Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-21 / 8. szám

Melléklet a „Békés“ 8-ik számához. okot aggályokra ; — mert ugyanoly arányban, sőt nagyobb arányú fejlődésben létezik az alsó vidék folyammedre ; — a részint végrehajtott, részint pedig végrabajtás alatt álló szabályozási munká­latok folytán, minélfogva az ide érkező vizek akadálytalan és gyors levezetése nemcsak lehetővé válik, hanem a még hátralevő nagyobb szabályozási munkálatok befejeztével, mely idő 5—6 év múlva bekövetkezhet azon esetben, ha a törvényhozás ezen túl' is oly mérvű összegeket bocsát a sza­bályozás rendelkezésére mint jelenleg, — a Körös folyó középső szakaszán a nagy viz színének le­szállítása is lehetővé válik. Az állam költségén teljesített munkálatok következő összegeket igényeltek : 1870—1878-ik év végéig . . 534,580 frt 1879—1886-ik év végéig . 2.847,403 frt vagyis összesen ~ 3.381,983 frt Ha pedig a korábbi időkben részint községi részint megyei erővel teljesített munkák értékét 915,700 frtot, hozzávesszük, lesz az Egyesült-Kö­rösnél eddig teljesitett szabályozási munkálatok értéke — 4.297,638 frt. G. Közigazgatási szakkönyvtár. A közigazgatási élet terén a folytonosan je­lentkező szükségek, növekvő érdekek, szélesbedő látkör, a szellemi és anyagi forgalom folyton na­gyobbodó mérvei, melyek a közönségben újabb és újabb eszméket, vágyakat, igényeket s törek- vési czélokat teremtenek: a köztisztviselők értelmi képesültségének fejlesztését követelik. A közszolgálat okszerű tevékenységéhez szükséges, hogy mindenki kellő erővel és képzett­séggel lépjen a közpályára; de nem elég meg­maradni azon állásponton, melyet valaki elfoglalt midőn a közszolgálatba lépett, szükséges, felös- merni az időnként felmerülő újabb eszméket, meg kell ösmerni azon szakmüveket, melyekbe a tudomány időnként vívmányait lefekteti. Napjainkban az igazgatási közélet ép úgy, mint az ennék fejlődését, szabályait nyomozó ál­lamtudomány átalakulásban, fejlődési stádiumá­ban van. Az államélét alapjait, szervezetét, in­tézményeit és annák fejlődési mozzanatait fela­data köbébe vette fel a tudomány s minden lép- ten-hyomon kerül a közönség elé oly szak-mü, melynek megismerése tanulmányozása a köztiszt­viselő kötelmét képezi, ha nem akarja azt, hogy elmaradva a kortól, működésében, a kellő szak­értelem, a képzettség hiánya nyilvánuljon. Fájdalom, a tisztviselő legtöbb esetben nincs oly helyzetben, hogy az időnként megjelenő szak­müveket megszerezhesse s rendelkezzék tovább képeztetése igen szükséges eszközeivel; de még ha anyagi helyzete, megengedné is az ily müvek megszerzését, változás esetén hivatali utódja érézné azök hiányát, miután a magán tulajdont képezett müvekkel nem rendelkezhetnék; egyszerre megszeó'ézni pedig a csak évek során át gyűjt­hető müveket a lehetetlenséggel határos. Szükséges tehát, hogy közerővel szereztes­senek be a köztisztviselők részére a szakmüvek s azok oly közvagyont képezzenek, melyek kizá­rólag a hivatalok rendelkezésére áljának s a hi­vatali utódoknak legyenek időről-időre tovább képeztetésük szükséges eszközei. Megyénknek a közigazgatási szakkönyvtár felállítása, úgy a központban, mint a járásokban megerőltetésébe egyátalán nem kerülne. Even­ként az állami dotatióból tetemes összeget ta­karítunk meg, s ha évenként a megtakarítandó összegnek csak 10-°/„kát fordítanánk e czélra, nehány év alatt oly szép szakkönyvtárral rendel­keznének tisztviselőink, mely tovább képezteté- sük 8 a korral karöltve haladás igényeit teljesen kielégítené. Nem uj ezen eszme, megpendítette már ezt egy Ízben főispánunk, midőn a pazarul kiadott irodai szerekből levonást kívánt eszközöltetni, hogy az igy megtakarított összegből a közigaz­gatási szakkönyvtárt felállíthassa a megye. Oly nemes törekvés ez, oly életre való eszme, hogy»annak megvalósitására szavunkat felemelni kötelességünknek ösmerjük. Vj monopóliumok Romániában. A ro­mán pénzügy-miniszter törvényjavaslatot terjesz­tett a képviselőház elé a gyufa és kártya mono­póliumról . Az indokolás kiemeli, hogy a monopó­lium eszméjével már régebben foglalkoznak, de megvalósítani azért, mert az Ausztria és Magyar- országgal kötött kereskedelmi szerződés értelmé­ben Romániában nem volt szabad monopóliumot megteremteni, s miután most már a szerződés lejár, mi sem akadályozva a régi terv megvaló­sítását. A kártya monopólium nem igen szolgál hátrányunkra, de igen a gyufa monopólium, mely mintegy 400 ezer forint jövedelmet vonna el tő­lünk. A gyulai gyufagyár is sokat szenvedne ez által, miután úgy tudjuk, hogy legnagyobb kivitele Romániába van. 261—1886. Az 1886. évi házadó lajstrom a bé­késmegyei kir. adófelűgyelőség számosz­tálya által megvizsgálva és helybenhagy va az 1883. évi XLIV. t. ez. 16. § a értel­mében február hó 22-töl marez. 2-ig Gyulaváros adóhivatalánál közszemlére lesz kitéve, a hol azt bárki megtekintheti s a netalán reá sérelmes kirovás ellen felszólamlását ez idő alatt ugyanott be­adhatja. B.-Gyulán, 1886. február 20. DobayJános, polgármester. Irodalmi pályázat a birtok tagosítás haszna felett. Békésmegyének a Körös folyók közt fekfő sárréti járásában, több község határa még tago- sitatlan lévén, ott a kis birtokoknak, a határ ellenkező oldalain egymástól távol és szerte fekvő számtalan, apró egyes részletein a gazdálkodás oly idő rabló, kezdetleges és csekély haszonnal járó; másrészt pedig a gazdák java által oly rég­óta pengetett tagosítás, a határ külön részeinek, külön talajminőség, (televény, szik, mocsár, nádas volta) és egyéb körülmények miatt a kisbirtoko­sok alsó rétegében, eddig oly leküzdhetlen ellen­szenvvel találkozik, hogy a békésmegyei gazdasági egylet szükségesnek találta, irodalmi pályázatot nyitni, egy oly 10 irott ívnél nem hosszabbra terjedő munkára, melyben, tekintettel a fennraj­zolt sárréti viszonyokra, a tagosításnak haszna, szemben a nem tagositott eddigi állapotott hi­ányaival és a nép alsó rétegeiben uralkodó elő­ítéletekkel egyszerű, világos, népszerű nyelven és meggyőző modorban fejtegettessék. Ezen specificus tárgyú pályaművek megbi- rálásánál a főszempontok leendenek : a tagosí­tásnak 1. A fenrajzolt sárréti viszonyokra való tékintettel. 2. A köznép által könnyen érthető1 vonzó népies nyelven. 3. Az előítéleteket kimé ritően tönkre czáfoló. 4. A hasznot ellenben meggyűző modorban való ajánlása. A pályamű idegen kézzel Írva s a szerző nevét rejtő lepecsételt levél kíséretében, melynek külsején a pályaműnek jeligéje foglaltassák, folyó évi szeptember elsejéig az egyleti elnökségnek B. Csabára beküldendő. A legjobbnak ítélendő mű 25 db. 10 frankos aranynyal dijjaztatrk és az egyletnek tulajdonává válik, mely azt ingyen terjeszteni fogja. Kelt B.-Csabán, január 20-án 1886. A békésmegyei gazdasági-egylet. Uj népfelkelési törvény. A birodalom két államának kormányai a közös hadügyminisz­terrel megállapodtak az uj népfelkelési törvény-i javaslat fölött. 0 felsége a tervet tudomásul vette s a magyar honvédelmi miniszter a hon védelm költségvetés letárgyalása után a ház asztalára teendi Magyarországra és Ausztriára nézve — egyenlő szövegű törvényjavaslatot. Az uj törvény leglényegesebb pontjában azt rendeli, hogy a nép­felkelés a jövőben ne mint eddig, önkéntesekből alakittassék, hanem hogy mindazok, kik sem a közös hadsereg, sem a honvédség kötelékébe nem tartoznak, 19 éves koruktól 42 éves korukig ebben szolgálni kötelesek. Ennélfogva tehát mintegy 1.700,000 oly emberre hárulna e kötelesség, kik ma, háború esetén békés foglalkozásuk mellett maradhatnak. Egy megfelelő népfelkelés szervezése Ausztria-Magyarországbau ma már elhalaszthatlan kötelessége az irányadó tényezőknek, azonban annak rosszul alkalmazása a lakosságra és a bi­rodalom jólétére nézve katonai szempontból szük­ségtelen, sőt bizonyos körülmények közt határo­zottan veszélyes leend. A belüg) miniszter a „Magyar közigaz- gatás“ czimü szaklapnak a megye és a járási szolgabirák részére .leendő megrendelését a me­gye terhére engedélyezte. — Részünkről is kí­vánatosnak tartjuk e közigazgatási szaklapnak pártolását, de van még ezen kivül több oly ki­tünően szerkesztett szaklap is, melyeknek a me­gye s a szolgabirák részére leendő megrendelése éppen oly kívánatos volna. Ilyen a „Községi Közlöny“, a „Magyar Pénzügy.“ A közigazgatási tisztviselők alig vannak oly helyzetben, hogy ezen lapokat megrendelhessék, s igy megismerkedjenek azon felette fontos ér­dekekkel, melyeket eme szaklapok ösmertetni és előmozdítani vannak hivatva. Közigazgatásunk lényeges átalakulás előtt áll, s ezen átalakulás megvilágítása, kiváló szakférfiak által való meg- birálásánsk ösmerése minden tisztviselőre nézve felette szükséges. A megye közönsége, midőn ezen lapoknak a tisztikar reszere járatását esz­közli s ez által alkalmat ad azoknak a fonto­sabb közigazgatási kérdések és reformtörekvések megismerésére a közügyek, és ezzel kapcsolatban saját érdekeinek előmozdítására tesz hasznos szolgálatot. Az aradi ügyvédi kamara lajstromából Popovits Desanu Simon aradi ügyvéd, községi jegyzővé lett megválasztása folytán kitöröltétett. A belügyminiszter 1347. számú leiratával elrendelte, hogy a névváltoztatások iránt benyúj­tott kérvényekben, a névváltoztatást kérőknek foglalkozása, mindenkor megjelöltessék. A debreezeni m. kir. távírda igazga­tóság a távirda vonalak mentén az élőfák rend­szeres legalyaztatáea iránt sürgős intézkedésekre, kéri a törvényhatóságot. Említettük, hogy az orosházi kitünően szervezett zenekar külföldi útra készül. A belügy­miniszter megkü'dte a külföldre szóló levelet. A gyulai kövezet tatarozására szükséges kőanyag (tört kavics) szállítását a folyó hó 15-ón tartott verseny tárgyaláson Imre Lajos és társa nagyváradi lakosok vállalták el. A dobozi Kettős- köröshídjának felépi tósót Scheer Konrád gyulai épitész vá'lalta el. A hidakhoz a jégtörőkét id. Kerepeczky Mihály, Veres Károly és Schriffert József fogják elkészíteni. Gyornán