Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-21 / 47. szám

Felkérettünk a, kővetkező sorok közlé­sére : A „Békés-Gyulai Híradó“ folyó hó 18-ik számában a nő-egyletre vonatkozólag megjelent ama közlemény, hogy az egyesület e hó 14-ik napján az árvaház termében közgyűlést tartott, mint értesültünk, akként helyesbítendő, hogy a mondott napon csupán a téli ruhák kiosztása ej- tetett meg húsz szegény iskolás gyermek és tiz idős nő részére, az egylet buzgó elnöke, grói Wenckhoim Frigyesnó ő Méltósága jelenlétében. Ez alkalommal nena mulaszthatja sl az egylet el­nöksége forró köszönetét kifejezni azon hölgyek­nek, kik a kiosztott teli ruhák elkészítéséhez se- gédkezet nyújtottak. Gyászhir. A legnagyobb részvéttel érte­sültünk a gyászbírről, hogy Pándi István ura­dalmi ügyész, városunkban is ismert kedves fia­tal leánya Sarolta, 21 éves korában elhunyt. — Temetése e hó 19-én délelőtt 10 órakor volt G-Kigyóson, hol a megyéből számosán jelentek meg, a gyulai fiatalság igen szép koszorút kül­dött a ravatalra. A mélyen sújtott család a kö­vetkező gyászjelentést adta ki; Pándi István és neje szül. Winkler Karolina, fájdalomtól megtört szívvel tudatják a maguk, valamint gyermekeik István, Kálmán, Krisztina, József és Erzsébet ne­vében is, — kedves gyermeküknek s a szerető jó testvérnek P á n d i Saroltának, f. 1886. évi november hó 17-én d. u. 3 órakor, életének 2l-ik évében, a halotti szentségnek ájtatos felvé­tele után, hosszas szenvedés folytán történt el­hunytét. — A boldogultnak hült tetemei f. évi november hó 19-én d. e. 10 órakor fognak a r. kath. szertartás szerint Ó-Kigyóson örök nyuga­lomra tétetni. — Az engesztelő szent-mise-áldo- zat pedig folyó évi november hó 20-án d. e. 8 órakor fog az ó -kigyósi róm. kath. szentegybáz* ban az Egek Urának bemutattatni. Kelt O-Ki- gyóson, 1886. november 18-án. Áldás és béke porai felett I A sarkadi betörő bandát az aradi rend­őrség és csendőrség az egyik föbünös, Kempt Antal sváb paraszt vallomása alapján összefog- dosta. A múlt héten csütörtökön este egyszerre csak megjelentek Arad-Sz.-Mártonban a csend­őrök és Kampf testvérek lakására mentek s ott a két Kempfet rögtön elcsípték, mint a sarkadi takarékpénztár megrablásával gyanúsított egyé­neket. Az elfogottakat rögtön felvitték a falu­házára, levetkőztették és megmotozták őket s az egyiknél 115 -frtot, a másiknál pedig lő irt kész­pénzt találtak. A llő frt két 50-es bankóból és 15 apró förintból állott. A csendőr megvizs­gálta az egyik ötvenes bankót és azt gyanúsnak, illetve valószinüfeg a Sarkadról elveszett és fel­jelentett nevezetű 50-es bankónak ismerte s igy a két elfogott egyént rögtön elkísérték fegyverek között Kurticsra, onnét pedig Aradra. A sarkadi takarékpénztár 13 ezer forintját a vallomás szé­riát Gligor Flora (ez a fő rabló), Dudés József, Kerapf Antal és Puskás Pável rabolták el. Gligor és Puskás kurticsi lakosok. Mindnyájan kézre- kerültek. A csendőrség azon volt. hogy éjjelre be is vitték az aradi csendörlaktanyába. — Az ügyes gonosztevő felhasználta az alkalmat, mig a kisérő csendőr elfordult tőle, az hit télén, hi­hetetlen gyorsasággal kinyitotta az ablakokat, kivetette magát az utczára és eltűnt. Az egész laktanya mozgásba jött az üldözésére, azonban nem tudták elfogni.-' Most országszerte körözik a szökevényt. llég várt mulatság. A sokaknak élénk emlékében élő cassinói tánczmulatságok ismét meg-\ kezdődnek, hetek óta beszélgetnek már róla még i női körökben is sajnálkozva hogy e kedves mulat­ságok elmaradnak Most néhány cassinói tag elha­tározta hogy mulatságot rendez, igy az ige testté válik, hisszük hogy a női közönség kiváló örömére. Az első zártkörű házi mulatság az úri cassin'ó helyiségében e hó 25-én csütörtökön jog megtartatni, melyre már is nagyban folynak az előkészületek, s bizton hisszük-hogy az intelligentia teljes számban jelen lesz. A kétegyházai községnél úgy Gróf Al- mássy Kálmán kétegyházi uradalmánál továbbá a Bánkuti főherczegi uradalomnál Dr. Seyfried Ernő Elek mezőváros jeles orvosa és műtője lett helyet­tesítve. Megyebizottsági tagok választása. Szom­baton, e hó 20-án ejtettek meg az egész megyé ben a választások a megyebizottsági tagokra. — Természetesen említést csak a városunkban tör­tént választásokról referálhatunk, mert a megyé­ből lapunk zártáig értesítést nem kaphattunk. A legelső hirt a Il ik kerületből kaptuk, hol a leg­csekélyebb érdeklődés mellett ment végbe a sza­vazás, az összes választókból csak 89-en szavaz­tak. A szavazás Dobay János ur házában Keller Imre ügyvéd elnöklete alatt történt; bizalmi fér fiák : Kukla Ferencz, Horváth Pál, Béres Ferencz és Petik Ambrus voltak. — A szavazatok mint­egy 20 jelölt közt oszlottak meg, kik közül leg­több szavazatot nyertek s igy megyebizottsági ta­gok lettek, Schmidt József 75, Mondák György 36. Petik Ambrus 36 szavazattal. Az első kerü­letben (belváros) már sokkal nagyobb volt az ér­deklődés, hol is 153-an szavaztak Ladies György ügyvéd elnöklete alatt, bizalmi férfiak voltak : Csausz Lajos, Löffler János, Sál József, legtöbb szavazatot nyertek s igy megyebizottsági tagul raegválasztattak: Zöldy János, 118, Schröder Kornél 95, Sál József 94 és Kirileszku Gyula 92 szavazattal. — Legutoljára vettük az értesítést a III ik kerületből Szigethy Lajos ügyvéd elnökölt, bizalmi férfiak Diósi József, Murvai András, Sánta János és Hoffmann József, beadatottt 153 szavazat, megyebizottsági tagul megválasztattak: Szénássy József 105, Finta Ignácz 93, Dömény Lajos 85, Sánta János 84 szavazattal. A válasz­tások az uj törvény értelmében már 4 órakor délután berekesztettek; a választás mindenütt a legnagyobb rendben folyt le. Uj aljárásbiró. A csabai ujonan kineve­zett aljárásbiré, Szakmáry Arisztid, a hivatalos esküt letévén, állását már elfoglalta. Hangverseny Orosházán. A következő meghívót kaptuk : Meghívó az 1886. évi novem­ber hó 20-án szombaton, az orosházi izr. nő- egylet által saját alaptőkéje javára, Steiner Ida k. a.. Bruckner József, Hegyei Géza, Dr. Singer Béla és Vangyel Sándor urak szives közremű­ködésével, az „Alföld“ szálloda dísztermében tar­tandó tánczmulatsággal egybekötött hangverseny­re. — Belépti-dij: támlásszék 2 frt, zártszék 1 frt, karzatszék 1 frt, bemenet 1 frt. Felülfizeté- sek köszönettel fogadtatnak és kirlapilag nyug­táztatnak. Jegyek kaphatók : Weisz László és Harsányi Ottó urak kereskedésében, valamint a hangverseny estéjén a pénztárnál. —> Kezdete pont 7 és fél órakor. Műsor: 1. Részletek Volkmann „Visegrádijából, az eskü Salámon tornyánál, szórzette Soliman, zongorán előadja Hegyei Géza ur. 2. Népdalok. Énekli Vangyel Sándor ur. 3. Moskovszki Spanyol tánezok (4 kézre) és zongorára Steiner Ida k. a. és Hegyei Géza ur. 4. Szavadat, szavallja Dr. SingepBéla ur, 5. Saint-Sa'en-Liszt. Danse tnácabre, zongo­rán előadja Hegyei Géza ur. 6. Ernst - Elégia fu- ‘■ólara átírva, Előadja Bruckner József ur. 7. Liszt 4-ik magyar ábránd. Zongorán előadja Hegyei Géza ur. Hangverseny után tánczvigalom. Képviselői beszámoló, Veres József, az orosházi kerület orsóággyülési képviselője ma, november hó 21-én, vasárnap fogja beszámoló beszédét tartani Orosházán, s mint hírlik, a be­számolóra Rácz Géza, Vadnay Andor és Szemnecz Emil országgyűlési képviselők s Balázs Sándor ismeretes tárczairó is le fognak utazni Budapest­ről. A képviselő tiszteletére szombaton közva­csora lesz a polgári körben, vásárnap este pedig tánczmnlatság az „Alföld“ szálloda nagytermében. A „Szarvasi Lapok“ ozimü s a megyé­ben jó hírnévnek örvendő társadalmi hetilap szerkesztését újévtől kezdve — mint halljuk — Dr. Zsilinszky Endre főgymnásiumi tanár ve­szi át. A megye-bál. Mint már múlt számunkban említettük, a megyei tisztviselők az idén is fog­nak megyebálat tartani, s ezen ügyben az al­ispán e hó 20-án szombaton délután 4 órakor a mogyeház kis termébe értekezletet hitt egybe, mely értekezleten elhatároztatott, hogy a megye­bál 1887. évi január hó 15-én fog tartatui. Bál­elnökké : Janc80vics Pál alispán, alelnökké: Terényi Lajos, bálbizottsági tagokul pedig : Kö­vér László, ifj. Jancsovics Pál, Fábry Sándor, Bandhauer György és Kiss Gyula urak választat­tak meg. A bizottság garantia arra, hogy a bál régi hírnevének megfelelően s talán még fénye­sebben fog sikerülni, mint az idei. Hirdetmény. Gyula város képviseld testlilete f. év november 15-én tartott rendkívüli közgyű­lésén a gyulai gróf Wenckkeim család tu­lajdonát képezd kir. kisebb haszonvételi (regale) jogot örökáron való megvételét el­határozván, erről Gyula város kötelékébe tartozó polgárok s azok, kik a városban vagy határában ingatlan vagyonnal bir- nak, ezennel olyként értesittetnek, hogy a mennyiban a hozott határozat ellen észre­vételeik avagy kifogásaik lennének, 30 napon át vagyis f. évi deczember hó 17-ik napjáig a megyei törvényhatósághoz fel­folyamodhatnak. Gyula, 1886. nov. 17. Dobay János, polgármester. A hétről. I. A regale. Meg akartam várni, mig az első hópe­hely leesik s addig pihentetni azt a tollat, melylyel a hétről szoktam Írni (csak az a kü- lömbség, hogy jobban ki van hegyezve, mint ja többi) mert olyan szép történeteket lehet kiolvasni a szálHngó hópelyhekből, de az idő­járás és a városi képviselő testület kifogott rajtam, nem akar tél lenni, s a vígan repkedő hó helyett unalmasan hullnak le az esőcsep­pek s a lehullni nem akaró hópelyhek helyett segítségemre jönnek a városházán széthulló szó pelyhek. S ha bevezetésül megemlitem a vasár­nap tartott barátságos értekezletet, az csak azért történik, mert a regale megváltásának legnagyobb szó-szólója hívta össze az értekez­letet s ez volt az egyedüli mód ártani az eszmének. A barátságos értekezletről igen külön­böző fogalmai lehetnek a: embereknek, van­nak például a kik bor nélkül el sem tudják képzelni, azt a kérdést vetve fel, hogy mit ér a barátság bor nélkül? vannak azonban olya­nok is, a kik furkós bot nélkül nem tudnak barátságosan értekezni, ezeknek jelmondatuk: „a fejét üsd. ott nem sántul meg“ viszont van­nak olyanok is, kik csak osztás közben tud­nak barátságosan értekezni, ezek Gringenőr követői, de mindezeket felülmúlták azok az önzetlen városatyák, a kik vasárnap jöttek össze vagy hogy a múltra és helyre való te­kintettel helyesebben fejezzem ki magamat mentek össze egy barátságtalan hideg terembe barátságosan értekezni, csupán egy szebb jövő reményében, hogy ha megváltják a regalet jobb bort fognak kapni. Én már kételkedem ebben azóta, hogy egy a regale megváltásá­nak kimondása után megjelent dicsőítő czikk a „Tisza, Duna, Dráva, Száva és Maros höm­pölygő árjával“ kezdődött; nem szeretem, ha a bor közelében ily nagy mennyiségű vizet emlegetnek. Legforróbb vágyam lenne, ha az érte­kezlet képét hiven vissza tudnám adni, de nem tehetem, miután figyelmemet különösen csak az ragadta meg, mikor az adóvégrehajtó belépett, egyszerre milyen ijjedtség lepte meg a tanácskozókat, s erre mindjárt a nagy meg­nyugvás,. mikor látták, hogy az adóvégrehajtó szerényen félre vonul egy sarokba, mert ő is csak értekezni akar. Az érdemes elnök az ülés folyama alatt hiteles feljegyzések szerint 37 ós egy fél beszédet mondott, lecsillapítva a nyughatatlankodókat s felizgatva a nyu- gott kedélyüeket, szerény óhajokként indítvá­nyozva lett, hogy a grófi család kéressék meg a dobozi uradalomnak a regáléval járó föl­dekhez való csatolására, s csak azt sajnálom, hogy akadt valaki, a ki azt mondá, hogy gyerünk haza, majd határozunk holnap a köz­gyűlésen, mert ha ez nem történik, azt hiszem még most is ott értekeznének éhen, szomjan, de barátságosan. De az értekezlet daczára is elhatározta­tott a regale megváltása s a legujjabb tervek szerint a városháza át fog alakíttatni egy nagy szállodává, a melyikbe helyet kap az úri ka­szinó, vendéglő, kávéház és tánezterem ami nagyan előnyös, mert igy a tánezteremben lángra lobbanó szivek eloltására mindjárt kéz­nél lesznek a tűzoltók. En az egész épület­ből csak egyet sajnálok, — s azt hiszem sok rokon érző kebelre fogok találni — s ez a mérték-hitelesitő hivatal, milyen kár lesz ezért a szép hivatalos helyiségért, ha elpusztittatik. A sok mindenféle tervekre, melyek a regale megváltásának értékesítésére felmerülték s a több oldalról hangzó vérmes reményekre s nagyobb szabású építkezésekre önkénytelenül eszembe jut az az adoma (mért ne mondanám el, hiszen úgyis tudja mindenki,) mikor egy asszony a fején egy kosár tojást vitt a piaczra s elkezdte sZámitgatni, hogy mit nyer ő a to­jásokon, mit vesz a nyereségen, mennyit nyer ezután, s hogy lesz gazdag ember, s a nagy tervezgetésben nem nézve a lába elé megbot­lott egy kőbe, s a kosár leesett, a tojás mind összetört, a remények füstbe mentek és csak megmaradt ő szegény asszonynak.. Bizony a tojásokra vigyázni kell. Ezt az adomát különben nem azért mond­tam el, mintha nem helyeselném azt a tervet,' hogy a városháza vendéglővé alakíttassák át, mert én mindég praktikusabbnak találom a városházából csinálni vendéglőt, mint vendéglőből városházát. S ha már a regáléra felvett kölcsönből építenek a népkertben csarnokot, mért rte Ír­hatnék én is a regáléval kapcsolatban a nép- kertről. • A nyáron a városi tanács, — nem kere­sem mi okból, — a vasárnap este 7 órától 11-ig tartani szökött nép mulatságokat betiltotta, ezt a határozatot Göndöcs Benedek apát ur megapellálta a megyéhez és a megye jóváhagy­ta a határozatot. Látszik hogy a megyénél nincs érzék a humor iránt, dehogy hagytam volna helybe a városi tanács határozatát. Nem csak hogy mefgenggdtem volna deczember elsejétől kezdve esti 7 órától n-ig a népkertben a mulatságok tartását, de sőt még jutalmat is tűztem volna ki azoknak, a kik részt vesznek a mulatságban. Milyen örömet lehetett volna ezzel sze­relni az apát urnák. II. Lecoq ur B.-Gyulán. Gaboriau irt egy regényt melynek czime „Lecoq ur Orcivalban“ most ez az ur feltá­madt holtából s tanyáját felütötte a „B.-Gyu- lai Híradó“ szerkesztőségében. A Híradó sok számában olvastuk már, hogy különfélé dol­goknak a kipuhatolására kiküldötte Lecoq urat, hogy miképen néz ki Lecoq ur azt nem tudora megmondani mert még nem láttam; vagy nagyon jól meg tudja őrizni incognitó- ját, vagy pedig csak valami képzeletbeli lény a hir kacsász elméjében, csak annyit tudok róla, hogy nagyon halvány utánzata az igazi Lecoqnak, mert számos kalandjai közzül még csak egyszer bírt felfedezésre jutni, egy Íz­ben ugyanis a gyulai Lecoq kiküldetett „helyi érdekű couplettek“ felfedezésére s a következő B.-Gyulára nézve helyi érdekű couplettel fedezte fel: „Angol, Franozia és PoroBz, Osztrák és Magyar, Szándéka egynek sem .gonosz; Mind csak békét akar, A Muszka is óhajtja S népét mind szabadítja. — Alásszolgájal* Ezen a rendkívüli nagy sikeren felbáto­rodva azután legújabban a szerkesztőség ki­küldötte Lecoqot annak felfedezésére, hogy a „rendezőségben kívül akart-e más fiatal ember'tánczmulatságot rendezni, persze va- vamely akaratot felfedezni nehéz dolog s igy ez már nem is sikerült Lecoq.- urnák s a Híradó ennek alapján kimondotta, hogy mi­után Lecoq ur felfedezni nem bírta, tehát nem akart senki tánczmulatságot rendezni. Quod erat demonstrandum ? Lecoq ur eljárása különben a következő: bele kapasz­kodik egy újdonságba • vagy egy mondatba, s azon lovagol s mikor leszállítják a lóról, ak­kor el kezd szellemes lenni (dicséretére legyen mondva, ez nem soká tart) s mikor ezzel sem tud zöld ágra vergődni, akkor kirukkol hat- van-fontos gorombaságokkal. A szultán követé a tanácsot s szolgái a toronyból, melynek falait a Nílus mossa, mind­kettőnket a hullámok közé vetének. Elszéditett az esés, de mivel jól tudok úszni, csakhamar a túlsó partra jutottam. Meg- menekedve a nagy veszélytől, a kedves Dar- dane jutott eszembe, kit a halálos szorongás eddig felejtett; de győzött a szerelem a ve-, szélyen : visszaugrám a Nilusba s úsztam le a viz mentén, s a mennyire a setétség engedé kerestem a viz színén a kedvest, ki miattam veszett el, de nem találhatám, s midőn erő­met már fogyni érzém, kénytelen valék a partra úszni, sikertelenül koczkáztatott életem megtartása végett. Kétségtelennek tartottam, hogy a kedves Dardene a hullámok közt lelte halálát, s vi- gasztalhatlan valék, mért én okoztam azt' Sírva zokogtam, hogy szerencsétlen szerelmem nélkül élne még a szép Dardané. Miért jöt­tem én Kairóba s miért kerestem ily isteni lény szerelmét, s miért tevém őt balsorsom áldozatává? Még azon éjjel elhagyám a szerencsét­len helyet s viradatkor egy réten megtelepe­dett kereskedő karavánra találtam. Beálltam közéjök s elindultam Bagdadba velők. Szerencsésen megérkeztem, de szomorú állapot várt reám. Pénzem nem volt. Nagy vagyonon) maradványa egy arany volt. Fel­váltottam azt is s almát, édességet, rózsát, balzsamot vásároltam egy kosárral. Elmentem naponként a Fiquaa*) árushoz, hol a város urai szoktak szórakozni. Kínáltam őket kosa­ramból ; vett mindenik mire szüksége volt, s kevés pénzzel dijjaztak, — úgy, hogy legalább volt miből fentartanom magam. Egy napon szintén megjelentem az ÜZ' letben s a terem egy szögletében egy aggas. tyánt pillantottam meg, ki látván, hogy nem is kínálom, megszólita: — Barátom, miért nem kínálsz meg en gem is, mint másokat? Nem tartasz talán ér demesnek arra ? — Uram, felelék, bocsáss meg, igazán mondom eddig nem vettelek észre. Mindenem szolgálatodra áll, s nem kívánok azokért semmit. Kosaramat nyujtám. 0 gyümölcsöt vett ki abból s kért, hogy üljek le mellé. Én szót fogadtam. Az öreg ezer kérdést intéze hoz zám, különösen ki létem felől tudakozódott élénken. — Ments fel uram, szóltam kívánságod kielégítésétől, oly sebeket szaggathat fel az keblemben, melyeket az idő már gyógyítani kezdett. A hang, melylyel ekként szóltam, elhall gattaták az öreget, s más tárgyról szólt to vább. Hosszasan beszélgetőnk s midőn távo zott, egy aranyat nyújtott nekem. Bámultam bőkezűségén. A legelőkelőbb vevőim közül sem adott nekem aranyat csak egy is,, — nem tudtam, mit gondoljak az öregről. — Másnap ismét ott találtam őt. Ma már ő volt az első, kire figyelmem forditám. Megkínáltam s ő egy szál balzsam virágot vett s ismét maga mellé ültetvén, nagyon kért, beszéljem el életem történetét, közöltem vele mindent, mi velem történt s midőn be­szédem végezém, igy szólott hozzám: (Folyt, köv.) *) Fiquaa; árpából, vízből s szellőből szűrt hűsítő ital.

Next

/
Oldalképek
Tartalom