Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-09-04 / 36. szám
által megszavazott, mint az egyesek áldozatkészsége folytán egybegyült összegekből megindult az építkezés. Egy egyszerű földmives E i 1 e r Mi hály egymaga ezerötszáz forintot adott a templom renoválására. S ott állott ez ember könuytelt arczczal, és a bősz elemmel szemben való tehetetlenségében kétségbe esve látta a már majdnem befejezett tornyot összeomlani. A délelőtti órákban kilencz után ütötték félre a református templom harangját. Ijedve futott ki miudunki az utczára, hol már ekkor el volt terjedve a léinbir, bogy a lutheránus templom lángokban áll. Senki sem akart e hírnek hitalt adui és mindenki az ilyenkor szokásos túlzásba vetette gyönge reménységét. Fájdalom, a rémhírt ezúttal megdöbbentő valóságában láttuk igazolva, midőn a tetthelyre érkezőnk. A templom teteje fölött már ekkor összecsapott a láng és a torony körül összetákolt deszka-állványt kezdte érinteni. Ha ekkor egy pár ügyes tűzoltó fölmászik a toronyba, egy pillanat alatt ledöntheti az egész deszka-alkotmányt és ezzel elvonta volna a táplálékot a tűz elöl. A megye derék, fiatal mérnöke, Haviár Lajos, ki épen hivatalos kiküldetésben városunkban időzött, meg is próbálta, hogy föl lehetne-e jutni valahogy a toronyba, az állványok összedöntése végett. De a templom ajtaját kinyitva, iszonyú füsttenger csapta meg, úgy hogy belátta, miszerint a templom belsejében .levő lépcsőn már nem lehet feljutni. És így a mentés munkálata csak is a szomszéd házakra terjedhetett ki, mivel sem az urasági, sem a városi fecskendő nem bírta a vizsugarat oly magasra fellövelni, hogy a torony belsejében mindinkább növekvő tüzet még támadóban elfojtsa. Ekkor iszonyú ropogás között beszakadt a templom tetőzete, mire egy perezre iszonyú fejetlenség vesz erőt. Hatalmas lángok csaptak föl, melyek e pillanatban a rémület hatása alatt — legalább igy látszott — az egész környéket lángba boritják. A gondolattal, hogy a tornyot megmentsék, most már teljesen föl kellett hagyni. Es hogy a rend ismét helyreállt, a torony környékét a csendőrök megtisztították s elzárva tartották. A várakozás iszonyú pillanatai következtek el. Mindenki azt igyekezett kiszámítani, hogy vájjon az omló torony, merre fog majd ledőlni. Ha a nyílt utczára dől, akkor a szerteszálló szikrák és széteső üszkök iszonyú tűzfészket támasztanak és be- láthatlan veszedelem kútforrásává válnak. Ha pedig a szomszéd házak egyikére, talán épen a csinosan épült papiak tetejére omlik a torony, akkor sem lesz a tűz lokalizálható. Ekkor a megyei mérnöknek egy szerencsés ötlete támad. A torony gombjára már meg volt erősítve a villámhárító, melynek fölvezető vasrudja azonban szabadon függött a levegőben. Haviár Lajos terve a következő volt. Megfogja a vasláncz földön heverő végét és lerántja ezzel a már dőlni kezdő tornyot, hogy ennek romjai ép<n a kiégett hajó belsejébe omoljanak. Itt aztán nem okozhatnak veszedelmet. A kéznél levő fecskendőkkel csakhamar el lehet majd oltani az égő üszköket. A terv, úgy látszott, sikerülni is fog. A húzás következtében a torony hajlani kezd, még pedig éppen a templom hajója irányában. De ekkor a gomb, melyhez a vasláncz erősítve volt, engedni kezd, teljesen Ie- hajlik, a láncz pedig leválik róla. Most már tehát csak összetett kézzel lehetett nézni a bősz elem pusztítását. Az állvány egyes darabjai roppanva szakadnak a földre. Mindenki várakozással telve nézi a tornyot és számítja, mikor kell annak ledőlnie. Ekkor