Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-01-30 / 5. szám
iparügyekkel foglalkozó köröket az felette fogja érdekelni : A beérkezett szolgabirói jelentések közül bárom iparhatóság az ipartőrvény 50. §-a idézett rendelkezésének teljes mellőzését, három annak változatlan fenntartását, s kettő annak módositá- sát javasolja. A teljes mellőzést azon járások iparhatóságai javasolják, melyeknek községei a megyében a legkisebbek közzé tartoznak, s melyek helyben lakó iparosokkal vagy épen nem, vagy korlátolt számmal birván, a heti piaczokon való árulás szabadságát szükségleteiknek ott helyben való kielégítése czéljáből kívánatosnak tartják. Ily járások a gyulai, szeghalmi s részben a békési. Ellentétben ezekkel változatlanul fenntartandónak javasolják a hivatolt rendelkezést azon iparhatóságok, melyeknek községeiben az iparnak minden ága képviselve van, s melyek kifejlett ipara általán ösmeretes, melyeknek tehát idegen iparosok áruira nincs szükségük. Ilyen Gyula városa, Csaba s Orosháza. Részbeni módosítását ajánlják a törvényszakasznak a gyomai 8 szarvasi járás iparhatóságai. A megyei állandó választmány méltatva az első fokú iparhatóságoknak a helyi viszonyokon, s két évi tapasztalaton, valamint az ipartestületek véleményén alapuló javaslatait, a hivatolt rendelkezésnek némi módosítással való fenntartását véli e megye iparosainak s vásárló közönségének érdekében levőnek lenni. A kérdéses rendelkezés fenntartása ugyanis, mely szerint heti vásárokon nem községbeli iparos áruit nem árusíthatja el, nézetünk szerint a különben is mostoha viszonyok között levő iparosok érdekeinek megóvása, s az idegen iparosok és kereskedők versenye ellen való biztosítása czéljáből szükséges. Teljesen elégséges ver* senyben részeltetnek tudniillik az iparosok a különben is fölös számban lévő országos vásárokon, s méltányos, hogy saját községeikben, hol a községi terhek viseléséhez járulni kénytelenek, idegen iparos és kereskedő, ki a község terheíben nem részes, ép akkor ne rontsa a helybeli iparos áruinak kelendőségét, a midőn a vásárokon jelentkező népesség nagyobb száma folytán kedvezőbb eladási viszonyok volnának lehetségesek. Békésmegye iparügyi viszonyai különben sem teszik kívánatossá a törvénybeli tila 1 ómnak megszüntetését. Ugyanis e megye népes községeinek legtöbbjében a közönséges szükségletnek megfelelő minden iparág legnagyobb részt képviselve van, úgy hogy a vásárló közönség igényeit a helybeli iparososoknál legnagyobh részt kielégítheti, s idegen iparosoknak áruira nincs szükség. Mindazonáltal tekintve, hogy mint fentebb jeleztetek, egyes községek vannak e megyében is, melyekben némely iparág nincs képviselve, s tekintettel arra, hogy a törvény országos, s hogy az országban igen sok ily község van; nehogy ily községek lakosai az idegen iparosoknak hetivásáraikról való eltiltása folytán, szükségletüknek ott helyben való kielégithetésétől teljesen el legyenek zárva, megengedhetőnek vélnők azt, hogy ha valamely községben bizonyos iparág egy- átalán, vagy CBupán egy iparos által volna képviselve, azon községeknek hetivásárjain, addig mig ott legalább is két oly ipart űző le nem telepszik, az azon iparral foglalkozók szabadon megjelenhessenek és árusíthassanak. Hogy bizonyos iparágnak egy iparos által való képviselte- tését nem találjuk elégségesnek, abban leli indokát, hogy a közönséget az egyedáruság terheiTélen. Ez az én kedvencz, drága évszakom: Ezüst jégvirág minden ablakon. Czikázva röpkéd, hnll a hópehely, Völgyet hegy-ormot