Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-01-02 / 1. szám
▼annak a ugyanezen alapon menekülnek Kisfáivá lakói is. Az egyház pedig vagy szűnjék meg létezni, ha a személyi szol* gálmány nem lesz elég az egyház fennállásához szükséges költség fedezésére, vagy emelje fel a személyi szolgálmányt az úgynevezett párbért, amikor aztán az a szegény vagyontalan, a ki pusztán csak a capite census, lessz sújtva aránytalanul, mert ő, kinek csak két keze van a munkára s egyebe semmije, épen oly drágán vásárolja meg magára nézve az illető egyház kötelékébe való tartozhatást, mint a mily olcsón jut hozzá az a telkes gazda, ki más határban eső földjével e teher alól Így kibújt. Nem mondjuk, hogy a kölcsönös expropriatio egész odáig elmehet, a meddig azt a fentebb idézett példában jeleztük, de hogy, az ilyetén felfogásnak lábat adunk, elmehet odáig, hogy aztán az egyházak léte lessz veszélyezve : ez kétségtelen. Szóval, habár absolut jogi elvek igazolni látszanak is azon álláspontot, melyet e kérdésnél Békésmegye bizottsága elfoglalt, alig hisszük, hogy e kérdés nem fog más megoldást nyerni a kormánynál, hova most már fellebbezve lett, anynyival is inkább, mert az illetőket kérelmükkel az országgyűlés kér- vényi bizottsága is elutasitandóknak mondotta ki. Az egyházak autonómiája involválja a fennállásukhoz szükséges eszközök előteremtéséhezi jogot megadóztatás alapján, ha egyszer az állam a lételhezi ezen jogot törvényesen elismerte; következik ennélfogva, hogy ezen megadóztatásból kifolyó vitás kérdések eldöntésébe a világi hatóság nem avatkozhatik; következik végül az, hogy ezen megadóztatásból kifolyó vitás kérdések illetékes birája s csak az illető egyház kebeléből kiemelkedő fórumok lehettek tehát jelen esetben lehetett első sorban az egyházmegye, másod folyamodásban az egyházkerület s ezek döntő határozatával szemben a politikai hatóság, s igy Békésmegye bizottságának felmentő végzése nem egyéb, mint tagadása az egyház autonom jogának, s igy határozottan jogsérelem. —■ Hát elbirálás alá esik a kérdés akkor, ha a vevő nem tartozik az eladó egyházának kötelékébe, s ha ilyennel szemben akarná az illető egyház a maga jogait érvény esi teni, igenis, itt helyén van a politikai hatóság beavatkozása, mely most már nem a hivőt, de a polgárt védi, reá nézve heterogen s igy illetéktelen megadóztatásokból kifolyó túlkapások ellen. Minélfogva azon nézetnek adunk kifejezést, hogy ez ügyben világi hatóságok beavatkozása minden jogalapot nélkülöz sőt veszélyt is foglal magában, mert az állam s az egyház közötti egyáltalán nem kivánatos, sőt veszélyes súrlódásoknak, sőt harcznak vethetné meg alapját. Tudjuk, hogy az általunk kifejtett nézeteket sokan nem osztják, felvetettem a kérdést; jó lesz tisztázni az eszméket. Dr. Kovács István. A polgári iskola vitához. Korunknak s vele együtt társadalmunknak kiváló sajátsága a mükedvellés, vagy ha érthetőbb hangon akarunk beszélni : a dilettantismus, a mely dilettantisms a színpadon nem sok kárt tett, de annál nagyobb kárt tehet, ha komoly vitális érdekek körül akarja magát minden áron érvényesíteni. Ha van komoly vitális kérdés, melynél a dilettantismus igazán kárt tehet, ki kell mondanunk, hogy az oktatás és nevelés kérdése ezek közé tartozik. — E rövid bevezetés után egyszerűen jelezni kívánom, hogy polgári iskolánkról s az azzal szemben az újabb időben oly erősen hangsúlyozott vádakról akarok szóllani. Furcsa sors jutott ennek az iskolának, mely mikor küzdelmes létét megkezdette, senki