a torony harangja, mintha lélek volna benne, mely most a szörnyű kép láttán megszakad, ver egyet. Bizonyosan leszakadt s estében kondult meg. A szomszéd házak tetői már mind nedves ponyvával lettek bevonva és tulajdonosaik kétségbe esve* gondolnak rá, hogy hátha épen az ő házuk tetejére szakad le a torony. E pillanatban egy kedvező szélroham folytán, melynek munkáját a villámhárítóval történt kísérlet már megkönnyítette, belekapaszkodik a toronyba, megkapja annak tetejét és a másik pillanatban a torony már a templom belsejében feküdt romjaiban. nyári időben. (Ekkor épen szigorú, metsző hidegü Husvét következett.) Legtöbb simítani való lett volna a nagypénteki prédiczión, no majd csak leszünk valahogy, biztatta magát. Neki indult nagy útnak azonnal, B.-Uj faluig csak eljutott nagy nehezen; de ott már mérhetlen pusztasággal állott szemben csak Szeghalomig is, még Zsáka is jó közfőid. Neki vágott kurta lábaival, ropogott a hó, sőt szikrázott is, gömörödött a ruha az emberen, mint a mángorló alatt, zúgott a kemény téli hóval vegyes szél czudarul, mi marad belőlünk Békésig, gondoló magában, De az ur nem feledkezett meg övéiről soha sem, ő sem lett gondjaiból kiejtve, a nagy szükség idejében elhagyatva, jöttek N.-Váradról kato- naszállitó szekerek üresen, ezek elszállították Zsákára, hol megszállott a népes rektori lakon. Már eddig rendben volnánk, de bol van még Békés? Pedig holnap már ünnep lesz, prédikálni kell egy fényes gyülekezet előtt. Míg igy töprengett magában, zörgés hallatszik az utczán, kitekint az ablakon, látja, hogy ismét kocsi robog el egymás után egy-kettő. Kitekintvén, látja, hogy a falu nagy csapszéke előtt megállanak, búcsút véve a rektori laktól, odafelé tartott s csakugyan szeghalmi, ladányi, gyarmati elöljárókat talált, kik Váradról jöttek, hivatalos ügyben járván ott. Ezek örömmel vették fel, szállították K.-Ladányig. Vidám beszélgetés közt értek haza, szó sem lehetvén a predikáczió felett való elmélkedésről. Itt bált meg egy jószivü embernél, ki csakugyan egy fogatról is gondoskodott. Békésig, mérsékelt fuvarbérért. Récz János. (Folyt, köv.) Föllélekzettünk. Az esés a legszerencsésebb volt. A lehullott tömeg épén a templom falához támaszkodik és a hajó nagy ablakain keresztül már hatalmas vizsugarak lövelnek, melyek az égó üszkökben csakhamar elfojtják a lángot. Iszonyú veszedelemből menekültünk meg és valóban hálát adhatunk Istennek, hogy a veszedelem ilyen szerencsés lefolyást ért. Fájdalom, úgy látszik ember élet is esik ál* dozatul nem ugyan a lángoknak, de az ijedtségnek. A toronyban Morvái Vilmos dolgozott segédjével és inasával. A tűz a padláson támadt, eddig nem is sejthető mi módon, s midőn a tornyon dolgozó emberek a tüzkiáltást meghallották, a tető már lángban állott. Egy lefüggő kötélen próbáltak aláereszkedni. Előbb az inas, aztán a segéd ; ezek ketten szerencsésen le is értek. A munkavezető azonban lezuhant és alighanem halálos sérülést szenvedett. A templom, a mint halljuk, ezernégyszáz forintra volt biztosítva. Ez a kárnak csak legcsekélyebb része. Reméljük azonban, hogy a beállott szerencsétlenség az egész megye érdeklődését fogja fölkelteni s nem kétkedünk, hogy a templom fölépítésére a gyűjtés megyeszerte mielőbb meg fog indulni. A megye törvényhatósága pedig igazán üdvös cselekedetet végezne, ha megyeszerte megindítaná a tűzoltó-egyletek alakítását, hiszen, ha Gyomán ily egyesület van, ha le is ég a templom teteje, a torony nem esett volna áldozatul. Vegyük szivünkre a lelkes magyar főur József fő- herczeg szavait, kinek szózata alig hogy elhangzott a „Segítség“ albumban : „Alakítsunk tüzoltó- egyesületeket /“ Evang. esperességi közgyűlés B.