Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-05-23 / 21. szám
Hód-Mező-Vásárhely magán jellegű kórházában szemészeti osztályt rendetatt be s azt Dr. Imre József | szemgyógyitás terén nagy hírnevet szerzett ifjú orvos vesetesére bízta. Gyulavárosa ebtartási szabályrendeletét megerősítés végett a megyéhez beterjesztette. A megyei régész- és müvelődéstörté- nelmi-egyjetnek módosított alapszabályai a bel ügyminiszter áltaf jóváhagyattak. IÁ gyulai kereskedő-tanonczok iskoláztatási költségeinek fedezésére kért 275 frt államsegélyt a vallás- és közoktatási miniszter megtagadta. A közmunka- és közlekedési miuiszter megengedte, hogy a mozdonyvezetői, hajégepeszi, gépkezelői és kazánfűtői képesítést elnyerni óhajtó egyének az előirt képesítési vizsgára már 18-ik életévök betöltése után jelentkezhetnek. Békésen | bánhidai iskolánál a kanyaró megszűnt s az iskola megnyitása végett a kellő intézkedések megtótettek. A »magyarországi tanítók árvaháza“ javára megyénk közönsége 50 frt segélyt adott. Dobozon » gyulai szolgabirónak folyó bó 17-röl kelt jelentése szerint a roncsoló toroklob kiütött. Külföldi útlevelet küldött a belügyminiszter Kolozsi Mihály m.-berényi lakos részére. Csabán a kovács, bognár és lakatos iparosok temetkezési- és a munkaképteleneket segélyező egyletet alakítottak. Alapszabályaikat —- megerősítés végett — a megyéhez beterjesztették. ___ A „Pestmégyei Közlöny“, e kitünően szerkesztett közigazgatási- és szépirodalmi lap legközelebbi számának vezérczikke, a megyénk által felállítani szándékolt megyei hitelintézetről emlékezik meg. A törekvést nemesnek, üdvösnek tartja, s azt hiszi, a felállításnak misem állhat útjában. Azt Írja a „Pestmegyei Közlöny“ — hogy § téren Pestmegye a kezdeményező, mi ngy tudjuk, hogy Békásmegyében sokkal előbb megindult a mozgalom, mikor talán Pestmegyében nem is álmodtak arról, hanem persze nálunk nehezebben, lassabban halad a dolog, — Pest- megyében nem okoskodnak annyit mint nálunk, de tesznek. Szükségesnek látták a hitelviszonyok javítását, azonnal kész volt a terv I nem késtek annak a kivitelével. Közművelődés, társadalom és közgazdaság. Az anya és gyermekei. E czim már magában véve is nagy jelentőségű. Különösen szép akkor, ha azt az iró gondolataival kisérve, valami nemes czél elérésére óhajtja felhasználni. Nem emlékszem hol, de olvastam, vagy talán álmodtam, mégis felhasználom az alkalmat és e czimen a vidéki anyákhoz intézem e rövid elbeszélést: A nő szeretetre van teremtve, a nő bir oly mély érzelemmel, hogy feláldozza magát a szeretetért, melyet szivvérével teremt, A teremtő legremekebb müve a nő, kiben önfeláldozó szív dohog, nagy tettekre kész lélek él. Büszke vagyok arra, hogy a magyar- nemzet elejétől fogva a legnagyobb tisztelője volt a nőnek, s akkor is, midőn a külföld barbár névvel jelölte nemzetünket, a nők sokkal több jogot, tiszteletet nyev- tek a magyaroknál, mint az igen müveit görögöknél. A nőknek eleitől fogva kiváltságos joguk volt a gyermek-nevelés, oktatás. Az apa, a férj, az élet viharaival küzdött, a csaták, a harczok nehéz küzdelmeit vívta távol a ház tűzhelyétől s így idegenek között tölté idejét a nő, az édes anya otthon a családi hajlékban, gyermekei között élt. A fogékony kebelbe, az ártatlanul dobogó kis szívbe anyai szeretettel csepegteté be a honszerelmet, a vallást s avval járó felebaráti szeretetel és tiszteletet, a szenynyet nem tűrő becsületet, az inkább törni kész, de hajolni nem tudó vaszilárdságú jellemet. Neveltek hőslelkü, bátor, rettenetlen honfiakat, kiket a hazaszeretet lelkesített, a nemesen érző szív nagy tettekre vezetett, nem féltek az idők viharától, csatákban hősök, házi tűzhelynél gyengédek s honfitársaik között önzetlen, igaz barátok voltak. A magyar történet dicsősége közös a magyar nőkkel. A mint szt. István király a keresztény vallást behozá, neje