sem volt tisztában vele, hogy tulajdonképen miért, kiért és kikért létezik, s mert senki sem volt vele tisztában, mindenki azt követelte tőle, hogy mindenért és mindenkiért, s különösen hogy ő érte létezzék. — És mert minden igényt s mindenki követelését kielégíteni nem bírta, előállt az egyik s erősen hangsúlyozta: hogy a polgári iskola tanárai nem tudják felébreszteni az ő fiacskájában a tanulási kedvet, a mi talán nem is létezett; a másiknak a volt a baja, hogy mert fia még csak közepes lángésznek sem született : még elégtelen osztályzatot bátorkodott kapni; a harmadiknak panasza az volt, hogy bár az ő fia tudja az Ur imádságot, a hittanból mégis megbukott; előállt a negyedik s nem birt fejébe menni, hogy az Ő fia kedvéért miért nem tanítottak külön termé- szettani földrajzot, mert hát ime az ő sur- culusát e miatt nem vették fel a gymnasium következő osztályába. Valóban uraim, csak azon kell csodálkozni, hogy elő nem állt még válamelyik csizmadia s nehéz- raényül nem említette fel, hogy az ő pol gári iskolába járt fia még ma sem tudja a talpba függélyesen beverni a faszeget, pedig a függélyes vonalról mégis csak eleget hallott; vagy hogy valamelyik cserepes nem botránkozott mog azon, hogy hasonló polgári iskolai qualificatóju fia, nem tud eléggé bizarr carricaturákat festeni a kiégetett fazékra; vagy hogy a mészáros nem emel panaszt, hogy a méterrendszert a polgári iskolában megtanult fia, még ma sem tud pontosan kivágni egy kiló húst, hogy az több ne legyen, vagy belőle ne hiányozzék! - Szóval, kritika elől, kritika hátul, kritika mindenütt! És minő kritika! A polgári iskolával szemben megújult kritikára kell jelenleg észrevételt tennem. — E kritika hangsúlyozza: hogy a tanári kar nincs tisztában a polgári iskola feladatával. Hogy a tanári kai mennyire van és mennyire nincs tisztában, nem részletezem, de tudom hogy tisztában van. Nagyobb baj az, hogy a közönség nincs vagy nem akar tisztában lenni vele s még nagyobb baj az, hogy közibünk is becsapott az országos tanügy azon járványos, még pedig országosan járványos nyavalyájának bacil- lusa (bocsánat a hasonlatért orvos vagyok tehát szakmámból veszem a hasonlatot,) melynek neve: mania gymnasialis chronica insanabilis. Legnagyobb baj pedig az, hogy az országos járványnyal szemben még a közoktatási miniszternek a parlamentben tett drasticus nyilatkozatai sem birtak még idáig eléggé gyógyító erővel. Hogy aztán a mi polgári iskolai tanári karunk sem bir e kivüiről reáható lökésnek teljes erélylyel ellent állani : az lehet az ő hibájuk, de ő hibájuk mellett: a mi biinimk. A mely bűn maga után vonja azon amphibialis állapotot, a mely amphibialis állapot sok bajnak forrása. — Ezt nem lett volna szabad a bírálónak felejteni, ha bírálata alapos akar vala lenni! Második nehézmény a mi felhozatik: az átmenet a szakrendszerről az osztályrendszerre. — Itt elég legyen anynyit mondani: hogy magok a szakértők között eltérők a vélemények a felett, hogy a középiskolák alsóbb osztályaiban melyik rendszer előnyösebb s ott a hol a nézetek eltérők, egyik nézet épen oly jogosult mint a másik. Ha van, a mi elfogadható alapokra helyezkedve megróható, egyedül az: hogy ez átmenet nem fokozatosan, hanem egy ugrással s hii télén történt, hogy miért, annak taglalására jelenleg e lap hasábjai elegendő tért nem engednek. De ha hibául róvjuk ezt fel a tanái’i karnak, épen oly hiba volt az iskola széktől, hogy ezt behatóbb pedig a tanerők mérlegelését nélkülöző mélyebb bírálat nélkül, olykönye- den át bocsátotta tanácskozásának retortáján. Jön végül a legközelebbi iskolai év eredményét feltüntető évi értesítő azon szomorú adata, hogy aránytalanul sokan megbuktak s lettek ismétlésre utalva. Ergo: a tanárok nem tudnak tanitani! — Na már uram, ha az a tanári kar, csak legtávolabbról is sejthette volna azt, hogy ebből tanári képességük ellen még fegyvert is lehet kovácsolni, nagyon egyszerű do log lett volna mindegyik tanulónak jó osztályzatot adni: a mikor aztán a kritika szerint mindjárt tudták volna tanitani! De aztán nem lett volna-e az eljárás több mint a tanári nemtudás ; nem lett volna-e ez határozott és pedig mystificatio az illető szülőkre nézve. Végtére is a tanítás s annak eredményessége épen oly relativ valami, mint minden a világon s valamint lehet valaki igen jeles orvos, még ha egy bizonyos esztendőben sok beteg találna is meghalni; mert épen — valami veszélyes járvány uralkodik, s valamint lehet valaki nagyon tanult és alapos képzettségű ügyvéd, ha azon fatalitás találja is érni, hogy egy bizonyos évben sok desperatus ügy kerül kezébe, melynek legnagyobb részét elveszti; valamint a legszentebb életű papnak is. lehetnek feslett erkölcsű,számos hívei; épen igy lehetnek a legképzettebb tanároknak is egy bizonyos időben, esetleg silány tanítványai. Nem szabad figyelmen kivül hagyni azt sem, a mit mindenki tapasztalhatott a ki neveléssel és tanitással foglalkozott vala, hogy akárhány előbb szorgalmas, igyekvő gyermeknél mintha sajá tos metamorphosisen menne át, szorgalma s igyekezete a szó teljes értelmében úgy megcsappan, hogy az észlelőtt valóban bámulatba ejti vele s ez különösen megszokott történni az úgynevezett kamasz-években (németül úgy hivják, hogy Tölpeljahre) a mikor a serdülő ifjú hasonlít a vén borjúhoz, melynek húsa szeletnek már vén, rostélyosnak pedig még nem való, a mikor se főve, se sülve nem jó s nincs emberi erő, mely rajta valamit idomítson s várni kell vele. A kritika ha* az helyes: mindig üdvös, eredményében termékeny; ha nem helyes: a kritizálót teszi első sorban is kritika tárgyává. Dr. Kovács István Eirek. Lapunk tisztelt olvasóinak boldog uj évet kívánunk. Lapunk mai — az uj évfolyamnak első — számát a „Békés“ múlt évi előfizetőinek minden kötelezettség nélkül megküldjük. Miután a következő számot csupán addig beérkező előfizetőinknek fogjuk expediáltatoi, tisztelettel kérjük az előfizetéseknek e hét folytán való szives megújítását, nehogy a lap szétküldésében zavarok merüljenek fel. Egyúttal tisztelettel felkérjük lapunk barátait, hogy a „Békés“ számára — mely az uj év folyamán az eddiginél is fokozottabb mérvben igyekezend kitűzött feladatának megfelelni, mely feladatát tetemesen megkönnyíti a legutóbb tartott megyei közgyűlésnek ama bennünket mélyen megtisztelő határozata, mely szerint a közérde- kübb hivatalos közlemények a „Békés“-ben rendszeresen közöltetni fognak, ami által lapunk a vidéki hírlap valódi missióját fogja betölthetni és ezáltal csaknem nélkülözhetlen orgánumává válik a községek elöljáróinak, nemkülönben a megyei közigazgatás iránt érdeklődő igen tisztelt bizottsági tagoknak is, lehető széles körben ajánlani, s részünkre előfizetőket toborzani szíveskedjenek. A B é k é 8 előfizetési dija egy évre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr, negyedévre 1 frt 25 kr, mely összeg legczélszerübben postautalványon a „Békés kiadóhivatalának Gyulán“ czim alatt küldendő. Öt egyidőben beküldött előfizető után tisztelet- példánynyal szolgálunk. A megye viszonya a „Békésihez. Kiirt czikk. Békésvármegye köztörvényhatósági bizottságának 1886. évi deczember hava 20-án s folytatva Gyulán tartott rendkívüli közgyűlése jegyzőkönyvéből 568/1886. b. gy. A vármegye közönsége által a községek pénzkezeléséről, valamint a megyebeli községek által alkotott különböző szabályrendeletek tárgyalása alkalmából felmerült indítvány folytán. Nehogy a vármegye bizottsága jövőben is az idő rö dóságé miatt a nagyközönség érdekét oly annyira érintő hasonló lényeges ügyeknek a kellő tájékoztatás nélkül kényszerüljön érdemleges tárgyalásába bocsátkozni, elhatároztatik, hogy jövőre mindennemű szabályrendelet úgyszintén a megyéhez érkezendő s innen kiadandó nagyobb horderejű rendeletek, a megye központjában megjelenő ^ Békés“ czimü heti lapban előre közöltessenek. Mely határozat végrehajtásával a megye alispánja megbizatik. Kelt mint fent, kiadta: Fopovics Szilveszter, in. 11-od aljegyző. Kedélyes estét töltött az önkéntes tűzoltó tisztikar karácsony másodnapján Dóba y Ferenci tiszttársuk lakásán, a szives fiatal házigazda vendégszeretetében részesülve; az eBtély mindvégig fenkölt hangulatban folyt le és a késő éjjeli órákban ért véget. A megyei közigazgatási bizottság január havi rendes ülését f. hó 10-én fogja tartani. Halálozás. Keblovszky Lajos városunkban általánosan ösmert és köztiszteletben álló polgártársunk e hó 28-án hosszas szenvedés után szerető leánya karjai között Teschenben (Slézia) jobb létre szenderült. Temetése nagyrészvét mellett ment végbe. Béke hamvaira 1 V) évi üdvözlés. A megyei tisztikar uj év napján testületileg tisztelgett szeretett alispánjánál, boldog uj évet kívánva. A tisztviselők érzelmeit Terényi Lajos főjegyző tolmácsolta ékes szavakban, mire az érdemekben megőszült alispán meghatottan mondott köszönetét. Házasság. K o h n Sándor orosházi fiatal kereskedő deczember 28-án délután vezette oltárhoz a helybeli izr. imaházban menyasszonyát K ó h n Róza kisasszonyt, Goldstein Mór kereskedő kedves sógorasszonyát. nyelem foutélyai, mig a falak körül vannak majd remek, majd durva festményekkel. Ott látjuk egyiken amint a gazda uj magtárt építtet; közelben a cséplőgépek beláthatlan sora következik, mig jóval odébb egy agitátor hallatlan napszámot Ígérve, erősen tüzeli a népet dologra. A másik kép egy házat ábrázol, melybe a szemtelenség legmagasabb fokával törnek be a végrehajtók. A harmadikon vidám szüretelők szidják a kiapadhatlan tőkéket s csak arra se érnek rá, hogy bámulhassák a folyton érkező s még alig kiforrázott hordókat. A negyediken rongyos didergő alakok sétálnak kényelmesen. Az ötödik tele van rakva kukoriczás zsákokkal, szájaikkal a hatodik kép felé, melyen egész botrányos sovány disznók gyakorolnak fenyegető szájtátás és harapási kísérleteket, az említett zsákok felé fordulva. A hetediken nincs semmi, de e helyett, a 8., 9., 10., li. s valamennyi képen valami, melyek mindannyian azonos jelentőséggel birnak. Már ez a csekély bevezetés, még inkább az általunk épen most kinyitott ajtón való betekintésünk bő alkalmat nyújt azon szép csínnal összeállított programm hazafiasságáról mely nekünk megengedi, hogy érezzük, miszerint ügyeink biztos kezekbe vannak letéve. Tehát meggyőződvén az ui esztendőnek sokat igéröségéről, hódoljunk a jelennek és üljük azt meg. Nagy ünnep van ma, tudjuk az uj év öröm, az ó pedig krokodilkönyeket hullat, mig szemeinkből a reménység mosolyai csurognak. Nagy ünnepet ülünk, nemzétközi ünnepet : itt tolakodik p. o. Szibéria ünnepe nemes ólomjának Sahara éghajlat alatt való makacs olvadása, vízbe öntése s átváltozása közbeni jövendőmondásaival. Mint nagy-brittaniai ködfátyol, lebegnek szemeink előtt az örökmult soha nem feledett pillanatai. Mint olympiad játékok tűnnek fel előttünk a lefolyt időkbe plántált lakodalmak, disznótorok, névnapok, batyubálok s több e kasztokba vágó hasonla- tosságokkali küzdelmünk. Egész norvégiai esthalfogásra emlékeztet bennünket egyes eltöltött kártya-, thea- és zeneestélyek karhatalommali szelíd kézre kerítése. Mint Róma épülése, oly megfoghatlan módon jutottunk birtokába oly sok kedves emléknek, miket ereklyeként őrizünk meg az uj esztendő Wertheim- kasszájában. De ki tudna mindent mihez hasonlítani ? egyedül az összes elmúlt évek könyvének dicső lapjain feljegyzett adatok kezeskednek az ő esztendő nemes elcsapásra méltó, hozzánk való ragaszkodása általi fokozatos életrevalóságáról; de ha a kimerültség, a mindenki részéről való szidás általi unatkozás és ballépései által magára vont ellenszenv általi félelem bágyadtá, elkeseredetté akarták is tenni, — mindig voltak a nagy helyzet által időről-időre támasztott eszközként szolgáló események, melyek ruganyosságot, uj lendületet s életet kölcsönöztek elidegesült természetének. Ily lehangolt állapotában vállalkozott az első nagyobb szabású lépésre az esztendő nyakára egész váratlanul törő kolera. Nagy volt az ijedelem, melytől alig bírta a nálunk is látható volt holdfogyatkozás a figyelmet elvonni. Még le se csendesült az elragadtatás, melyben az uj lovas-kaszárnya megnyitása hozta, — miközben persze nem hagyta magát holmi tengeri I dunai hajótörések, szerb-bolgár veszekedések, hadi készülődések, öngyilkosságok, bányaégés, képviselőválasztások és bukások által zavartatni, — még az uzsorások királya : Hay Bernát be se volt csukva, még a történelmi kiállítás bájaitól való lelkesülés be se csendesedett, még a franczia minisztérium meg se bukott, már azelőtt vagy három jó hírnévre vergődött angol szállt be komoly szándékkal a legalább is egy milliót vontató vasúti posta kocsiba, kiknek kiszállásuk alkalmával történt őszinte rablás nagyszerűségétől eltekintve, még mindég élénk emlékezetünkben vannak a spanyolországi és aradi színház égések, hanem beleszámítva mindezeket, sokan azt állítják, hogy az ó évnek csak akkor látták fejét csóválni, mikor az Edelsheim-Janszky ügy oly szomorú legombolyitást nyert. De hogy egy igen szépen sikerült meglepetést szerzett Munkácsy Mozart halálával, azt még az esztendő bő de rósz termése is el- ösmeri, sőt a meglehetős lábon álló pénzszükség se tagadja, hogy ez az ezztendő bizony jobb is lehetett volna; node egy elfogadott példabeszéd után: a megholtakról ha egyebet nem tudunk, hát jót beszéljünk. Mondjuk el hát, hogy megtette kötelességét, és ha a pakszus kezében van, — mehet a többi csomagok közé. Ami neki nem sikerült, talán sikerül a másiknak; és bár ez se sokkal jobb képű, bár nem sokkal többet Ígér, mindazonáltal adjuk meg magunkat azon határtalan bizalomnak, mely ötét oly magasra állítja az eddig elkergetett tehetetlen esztendők fölött. Mondjuk el hát: adjon az ég neki erőt, szorgalmat, gazdagságot, kitartást, egészséget s jólétet, hogy várakozásunknak megfelelhessen, hogy ha majd jön a beszámolás nagy napja, ne kellesen az utókor előtt pirulnia, hanem a megelégedés és hála virágaival megkoszorúzva dobhassuk oda, hol hozzá méltat- lán elődök, nyelvöket az éhségtől kiöltve várják, hogy — elnyelhessék. w.