-Csabán. A százezer lelket jóval meghaladó békési ágost. bitv. evang. esperesség augusztus 24—25-én tartotta Békés-Csabán évi közgyűlését. Zsilinszky Mihály esperességi felügyelő nyitotta meg emelkedett beszédei. Evangelmi protestáns egyházunk életrevalóságának és kultur képességének legbiztosabb hévmérői — úgymond — a koronként tartatni szokott gyűlések. Ezeknek munkájában és életpezsgésébeu nyilvánul nemcsak az összetartozás szelleme, hanem önkormányzati szervezetünknek életereje is. Az egyház szent feladatairól emlékezve nem elég — úgymond — valaminek szentségéről csak meggyőződve lenni; akarni kell azt megvalósítani is minden akadályok legyőzésével. Az akadályok legyőzése pedig harczot idéz elő. És minthogy a mi harczunk lényegileg szellemi harcz, az egyszerű okosság követeli, hogy igyekezzünk megszerezni a diadal biztosítékait egyrészt az igehirdetés művészetének hatalmával, s a kor színvonalán álló versenyképes jó tanintézetek által — másrészt pedig a tudományt előre vivő, a népet oktató és felvilágositó tudományos és irodalmi vállalatok által. Nem lehet az — mondá további beszéde folyamán — hogy azon eszmék, melyekért való küzdelem századokon át a legnagyobb elmék dicsőségét képezte, melyek előre vitték az emberiség szellemi érdekeit, most a XIX-ik században egyszerre elhomályosittathassanak. Nem lehet az, hogy ismét erőt vegyenek korunk népei felett a nagy küzdelemmel már egyszer legyőzött középkori eszmék. Magától értetődik, hogy az uj kornak megtámadott eszméi csak úgy diadalmaskodhatnak, ha éles észszel, alapos tudománynyal, buzgó szívvel és erős akarattal bíró férfiak fognak mellettük a sorompóba kilépni. Az esperességnek egy év alatt elvesztett két jeleséről emlékezve, nem lehetünk —úgymond — hálátlanok Keblovszki Lajos és Urszinyi Andor iránt, a kik oly időben tettek az esperességnek kiváló szolgálatokat, mikor magyar hazafinak és evangélikus protestánsnak lenni veszedelem volt. Kétségen kívül még többen élnek közöttünk a kik tanúi és részesei voltak az ötvenes években folytatott azon nehéz küzdelmeknek, melyeket ezen ev. esperesség az akkori absolut kormánynyal, szarvasi főiskolájának nyilvánossági jogáért folytatott. A kik 'e napokra még visszaemlékeznek, azok csak tisztelettel és hálával fogják említeni ama két jelesünknek önfeláldozó tevékenységét. A felügyelői, közlelkesedéssel fogadott megnyitóra Achim Ádám esperesnek nagy gonddal összeállított hivatalos évi jelentése következett. Egy darab vázlatos kép — mint maga mondá — az evang. szegény gazdaságnak és gazdag szegénységnek egy évről nagyjából előállítva, mintegy odavetőleg, nem adva rá a kisebb fény és árnyrészleteket, tanúságául annak, hogy élünk, mozgunk és vagyunk küzdelmesen, áldozatkészen „egymásnak terhét hordozva és igy töltve be Krisztus törvényét.“ Az évi jelentés kiemelő örvendetes eseményei, hogy Szegeden a lelkészre sérelmes egy baj orvosolva lett, mennyiben fel folyamodás utján az igazságügyi miniszter által 300 frtnyi összeg utalványozása mellett az ág. hit. ev. fegyenczek lelki gondozásával megbizatott. Szapáry-ligeten a faze- kas-varsándi lelkész buzgólkodása folytán, leány- egyház van alakulóban. Lippán és vidékén az elszórtan tartózkodó prot. hívek szintén az egyházzá alakulás utján vannak. Kondoroson, ez újabb keletű községben pedig lelkész-tanító behelyezése immár meg is történt, paplaka kész, az imaház befejezéshez közeledik. A tárgyalások folyamán az esperességi közgyűlés tudomásul vette törvényszékének mint delegált bíróságnak a Stelczer Frigyes kiszácsi ev. lelkész ellen canom vétségek halmaza tárgyában hozott ítéletét. Ez Ítéletben panaszolt Stelczer a Bánya kér. Utas. VII. Rész II. szak. 1. 2. 4. p. Vlí. R. 2. sz. 4. p. VII R. 12. sz. 1. 3. p. II. R. 6. 7. p. IQ. 1. p. és a 7. R. 9. sz. 8 pontjainak megsértése folytán a canoni vétségek halmazában bűnösnek mondatik ki, s tartozik ennélfogva büntetésként 400 írt pénzbírságot lefizetni; továbbá 3 ik okmányban megsértett felsőbb hatóságait, saját költségén kiállítandó nyomtatványban megkövetni, melynek egy-egy példánya hivatkozással az ítéletre, a bácsszerémi esperesség minden egyházába, s a bányakerület minden esperességé- nek panaszlott költségén megküldessék, mit ha 15 nap alatt az Ítélet jogerejüvé válta után teljesíteni elmulasztana, köteleztetik még 500 frtot és pedig felerészben a bányakerületi, felerészben a bács-szerémi esperesség, özvegy-árva gyámintézet pénztárába fizetni, — ugyan ő a megállapított összes eljárási dijak és költségekben is elmarasz- taltatván oly hozzáadással, hogy a hivatalától lett felfüggesztésből szenvedett kárának igényétől is elmozdittatik. A közgyűlésnek különben kiemelkedő mozzanata volt, hogy az esperességi hivatalra beérkezett s kifogástalannak Ítélt 29 szavazatból Achim Ádám 26 szavazattal immár negyedik cyclusra esperesnek megválasztatván, hivatalában megerő- sittetett. A gyűlés legtöbb idejét a szarvasi főgym- nazium és az esperesség népiskoláinak ügye vette igénybe. Az elsőnek élére nagy lelkesedéssel Benka Gyula újabb 3 évre igazgatónak kibiáltatott. A népiskoláknál tapasztalt egy évi eredménynél megnyugtató, hogy az nemcsak a felekezeti, hanem a hazafias tekinteteknek is megfelel. Közigazgatási bizottsági jelentés 1887-ik év I-ső feléről. (Vége.) VI. A honvédelmi minisztérium ügykörében. Az idei fősorozás eredménye kielégítőnek egyátaljában nem mondható, — nem volt a megyének egyetlen járása, a hol a kivetett jutalék teljesen fedeztetett volna. A mutatkozott hátralék okai iránt a nmltsgu m. kir. honvédelmi miniszter úrtól minden egyes sorozó járásra nézve a megye alispánjától felvilágosító jelentés kivántatván, fősorozás eredménytelenségének legelfogadhatóbb okául azon körülmény volt általánosan megállapítható, hogy a hadköteles ifjak kora fiatalságukban oly erős testi munkákat végeznek, a mely testi fejlődésükre hátrányos befolyást gyakorol s sokaknál oly testi hibákat idéz elő, a mely a hadsereghez való alkalmatosságukat kizárja. Tisztelettel jelenthetjük egyébként, hogy részben a folyó évi junius hava első napjaiban Gyulán működött vegyes mozgó felülvizsgáló bizottság, részben pedig a Csabán működött állandó sorozó bizottság elé vezetett azon hadkötelesek közzül, a kik a fősorozás alkalmával felülvizsgá- látra küldettek avagy onnan elmaradva utóállit- tattak, többen alkalmatosaknak találtatván, a jutalékbeli hátralékok tetemesen csökkentek, sőt a csabai sorozó járásban a kivetett jutalék teljesen fedezve is lett. Az ide mellékelt VI. mintájú kimutatás azon adatokat tartalmazza, melyek a védkötelesek számára adott házasulási engedélyek, az elbocsájtási esetek s a védkötelezettség tekintetében a véd- törvényhez irt utasítás 42-ik §-ának 1-ső pontjá hoz képest megengedett egyéb kedvezményekben részesültek számát tüntetik fel. A megye területén ez idő szerint állandóan B.