Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-03 / 27. szám

27-ik szám. Gyula, 1887. julius 3-án. VI. évfolyam. r----------------------------^ Szerkesztőség: F ő-utcza 39. szám a. ház­ban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre..............5 írt — kr. Fé lévre ................2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 „ 1 Egyes szám ára 10 kr. ks______________Á Tá rsadalmi és közgazdászai hetilap MEG-JELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: BocLolr^ Zoltán.­r 1 Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér tora 10 kr. Já Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdő-utcza 4. sz. Bécsben: Schdlek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetésI irodáiban, a szokott előnyős árakon Nyilatkozat. Midőn a múlt 1886. év elején Gyula városa értelmiségi osztályában alakult con­sortium a „Békés“ czimü lap fenntartása s kiadására vállalkozott; midőn ezt min­den mellék tekintetektől távol állva a nagy közönség érdekében állónak hitte : joggal számíthatott épen azon közönség támoga­tására, melynek érdekeit hitte ez által szol­gálhatni. E feltevésben a lap fentí'*,*ó £3. kiadó társulat csalatkozott. Daczára annak, hogy a lap függetlenségét minden irány­ban megóvni törekedett ; daczára annak, hogy a lap fenntartó társulat a lap irá­nyára semmi befolyást magának nem kö­vetelt : nem menekülhetett azon több ol­dalról nyilvánuló gyanúsítástól, hogy alap czélja: önző érdekeket képviselni s e őzéi­ből a közvéleményt befolyásolni. Miután a közönség részéről várt, de nem teljese­dett támogatás, a lap fenntartása körül a consortiumot tetemes anyagi áldozatokra kényszeritette, s miután a consortiumnak nem állhat érdekében, hogy a fentjelzett gyanúsítást még anyagi áldozatok árán is tovább viselje: a lapfenutartó társulat ezen­nel kijelenti, hogy a „Békés“ czimii lap fenntartása és kiadásától tiszlelettel visz- szalép. Gyulán, 1887. junius 25. A lapfenntartó társulat nevében Ladies György, a lapfenntartó társulat elnöke. A tisztelt olvasókhoz. A „Békés“ czimü lap szerkesztését az ezen lapot fenntartó társulat megbízásából vévén át ez év elején: a társulatnak, mint megbízónak visz- szalépésével a lap szerkesztésétől ezennel én is A »gyulai kör“ életéből. A szabadság, ha földre tiporja is egyszer- másszor a zsarnoki önkény, a szabadsághősök vérével áztatott föld termő rétegéből erőt nyerve uj életre kél s áldásait kiterjeszti, éltető nap a népekre, melyek az elnyomatás, a szolgaság rablánczaiban görnyedve, meg­szokták napról-napra tengetni örömtelen éle­tűket. Az i848. évi kikelettel kelt uj életre a szabadság Európában. Olasz-, Franczia-, Németországon áttört feltartózhatlanul hozzánk, hol a nemzet állami életevei egy idős alkotmányos jogaitól, sza­badságától megfosztva volt, — s itt a népek milliói tárt karokkal, lázas izgalomban öröm­mel fogadták; s diadalmas zászlóját márczius 15-én tűzte ki hazánk szivében Budapesten. Ki ne ösmerné az i848. márczius 15-ének korszakot alkotó eseményeit? Örökemlékezetüek azok, s lelkesült öröm­mel tekintünk vissza ama nagy napra s azon hazafiakra, kiknek csodálatra méltó tevékeny­sége kelté uj életre hazánk ősi alkotmányos jogait s a közszábadságot. Amint Budapesten felhangzott a szabad­ság dala: „Talpra magyar, hí