Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-06-19 / 25. szám
ha ön jó orvos volna, betegei közül egyse halt, vagy halna meg. Az a gyermek, kit ön kérdezett ? tegyük fel 8 éves volt, annak a gyermeknek mondom az I— 100 számkörben levő 4 alapmiveletet már a II- ik osztályban kellett megtanulni, vagy ha nem tanulta meg az bizonyára nem az én hibám egy másik tanítóé s most ö helyette engem állít pellengérre, s nem is sejti, hogy a kancsal mészáros helyzetébe jutott. Nem is gondolja ön, hogy midőn engem ál- lit bűnbaknak, ugyanakkor a gyomai tanítótestületet sérti, és a testülettel együtt az iskolákra felügyelő hatóságot: — mert a tanítókról azt tételezi fel, hogy nem tanítanak kellőleg — a felügyelő hatóságot pedig azért mert őket nem tartja hivatásukat híven teljesítő közegeknek. Azt állítja ön, hogy és ezáltal ismét úgy járt mint „a czigány ki maga alatt vágta a fát és lepottyant1‘ benem az egyház a tanítót fizeti, nem pedig a verestoll hordozóját. Én pedig erre csak azt válaszolom, hogy vajon Dr. Kovács István uramban a vármegye, a megyei főorvost fizeti-e vagy a főkortest? Gnyit szükségesnek véltem röviden megjegyezni. Gyoma, 1887. jun. 9. Arany Andris. * • * Helyet adtunk Arany András ur czikkének épen a lovagiasságunkra történt hivatkozás nyomása alatt, habár sok ideig haboztunk a felett: vájjon nem akkor lettünk volna-e lovagiasabbak, ha czikkét nem közöljük, mely bennünket arra kényszerít, hogy reflexiónkat czikkére megtegyük. Arany András ur mindenekelőtt megengedi azt, hogy az általunk, a gyomai viszonyokra köz- lőtt csikkben a fő dologban igazunk van, a község fiatalsága sőt talán összes lakossága között fennforgó viszonyokat illetőleg. — Mindamellett azonban, hogy ezt elismeri, sőt elmondja, hogy a viszonyok javítására az által igyekezett maga részéről közreműködni, hogy a földmivelő ifjak részére egy kis olvasó-kört alakított, hogy kedves olvasmánynyal tölthessék el idejüket, s ez által a szilajvérüségnek elejét vegye; nehány sorral Iejebb az általa javítani igyekezett szilajvérüségnek védelmére kel s elmondja, hogy bizon verekednek azok a fiatalok ha másért nem, hát a lányokért másutt is. Ergo : mert verekednek más községekben a lányokért, miért ne verekedhetnének Gyomán, ha nem a lányokért, tehát más egyébért, a miből önként következik, hogy a gyomai ifjúságot nem volt okom megróvni. Tehát uram Péter, a ki lopott, nem bűnös azért, mert Pál is lopott! Oh keserves falusi logica 11 Utána mindjárt hálátlanságot vet szememre Gyoma iránt 8 felteszi rólam, hogy én Gyomát gyűlölöm, a melynek pedig nagy része van abban, hogy azzá lettem a mi vagyok s engemet a megfagyott kigyó szerepében mutat be. — No hát uram, hogy azzá lettem a mi vagyok, orvosi oklevelemnek s csekély tudományomnak köszönhetem, mert ha ez nincs, nem lehetek az, a mi vagyok. Megnéztem tehát oklevelemet s úgy láttam, hogy azt nem a gyomai egyetem állította ki s nem láttam latin szövegű oklevelemnek aláírva Andreas Aureust (magyarul Arany Andrást.) — Oh keserves falusi logica 1 Hanem gyere csak mindjárt utánna fakanál! Arany András ur azt mondja: nem kell minden lében fakanálnak lenni. Hát mondja csak Arany András ur, annyira szűk lát- körrel verte volna meg önt végzete, hogy azt se tudja, hogy annak a sajtónak nagyon szép és komoly feladata van, az a sajtó támogatja még a szolgabirót is a maga működésében; vagy nem tudja azt, hogy bizon Gyomán vagy Gyulán történt dolgokat még a központi lapok is megbeszélnék, s hogy helyi dolgokat megbeszélni épen egy helyi vidéki lapnak legelső kötelessége. És ha ön az