-Csabán a cs. és kir. 101. számú gyalogezred 3-ik zászlóalja, B.-Gyulán pedig a m. kir. Il-ik honvéd gyalog féldandár és a m. kir. II. honvéd huszár ezred 1. és 2. százada vannak elhelyezve. Mindkét elhelyezési állomás a Vl-ik lakbér osztályba van sorozva. VII. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium ügykörét érintőlég. A f. évi aratási eredmények ezúttal fel nem tüntethetők. Azok az ide vonatkozó adatoknak az országos statisztikai hivatal részére leendő összegyűjtése után lesznek csupán megállapíthatók. Ez idő szerint megjegyezhető, hogy a termés megyénkben általában kielégítő jó volt. Elemi csapások ez idén a gyümölcs s kerti veteményekben sem tévén kárt, a termés e téren is bőségesnek jelezhető. A hasznos házi- és gazdasági állatok egészségi állapota teljesen kielégítő volt, — fordult ugyan elő a lovak között a takonykórnak és lép- fenének, — a szarvasmarhák között a száj- és körömfájásnak, — a juhok között pedig a himlőnek néhány esete a kellő időben és erélylyel alkalmazott gyógy- és óvintézkedések azonban e ragályos betegségeket járványnyá fejlődni sehol nem engedték. A tavaszi rendes lóvizsgálat a megye állatorvosa által a f. évi február hava 21-én megkezdetvén ápril havában befejeztetett. Megvizsgáltatott összesen 42,770 db., melyből egészségesnek 42,740 s betegnek 30 db. találtatott, — a beteg lovak közzül kettő azonnal leszuratott. Az állategészségügyi törvény és rendeletek végrehajtásának helyszíni felülbirálata végett a f. évi május hava 28-án a megyei székház kisebb termében Liptbay István miniszteri tanácsosnak és szakértői közegeinek, nemkülönben a járási főszolgabirák és Gyula város polgármesterének jelenlétében, a megye alispánja elnöklete alatt értekezlet tartatott. Az értekezleten az állategészségügyi törvény és rendeletekben elöiratoknak e megyében lett mikénti foganatosítására a legkimeritöbb pontossággal tárgyaltatván, a tárgyalás eredményéhez képest az állat egészségügy terén még szükségessé vált pótintézkedések a következőkben lettek elrendelve. 1. A községi elöljáróságok a marhalevelek kiállítása körül a fennálló szabályok pontos betartására utasittattak s felhivattak, hogy magukat folyton elegendő készlettel ellátni kötelességüknek elismerjék. A vásárt tartó községek utasitattak, hogy marhavásárokon a községben lévő marhák az idegen községitől elkülönítve állíttassanak fel, marhalevél nélkül pedig állatok ne bocsáttassanak, — egyszersmind pedig oly félre eső helyekről, a hová a vásár alatt gyanúsnak, betegnek vagy pedig marhalevél nélkül talált állatot elhelyezni lehessen, sürgősen gondoskodjanak, — és a vásártéren visszamaradt szemét, trágya elhordása iránt intézkedjenek. 3 Dögterek minden községben kijelöltessenek s körül kerittessenek. 4. Egyes a czélnak meg nem felelő vágóhidak helyett újak s az állategészség rendőri szabályoknak teljesen megfelelők építtessenek. Egyébiránt a megyénkbeli állategészségügy kezelése a megjelent miniszteri tanácsos ur megelégedésével találkozott, — sőt az e téren kifejtett hatósági intézkedések a nmltsgu főldmivelés- ipar- és kereskedelmügyi m. kir. miniszter ur örömmel fogadott megelégedését is maguk után vonták. A vízjogi törvény 189. §-a értelmében a viz használati jogosítványokra s vízi művekre vonatkozó jogosítványok bemutatására a múlt évi nov. hava 7-én kibocsájtott hirdetményben kitűzött határidő 1. évi márczius hava 1-én lejárván, a beérkezett bejelentések jelenleg a m. kir. VI. kerületi kultur mérnökség véleményezése alatt állanak. A vízjogi törvény 191. §-ában kívánt másodszori hirdetmény a f. évi márczius hava 21-én, a f. évi október hava 1-éig terjedő határidővel szintén kibocsájtva lett. A vizi-könyv a kiadott szabályzatok szerint berendeztetett s megnyittatott. B.