bőven lepve el. A fa, mely veszté lombját, madarát — Vigasztalásai kap szép zúzmarát, Művészi remek, második tavaszt; Látása szinte nj reményt fakaszt ! A gunyhó rongyja megfoldozva lesz, Piperét visel a kis ház eresz. A szürke veréb vidáman cseveg; Most 5 is sokkal kedvesebb, Mert látja, hogy nem üldözik tovább Barátságosabb lesz szemlátomást . . . De gonosz szivet ugyan most ki lát? Hisz oly1 ártatlan színben a világ 1 Ah 1 úgy gondolom — nézve szerteszét, Hgnj is e föld volt, hol én szenvedők I Hol a csalódás lépten üldözött, S nem leltem vigaszt emberek közötti------Vé gső reményül ami megmaradt Hévvel szerettem egy kis sugarat. S az is ellobbant . . 1 most már.nem ragyog, Szív ilyen árván még nem maradott I . ! ! | . . Milyen jó is vagy, te hó zivatar! Gondozó kezed mindent eltakar. Bús hervadásról nincs is sejtelem A földnek szenyjét sehol se lelem, Folyam sodrára vonsz tükör jeget, S a hosszú mély seb szépen beheged! Vigasz nélkül csak a szivem hagyod, Pedig úgy várom drága balzsamod! Hol megpihenne már e dúlt kebel: Készíts nyughelyét fehér hó lepel 1 (Bpest.) Kiss Béla. tői s ódiumától megóvni óhajtauánk, mig két ugyanazon iparágat űző iparos letelepedésével elértnek találjuk már a verseny azon fokát, mely a forgalomra s az iparczikkek árainak mérséklésére éltető hatással lehet. E szerint az 1884-ik évi XVII. l.-cz. 50-ik §-a első és harmadik bekezdésének változatlan fenntartása mellett ezen szakasz második bekezdésének következő módosítását javasoljuk : „Heti vásárokon élelmi szereket, kerti- és mezei terményeket, házi iparczikkeket, — ameny- nyiben azt törvényes kiváltságok nem akadályozták,— továbbá termékeit olyan iparágaknak, melyek az illető községbon épen nem, vagy csupán egy iparos által vannak képviselve, bárki áruba bocsáthat.“ Békésmegye állandó választmánya ; F á b r y, jegyző. Dr. Szemián Kálmán. Kétségtelenül fájdalommal hat reánk valahányszor egy tevékeny s szép jövő előtt álló ifjú élet alszik ki, s kétszeresen fájdalmas, ha az jir- galmat nem ösmerő végzet oly megrázó, oly megdöbbentő módon vet véget a reményteljes életnek mint Szemián Kálmánnál. Tollúnk még most is behatása alatt áll annak a társadalmi drámának, mely Csabán, közvetlen közelünkben játszódott le, élénken áll szemeink előtt a virágos hant, mely örök pihenőt adott neked, pihenést nem ösmerő élet után, váratlanul elhunyt ifjú barátunk! Fülünkbe cseng még a pisztolydurranás, látjuk a füstölgő revolvert abban a még arra is méltatlan kézben, melynek golyója orgyilkos módon fosztotta meg a szülét szerető gyermekétől, a társadalmat egy hasznos tagjától, a hazát egy hű polgárától s minket egy megbecsülhetetlen jó baráttól. Olvasóink bizonyára tudják az eseményt úgy a hogy az megtörtént, midőn tehát nehány sort szentelünk emlékednek, ne zavarja azt meg az örökre lélektani rejtélynek maradó esemény leírása. Minek bocsájtkozzunk recrimisátiókba, minek szakítsuk fel a még sajgó kebleket, ba a kér- lelhetlen sors akaratába bele kell nyugodnunk, s balzsamot csepegtetni nincs hatalmunkban. * * * Dr. Szemián Kálmán 1857-ben született Csabán, atyja Szemián Sámuel Csaba város főjegyzője, ki semmi áldozattól nem riadt vissza fa neveltetésében, ki is nagy ésszel megáldva a jogi pálya bevégzése után hosszabb ideig Békésmegye első aljegyzője volt, de itt nem találva elég tért nemes ambitiói kielégítésére, letette az ügyvédi vizsgát s Csabán ügyvédi irodát nyitott 8 a közügyeknek szentelte életét; — olvasóink még bizonyára emlékeznek azokra a szellemes