a haza“ — a; egész ország lázas izgalomba merült, s min­denütt felhangzott a „nemzeti dal“ egekig hátó-szózata s a szabadság eszméje, a leküzd- hetlen vágy, az ifjú kebel meleg ágyában fo- gamzott meg legelébb s nem volt hely, — hol a tetterős ifjúság hazafias tevékenységet ne fejtett volna ki a szabadság szent eszméinek diadalra segítésében. viszezalépek. — Mennyire felelt meg a lap rövid időre terjedő szerkesztésem alatt kitűzött ózdijá­nak : annak elbírálását a nagyérdemű közönség méltányos ítélete alá bocsátom, mely előtt, még ha az kedvező nem lenne is, meghajolni köteles­ségemnek ismerem s a szerkesztés körül mutat­kozott hiányokat vagy talán tévedéseket szabad legyen kórr'<!;** a ~'in4n3vnj,”'VbaI közű. pnnV-- 1 <j~^őségnek tudni be. Nem válhatok meg azon­ban e lap szerkesztőségétől a nélkül, hogy szívé­lyes köszönetemut ne nyilvánítsam mindazoknak, kik egy vidéki lap szerkesztésének kétségtelenül nehéz feladatot megoldani reám nézve megköny- oyitették. Nem válhatok meg a .léikül, bogy Bodoky Zoltán ur szerkesztése alatt továbbra is fennmaradó ezen lapot a megye közönségének becses pártfogásába ne ajánljam. Neve, e megyé­ben egykor tekintélyes családnak : mely névhez so­kunk részéről a kegyelet érzelme is fűződik ; az ifjú szerkesztő, — kinek munkatársa fogok ma­radni, — megfogja tudni találni azon határokat, melyek között az ifjú kebel szokszor túláradni hajlandó hevének mozogni kell s igy nem hiányoz­ván részéről sem a tehetség, — melyet előnyösen mutatott be, — sem a buzgalom: azon reményem­nek adok kifejezést, hogy a lap az ő szerkesztő­sége alatt is az marad a mi szerkesztőségem alatt lenni igyekezett t. i. a közügynek tárgyilagos ön­zetlen és buzgó szolgája s igy megyénk és váro­sunk érdekeinek hü előmozdítója. Gyula, 1887. julius 1. Dr. Kovács István, Békésvármegye lelkes közönségét az el­sők között találjuk, azok közt, kik áthatva a márczius 15-ének nagy eseményeitől, a szabad­ság ügyét magukévá tevék. Az egész várme­gye egy szív s lélekkel csoportosult a szent zászló alá. Minden községben, de különösen Gyulán hangzott leglelkesültebben a szabad­ság dala, örömrivalgással csoportosult s raj­zott utczáról-utczára, köztérről-köztérre a nép, I az óriási lelkesültség központja a „gyulai kör“ volt. Itt gyűltek össze a vármegye tisztviselői, a művelt közönség amint a budapesti esemé­nyek hírét vevék, | a kör tagjaiból alakult küldöttség kérte fel a vármegye első alispán­ját, a felejthetlen emlékű Szombathelyi Antalt, hogy az egész vármegye népét hívja össze köz­tanácskozásra. A derék alispán örömmel ragadta meg az alkalmat s márczius 22-ére Gyulára nép- közgyülést hivott össze, „mi mindenütt lelke­sedéssel fogadtatott.* Nem lesz érdektelen, ha e népközgyülés lefolyását s az ott hozott határozatokat a „Pesti Hírlap“ i848. évi ápril 2-án megjelent számában közlöttek s levéltári adatok alapján ismertetjük: „Megérkezvén a községek küldöttei a nép az utczákat elözönlötte. A gyűlés a me­gyeház udvarán tartatott. Először nyíltak meg a megyeház kapui a népnek. A gyűlést első alispán ur nyitá meg, sokszoros éljenkiáltás- sal megszakított beszédében többek közt ki- fejezé a feletti örömét, hogy a legújabb ese­mények által gyermekkora ótai imája telje­sült, s hogy ő az első, ki Békésmegye népé­nek közgyűlésre meghívását eszközölheté. stb. Ezután felolvastatott követuraknak, kik ma­gokat már a nép követeinek is mondák, je­Szerkesztöi beköszöntő. Hogy mennyire érzem a felelősséget 9 feladatom nehézségét akkor, midőn a Gyula város értelmiségéből alakult társa­ság által kiadott „Békés“ további kiadá­sát és szét kesztését átvettem, azt leginkább igazolja, how magam is szükségesnek ta- iSivíui röviden niuoKOini ezen 4 *OT Sokan vitatják, hogy a vidéki lapok­nak az országos lapok mellett, melyek most már hova-tovább szélesebb elterjedést nyernek, még létjogosultságuk sincsen, az indokok, melyek sokakat ezen véleményre jirtak, általán ösmertek, nézetem szerint a vidéki lapoknak nem csak létjoguk van, íaiiem sok esetben és sok helyen határo­zottan szükségesek. Az országos lapok nem karolhatják fel a vidéki érdekeket, hivatá­suk lévén az országos érdekek támogatása, az országos lapok nem kisérhetik figye­lemmel a vidéki társas élet mozgalmait, melyeknek az egészre való nagy befolyá­sát senki sem tagadhatja, mert czéljok a társadalmi életet nagyban és egészben s nem annak részleteiben megfigyelni, az or­szágos lapok nem ellenőrizhetik a községi igazgatást, mert feladatuk az állami igaz­gatást nagyban és egészben ellenőrizni ] a politikai küzdelmek miatt, melyek az or­szágos lapokban igen helyesen tért foglal­nak a párt szemüvegén biráltatnak meg a legapróbb helyi és társadalmi ügyek is, mi egy vidéki társadalmi lapban, mely po­litikával nem foglalkozik, ha kizárva nincs is, de bizonyára legcsekélyebb mértékben fordul elő; s valamint az állami igazga­tás szerves és összevágó működésében ok­vetlenül szükséges az önálló megyei és községi igazgatás, hogy feladatának meg felelni tudjon, úgy az országos lapok mel­lentése a még jelen országgyűlésen bevégzendő 6 tárgy iránt, s a 3 törvényezikkely, mik ő Felsége megerősítése alá legközelebb felter­jesztetnek. Szólott ezután báró Wenckheitn László, s beszédéből megamlitendőnek hisszük, misze­rint minden úrbéri járandóságokról lemond­ván, kijelenti, mikép annak, hogy ezt csak most teszi, midőn az iránt a törvényezikk már csak ő felsége megerősitését várja, oka egyedül abbeli félelme volt, hogy zavarokra s erőszakra ne szolgáltasson okot oly helyen, hol ilyes áldozatra a földesur nem lett volna hajlandó; felszólította a népet rendtartásra, kijelentvén, hogy Pest városának ő maga is beirt őre, s végre, hogy a népben bízva, bár felszóllittatott, ne jöjjön most a parasztok kö­zé, mégis eljött mert itt született, s a néptől: tudja nincs oka félni. stb. Utána S z e g h ő táblabiró szólt, előadván : hogy Békésvárme­gyében bold, emlékezetű barátja Rosti Al- berttel ő volt az az egyetlen, ki nemesi bir­tokától már eddig is adózott stb. inditványozá követeinknek utasításul adni, hogy a képvi­seletet minél szélesebb alapra építsék, s hogy a nép fenn tartja magának, az eziránt most hozandó törvényt a legközelebbi országgyű­lésen bővíteni vagy módosítani. Elfogadtatott. __ Ekkor első alispán ur felolvastatá gr. Ba ttyányi L. miniszterelnök hivatalos levelét, a törvényhatóság elnökéhez melyben ez a csend és rend fentartása iránt felelőssé téte­tik, s ennek nyomán egy választmányt vélt kinevezendőnek, mely a f. hó 27-én tartandó évnegyedes gyűlésre javaslatot adjon az iránt mikép kelljen