a roncsoló toroklob járvány meg szűnt. A megye ttionographiájának megírására s illetőleg a mü adatainak beszerzésére megaján­lott 2000 frt Írói tiszteletdij és 500 költség ki­fizetésére a belügyminiszter a jóváhagyást meg­adta. Az Örültek és hülyék statisztikájával foglalkoztak e bo 15-én Budapesten az orvosegye­sületben. Dr. Schwarzer Ottó referált a tébolydá­kon kivül levő őrültekről és hülyékről. Az eddigi adatok szerint legkevesebb januárban az elmebe­tegek száma, aztán folyvást növekszik augusztusig amikortól fogva ismét csökken. Legtöbb elmebe­teg a Duna és Tisza közt vnn, legtöbb hülye Er­délyben. A legczivilizáltabb nemzetiségek, a ma­gyar és német szolgáltatják az őrültek és hülyék legnagyobb számát. Vallásfelekezetek szerint leg­több a zsidó, aztán jönnek a keleti orthodox és katholikus egyház hívei. jA hülyék közt legkeve­sebb a zsidó, a legtöbb a gör. kath ; nemre nézve a tébolydákban sokkal több férfi van, mint nő. Magyarországon a legutóbbi népszámlálás adatai szerint nem kevesebb mint 30,000 elmebeteg és hülye ember van. Ezeknek csak 10,32 százaléka van tébolydákban. Végül négy pontból álló hatá­rozati javaslatot ad be az őrültek elhelyezésére és statisztikai kimutatására vonatkozólag. Közművelődés, társadalom és közgazdaság. Kell-e megyei földmives iskola? Gr. Széchenyi Pál földmivelésügyi miniszter ur f. évi január 29-én a kép­viselőház előtt tartott beszédében hang­súlyozta, hogy minden megyében ke'lene egy földmives-iskolát állítani, mert csak azoktól várja gazdasági helyzetünk javu­lását, olyan közvetítőnek tartván azokat, melyek által a józan gazdálkodás szel­leme a nép alsó rétegeibe is be fog oltalmi. Nagyon igaz szavak; csak egy a baj, az, hogy mikor a körmünket égeti már a szükség : akkor látja át a miniszter ur azok igazságát, — Mennyire másként ál­lanának közgazdasági viszonyaink, ha 1868-ban hirdeti vala ki az akkori mi­niszter e meggyőződését a képviselőház­ban és szivvel-lélekkel — még akkor ta­lán fölös pénzzel is — azonnal felállítja minden megyébeu a földmives-iskolákat! Igaz, hogy azok felállítása még most sem késő, mert életszükség. És, mert életszükség: mindennapi halasztás, mely- lyel azok felállítása hátra marad ; — sze- üdén szólva — épen olyan könnyelműség, mint mikor a súlyos beteghez óráról-órára halászijuk — magyar szokás szerint — az orvos elhívását. Azért gazdasági lapjainknak üstökén kellene ragadniok az alkalmat és a föld- mi ves-isk olák hasznos voltát — arról szóló czikkekben — mindenfelől megvilágítva, — missiójokhoz hiven — hazafias köteles­ségükül elismerni — épen a 12-ik órában — nagyon is tartoznának. Evek óta figyelemmel kísérem a „Magyar Föld“ czikkeit, melyekben a tözgazdaságunk mizériáit gyógyitni tö­rekvő panaceák hirdettetnek, és megvál­om, sokszor boszankodtam azon, hogy nem tudnak már egyszer rájönni az igazi gyökeres orvosságra? A „Magyar Föld“ igen tisztelt szerkesztője gyakran adott újabb időben ama hitének kifejezést, hogy közgazdaságunk helyes alapra való állí­tását — vagy talán jobban mondva lábfa- állááát — a gazda közönség művelődése — igazi műveltsége — által hiszi eszközÓl- hetőnek. Ez az én hitem is. Azt hiszem, má­soké is. A gazda-közönségnek — közgazda- sági, gazdászati értelemben vett — mű­velődése csak úgy lebetségés, ha ézén műveltséget megadó és biztosító taninté­zetek állíttatnak fél. A nagyobb intelligentiát igénylő gaz­da-közönség számára van olyan taninté­zet, melyben körülményeihez képest ké­pezheti magát. Szomorú dolog azonban, hogy ezt többnyire csak azok látogatják, kik má­sok gazdaságainak vezetésére — kenyér- kereset czéljából — képeztetik magokat. Hja! nálunk aki ur, — Gentri, -- az mind jogot végez, még akkor is, ha előre tudja, hogy gazda lesz belőle, — Azt az előítéletet — hogy másnak ne nevezzem — kell előbb legyőzni nálunk, mely ama hitből táplálkozik, bogy a műveltség leg­magasabb niveauját csak a jog-academia által lehet elérni. Pedig — zárjel közt mondva — az orvos, mérnök és a közélet anuyi más hivatalnoka is áll a műveltség olyan fokán, mint a jogtudós, ha az. De hát, ha ezt ama bizonyos osztály még nem látta be! Most az egész ország vallja kárját e közellátásnak! Gazdasági viszonyaink azon­ban megkivánják azt, hogy a gazdasággal foglalkozó nép is birjon olyan szakérte­lemmel, mely számára a kenyeret bizto­sítsa; akár úgy, hogy a maga földjét mi- velje, akár úgy, hogy másnak dolgozzék szakértelemmel. Ilyen szakértelemet sem a nép — sem a polgári iskolában nem nyer, mert annak nyújtása ezeknek feladatuk nem is lehet. Azt a földmi ves-iskolában ny erű éti csak. A földmives-iskolák és vinczellért kép­ző-iskolák tehát azok az intézetek, melyek a gazda-közönség amaz osztályát, — a népet, — mely nem igényel magának nagyobb intelligentiát, nemcsak szakérte­lemmel látják el, hanem egyúttal a mű­veltségnek kellő — ezen osztályt megil­lető — fokára is emelik. Azért, necsak üdvözölni siessünk a miniszter ur meggyőződését, hanem or­szágszerte kérjük — talán követelhetnők —- is a földmives-iskolák még ez évben való felállítását. Az alkotmányos aera beállta óta a népiskolák szaporításán és állami felügye­let alá való helyezésén kivül, magáért a népért, mint egy külön osztályért, úgy sem történt valami említésre méltó más áldozat, olyan áldozat t. i. mely annak — minden tekintetben valódilag értelme­zett — művelődésére, gazdagítására, egy­szóval boldogitására hozatott volna. Minden földmives-iskola felállítása he­lyén kétféle irányban fog hatni. Tanitólag és példát-adólag. Példát-adólag mondóm, mert az ő területén űzött minta gazdasá­got meglátják a közönség olyan tagjai is, kik már növendékei nem lehetnek s a példából okulnak. Közgazdasági bajaink egyik legna­gyobb oka, tényezője az, hogy a nép minta-gazdaságot, vagy a kor, hely és hely­zet igényeinek számba-vételével, ezekhez idomított különleges — specialis —f gaz­dasági termények szakszerű művelésére berendezett gazdaságot nem lát s a példán nem okulhat. Minta-gazdaságot nem lát, mert, ha tud is ilyennek létezéséről a nagyobb ura­dalmaknál, azoknak megtekintésére nincs alkalma, mert a nagyobb uradalmak rá nézve olyanok, mint Ádámnak a paradi­csom kertje a kiűzetés után, nem szabad azokban senkinek előre-hátra csatangolni; vagy ha a megtekintés megengedtetnék is, hol van az a gazdasági tiszt, ki a meg- tekintőnek kellő magyarázattal szolgáljon; mikor annak ideje nincs — olyan helyen — a tanításra. Alantasabb közegektől pedig a felvilágosítást nem nyerheti meg, mert azok csak a gép egyes részeit képe­zik ilyen gazdaságokban. Ha pedig egyik-

Next

/
Oldalképek
Tartalom