és eszmegazdag czikkekre, melyeket a megyei hitelintézet felállítása érdekében irt s melyek lapunkban jelentek meg. — A ki ismerte mindenki szerette a müveit, űnom s eszes fiatal embert, a ki a mellett, hogy folytonosan képezte magát a társas életnek is egyik legkedvelteb tagja volt. Kissé exaltált gondolkozása szerzett neki ellenségeket is, de azok is kénytelenek voltak elismerni képzettségét. Fájdalom, sokkal rövidebb volt élete, mintsem eszével, képzettségével azoknak megfelelő szolgálatot tehetett volna a közügynek, hisz még úgy szólván pályája kezdetén állott, midőn a részvét könnyűit hullató barátjai- tól kűrülvéve, szerető édesanyja zokogva borult rideg sirhalmára. Temetéso e hő 27-én nagy részvét mellett ment végbe Csabán, a hova többen mentek át gyulai barátai közül is megadni a végtisztességet. Koporsója szebbnél szebb koszorúkkal volt elhalmozva, virágok, rózsák között nyugszol te, kinek élete kevéssé volt gazdag rózsákban s olyan nagyon gazdag tövisekben. A temetési szertartást Szeberényi Gusztáv szuperintendens végezte, megható gyászbeszédet mondva; a család a következő gyászjelentést adta ki: Szemián Sámuel és neje Kuthy Lujza mint szülők, Szemián, Mária férj. Ábray Lajosné és Szemián Gizella férj. Molnár Lajosné mint nővérek, özv. Kuthy Lajosné szül. Okolicsányi Szidónia mint nagyanya s ennek gyermekei mint másodfokú testvérek, mélyen lesújtott szívvel jelentik egyetlen fiuk, firérök, unokája és testvérük Dr. Szemián Kálmán ügyvédnek élte 30-ik évében véletlen szerencsétlen eset folytán f. évi jnn 25. történt elhunytét. A boldogultnak hült tetemei f. évi jan. 26. d. u. 3 órakor fognak a szülői háztól az evang. felsővégi temetőbe örök nyugalomra szállíttatni. B.-Csaba, 1887. jan. hó 25-én. A fiatal élet porai felett állandó béke lebegjen I Nemes lelked elhagyta porhüvelyét, melyet visszaadtunk a pornak, s bizony nem maradt szem könnyű nélkül, midőn beszédes ajkadat letettük a néma sirba. Nyugodjál békében jobb sorsra érdemes korán elhunyt ifjú bajtársunk, lengjen áldás poraid felett, s a mélyen sújtott szüléknek tenger bánatában legyen egy vigasz csepp az a részvét, melylyel barátaid sokasága bánatukban osztozik I Hivatkozással a megyei kir. adófelügyelőségnek f. évi 1442. sz. a. kelt körrendeletére, felhivatnak mindazon hadmen- tesitett egyének, kik az 1887-ik évre hadmentességi dij alá esnek, hogy kirováshoz szükséges bejelentéseiket (Práznovszky S. városi könyvvezetőnél) 1887. év február hó végéig annál bizonyosabban megtegyék, mert a bejelentés elmulasztása után a dij- jon felül, még a dij hatszoros összegéig terjedő birság fog reájok rovatni. Gyulán, 1887. január 28-án. Dobay János, polgármester. Hirek. A közigazgatási bizottság február havi rendes ülését jövő hó 7-én tartja. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Dálnoky Nagy Ábrahám kataszteri segédbiztost a Békésmegye területén működő kir. adótelügyelő mellé irattárt kezelő IL oszt. irodatisztté nevezte ki. Gyula városa rendkívüli képviseleti közgyűlésének f. hó 31-ére kitűzött tárgyai: 1. Polgármesterijelentés a kir. kisebb haszonvételek megvételének befejezéséről, s a felmaradt és azóta befolyt pénzek elhelyezéséről. 2. A vásártérnek és halászati jognak 1887-ik évre bérbeadásáról a küldöttség véleménye alapján tanács előterjesztés. 3. N. Szabados Antal helypénzszedési bérlőnek kérvénye az iránt, hogy ezen jog az eddigi feltételek mellett, 1887-ik év végéig nála meghagyassék, s err bizottsági 8 tanács javaslat. 