a nemzetőrség országos fel­állításáig is a csend és rendet fenn tartani ? s felszólitá a jelenlevőket, hogy a választ­mányba tagokat ajánljanak. Stummer Lajos Lapunk mai számához Tél ív melléklet van csatolva. lett, ha a nemzet összes érdekeit és törek~ véseit, azoknak minden kifejezésre jutását figyelemmel kisérni, támogatni s ellenőrizni akarjuk, szükség van pártszinezet nélküli igazságos s irodalmi színvonalon álló vi­déki lapokra. És specialiter szükség van erre Gyula városában, mely mint megyei székhely úgy sonle?i^’’ulölve van arrai hogy lapot tart- dekei szempontjából a ^r­intelligentiája nagy számának® *8 van erre Őszintén, minden utógondolat s' oa érdek nélkül szolgálni a megye érdekeit, támogatni üdvös törekvéseit s ellenőrizni működését, szivemen hordozni Gyulaváros érdekeit s ellenőrizni a hatóság működé­sét, figyelemmel kisérni a társadalom nagy fontosságú mozgalmait, buzditólag lépni ifel ott, hol buzdításra van szükség, kezde­ménye zőleg a hol kell, intőleg, sőt feddő- leg lépni fel, a hol ezt a társadalom ma­gasabb érdeke kívánja, s különösen gondot fordítva a városunkban létező társadalmi körök iskolák és intézetek működésére ; os­torozni aferdeségeket, támogatni a jó törekvé­seket, jutalmazni a mennyire a nyilvános el­ismerés jutalmazni képes — az érdemet s tenni mindezt férfiasán, nyíltan, őszintén, minden érdek nélkül s e mellett élvezetes olvasmányt nyújtani a tárczában is, ez törekvésem és czélom, melyet magam elé tűztem, midőn az esetleges anyagi áldoza­toktól sem riadva vissza a „Békés4 szer­kesztése és kiadására vállalkoztam, S ha olyan kitűnő szerkesztő után mint a minő dr. Kovács István volt — a mit azt hiszem mindenki készséggel beis- mer — azon törekvéssel kezdek hozzá a szerkesztéshez, hogy a lapot az eddigi magas ügyvéd s a gyulaiak vezetője elnökül alispán urat kérte föl, s többeket nevezett, kik mind harsány tetszés nyilvánítással elfogadtattak. Előmutatott még első alispán ur a m. k. hely- tartóságtól is az előbbenihez hasonló tartal­mú levelet, melyet azonban, miután magát csak a felelős miniszterelnök irányában érzi fele­lősnek, szükségtelennek tartott felolvasni, a miben a gyűlés meg is nyugodott. Végre Stummer L. a néphez szólt: „Önök közül, úgymond, körültem összeseregelve, már ma a városházánál ezren ünnepélyesen esküt tettek, hogy a rendet fentartják, mind a mellett in­dítványozom, hogy ez esküt, ha önöknek úgy tetszik, most itt mindnyájan vidéki testvé­reinkkel ujitsuk meg, s felkérem alispán urat hogy azt előttük elmondani szíveskedjék. Megtörtént. Isten szabad ege alatt az alispán után ezeren mondottuk el az ünnepélyes es­küt : mikép isten bennünket és ügyünket úgy segélje, a mint a közcsendet mind magunk fenntartjuk, mind másokkal fentartatni fogjuk. (Folyt, köv.) O. Qy. Eszmények között. Emlékezés egy elhunyt barátra. Irta : Dr. Berényi Ármin. Az esti órák méla csöndjén, midőn az ábránd ringó szárnyain az emlékezésnek áldo­zom, gyakorta megjelenik előttem egy ifjú alakja. Leül mellém, mint egykoron, arczának bánatos mosolyával szemeinek epedő égszinü kékjével s beszél, regél nekem az ö Istenei­ről. Az ö Isteneiről, kiket hasztalan keres­nénk az ég végheti enében s a templomok zárkózott csarnokai között.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom