Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-17 / 42. szám

12-ik szám. Gyula, 1886. október 17-én V« évfolyam.--------------------------^ Sz erkesztőség: Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők. Kéziratok nem adatnak viasza. Előfizetési dij: Egész évre..........5 írt — kr. Fé lévre ..............2 „ 5° » Év negyedre .. .. 1 ■ 25 , Egyes szám ára 10 kr. ______Á BÉ KÉS. Társadalmi és kőzgazdászati hetilap. MESJELEHIE MINDÉIT VZSASNAF. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Oláh Cryorgy, munkatárs: Borioky Zoltán. Kiadó hivatal: 1 Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt-' téri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Hervrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Ali8páni jelentés 1886. évi szeptember hó 27-ki megyetörvényhatósági bizottsági rendes közgyűlésre. (Vége.) f) Tót-Komlós községében agy a pénzkeze­lést, mint az ügykezelést példás rendben találtam, mit a jegyzői tisztség, s az elöljáróság dicséretes szorgalma elismeréseként örömmel hozok a tek. bizottság tudomására. g) Sámsonban a pénzkezelés körül több nemű hiányosságot észleltem, szintúgy az ügyke­zelés körül. így egyes főkönyvek hiányoznak, mu­tatókönyv nincs, az ellenőrzési napló hanyagul vezettetik, tanácsülések csupán két Ízben tartat­tak stb. h) Szabad-Szent-Tornyán a pénztári zárla­tok hanyagul teljesittettek, s a megyei alapokat illető tartozások hiányosan hajtattak be. i) Ugyanezen mulasztást találtam Bánfalván, hol a betegápolási és katona elszállásolási pótadó­ból még mi sem hajtatott be. Egyebekben az ügykezelést a legkielégitőbb rendben találtam. j) Ugyanezt jegyezhetem meg Nagy-Szénás községére nézve is, hol a megyei pótadók kése­delmes behajtásán kivül mi megróvandót sem ta­lálván az ügykezelés körűi. k) Sajnos, nem ezeket jegyezhetem meg Gsorvás községére nézve, hol többnemü rendetlen­ségeket kellett észlelnem. A községi pótadók a folyó évre még kivetve nincsenek, minek folytán a folyó kiadások fedezésére a tőkepénztár véte­tett igénybe képviselő testületi határozat s megyei engedély nélkül. A pénztárak az évben csak egyszer lettek megvizsgálva. A kötelezvények közül többnek csak másolatai mutattattak fel, melyeknek eredeti példányai állítólag a jegyzőnek adattak át betáb- lázás végett, egyes tartozásokról pedig kötelez­vény sincs kiállítva. A betegápolási és katona el­szállásolási pótadóból a község még mit sem szállított, közmunka tartozásba még 1401 írttal hátralékban van. A közigazgatási ügykezelés kö­rül a hanyagságnak több nyomai látszanak, a mennyiben iktatókönyv szerint sok ügydarab el­intézve nincs. A mulatókönyv hiányos, ellenőrzési Farticularizmus. Ez alatt a czim alatt jelent meg a múlt hét elején egy röpirat a „Pallas“ részvénytár­saság kiadásában, a mü írója Horváth Gyula országgyűlési képviselő. A röpirat nemcsak szerzőjének kiváló egyénisége, hanem tartalma miatt is nagy feltűnést keltett az egész ország­ban daczára annak, hogy kizárólag Erdély vi­szonyaival foglalkozik, és pedig oly alapos­sággal a mihez Horváth Gyulánál már szokva vagyunk. A mü hatásának titka abban rejlik, hogy tiszta igazságokat világosan mond el, úgy hogy a könyv minden mondata mintegy belevésödik eszünkbe és szivünkbe. Mint vi­déki lapnak nem hivatásunk kritizálni a müvet, megtették azt már nálunknál hivatottabbak, de kötelességünk minél tágasabb körben is­mertetni s erre nézve minden dicséretnél, mél­tatásnál többet ér ha mutatványt közlünk a munkából mit ha bárki is elolvas okvetlenül kedvet kap az egész mü elolvasásához. Miután nézetünk szerint egy oly kitűnő munkának legalább részleteiben való ismeretére minden magyar embernek szüksége van, olvasóinknak kedves szolgálatot vélünk tenni, midőn abból a következő mutatványt közöljük. * ♦ * Az erdélyi emberek fölfogás a szokása, sőt nyelve is, habár az irodalmi magyar nyelvhez -u án legközelebb áll, igen sokszor egészen napló nincs, stb. E helyütt megjegyzem, hogy a községi jegyző betegeskedését adván okul, időköz­ben nyugdíjaztatásáért folyamodott. 1) Kétegyháza községében szintén több nemű szabályellenességeknek jöttem nyomára. A községi s megyei pótadók még mind ez ideig nincsenek kivetve, a pénztárak rendszeresen nem vizsgáltat­tak, a naplók nem hitelesítettek, a leltár a f. évre el nem készíttetett. A közigazgatási ügyme­net körül megelégedésemre baladást tapasztaltam. Egyedül a bagatell ügyek elintézése körül talál­tam hiányosságokat. Tapasztalván, hogy a község­ben a megyei szabályrendelet ellenére növendék marhák is vágatnak le, ezen visszaélés megszün­tetése, valamint a községbeli vizek csatornázása iránt kellőleg intézkedtem. ra) Gyula-Váriban az ügykezelés kielégítő. Megrovandónak találtam itt mindazonáltal, hogy egyes elöljárók és szolgák a pénztárnok által fizetési előlegben részesittetnek, s hogy a kötvé­nyek egy része csupán kezesekkel van biztosítva. n) Gerla-Pósteleken az ügymenet kissé lassú több időhöz kötött ügy elintézetlen, a pénztári naplók hitelesítetlen ivekből állanak, mi rendetlen­ségre mutat, továbbá a pénztárak az elöljáróság által az idén egyszer sem vizsgáltattak meg. o) Doboz községébeo örömmel tapasztaltam a buzgó ügykezelést, egyedüli megjegyzésem a községi pénztár kötvényeire terjed ki, melyek csupán kezesek által vannak biztosítva. p) Endrőd községében sajnálattal kellett ta­pasztalnom, hogy a pénzkezelés körül általam az előző években észlelt rendetlenségek ide vágó rendelkezéseim daczára mindekkoráig, meg nem szüntetettek. A községi pénzalapokat illető takarék- pénztári könyvek minden napló nélkül egyszerűen a biró által őriztetnek, a községhez befolyó min­den nemű pénzek pedig minden utalvány nélkül a törvénybiró kezelése alatt állanak. A f. évi községi pótadó vizsgálatom időpontjáig ki nem vettetett, minélfogva az elöljárók fizetése, s a folyó kiadások fedezése is lebetetlenitve lett. Mu­tatókönyv egyátalán nem, az ellenőrzési napló pe- dig’rendetlenül vezettetik, a panasz jegyzőkönyvek bélyegei felül nem bélyegeztetnek. A tanácsülési jegyzőkönyvek felületesen vezettetnek. A cholera külön megítélés alá esik. Pedig ezen sajátsá­gok lényege Erdély századokra menő külön állása mellett kevésbbé felötlő, mint az or­szág más részei között mutatkozó eltérések. E munka keretén kivül esik a régi Erdély külön fejlődésének történetét előadni, de nem lehet e fejlődés egyes nagy momentumait és nyilvánulásait érintetlenül hagyni. Erdélynek volt nemessége egy compact, minden tagjában összefüggő érős, hatalmas politikai és társadalmi osztályt képezett. Ki­váltságokkal, előjogokkal biró közjogi alapon álló mágnás Erdélyben nem létezett; az egyes grófi és bárói családok, kik e czimeket az osztrák uralkodóház alatt a választott fejedel­mek letűnése után nyerték, még társadalmilag sem voltak képesek magukat a volt nemes­ségtől elszigetelni, de erre nem is törekedtek. A régi fejedelmi .családok ivadékai szá­zadokon át az ország nemességével. atyafisá- gos kötelékbe jutottak, és igy egy bizonyos magasabb önérzet honosult meg minden csa­ládban ; de ugyanakkor az egyesekben az egyenlőségi tudat is gyökeret vert. Nem té­vedett József császár erdélyi útjában akkor, midőn kísérője az erdélyi nemesi jogok ma­gyarázatába mélyedéit, s ő a gyors hajtás közben elmaradó falvakban szétszórt nemesi udvarházak felé mutatván, azt mondá: „da wohnen also meine Mitregenten.