megosztá vele a nagy munkát. Nagy Lajos mellett nagy volt az ő neje is. Hunyady dicsőségéi növelé Szilágyi Erzsébet, Zrínyi hősi dicsőségét osztá a halálig hű nő; és igy számtalan. Magyar hazánk legnagyobbszerii ese ményei a nők erényén, hűségén, önfeláldozó szeretetén épült fel. Tiszteld az anyát, a magyar nőt, ki oly magasztos hivatás betöltője, ki sokszor lemond az élet kényelméről, a világi boldogságról, a társasélet gyönyöreiről, hogy néked kedves hazára! boldog és boldogtalan napjaidban tántorithatlan hű fiakat és leányokat neveljen, s ha beborul az ég és | sűrű sötét felleg bánat éjjelét borítja e sokat szenvedett hazára, akkor a szivben élő honszeretet legyen a rezgőfényü csillag. A haza erőssége a honfiak és houle- nyok erkölcsi tisztaságában, nemes gondolkodásában, erős jellemében, őszinte igaz ületérzésben van. Az a boldog ország, az az erős nemzet, az a nagy s dicső jövővel biró állam, mely dúsgazdag a hü anyákban, kiknek legdrágább kincseik, legféltettebb ékszere- k: a gyermekek. Váljon olyan-e a jelen, mint volt a múlt? Vájjon a magyar nők most is oly szeretetleljes jó anyák-e, mint voltak a hőskor édes anyái, kiknek emlékét őrzi a szellem! Kérdés ? nagy és nehéz kérdés ? Hol s ki ád -rá feleletet! az élet, a társadalom. Az ifjak sietve élnek, s. ifjan életuntak s oda vetik magukat az öngyilkossági fagyos, rémes karjai közé! A léhaság, mint kúszó növény átkötözi a társadalmi életet s azt szellemte- ,enné, üressé teszi, kiöli belőle a közérdekeltségét, az igazi barátságot, a nemes ügyért való lelkesedést, az önzetlen mun- íásságot, s felburjánoztatja a szánandó liuságot, a feltűnési viszketeget, az érdek- lajhászatot, a hizelgést, szimuutatást. Szédelgés,, becsület áruba bocsátás üli borzasztó uralmát ott, hol a hűségnek kel- ene őrt állni s hol a jellemnek kellene oly keménynek lenni, mint a szikla. Nézzétek a sok elzüllött életet, az erkölcsi Csak az én szivem fáj. Pósa Lajos. Tavaszi pompában, éltető sugárban, Égi fényözönben fürdik az egész táj, Boldogságot érez még a kis bogár is ... . Csak'az én szivem fáj. Virágról virágra döngicBélget a méh, Dombtetőn kolompol s ugrándozik a nyáj, Lombos ágon ring a csacsogó madárka .... Csak az én szivem fáj. Betegek leikébe balzsamot lehel a Fűszeres levegő, a ragyogó bűbáj ; S haldokló reményük uj életre támad .... Csak az én szivem fáj. Templom a természet, minden bokor oltár, Imát 'küld az égbe ezer meg (szer száj, ' Hála-szót sohajtoz fű, fa, göröngy, féreg . . . . Csak az én szivem fáj. Az eljegyzés. Heine után. Magam nem megyek kedvesem, Neked velem kell jönöd A régi, kedves, borzalmas szobába, A sötét, hideg, irtózatos házba, Melynek guggolva küszöbén Fia megtértét várja jó szülém. „Menj tőlem sötét férfiú, Ki hivott téged? Lélegzeted láng, kezed mint a jég, Arczod fehér, szemed lobogva ég: g ah én örülni vágyam Bózsák közt, napsugáron I“ Hadd nyitni a rózsát, sütni a napot, Oh, édes kedvesem 1 Vedd vállaidra lengő fátyladat És fogd kezedbe pengő lantodat, Zenditsd meg menyegzőnk dalát, Az éji szél süvölti dallamát! I. Lipót Magyarországa. (Acsády : Magyarország Budavár visszafoglalása korában.“) Dr. Márki Sándor. Kicsiny volt a magyar „királyság“ : alig egy ötödrészé a mostaninak. A hatalmas Li*) A m. tört. társnlat által koszoruzott pályamunka. Budapest, 1886, — 8r, 334 lap. Ára 1 frt b0 kr. halottat, a sók elbukott embert, a sok emberi omot s megtaláljátok a feleletet a fenti kérdésre. A társadalom sülyedéseért az anyák felelősek a legnagyobb részben, az ő kezükben van letéve | gyermeke^ vagyis a jövő embereinek sorsa, a mint teljesitik a nagy feladatot, adtak a társadalomnak hasznos egyéneket vagy a társadalmi élet szemetét szaporították. .Hálás dolgot követnek el a nők, ha olykor-olykor számot vetnek magukkal, vájjon anyái-e ők gyermekeiknek, vagy nekik teher a gyermek nevelése. A hiúság, a kevélység, a könnyelműség, mely az anyák szivében él, nemcsak őket teszi szerencsétlenné, de a családot, társadalmat — a hazát! Magyar nők! lássátok meg a pusztulást, mely szomorú arczczal tekint rátok mindenütt, s legyetek az elhunyt elődök méltó utódai, legyetek jó anyák. Ne a csillogás, ne világi szereplés, ne hizelgő üres szók legyenek előttetek kedvesek, de az édes anyai kötelem hü be- töltésej az el nem fáradó anyai gondoskodás gyakorlása, gyermekeitek okos beszéde, édes mosolya legyen a ti legkedvesebb és legnagyobb örömötök. Anyák! legyetek gyermekeitek áldásai, a társadalom újjá teremtésének munkásai, a haza boldogulásának megteremtői, igy megérdemlitek a tiszteletet, hálát és a tiszta Szabó J. A népoktatás. Az 1868-iki XXXVIII. töivényczikk intézkedik a népoktatásról. Mióta ezen törvény életbe lépett, közoktatásunk óriási haladást tUntet fel, mi csak úgy válhatott ehetővé, hogy a megye s a nép akarata azon meggyőződésben találkoztak, hogy a nemzet vagyoni s hatalmi állása haladó kultúrájával lépést tart, s ennek legelső feltétele a modern neveléstan igényei szerint berendezett népiskola. Mind a mellett van a népoktatási törvénynek nem egy üdvös intézkedése, mely eddig írott malaszt gyanánt maradt, vagy azért, mivel a végrehajtó közegek nem ismerték tel annak közhasznosságát, vagy pedig mivel idétlen sziikkeblüség vegyült a dologba, s igy sajnos, de igaz, hogy Magyarországon csak a legkevesebb népiskolának van faiskolája s kertje, mint azt a népoktatási törvény 55. §-a'előirja. Magyarország gazdasági jövedelmi forrásaira van utalva, éghajlata áldott, s földjének termékenysége oly kitűnő zamatot ád gyümölcsének, mint Európa legál- dottabb országai, s mégis azt tapasztaljuk, hogy gyümölcs kivitele csekély,' valamint az országos kiállításon azt kellett tapasztalnunk, hogy a preparált aszalt gyümölcs készítésében inkább a külföld szerepel. Mennyivel másképén állana gyümölcs termelésünk, ha a tényleg fennálló 18—20 ezer népiskola mellett faiskolát állítanának, hogy a tanulók — a leendő gazdák — a faoltás, kertészet s gyümölcs- conserválásban gyakorlati oktatást nyernének. Ha minden iskola udvarán néhány eperfát ültetnének, s a tanitók növendékeiket a selyemhernyó tenyésztésére buzdítanák, 18—20 ezer selyemtenyésztő telepet nyernénk egyszerre, elegendő arra, hogy az országos selyemipart megteremtsük, a nélkül, hogy az iskola népnevelési s ismeretterjesztő feladatától elvonatnék, s meg volna oldva ama nehéz probléma, melyen annyi fenkölt szellem eddig hiá- ban fáradozott, csakis a megyei kir. tan- felügyelők, néhány járásbiró s községi elöljáró buzdító szavára. A faoltásban való oktatást megye- szerte a gazdasági egyletek által kiküldött kertészek vagy vándortanitók eszközölhetnék. De a munkának nagy, mondhatni oroszlánrésze a községi elöljáróságra há- ramlanék. Olaszországba^, Ausztria, Cseh — s [orva-országban az országutak szélei gyümölcsfákkal vannak beültetve, melyek a vidéknek bájos kertalakot kölcsönöznek, s forró nyáron enyhe árnyékkal s Uditő gyümölcsösei kínálják meg az utast. Olaszországban, a fák mellé szőllőlőkéket ültetnek, s ezek venyigéi fáról fára kúszva füzéreket képeznek, melyekről őszszel az érett fürtök lecsüggnek. Itt a szép a hasznossal egyesül. A kies táj a nép érzületére nemesitőleg hat, s nincs Európában ország, melynek oly sok s kiváló testé- szei, zeneköltői, szobrászai s építőművészei volnának, mint Olaszországnak. Ez nem a véletlennek találkozása, hanem van oka s. okozata. A viszony ember s természet közt kölcsönös. Az olaszok átváltoztatják hazájukat kies paradicsommá, a az dragadó szépségü^táj nemesíti s felemeli altosait, s fogékonnyá teszi őket minden szép s nemes iránt. Nem futunk puszta ábrandók után; de váljon lehetetlen-e, hogy hazánkban minden egyes község halára mentében az pót, ki araennyire gyűlölte XIV. Lajosnak kül-, ép annyira szerette belpolitikáját, tulajdonképen csak n vármegyén uralkodhatott; — egy hosszú folton, a hogy Pázmány Péter nevezte. — Mi értelme lehetett- itt a XVII. század azon fölkapott mondásának, hogy az állam a király ?! A tőrök szultán, az erdélyi fejedelem, a lengyel király s a velenczei köztársaság osztozott a mai Magyarországon. Mintegy két millió ember élt az égész területen s jó ha ebből 800,000 jutott a király földjére. S még e népnek sem volt egységes hite és nemzetisége ; a mi nélkül pedig nem állam a király. De az akart lenni. — S Acsády szerént abból keletkeztek a XVII. század öisszes bonyodalmai, vajúdásai, hogy a magyar nemzet óriási többsége más hitet vallott, mint királya s hogy a királyság, mely katholikus maradt és a nemzet, mely protestánssá lett, ellenszenvesen, bizalmatlanul állt szemben egymással! Francziaországb.an a nantesi edictum, nálunk a linczi béke után kezdődött a felek igazi tusája: a keresztény polgárháború. Minden államhatalom rá ügyekszik kényszeríteni alattvalóit a maga hitére ; igy Erdély is államegyházzá tette a protestantis- must, a török pedig, Erdély védőura, csak érdekközösségből tűrte azt jobban, mint a katholiczismust. „Ebbenáll—úgymond Acsády — a modern protestáns Írók által sokszor annyira magasztalt török tolerantia!“ Szerénte nem is fejlődött ki nálunk a vallásszabadság eszméje.s már Bocskay is csak a két prot. és a kath. felekezet közt akarták megosztani azt. Helytelennek tartja azon következtetést is, hogy a XVII. századnak hazánk lakossága nyelvben, nemzetiségben jobbadán magyar lett volna, mivel többre ment a protestánsok száma. — Az államfentartó elemek összekötő kapcsát akkor nem a nemzetiség, hanem a vallás, főkép pedig a kiváltság alkotta. Az uj hit sehovasem vitte be a magyarosítást; hanem azért sokat tett a nemzetiség fenntartására. Politikai jelszóvá lett, hogy „inkábh Allah, mint Berdo!“ (Wer da?), mert hiszen Lipót kormánya politikai bűnösnek nyilváni- tott mind?.n protestánt s lázadásnak tekintett minden kísérletet, mely az ősi alkotmány fen- tartására irányult. Hazánkat önerejéből s önkénye szerént akarta reformálni a kormány; a mihez Csehországból vette a mintát. De csak hét esztendeig működhetett az 1673-ban Pozsonyban szervezett gubernium. Azután, egyelőre legalább, megint a nádor lépett helyére, de már nem mint alkirály, ki a felségjogok kivételével csaknem mindenben helyettesítheti a királyt, hanem mint udvari és állami főhivatalnok. Bensőleg összeforrt az igazságszolgáltatás és a közigazgatás s elsősorban az önkormányzat alapján nyugodott mind a kettő. Ez tette a vármegyét az alkotmány védőbástyájává s mint ilyen, | török uralom utolsó éveiben jelentkezik először. Annál függetlenebb, mentül távolabb van Pozsonytól s a nemesség különböző rendéinek ez intézménye élén mint a közigazgatás, önkormányzat, sőt mint a katonaság feje és vezetője is szerepel az alispán. Igaz, hogy épen a tulajdonképeni közigazgatást hanyagolta el leginkább. Szükségletét — mint a „gentry fölött való gúnyolódások idején jó megjegyezni — mintegy 8o°/0*ban maga a nemesség fedezte, —| a jövedelem azonban elégtelen volt kellő számú rendőri erő kiállítására. A nemesség adómentessége a XVII. században különben is csak jog szerént élt még, vagy a körülményekhez képest. A kincstár az ital-adó kivetésénél abból indult ki, hogy Magyarországban mindennap 125,000 pint bort isznak meg s a csizma-adóból is 200000 frtot remélt évenkint. Az egészből az tűnt ki, hogy Bécsben még csak nem is sejtették, mennyi adót bir el hazánk, a gyönge adóképesség fejlesztésére pedig nem is gondoltak. Nem rebellis hajlamokból hanem pénztelensége miatt volt rósz adófizető a magyar. Acsády ki előszeretettel időzik könyvében az adóviszonyok ösmertetésénél, egész csomó adónem felsorolásával mutatja meg, milyenek voltak azok a