országos lapoknak e jogát kénytelen elismerni, miért nevezi a vidéki lapot épen a helyi események minden lében fakanalának. Denique, mindig csak az a gyarló falusi logica! A mi önnek azon védekezését illeti, hogy annak ön nem oka, hogy a gyermekek pártjelvényt viselnek, általában pedig a pártjelvény viselésre vonatkozó állításomat illetőleg, csak any- nyit mondok, hogy a múlt képviselőválasztás múltán épen ön ellen emeltetett a miatt panasz és pedig írásban s nyujtatott be az illetékes hatóságnál, hogy ön osztályában a veres tollat tanítványainak saját úri kezével osztogatta ki. Hogy azonban a dolgot egyáltalán nőm tették hivatalos eljárás tárgyává, csak azért történt, mert épen mivel a tractus világi fögondnoka volt a bukott jelölt, ön pedig épen abban a tractusban egyik néptanító, nem akartak önből politikai martyrt csinálni. Tessék utána járni' nem igy volt-e? — És mondja meg most már ön : hogy melyik oldalon van az a nagy garral oda dobott vak pártszenvedély, vájjon a mi részünkre-e, kik igy járnak el, vagy az önök részére, kik gr. Rádayt a múlt alkalommal oly gyönyörűségesen fogadták. Nem látom meg továbbá a gerendát a magam szemében, de meglátom más szemében a szálkát, mondja ön, mert hát én is korteskedem. — Tökéletes igaz, hogy korteskedünk mindnyájan, ki-ki úgy, a hogy tudja. Hanem vonjunk csak egy kis párhuzamot, Én a világi tisztviselő sem pártelnök nem vagyok és nem lennék semmi körülmények között, sem tollat a kalapom mellé nem dugok, s ez által megkímélem állásomat az erős pártállás maszkirozásától. Ön, az egyházi belső hivatalnok, pártvezér is, vörös tollat is hord s nincs semmi tekintettel állása kényessége iránt. Na hát uram, melyikünk ezen téren is az, a ki a dolgot helyesebben fogja fel. De hogy ön nem hajlandó még arra sem, hogy a mit olvas, azt át is értse, s nem akar tudomást venni arról, hogy hiszen én tulajdonképen többesben beszéltem s nemcsak a vörös, de másféle toll hordozása, s igy általában a pártszenvedélynek az iskolába történt bevitele ellen tiltakoztam egyiránt. Na de tessék másszor az olvasottakat jobban megérteni s nem dobálózni azzal a vak pártszenvedély üres lármájával. Végül a mi azt illeti, hogy óriási dőrdületet hallatandó s az egész megyét megrebbentő fegyverem csütörtököt mondott, ez sem igaz. Hiszen uram, olyan pompásan találta ön kalapja mellett a veres tollat, hogy az onnan rögtön lepottyant s annak az óriási dőrdületet hallatandó fegyverpuffanásnak meglett az az eredménye, hogy ön kalapja mellett másnap már csak buzakalász volt. Ön hivatkozik az én lélektani ismereteimre, feltéve, hogy tanultam lélektant s lélektanilag magyarázza azon zavart, melyben az a kérdéses kis fiú lehetett. No hát most már én is hivatkozom az- ön lélektani ismereteire s itt idézem a rómainak azon mély paedagogico-psychologicus értelmű axiómáját, hogy : maxima pueris debetur reverentia, és pedig minden téren. Ez a reverentia pedig kizárja azt, hogy a 48-as lében vereBtollas fakanál gyanánt ott lássa a gyermek a maga tanítóját, olyan jeleneteknél is, mint a minő ott a templom-téren annak idején lejátszódott. Korántsem állítom- hogy ön azon jelenet inscenirozója volt; de elég az, ha a gyermek ott látja — mint a pártmozgalmakban fontos szerepet vivő egyént — azt, kinek példájáról szeret magának hímet varrni. Ezzel a vitát berekesztjük. A szerkesztő. Válasz Kató Benedek gyomai rendörtizedesnek. A „Békés“ f. évi 28. számában egy, a gyo-* mai vásár és az ezzel egyidejűleg történt szomorú esetről irt csikkemben önhöz is intéztem pár szót. Tettem ezt minden ellenszenv és személyeskedési szándék nélkül. Csakis a közvéleménynek akartam kifejezést adui. Ön erre feljajdulváu — nem mint a sebzett oroszlán, hanem mint a kinek tyúkszemére tapostak — személyem ellen törve czikket irat, melyben nagyon is éles kifejezéseket mél- tóztatik magának engedélyezni, mert „elhallgatni önérzete nem engedi.tMuhm'l Hát most ébredt fel az a büszke önérzet ? Hát akkor hol volt — hiszen emlékszik talán reá, nem oly régen történt — midőn a Hóji-fél sátor előtt egy előkelő gazda ember,"a csetepatéra összefutott vásári publicum előtt — két csendőr jelenlétében — ugyancsak vastag kitejezésekkel és furcsa dolgokkal tractálta önt ? Ekkor talán aludt a büszke önérzet ? Ekkor kellett volna — e hánytorgatott — nemes önérzettől áthatva, az ön által emlegetett felettes hatóság elé járulni s leoldva a — jobb sorsra érdemes — fringiát, ezt mondván : elégtételt kérek az ember ellen, ki engem nyilvánosan compromittált, — vagy ott hagyom hivatalomat. De hát könnyebb ám a fringia, mint a kasza ! Tudja hol van az a büszke önérzet ? Ott, az ön által felkért s iránta jóindulattal viseltető egyén tollahegyén. Sajnos, hogy tudjuk, miszerint nem ön irta ama czikket, mert egyébként igen comicusan vnnné ki magát, hogy ön még tanácsadásra képesnek hiszi magát arra nézve, hogy valaki az újságban mit és hogyan írjon. Hogy ön az általam írottaknak intentióját nem érti, azon cseppet sem csodálkozom ; de hát kérte volna fel a czikkje iró urat annak átnézésére. Hát ki mondta azt, hogy ön okozta a veszekedést ? — Senki. Hanem igenis mondom most, hogy az öu erélytelensége tág tért nyit a verekedés mind nagyobb mérvű elhatalmaskodásának. Hiszen az ön elődje idejében is voltak verekedések, lesznek ezután is, mert azt végkép kiirtani a mi heves vérü magyar fajunkból nem lehet. De korlátozni tgen is lehet. Ezelőtt összeültek a fegyverneki legények a mirhóhátiakkal mulatni. Természetesen nem maradtak el a legénykedések és hetvenkedésekből származó verekedések sem, de ezt megtette mindegyik fél a maga körében is. De hol látja most ön őket együtt mulatni ? A mi az előtt legénykedésből történt, az ma gyűlöletből foly és a verekedés valóságos mániává fajult. Most már ba egy lábas jószág elkódorog a másik városrészre és ha legény megy utána keresni, elverik, mint nemrég megtörtént. Panaszkodik ön, hogy mindig szidják. Az ám. Mihaszna András bátyánk is mindig azért panaszkodik, mert „azok a hájfejü czibilek, meg a nasz- száju újságírók“ mindig szidják. Hanem hát András bácsinak — mint írja — meg van az „eréll és tapintat;“ de hogy önnél az első nincs meg, mutatja 3 éves működésének eredménye, s hogy utóbbi sincs meg, bizonyítja czikkének modora. Szidják önt — mint írja — egyaránt a fegyver- neki és mirhóháti szülék. De miért ? Azért tán mert rendetlenkedő fiaikat becsukja ? Dehogy azért I Hanem igenis azért, mert akkor mutogatják önök az erélyességet midőn már a baj megtörtént. No hiszen I nagy bátorság kell ahoz, hogy a verekedés után bekisértesse az ifjakat. Igenis azért, mert a nagy felháborodás a szülők kebelében — általánosan — mert ha szemeik előtt nincsenek fiaik, nem tudhatják, ha vájjon melyik peresben hozzák haza véresen, összeverve. Igenis, szidják önt és önöket, mert olyanok mint a lusta vizipuska, mely mindig akkor ér oda, mikor már a tűz elaludt. Azt mondja ön: öt rendőrrel (Hát a csendőrök ?) alig képes a verekedést megakadályozni. Alig? Nem alig, hanem egyáltalán nem. De hiszen jöhetne is ön mellé egy ármádia rendőr — ha t. i. mind olyan volna mint ön — mégsem tudna rendet tartani. Jaj 1 Bizony most már nehéz a rendet helyreállítani, mert a baj nagyon elhatalmasodott; de lépett volna ön fel 3 éves szolgálata alatt, mindenkor és mindenütt a kellő szigorúsággal és erélylyel, bizonyára bár nem szűnt volna meg végkép a viszálkodás, de mindenesetre nagy mértékben korlátoltatott volna. — Azt mondja ön: botdepók nincsenek ^Gyomán. Az az, hogy ön nem tudja. Hát nem is azért rendőr tizedes az ember, hogy még ilyeneket is tudjon. Furcsa is volna, ba tudná! Hanem Gecsei L. ur önnek e tekintetben bővebb felvilágosítással szolgálhat, (ka t. i. akar.) Hogy nem botokkal, hanem dorongokkal verekedtek — azt is irja ön. Hát azt hiszi, hogy én a bot felemlitésével sétapálezákat értettem? Ami a másik dolgot illeti, melyért annyira felháborodott önérzete „mit kódorogtok . . . stb. azt állítja, hogy nem mondta. Legyen, hiszen én sem állítottam határozottan hogy mondta, mert ott ez áll: úgy baliszik .... s ha ez igaz... stb. Tehát feltételesen van mondva, melyre vo- natkozóleg elég lett volna önnek fentebb jelzett tagadó nyilatkozata. Bár a kik ezt nekem mondták, neveiket ki tudnám írni, de nem akarom őket a nyilvánosságra hozatal által ön jóindulatának kitenni. Állításuknak azonban van anynyi hitele, hogy az ön tagadásáért nem adom azt fel. Hát a „biztos“ czimért nem aprehendál ? Ez van ám Pesten nem pedig Gyomán. Nagy baj is ám az, mikor az embernek sem a „biztos ur“ titulus, sem pedig a gangosán fityegő fringia nem szerzi meg a hivatalos respectust. — Ha ön czikkjének modorát utánozni akarnám .tudnék egy tanácsot adni tekintélyének fentartására, de — bár megérdemelné — nem teszem e lap tisztessége — és magamért. Önnek nehezére esik az, hogy szidják. Megdicsérjem ? Ha kívánja, elmondom kollegái tapasztalat szerzésére és a közönség mulattatására önnek egyetlen hőstettét, a vidámsággal vegyes szomorú rémes történetét: „a kövesuti betyár fogást“ két képben. Akaija? Végre, én sem vagyok kiváncsi az ön czikkjének írójára, ön se legyen kiváncsi az én nevemre. 4. Városi képviselő testületi ülés. Gyula város képviselőtestülete folyó hó 15-én szerdán délelőtt ülést tartott. D o b a y János polgármester az ülést megnyitván a napirendelőtt Bodoky Zoltán városi képviselő az alább olvasható interpellátiót intézte a polgármesterhez a következő beszéd kíséretében : Tekintetes polgármester ur, tisztelt képviselő testület 1 Köztudomású dolog az, hogy városunkban csak nem régen mozgalom indíttatott meg a rendezett tanács intézménye ellen, ezen mozgalom most is szíttatik s félő hogy ma holnap ismét előtérbe fog lépni, nekünk tehát, kik a rendezett tanács hívei vagyunk, s különösen a polgármester urnák, ki a rendezett tanács élén áll szoros kötelességünk e mozgalmat figyelemmel kisérni s ha a rendezett tanács tisztviselői ellen bárhol és bármely alkalomból vád emeltetik meggyőződni annak alaposságáról avagy alaptalanságáról s ha a vádak valóknak bizonyulnak, szigorúan büntetni a hanyagságot, de ha valótlanok éppen oly kötelességünk azokat meg- czáfolni s elejét venni annak, hogy azok mindenféle mellék czélok érdekében a nép körében terjesztessenek. A folyó május hó 31-én a „Magyar Király“ szálloda előtt a függetlensági 48-as párt által tartott párt gyűlésen több szónok súlyos vádakat emelt a rendezett tanács tisztviselői ellen, rendetlenségeket és mulasztásokat emlegetve, úgy vagyok értesülve, hogy a t. polgármester ur ezen a gyűlésen mint hatósági közeg volt jelen s igy nézetem szerint kötelessége lett volna, ha ezen vádak — a mint megvagyok győződve — alaptalanok, azokat rögtön megczáfolni. Nem akarom kétségbe vonni, hogy apróbb mulasztások előfordulhatnak, mint a milyennek tartom azt, hogy a polpármester ur mint hatósági kiküldött szó nélkül elhallgatta a rendezett tanács tisztviselőinek ugyszóllván roszakaratu meghurczoltatását, de alkalmat akarok adni a polgármester útnak, hogy a mit ott elmulasztott helyre hozhassa itt a képviselő testületbe s ha vannak csakugyan rendetlenségek arról jelentést tegyen, ha pedig nincsenek, elégtételt szerezzen a méltatlanul megtámadott tisztviselői karnak, s e czélból a következő interpellátót terjesztem elő. Tekintve azt, hogy a „Magyar Király* előtt tartott népgyülésen úgy általában, mint különösen a városi tisztikar ellenében súlyos vádak hozattak fel nyilvánosan, Tekintve azt, hogy ennek következtében a városban a városházán lévő rendetlenségekről beszélnek a tisztikar jreputatiójának s tekintélyének rovására, Tekintve azt, hogy a polgármesternek kötelessége amennyiben ezen vádak igazak volnának, a képviselő testületnek jelentést tenni, ha pedig nem igazak a tisztikart megvédeni az alaptalan megtámadásók ellen. Kérdem a tek. polgármester urat: 1. Jelen volt e polgármester a „Magyar Király* előtt 1887. évi május hó 31-én tartott népgyülésen, és ha igen mily minőségben, mint magán személy, vagy mint hatósági közeg? 2. Van e tudomása arról, hogy a fentebb emlitett napon egyes szónokok által általában de különösen a városi tisztikar ellen súlyos vádak emeltettek s a városházán különösen a pénzkezelésnél előfordult rendellenségekről tétetett említés. 3. Igazak-e az azon alkalommal felhozott vádak ? s ha igen mit tett vagy mit szándékozik tenni a polgármester ur a rendetlenségek megszüntetésére s hogy annak okozói érdemelt büntetésöket elvegyék? 4. Ha pedig nem igazak, mit tett vagy mit szándékozik tenni a méltatlanul megtámadott tisztikar védelmére, az alaptalan- támadások megczáfolására s arra nézve, hogy a nép ebben a tekintetben bizonyos más itt megnevezni nem akart czélok érdekében félre ne vezetessék ? * * Ezen interpellatióra elnöklő polgármester azon nyilatkozatot teszi, hogy ő az 1887. évi május 31-én tartott népgyülésen mint közigazgatási hatósági közeg volt jelen; ezen gyűlés alkalmával Hajóssy Ottó képviselő jelölt Programm beszédében nyilatkozott a város nem egészen rendes pénzügyi viszonyairól, a nélkül azonban, hogy a .városi tisztviselők éllen váddal lépett volna fel, avagy azok hivatalos működését gyanúsította volna s igy a városi tisztikar — melynek élén ő maga áll — nem lévén gyanúsítva, annál kevésbé váddal terhelve, egyáltalán véve nem forgott fenn szüksége annak, hogy a tisztikar reput&tiója és tekintélye megvédése tekintetéből szükséges eszközöket és módokat igénybe vegye. — Miután pedig az előterjesztett interpellatióból arról szerzett meggyőződést, hogy Hajóssy Ottó képviselő jelölt némely szavai félre magyarázásra adhattak alkalmat, Ígéri hogy e tekintetben igyekezni fog a tiszti karnak teljes elégtételt szerezni Az interpellatióra tett polgármesteri válasz tudomásul vétetvén, a közgyűlés a napi rendre tér át. A gyűlés további lefolyásáról a hírek között. Tsm.1J.g3rÉrtesítés. A gyulai izr..iskola folyó évi zárvizs- gálatai a követkoző napokon és renddel fognak megtartatni: Junius 26-án azaz vasárnap délelőtt a 3. és 4. osztályban. Junius 27-én, hétfőn délelőtt a 2. és i-ső osztályban. Ezen nyilv. vizsgálatokra — mely napokon egyszersmind a leány-növendékek kézimunkái kiállítva lesznek — at. szülök és tan ügy barátok azon kéréssel hivatnak meg, hogy a vizsgálatokon minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. A gyulai lar. iskolásaik.