4. A múlt évi decz. havában a városi tanács által kiadott szegénységi bizonyítványok előterjesztése. A honvédség köréből, ő felsége a király báró Cordon Gyula őrnagynak, a 2-ik honvédhuszárezred I-ső osztálya parancsnokának hason- minőségben az I-ső honvéd-huszárezred I-ső osztályához való áthelyezését elrendelte. A sorshúzás a sorozást illetőleg február 1-én délelőtt lesz a városháza. nagytermében. A belügyminiszter jóváhagyta a megye közönségének azon .határozatát-,- a mely szerint Orosháza község rendőrségének létszámát 8-ról 12-re emelte. A polgári iskolaszék február 2-án délelőtt 11 órakor tartja alakuló gyűlését a városháza termében. A közmunka- és közlekedésügyi mi-1 niszter Frohnknecht Vilmos frankfurti kereskedő kérelme folytán, a Kis-Uj-Szállás-gyomai helyi érdekű vasútnak közigazgatási bejárását Gyöngyössy János oszt. tanácsos vezetése alatt elrendelte s erre határidőül az 1887. évi február hava 15-ik napjának d. e. 9 óráját tűzte ki. A megye alispánja a békési kir. adóhivatal területén működendő adókivető bizottsághoz az időközben elhalálozott Skultéty Rafael helyett póttagul id. Kerepeczky Mihály békési lakost nevezte ki. A polgári kör bálbizottsága és rendezősége- - mely utóbbi nem kevesebb mint harminczöt fiatal emberből áll — f. hó 27-én este Moldo- ványi Gyula elnöklete alatt tartott értekezleten megalakult. A báli meghivók e héten fognak szétküldetni. A nagyoláhvárosi olvasókör január 31-én délutáni 3 órakor tartja végleges alakuló gyülé-' sét Pap Demeter házánál. Az ev. ref. egyház elemi fi- és leányiskoláinak közvizsgálata folyó hó 30-án és 31-én tartatik a központi leányiskola helyiségében a kö- vetkező renddel: 1. A nagyobb fi- vagy rektori iskoláé 30-án délelőtti templom után. 2. Ä központi 3 osztályú leányiskoláé délután. 3. A kisebb fiiskoláé 3l-én délelőtt templom után. 4. A vegyes iskola növendékei délután. —■ A 2-ik félévi előadások-kezdete. február 1-én. A „Tkália“ színész szövetkezet nyárára is szervezkedett és — mint a szövetkezet véze-, tője Ditroy Mór lapunk egyik munkatársának irja — a békésmegyei városokra s első sorbán Gyulára óhajt reflektálni, amint ezt már lapunk egyik előzetes számában jeleztük. A napokban kérvényüket is befogják küldeni a városi Ta-, nácshoz. Gyulavárosa regále bizottsága f. hó 24-én tartott ülésében helyben hagyta a városi tanácsnak azon intézkeoését, hogy a vásártérnek és halászatnak bérbe adását árverés utján f. hó 30-ra kitűzte; — egyúttal tárgyalás alá vette N. Szabados Antal eddigi helypénzszedési bérlőnek kérvényét, melyben eme jognak élvezetét, az eddigi bérösszegen az év végérg meghoszabbitani kéri. A bizottság a meghoszabbitást indokoltan véleményezvén, azt a tanácshoz tette át, a mely az indokok bővitésével a véleményhez szinte hozzájárult, minélfogva az ügy ily irányban fog a holnapi képviseleti közgyűlésnek előterjesztetni. A nöegyleti bálra, mely szombaton este lesz a megyeháza dísztermében — serényen folynak az előkészületek;, ezekből s különösen a vidék érdeklődéséből következtetve, biztosan véljük Az agarász-bál. (Polémia B.