindannyiszor azoknak, kik az érsekben nemcsak a magyar kath. egyház fejét, de egyúttal a politikai tényezőt is keresik. És midőn mi protestánsok aggódva kutattuk, hogy tulajdonképen miért keresnek az esztergomi érsekben mást, mint a magyar cath. egyház fejét, ma már — még egyszer ismétlem — Isten vagy talán Tisza kedvező kegyelméből oda jutottunk, hogy még a gyulai megválasztandó ref. papban is kutatjuk és keressük, nem a papot többé, de a politikai tényezőt. Úgy látszik a példa nagyon ragadós!! Természetes, a ragály ellen védekezni nagyon bajos, kivált ha az a ragályosság még hízeleg is, akár egyéni, akár párt érzékenységeknek. Vagy talán a mi még nagyobb: a szenvedélyeknek. Hanem hát beszéljünk nyíltan és őszintén! Őszintén egyszer már , a mely őszinteségnek nincs ugyan nagy kelete; de én, — még ha, tisztelt gyulai református atyámfiai megköveznétek is s ha kidobnátok is magatok közül — a mihez ugyan nincs jogotok — most az egyszer először és őszintén fogok hozzátok szólani. Tetszik vagy nem tetszik, tőletek függ. Én továbbra is az maradok a ki vagyok, t. i. hitsorsosotok, ki telkemet többre becsülöm minden politikánál; de hogy ti mik maradtok, kik a hitben is politikát kerestek : ám lássátok !! Tehát beszéljünk őszintén !.! Gyulán, a megye székhelyén, még egyszer ismételjük : a megye székhelyén, a ref. lelkész kidőlt, legyen áldott emlékeD Hogy ha eddig . . . Hogyha eddig csendesség volt, Vége lett már annak nálunk 1 . . . Mert a csendet nem szereti A mi kedres kis leányunk 1 Panaszkodtunk eddig mindig: Mily unalmas itt az élet 1 . . . Irigyeltük azokat, kik Városi vig zajban élnek . . . Meg van most már mit kívántunk .... No, feleségi kell több ennél? . . . Csinál ő zajt, s a legtöbbször Mikor máskor pihenhettél . . . S mi különös, reá ezért Neheztelni még sem lehet 1 Mert a mikor csendet bont ö, Talán akkor legkedvesebb 1 . . . Van is itt ám zene-bona — Mert a hová tipeg, topog, Lesz rögtön felfordult világ . . . Az már aztán biztos dolog I Oh I hányszor feltettük mi, hogy Megtanítjuk rendre végre, Hisz’ ha igy megy soha sem lesz Hajlékunknak csendessége 1 . . . Feltettük, de ki fog ám ki Kettőnk közül váljon rajta ? . . . E kérdésnél mind a kettőnk Maga magát meg is adja 1 Túl jár ő a mi eszünkön . . , Tudja szivünk milyen gyenge 1 zete. Kérdéssé vált: hogy ki legyen utódja. Egyáltalán nem titok, hogy sokan, kik a megye székhelyét a megválasztandó ref. gyulai papban is megtisztelve akarták látni : Szabó János esperesre gondoltak. Hanem persze ennek a férfiúnak érdeme, hogy 8 kiváló tisztelet tárgya mindenki előtt ; érdeme, hogy kiváló lelkésze egyházának, érdeme, hogy kiváló egyházi szónok, érdeme, hogy modern és társadalmi érintkezésével mindenkit lenyűgöz, érdeme, hogy kiváló képzettsége öt talán még magasabb állásra is hivta, mint a gyulai papság. És épen ezért nem kell, — de nem kell különösen azért, mert ennyi érdemeivel szemben egy megbocsáthatlan bűne van! — Kérditek: mi lehet a bűn? Ta Ián elárulta egyháza érdekeit, talán megtagadta protestáns hitét, talán hűtlen pásztora nyájának ; talán vétkezett isten és a társadalom törvényei ellen, vagy talán valamely tettével a büntető törvényekbe ütközött ? Oh nem! Ez mind nem történt, ez mind semmi, ennél rettenetesebb bűne van: ő kormánypárti!! Boldog Isten! Hát ide jutottunk? A megválasztandó ref. lelkésznél mi protestánsok úgy látszik nem azt nézzük többé, hogy az Isten egyházának, magyar protestáns egyháznak állítsunk oda hű sáfárt, hanem a politikai pártnak keressünk kólóm post. Nyílt titok, hogy az általam és pedig engedelme nélkül idézett férfiú személyére, mint gyulai leendő lelkészre többen reflec- táltak; de nyilt titok az is, hogy a mint politikai pártállása köztudomásúvá lett, minden más különbeni érdemei mellett a józan felfogás minden törekvései daczára személyét el kellett ejteni s ma már többé nem is emlegetik. Nem kérdezzük ki a vesztes fél, de hisszük, hogy a gyulai egyház benne csak