“ Ilyenformán gondolkodtak az erdélyi régi családok is annak idejében. A hatalmas főpapság és a különálló arisz- tokráczia hiányzott Erdélyben; ez még a feu­dális időszakban is bizonyos demokratikus elleni óvintézkedések hiányosan lettek foganato-f sitva, igy járváDy kórház őb hullaház egyátalánI nem lett felállítva. q) Gyoma község ügykezelése felett megelé­gedésemet kell kifejeznem. Intézkedéseim a köz­séggel szemben cBak arra szorítkoztak, hogy egyes csupán kezesekkel biztosított kötvénybei követelések jelzálogi biztosítással is láttassanak el, s hogy a községben még tekintetbe vehető szám­mal levő fakémények, kőkéroényekkel cseréltes­senek fel. r) Szarvas községében az egyes pénzalapoki nem külön napló szerint kezeltetnek, hasonló szabályellenes szokás dívik Szt-Andráson s Kon­doroson. Szt-Andráson továbbá a megyei és köz­ségi pótadó mindez ideig kivetve nem volt. A leltárak pedig Öcsöd községét kivéve a szarvasi járás egy községében sem alkotattak ez év folya­mán újonnan meg. A községi ügykezelést a szarvasi járás mind a négy községében rendben találtam, egyedül a hagyatéki ügyek ellátása körül tapasz­taltam Szt-Andráson és Öcsödön némi lassúságot, minek okául az hozatott fel, hogy a telekkönyvi hatóságoktól a telekkönyvi kivonatok késedelme­sen szolgáltatnak ki. s) Gyula városa tiszti kara irányában elis­meréssel fejezhetem ki, hogy úgy a közigazgatás, a rendőri bíráskodás, iparügyek, katonai s birtok nyilvántartás, mértékhitelesités stb. ellátásában az illető tisztviselők által kifejtett tevékenységet di­cséretre méltónak találtam. Az egészségügy terén elrendelőnek találtam, hogy hullaház állíttassák fel, s hogy a város belterületén levő hajós és merdák erek, melyek kigőzölgései a közegészségre ártalmasak lehetnek, betömessenek. Intézkedtem továbbá a vágdhid tisztán tartása iránt, a meny­nyiben a körül meglehetős bűzhödtség volt ész­lelhető. t) Uj-Kigyós községében megelégedéssel ta­pasztaltam, hogy a múlt évben észlelt nagy mérvű hiányok elenyésztek, csupán a' megyei pdtadók lassú behajtására, s egyes kisebb ügykezelési hi­ányokra terjedt ki megjegyzésem. u) a szeghalmi járás községeiben úgy a pénzkezelés, mint a közigazgatási ügymenet te­kintetében rendet találtam, úgy, hogy e járás községeiről csakis dicsérőleg szólhatok. szint adott Erdély politikai életének annál is inkább, mert törvényhozásában a politikai nemzetek szerepeltek és ebben az egyszerű szabad székely, mint a szász polgár, épen azon jogokkal birt, mint a fejedelmi ősöket szám­láló gazdag ur. Az ősi traditiók, fényes név, és még a nagy vagyon is a múlt időkben nem volt elégséges hozomány arra, hogy valaki Erdélyben érvényesüljön. Kiváló tehetség, alapos előkészültség, megnyerő modor, bizal­mat ébresztő akaraterő nagy értékkel biró és sokszor az illető sorsát teljesen eldöntő tulaj­donságokul tekintettek. Ebben keresendő s található meg az oka annak, hogy az úgynevezett erdélyi arisztok- raczia sem elnémetesithető nem volt, sem pedig a vagyonban és névben elbizakodva üres és tartalmatlanná még azon időkben sem vált, a midőn a magyar arisztokraczia legnagyobb része ezen színvonalra sülyedt le. Ma már mindinkább tűnnek le a látha­tárról ezen valódi arisztokraták, kik nem ne- vöktől. vették a fényt, hanem annak adták azt, kiknek nem a vagyon kölcsönzött nym- bust, hanem jellemük és tetteik. Kik szoká­saikban egyszerűek valának, mint a valódi fejedelmek, igényeikben mérsékeltek, mint a bölcsek, elhatározásaikban szilárdak, mint a férfiak, kedélyökben épek, mint a gyermekek, törekvéseikben kitartók, mint a munkások. Nincsen erdélyi ember, ki