-Gyulán, 1887. augusztus hó 2-án. Jegyzetté: Terényi Lajos, Bókésvármegye helyettes főjegyzője. H i r e k, „Békésmegye utolsó követei“ czimü — Oláh György munkatársunk jeles tollából közlött — tározónkat, térszüke miatt csak jövő számunkban folytathatjuk. Göndöcs Benedek apát és lelkész a múlt hetet Székes-Fehérvárott töltötte, mint az országos méhész egyesület vándorgyűlésének elnöke. Szép megnyitó beszédét részint térszüke miatt, részint és lőleg azon okból nem közöljük, mert a fővárosi lapokban bizonyára olvasták már t. előfizetőink. tízékes-Fehérvárott tartózkodása alatt Göndöcs Benedek kitüntető figyelemben részesült. A banketten Havranek József polgármester általános tetszés között emelt rá poharat, mint olyanra, „ki nagy tudományáért, nemesen érző szivéért az egész ország szeretetét bírja.“ — A Székes-Fehérvárott tartózkodó szerb királyt ő hívta meg a méhészeti kiállításra, azt mondva, hogy ott csupa édességet fog látni, mire Milán király azt a megjegyzést tette, hogy Magyarországon bárhova lép mindenütt édességgel találkozik s szavait mosolygva ekként végzé: „úgy látszik a méhészet az Ön életét is megédesité.“ A kiállítás helyiségében is Göndöcs Benedek apát, mint az országos méhész-egylet elnöke' üdvözölte és kalauzolta az uralkodót. Milán' király négy órát töltött a kiállításon, távoztakor is Göndöcs vett tőle búcsút. Göndöcs Benedek egyébként mint kiállító is részt vett a kiállításon s „szép, kiváló mézterményeiért“ elismerő okirattal tüntették ki. Az őszi vásárnak, mely szérdán vette kezdetét, csak jelzője hogy őszi, voltaképen azonban oly forróságuuk van, mely a júliusi vásárba is tökéletesen beillenék; a roppant por mely valóságos lepellel borítja be a két kőhid 8 azontuli külső vásár részt, még tökéletesebbé teszi az illu- siót, mintha voltaképen nyári vásárunk volna. — A forgalom épen nem mondható élénknek, különösen akkor nem, ha párhuzamba vonjuk azt a régi őszi vásárok élénk forgalmával, ami ama sajnos körülményben találja magyarázatát, hogy a nyersterményeknek, lábas jószágoknak rennkivül nyomottak az árai. A mai napon kezdődő belső vásár is silány forgalmúnak ígérkezik. A sertés, juh, szarvasmarha, szerszámfa s lóvásárról szóló részletes tudósítást egyébként lapunk jövő számában közöljük. A tikkasztó hőség és hetek óta tartó szárazság után nagy szükségünk volna újólag esőre, még pedig tartós esőre, mert a három hét előtt volt csapadék alig áztatta meg egy-két ujjnyira a földet. A kitűnő bortermésbe vetett remények nagyon devalválódtak; alig lesz fele, helyenként pedig alig harmada bor, mint amennyit még junius hóban egész joggal lehetett kombinálni. A tengeri szedés az idén nagy bajjal jár, amennyiben az érés nem egyenletes, egy ugyanazon tábla kukoriczában van olyan, amelyet akár e héten, és olyan, amelyet csak Szent-Mihály táján lehet még letörni, a termés mennyisége pedig határozottan nem kielégítő, messze mögötte marad a múlt évinek is. Különösen nagy bajt okoz a szárazság a tarlók miatt, melyeken sehogy sem tud gyep fejlődni, — a legelők pedig már hónapok óta el vannak sülve, s a lábas jószágot e miatt legtöbb helyen télire számított takarmány- nyal kell már most tartani.