nyert volna, de ott, a hol nincs meg a vágy a nyereség iránt, a veszteséget is azok érzik, a kik becsülték volna a nyereséget. Ábránduljanak ki hát az illetők e boldog álmukból, de én, ki ez álomképnek nem voltam képes magamat csak egy perezre is átengedni, komoly szavakkal fordulok hitsorsosaimhoz. Midőn a római birodalom romjain a keresztyén egyház felépült, midőn a középkori népvándorlás viharaiból a keresztyén egyház kiemelkedett s mint mentő hajó jelent meg a hullámok felett, diadalának felségét egyedül annak köszönheté, hogy az egyház magát lehetőleg elszigetelni törekedett a világi események küzdelmeitől, hivén az üdvözítő azon magasztos kijelentésében, hogy az én országom nem e világból való. Az egyház ezen diadalainak fensége, mely diadalt a martyrok kiontott vére pecsételt meg, mindaddig tartott, mig az egyház hű maradt alapítója inten- tiójához. Azonnal kezdett az azonban megrendülni, mihelyt az egyház magának nemcsak a hívők vallásos erkölcsi s lelki életének vezetésében, hanem a világi eseményekben is irányadó szerepet követelt, és ez időszak beálltával folytonos rázkódásoknak volt kitéve s azon egyház hajóját talán mindenki tudja, hogy a cath. egyházról szóltunk, nem elvilágiasodott klérussá, hanem az asketicus alapokon szervezkedett szerzetes rendek mentették meg. A mi áll nagyban, ép úgy áll kicsiben. —Ki lehet mondani, hogy minél távolabb tart magától valamely egyház bárminemű alapokon szervezkedett pártküzdelmeket, minél inkább elutasítanak az irányadó férfiak maguktól mindent, mi az egyháznak, aS£e»fe& ezen egyességének nyugalmát csak legkevésbé megzavarhatná: annál nyugodtabb de épen nyugodtságában annál tiszteletreméltóbb azon egyház élete, annál szilárdabb léte, s annál zavartalanabból teljesíti magasztos hivatását. Sajnos, hogy saját úgynevezett magyar protestáns Sionunkban is sok oly jelenséget kell ma már észlelnünk, melyek oda mutatnak, hogy tanyát ütött benne a bomlás azon legveszedelmesebb tényezője, melynek neve : politikai pártszenvedély! Mondják, sok oldalról hallottam, hogy egy előkelő magyar protestáns egyházban megürült papságra egy kiilömben arra minden tekintetben minősitett férfiút azért nem jelöltek, mert erős negyvennyol- czas velleitásairól volt ismeretes. És ime a mi megtörtént amott, megakar történni a gyulai egyházban más kiadásban, itt ismét nem kell egy külömben kiváló férfiú azért, mert kormánypárti! És igy aztán lassanként majd igen szépen eljutunk oda, hogy elővesszük a képviselő-választási jegyzőkönyveket, kiolvassuk belőlük, hogy az egyes ref. egyházak hívei közül hány a kormánypárti és hány a négy venyolezas s gyönyörűségesen osztályozni fogjuk a töb- ség szerint egyházainkat, kormánypárti és négy vennyolezas egyházakká. És csodálkozhatunk-e majd rajta, ha előáll a mérsékelt, vagy helyesebben, a mesterkélt ellenzék vagy az antisemita párt s egyházunkból követelni fogja a maga osztályrészét? Na hát ez az utóbbi Békésmegyében legalább a maga osztályrészét már kivette, ad majorem Dei glóriám lutheranorium! De aztán mi fog majd történni, ha megürül egy kormány- párti vagy negyvennyolezas egyház s kínálkozik a zsíros koncz ? Felelet: a zsíros konezért kormánypártivá leszsz az, a ki lelkének bensejében negyvennyolezas ; negyvennyolezassá fogja magát hazudni a kormánypárti, mert hát a jó ecclesia mégis csak zsíros koncz! Ez eljárással pedig tág tért nyitottunk azon legundokabb egyéni sajátságnak, melynek neve hipokri- taság! a melyet gyűlölünk ugyan még a legvilágiabb érzelmű emberben is, de a mely bűnt megfogunk bocsátani a papnak, mert hát hivatva leszsz azt mondani: szavaimat hallgassátok, de tetteimet ne kövessétek/« — Ügy-e urak : Tiszteletes és nem tiszteletes, hanem csak egyszerű papválasztó polgártárs urak! szépen kezdünk JLapunk mai számához fél ív melléklet van csatolva. Kogton ehez folyamodik, S meg van neki minden nyerve! Ő mosolyog gy őzedet mén . . . Mi mosolygunk együtt véle . . . S a legnagyobb komolyságnak: Mindig — játék lesz a vége 1 Seyfried Ernő. A »gyulai kör“ életéből. (Folytatás.) Békés vármegye népközgyülésének lelkesedése a legmagasabb fokra hágott, midőn Báró Wenckheim László lépett a szónokok számára készített emelvényre. — Alig volt képes a lelkesedés kitöréseitől szóhoz jutni, — mig nem megszűnt az elragadtatás zaja s szólni kezdett a néphez, mely szavait áhítattal hall- gata. — A századokon át elnyomott, politikai jogokat nélkülöző, szolgaságban sinlödő köznép érdekeiről beszélt — a köznéphez. Üdvözölte a közszabadság napjának felviradását, mely milliók részére biztosit jogokat, biztosit jóllétet, mely felemeli a magyar nemzetnek legerőteljesebb alkat elemét a jobbágyságot a szabadság magaslatára. S midőn kijelentette, maga s testvérei nevében, hogy a közös teher viselés elvének hívei, s a jobbágyi viszonyból eredő tartozások megszüntetését ezélzó törvényjavaslatnak törvénynyé emelését szivükből óhajtják, — sőt, már most kijelentik, a törvényjavaslat sorsát nem tekintve, hogy minden jobbágyaikat teljesen egyenjogú honfiaknak tekintik s örökre lemondanak mindazon szolgálatokról, melyek eddigelé őket terheltéK: óriási, szűnni nem anaro eijenzesea közt emelték vállaikra, s hordozták körül a lelkesült tömeg sorai közt. „Édes kötelesség, s jól esik rokon indulattól hevült lelkeinknek — igy hangzik a határozat — e nap egyik emlékéül ideiktatnunk Báró Wenckheim Lászlónak testvérei nevében is tett azon ünnepélyes kijelentését, hogy ő amaz uj törvények szentesítését és kihirdetését sem akarja bevárni, s lelki tiszta sugallatából lemond minden volt jobbágyaik irá- nyábani minden robotbeli szolgálat, füstpénz és dézsma iránti úri jogairól, — mit eddig is a zavar kikerülése tekintetéből nem tehetett. A márczius 15-ki nagy események után rohamosan fejlődött a közszabadság ügye. Békésvármegye népközgyülésének lelkesült zaja még el sem csendesült már újabb hazafias mozgalmak színtere lett Gyula. Amint az országos események fejlődtek, s az események hire szárnya öltött, a „gyulai kör“ lelkes ifjúsága fáradhatlan tevékenységet fejtett ki, hogy az eszméket a nép leikébe átörökítse, — hogy a szabadság kivívott győzelmei dicsőségének, örömének minden honpolgárt részesévé tegyen. Szította a lelkesedés szent tüzét, szárnyakat kötött a népszabadság iránt táplált vágyaira, segité felszállni azokat óvatosan, hogy biztosan elérhessék a közjóllét magaslatát. A tevékenység központja a „gyulai kör“ volt, hol a naponként lefolyt országos eseményekről vett híreket közölték egymással, közölték a nénDel. A vármearve követei naoróllemények felett élénk eszmecserék folytak; tanácskoztak, hogy véleményüknek mikéi adjanak minél hatásosabb kifejezést, — s es: méikkel miként vegyenek részt az országosa megindult mozgalomban. Alig egy pár napra, a megyei népkös gyűlés után a „gyulai kör“ élénk mozgaloi színhelye volt. A bekövetkezett országos eseményei folytán szükségesnek mutatkozott, hogy vármegye közönsége véleményének, óhajaina kifejezést adjon, — s a kör ifjabb tagjai ii ditványára márczius hó 31-ére rendkívüli kői gyűlés hirdettetett. Nemcsak a kör tagjai, d igen sokan a megyéből is jöttek a közgyü lésre, s a gyulaiak úgy ellepték a kör helyi ségeit, s az utczákat, a kör helyisége élőt levő közteret, hogy alig lehetett közlekedő: A közgyűlés óriási lelkesedés közt kezdt meg a tanácskozást, elragadó hatást keltett kör egy ifjú tagjának szónoklata, ki vázolt a rohamosan fejlődő eseményeket, melyeket nemzet nehány nap alatt villám gyorsasággá élt át, s ezzel szemben a törvényhozás szere pét, mely a nemzet közvéleményeként nyilvá nuló óhajainak törvénynyel szentesítésében kellő tevékenységet, erélyt kifejteni késik, inkább csak a tényeket formulázza, a helyet hogy a közszabadság elvei alapján a demok ratikus elveknek a nemzet óhajainak megfele lően gyorsan törvényeket alkotna, az állan alkotmány átalakításán működni sietne. Mäid HldltvánVOZtatrtft. Virxrfxr a 1rnr 9 \rormn