-Csabával.) Régi dolog az, hogy Csaba és Gyula versenyeznek s örökös harczban állanak egymással, s nem messze vagyunk már attól a stádiumtól, a miben Körös és Kecskemét vannak; mi is körülbelül úgy lévén, hogy nekünk csak fütyöl a vonat, hála a gondos és előrelátó városatyáknak, a kik a fuvarosok életéért aggódtak. S kétségtelen dolog, hogy van okunk jrigykedni Csabára. Mikor Gyula megyeházat épit, akkor Csaba ártézi kutat fúr, éppen olyan kevéssé lévén annak oka Csaba, hogy Gyulán a megyeháza elkészült, mint Gyula annak, hogy Csabán az ártézi kút el nem készült, ide s tova a lipótvárosi bazilika sorsára jutva. De mi köze ennek egy báli tárczához P Hja kérem, a háború már a vonal alatt is elkezdődött, s ha a megyei bálról megírták, hogy „a vacsoráié vármegye a csabai „Fiume“ szállodában jobb hajlékot találna s ezt jó lesz megjegyezni, ha majd megújul a harcz“, nekem mint gyulai újságírónak, meg kell jegyeznem, hogy a tanácskozó vármegye óbb hajlékot talál a gyulai megyeházában, mint a csabai „Fiume“ szállodában, s már csak azért is, mert tisztábban látszik a kérdés, s „ha majd megújul a harcz“, eldőlése csupán attól fog függni, hogy ki lesz többségben a vacsoráié vármegye-e, vagy a tanácskozó vármegye ? Mikor tehát beszálltam a csabai — modern igényeknek megfelelőleg berendezett — szállodába, a melyikbe ha nem fütenek is,, de legalább felszámítják a fűtést: feltett szándékom volt, hogy szigorú leszek s nem elégszem meg azzal a mit találok, hanem keresni fogom, hogy mit kritizáljak meg kegyetlenül? De ezúttal az Írói megvesztegethetlen- ségben vetett hitben erősen csalatkoztam, s még ezt nyilvánosan is be kell vallanom: megvesztegetett két szem és egy száj, a mit műnyelven úgy hinak, hogy „lady patronesse.“ Az a báj, az a kellem, s az a szeretetre- méltóság, a mivel Cziráky János grófné telje- sité bálanya ^tisztét, megaranyozta a bálról alkotott képet s bizonyára fö része volt annak a jó kedvnek az előidézésében, a mely a bál végéig uralkodott. A szerkesztő türelmetlenül rázza fejét, tessék már a bálról referálni. Jó hogy eszembe juttatja, már kezdtem elfelejteni referensi minőségemet. Tehát uraim és hölgyeim, a lady patronesse io órakor (talán felesleges megjegyeznem hogy este, érkezett meg Almássy Kálmán grófné, Beniczky Gézáné. Beliczey Istvánná, Almásy Emma grófnő es Beliczey Ilona társaságában, kiket a rendezőség tagjai vezettek be s kőrülsétálva a termet, megkezdte a csárdást, a mely a közbevetett walzer és négyeszkkel együtt reggeli 8 óráig tartott. A négyeseket mintegy 58 pár tánczolta, a souper csárdás két és fél óráig tartóit, hogy hány szerelmi vallomás történt alatta, azt nem sikerült megolvasnom, de vigasjtalá- somra szolgál, hogy majd megtudom a hymen hírekből. És most azokat, a kik még ennél is többet szeretnének tudni, utasítom a „Békés“ 3-ik számára, abból megtudhatják a többit,, mert a jól sikerült bálák annyira haslorilir tanak egymáshoz, mint egyik tojás a má-. síkhoz, mindegyiknek megvan a sárgája és fejérje is, persze nekem volna a feladatom, hogy tésztát gyúrjak belőle, de hát a báli tárczák is olyanok, mint a levesbe való tészták, mind egyformák, csak az a különbség, hogy az egyik laskára van vágva, a másik meg koczkára. A női tánczrendek igen szépek voltak, legalább a kik megrendelték úgy mondták,, speciális tulajdonságuk volt a láthatatlanság; az a fátum esett ugyanis a rendezőséggel és a táncrendekkel, hogy a tánczrendek nem szálltak ki Csabán, hanem tovább folytatták utjokat, s ha azóta mindig mennek, már messze juthattak; hogy visszatérnek-e az a jövő titka, s én mint tudósító, csak a hölgyek sajnálkozását registrálhattam a felett, hogy a bálba nem vettek részt s igy a hölgyek sem vehettek részt belölök. Köztudomású dolog lehetne, hogy ón rendkívül nagy szeretettel viseltetem a kutyák iránt, nem vehetik tehát rósz néven, ha megemlékezem arról a kutyáról, a melyik a souper-csárdás alatt a zenekarban vendégszerepelt ; a szegény állatnak — valamC-