ezen alakokban egyik vagy másik már rég sírba szállt, vagy a sir szélén álló erdélyi urra ne ösmerne. Voltak, az igaz, praktikus nagy urak is, kik Egyedül a megyei állandó alapokat illető tartozások behajtása tekintetében követtetett el eme községekben is mulasztás, s a községi pénz­kezelésnél találtam megrovandónak azt, hogy a kötvények nagy része csupán kezesekkel van biztosítva. Ezekben terjesztettem elő a községi ügyke­zelés körüli vizsgálatom alkalmával tett tapaszta­lataimról szóló jelentésemet, s megjegyezvén, hogy az észlelt hiányosságok orvoslása tekintetében mindenkor szóval és írásbeli intézkedéssel is külön rendelkeztem, örömmel hozhatom a közönség túr domására, hogy a községi ügykezelés körül álta­lában dicséretes haladást tapasztalok. Fegyelmi eljárás a májusi közgyűléstől le­folyt idő alatt CBupán egy esetben Dáni Péter csorvási községi biró, és Such Sándor jegyző el­len az 1884. évi számadásoknak be nem terjesz­tése miatt indíttatott. Másodfokon kelt határoza­tommal a biró dorgálásra, s a nevezett jegyző 25 frt pénzbüntetésre ítéltetett. E részbeni hatá­rozatom a közigazgatási bizottság fegyelmi vá­lasztmányának bírálása alatt álL A megyei szervezési szabályrendelet 4. §-ához képest tisztelettel jelentem végül a tekintetes bi­zottságnak, hogy a megyei főispán ur hozzájáru­lásával két heten túl terjedő szabadság időben a következő tisztviselők részesittettek: Huszka Kál­mán békési szolgabiró 26 nap, Debreczeni Endre gyomai főszolgabíró 60 nap, Sztraka György csa­bai főszolgabíró 32 nap, Szombathely Gyula me­gyei főszámvevő 21 nap és Márki LajoB megyei főjegyző 28 napra. Márki Lajos főjegyző szabadság idejének leteltéig ő méltósága a megyei főispán ur távollétem, vagy akadályoztatásom esetére az alispáni teendők végzésével Nagy Károly árvaszéki elnököt megbízni méltoztatott. A főjegyzőnek 4 heti szabadság ideje augusztus 5-én lejárt, neve­zett tisztviselő azonban hivatalát, — mit fájda­lommal értesülök, közbejött betegsége folytán — máig sem foglalta el. E részben azonban hozzám semmi nemű jelentés nem érkezett. B.-Gyulán, 1886. szeptember 26-án. Jancsovics Pál, alispán. a vagyonszerzésre s hatalom elnyerésére ve­zető utakban válogatósak nem valának, kik konkolyt, meghasonlást hintve czifra nevet hagytak vagy hagynak hátra; de ezek valódi sulylyal régebben egyátalán nem bírtak. Itt nem tudok ellenállani, hogy egy már rég sír­jában porladozó excellencziás vagyonperlő és szerző urnák esetét el ne beszéljem. Az excellencziás ur, kinek különben igen urbánus atyafiságos modora volt, egy fiatal nemest első látásra állandólag kedves öcsém- uramnak szólított. A fiatal székely nemesnek élénk emléké­ben állott, hogy az excellencziás ur nemrégi­ben perelt el több székely családtól atyafiság jussán egy birtokrészt: igy szólitá meg tehát-. „Kegyelmes uram, igen szegény ember vagyok én arra, hogy érdemes lenne Excellencziádnak velem az atyafiságot megköti.“ Ilyenforma urak is voltak, mondom, kiknek nemcsak a székely nemes, hanem saját fia is szerette volna az atyafiságot fölmondani, de ezeket a jó urakat nem otthon, hanem Bécsben vagy Bécsből használták. A gazdag, előkelő ur gyermeke együtt faragta az iskola padját a székely ember gyer­mekével, s ezen aktivitásért személyválogatás nélkül kopogtatták meg körmeit mind a ket­tőnek; együtt tanult, együtt élt egymással, mint gyermek, egy törekvése volt mint ifjú­nak, midőn a közélet mezejére lépett. Az is­kolában az uralkodott a többi fölött, a ki erősebb volt, a közéletben, a ki okosabb. Főispánnak akkor igen nehéz volt születni, cancellárnak épen lehetetlen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom